Jankovics Marcell apai részről katolikus, anyai részről evangélikus családból származik.

Édesapja Jankovics Marcell (1906−1970) banktisztviselő, édesanyja Bartha Margit (1906−1981). Édesapja nyitott gondolkodású, nagy műveltségű, igazi szellemi ember, édesanyja tartásos, elegáns, kemény asszony. Apai nagyapja, dr. Jankovics Marcell (1874−1949) író, politikus, ügyvéd, hegymászóként is jelentős eredményeket ért el. Anyai nagyapja, dr. Bartha László (1870−1938) szemész, katonaorvos, az I. világháború végén orvostábornoki rangban szerelt le. Nővére, Jankovics Eszter (1934−) jelenleg az Egyesült Államokban él.

Édesapját 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és életfogytiglani börtönre ítélték. Életben hagyták, de a börtönben negyvennyolc évesen agyvérzést kapott, mely szétroncsolta szellemi és testi állapotát, a család pedig kényszerűen visszahúzódva élt évekig.

Családját1951-ben kitelepítették Öcsödre, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza.

Édesanyját rokonok fogadták be, Jankovics Marcellt nagynénje nevelte. A leckéit nagyapja (id. Jankovics Marcell) íróasztalánál írogatta. Nagyapja könyvtára, a személyes tárgyak, amelyek körülvették, a család szellemisége iránytűként mutatta útját, ám az édesanya jelenlétének hiánya, az édesapját ért atrocitások, a terror árnyéka, a bizonytalanság megkeserítette általános iskolás éveit.

Édesanyja fiát 1955-ben a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégiumba (eredetileg: Pannonhalmi Szent Benedek Rendi Általános Gimnázium) íratta be, ott is érettségizett. Ahogy a háború, a kitelepítés, úgy Pannonhalma is meghatározó élmény lett életében. Erről Lékiratok című (később bezúzott) önéletrajzi művében hosszasan ír. A pannonhalmi évek alatt megtanulja a fegyelmet, a tűrőképességet, a korlátokhoz és lehetőségekhez való igazodást, tanárai szakmai tudása pedig jó alapot ad későbbi, széleskörű műveltsége kialakításához. Idegen nyelveket tanul (az orosz és latin mellett angolul, franciául), a keresztény múlt iránti fokozott érdeklődés lételemévé válik.

Édesapját 1956-ban kiszabadították a börtönből; a forradalom leverése után felügyelettel szabadlábon maradhatott. Agyvérzése miatt azonban munkaképtelenné vált, s egész életében gondozásra szorult.

Jankovics Marcell nővére, Jankovics Eszter, aki a kitelepítés miatt nem érettségizhetett le, Öcsödön az állami gazdaságban dolgozott, 1953 után kazánfűtőként, majd nyugati követségek családjánál cselédként keresi a kenyerét. Ő fizeti öccse pannonhalmi taníttatásának költségeit is. A méltatlan körülmények elől 1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba menekült, ott talált új otthont magának, végezte el az egyetemet, és teremtett egzisztenciát. Könyvtárosként ment nyugdíjba.

A gimnázium elvégzése után Jankovics Marcell kétszer egymás után a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára jelentkezik. Nyíltan édesapja „bűnei" miatt nem vették föl. 1959−1960-ban az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat (ERŐKAR) Anyagvizsgáló Laboratóriumában dolgozott, előbb anyagmozgató segédmunkásként, majd betanított csőtágítóként. Ezt az időszakot is élete meghatározó élményének tekinti. Ennek a munkahelyének köszönheti a továbblépést: egy munkatársa „közvetíti" a Pannónia Filmvállalathoz (utóbb Pannónia Filmstúdióhoz, majd Pannóniafilm Kft.-hez), ahol 1960-tól fázisrajzoló-gyakornokként kezdhetett dolgozni.

Jankovics Marcell gyerekéveit beárnyékolta a családját ért meghurcoltatás, a kitelepítés, a nélkülözés, az apa hiánya, bűnhődhetett ő is − mint annyian -− olyan bűnökért, amelyeket soha nem követett el. Rajztehetsége és szerencsés adottsága mentette meg: képes minden körülmények között derűsnek maradni, életigenlő humorral kezelni a megpróbáltatásokat is. 

Pályája indulásakor három jelentős művész alkotásmódjával ismerkedett meg: Nepp Józsefnek a képet, hangot és gondolatot egységben érvényesítő humorával, a Kovásznai György-féle festőszemlélettel, a képi gondolatokat egymás mellé fűző, rétegzett, míves kollázsanimációval és Macskássy Gyula jelszerűen tömör, tiszta ábrázolásmódjával. E háromféle felfogás nem kioltotta egymást, hanem sajátosan fonódott össze Jankovics Marcell későbbi munkáiban. Megemlítendő még Reisenbüchler Sándor neve is, ha azokat a mestereket, társakat vesszük számba, akiktől tanult, tapasztalatokat szerzett, de nem szolgaian követte őket, hanem a megfigyelt mesterségbeli fogásokat beépítette a saját művészetfelfogásába.

1965-ben rendezőnek nevezték ki, majd három évig, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv című rajzfilmsorozatot.

A pályája innentől kezdve egyenesen − és szinte töretlenül − ívelt fölfelé. A Gusztáv sorozat népszerűséget és gyakorlatot biztosított számára, de hamar tovább tudott fejlődni. Újabb és újabb (nemzetközi sikereket és szakmai elismertséget hozó) kisfilmeket készíthetett, közben kialakult saját művészi koncepciója, ars poeticája is.

1971−72-ben már tanított is, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban animációt oktatott.

1973-ban elkészült az első, egészestés rajzfilmje, a János vitéz, mely a magyar rajzfilmtörténet életében is fordulópont, mérföldkő. Siker mindmáig a magyar nézők körében, de a Szovjetunió mint nacionalista produkciót nem vásárolta meg, A Hanna−Barbera egykori amerikai rajzfilmstúdió (Hanna−Barbera Productions Inc.) megvette ugyan a János vitéz forgalmazási jogát, de csak azért, hogy aztán az angolszász nyelvterületen sehol se mutassák be. Kínában viszont – Petőfi népszerűségének és a pentaton kísérőzenének köszönhetően – sok százmillióan látták.

A János vitéz kapcsán újabb, életre szóló barátságok kötődtek, amelyek szakmai fejlődését is segítették Jankovics Marcellnek. Hoppál Mihály néprajzkutató barátságát is e filmnek köszönhette, később Szemadám György festőművésszel  és Szakály Ferenc történésszel kiegészülve alkottak (és alkotnak is a két még élő baráttal) megbonthatatlan, erős érzelmi és szellemi közösséget. Három barátját a három testőrhöz hasonlította, magát pedig a negyedik, besorolhatatlan, semmilyen skatulyába nem illeszkedő, kicsit mindig kívülálló muskétáshoz. E szűk baráti kör (Péterfy László szobrásszal, Csete György, Makovecz Imre építésszel, Kelemen András pszichiáterrel, Kovács István költővel, Molnár Imre iparművésszel és másokkal kiegészülve) később (1981-ben) megalapították a Március 15. Társaságot, mely a kor gyakran torz, igazságtalan kitüntetési gyakorlatával szembeni tiltakozásként harminc éven át magándíjjal jutalmazta a kiemelkedő életműveket.

Jankovics Marcell az egészestés filmek mellett a kisfilmek készítését sem hagyta abba, sorra nyert velük a nemzetközi szakmai megmérettetéseken; a Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra is jelölték.

Negyvenegynéhány hazai és nemzetközi díj, valamint számos magyar kitüntetés tulajdonosának mondhatja magát, zsűritagként eddig kilenc alkalommal képviselte hazáját nemzetközi filmfesztiválokon: Zágrábban, New Yorkban, Teheránban kétszer (tizenhét évi időkülönbséggel), Espinhoban, Ottawában, Oberhausenben, Krakkóban, Hirosimában, hét ízben magyar sikerrel.

Jankovics Marcell népszerűségét közösségépítő, pozitív lelkiségének is köszönheti. Oldott előadói stílusa és magabiztos szakmai tudása miatt méltán közkedvelt, a magyar kultúra meghatározó személyisége.

Az életrajzot összeállította: Mirtse Zsuzsanna [2013]

_____________________________

Életrajzi adatok
Budapest,  1941. október 21.

Tanulmányok
1955–1959: Pannonhalmi Bencés Gimnázium

Munkahelyek
1959–1960: Erőműjavító és Karbantartó Vállalat Anyagvizsgáló Laboratórium (anyagmozgató, betanított csőtágító)
1960–2007: Pannónia Filmstúdió (ma: Pannóniafilm Kft.), fázisrajzoló gyakornok, 1965–: rendező, 1996–2007: ügyvezető igazgató

Oktatói tevékenység
1971–1972: Képzőművészeti Szakközépiskola (animációt tanít)
1981– 2002: Iparművészeti Főiskola (ma: Moholy-Nagy László Iparművészeti Egyetem), óraadó tanára, 1997: DLA fokozat, 2000: egyetemi magántanár, 2004–2011: doktori iskola oktatója
2007: Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Kommunikációs szak, vizuális kommunikáció, meghívott óraadó
2009–2010: Színház- és Filmtudományi Egyetem, meghívott óraadó a bábszínész és bábrendező szakos hallgatóknak

Művészeti, társadalmi szervezeti tagság
1965–: Magyar Filmművészek Szövetség, tag, 1975–: elnökségi majd választmányi tag
 ASIFA (Association Internationale du Film d'Animation – Animációs Művészek Nemzetközi Szervezete) 1973–1978: elnökségi tag  
1991–1992: Duna Tv kuratóriumának tagja
1993–2011: MMA társadalmi szervezet tagja
1998–2002, 2011–2012: Nemzeti Kulturális Alap elnöke
1998–: Magyar Művelődési Társaság elnöke
2005–: Németh László Alapítvány, alapító tag
2011–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag, elnökségi tag; 2014–: alelnök