Életrajzi adatok
Budapest, 1970. április 13.

Tanulmányok
1984–1988: Budapesti Piarista Gimnázium
1988–1993: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, karmesterképző (Lukács Ervin)
1994–1997: Akademie für Alte Musik, Drezda; basso continuo (John Toll); kamarazene (Jaap ter Linden, Simon Standage)

Munkahelyek/Oktatói tevékenység
1990–: Purcell Kórus
1991–: Orfeo Zenekar
1992–: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola/Egyetem – zenekar, régizenei kamara, basso continuo, régizene előadói gyakorlat, repertoárismeret, historikus zenetörténet
2001–: Magyar Állami Operaház, vendégkarmester

Művészeti szervezeti tagság
2013–: Magyar Művészeti Akadémia, 2013–2017: levelező tag, 2017–: rendes tag, az MMA elnöke

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 

Vashegyi György 1970-ben született, Budapesten. Gyermekkorától hangszeres képzésben részesült: hegedű, furulya és oboatanulmányokat folytatott, később pedig zongorázni, orgonálni és csembalózni is tanult. A budapesti Piarista Gimnáziumban kitűnőre érettségizett, kiváló tanulmányi eredményei és széleskörű általános képzettsége ellenére mégis a zenei pályát választotta. 18 évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképzőjébe, Lukács Ervin osztályába. Kiváló eredménnyel diplomázott 1993-ban.

Saját bevallása szerint pályaválasztását döntően Johann Sebastian Bach művészete, és azon belül is  a Máté-passió befolyásolta.[1] Nagy hatással volt még rá Helmuth Rilling 1986-ban megrendezett budapesti hangversenye, ami után Vashegyi elhatározta, hogy „ilyesmivel szeretne foglalkozni." A következő évben, 1987-ben részt vehetett a nyugatnémet karmester Német Demokratikus Köztársaságban, Lipcsében tartott kurzusán, ahol többek között az őt döntően befolyásoló Máté-passiót is hallhatta idolja vezényletével. [2]

Zeneakadémiai tanulmányai megkezdése előtt, 1988 nyarán megint részt vehetett Rilling kurzusán, ezúttal Stuttgartban, az Europäisches Musikfest keretében.[3] Itt ismerkedett meg John Elliot Gardinerrel – az angol karmesterrel létrejött kapcsolata pályája további alakulását is meghatározta .[4] Gardiner hatására kerültek Vashegyi művészi gyújtópontjának középpontjába a vokális és „drámai" zenék,[5] de például az angol karmester működése győzte meg Vashegyit a szövegközpontú értelmezés fontosságáról, illetve a történetileg hiteles előadói gyakorlat és a kópiahangszerek használatának létjogosultságáról.[6]

Szintén Gardiner hatására vezethető vissza Vashegyi két együttesének, a Purcell Kórusnak és az Orfeo Zenekarnak a megalapítása. A két együttes, amelyet Vashegyi még zeneakadémistaként alapított 1990-ben és 1991-ben, az akkori magyarországi szokásokkal ellentétben nem a Liszt Ferenc Kamarazenekar felépítését és működését vette mintául (amely a tagok állandó együttműködésére helyezte a hangsúlyt), hanem a Monteverdi Kórusét és az Angol Barokk Szólistákét (ahol az együttes hasonló gondolkodású, szabadúszó művészekből állt).[7] Szintén az angol mintából származik az is, hogy Vashegyi együtteseinek nem csak „karmestere", hanem „menedzsere" is: maga szervezi együttesei előadásait és annak minden szükséges feltételét – a kottanyag beszerzésétől, a próbák megszervezésétől a hangszerek szállításán és a szólisták szerződtetésén át a művek betanításáig.

Vashegyi zenei világképét Rilling és Gardiner mellett a Drezdai Régi Zene Akadémia tanárai befolyásolták jelentősen. Az 1993-ban kiváló eredménnyel diplomázott Vashegyi 1994 és 1997 között John Toll posztgraduális continuo-növendéke volt, ugyanitt Jaap ter Linden és Simon Standage irányításával kamarazenét is tanult. [8] Utóbbi később az Orfeo Zenekar munkájába is belekapcsolódott, a 2010-es évektől rendszeresen az együttes koncertmestereként lép fel.

A fiatal és ambiciózus karmesternek itthon is voltak fontos szakmai partnerei: Komlós Katalin, Somfai László és Földes Imre, aki a pályakezdő művész zeneakadémiai koncertjeinek megszervezését segítette.[9]

Vashegyi Györgyöt saját együttesein kívül az 1990-es évek elején szoros munkakapcsolat fűzte a Moldován Domonkos vezette Budapesti Kamaraoperához, majd az évtized második felében a kolozsvári Magyar Operához. 1999-ben dolgozott először együtt Káel Csabával, akivel az óta számtalan nagy sikernek örvendő produkciót vittek színre.

2000-ben debütált a Magyar Állami Operaházban, 2001-től rendszeres vendégkarmestere az intézmény előadásainak. 2005-ben az Orfeo Zenekar billentyűseként is működő Gyöngyösi Levente Gólyakalifa című művének ősbemutatóját is Vashegyi vezényletével mutatta be az Andrássy úti intézmény.

Vashegyit még hallgatóként, 1992-ben kérték fel, hogy a Zeneakadémián számozott basszust tanítson csembalistáknak. Emellett Kroó György, a zenetudományi tanszék vezetője meghívására 1995 és 1997 között Ausführungspraxist tanított az ifjú muzikológusoknak.[10] Az akadémián azóta régizenei kamarát és historikus zenetörténetet is tanít.[11] 2010-ben az ő vezetésével alakult meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem régizene tanszéke, és személyes meghívására érkeztek olyan vendég-oktatók, mint Malcolm Bilson vagy Simon Standage.[12] A 2000-es évek második felétől az egyetem zenekaraival is egyre többet dolgozik együtt, a 2014-15-ös évtől pedig vezénylést is tanít.[13]

Vashegyi György 2014 óta a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja, az MMA nemzetközi bizottságának képviselője.