Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
    Tagozatok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • magyar English [Beta]
Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • magyar English [Beta]
format.option.empty_header
26624
MMA28294

Munkásság

Munkásság

Aki látta és hallotta Marton Évát zeneakadémiai vizsgaelőadásán, Manon, Tosca, és Tatjana áriáit énekelni, jogosan feltételezhette, hogy fényes karrierje „borítékolva" volt.;
Tovább...

Munkásság

  • Pályakép
  • Szerepei
  • Lemezfelvételek

Péter Zsolt: „A művészetnek és a szerelemnek éltem…" – Magyarország zenei nagykövete

Aki látta és hallotta Marton Évát zeneakadémiai vizsgaelőadásán, Manon, Tosca, és Tatjana áriáit énekelni, jogosan feltételezhette, hogy fényes karrierje „borítékolva" volt. A friss diplomás énekesnőt, mint „istenadta tehetséget" harangozta be Rajk András a Népszabadság jeles zenekritikusa. A szerződtetés mégsem zajlott teljesen zökkenőmentesen, és bármennyire furcsán hangzik, korunk egyik legnagyobb drámai szopránja operaházi működését prózai szerepben kezdte. Két margitszigeti epizódalakítás után 1968. október 19-én debütált a Magyar Állami Operaház színpadján a Színészkirályné szerepében Szokolay Sándor Hamlet című zenedrámájában. Egy hónappal később az első komoly feladatát annak köszönhette, hogy kolléganője visszaadta Rimszkij-Korszakov Az aranykakas című meseoperájának női főszerepét, így a második szereposztásban ő alakíthatta Semaha királynőjét az Erkel Színházban.[1] „Marton Éva igazi meglepetést kelt hangjának szépségével, énekének lendületével és alakításnak vonzó bensőségességével" – méltatta alakítást Lózsy János a Népszabadságban.[2]  Nemcsak a kritika és a közönség, de az operaház vezetősége is felfigyelt képességeire, munkabírására.
1970 tavaszán Händel Rodelindáját tűzte műsorára az Operaház, amely nem kis feladatot rótt az énekesekre. A barokk muzsika feszessége, a ritmus, az áriák díszítettsége, intonálási nehézsége óriási koncentrációt és fegyelmet követelt. Marton Éva Rodelinda címszerepében nem egyszerűen megbirkózott a szereppel, hanem „lefegyverző líraisággal, kifejező éneklésével emelkedett társai fölé".[3]
A Puccini-hősnők sorát a Manon Lescaut címszerepében kezdte, amelyben 1969. április 30-án láthatta először a közönség az Operaházban. Jelentős feladat egy pályakezdő énekes számára, kiváltképp olyan elődök árnyékában, mint Házy Erzsébet, aki legnagyobb sikereit ebben a szerepben aratta. Minimális próbával, szinte a színpadon kellett megalkotnia a karaktert, amely felvonásoként más-más hangi és színészi ábrázolást kívánt. Marton Éva később számos rendezésben énekelte a szerepet, de az újabb feladatok lassan kiszorították Manont a Puccini-repertoárból. 1970. november 3-án mutatkozhatott be pályájának egyik emblematikus szerepében, a Toscában. A próbákkal párhuzamosan zajlott az Erkel-énekverseny, amely az országos népszerűséget jelenthette volna. Mégsem volt kérdéses a választás. Marton Évának a Tosca kellett. „Első pillanattól kezdve jól éreztem magam a szerepben, úgy éreztem, mintha Puccini nekem komponálta volna. Rögtön tudtam, hogy Tosca életem egyik fontos kísérője lesz – nyilatkozta Batta Andrásnak életrajzi könyvében.[4] 1973-ban a Wiener Staatsoper színpadján is ebben a szerepben láthatta először a bécsi közönség. A Tosca-széria egyik legemlékezetesebb vendégjátéka azonban Götz Friedrich konvenciókkal szakító, a darabot újra értelmező rendezéséhez kötődött 1976-ban a müncheni Bayerische Staatsoper színpadján. Kirobbanó sikerének titkát a Münchener Merkur kritikája kiválóan érzékeltette. „Eva Marton már külsőleg is ideális Tosca. Magas, tekintélyt parancsoló jelenség, első megjelenésekor a templomban igazi primadonna. […] Egy megborzadás, amit a megkínzott Cavaradossi látványa idéz elő benne, egy rémült gesztus, amikor Angelotti rejtekhelyét elárulja, egy csüggedt, lehorgasztott fej, amikor Scarpiának értésére adja, hogy beadta a derekát a férfi követelésének – felejthetetlen. Eva Marton hangi adottságát nem lehet eléggé dicsérni. Minden regiszterben tökéletesen kiegyenlített drámai szoprán, telt mélységgel és gömbölyű pianókkal. A hang a magasban ragyogó fényt áraszt, és bámulatos, átütő ereje van. Még a II. felvonás vad, drámai kitörései is bőven belül vannak ereje és képessége határain. A bérletes közönség megérezte, hogy itt valami rendkívüli történt: egy szinte ismeretlen énekesnő, aki a megszokott csúcsformában éneklő világsztárok, Plàcido Domingo és Sherrill Milness ragyogását is elhomályosította."[5] 1980-ban a milánói Scalaban, – a Toscában – egy szerencsés véletlen folytán lépett elő premier-szereplővé Luciano Pavarotti és Ingvar Wixel oldalán. A színlapokon beharangozott Raina Kabaivanska ugyanis néhány nappal a bemutató előtt lemondta az előadást. Alakítását, a közönség mellett a kritikusok is szuperlatívuszokban ünnepelték, s megkapta a Scala Ezüst Rózsa Díját. Legnagyobb „hibakén" csak azt tudták felróni, hogy Marton Éva nem olasznak született. 1970 és 2003 között harminchat városban, közöttük a világ legrangosabb operaházaiban lépett fel a Toscával.
Giacomo Puccini másik méltán népszerű hősnőjét, a Turandotot ugyancsak Marton Éva neve fémjelezte hosszú éveken át a nemzetközi operaéletben, hiszen ahogy ő fogalmazott ez az a szerep, amellyel „falakat lehet ledönteni és újabbakat felépíteni".[6] Az első Turandot-alakításra 1983-ban, Bécsben került sor, amelyet Lorin Maazel vezényelt. Ekkorra már Marton Éva minden falat „ledöntött", de a hosszú diadalutat még meg kellett tennie. Ugyanebben az évben Hamburgban és Bostonban is bemutatkozott, valamint a MET nagyszabású centenáriumi ünnepségét (1983. október 22.) nyitotta meg a kínai hercegnő nagy áriájával, az In questa reggia-val. A milánói Scala hiába próbált meg bevetni mindent, hogy legalább az 1983-as szezonnyitó Turandot-előadásra megnyerje „a magas C királynőjét", a MET még diplomáciai nyomás hatására sem adta ki énekesnőjét, aki éppen Beethoven Fideliójának bemutatójára készült New Yorkban.
A Scalabeli Turandot bemutatkozásra csak két évvel később 1985. április 6-án kerülhetett sor Franco Zeffirelli rendezésében, Lorin Maazel vezényletével. Ugyancsak Zeffirelli álmodta színpadra a MET 1987. március 12-i premierjét, ahol „Marton Éva, mint kegyetlen, jeges hercegnő vulkánként lövellte hangját az In questa reggia alatt".[7] Az évszázad egyik legszebb kiállítású előadásában Plácido Domingo, mint Kalaf és Leona Mitchel mint Liu lépett színpadra James Levine vezényletével.  

Hangjának terhelhetősége folytán elsősorban Puccini, Wagner és Richard Strauss nő alakjai határozták meg Marton Éva pályáját, azonban repertoárján a Verdi-hősnők éppúgy megtalálhatóak. Amint azt Batta Andrásnak kifejtette, ez korántsem azt jelenti, hogy Verdinél könnyebb dolga lenne az énekeseknek. Amíg „Verdinél valamennyi regiszternek egyformán zengeni kell, nem lehet törés az énekszólamban", „különösen fontos a tisztaság, a vonalvezetés, a frázisok íve", addig „Wagner esetében leginkább a ritmustalanságból derül ki, hogy baj van az énekessel". „Verdi képes magával húzni, kifeszíteni az énekest, míg a wagneri hangok tömörebben szólalnak meg. Verdinél nagy hangterjedelemben kell mozogni, jobban igényli a hang rugalmasságát."[8]
1972. július 7-én kapta meg Odabella szerepét Giuseppe Verdi Attila című operájában a Margitszigeten. Amíg a korábbi Verdi-szerepek: a Mennyei hang (Don Carlos), Amélia Grimaldi (Simon Boccanegra) és Alice Ford (Falstaff) a pályakezdő énekes egy-egy lépcsőfokát, addig az equileai királylány hangot és embert próbáló alakja hazai bemutatóinak csúcsát jelentette. Alakítása olyan partnerek mellett érdemelte ki a „világklasszis" jelzőt, mint Gregor József (Attila), Kónya Sándor (Ezio) vagy Lamberto Gardelli karmester. Rajk András Népszavában összegezte Marton Éva teljesítményét. „Évtizedek óta alighanem a legkomplettebb operaművész, aki feltűnt »hazánk egén«. Mai ének- és játékkultúrájával, kidolgozott, fesztelen színpadi mozgásával, magatartásával és adott szépségéhez az egész nemes alakításában még megszépülő lényével Verona vagy Salzburg színpadján éppúgy helyén volna, mint a Margitszigeten."[9] A kritikus minden bizonnyal a jövőbe látott: Salzburgban, 1982-ben Beethoven Fideliójában debütált, a veronai arénában pedig 1984-ben a Tosca címszerepét alakította. A Don Carlos női főszerepét, Erzsébetet 1974-ben, Brüsszelben alakította először, majd később Bécsben, Frankfurtban, Münchenben, Hamburgban és egy alkalommal Budapesten is elénekelte. Ugyancsak 1974-ben debütált A végzet hatalma Leonorájaként a Frankfurt Oper színpadján, amelynek érdekessége, hogy néhány héttel a bemutatót követően, 1974. november 20-án lépett fel először a Don Alvarót alakító Plácido Domingóval. Amint azt a Frankfurter Allgemeine Zeitung kritikája bizonyítja, az akkor már világsztárnak számító énekes mégsem egyedül sütkérezett a sikerben. „A zajos ünneplést joggal kellett megosztania Eva Martonnal, aki pompásan és lenyűgöző intenzitással keltette életre Leonora szerepét."[10]
A barcelonai Gran Teatre del Liceu színpadán ugyancsak ebben a zeneműben ismerte meg a katalán közönség 1983. február 20-án. Különleges kötelék szövődött a nézők és a vendégművész között, amelyről a helyi kritika a következőképpen számolt be: „Amikor elcsendesült a taps, mely a kiváló szoprán, Eva Marton egyik briliáns alakítását követte, egy rajongó felkiáltott »így kell Verdit énekelni!«".[11] Valóban, Eva Marton példát mutatott, hogyan kell Verdit előadni, és milyen lírai megközelítésből kell megformálni Leonorának, e nagy dráma tragikus sorsú főszereplőjének figuráját. Eva Marton magabiztosan, telt hanggal, kifejezően, és a megjelenített szereplő figurájának mély átélésével, szó szerint példaértékű alakítást nyújtott. Művészetének tökéletességével különleges drámai érzék párosul, mely közvetlen utat talál a közönséghez. Az idézett felkiáltás helyénvaló volt. „így kell Verdit énekelni."[12]
Amíg Az álarcosbál Ameliáját 1976-ban mindössze három alkalommal énekelte a Frankfurt Operben, addig az Aida – az 1977-es brüsszeli Théâtre Royal, de la Monnaie bemutatóját követően – öt évig szerepelt műsorán. A San Franciscó-i War Memorial Opera House Aidáját ugyanaz a Gianandrea Gavazzini dirigálta, aki évekkel korábban a budapesti Don Carlos előadást, amelyben a Mennyei hang Marton Éva volt. Nem kevésbé számított emlékezetesnek a római Terme di Caracalla, ahol az 1980. július 5-i bemutatóra a természet adta lehetőségeket kihasználva a díszleteket szinte beleépítették a történelmi környezetbe. 1977. június 18-án, tartották az Otello premierjét, amely a Frankfurt Opernél töltött évek utolsó bemutatója volt, és amelyet maga az intendáns, Christoph von Dohnányi vezényelt. Marton Éva tehát születésnapján Desdemona szerepével búcsúzott a frankfurti közönségtől. További Otelló-előadásait, összesen tizenegyet már Hamburgban énekelte el.
A legnagyobb sikersorozatot a Verdi-repertoárban A végzet hatalma mellett A trubadúr Leonórájaként könyvelhette el. 1978. június 17-én, a Teatro alla Scala felújításán kapott lehetőséget a bemutatkozásra, mégpedig anélkül, hogy előtte bárhol másutt énekelte volna szerepet. Kollégáit a legjobbak közül válogatták ki: Ermanno Mauro (Manrico), Fiorenza Cossotto (Azucena), Vincente Sardinero (Luna gróf) és Luigi Roni (Ferrando). Az előadást Luchino Visconti rendezte és Zubin Mehta vezényelte. „Az este sztárja kétségtelenül Eva Marton volt, Leonóra szerepében. Hangja mindkét nagyjelenetében pompásan, telten ragyogott, alakítása hihetően hatott, akkor is, amikor nadrágszerepben volt. Nem csoda, ha a lelkes közönség őt különösen ünnepelte" – tudósított sikeréről a Frankfurter Allgemeine Zeitung.[13] Ennek a bravúros bemutatkozásnak egy magyar premier lett a jutalma, 1978. november 11-én ugyanis Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájának Juditját alakította, a Scala kétszáz éves fennállásának történetében magyarul nyelven először. A trubadúr utolsó előadásai a nem kevésbé rangos MET-hez kötődnek. 1988-ban ő és Luciano Pavarotti a szezonnyitó előadás két sztárja. „Annak ellenére, hogy a Brünnhildék, Turandot- vagy Ortrud-alakításai miatt évek óta nem énekelt Verdi-¬szerepet, megmutatta, hogy ebben a szerepben is uralja napjaink operaszínpadjait. […] Hogy éppen napjaink ünnepelt drámai szopránja az egyetlen énekesnő a világon, aki nemcsak megtölti a házat, hanem hihetetlen tempóban megszólaltatott koloratúráival az is sikerül neki, ami nagyra becsült szerep elődjeinek, mint Maria Callas vagy Leontyne Price, akikhez ez a szerep a híres fel¬vételek alapján még közelebb állt, arra világít rá fájdalmas erővel, hogy milyen ritka jelenség ma az igazi Verdi-szoprán" – lelkendezett az Opernglas kritikusa.[14] A Verdi-szerepektől A végzet hatalma Leonórájával búcsúzott 1992. június 20-án a Wiener Staatsoperben.
Némi hezitálás után 1974-ben Marton Éva igent mondott az első Richard Strauss-szerep megformálására, amelyben nem kevés szerepe volt Gérard Mortiernek, a Frankfurt Oper művészeti igazgatójának és a feladat nagyságának. Az árnyék nélkül asszony Császárnéja „rögös utat jár be a gazellából lett természeti lénytől a szerelem és a részvét következtében árnyékot vető asszonyig." „A kezdeti idegenkedés után a tanuláskor nyugalmat és valamiféle bizalmas, intim kapcsolatot éreztem a szereppel, pedig a Császárné hatalmas szerep, és egyben hatalmas kihívás is mind az énekes, mind a színész számára. Emberfeletti lénye emberfeletti hangi adottságot követel, a szellemek és a sziklák zord birodalmának megfelelően. […]  Az ilyen, csaknem megoldhatatlan feladatok egy zenedráma életre keltőjének legnagyobb kihívásai" – idézte fel emlékeit Batta Andrásnak.[15] A frankfurti bemutatkozást követően 1977 októberében a hamburgi Staatsoper látványos produkciójában olyan partnerekkel lépett színpadra, mint: Birgit Nilsson (Kelmefestőné), Ruth Hesse (A dajka), René Kollo (A császár) és Donald McIntyre (Barak). A világklasszisokat felvonultató előadást ¬– Christoph von Dohnányi hamburgi igazgatói ciklusának első bemutatóját ¬– Kurt Horres rendezte. Összesen kilenc nagy operaházban ünnepelhette a közönség, az említetteken kívül: Genfben, Buenos Aires-ben, San Francisco-ban, Chicagóban, Milánóban, Bécsben, valamint a New York-i MET-ben. Mind közül az utóbbit tartotta a legemlékezetesebbnek. „New Yorkban, a MET-ben 1981 októberében Nathaniel Merrill produkciójában ala¬kítottam a Császárnét. A Kelmefestőnét Birgit Nilsson, a Dajkát Mig¬non Dunn, a Császárt Gerd Brenneis, Barakot pedig Franz-Ferdinand Nentwig keltette életre. A karmester, Erich Leinsdorf úgy vigyázott rám, mintha a lánya lennék. Igen sok bátorság és acélidegzet kellett ahhoz, hogy New Yorkban a közönség kedvence, Leonie Rysanek után énekeljek. A nyomasztó légkör és az igen magas elvárások ellenére az¬nap este, 1981 októberében a MET-ben a Császárné az életem egyik kulcsszerepe lett. Letettem a névjegyem. Ehhez persze tudni kell, hogy a tervezett Rysanek helyett Birgit kérésére én énekeltem a Császárnét, Rysanek pedig helyettem Chicagóban Ariadnét. […] Az előadást követően Bir¬git Nilsson és én a függöny előtt álltunk, szemben a tomboló közönség¬gel. Birgit észrevétlenül a függöny mögé lépett és egyedül hagyott a kö¬zönséggel szemben, mintegy átadva a stafétabotot. Sohasem felejtem őt: rendkívüli művész és rendkívüli ember volt."[16]
Marton Éva azok közé a kivételes előadók közé sorolható, akinek az opera egy másik „pokolian nehéz" figurájával a Kelmefestőnével is sikerült babérokat szerezni. 1992-ben a húsvéti fesztivál keretében a salzburgi Großes Festspielhaus színpadján, majd a nyári Salzburgi Ünnepi Játékokon debütált Götz Friedrich rendezésében. Berlin, Barcelona és Athén után 2003-ban, Frankfurtban alakította utoljára a szerepet, ahol először lépett színpadra a Császárné szerepében.
A statisztikákat összegezve a legnépszerűbb Strauss-alakítás az Elektra volt, és ha hozzávesszük az a tényt, hogy a krétai királylány mellett az opera másik két nőalakját, Krüzothemiszt és Klütaimnesztrát is életre keltette igazi operatörténeti kuriózumról beszélhetünk. Krüzothemiszként a MET-ben 1978-ban, Elektraként Bécsben, 1989-ben, Klütaimnésztraként Barcelonában, 2008-ban debütált. A többségében lírai karakterű hősnők után habozás nélkül fogadta el a Wiener Staatsoper ajánlatát egy kemény és kérlelhetetlen drámai Elektra megformálásra. Harry Kupfer koncepciója, az anyagyűlölő, „sebeket osztó vadállat" figurájának ábrázolása komoly kihívást jelentett számára, mígnem sikerült megérteni a karakterének lényegét. „Ekkor eszembe jutott az, amit egy száműzetésbe kényszerített ellenzéki vallási vezetőről hallottam. Volt egy fényképe arról, akit szenvedélyesen gyűlölt. Nem volt egyebe, csak egy ágy, egy szék, egy asztal és ez a kép. Felakasztotta az ágyával szemközt, hogy láthassa. Így mindig emlékezett arra, milyen hevesen gyűlöli. Tőlem távol áll ez az érzés. Ha az ember gyűlöl valakit, minden energiája arra megy el. Ez óriási veszteség! Elektrát a gyűlölet élteti. És amint meghal gyűlölete tárgya – az anyja –, az ő élete is céltalanná válik, elpusztul ő is" – nyilatkozta Batta Andrásnak.[17] Bécsben, Salzburgban, Stuttgartban, Barcelonában, New York-ban, Chicagóban, Washingtonban, egyaránt ünnepelték alakítását, amelyet egy elsőrangú lemezfelvétel is megörökített Wolfgang Sawallisch vezényletével az EMI müncheni stúdiójában, 1990-ben. A sikerszéria csúcsára azonban a londoni Covent Garden produkciójával ért fel, amelyben nem csekély része volt másik két „nagyágyúnak" Solti Györgynek, a nagynevű magyar karmesternek, és Götz Friedrich világhírű rendezőnek. Az 1990. március 3-án megtartott bemutatóról Double Hungarian Triunph! (Kettős magyar diadal) címmel közölte méltatását a londoni The Times. „Ha az est alapvetően Marton és Solti kettős magyar diadala volt is, a sikerhez Götz Friedrich hiteles rendezői koncepciója is hozzájárult." Természetesen méltánylandó, hogy Eva Marton figyelemre méltó színpadi mozgással rendelkezik és már akkor magára vonta a figyelmet, amikor a nyitójelenetben még némán kuporodott össze a padlón. De még ennél is fontosabb, hogy hihetetlen hangi formában énekelt. És nincs itt semmi az Elektrák esetében megszokott keménységből: olyan nő áll előttünk, aki még viszonylag fiatal, bizonyos értelemben ártatlan, és valóban a meggyalázott ártatlanságról énekel, koncentráltan, tisztán, hitelesen, maró és szúrós szépséggel, még akkor is, amikor tajtékzik a sértő kifejezések áradatától. Semmi kétség, magával ragadó a színpadi játék, mégis Marton Éva énekesi teljesítménye a döntő: énekbeszéd-technikája és hangszínárnyalatainak változatossága egyaránt mutatják, mennyire intelligens módon bánik a hangi erőforrásaival, s ez éppúgy lenyűgöző, mint állóképessége."[18] 1989 és 2007 között húsz különböző városban, összesen hetvennégy alkalommal énekelte Elektra szerepét bravúros színészi teljesítménnyel, amelyet 1991-ben még Laurence Olivier-díjra is fölterjesztettek.
A Salome címszerepében 1987-ben a párizsi Théâtre des Champs-Élysées színpadján debütált egy koncertelőadáson frenetikus sikerrel, amelyet két évvel később 1989-ben a MET-ben követett a színpadi premier Nikolaus Lehnhoff rendezésében. A rendező értelmezése, amely szerint Salome egy „dekadens és hisztérikus" áldozat, mintsem egy gonosz nőalak, megosztotta a kritikusokat, de abban mindenki egyetértett, hogy koncepció ide vagy oda, Marton Éva olyan csodálatosan énekelt, hogy akár a Marson meg lehetett volna rendezni az előadást. A szereptől a barcelonai Grand Tetro Liceu 1991/92 évadnyitó előadásán búcsúzott, amelyet Jochen Ulrich rendezett és Antoni Ros-Marbà vezényelt.
Az Ariadne Naxos szigetén genfi bemutatóját 1980-ban tartották. A darab két meglehetősen különböző műfajt ötvöz játékosan: a tragikus operát és a romantikus farce-ot; igazi opera ínyenceknek való csemege. 1980 és 1990 között több feldolgozásban, Kölnben, Hamburgban, a milánói Scalában és Bonnban alakította Ariedne–Primadonna kettős szerepét. Az egyiptomi Heléna címszerepét, amely hangilag a legnehezebb Strauss-szerep, mindössze két alkalommal énekelte a München-i Staatsoper színpadán az 1981-es Müncheni Fesztiválon. A Strauss-dalokat viszont folyamatosan koncertpódiumok műsorán szerepeltette. A Négy utolsó ének mellett, amely kezdetektől része volt repertoárjának, Richard Strauss egyik utolsó szerzeménye a Malven című dal ősbemutatója is Marton Éva nevéhez kötődik. Ez utóbbit a CBS kiadó 1985-ben, az énekesnő torontói koncertjén rögzített.
Egy évvel Az árnyék nélküli asszony zajos sikere után a MET 1982/83-as évadjának szezonnyitó előadásán – a verizmus egyik gyöngyszemében – ismét igazi diadal született. Marton „élő karaktert" kölcsönzött Amilcare Ponchielli Giocondájának, és „szenvedéllyel vonta be a közönséget e súlyos dráma forgatagába" – írta Peter G. Davies zenekritikus.[19] Az Opera News ugyancsak elragadtatással tudósított az előadás sztárjáról: „Bőkezűen szórta érzelmi és vokális kincseit, és felemelte Ponchielli velencei utcai énekesnőjét a magányos hősnő tragikus szférájába. Átgondolva építkezett. Szerepének csúcsára a IV. felvonás „Suicidio"-áriájában érkezett fel, lenyűgözött nagyságával, hömpölygő hangjával, a szereppel való tökéletes azonosulásával. Eva Marton, ez a magas termetű, szépasszony hatalmas hanggal rendelkezik, amely a kifejezés valamennyi árnyalatára és a regiszterek megannyi dinamikájára képes ¬– tudósított az Opera News.[20] 1986 májusában a bécsiek ugyancsak felfokozott hangulatban, mint Jeritza Mária örökösét üdvözölték a Giocondában, amelyet kétségtelenül a művészi életút legnagyobb alakításai között tart számon az operatörténet.
A Bolygó Hollandi Sentáján kívül nincs olyan jelentős Wagner-hősnő, amelyet ne énekelt volna el. Tulajdonképpen külföldi karrierjét is az első Wagner-szerepnek köszönhette. 1969. február 16-án mutatta be az Operaház A Rajna kincsét amelyben Freiát, az örök ifjúságot és szépséget testesítette meg a kellő hangfekvésben. Ebben a szerepben látta meg Peter Mario Katona, Christoph von Dohnányi asszisztense, felhívta a Maestro, azaz a Frankfurt Oper igazgatójának figyelmét a kivételes hangú tehetségre. A sikeres próbaéneklést követően 1971-ben Mozart Figaro házasságában mutatkozhatott be A grófné szerepében Dohnányi színházában. A kiutazási engedély megszerzése után az 1972/73-as évadott már Frankfurtban kezdhette. Itt elsőként Évát kapta meg a Wagner-szerepek közül A nürnbergi mesterdalnokokban. A korrepetitorok nemcsak a szólamok beállításában és a helyes kiejtésben segédkeztek, de a német kultúra rejtelmeibe is bevezették a frissen szerződött, idegen ajkú kolléganőt. Első rangú iskola volt ez, amelyre Marton Éva így emlékezett: „Nagy fegyelem volt: negyedórával a próba kezdete előtt már meg kellett jelenni, persze alaposan felkészülve. Rendszeresek voltak az ún. Összeéneklési próbák, még a színpadi próbák előtt – ez a szokás manapság már csaknem kiveszett az operaházak életéből –; próbaruhát, próbacipőt kaptunk, nem utcai ruhában próbáltunk – ez is egyfajta tartást adott a munkának, amit mindannyian szívesen, jó légkörben végeztünk. […] Mindazt, amit Budapesten nem volt módomban megtanulni, itt sajátítottam el. Közben nagyszerű előadások születtek."[21] Maximális felkészültséggel képességeinek legjavát adhatta, amikor először lépett a New York-i Metropolitan színpadjára A nürnbergi mesterdalnokokban 1976. november 3-án. „Talán a legizgalmasabb bemutatkozást Marton Éva, a magyar szoprán nyújtotta fényes, terjedelmes hangjával, amelyet teljes biztonsággal uralt. Éva szerepét joggal örökölheti, annak egykori birtokosától Birgit Nilssontól…" – tudósított a The Operaphile.[22] Még ugyanebben az évben az Opéra de Marseille színpadján elvállalta Sieglindét a Walkürben, amelyet Jacques Karpo állított színpadra. A nyolcvanas években pedig már Az istenek alkonya és Siegfried Brünnhildéi között folyt a „harc" a Ringben. A Wagner-birodalom fellegvárába Bayreuthban 1977. augusztus 1-én debütálhatott egy előadáson belül egyszerre két szerepben – ami még Bayreuth történetében is ritkán fordult elő –, ő volt Vénusz és Erzsébet a Tannhäuserben. Az előadást Götz Friedrich rendezte. A kettős siker a következő nyáron megismétlődött, majd tíz évvel később a Houston Grand Opera színpadján. Az említetteken kívül többségben az Erzsébet-alakítások domináltak pályáján. Természetesen a legendás Wagner-szerepek közé tartozott a Lohengrin két ellentétes figurája: Elza és Ortrud. Elzaként Frankfurtban debütált 1976-ban, a Buenos Aires-i Teatro Colónban pedig elnyerte a legjobb debütálónak járó kitűntetést 1979-ben, majd újabb bemutatók hosszú sora következett: Chicago, Hamburg, Zürich, Avignon majd a New York-i MET, ahol 1986-ben hagyta el a szerepet és közben váltott a Lohengrin egy izgalmasabb figurájára Ortrudra, amelynek egyik legnagyobb színházi sikerét köszönhette. A MET 1984. október 2-i előadásáról a Frankfurter Allgemeine Zeitung a következőket írta: „Az est legnagyobb szenzációja mégis Eva Marton Ortrudja volt. Az őrjöngő ünneplés a megszentségtelenített istenek felé tett esküje után a II. felvonásban jó öt percig tartott. Ez volt az első alkalom a MET történetében, hogy egy Wagner-opera előadását meg kellett szakítani. Eva Marton eredetileg nem akarta ezt a szerepet, mivel korábban nem is énekelte. »Én a tiszta Elza vagyok« – mondta. De James Levine olyan Ortrudot akart, aki az opera végén a szerep veszélyes és fontos magas hangjait is könnyedén ki tudja énekelni. Ez volt az előzménye ennek az emlékezetes debütálásnak. Eva Martont az előadás után olyan lelkesedéssel fogadta a közönség, amely Birgit Nilsson nagy, diadalittas napjaira emlékeztetett, és nyilvánvalóan arra utalt, hogy eme sztárpozíciónak, amely a 65 esztendős svéd énekesnő távoztával megüresedett, immár komoly új pályázója van."[23]Ez a rövid kirándulásnak ígérkező Wagner-szerep maradt leghosszabb ideig repertoárján, egészen a 2004-es Erkel Színházbeli premierig, amelyet „kiábrándítóan maira formált" a rendező Katherina Wagner – a zeneszerző dédunokája. A Wagner-szerepek sorát Izolda és Kundry zárják. A Trisztán és Izoldában meglehetősen későn léphetett fel, és mindössze két alkalommal; 2000 májusában állt be Ruth Berghaus futó rendezésébe a hamburgi Staatsoperben. Kundry, az opera címszereplőjéhez, Parsifalhoz hasonlóan alakuló, fejlődő karakter. A Megváltó tekintetét feledni nem tudó, és az egy életen át vezeklő nőhöz bensőséges viszony fűzte: „A Parsifal a non plus ultra számomra. […] Nagyon mélyen hatott rám, és emberként is formált."[24] A lisszaboni Teatro San Carlóban, 2001-ben mutatkozott be Kundryként, akinek szavai: „nur dienen, dienen" („csak szolgálni, szolgálni") új távlatokat nyitottak Marton Éva számára, ezúttal a magyar komolyzenei életben.
2003-ban tartotta első mesterkurzusát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, és alig két évvel később. 2005-ben immáron tanszékvezetőként az új hazai énekes generáció felnevelésének szolgálatába állt. „Azért tértem vissza hazámba, Magyarországra, mert úgy éreztem, át kell adnom mindazt, amit tudok. Pályámra mindig úgy tekintettem, mint egy hosszú gyűjtőútra. Van egy nagy hátizsákom, amit az évek során jól megpakoltam élményekkel, tapasztalattal, tudással, és ezt mind szeretném szétosztani. Arra vágyom, hogy amikor meg kell válnom az élettől, addigra ez a hátizsák üres legyen. Ma már tudom, hogy az odaadó szolgálat az igazi győzelem."[25]

[2017]
________________________________________
[1] Bemutató: 1968. november 15
[2] Lózsy János: Az aranykakas – Rimszkij-Korszakov operája az Erkel Színházban, Népszabadság, 1968. december 10., 7. p
[3] Feuer Mária: A jóságos zsarnok, Élet és Irodalom, 1970. május 9.
[4]Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 73. p
[5] Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 78¬–79. p
[6] Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 82. p
[7] Robert Kimball: 'Turandot' – Hail oppulence! New York Post. 1987. március [?].
[8] Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 158–159. p
[9] Rajk András: Nyári színházak 1972 – Attila – Verdi bemutató a Margitszigeten, Népszava, 1972. július 12.
[10] Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 166. p
[11] Manuel Valis, El Pais 1983. február 22.
[12] Manuel Valis, El Pais 1983. február 22.
[13] N. N.: Azért volt egy első az egyenlők között, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1976. március 23.
[14]Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 174–175. p
[15]Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 104. p
[16]Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 107. p
[17]Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 116. p
[18]Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 180. p
[19]Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 119. p
[20]Opera  News, Opera News, 1982. december. Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 119. p
[21] Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 52. p
[22] Review of Anthony Coggi on The Operaphile. 1976. november http://archives.metoperafamily.org/archives/scripts/cgiip.exe/WService=BibSpeed/fullcit.w?xCID=247250&limit=500&xBranch=ALL&xsdate=&xedate=&theterm=&x=0&xhomepath=&xhome=
[23]Hans Heinsheimer, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1984. október 11. Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 144. p
[24]Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 151–152. p
[25]Batta András: Marton Éva – A mennyei hang, Helikon Kiadó, 2013. 215. p
 

 

 

 

 

 

 

Operaszerepeinek kivonata

Pylades; Offenbach, Jacques: Szép Heléna, Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1968. július 6. K: Bródy Tamás, R: Mikó András
Kate Pinkerton; Puccini, Giacomo: Pillangókisasszony, Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1968. július 27. K: Komor Vilmos, R: Vámos László
Színészkirályné; Szokolay Sándor: Hamlet, Magyar Állami Operaház, 1968. október 20.  K: Pál Tamás, R: Mikó András
Semaha királynője; Rimszkij-Korszakov: Az aranykakas, Erkel Színház, 1968. november 16. K: Kerekes János, R: Békés András
Freia; Wagner, Richard: A Rajna kincse, Magyar Állami Operaház, 1969. február 16. K: Lukács Miklós, R: Békés András
Mennyei hang; Verdi, Giuseppe: Don Carlos, Erkel Színház, 1969. március 25. K: Gianandrea Gavazzeni, R: Mikó András
Manon Lescaut; Puccini, Giacomo: Manon Lescaut, Magyar Állami Operaház, 1969. április 30. K: Oberfrank Géza, R: Mikó András
Mária Lujza; Kodály Zoltán: Háry János, Szegedi Szabadtéri Játékok, 1969.július 19. K: Lukács Miklós, R: Szinetár Miklós
Koldusasszony; Petrovics Emil: Bűn / bűnhődés, Magyar Állami Operaház, 1969. október 29. K: Lukács Ervin, R: Mikó András
A grófné; Mozart, Wolfgang Amadeus: Figaro házassága, Magyar Állami Operaház, 1969. november 28. K: Koródi András, R: Békés András
Gerthilde; Wagner, Richard: A walkür, Magyar Állami Operaház, 1970. január 15. K: Lukács Miklós, R: Békés András
Rodelinda; Händel, Georg Friedrich: Rodelinda, Magyar Állami Operaház, 1970. április 25. K: Lukács Ervin, R: Békés András
Mária Lujza: Kodály Zoltán: Háry János, Szegedi Szabadtéri Játékok, 1970. július 18. K: Lukács Miklós, R: Szinetár Miklós
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Erkel Színház, 1970. október 3. K: Pál Tamás, R: Békés András
Szaffi; Strauss, Johann: A cigánybáró, Erkel Színház, 1970. november 22. K: Bolberitz Tamás, R: Makai Péter
Amélia Grimaldi; Verdi, Giuseppe: Simon Boccanegra, Erkel Színház, 1971. március 7. K: Kerekes János, R: Oláh Gusztáv
A grófné; Mozart, Wolfgang Amadeus: Figaro házassága, OperaFrankfurt, 1971. április 30. K: Sandner, Alexander, R: Lindtberg, Leopold
Virtus; Monteverdi, Claudio: Poppea megkoronázása, Magyar Állami Operaház, 1971. június 10. K: Erdélyi Miklós, R: Mikó András
Tatjana; Csajkovszkij, Pjotr Iljics: Anyegin, Magyar Állami Operaház, 1971. november 16. K: Koródi András, R: Dombrovszkij, Nicolai
Alice Ford; Verdi, Giuseppe: Falstaff, OperaFrankfurt, 1972. január 26. K: Christoph von Dohnanyi,R: Steinboeck, Rudolf
Mathilde; Rossini, Gioachino: Tell Vilmos, Maggio Musicale–Teatro Comunale, Firenze, 1972. május 16. K: Riccardo Muti, R: Sequi, Sandro
Odabella; Verdi, Giuseppe: Attila, Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 1972. Július 7. K: Gardelli, Lamberto, R: Del Monaco, Giancarlo
Tatjana; Csajkovszkij, Pjotr Iljics: Anyegin, Opera Frankfurt, 1972. szeptember 18. K: Schrottner, Peter
Donna Anna; Mozart, Wolfgang Amadeus: Don Giovanni, Opera Frankfurt, 1973. március 10. K: Wand, Günter, R: Müllner, Wolfgang
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Wiener Staatsoper, 1973. április 9. K: Klobucar, Berislav, R: Wallmann, Margarethe
Donna Anna; Mozart, Wolfgang Amadeus: Don Giovanni, Wiener Staatsoper, 1973. szeptember 7. K: Swarowsky, Hans, R: Zeffirelli, Franco,
Tatjana; Csajkovszkij, Pjotr Iljics–Puskin: Anyegin, Wiener Staatsoper, 1973. november 10 K: Schrottner, Peter, R: Kelch, Werner
Erzsébet; Verdi, Giuseppe: Don Carlos, Théâtre Royal de La Monnaie, Brüsszel, 1974. január 19. K: Boncompagni, Elio, R: Sequi, Sandro / Tessitore, Ugo,
Erzsébet; Verdi, Giuseppe: Don Carlos, Wiener Staatsoper, 1974. február 28. K: Swarowsky, Hans, R: Schenk, Otto
Erzsébet; Verdi, Giuseppe: Don Carlos, Frankfurt Oper, 1974. március 17. K: Petersen, Reinhardt, R: Kasliks, Vaclav
A császárné; Strauss, Richard: Az árnyék nélküli asszony, OperaFrankfurt, 1974. augusztus 25. K: Halász László, R: Schuch, Fritz
Leonora; Verdi, Giuseppe: A végzet hatalma, Frankfurt Oper, 1974. október 12. K: Seibel, Klauspeter, R: Igesz, Bodo
Donna Anna; Mozart, Wolfgang Amadeus: Don Giovanni, Bayerische Staatsoper, München, 1974. december 2. K: Sawallisch, Wolfgang, R: Rennert, Günther
Donna Anna; Mozart, Wolfgang Amadeus: Don Giovanni, Théâtre Royal de la Monnaie, Brüsszel, 1974. december 31. K: Boncompagni, Elio, R: Landier, Jean-Marc
Donna Anna; Mozart, Wolfgang Amadeus: Don Giovanni, Deutsche Oper Berlin, 1975. január 18. K: Hollreiser, Heinrich, R: Noche, Rudolf
Leonora; Verdi, Giuseppe: A végzet hatalma, Wiener Staatsoper, 1975. április 7. K: Kulka, János, R: Squarzina, Luigi
Rosalinda; Strauss Johann: A denevér, Frankfurt Oper, 1975. május 25. K: Schrottner, Peter, R: Kunz, Erich
Eva Pogner, Wagner, Richard: A Nürnbergi mesterdalnokok, Frankfurt Oper, 1976. január 18. K: Mandl, Alexander, R: Sanjust, Filippo
Sieglinde; Richard Wagner: A walkür, Opéra de Marseille, 1976. május 2. K: Masson, Diego, R: Karpo, Jacques
Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Bayerische Staatsoper, München, 1976. május 17. K: López-Cobos, Jesús, R: Friedrich, Götz
Eva Pogner, Wagner, Richard: A Nürnbergi mesterdalnokok, Metropolitan Opera House, New York, 1976. november 3. K: Ehrling, Síxten, R: Merrill, Nathaniel
Amelia; Verdi, Giuseppe: Az álarcosbál, Frankfurt Oper, 1976. december 23. K: Mund, Uwe, R: Schuch, Oskar-Fritz
Aida; Verdi, Giuseppe: Aida, Théâtre Royal de la Monnaie, Brüsszel, 1977. január 30. K: Boncompagni, Elio, R: Lindberg, Leopold
Aida; Verdi, Giuseppe: Aida, Teatro de la Zarzuela, Madrid, 1977. május 1. K:Gatto, Armando, R: Frusca, Renzo
Desdemona; Verdi, Giuseppe: Otello, Frankfurt Oper, 1977. június 18. K: von Dohnanyi, Cristoph, R: Puecher, Virginio
Erzsébet/Vénusz; Richard Wagner: Tannhäuser; Bayreuth Festspielhaus, 1977. augusztus 1. K: Sir Davis, Collin, R: Friedrich, Götz
A császárné; Strauss, Richard: Az árnyék nélküli asszony, Hamburgische Staatsoper, 1977. október 2. K: von Dohnanyi, Cristoph, R: Horres, Kurt
Aida; Verdi, Giuseppe: Aida, War Memorial Opera House, San Francisco, 1977. november 18. K: Gavazzeni, Gianandrea, R: Frisell, Sonja
Manon Lescaut; Puccini, Giacomo: Manon Lescaut, Teatro de la Zarzuela, Madrid, 1978. április 21. K: Ros-Marba, Antoní, R: Faggioni, Piero
Leonora; Verdi, Giuseppe: A trubadúr, Teatro alla Scala, Milánó, 1978. szeptember 14. K: Mehta, Zubin, R: Visconti, Luchino
Judit; Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, Teatro alla Scala, Milánó, 1978. november 11. K: Peskó, Zoltán, R: Presszburger György
Khrüszothémisz; Strauss, Richard: Elektra, Metropolitan Opera House, New York, 1978. december 22. K: Leinsdorf, Erich, R: Weber, Wolfgang
Desdemona; Verdi, Giuseppe: Otello, Hamburgische Staatsoper, 1979. február 1. K: Santi. Nello
Erzsébet; Richard Wagner: Tannhäuser; Wiener Staatsoper, 1979. március 28. K: Prick, Christof, R: von Karajan, Herbert
Elsa; Wagner, Richard: Lohengrin, Teatro Colón, Buenos Aires, 1979. szeptember 16. K: Maag, Peter, R: Oswald, Roberto
A császárné; Strauss, Richard: Az árnyék nélküli asszony, Teatro Colón, Buenos Aires, 1979. október 6. K: Janowski, Marek, R: Reinhardt, Georg
Magdalena de Coigny; Giordano, Umberto: André Chénier, Lyric Opera of Chicago, 1979. november 23. K: Bartoletti, Bruno, R: Gobbi, Tit
Primadonna/Ariadne; Strauss, Richard: Ariadne Naxos szigetén, Grand Théâtre de Genève, 1980. február 16. K: Sir Pritchard, John, R: Pscherer, Kurt
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Teatro alla Scala, Milánó, 1980. március 15. K: Ozawa, Seiji, R: Faggioni, Piero
Primadonna/Ariadne; Strauss, Richard–Hofmannsthal, Hugo von: Ariadne Naxos szigetén, Hamburgische Staatsoper, 1980. április 27. K: Hollreiser, Heinrich, R: Schenk,
Otto

Aida; Verdi, Giuseppe: Aida, Terme di Caracalla, Róma, 1980. július 5. K: Franci, Carlo, R: Barbieri, Luciano
Elsa; Wagner, Richard: Lohengrin, Lyric Opera of Chicago, 1980. október 10. K: Janowski, Marek, R: Oswald, Roberto
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Teatro di San Carlo, Nápoly, 1981. február 8. K: Patané, Giuseppe, R: Crivelli, Filippo,
Judit; Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, Kungliga Operan, Stockholm, 1981. február 25. Koncertelőadás K: Doráti Antal
Elvira; Verdi, Giuseppe: Ernani, Hamburgische Staatsoper, 1981. március 19. Koncertelőadás, K: Santi, Nello
Judit; Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, Staatsoper Hannover, 1981. március 25. K: Albrecht, Alexander, R: Kreuzer, Dieter
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Teatro de la Zarzuela, Madrid, 1981. április 25. K: Navarro, Garcia, R: Nieva, Francisco
Heléna; Strauss, Richard: Az egyiptomi Heléna,Staatsoper München, 1980. június 29. K: Sawallisch, Wolfgang, R: Herz, Joachim
A császárné; Strauss, Richard: Az árnyék nélküli asszony, Metropolitan Opera House, New York, 1981. október 12. K: Leinsdorf, Erich, R: Merrill, Nathaniel / Donnell, Bruce
Leonora; Beethoven, Ludwig von: Fidelio, Lyric Opera of Chicago, 1981. november 20. K: Kuhn, Gustav, R: Hotter, Hans
Fedora; Giordano, Umberto: Fedora, Opernhaus Zürich, 1982. március 20. K: Santi, Nello, R: Azagaroff, Grischa
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Teatro Colón, Buenos Aires, 1982. május 2. K: Perusso, Mario, R: Faggioni, Piero
Leonora; Beethoven, Ludwig von: Fidelio, Großes Festspielhaus, Salzburg, 1982. július 26. K: Maazel, Lorin, R: Lindtberg, Leopold
Gioconda; Ponchielli, Amilcare: Gioconda, Metropolitan Opera House, New York, 1982. szeptember 25. K: Patané, Giuseppe, R: Donnell, Bruce
Elisabeth; Wagner, Richard: Tannhäuser, Metropolitan Opera House, New York, 1982. november 25. K: Levine, James, R: Schenk, Otto / Berkowitz, Phebe
Leonora; Verdi, Giuseppe: A végzet hatalma, Gran Teatre del Liceu de Barcelona, 1983. február 20.  K: Rescigno, Nicola, R: Serebinsky, Tito
Magdalena de Coigny; Giordano, Umberto: André Chénier, Wiener Staatsoper, 1983. április 14. K: Chailly, Riccardo, R: Schenk, Otto
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Wiener Staatsoper, 1983. június 12. K: Maazel, Lorin, R: Pince, Harold
Leonora; Beethoven, Ludwig von: Fidelio, Metropolitan Opera House, New York, 1983. december 14. K: Tennstedt, Klaus, R: Schenk, Otto / Donnell, Bruce
Brünnhilde; Richard Wagner: Siegfried, War Memorial Opera House, San Francisco, 1984. május 26. K: de Waart, Edo, R: Lehnhoff, Nikolaus
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Arena di Verona, 1984. augusztus 10. K: Oren, Daniel, R: Bussotti, Sylvano
Ortrud; Wagner, Richard: Lohengrin, Metropolitan Opera House, New York, 1984. szeptember 24. K: Levine, James, R: Everding, August
Gioconda; Ponchielli, Amilcare: Gioconda, Gran Teatro del Liceu, Barcelona, 1984. december 23. K: Gandolfi, Romano, R: de Tomasi, Guiseppe
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Gran Teatro del Liceu, Barcelona, 1985. január 5. K: Gandolfi, Romano, R: Faggioni, Piero
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Teatro alla Scala, Milánó, 1985. április 6. K: Maazel, Lorin, R: Zeffirelli, Franco
Brünnhilde; Richard Wagner: Siegfried, War Memorial Opera House, San Francisco, 1985. június 5. K: de Waart, Edo, R: Lehnhoff, Nikolaus
Brünnhilde; Richard Wagner: Az istenek alkonya, War Memorial Opera House, San Francisco, 1985. június 8. K: de Waart, Edo, R: Lehnhoff, Nikolaus
Magdalena de Coigny; Giordano, Umberto: André Chénier, Teatro alla Scala, Milánó, 1985. július 6. K: Chailly, Riccardo, R: Puggelli, Lamberto
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Sydney Opera House, 1985. október 16. K: Erede, Alberto, R: Copley, John
Magdalena de Coigny; Giordano, Umberto: Chénier, Gran Teatro del Liceu, Barcelona, 1985. november 22. K: Gandolfi, Romano, R: de Ana, Hugo
Elsa; Wagner, Richard: Lohengrin, Metropolitan Opera House, New York, 1985. december 20. K: Levine, James, R: Everding, August
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Boston Opera House, 1986. február 20. K: Caldwell, Sarah, R: Caldwell, Sarah
A császárné; Strauss, Richard: Az árnyék nélküli asszony, Teatro alla Scala, Milánó, 1986. március 6. K: Sawallisch, Wolfgang, R: Ponnelle, Jean-Pierre
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Erkel Színház, 1986. április 3. K: Lukács, Ervin, R: Nádasdy Kálmán / Mikó András
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Maggio Musicale–Teatro Comunale, Firenze, 1986. június 21. K: Mehta, Zubin, R: Miller, Jonathan
Gioconda; Ponchielli, Amilcare: Gioconda, Wiener Staatsoper, 1986. május 24. K: Fischer, Ádám, R: Sanjust, Filippo
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Metropolitan Opera House, New York, 1986. október 20. K: Navarro, Garcia, R: Zeffirelli, Franco / Kneuss, David
Floria Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Opern Bonn, 1986. december 21. K: Navarro, Garcia, R: Monaco, Giancarlo del
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Metropolitan Opera House, New York, 1987. március 12. K: Levine, James, R: Zeffirelli, Franco
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Covent Garden, London, 1987. május 11. K: Delacote, Jacques, R: Serban, Andrej
Salome; Strauss, Richard: Salome, Théâtre des Champs-Élysées, Párizs, 1987. május 29. Koncertelőadás, K: Janowski, Marek
Brünnhilde; Richard Wagner: A walkür, Grand Théâtre de Genève, 1987. szeptember 8. K: Jordan, Armin, R: Winge, Stein
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Opera Philadelphia, 1987. október 6. K: Siciliani, Alessandro, R: Terleczkyj, Roman
Floria Tosca; Puccini, Giacomo: Tosca, Covent Garden, London, 1987. november 26. K: Sinopoli, Giuseppe, R: Zefirelli, Franco / Judd, Wilfre
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Teatro La Fenice, Velence, 1987. december 19. K: Mártinez, Míguel Gómez, R: Ponnelle, Jean-Pierre
Erzsébet/Vénusz; Richard Wagner: Tannhäuser; Houston Grand Opera, 1988. április 28. K: Rudel, Julius, R: Schenk, Otto / Sell, David
Leonora; Verdi, Giuseppe: A trubadúr, Metropolitan Opera House, New York, 1988. szeptember 26. K: Levine, James, R: Melano, Fabrizio
Gioconda; Verdi, Giuseppe: Gioconda, War Memorial Opera House, San Francisco, 1988. november 20, K: Kord, Kazimierz, R: Ewers, Anne
Fedora; Giordano, Umberto: Fedora, Carnegie Hall, New York, 1989. január 29, Koncertszerű előadás, K: Queler, Eve
Salome; Strauss, Richard: Salome, Metropolitan Opera House, New York, 1989. február 20. K: Janowski, Marek, R: Lehnhoff, Nikolaus
Leonora; Verdi, Giuseppe: A végzet hatalma, Bécs, Staatsoper, 1989. április 9. K: Navarro, Garcia, R: del Monaco, Giancarlo
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Wiener Staatsoper, 1989. június 10. K: Abbado, Claudio R: Kupfer, Harry
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Großes Festspielhaus, Salzburg, 1989. augusztus 14. K: Abbado, Claudio R: Kupfer, Harry
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Gran Teatro del Liceu, Barcelona, 1990. január 27. K:Mund, Uwe, R: Espert, Nuria
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Covent Garden, London, 1990. március 3. K. Sir Solti, Georg, R: Friedrich, Götz
Erzsébet; Wagner, Richard: Tannhäuser; Magyar Állami Operaház, 1990. április 29. K: Medveczky Ádám, R: Szinetár Miklós
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Vlaamse Opera, Antwerpen, 1990. október 9. K: Soltész, Stefan, R: Espert, Nuria
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Carnegie Hall, New York, 1991. március 3. Koncertszerű előadás, K: Maazel, Lorin
Leonora; Verdi, Giuseppe: A végzet hatalma, Erkel Színház, 1991. március 16. K: Oberfrank, Géza, R: Mikó András
Salome; Strauss, Richard: Salome, Wiener Staatsoper, 1991. április 21. K: Janowski, Marek R: Barlog, Boleslaw
Salome; Strauss, Richard: Salome, Gran Teatro del Liceu, Barcelona, 1991. október 12. K: Ros-Marba, Antoní, R: Ulrich, Jochen
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Wembley Arena, London, 1992. január 2. K: Sir Downes, Edward, R: Serban, Andrej
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Lyric Opera, Chicago, 1992. január 11, K: Bartoletti Bruno, R: Farlow, William / Hockney David
A kelmefestőné; Strauss, Richard: Az árnyék nélküli asszony, Großes Festspielhaus, Salzburg, 1992. április 11. K: Sir Solti, Georg, R: Friedrich, Götz
Brünnhilde; Wagner,Richard: A walkür, Oper Bonn, 1992. június 7. K: Russell-Davies, Dennis, R: Riber, Jean-Claude
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Lyric Opera, Chicago, 1992. szeptember, 29, K: Slatkin, Leonard, R: Friedrich, Götz
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Opéra Bastille, Párizs, 1992. október 26. K: Kout, Jiri, R: Pountney, David
Ortrud; Wagner, Richard: Lohengrin, Gran Teatre del Liceu, Barcelona, 1992. december 14. K: Uwe Mund, R: Friedrich, Götz
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Washington National Opera, 1993. február 20. K: Mercurio, Steven, R: Mansouri, Lofti
Judit; Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, Théâtre du Châtelet, Párizs, 1993. április 23. K: Dutoit, Charles, R: Braunschweig, Stéphanie
Gertrúd; Erkel Ferenc: Bánk bán, Magyar Állami Operaház,1993. szeptember 11. K: Nagy, Ferenc, R: Kerényi Imre
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, War Memorial Opera House, San Francisco, 1993. október 7, K: Runnicles, Donald, R: Hockney, David
Brünnhilde; Wagner, Richard: A walkür, Lyric Opera, Chicago, 1993. november 23, K: Mehta, Zubin, R: Everding, August
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Grand Opera, Houston, 1994 április 21, K: DeMain, John, R: McClintock, Peter / Hockney, David
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Teatro Colón, Buenos Aires, 1994. június 17. K: Rudel, Julius, R: Oswald, Roberto
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Palacio de Bellas Artes, Mexico City, 1994. július 3. K: Silipigni, Alfredo, R: Uzan, Bernard
Brünnhilde; Wagner, Richard: Siegfried, Lyric Opera, Chicago, 1995. január 24, K: Mehta, Zubin, R: Everding, August
Asszony; Schoenberg, Arnold: Várakozás, + Judit: Bartók, Béla: A kékszakállú herceg vára, Teatro La Fenice, Velence, 1995 május 23, K: Karabtchevsky, Isaac, R:
Marini, Giorgio

Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Arena di Verona, Verona, 1995. július 28, K: Oren, Daniel, R: Montaldo, Giuliano
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Palau, de la Música, Valencia, 1995. december 16. Koncertelőadás, K: Galduf, Richard
Brünnhilde; Richard Wagner: Az istenek alkonya, Lyric Opera of Chicago, 1996. február 17. K: Mehta, Zubin, R: Everding, August
Brünnhilde; Richard Wagner: A walkür, Lyric Opera of Chicago, 1996. március 12. K: Mehta, Zubin, R: Everding, August
Brünnhilde; Richard Wagner: Siegfried, Lyric Opera of Chicago, 1996. március 14. K: Mehta, Zuben, R: Everding, August
Santuzza; Mascagni, Pietro: Parasztbecsület, Erkel Színház, 1996. május 9. K: Medveczky Ádám, R: Galgóczy Judit
Santuzza; Mascagni, Pietro: Parasztbecsület, Wiener Staatsoper, 1996. június 11. K: Luisi, Fabio, R: Ponnelle, Jean-Pierre
Turandot; Puccini, Giacomo: Turandot, Theatro Municipal, São Paulo, 1996. október 1. K: Malheiro, Luiz Fernando, R:Oswald, Roberto 
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, National Opera, Washington 1997. március 1. K: Fricke, Heinz, R: Moshinsky, Elijah
Gioconda; Ponchielli, Amilcare: Gioconda, Magyar Állami Operaház, 1997. május 9. K: Medveczky, Ádám, R: Mikó András
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Théâtre Antique de Fourvière, Lyon, 1997. június 14. K: Nagano, Kent, R: Kokkos Yannis
Ortrud; Wagner, Richard: Lohengrin, Hamburgische Staatsoper, 1998. január 18, K: Metzmacher, Ingo, R: Konwitschny, Peter
Sekrestyésné; Janáček, Leoš: Jenufa, Hamburgische Staatsoper, 1998. április 5. K: Schneider, Peter, R: Rendezte: Tambosi, Olivier
Gioconda; Ponchielli, Amilcare–Hugo, Victor–Boito, Arrigo: Gioconda, Deutche Oper Berlin, 1998. június 27, R: Sanjust, Filippo
A kelmefestőné; Strauss, Richard: Az árnyék nélküli asszony, Deutche Oper Berlin, 1998. szeptember 26. K: Thielemann, Christian, R: Arlaud, Philippe
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Teatro Real, Madrid, 1998. november 3. K: Navarro, Garcia, R: Brockhaus, Henning
Kundry; Wagner, Richard: Parsifal, Palau de la Música Catalana, Barcelona, 1998. december  27. Koncertelőadás, K: Ros-Marbá, Antoní
Judit; Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, Teatr Wielki-Opera Narodowa, Varsó, 1999. április 16. K: Kaspszyk, Jacek, R: Kijowski, Janusz
Ortrud; Wagner, Richard: Lohengrin, Gran Teatro del Liceu, Barcelona, 2000. március 18. K: Schneider, Peter, R: Konwitschny, Peter
Izolda; Richard Wagner: Trisztan / Izolda, Hamburgische Staatsoper, 2000. május 20. K: Metzmacher, Ingo, R: Berghaus, Ruth
Ortrud; Wagner, Richard: Lohengrin, Los Angeles Opera, 2001. szeptember 15. K: Nagano, Kent, R: Schell, Maximillian
A kelmefestőné; Strauss, Richard: Az árnyék nélküli asszony, Megaron, Athén, 2002. szeptember 6. K: Schoenwandt, Michael, R: Hampe, Michael
Morgan le Fey; Albéniz, Isaac: Merlin, Teatro Real, Madrid, 2003. május 28. K: de Eusebio, John, R: Dew, John
Manon Lescaut; Puccini, Giacomo: Manon Lescaut, Frankfurt Oper, 2003. augusztus 30. K: Barbacini, Maurizio, R: Kirschner, Alfred
Sekrestyésné; Janáček, Leoš: Jenufa, Magyar Állami Operaház, 2004. március 13. K: Kovács, János, R: Vidnyánszky, Attila
Ortrud; Wagner, Richard: Lohengrin, Erkel Színház, 2004. május 2. K: Simonov, Yuri, R: Wagner, Katharina
Elektra; Strauss, Richard: Elektra, Deutsche Oper am Rhein, Duisburg, 2004. december 4. K: Fiore, John, R: Winge, Stein
Gertrúd; Erkel Ferenc: Bánk bán, Szegedi Szabadtéri Játékok,2006. augusztus 18. K: Kesselyák, Gergely, R: Szikora, János
Sekrestyésné; Janáček, Leoš: Jenufa, Deutsche Oper am Rhein, Düsseldorf, 2007. szeptember 26. K: Fiore, John,  R: Rendezte: Winge, Stein
Klütaimnesztra; Strauss, Richard: Elektra, Gran Teatro del Liceu, Barcelona, 2008. február 9. K: Weigle, Sebastian, R: Joosten, Guy
Klütaimnesztra; Strauss, Richard: Elektra, Grand Théátre de Genéve, 2010. szeptember, 10, K: Soltész, Stefan, R: Nel, Christof
Gertrúd; Erkel Ferenc: Bánk bán, Magyar Állami Operaház, 2011. szeptember 4, K: Héja Domonkos, R: Káel, Csaba.

 

Discography & Filmography

I. Solo Recordings

1./ Éva Marton – The 1971-77 Recordings
HUNGAROTON HCD 12651-2
Márta Szirmay, Kolos Kováts, Conductors: András Kórodi, György Lehel, Ervin Lukács

2./ Éva Marton – R. Wagner: Operatic Arias and Scenes (1983)
SEFEL SEF-CD 5024
Éva Marton, Philharmonia Orchestra of London, Conductor: Árpád Joó

3./ Éva Marton – R. Strauss
Concert in Toronto, Roy Thompson Hall, 1985.
CD CBS 42019 Live.
Éva Marton, Toronto Symphony Orchestra, Conductor / Piano: Andrew Davis

4./ Éva Marton – G. Puccini Arias (1985)
CD CBS 42167
Éva Marton, Münchner Rundfunkorchester, Conductor: Giuseppe Patanè

5./ Éva Marton with the New York Harp Ensemble (1987)
HUNGAROTON HCD 12939
Éva Marton, New York Harp Ensemble, Artistic Director: Aristid von Würtzler

6./ Éva Marton in Concert
20. Anniversary Gala Concert - 3. IX. 1988. Budapest, Congress Center
HUNGAROTON HCD 31546 Live.
Éva Marton, Hungarian State Symphony Orchestra, Conductor: Julius Rudel

7./ Christmas with Éva Marton
13. XII. 1994. Budapest, Matthias Church – Christmas Concert
HUNGAROTON CLASSIC HCD 31672 Live.
Éva Marton, István Ella – organ, Hungarian Radio and Television Children's Choir
Conductor: János Reményi / Gabriella Thész

8./ Éva Marton – A. Schönberg: Erwartung; R.Wagner: Wesendonck-lieder, Tristan und Isolde – Vorspiel und Isoldes Liebestod (1997)
HUNGAROTON HCD 3174
Éva Marton, Symphony Orchestra of the Hungarian Radio and Television
Conductor: John Carewe (Schoenberg) / János Kovács (Wagner)
9./ Éva Marton – A. v. Zemlinsky, A. Schönberg, F. Schreker, E.W. Korngold (1999)
HUGAROTON HCD 31932
Éva Marton, Hungarian Radio and Televison Symphony Orchestra, Conductor: John Carewe

10./ Éva Marton – G. Puccini Romanzas & Arias (2002)
HUNGAROTON HCD 32240, CD OPERAMI OP 02
Éva Marton, Miskolc Chamber Orchestra, Miskolc Symphony Orchestra, Conductor / Piano / Organ: László Kovács

11./ Miklós Varga: Europe (1998, Budapest, XVII. European Championships in Athletics)
SZABAD TÉR CD 19801
Éva Marton, Miklós Varga

II. Opera, Oratorio, Symphonic Music, Operetta and Chamber Music Recordings

1./ Eugen d'Albert: Tiefland – Marta (1982-83)
CD ACANTA 43481
Éva Marton, Carmen Anhorn, René Kollo, Bernd Weikl, Bodo Brinkmann, Kurt Moll
Münchner Rundfunkorchester, Chor des Bayerischen Rundfunks, Musikalische Leitung: Marek Janowski

2./ Béla Bartók: A kékszakállú herceg vára (Duke Bluebeard's Castle) – Judit (1987)
CD CBS 44523
Éva Marton, Samuel Ramey
Hungarian State Symphony Orchestra, Conductor: Adam Fischer

3./ Ludwig van Beethoven: 4. Sinfonie in B-Dur, Op. 60.; Ah, perfido! Op. 65. (1982)
CD CBS 37209
Beethoven: 4. Sinfonie in B-Dur, Op. 60.; Ah, perfido! Op. 65.
Éva Marton, English Chamber Orchestra, Conductor: Michael Tilson Thomas

4./ Ludwig van Beethoven: Fidelio – Leonore (1983. 08. 05. Salzburger Festspiele)
CD ORFEO 908 152 Live
Éva Marton, James King, Tom Krause, Theo Adam, Aage Haugland, Lilian Watson, Thomas Moser, Chor der Wiener Staastsoper, Wiener Philharminiker, Lorin Maazel.


5./ Arrigo Boito: Mefistofele – Margherita / Elena (1988)
CD SONY 44983
Éva Marton, Plácido Domingo, Samuel Ramey
Hungarian State Symphony Orchestra, Hungarian Opera Chorus, Conductor: Giuseppe Patanè

6./ Giovanni Bottesini: Vorks for Double Bass Vol Vol 3. (2003)
HUGAROTON HCD 31968
Éva Marton, Gergely Járdányi – double bass, István Lantos

7./ Alfredo Catalani: La Wally – Wally (1989)
RCA Recording: CD BMG / Eurodisc 69073
Éva Marton, Francisco Araiza, Alan Titus, Francesco Ellero d'Artegna
Münchner Rundfunkorchester, Chor des Bayerichen Rundfunks
Conductor: Pinchas Steinberg

8./ Erkel Ferenc: Bánk bán – Gertrudis (1993)
CD ALPHA LINE RECORDS 005-07
Éva Marton, Ingrid Kertesi, András Molnár, Tamás Daróczy, István Gáti, Michele Kálmándi, János Gurbán, Csaba Airizer
Budapest Symphonists, Hungarian Festival Chorus, Conductor: Géza Oberfrank

9./ Erkel Ferenc: Bánk bán – Gertrudis (2001)
CD - Warner Music Hungary 0927 44606
Éva Marton, Andrea Rost, Atilla Kiss B., Dénes Gulyás, Lajos Miller, Sándor Sólyom-Nagy, Attila Réti, Kolos Kováts,
Orchestra for Hungarian Millennium, Hungarian National Chorus, Honvéd Male Chorus
Conductor: Tamás Pál

10./ Umberto Giordano: Andrea Chénier - Maddalena (1979, Chicago, Lyric Opera)
CD GALA 100.562 Live
Éva Marton, Plácido Domingo, Renato Bruson, Conductor: Bruno Bartoletti

11./ Umberto Giordano: Andrea Chénier – Maddalena (1986)
CD CBS 42369
Éva Marton, José Carreras, Giorgio Zancanaro, Klára Takács, József Gregor
Hungarian State Symphony Orchestra, Hungarian Radio and Television Chorus
Conductor: Giuseppe Patanè

12./ Umberto Giordano: Fedora – Fedora (1985)
CD CBS 42181
Éva Marton, José Carreras, Veronika Kincses, Janos Martin, József Gregor, Kolos Kováts
Symphony Orchestra of the Hungarian Radio and Television, Conductor: Giuseppe Patanè

 

13./ Michael Haydn: Church Music (1973)
HUNGAROTON HCD 11678-2
Michael Haydn: Missa Sancti Aloysii, Offertorium pro festo SS. Innocentium, Offertorium pro festo cuiuscunque S'tae Virginis et Martyris
Éva Marton; Imre Sulyok & János Sebestyén – organ, Győr Philharmonic Orchestra, Győr Girl's Choir, Conductor: Miklós Szabó

14./ Kálmán Imre - Operettas (1998)
CD CAPRICCIO 10849
Éva Marton, Jyrki Niskanen
WDR Radio Orchertra Köln, Musikalische Leitung: Michail Jurowski

15./ Erich Wolfgang Korngold: Violanta - Violanta (1979)
CD CBS 79229
Éva Marton, Ruth Hesse, Siegfried Jerusalem, Horst R. Laubenthal, Walter Berry
Münchner Rundfunkorchester, Chor des Bayerichen Rundfunks
Musikalische Leitung: Marek Janowski

16./ Franz Liszt: Die Legende von der Heiligen Elisabeth – Elisabeth (1984)
HUNGAROTON HCD 12694-96
Éva Marton, Sándor Sólyom-Nagy, István Gáti, Kolos Kováts, József Gregor
Hungarian State Symphony Orchestra, Budapest Chorus
Male Chorus of the Hungarian People's Army
Conductor: Árpád Joó

17./ Franz Liszt: Via Crucis (1971)
HUNGAROTON HCD 11678
Éva Marton, Éva Andor, Adrienne Csengery, Erzsébet Komlóssy, Zsuzsa Németh, Attila Fülöp, Sándor Sólyom-Nagy, Ferenc Begányi
Gábor Lehotka – organ, Budapest Chorus, Conductor: Miklós Szabó

18./ Gustav Mahler: 2. Sinfonie in c-Moll, „Auferstehung" (1983)
CD SONY 38667
Éva Marton, Jessye Norman
Wiener Philharmoniker, Wiener Staatsopernchor, Musikalische Leitung: Lorin Maazel

19./ Wolfgang Amadeus Mozart: Die Zauberflöte – I. Dáma(1971)
Hungarian Radio
József Réti, Éva Andor, József Gregor, Éva Lehoczky, Zsolt Bende, György Melis, Éva Marton, Eszter Kovács, Zsuzsa Divéky
Symphony Orchestra of the Hungarian Radio and Television, Conductor: Miklós Erdélyi

20./ Amilcare Ponchielli: La Gioconda – Gioconda (1987)
CD CBS 44556
Éva Marton, Lívia Budai, Anne Gjevang, Giorgio Lamberti, Sherrill Milnes, Samuel Ramey
Hungarian State Symphony Orchestra, Hungaroton Opera Chorus
Conductor: Giuseppe Patanè

21./ Giacomo Puccini: La fanciulla del West – Minnie (1991)
CD RCA 09026 60597 2
Éva Marton, Dennis O'Neill, Alain Fondary, Jan-Hendrik Rootering, Franz Hawlata
Münchner Rundfunkorchester, Chor des Bayerischen Rundfunks
Musikalische Leitung: Leonard Slatkin

22./ Giacomo Puccini: Tosca – Tosca (1977, Wien, Staatsoper)
CD MYTO 014.249
Éva Marton, Giacomo Aragall, Kostas Paskalis, Dimiter Uzunov
Dirigent: Alberto Erede

23./ Giacomo Puccini: Tosca – Tosca (1988)
CD SONY 45847
Éva Marton, José Carreras, Juan Pons, István Gáti, Italo Tajo, József Gregor
Hungarian State Symphony Orchestra, Hungarian Radio and Television Choir
Conductor: Michael Tilson Thomas

24./ Giacomo Puccini: Turandot – Turandot (1983, Wien, Staatsoper)
CD CBS 42181 Live.
Éva Marton, Katia Ricciarelli, José Carreras, Waldemar Kmentt, Helmut Wildhaber, Heinz Zednik, Robert Kerns, John-Paul Bogart, Kurt Rydl
Musikalische Leitung: Lorin Maazel

25./ Giacomo Puccini: Turandot – Turandot (1992)
CD RCA 09026 60898 2
Éva Marton, Margaret Price, Ben Heppner, Jan-Hendrik Rootering
Münchner Rundfunkorchester, Chor des Bayerichen Rundfunks
Musikalische Leitung: Roberto Abbado

26./ Ottorino Respighi: Semirama – Semirama (1990)
HUNGAROTON HCD 31197-98
Éva Marton, Veronika Kincses, Lando Bartolini, Lajos Miller, László Polgár
Hungarian State Symphony Orchestra, Hungarian Radio and Television Choir
Conductor: Lamberto Gardelli

27./ Gioachino Rossini: Guglielmo Tell – Mathilde (1972, Firenze, Maggio Musicale)
CD GOLDEN AGE OF OPERA - BONGIOVANNI 197 / 199 Live.
Éva Marton, Nicolai Gedda, Norman Mittelmann, Vittorio Terranova, Agostino Ferrin, Mario Rinaudo, Luigi Roni
Direttore d'orchestra: Riccardo Muti

28./ Schönberg: Gurre-Lieder – Tove (1991. New York, Avery Fischer Hall)
CD SONY 48077 Live.
Éva Marton, Florence Quivar, Gary Lakes, Jon Garrison, John Cheek, Hans Hotter
New York Philharmonic Orchestra, New York Choral Artists, Conductor: Zubin Mehta

29./ Richard Strauss: Elektra – Elektra (1990)
CD EMI 7 54067 2
Éva Marton, Cheryl Studer, Marjana Lipovšek, Hermann Winkler, Bernd Weikl, Kurt Moll
Symphonie-Orchester und Chor des Bayerischen Rundfunks
Musikalische Leitung: Wolfgang Sawallisch

30./ Richard Strauss: Salome – Salome (1990)
CD SONY 46717
Éva Marton, Brigitte Fassbaender, Heinz Zednik, Keith Lewis, Bernd Weikl
Berliner Philharmoniker, Musikalische Leitung: Zubin Mehta

31./ Giuseppe Verdi: La forza del destino – Leonora (Highlights)
HUNGAROTON LPX 11609, HUNGAROTON HCD 12651-2
Éva Marton, Kolos Kováts, Béla Karizs, Lajos Miller, Margit Ercse, György Bordás
Budapest Philharmonic Orchestra, Hungarian Radio and Television Chorus
Conductor: András Kórodi

32./ Giuseppe Verdi - duett – Éva Marton & György Melis
Hungarian Radio, CD: Verdi: Il trovatore – duet, In: Great Hungarian Voices – György Melis – HUNGAROTON HCD 32151
Éva Marton, György Melis
Symphony Orchestra of the Hungarian Radio and Television, Conductor: Tamás Pál

33./ Richard Wagner: Die Walküre – Brünnhilde (1988)
CD EMI 7 49534 2
Éva Marton, Cheryl Studer, Waltraud Meier, Reiner Goldberg, James Morris, Matti Salminen
Sinfonieorchester des Bayerischen Rundfunks,Conductor: Bernard Haitink

34./ Richard Wagner: Siegfried – Brünnhilde (1990)
CD EMI 7 54290 2
Éva Marton, Kiri Te Kanawa, Jadwiga Rappé, Siegfried Jerusalem, Peter Haage, James Morris, Theo Adam, Kurt Rydl
Sinfonie-Orchester des Bayerischen Rundfunks, Musikalische Leitung: Bernard Haitink

35./ Richard Wagner: Götterdämmerung – Brünnhilde (1991)
CD EMI 7 54485 2
Éva Marton, Jane Eaglen, Marjana Lipovšek, Anne Sofie von Otter, Jard van Nes, Siegfried Jerusalem, Thomas Hampson, Theo Adam, John Tomlinson,
Sinfonie-Orchester und Chor des Bayerischen Rundfunks, Conductor: Bernard Haitink

36./ Richard Wagner: Die Walküre – Akt I. – Sieglinde (1985. New York, Avery Fischer Hall)
CD CBS 39745 Live.
Éva Marton, Peter Hofmann, Martti Talvela
New York Philharmonic Orchestra, Conductor: Zubin Mehta

37./ Richard Wagner: Lohengrin – Ortrud (1994)
CD RCA 09026 62646 2
Éva Marton, Sharon Sweet, Ben Heppner, Sergei Leiferkus, Bryn Terfel, Jan-Hendrik Rootering
Symphonieorchester des Bayerischer Rundfunks, Chor des Bayerischen Rundfunks
Musikalische Leitung: Colin Davis


III. Official Opera Gala and Concert Recordings

1./ José Carreras e le grandi voci festeggiano l'Arena – La grande notte a Verona (8. VIII. 1988. Arena di Verona)
CD POLYPHON 836 447 Live.
José Carreras & Éva Marton, Montserrat Caballé, Ghena Dimitrova, Ileana Cotrubas, Aprile Millo, Mara Zampieri, Natalia Troitskaya, Daniela Dessi, Sonja Ghazarian, Elena Obraztsova, Paola Scalera, Plácido Domingo, Giacomo Aragall, Peter Dvorsky, René Kollo, Vincenzo La Scola, Luca Canonici, Antonio Ordóñez, Leo Nucci, Juan Pons, Silvano Carroli, Bonaldo Giaiotti, Ferruccio Furlanetto, Ruggero Raimondi, Samuel Ramey, Francesco Ellero d'Artegna        
Orquesta Sinfonica di Madrid, Direttore d'orchestra: José Collado, Carlo Franci

2./ Le donne di Puccini – Puccini-Gala (12. XI. 1994. München)
CD: NIGHTINGALE CLASSICS 7063197 Live.
Éva Marton, Gabriela Beňačková, Edita Gruberova, Gwyneth Jones
Münchner Rundfunkorchester, Dirigent: García Navarro

3./ Let's Save the Liszt Academy!
HUNGAROTON HCD 31841 Live.
(Concerts in Budapest / Hungarian State Opera, Franz Liszt Academy of Music/, 1995, 1997, 1998)
Éva Marton, Éva Pánczél, Bartók String Quartet, Conductor: Ervin Lukács, János Kovács


IV. Opera Videography and DVD

1./ Isaac Albéniz: Merlin – Morgan le Fay (2003. Madrid, Teatro Real – Live World Premier)
VHS and DVD BBC / Opus Arte B0001RVRX6 Live.
Éva Marton, Carol Vaness, Stuart Skelton, David Wilson-Johnson  
Director d'orquestra: José de Eusebio, Director d'escena: John Dew  

2./ Erkel: Bánk bán – Gertrudis (2001, Movie Film)
FHS and DVD - Warner Music Hungary 0927 44606
Andrea Rost, Éva Marton, Atilla Kiss B., Dénes Gulyás, Lajos Miller, Sándor Sólyom-Nagy, Attila Réti, Kolos Kováts
Orchestra for Hungarian Millennium, Hungarian National Chorus, Honvéd Male Chorus
Conductor: Tamás Pál, Directior: Csaba Káel, Cinematographer: Vilmos Zsigmond

3./ Umberto Giordano: Andrea Chénier – Maddaléna  (1985. Milano, Teatro alla Scala)
VHS and DVD: Warner Vision NVC Arts 3984 26655-2 Live.
Éva Marton, José Carreras, Piero Cappuccilli
Direttore d'orchestra: Riccardo Chailly, Regista: Lamberto Puggelli

4./ Almicare Ponchielli: La Gioconda – Gioconda (1986, Wien, Staatsoper)
VHS ARTHAUS 100 232 (PAL), DVD ARTHAUS 100 233 Live.
Éva Marton, Plácido Domingo, Ludmilla Semtschuk, Matteo Manuguerra, Margarita Lilowa, Kurt Rydl
Dirigent: Adam Fischer, Inszenierung / Bühnenbild / Kostüme: Filippo Sanjust

5./ Giacomo Puccini: Tosca – Tosca (1984, Arena di Verona)
VHS and DVD: NVC Arts 4509 99219-2 Live.
Éva Marton, Giacomo Aragall, Ingvar Wixell
Direttore d'orchestra: Daniel Oren, Regista: Sylvano Bussotti

6./ Giacomo Puccini: Tosca – Tosca (1985, Sydney, Opera House)
VHS and DVD: KULTUR VIEDEO 1213 (NTSC) Live.
Éva Marton, Lamberto Furlan, John Shaw
Conductor: Alberto Erede, Production: John Copley

7./ Giacomo Puccini: Turandot - Turandot (1983, Wien, Staatsoper)
VHS and DVD: Arthaus Musik 107319 Live.
Éva Marton, José Carreras, Katia Ricciarelli
Musikalische Leitung: Lorin Maazel, Inszenierung: Harold Prince

8./ Giacomo Puccini: Turandot - Turandot (1987, New York, Metropolitan Opera House)
VHS and DVD: DG UCBG 1007; DG 073 058-9 Live.
Éva Marton, Plácido Domingo, Leona Mitchell, Paul Plishka
Conductor: James Levine, Production / Set designer: Franco Zeffirelli

9./ Giacomo Puccini: Turandot - Turandot (1993, San Francisco, War Memorial Opera House)
VHS and DVD: ARTHAUS 100 088 (PAL) Live.
Éva Marton, Lucia Mazzaria, Michael Sylvester, Kevin J. Langan
Conductor: Donald Runnicles, Production and Design: David Hockney, Stage Director: Peter McClintock

10./ Richard Strauss: Elektra - Elektra (1989, Wien, Staatsoper)
VHS and DVD ARTHAUS 100 016; ARTHAUS 100 049 Live.
Eva Marton, Cheryl Studer, Brigitte Fassbaender, James King, Franz Grundheber
Musikalische Leitung: Claudio Abbado, Inszenierung: Harry Kupfer

11./ Richard Strauss: Die Frau ohne Schatten – Färberin (1992, Salzburger Festspiele)
VHS and DVD: DECCA 071 425-9 Live.
Cheryl Studer, Éva Marton, Andrea Rost, Elizabeth Norberg Schulz, Marjana Lipovšek, Thomas Moser, Herbert Lippert, Robert Hale, Bryn Terfel
Musikalische Leitung: Sir Georg Solti, Inszenierung: Götz Friedrich

12./ Giuseppe Verdi: Il trovatore - Leonora (1988, New York, Metropolitan Opera House)
VHS and DVD DG 073 002-9 (NTSC) Live.
Éva Marton, Dolora Zajick, Luciano Pavarotti, Sherrill Milnes, Jeffrey Wells
Conductor: James Levine, Production: Fabrizio Melano

13./ Richard Wagner: Lohengrin - Elsa (1986, New York, Metropolitan Opera House)
VHS and DVD: DG 073 4176; DG 6727 Live.
Éva Marton, Leonie Rysanek, Peter Hofmann, Leif Roar, Anthony Raffell, John Macurdy Conductor: James Levine, Production: August Everding

14./ Richard Wagner: Tannhäuser – Elisabeth (1982, New York, Metropolitan Opera House)
VHS and DVD: DG 073 4171; DG B 0006580-09 Live.
Richard Cassilly, Eva Marton, Bernd Weikl, Tatiana Troyanos, John Macurdy
Conductor: James Levine, Production: Otto Schenk

V. Opera Gala Videography and DVD

1./New York, Metropolitan Opera House – Centennial Gala 1983. 10. 22.)
VHS and DVD: DG 001326309 Live.
Éva Marton: G. Puccini: Turandot – Turandot „In questa reggia…" Cond.: James Levine

2./ José Carreras e le grandi voci festeggiano l'Arena – La grande notte a Verona (1988. 08. 08., Arena di Verona)
VHS and DVD: Arthaus Music 101403 Live.
Éva Marton: G. Puccini: Manon Lescaut – Manon áriája a IV. felvonásban.

 


  • © Magyar Művészeti Akadémia, 2017

  • facebook
  • Hírlevél
  • Szakértők
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Kapcsolat