Götz Eszter: Tima Zoltán építészete

A kortárs magyar építészetben Tima Zoltán tervei egy trendeken felülemelkedő, karakteres és rendkívül konzekvens építészeti világot képviselnek. Olyan téralakítási és térhasználati szemlélet formálja ezeket, ami gondosan elemzi a helyszín történetét, a közvetlen építészeti és természeti környezetet, de az építészeti koncepciót közvetlenül a funkcióból adódó konkrét használat alakítja. Tima építészetét racionális, tiszta szerkesztés jellemzi, egy árnyalatnyi poétikus ízzel, ami azonban sohasem uralja az egészet, csak szerethető, humánus karaktert visz a logikus rendbe. Ezt örökölte az építész az egyetemi tanulmányaira  erős hatást tett Farkasdy Zoltántól, majd a mesteriskolai éveit meghatározó Szendrői Jenőtől – közvetetten pedig, Farkasdyn keresztül az úgynevezett „dániások" építészetétől –, és ezt viszi tovább egész életművében, következetesen és mindig a konkrét feladat elvárásaihoz alkalmazva az elveket. A diploma utáni első években Marosi Miklósal – akinek racionális, tiszta logikára épülő tervezési szemlélete tovább formálta Tima építészetét –  később már önálló munkáiban, sőt stúdióvezetőként újabb építész nemzedékek irányítójaként.

Felismerhető kézjegye a logikus szerkesztésmód, az alaprajzi elrendezés hangsúlya, az anyagok, színek és formák tekintetében egy nagyvonalú, elegáns karakter, amely azonban nem lesz idegen sem a környezettől, sem az épület funkciójától. Soha nem alkalmaz öncélú elemeket, tervein átsüt a szakmai alázat, az építészeten túli szempontok figyelembe vétele. Építészeti gondolatvilága szépen kibontható néhány kiemelkedő munkájának elemzése kapcsán.

Diplomata ház, Budapest, 2000

A budai hegyekben, erősen lejtős telken épült diplomataház kialakítását meghatározta a terep adottsága és a kedvezőtlen tájolás. Ennek megfelelően Tima Zoltán egy megmozgatott tömbökből komponált, két részre tagolt lakóházat tervezett, amely egyszerre néz az utca felé és mutat tág panorámát Budára. A két tömeget nem csak az egyes helyiségek funkciói, de a homlokzatok anyagai is megkülönböztetik egymástól. A nyugati tömb felületét árnyékoló lemezek védik, a keletre néző inkább tömbszerű, tömörebb, a széles teraszok kellemes arányban tovább tagolják az oldalhomlokzatokat. A lakóházat, speciális diplomáciai feladatának megfelelően, a szokványos helyiségek mellett tárgyalónak is alkalmas fogadótér-nappali, illetve gondnoklakás egészíti ki.

Dorottya-udvar, Budapest, 2002

A dél-budai rozsdazóna végén álló Dorottya-udvar eredeti tömbjében, a századeleji, romantikus stílusú – valójában vasbeton szerkezetű, romantikus elemekkel felöltöztetett homlokzatú – gyárépületben az első világháború idején katonai felszereléseket készítettek. Később cipőgyárként, textilüzemként, majd a Caola gyár raktáraként működött. A rendszerváltás környékén kiürült, ekkor zenekarok próbatermeiként hasznosították a nagy belmagasságú tereket. Tima Zoltán tervei alapján 2002-ben irodaházként újult meg. Az épülettömb négy sarkára ültetett kerek acél tetőelemek messziről jelzik az átalakítás korát, de maga a gyárépület megőrizte eredeti szerkezeti és homlokzati szimmetriáját. Oldalt üvegtornyok kötik össze a régi épület két részét, ezek a két végszárny tetején, az előcsarnokokhoz igazodva, újonnan ráépített emeletekben folytatódnak. Az üvegtornyok enyhítik a téglaépület tömörségét, az ablakok változatos rajzolata oldja a homlokzat egyhangúságát. A belső térszervezés fő irányelve a flexibilitás volt, hogy az irodai egységek kihasználása minél rugalmasabb legyen. Az udvar ékessége a megőrzött nyolcszögletű gyárkémény, körülötte a zölddel beültetett rész igazi kertként funkcionál. A Dorottya-udvar különleges jelentőségét az adja, hogy a Budapest környéki rozsdazónában az elsők között mutatta meg, hogy a magyarországi gyárépítészet történeti karaktere a 21. század számára már önmagában is megőrzendő érték, sőt lendületes, kortárs design elem lehet.

Riverside apartmanház, Budapest, 2003

Az újlipótvárosi Duna-part a 2000-es évek elejétől az egykori ipari övezet újragondolásának kiemelt helyszíne lett Budapesten. Tima itt készült munkái között az első a 2003-ban átadott, 443 lakásos Riverside apartmanház. Legnagyobb értéke az elrendezésben rejlik: az U alakban vitt alaprajz teszi lehetővé, hogy a majdnem félezer lakásnak legalább háromnegyede a Duna és a budai hegyek látványát élvezheti. A középen kialakított, 80 méter mély udvar fellazítja a három tömbből álló apartmanház tekintélyes összméretét. A legfelső szinten minden tömb penthouse lakásokkal zárul, tömegük a homlokzat mögé húzódik vissza, így előttük hatalmas, szintén a Dunára néző tetőteraszokat lehetett kialakítani. A földszinti üzleteket árkádsor kapcsolja össze, a belső udvar földszinti részére az utcáról is megközelíthető uszoda-sportklub került, ami különleges látványelemmel gazdagítja az utcaképet. Az első emelet szintjén lévő, 2000 négyzetméteres tetőkert a ház belső kertjeként szolgál.

Az apartmanház emberi léptékre igazítja a Le Corbusier-féle „lakógép" fogalmát, és ezzel élhető, városias környezetet teremt az egykori rozsdazóna hulladéktereiből. Kitolja az Újlipótváros elegáns negyedének urbánus karakterét  a külváros irányába, minőséget teremt a Vizafogó lakótelep szomszédságában és példát mutat az alaprajz beépített és zöldfelületnek meghagyott részei közötti viszony okos kezelésére.

Filmstúdió, Budapest, 2006

A budai Hűvösvölgyben, erős lejtésű telken álló egykori lakóház áttervezése nyomán épült meg egy filmgyártó cég stúdióját és irodáit magába foglaló épületegyüttes. Tima terve megőrizte az 1930-as épület eredeti karakterét, tömegarányait és egy új szárnnyal bővítette azt, amelynek racionális szerkesztésmódja izgalmas párbeszédbe lép a régi épület cizelláltabb, részletekben gazdagabb stílusával. A ház különlegessége, hogy Magyarországon itt került először sor a nemzetközi építészetben rendkívül divatos, rozsdás hatású corten acéllemez alkalmazására, amely a travertin burkolattal kombinálva itt, a budai hegyek intenzív zöld környezetében kivételes hatást ér el.

Riverloft lakó- és irodaház, Budapest, 2007

A Riverside-hoz közel, szintén a Dunára néző rozsdazónában épült néhány évvel később a Riverloft vegyes funkciójú lakó- és irodaház, amely a kétféle rendeltetés okán a városi élet fellendítését célozta meg ezen a területen. A 20. század elején épült, ma helyi védettséget élvező, Neuschloss Kornál által tervezett egykori raktár tömbjének bővítése és átépítése nyomán a 2004-es apartmanháznál jóval oldottabb beépítéssel, 24 000 négyzetméternyi hasznos területen 12 irodaegység, 150 lakás és 27 nagyméretű, úgynevezett loftlakás jött létre. A magastetős, oromfalakkal szegélyezett tömeg és az új épületszárnyak együtt izgalmas, változatos kompozíciót alkotnak, amelyben a raktár homlokzati karaktere adja az alaphangot, de az új, mai igények szerint formált elemek jelentik a fő hangsúlyt. Az üvegerkélyek megmozgatott, lépcsősen kialakított rendje a raktárépület oromfalainak vonalát visszhangozza. A két új oldalszárny és a téglaépületek között nyugodt belső zöld udvar jött létre, amely azonban a földszinten széles átjáróval nyílik meg az utca felé, így elkerüli a fullasztó zártságot és a kertet bekapcsolja az utca látványába. A ház így közvetlen kapcsolatot tart a környékével, nem vonul vissza a homlokzatok mögé.

SkyCourt, Liszt Ferenc Repülőtér 2. Terminál utascsarnoka, 2010

Egy légikikötő a 21. századra összetett funkció, kényes technológia és vonzó látványosság együttese. A SkyCourt révén a Ferihegy 2 Terminál elsőrangú komfortot kínáló, világszínvonalú utasközpont lett. A 80-as évektől kialakított repülőtér struktúrája a két fogadóépület között olyan összekötő taggal gazdagodott, amelyik az indulás izgalmát téri értelemben is különleges élménnyé emeli. Tima Zoltán koncepciója a reptér teljes követelményrendszerét, a biztonsági, forgalomszervezési, technológiai elvárásokat egyetlen nagyvonalú építészeti formába foglalta, amely metaforaként jeleníti meg a repülés iránti örök emberi vágyat. A bővítés a két, korábban különálló terminált (2A és 2B) kapcsolja össze egy közéjük beékelődő, hatalmas belmagasságú csarnokkal, amely a kifutókra néző oldalon mélyen benyúlik a két oldalsó terminál homlokzata elé. A csarnok a város felől nézve nem tárja fel valódi karakterét, magassága a föld közelében marad, inkább csak szép kidolgozású elemnek látszik a két korábbi épületrész között. Belül azonban hirtelen felröppen a tetőmagasság és ez komplex téri-vizuális élményt hoz. A közel 70 méteres fesztávú, acélszerkezetű tetőt hatalmas, fákat idéző, rácsostartó-szerű oszlopai két szint magasságában osztatlan, tág kilátást engednek az induló gépekre, a tér egésze pedig szinte mitikus ünnepélyességű: Ikarosz szárnyai ívelnek át a központi csarnok felett, a bordák közötti üvegsávokon pedig átsüt a nap. A két terminál felől érkező közönség a check-in után egy ovális átmeneti térbe jut, majd innen a duty-free üzleteken keresztül ér a csarnok hirtelen felnyíló, monumentális terébe. A várakozás izgalma tehát a megfelelő arányú légtérben részint fokozódik, részint viszont egy reprezentatív hangulatú térbe kerülve oldódik is, amit tovább segít a galériaszinten kialakított kávézók, éttermek és pihenőhelyek tágas, kényelmes láncolata. A csarnokból ismét kétfelé vezet egy-egy folyosó a beszállókapukhoz. A központi tér tehát egy két világ közötti, átmeneti hely, elszakadás a hétköznapok világától és felkészülés a repülés élményére. A repülőtér megújulásának, korszerű európai légikikötővé válásának alapja lett az építészeti átalakulásból következő arculatváltás.

Kossuth tér, 2014

A Parlament előtti tér a 2014-es átépítéssel Európa egyik legegységesebben komponált reprezentatív városi tere lett. Korábban ugyanis a Parlament, a Kúria és a Vidékfejlesztési minisztérium (eredetileg a Földművelési Minisztérium székhelye volt) „alkotmányos háromszögének" nagyvonalú kompozícióját a tér autóparkolóként való használata és közlekedési rendszere átláthatatlanná tette. A 2012-ben megkezdett átalakítás tiszta rendet és egységes arculatot teremtett a Kossuth téren, amelynek az alapját Tima Zoltán építészeti koncepciója adta, melynek része volt a közlekedési rend átalakítása gyalogos forgalomra – a villamosvonal enyhe módosításával –, a szobrok elhelyezése, az Országzászló környezetének megformálása, a tér északi részén kialakított, a tér alá süllyesztett új Látogatóközpont és alatta egy háromszintes mélygarázs, valamint az új rakparti sétány kialakítása.

Az átalakítással új viszony jött létre a Parlament és környezete között. Az épület most közvetlenül, egészen a falakig megközelíthető. A József Attila szobor a Duna-part felőli oldalra került, a téren földbe süllyesztett emlékhely létesült az 1956-os sortűz áldozataira emlékezve – átlyuggatott rozsdás acéllemezei a tér egyetlen kortárs plasztikai elemként jelennek meg –, új padok készültek, a parterre-ekbe szorított növényzet a szürke különböző árnyalataiban megjelenő gránitburkolatú középrészt keretezik. A dísztelen, egységes tónusú térközép az állami és katonai ceremóniák helyszíne, a parkszerű környezet pedig a városlakók és a turisták pihenését, nézelődését szolgálja. A járólapok közül váratlanul felgomolygó pára szellemesen ellensúlyozza a sok kőfelületet.

A tér szimmetriája mindent meghatároz, a traktusok által kijelölt és a tér felé meghosszabbított tengelyek vezetik a koncepciót. Az 56-os emlékhely megfelelője az északkeleti oldalon a szintén föld alá vitt parlamenti Kőtár, a déli szélen rekonstruált állapotában visszahelyezett Rákóczi-szoborral északon a Kossuth-szoborcsoport néz szembe. A teret szegélyező vízmedence is kétfelé nyílik, a kettő közötti tengelyben, a Parlament főbejáratára nézve áll a 33 méter magas, karcsú acéltű, az Országzászló rúdja, alatta díszőrséggel. A tér elrendezésében jutott hely az ünnepeknek és a mindennapoknak, az évente idelátogató félmillió turista már nem a téren hömpölyög, hanem az új, erős gesztusokkal és a Timára jellemző logikus térszervezéssel kialakított Látogatóközponton át jut be az épületbe. A teret körülvevő forgalom a gyalogosok tempójára lassult, és ez a ritmusváltás fölerősíti Parlament feltáruló látványát. A letisztult, visszafogott vonalvezetés, a puritán anyaghasználat, a kevés szín és a néhány játékos elem finom, mégis semleges keretbe foglalja a Parlament neogótikus pompáját. A Kossuth tér levegős, jól tagolt tér lett, amely a vártál jóval kevesebb látványos reprezentációt, viszont jóval nagyvonalúbb térélményt hozott.

Magyar Építészeti Múzeum és Fotómúzeum terve, 2014

A Liget Budapest építészeti tervpályázatán az Építészeti Múzeum és a Fotómúzeum terveire együttesen kiírt nemzetközi pályázat nyertes tervének megvalósításáról a kormányzat egyelőre nem hozott döntést. Az együttes terve azonban igen jelentős, nem csupán annak okán, hogy több mint száz év óta először kiírt nemzetközi nyílt építészeti tervpályázaton ért el első helyezést, hanem saját értékei is kiemelik Tima életművén belül.

A terv a Városliget egykori ékessége, a mai Dózsa György útra néző Rondó helyére két, egymással szimmetrikus tömbben fogalmazta meg a két múzeum épületét. Puritán, geometrikus karakterük – egy-egy egyszerű négyzetes hasáb – a liget fasorait zárja a város irányában, a közéjük tervezett, leburkolt térrész a korszerű múzeumi funkciókat ellátó szabadtéri rendezvénytérként szolgál. A két tömb azonos mérete és alaprajzi elrendezése racionálisan követi a múzeumi igényeket, figyelembe véve a Ligetben azt a szempontot is, hogy minél kevesebb legyen a földszinti beépítés.  A térszín alá kerültek közösségi funkciók, a széles rámpa szabadtéri kiállítótérként is használható, a süllyesztett udvar plusz látványosság. A két múzeum bejárata egymással szemben nyílik. Az Építészeti Múzeum belső térszerkesztését a kétszintes terek egymásba fonódó struktúrája uralja, a nagy belmagasságú terek adják a teljes kiállítási terület egyharmadát A Fotó Múzeum kétrétegű homlokzati szerkesztése, a transzparens külső és a sötét alapszínezésű „médiafal" közé szorított lépcsők és közlekedők rendszere a fény művészetére utal. A kétrétegű, üveglamellás fal mindkét irányból szűri a fényt.  Az együttesben első ízben kapna állandó és méltó helyet a magyar építészet- illetve fotótörténet legnagyobb gyűjteménye Budapesten.

Erzsébet Oktató Kórház, diagnosztikai tömb, Sopron, 2015

Akárcsak a Dorottya-udvar gyárépülete, a soproni közkórház is 1911-ben épült, Wälder József városi főmérnök tervei alapján. A kor kórházépítési hagyományait követve, az egyes osztályok szabadon álló, önálló pavilonokba kerültek, követve az enyhén lejtős terep rétegeit. Az épületek a korban divatos szecessziós stílus emlékezetes példái lettek. Ezek közé építette be Tima Zoltán az Erzsébet Oktató Kórház diagnosztikai tömbjét, amelynek tömege messze meghaladta a közvetlen környezetében álló pavilonokét. Az új épület alaprajzi képlete Tima markáns építészeti kézjegyét hordozza: a két, egymásba csúsztatott négyzetes alaprajzú tömb logikus, racionális szerkesztés, ugyanakkor elegáns megoldás. Az egyes helyiségek négy folyosóra szerveződnek, a földszinten a diagnosztikai rész és az ambuláns ellátás, az emeleten az ápolási egységek kaptak helyet, a föld alatt a tömb folyosóval kapcsolódik a szomszédos ápolási egységekhez. Két átrium és két felülvilágítós előcsarnok látja el természetes fénnyel az egész épületet. A felületek színezésében Tima nem követi az uralkodó trendeket, inkább megmarad a kórházban évszázadok óta alkalmazott fehér falaknál, így a külső homlokzat fémborítása is fehér lett, ahogyan bent az ajtó, ablakok és a bútorok is. A színeket maga a kórház épületeit körülvevő park zöldje adja, így a méreteiben jóval nagyobb új épület nem nyomja el a szecessziós pavilonokat, inkább mai elemként gazdagítja az együttest. Újabb szép például szolgál Tima alapelvéhez, amely szerint a kortárs építészetnek nem illeszkednie kell, hanem a hely építészeti és környezeti hagyományaihoz kapcsolódva, bátran, de tisztelettudóan jelenítse meg a maga korát.

*

A kortárs építészet jelen útjai csak bizonyos távolságból érthetők meg a maguk teljességében. Tima Zoltán építészete azonban a mából is pontosan értékelhető, mivel minden kérdésfelvetésre racionális, a konkrét helyzetből adódó építészeti választ ad. Forma- és arányérzéke, az építészettörténeti örökség kezelésének egyedi szemlélete, amellyel a mai igényeket nem alárendeli, hanem egyenrangú partnerként jeleníti meg a meglévő épített környezetben, a hazai építészeti élet egyik legbiztosabb kezű tervezőjévé avatja.

[2015]