Bertalan Tivadar 1930 őszén született Budapesten. A második világháború alatt élte kamaszéveit. Mivel nagyapja hegyőr volt Erdővároson – ma Erdőkertes –, ott töltötték a nyári vakációkat a testvérével. A bombázások elől, számos alkalommal a közeli Brencsán kastélyba menekültek bátyjával. A gróf megmaradt holmija között egy Ady-kötetre és néhány tubus olajfestékre, ecsetekre bukkantak. Akkor ez jelentette az álmodozás, a játék, összes lehetőségét, így indult művészi karrierje. Képek, versek, írás és rajzolás. A gimnáziumi évek alatt, 16 évesen egészen Ausztráliáig szaladt, félbe hagyva középfokú tanulmányait. Egy évvel később a Madách Imre Gimnáziumban folytathatta tanulmányait. A művészetet kedvelő és művelni akaró kamaszok meghatározó hatással voltak rá. Osztálytársai a későbbi író, Szakonyi Károly, a rendező, a színigazgató Szinetár Miklós és a zenetörténészként ismertté vált Bónis Ferenc voltak.

A gimnázium után a Ganz Hajó- és Darugyár segédmunkása volt egy éven át. Az Iparművészeti Főiskola szcenika tanszakára 1950-ben nyert felvételt. Film, színház, díszlet- és jelmeztervező képzés folyt, a legkiválóbb mesterekkel. Tervezést Oláh Gusztáv, a Magyar Állami Operaház művésze, és Varga Mátyás, a Szegedi Szabadtéri Játékok tervezője, viselet- és jelmeztörténetet a Nemzeti Színház művésze, Nagyajtay Teréz oktatta. Főiskolai osztálytársai többek között, a magyar színházi élet későbbi meghatározó alakjai, Mátay Lívia, Suky Antal és Vata Emil voltak.

Diplomamunkájának forgatókönyvét, ötlet-tervét és rajzait maga készítette, Budai Nagy Antalról. Diplomájának kézhezvétele után mindjárt bekerült a hazai és a nemzetközi filmgyártásba, a Magyar Filgyártó Vállaltnál ő volt a látványtervező. 1954-ben gyakorlati munkaként Varga Mátyás díszlettervező mellett a Rákóczi hadnagya című magyar játékfilm látványtervét készítette el. Bertalan Tivadar magángyűjteményében maradt fenn a díszletterv.

1955-ben első önálló tervezői feladata a filmgyárban a Bartók-emlékfilm volt, Takács Gábor rendezésében. Ezt követte a Terülj-terülj asztalkám! mesejáték, Bodrossy Félix rendezésében. Mivel saját tapasztalata szerint az 1950-es évek filmes világa leginkább világfalura hasonlított, ahol mindenki ismer mindenkit, név szerint Bertalant kérve, egymást követték a külföldi felkérések. A Nagy Károly, majd 1967-ben egy Rabenault rendezte film, az Énekeljünk Bill bácsival jelentette a kitörést. Ezt is, mint a legtöbb külföldi produkciót, melyeket Magyarországon forgattak a költséghatékonyság érdekében, a minőségi látvány tervezéséért kiemelten emlegette az európai filmkritika. 1971-ben, Szász Péter filmjének tervezésekor a Kapaszkodj a fellegekbe! látvány világának megrajzolásával már ismert és elismert tervezőként tartották számon. Úgy alkotott párizsi utcácskákat, vagy római arénákat, középkori városfalakat, angol kastélyokat és amerikai nagyvárosokat, hogy el sem hagyta a Róna utcai filmstúdiót.

1956 forradalmi októbere nézőként a színházban, előadás után pedig az utcán érte. Lipi című önéletrajzi regényében a forradalomnak, fiatalkori meghatározó élményeinek állít emléket. „Lipi nevű barátom feltűnt egy szovjet tankon. Egymásba kapaszkodva, fürtökben lógtak az emberek magyar zászlót lobogtatva. A „továris" a tanktoronyból kiemelkedve szintén magyar zászlót tartott. Mentek az Országház irányába a Nyugati előtt, a kiskörút felől. Megismertük egymást Lipivel, fölhúzott még engem is, fél lábon álltam a tankon. Az Országház előtt az egyik hernyótalpát lecövekelte, és szórt le bennünket. Én a védett oldalra kerültem, a tank fölfogta a Földművelődésügyi Minisztériumból jövő „áldást". (Sulyok Máté: Ötven kiló pausz – Beszélgetés Bertalan Tivadar látványtervezővel, a 40. filmszemle életműdíjasával ) A Hangok a papírgalacsinból című kötete is a történelmi események reflexiója.

1956. év filmes élményeket is hozott. Ekkor tervezte a Terülj-terülj asztalkám című mesefilm tereit, díszleteit. Néha állt a kamera másik oldalán is, magyar filmekben és a Szovjetúnióban forgatott alkotásoknál is, szükség szerint polgárháborús katonát alakított, vagy statisztaként játszott, ha a tömegjelenetekben erre volt szükség. Nevét leginkább a Tenkes kapitánya című, 1961-1962-ben forgatott magyar filmsorozat tervezőjeként ismerjük.

1977-1980 között a francia Filmakadémia elnökével, rendezőjével, J. Delannoy-al három filmen is dolgozhatott: a Nagy Károly 1977-ben, a Manon Lescaut 1978-ban és a Luther Márton 1980-ban készült el. A világhírű francia szakember 2008-ban, 100 évesen hunyt el, nevéhez olyan filmcsillagok felfedezése fűződik, mint Gina Lollobrigida, vagy Gérard Philipe. Tudatosan nevezte a filmgyártás art – direktorának a magyar tervezőt, Bertalan Tivadart, aki művészeti vezetőként irányította filmjeinek látványvilágát és kivitelezését is. 1977-1989 között még nagyobb kihívást jelentett Bertalan számára, amikor különböző díszletezéssel készítette el az Anna Karenina és a Koldusopera látványvilágát, amerikai és angol filmprodukciókhoz.

1986-ban Önarckép című képét-önvallomását is elkészítette, de megfestette portréját Szász Endre festőművész is. Bertalan oktatott a Képzőművészeti Főiskolán, a Csebi Pogány Művészkörben, az újpesti rajz szakkörökben tér-szervezésről, díszletezésről, tervezésről.

1992-től kizárólag festészettel és írással foglalkozik. De díszlettervei számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelnek, csak a filmtervek elkészítésétől, kivitelezési munkáitól vett búcsút 62 éves korában. 1995-ben a színházi világ legnagyobb európai seregszemléjén is bemutatkozott, a Prágai Quadriennálén, színházi- és filmterveivel. Anyagát válogatta, katalógusba rendezte az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem látványtervezői tanszékén oktatói tevékenysége mellett, vezetett számos rajz-szakkört is, tanított az Újpesti Művészeti Társaság felkérésére is.

Mások szépirodalmi munkáit is illusztrálja, köztük Gustave Flaubert Bovaryné (1964); Györffy László Őrjárat az éjszakában, meseregény (1995); vagy Paulus Lajos Viszontlátásra, Árnika! című regénye (2005) a legjelentősebbek.

Az ezredfordulótól folyamatosan jelen van képeivel egyéni és csoportos kiállításokon, újabban az Újpesti Művészek Társaságával szerepel tematikus tárlatokon. Újpesten él és alkot.

Nyomtatásban megjelenő regényeit, elbeszéléseit, novelláit saját maga illusztrálja, így válik teljességgel egyszemélyes szerzővé. 2013-ban megjelent Papírnehezék című kötetének jegyzeteiben megemlíti: „Kaptam ajándékba egy vászonkötésű, vastag füzetet. Olyan szép volt, hogy számtalanszor megforgattam, kinyitottam ugyan, még a ceruzámat is kihegyeztem, de nem mertem belefirkálni. Egy jeles napon azonban elhatároztam, hogy naplót írok."(Bertalan Tivadar: Egyszemélyes szimbiózis, Lyukasóra, 2014.1.p.38.) A napló tervéből közel 500 oldalas önálló album született, ami Bertalan címmel jelent meg az Újpesti Önkormányzat támogatásával. Többszólamú művészete ebben a kötetben is megmutatkozik, nincs szöveg kép nélkül és nincs visszaemlékezés, naplótöredék nélküli rajz sem.

Élete során rajzaihoz, terveihez több mint ötven kiló pausz papírt felhasználva, több száz kiló festéket vászonra dolgozva születtek meg különleges alkotásai. Munkássága több mint 200 filmterv, több száz táblakép és festmény, grafikák, közel 200 díszletterv, 10 egyszemélyes könyv, számos illusztráció, 5 nagydíj, a Magyar Filmszemle életműdíja, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagsága.

Az életrajzot összeállította: Turnai Tímea színháztörténész, a szcenikai gyűjtemények vezetője, OSZMI

_______________________

Életrajzi adatok
Budapest, 1930. október 2.

Tanulmányok
1944–1946: Könyves Kálmán Gimnázium, Újpest
1947–1949: Madách Imre Gimnázium
1950–1955: Magyar Iparművészeti Főiskola, szcenika szak

Munkahelyek
1955–1991: MAFILM, tervező, vezető tervező, művészeti vezető

Művészeti szervezeti tagság
1955–: Magyar Írók Szövetségének tagja
1998–: Újpesti Művészeti Társaság alapító tagja
2012–: Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Magyar Karikatúraművészeti Szakosztály (MKSZ) alapító tagja
2012–: Magyar Művészeti AKadémia, rendes tag