Lugossy Mária 1950. május 9-én született Budapesten. Édesapja Lugossy Gyula, édesanyja Stubenvoll Anna. 1970-ben házasságot kötött Bohus Zoltán szobrász- és üvegművésszel. Három gyermekük született: Áron (1971), Eszter (1979) és Réka (1992). 2012. augusztus 15-én hunyt el Budapesten.

A budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán 1968 és 1973, majd a Mesterképző Intézetében 1973 és 1975 között végzett tanulmányokat követően az 1970-es évek közepe óta szerepelt műveivel a nyilvánosság előtt: önálló kollekciókkal rendszeresen bemutatkozott Budapesten, magyarországi vidéki településeken, valamint nyugat-európai és tengerentúli városok múzeumaiban és galériáiban – számos közös kiállítást rendezett férjével, Bohus Zoltánnal –, és rendszeres résztvevő volt a magyarországi és külföldi szobrászati, iparművészeti és üvegművészeti seregszemléken is. Munkásságát pályakezdése óta megannyi kiállítási díj, szakmai és állami elismerés kísérte.

Budapesten, a Százados úti művésztelepen berendezett műhelyében dolgozott, de az 1970-es évektől aktívan részt vett a magyarországi művésztelepi mozgalomban is, majd egyre többször tevékenykedett önálló alkotóként és vendégtanárként a külföldi üvegművészeti szimpozionokon is.

A főiskolán ötvösművészeti tanulmányokat végzett, de pályakezdése óta elsősorban szobrászként lépett fel: kezdetben krómacélból alakított érmeket és plaketteket, kisplasztikákat készített, majd alkotásainak legfontosabb anyagává az üveg emelkedett, amelyet különböző anyagokkal ötvözve, így bronzzal, különböző fémekkel összekapcsolva alakított plasztikává. A kezdeti geometrikus-konstruktív nyelvezetet fokozatosan váltotta fel az organikus világot megidéző motívumokra alapozott kompozíciók sora, amelyek sorában később megjelentek és az 1990-es évektől egyre hangsúlyosabbá váltak a zárványszerűen előtűnő emberalakok, illetve testmaradványok. Kisplasztikák mellett a pályakezdő periódustól kezdve előszeretettel fordult a kisszobrok és az adott kiállítási teret berendező installációk felé, majd pályázatnyertes munkáinak megvalósítása révén több köztéri, monumentális, emlékmű-funkciót szolgáló alkotása is megvalósulhatott, így Székesfehérváron, Veszprémben, Tatán és Budapesten.

Munkásságát folyamatos kritikai visszhang kísérte: az 1970-es évektől számos recenzió, ismertetés, szakmai tanulmány, katalógus és önálló kiadvány jelent meg idehaza és külföldön művészetéről, amelyek sorában a legjelentősebb az 1992-ben a Birdyland Edition által gondozott Enclaves című album, a 2004-es műcsarnoki Jégkorszak című kiállítás alkalmából megjelent kötet és a 2011-es, a budapesti Iparművészeti Múzeumban megrendezett életmű-kiállítás alkalmából közreadott katalógus.

Az életrajzot összeállította: Wehner Tibor  [2015]

_____________________________

Életrajzi adatok
Budapest, 1950. május 9.
Budapest, 2012. augusztus 15.

Tanulmányok
1968–1973: Magyar Iparművészeti Főiskola, ötvös szak, (mestere: Engelsz József)
1973–1975: Magyar Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézete

Művészeti szervezeti tagság
2005– 2008: Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Szakmai Kollégiumának tagja
1984–2012: Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, tag; 1990-2012: érem szakosztály, majd szobrász szakosztály vezetője
1973–: Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (majd Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete), tag
1994–2012: Magyar Szobrász Társaság, tag
1997–2012: Glass Art Society (Amerikai Egyesült Államok), tag
1993–2004: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, levelező tag
2004–2012: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, rendes tag
2007–2011: MMA társadalmi szervezet tagja
2011–2012: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag