Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
    Tagozatok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • magyar English [Beta]
Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • magyar English [Beta]

format.option.empty_header
22490
MMA8057

 
Galéria >
 

Életrajz

Életrajz

Orosz István
Kossuth-díjas grafikus, filmrendező
Kecskemét, 1951. október 24.
Az MMA rendes tagja (2011–)
Irodalmi Tagozat
Tovább...

Életrajz

  • Életrajz
  • Díjak
  • Szülőföldem

Orosz István 1951. október 24-én született Kecskeméten. 1975-ben grafikusként diplomázik a Magyar Iparművészeti Főiskolán. A hetvenes évek második felétől díszleteket tervez, 1977-ben első animációs filmjével (Csönd) kezdi meg rajzfilmjeinek máig ívelő sikersorozatát. Filmjei többségét a Pannónia Filmstúdió rendezőjeként készítette. Kulturális plakátjaival a magyar plakátművészet egyik különös, egyéni hangú „csúcsszemélyisége". Munkásságának fő területe, legfontosabb műfaja az önálló grafikai lap. Hazai és nemzetközi grafikai biennálék, kiállítások, filmfesztiválok állandó résztvevője, díjnyertese. Rangos képzőművészeti konferenciák, szimpózionok meghívott előadója, workshopok vezetője szerte a világon Európától Ázsiáig, Észak- és Dél-Amerikáig. Műveinek álombeli lebegése, mágikus realizmusa, abszurd humora, az európai kultúrában mélyen gyökerező volta, magas színvonala révén a magyar kultúra egyik legkiválóbb nem hivatalos utazó nagykövete. […]

1984-től használja az „Utisz" (Senki) művésznevet, Odüsszeusz után szabadon. 1986-ban megalapítja Ducki Kristóffal, Pincehelyi Sándorral, Pócs Péterrel közösen a D.O.P.P. művészcsoportot, a magyar plakátművészet egyik legkiválóbb alakulatát.

1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2001-től az MMA társadalmi szervezet, 2004-től az „Alliance Graphique Internationale" (Grafikusok Nemzetközi Szövetsége), 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2002-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen kvalifikált mesterdiplomát kap. A Magyar Iparművészeti Főiskola vendégtanára, 2004 óta a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének tanára. Munkáinak kultúrtörténeti, művészettörténeti, filozófiai vetületeiről tanulmányokat ír, előadásokat tart. Szürrealista hangvételű esszéket, novellákat, verseket ír. 2011-ben Kossuth-díjat kap.

Az életrajzot összeállította: Kernács Gabriella [2015]

________________________________________

Életrajzi adatok
Kecskemét, 1951. október 24.

Tanulmányok
1971–1975: Magyar Iparművészeti Főiskola, Grafika Tanszék
2002: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, mesterdiploma

Oktatói tevékenység
2004–2014: Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézet, egyetemi tanár; Tervezőgrafikai tanszék megalapítása
Magyar Iparművészeti Főiskola, vendégtanár

Művészeti szervezeti tagság
1993–: Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, rendes tag
2001–2011: MMA társadalmi szervezet tagja
2004–: Alliance Graphique Internationale (Grafikusok Nemzetközi Szövetsége), tag
2011–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag

Orosz István: Szülőföld… homok… por

61 másodperc. Másodszorra 56-ig bírom. Olyan hirtelen kapom ki a fejem, hogy minden csuromvizes lesz. A fénykép is. Vagy csurom vizes? Lehet, hogy inkább kötőjellel? Anyu mondta így, pirongatva tán, vagy csak most képzelem annak, ahogy utánozni próbálom? Csurom… igen, csak játszotta, hogy dorgál: csurom-víz, csurom-pisi. Nem volt fürdőszobánk, a konyhában hallhattam először, a sparherden melegítette a vizet egy piros lábasban, aztán beleöntötte a fehér lavórba, ami a zöld hokedlin állt. Nyáron ezek mind, a hokedli, a lábas, a lavór, kikerültek a verandára. Ez is anyu szava, a veranda meg az összes többi. A sparherd maradt, igaz, nem is volt rá szükség, a nap melegítette a vizet.

Süt a nap a fényképen is, erős árnyékokat hagy; azok mutatják a pontos időt. Először persze a helyszínt kell felismerni, hogy az irányokat tisztázni lehessen. Sárga keramitkockák. A fénykép ugyan fekete-fehér, de én azért látom a sárgát is. Krómsárga, kanárisárga, mustársárga, sáfránysárga, milyen is volt: óarany… Keramittal volt kikövezve egész Kecskemét, a körutak, a Lestár tér és a Nagykőrösi utca, amit akkoriban Zsákdugó utcának hívnak (a francia Jacques Duclos elvtárs nevét értelmessé magyarítva). Ez itt a Rákóczi út. A kép hátán a ceruzával írt dátum, apám apró, megdőlt betűi: 1951. június. A Rákóczi út az állomáspark irányába fut, vagyis északkeleti irányba. Egy kicsit inkább kelet, mint észak. Az árnyékok jobbról jönnek, merőlegesek az úttestre, tehát a nap dél-délkeleti helyzetét jelölik ki, de meglehetősen rövidek, vagyis csak alig valamivel lehetünk ebédidő előtt. Apu és anyu az úttesten jön az állomás irányából. KTE-pályát is mondhatnék, ahol Szappanos Berci kötényt adott a Szőke Sziklának, de maradjon csak az állomás, sőt az állomáspark, annak is a múzeum mögötti része, az első ügyetlen csókok emlékére. (Pimasz kérdés: vajon ők is, és vajon ott is?)

Semmi forgalom, már nagyon közel vannak oda, ahol az út a Szabadság térbe torkollik. A Google térképen a következő lépésük: 46°54'31.6"N, 19°41'41.0"E. Balra a zsinagóga, jobbra, az út közepén futó kettős japánakác sor mögött a Cifrapalota áll, noha a szűkre vágott képen egyik sem látszik. A japánakácnak (más néven közönséges pagodafának) semmi köze a Hargita utca igazi akácfáihoz. Ott fogunk majd lakni, csupa akác lesz az egész utca, akáclomb és vadgalamb. Az első olyan otthon, amire emlékezni tudok, noha legalább három költözés szeleteli föl az odáig elpergő időt. Hargita utca.1928-ban döntött úgy a város törvényhatósága, hogy utcákat nevez el a trianoni részekről. Ekkor lett Kecskeméten Lajta, Poprád, Garam, Olt, Ipoly, Szamos, Száva, Küküllő, illetve a mi környékünkön Tátra utca, Bihar utca és Hargita utca. A Tátrát 45 után József Attila utcának nevezték át (és persze a párhuzamos nagy útból, a Horthy Miklósból is Ady lett), de a Hargitáról valahogy elfelejtkeztek. Hargita utca, a kilences számú ház az utolsó. Hogy jobban lássuk, egy ÁVH-s Gaz reflektorozza egész éjszaka. Tücsökciripes nyár van. Egy nyomozó kiemeltet az ágyból, hogy a másik átvizsgálja az ágyneműtartót: nem búvik-e ott az üldözött. Az üldözött eközben a közeli Csépa nevű nagyközségig jut, s hogy ott is megtaláltatik, azt itt a Gaz reflektorának diszkrét lekapcsolása jelzi. Mielőtt kihunyna a fény, elsorolom, mi jelenik meg a csóvában: a kerítésre futó vadsóska, a vasalóban lobogó tűz, a vödrökben az NDK-brikett, a focilabda, amit úgy kell befűzni, mint a cipőt meg a vörös szemű nyuszik, ahogy felpüffed hassal hevernek a petúniák között. A Balogh-fiúk zsíroskenyeret kapnak cukorral, Irénke néni nekem is ken. A kutya Pamacs. Jézuska helyett angyalka jár, angyalka helyett télapó, télapó helyett szputnyik. Az iskola ablakába tett rádión röpüli körül a Földet Gagarin. Tévénk nincs, a Mire megvénülünket hallgatjuk. A kritikai kiadáshoz kell ellenőrizni a szövegváltozatokat. Apu olvassa, anyu a másik kiadásban ellenőrzi, aztán anyu olvas és apu ellenőriz. Előrenyújtott karjaimról motringként gombolyodik a mese. Isten jár közöttünk… s elszállítá őt egy méhszárnyon oda, ahol a boldogok laknak. Az ajtóhoz tolt kredenc mögött lakik a főbérlő, Hausinger Pali, született feltaláló és agglegény, nappal alszik, éjszaka van ébren és kukkerrel lesi az akáciák ágai közé szorult kerek nyári holdat.

De ez itt előttem egy korábbi nyár fényképe. Áció, káció, akáció, ilyenkor már nem ildomos a táblára egyebet írni, s tudván, hogy tanárféleségekről van szó, s látván az önfeledt mosolyokat, szívesen hiszem, hogy épp most fejeződött be az iskola. A diákok ma rajzolták föl a cirkalmas V betűket, hogy értelmet nyerjen a szénszünet és az évzáró közé szorított életszakasz, amelyet az igazgatók bizonyítvánnyal, sőt olykor jutalomkönyvvel is dokumentálnak. Az elsőt illik megőrizni, itt is van dr. Várnagy Mihályné I. oszt vez. aláírásával. Karácsonyra az egész osztály tudott olvasni. Volt, aki szótagolva, úgy, hogy az ujjával követte a szöveget és akadtak, akik már némán olvastak, mint a felnőttek igazolványát ellenőrző rendőrök. Nem csak az olvasást, minden mást ő tanított, Sárika néni, a rajzolást, a számolást, a tornát, de most az olvasásról legyen szó. Ottó ütött, talált ötöt. Az iskolát hivatalosan Zója utcai általánosnak hívták, de úgy emlegették, hogy az árvaház. 1957-ben a szimmetrikus épület egyik szárnya az oroszoké lett, vagyis a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet tisztek gyermekei jártak oda, a másik felében, az árvaházban jutott hely a környékbelieknek. Ők voltak, vagyis mi lettünk a bejárók. Én 1958. szeptember elsejétől. A bentlakóktól abban különbözünk, hogy nincs egyenruhánk és a kórusban a hátsó sorban állunk. Pedig mennyire várjuk: november hét, április négy, május egy! A színpadnyílás székelykapu, az ajtókon tulipánok.

Természetesen ünnepeltük a névadót is: Zója Kozmogyenszkáját, a partizánlányt, aki Sztálin nevével ajkán halt hősi halált. Vajon igaz, hogy Zójával nem is a németek végeztek, hanem ukrán parasztok elégelték meg, hogy a „fölperzselt föld" nevű sztálini projekt örve alatt az ő házaikat gyújtogatja? Ez a Zója persze nem azonos a nem is oly messze lakó Zója nénivel, anyu iskolájának orosztanárával, aki oly kedves-szlávosan elnyúló á betűkkel beszéli a magyart. A Czollner téren is orosz az orosztanár, a könnyszín szemű, befáslizott lábú Bokorné, aki bár kiteszi a lelkét, hogy Puskin nyelvét megtanuljuk, de mindezt oly szelíd szeretettel, mintha a Vörös Hadsereg minden gaztettét személyesen kéne jóvátennie. Talán a Ja kvam pisú csivó zse bólét még föl tudnám mondani neki. Hogy kettejükön kívül hány orosz van a városban, azt senki sem tudja; a tanácsházán a vízfogyasztás alapján 10 ezerre saccolják a kontingenst, na de ha csak kétnaponta fürdenek… és ha csak hetente? Gyerekkorom Kecskemétjére gondolván, a Krasznaja Moszkva illatát érzem. Orrontom.

Nagymama Ingrid Bergman a Casablancából, mondjuk egy kicsit őszebb. Amikor aput elviszik, akkor költözik hozzánk, megtanítja a Miatyánkot és konyhakertet telepít a Hargita utcába. Paradicsom, paprika, paradicsompaprika, bab, tök, paszuly. Unokám gyengélkedett, enyhe rosszullét, köhögés, rekedtség, gyomorbántalom, hányinger, főfájás, nátha, hőemelkedés. Az énekórás napokra vonatkozik: az ő unokáján ne nevessen az osztály. Már megvan piszkozatban a levél, amikor bemondja a rádió, hogy hétfőtől határozatlan ideig (ó bárha júniusig!) rendkívüli szénszünet. Az oktatás felfüggesztve. Elképzelem a felfüggesztett oktatást és nem kedvem ellen való a látvány.

Mióta megtanultam olvasni, szent kötelességnek tartom, hogy elolvassak mindent, ami elém kerül, s minthogy ezt fennhangon teszem, nem mindig kényelmes a társaságomban járni a várost: Kuti Béla Boltja. Hazafias Népfront. Lóhús. Perselypénz. Ruszkik haza! Állami általános. Még nem vagyunk koedukáltak: Aágbagibakosbalaiballusbánbényeibíróbognárdakófarkasfrigyesgálgérókönyveskovácskovácskovácskulmankulmanlestármarkónyúloroszosváthsáraisaskőisohajdaszabófszabókszabótornyaivargazoboki. Százszor leírod! Széjjelültetlek! Hozd ki az ellenőrzőt! Muszáj! A mellette elterülő cigányvárossal együtt a legszegényebb kerület. Azért is mondják Muszájnak, mert muszájból laknak itt a népek, vágynának ők máshova, mondjuk a területet nyugatról határoló téren túlra, amit úgy hívnak, Rávágy. A név akkor kap igazán értelmet, amikor oda állítják Lenint, Kisfaludi Stróbl bronzszobrát, igaz attól kezdve már nem Rávágy a tér neve, hanem egyszerűen Lenin. Mögötte, a beszántott temetőre épülő új paneltelep pedig a Leninváros. Olykor fölpúposodnak a homokozók és sírkövek dülöngélnek a házak közt.

De vissza a fényképhez. Apu zakója panyókára vetve, zsebében az épp leoldott nyakkendő (sokáig ő köti meg az enyémet is) s az aktatáskája oly könnyű, aligha lapulnak benne becetlizett könyvek vagy javítandó dolgozatok. Utolsó óra, utolsó nap, / nem fog a kréta és nem fog az agy! Anyám kezében is táska, természetesen a balban, balkezes, mindent azzal csinál, kivéve az írást, világos, hogy a szegedi apácák, akikhez félárvaként, ráadásul egyedüli reformátusként berakták, nem épp liberális nevelési elveket vallottak. A balkézről eszembe jut egy másik fénykép, ami ugyan soha nem készült el, emlékezetem ezüstlemezén azonban előhívódik újra meg újra. Anyu balkeze konyhakést szorít, szemben vele a húga, Mari, ő a jobbjában markol egy ugyanolyat. Egymás szívéhez szorítják. A helyszín Győr, a Káptalandomb, a püspöki palota padlása. Nagypéntek napja van, 1945. Anyu húsz, Mari tizennyolc éves. Készülhettek a nagyjelenetre, mert a késeket már napokkal előbb elcsenték a Püspökvár konyhájáról. A front elől menekültek, azért épp ide, mert a nevelőanyjuk valami rokona csúcsember (mintha kanonokot mondtak volna) a pápistáknál. Szóval látszik a két nagykés, a négy szépséges cici és tudható a történelem is: perceken belül megérkeznek a szovjet hadsereg dicső harcosai. Ha a padlás felé indulnak, Éva (anyu) és Mari átdöfi egymás szívét. Ebben az esetben a kései krónikás dolga, aki ugyebár én lennék, jócskán megnehezül. A hős felszabadítók a pincébe mennek. Nem mesélem tovább, boldoggá avatott Apor Vilmos püspök úr történetében utána lehet keresni. Kanyarodjunk inkább vissza Kecskemét keramitos főutcájára. Se egy folyópart, se egy sziklabérc. Merő unalom. Érezhették a helyiek is, mert a települést körülvevő laposságok ilyen neveket viselnek: Szolnokihegy, Kőrösihegy, Budaihegy, Vacsihegy, Máriahegy, Úrihegy, vagy inkább högy, hogy még hivalkodóbb legyen.

Ha anyu a győri történet idején húsz éves volt, akkor most huszonhat, a Kaszap utcában tanít, a Képzőben, apu még fiatalabb (a képen kifejezett kölyök), a Katona tanára (tudniillik a Jóskáé), ami akkor éppen a frissen államosított Újkollégiumban van. Gps-koordinátás helyszínünk éppen ráilleszthető a két intézményt összekötő egyenesre. A pár a Képző felől az Újkollégium irányába tart, tehát apu ment anyu elé, hogy aztán visszafelé együtt jöjjenek. A Kaszap utca két végére ugyan Makarenko feliratú táblákat csavaroztak, ám mivel a népek továbbra is Kaszapnak hívták az utcát, a hatóság megvonta a vállát, maradjon a honfoglaló táltos neve, aki kardjával kutat fúrt az utca végén. Elhaladnak a piac sarkán pipáló fuvarosok közt, már a lovak elébe van kötve az abrakos tarisznya, és ami elől bemegy, az ugyebár hátul meg ki. Jó lószag lengi be a környéket, óvodába menet egy-egy madáchimrebajszú kocsis föltesz majd valamelyik pokrócos muraközire; majdnem olyan méltóság lesz, mint anyu mögött feszíteni a bicikli behálózott hátsó kerekén.

Az évzáró ünnepség után már nem üzemel a menza, a tanárok otthon ebédelnek, vagy inkább beülnek egy vendéglőbe, ahol a nyaralás előtti búcsúkoccintásokat is megejthetik. Ha anyu és apu is ebédelni tart, akkor alighanem a Beretvásba mennek. Az épületre ugyan Béke-szálló van írva, de megkülönböztetendő a többi Béke vezetéknevű intézménytől, mindenki Beretvásnak mondja (1958-ban fogják lebontani). Anyunak és apunak húsz-harminc lépést kell megtenniük, majd a zsinagóga sarkán balra fordulva körülbelül ötvenet, hogy belépjenek a vendéglő üvegajtaján. De mégse menjenek be, jó idő van, tele asztalokkal a járda és kitekerték a napernyőt. Ha itt ülnek le, szemmel tarthatják a túloldali medencét, amelyben teknősbékák laknak, és ha süt a nap, most épp süt, kimásznak a középen álló gömbölyű sziklára. Onnan fognak nézni engem is, nem billegek-e be a lapos köveken a fejvesztve menekülő hüllőkhöz, vagy nem csavargok-e el a Luther-udvar útvesztői felé. Szóval ebédelni mennek, amikor észreveszik a szembe jövő ismerőst, aki már le is kapja az objektív zárókupakját. A fotós tehát a város felől jön, az Állami áruház irányából, és épp ott tart, ahol majd a Vasmarcsa áll. A puskás matróna szobra (Tanácsköztársasági emlékmű) 1959-től 91-ig zárja majd le a Rákóczi út délnyugati torkolatát; azt hogy karabélya épp az elhurcolt zsidók funkcióját vesztett templomát célozza (Tudomány és Technika Háza lesz belőle), tudjuk be annak, hogy eredetileg nem is oda szánták.

Az Állami Áruház háromszögletű emblémáját természetesen rólunk mintázták, a csomagokkal megrakott pár apu és anyu, az előttük ugrabugráló fiúcska meg ugyebár… Az áruház előtt a fényes szélben, a zászlóbontó békeharcban magaslik a nagytribün. Köszöntjük a városi sportiskola növendékeit! A városháza előtt vesszük föl a ritmust – terpeszes vívólépés – és az emelvény előtt Tibor bácsi füttyére: kitörés. A tőrösök szúrnak, mi meg suhintunk. Fejvág, véd, parád-riposzt. A TIT épületénél már csak a stréberek iskoláznak, a Pálma cukrászda előtt már senki. A kikelet és a hazaszeretet ünnepe: ki kellett vonulni, de haza szerettünk volna menni. A Gyenes tér felé kerülök, hátha ott kevesebben járnak. A Piaristáknál Lilla néni jön szembe. Nem ismerhet meg, mégse merek nem köszönni. Csókolom! Egy pillanatra tolom csak föl a sisakot, gondterhelt homlok: mostantól a Tornyaiak védelme is hozzám tartozik. Nevet: csak nem a felvonulásról? Átvágok az úttörőház utcájába, ott Flóra néni jön: na persze, a felvonulás! A Munkácsy utcában már futok, hónom alatt a kard. Piroska néni: hohó, csak nem egy felvonuló?! Csókolom: Hannibál ante portas! Otthon lerántom a lamémellényt, a vívóruhát, a kesztyűt. A maszk marad. Hannibál azelőtt portás volt.

A Bihar utca túloldalán lakik Petneházi bácsi. Póznára kötött vörös ronggyal hajtja a galambjait s nagyokat füttyög. Nála kell a nyulat bugatni. A fülénél fogva emeli be a kanhoz. Ülj le, mutat a téglalábú fotelre, itt pipált Horthy is. A kisnyulak közt van fehér, fekete, foltos. Rárajzolom mind a tízet a dobozra. Drágállják a népek; jön a körömfájás, ijesztgetnek. Tényleg jön, két hét és nem lesz élő állat a piacon. A nyuszik összebújnak. Adjam a feléért és elviszi mind, mondja déltájban egy gazda. Viszi a dobozt is. A biciklipénz másik felét nagymama állja. Csipketerítőt horgol rendelésre. Amikor aput internálják, egész Kecskemét tőle rendel. Az ismerősök és az ismerősök ismerősei. Ekrü... Ducikám, meg tudnád csinálni kerekre is, a nászoméknak lenne. Nem vagyok még tíz, de már ilyen szavakat tudok: retorzió, internáló tábor, amnesztia.

A kerékpár keresztvázas, kontrás Csepel. Azon tekerek a Műkertbe. Lugossy utca, Széchenyi tér, Kéttemplom köz és a hosszú Csongrádi út. Onnan, délről mutat legjobban a tornyok városa, oda jár a Czollner téri rajzszakkör, meg a Goór Imréé, széles panorámakép. Nyílt táj, egyenes vidék, hibátlan horizont. Ha egyenesebb vala szónk, mint szeretnék, mondd, hogy mi mezőről való vagyunk. Szülőföld? Inkább homok. A biciklikerék belesüllyed, megáll a pedál, tárt karral ájulok a puha hullámzásba. Azt hittem, az oda települt művésztelepről nevezték el a kertet, pedig nem. Iványi Grünwald 1909 nyarán írt levelében, amelyben Kada Elek polgármesternek fölveti az ötletet, azt írja, hogy már ki is nézték a helyet, a szegedi vasút melletti Műkertet. A nagybányai telepről szöktek el, hogy a kecskemétit megcsinálják. Ők voltak a neósok, vagyis a maradiakkal szembeforduló modernek. Ha hihetünk a helyi lapnak: a disznótor és a gyümölcspiac után a kiállítás a legfontosabb esemény. Nem kellett bemutatni Herman Lipótot, a Pólya testvéreket, Lechner bácsit. A festő, aki fogadná a rajzszakkörösöket, nem ér rá, egy szobrászhoz kopogunk be találomra. Kutas László játszótéri kőelefántot farag. Magyarázza, hogy kell felnagyítani a gipszmodellt, mutatja a csavaros távtartókat. A végén visszahív, portrét mintázna rólam. Hetekig bringázok ki hozzá, figyelem, ahogy összedrótozza a szoborvázat és fölrakja az agyagformát. Döngöli, gyúrja, aztán egy mintázófával simogatja, majd becsavarja egy nedves rongyba. Locsolgassam csak, amíg ő visszamegy az elefánthoz, ott a csap.

Megpróbálom újra, 66 másodperc; a fényképre jobban vigyázok, de már lüktet a halántékom, előredőlök. Lupéval vizsgálom a Rákóczi utat. Néhány elmosódott biciklista és egy távolban parkoló autó. Pobjeda? Warszawa? A törvényszék épületével lehet egy vonalban, a bírósággal, ahol a folyosókon is süt a nap és anyu úgy szorítja majd a kezem, hogy egész elfehérül. A Városi Mozinál máig érzem. A mozi a bíróság mellett áll, odabenn a Ballada a katonáról megy. Egy véletlenül hőssé váló kiskatona jutalmul hazamehet az édesanyjához, kalandos út végén csak megölelni marad ideje, indulni kell vissza. A nézőtér már tudja, hogy utoljára látják egymást. Ha erősen pislogok, nem jön ki a könny, sírni csak lányok szoktak. Nem sírok akkor sem, amikor a kopasz doktor bácsi már az ötödik injekciót szúrja belém, de a láz nem szűnik. Anyu kolléganője, akinek orvos a férje, jön rá, hogy agyhártyagyulladásom van. Anyu nem sír, bömböl: – hogy ezt a Janik nem vette észre! A kórházból konflissal megyünk haza, nagymama galamblevest főz és szalmakalapban kell járnom egész nyáron. A film rendezője, Grigorij Csuhraj részt vett a Kecskemét körüli harcokban, megsebesült és egy itteni katonai kórházba vitték. A kórház később iskola lett, ráadásul épp az az általános, ahol anyu is tanít majd. Ahogy a szovjet rendező, ő sem jószántából kerül a színház mögötti épületbe, hanem azért, mert úgy fog dönteni az illetékes elvtársak hatósága, hogy egy ellenforradalmár felesége, aki ráadásul nem is hajlandó elválni a megbélyegzettől (itt kerül elő először a huligán szó), holott erre nyomatékosan felszólíttatott, mégsem állhat csak úgy akárhol katedrára. Ez az akárhol anyu esetében az imént Képzőnek nevezett Felsőfokú Óvónőképző volt, amelynek gyakorló óvodájába eléggé el nem ítélhető módon saját fiúgyerekét is beszuszakolta – tudniillik engem. Ha taníthat még egyáltalán, az csak alsóbb iskola lehet, például a Csuhraj-féle, amelyet, lévén lányiskola, Zrínyi Ilonáról neveztek el. Ott majd szem előtt lesz. Olvasóink szerencséjére ugyanott tanít Zsuzsa is, ő az, akinek orvos a férje. A fiúiskola a Czollner téren van, ott leszek felsős (az A-ban: orosz-tagozat), de a Zrínyiig együtt megyünk, sőt be is visz melegedni a könyvtárba, mert akkora telek vannak, hogy a boltok elé tett alumínium kannák meghasasodnak és a kint felejtett macskák kettétörnek.

Hó van akkor is, amikor megjön Góliát; kásás, piszkos, latyakos. Robinzon és Némó kapitány világát már ismerem, de a preparált óriásbálna más. A Don-kanyar elején parkol le a tréler. A Nagytemplomtól az egykori Rudolf laktanya irányába húzódó apróházas városrész kanyargó főcsapását nevezik így. A konflisok közt vacognak a sorállók. Pár lépcső a bejárat, ami a cet szája, és jókora kört megtéve ugyanott kell kijönni. Mint egy hall, táncolni is lehet benne; anyu hallnak hívja az ilyen nagy termeket, elmagyarázva, hogy a hall más, mint a hal, hallom ugye a különbséget, ráadásul a bálna, noha vízben él, nem is hal, hanem igazi állat, még ha történetesen meg is van halva, de mindegy, ha jól tanulok, majd megértem, fussunk inkább, mert tényleg egyre hidegebb van. És futunk, csúszunk, pocsolyákat ugrunk át, harisnyánk a cserépkályhára tapasztva szárad meg.

Gombfocibajnokság Cziknél. Jenő bácsi kölcsönfésűjével és a Szecskaytól vett plexicsapattal játszom: Tichy, Albert, Pelé. A kapus új igazolás: Jasin. Tintásüvegkupak zöld gyurmával bélelve. Kérjünk kapszulát, ajánlja Venyige. A Kéttemplomközben van a nyomda, a szűk termekből dől a festékszag, bent a rotációs magasnyomók zakatolásától nem hallják, mit akarunk. Szedőszekrény, ólombetűk, litókövek. Itt nyomták a Választ a lap 49-es megszűnéséig. Sárközi Mártánál olvasom: Mire Kecskemétre értem, feljött a nap, az autóbuszállomás körül kacsát és pulykát árultak és Tóth László várt villogó cvikkerrel és forró feketével. A Részvénnyomdát igazgató sakkbajnok-polgármester mellett a folyóirat ifjú szerzője, apu (a szerkesztőasszony leveleiben: Kisorosz) is résztvevője a történetnek: Egy későbbi autóbuszhoz kellett kimenni és kiáltozni, hogy „Bibó kézirat", míg egy vadidegen úr át nem nyújtotta, akinek Bibó az induló buszra hajította fel Pesten. Sárköziné apámhoz írt levelei megmaradtak, kikövetkeztethető, mi lehetett az övéiben: közelről Pest éppúgy rohadt és sivár, mint Kecskemét, csak épp amennyivel nagyobb, annyival rohadtabb és sivárabb. Kapszula, próbáljuk túlharsogni nyomdagépet, ja-ja, mondja a kék köpenyes segéd, (gyogyós, mutatja Ádám), markoljatok csak bele. Enyves hátú gyógyszercímkékkel járjuk a várost, a járókelők vigyorognak, ha valakinek a hátán látják: székrekedés ellen. Nem sejtik, hogy rajtuk is van.

Ősz szakállú férfi, haja kilobog a kalap alól. Az énekkarosok hetek óta csak erre gyakorolnak: hazalátogat Kodály. A Zeneiskola az Erkel utcában van, az autogrammért szolmizálni kell, a kezével mutatja: do-re-mi-fa. Botfülűnek szinte lehetetlen hozzájutni. Van, aki egy Gagarint is adna érte. Felülről fúj az őszi szél, Zörög a fán a falevél,

Most nem fúj, nem zörög, nyár van, 1951. június. Majd csak októberben születek meg, vagyis szükségeltetik némi empátia ahhoz, hogy észrevegyenek. Szerencsére a japán akácok laza lombozatán át némi fény rám is hull, illetve anyu gömbölyödő hasára, éppen oda, ahol sejthető vagyok. Ott szipákolok benn a magzatvízben, mint valami hal. Liquor amnii: semleges kémhatású, édeskés illatú, vízszerű folyadék, nem sokkal a fogantatás után, amikor a magzatburok kialakul, a magzatvíz is termelődni kezd, előbb az anya szervezete gyártja, aztán a magzat is beszáll. Nyolc-tíz hetes (ennyi vagyok épp), amikor elkezd nyelni és vizelni, ne szépítsük, a babapisi is ott kotyog a liquor amniiben. Most egyetlen percig is alig bírom, akkor meg hónapokig ment.

Ki a Széktó vizét issza… a laktanyák mögött van a városi strand, az évzáró napján nyit, kettőkor már ki kell rakni a megtelt táblát. Az előtérben pénzbedobós mérleg, a medence korlátján mentőöv, az úszómester szájában rendőrsíp. Ivigy beveszévélüvünk: senki sem érti, miről van nagyba szó. Elba sziget partján faszállító hajó. Tonaludátusz. A revers kitűzőjén szög és kalász.

Állok a Lordok kirakata előtt, az érettségi tablóról nézek vissza. Anyu szemöldökceruzájával segítettem rá a bajuszra. Megismerem-e magam: túl nagy vagyok, túl kicsi, túl öreg, túl fiatal, túl régóta állok itt ahhoz, hogy csak úgy továbbmenjek. Mivel hosszú, nagy-, déd- és ükszülőkkel behálózott kecskemétiséggel nem dicsekedhetem, magamnak kell megfejteni az utcák szomorkás hajlását, a házak melankolikus arányait, a kéményekre rajzolt füstök arabeszkjét, és úgy fülelni az éjszaka hangjait, szimatolni a hóolvadás illatát és számolni a harangkondulásokat (mert nincs mese, itt éjszaka is negyedóránként fölverik az alvót), mintha az idők mélységes bugyrából cipelném őket elő.

Júni, júli, aug, szept, okt. 24. A földim, Katona József is skorpió: kell-e bizonygatni, mennyire tragikus jegy? A Katonában, tudniillik a gimnáziumban áll Czélkuti Züllich Rudolf szobra, ami majdnem olyan kacskaringós utat járt be, mint sorsűzött alkotója. 1859-ben a Nemzeti Színház előtt állt, majd Tomori Anasztáz tetétleni birtokán, onnan került Kecskemétre a Műkertbe, majd a színház és a Zrínyi közti térre, végül átcipelték a gimnázium aulájába. A sok állomás talán arra utal, hogy nem mindenütt aratott osztatlan tetszést, de ott a suliban mintha jól ellennének vele. Nem egy Rodin, de mégiscsak ez az ország első köztéri szobra. A születésnap táján eltávolítják róla a felesleges kiegészítőket (tüllszoknya, kamikáze bandázs, bohócorr) és a diákok illőn megkoszorúzzák. Meg az érettségi találkozón nosztalgiázó öregdiákok.

Boldog Kor! mellyben az élet
…
szabadon lepkedett széjjel,
napot álmodozott éjjel,
egy arasznyi volt világa,
mégis tündérvárba hága
            porban húzott grádicson.

Na jó, nem egy fülbemászó forma, amivel villogni lehet Nemes Éváék házibuliján, de hát Katonára is inkább a tragikus csúcsoknak kijáró szent iszonyattal szokás felnézni, hiába törik magukat a gimis főprofok. Pedig micsoda dimenzióváltás: egy arasznyi volt világa, mégis tündérvárba hága… Nem is kell erősen behunynom a szemem, hogy lássam porban guggoló gyerekkori önmagam. Hiába tudom, hogy ugyanabba a futóhomokba sem lehet kétszer belelépni… én azért mégis csak arra a homokra, ugyanarra a porra rajzolgatok, grádicsokat – lépcsőfokokat –, fölfelé… meg lefelé menőket is.

Október 24. Nevezetes nappá csak öt év múlva válik, amikor a vidéket, történetesen Kecskemétet is eléri a forradalom, és apám a születésnapi építőkockákból olyan soktornyú palotát épít, amit korábban soha. Meg persze később sem. Igazi várat, miközben odakint nagy dörrenések hallatszanak, és tilos az ablakhoz menni. A születésnapjaimon persze szó sincs lobogókról, az anyuén viszont kokárdát is szabad kötni: Március 15. Állítólag a Nicsovics nagypapa érdeme, ő vette rá a szegedi bábaasszonyt, hogy 14 helyett inkább Petőfi napja kerüljön az anyakönyvbe. Ki is nyomom a mellem, vedd észre, drágalátos miniszterelnök, hogy ez nem az az átlagos masni, amit a többi díszember visel. Olvasd csak: ANYU, ha kérdeznéd, akkor persze elmondanám, hogy ott ül az üvegkalickás korona mellett (köszönöm Istvánfi Gyula, hogy helyet cseréltél vele), nagyothalló készüléke ugyan bele-belesípol a ceremóniába, de nézd el, ez az ő ünnepe is, sőt az övé igazán. Petőfi helyett nagypapa talán Petrovicsot mondott, de azért így énekelte: Mögépült már Szögedön a vasút, azon jön be Garibaldi, Kossuth… Na, ha mögépült, akkor Kecskeméten is átmegy és apu Pestről, anyu meg Szegedről odavonatozhat, azaz ide, hogy tősgyökeres kecskeméti válhassék belőlem. Hogy ők mennyire lettek azok? Noha Trianon gyermekei, életük háromnegyede itt zajlott. Apu családjáról (kivételezett egyke, neveltetéséhez a teljes rokonság asszisztál) minden tudható, anyuéról (négy testvér, mostohaanya, az egyetemrevalót maga házitanítóskodja össze) szinte semmi. Apu összes fölmenője Kárpátaljáról jön, nekik Verecke a kályha és az Ugocsa non coronat; anyu meg, legalábbis apja révén a Délvidékről, illetve néhány generációt visszalépve Görögországból került elő, ahol valamelyik üknagypapa abban a szabadságharcban vitézkedett, amelyik persze, ha beguglizom, sose őt, hanem leginkább Byron lord hőstetteit dobja elő, főleg azt, amikor halálmegvető bátorsággal átúszta a Hellészpontoszt. Ha-ha, egy fél Balaton sincs! Mély lélegzetet veszek: megpróbálom újra a víz alatt. Egyre tovább bírom. Még mindig… pislogni… pislogni kell… még mindig. Ő meg közben por. Szürke hamu egy fehér csuporban. Úgy mondják: urna.

In: Kortárs, 2016/5.

Munkásság

Munkásság

Grafikus-mágusaink, grafikus-filozófusaink egyike, sokarcú, sok műfajú, senkihez sem hasonlító, de ha mégis, akkor eszünkbe juthatnak róla a reneszánsz művész-polihisztorai éppúgy, mint a bölcsek kövéről és az aranycsinálásról álmodó alkimisták, a szemnek csapdát állító, meghökkentő szellemi bukfenceket vető munkáiban mégis legerősebbek a 20–21. századi ízek: nem utolsó sorban a vonzódás a különös álmok művészetéhez: a szürrealizmushoz.;
Tovább...

Munkásság

  • Pályakép
  • Művek
  • Kiállítások

Kernács Gabriella: Orosz István grafikus, festő, animációs rendező

Grafikus-mágusaink, grafikus-filozófusaink egyike, sokarcú, sok műfajú, senkihez sem hasonlító, de ha mégis, akkor eszünkbe juthatnak róla a reneszánsz művész-polihisztorai éppúgy, mint a bölcsek kövéről és az aranycsinálásról álmodó alkimisták, a szemnek csapdát állító, meghökkentő szellemi bukfenceket vető munkáiban mégis legerősebbek a 20–21. századi ízek: nem utolsó sorban a vonzódás a különös álmok művészetéhez: a szürrealizmushoz. Orosz István vándor és szabad ember, az utazók közül való, rajzain magára teríti garabonciás köpenyét, és már repül is oda-vissza az időben, negligálva a száraz realisták lineáris „csak előre" idő-koncepcióját. Úgy jár-kel kedves motívumai: ódon lépcsők, antik oszlopok közt, elvarázsolt kertjeiben, labirintusaiban, tükörképeiben és tükröződéseiben, fantasztikus épületeiben és épület-hiányaiban, mint az a régi utazó a virágok városából, Dante, akit még elkísért le-föl útjaira választott mestere: Vergilius. Orosz István a 20–21. századból már egyedül bolyong régi korokban, hol saját pulóverében, hol, ha Dürerrel találkozik, magára ölti – tiszteletadásul – annak köntösét. Minden grafikai lapja az „Idő látképe" is, nem véletlenül adja ezt a címet munkássága egyik csúcsának, 2004-es animációs filmjének. […]

Jellemző grafikai stílusa 19. századi metszeteket idéz, régi kiadású „Verne Gyula" könyveink illusztrációit. A grafikai technikák virtuóza, mindent tud a rézkarcról, tusról, aquatintáról, digitálisan színezett krétalemezekről és a többiről, mestersége ezerféle műhelytitkáról, de csodákra képes akkor is, ha csak egyetlen grafitceruza van a kezében. Az utóbbi évek legtöbb munkáját „heliogravür"-nek nevezi, ennek mibenlétét a rá jellemző öniróniával és némi angolos „understatement"-tel könnyített rézkarcnak mondja. Ismerve lapjainak mívességét, végtelenül finom, aprólékos vonalhálóit, természetesen nem hihetjük el, hogy ez könnyű volna. Minden munkájában – az elegáns végeredmény ellenére – érezzük az alázatos, türelmes, nagyon sok munkát. Nem kifejezetten divatos kategóriák manapság. […]

Orosz István minden lapja olyasmiről szól, ami nincs és mégis van, ami nem úgy van és mégis úgy van, ami nem látható és mégis látható. Így hát kifogja a festészet történetének végtelen folyójából a maga aranyhalait: a „trompe l'oeil"-t és az „anamorfózist", a szemfényvesztés, a test és alakváltoztatás fogásait, a látszat, az illúzióteremtés cseleit. […]

Minden munkáját elmélyült figyelemmel kell néznünk. Első látásra minden rendben van Az én napom, a te napod (2001, heliogravür) című lapon, majd észrevesszük, hogy egyazon kőfalon két napóra másképp jár, mást mutat a fölső és mást az alsó, szépségesen megrajzolt, napsugár-közepű időmérő, hogyan lehetséges ez? S eltűnődhetünk – kettéosztott világunkban – a cím mögöttes filozófiáján is. A tűnődés alapkövetelmény, ha Orosz István munkáihoz közelítünk, minthogy ez alap-attitűdje neki is. Ül az elmélkedésre hajlamos művész keresztbetett lábbal – csak ez látszik belőle – a Sziget című lapon (1993, heliogravür), és csoda történik, vele szemben, a tengerben ül a sziklasziget is keresztbetett lábbal, és idő-hullámok csapkodnak körülöttük.

Oszlopok

Időutazásainak gyakori célpontja a görög–római antikvitás, onnan való kedvelt oszlop motívuma, amellyel különös játékokra képes. Látszólag minden rendben van az Oszlopok című lapon (1992, rézkarc), elindít a földről zömök, négyszögű pilléreket, ezek egyszer csak átváltanak a levegőben, közeik fönt már semmiből nőtt, karcsú oszlopok, úgy sorakoznak, ahogy az teljesen lehetetlen, hiszen nem is léteznek. Vagy mégis? Görög betűk lebegnek közöttük: Utisz – Senki, mondják, a leleményes Odüsszeusz nevezte így magát az egyszemű Küklopsszal vívott harcában, hogy az, miután Odüsszeusz jóvoltából szemét veszti, ne tudjon rávallani. Ez Orosz művészneve is, úgy is értelmezhetjük, hogy szeret megvívni – munkáiban – mindazokkal, akiknek túl kevés szemük van a látásra. Mindig ő győz. Sok-sok lapján vonulnak az oszlopok, kápráztatják a szemünket a Santo Stefano Rotondo III. parafrázisán (2000, rézkarc), ahol a látszólag létező és mégsem létező oszlopok között árnyékvető birkák tévelyegnek, „sic transit gloria mundi", így múlik el a világ dicsősége, így múlik el az idő és minden más is az időben – súgja a lap. És levágott fa csonkja repeszti az oszlopcsarnok padlóköveit a Mitológia I, Tölgy című lapon (1994, heliogravür), lombja mégis ott lebeg a levegőben, szétfeszítve az architráv kőpárkányát, a romokat benövi az idő kertje, Orosz István egyik kedvenc szellemi búvóhelye.

Kertek és labirintusok

Sorjáznak rajzain régi kertek, álombeli kertek, idő-jelképek, lehullott levelek között hattyú úszik a kerti tóban (A hattyú, 1996, rézkarc), tükörképe ellenkező irányba úszik, és semmiből nőtt oszlopok válnak semmivé a vízben tükröződve, ezer remegő hullám-csíkra törve. És a régi kertekben labirintus, Orosz István sokértelmű, fontos motívuma. Ül a művész a Terasz című lapon (2008, tus, krétalemez digitálisan színezve) háttal egy kerti székben, feje helyén az ölében tartott lapra rajzolt agytekervényeket látjuk, ikerpárja, analógiája a teraszkorláton túl bokorlabirintus, többlépcsős, sokértelmű rajz, mint mindig. Miért tér vissza nála annyiszor a labirintus, barokk kertek nyírott útvesztője, római mozaikpadlók rajza, Théseus kőből rakott krétai labirintusa, az ősi ábra, az életből a halálba vezető út misztikus jelképe, meg az életben való tévelygésé? Így ír róla: „Az eltévedés lehetősége, a tudat, hogy bármikor hibásan dönthetünk, ez teszi egyszerre széppé és kétségbeejtővé a labirintusban való bolyongást. Belépni a labirintus kapuján annyit tesz, mint kilépni az időből, kiszakadni a világból, vállalni a magányosságot, és átengedni magunkat a sors ismeretlen erőinek. Szigorának vagy kegyének. De a labirintusban való tévelygés kulturális lecke és intellektuális kaland is. Aki vállalja, úgy érezheti, együtt gombolyíthatja Ariadné fonalát Platónnal és Dantéval, a katedrálisépítő szabadkőművesekkel és Piranesivel, Gaudíval és Picassóval" (A lerajzolt idő, Tiara Kiadó, 2008).

Rejtett arcok

Orosz István bizonyos értelemben szellemi rokonságban van Ovidiussal. Róma „poeta laureatus"-a, koszorús költője két évezreddel ezelőtt írta meg tizenöt könyvből álló főművét Metamorphoses – Átváltozások címmel a görög–római mitológia alakváltó történeteiről. Így kezdte: „Új alakokká vált testekről indít a lelkem szólani" (Devecseri Gábor fordítása). Hasonló vágy sarkallhatja Orosz Istvánt is, amikor erdőt rajzol, mesterien csavarodó odvas fákkal, ágak-levelek mese-sűrű, sötét szövevényével, de ha hunyorítunk, csoda történik: az ág-bogakból kibontakozik a fiatal Dürer portréja, úgy, ahogy a madridi Pradoban lévő önarcképéről néz ránk, fél évezred távolából (Dürer az erdőben, 1987, heliogravür).  Orosz István munkái között úgy bolyonghatunk, mint régi kastélyok „Kunst und Wunderkammerei"-ben, Művészet- és Ritkasággyűjteményeiben, ahol kitömött krokodiltól, szentek ereklyéitől damaszkuszi acélpengékig, Rembrandt-portrékig sok minden volt: ínyenceknek való szellemi lakoma grafikái között kalandozni, s nem mindennapi szellemi erőpróba is, hiszen tele vannak művészettörténeti utalásokkal, rejtett összefüggésekkel, a kincskeresés izgalmát kínálják.

Liszt muzsikája csobog, csilingel a fülünkbe – amit a Villa d'Este szökőkútjaira komponált – a Tivoliszt című lapon (1990, heliogravür): és íme, a Róma környéki Tivoliban lévő lépcsősoros, antik szobortöredékes Este-villa „fontánái" fölött, ha hunyorítunk, Liszt Ferenc szigorú-szép arca megjelenik. Régi mesterek előtt hajt fejet Orosz István a rejtett arcok rajzi bravúrjával, ennek egy válfaját művelte Arcimboldo, itáliai születésű festő a 16. században, amikor gyümölcsökből, furcsa tárgyakból, fagyökerekből mesterkedte össze groteszk fejeit. Ezzel tiszteli meg a holland Maurits Eschert, abszurd terek 20. századi festő-mesterét: az Escher Itáliában című lapon (1987, heliogravür) egy olasz sikátorból kel föl – ha hunyorítunk persze – furcsa holdként Escher portréja. És ott jár a sikátorban egy titokzatos, pulóveres alak is, „Útisz" feliratú rajzmappával a kezében.

Bolondok hajója

Orosz István rajzmappájában már több mint két évtizede sokasodnak azok a rajzok, amelyeket Sebastian Brant literátus német jogtudós 1497-ben Baselben kiadott szatirikus költeményéhez, A bolondok hajójához készít. A vaskos, szókimondó műben az emberi bűnöket, tévelygéseket 111, hajóra rakott s saját képzeletbeli országuk felé irányított bolond jelképezi. Az első kiadást nem kisebb mester, mint Albrecht Dürer illusztrálta. Orosz István grafikai bravúrral nyúl a nagysikerű, egész Európára óriási hatást tevő könyvhöz. Sok-sok apró rajzon (heliogravürök) pici térbe szorítva figurák sokasága kavarog, tolong, nyüzsög, táncol, összefonódik és szétválik: hajók a tengeren, Atyaisten a mennyekből, parázna pár a fürdődézsában, csodás kertek, labirintusok,  embervesztő kutak, kuruzsló orvosdoktorok és kiterített betegeik, szenteskedők és borissza mihasznák, páváskodó lovagok és pucér fenekű kocsmatündérek, könyvmoly tudósok és horoszkópkészítő alkimisták, tivornyák, prédikációk, bölcsesség-jelkép baglyok és könyvek sokasága, súlyos-szép bőrkötésbe kapcsolva és legyezőszárnyú, repülő lapokkal… Virtuóz ábrázolása életnek és halálnak s annak, ami a változó jelmezek és díszletek mögött ötszáz éve változatlan: az emberi természetnek.  És ez a látszólagos kavargás sok-sok fegyelmezett, remek kompozíció mégis: hiszen, ha hunyorítunk, minden rajzon megjelenik az emberi utak végső állomása, a „memento mori", a koponya, a „rejtett arc", amelyről szeretünk elfelejtkezni. Ebbe a filozofikus keretbe foglalja – a 21. századi művész gesztusával – Orosz István a régi művet. […]

Anamorfózisok

A rajzi rejtvények, a szemnek föladott feladványok közé tartoznak Orosz István anamorfózisai is. Régi századok egy-egy művész által tovább mentett ritka öröksége ez, a szó átváltozást jelent, de van „torzítás" értelme is. A Shakespeare Színház című lapon (1987, heliogravür) ott van a Globe Színház fából ácsolt épülete, körszínpaddal, színészekkel, urakkal, hölgyekkel, bámészkodókkal, ott a jelenetet megörökítő, bár annak háttal ülő festő-krónikás – hiszen képzeletből dolgozik –, s ha oldalt lépünk vagy a lapot kissé elfordítjuk, meglátjuk, mit fest valójában: a Globe kulisszáiból összeáll az „Avon-i hattyú", Shakespeare direktor úr képe.

Tűnődhetünk, hogy a Dinteville anamorfózis (2005, heliogravür) című lapon kinek a kezét látjuk körzővel méricskélni, Orosz Istvánét-e, vagy talán Jean de Dinteville, tudományokban jártas nemes úrét Hans Holbein A követek című híres képéről? Erre a festményre utal a lapon a koponya, amely rejtve van Holbein képén: alaktalan folt a követek lába előtt, de ha oldalt lépünk, koponyává, „memento morivá" áll össze. Korabeli feljegyzések szerint „memento mori" – „emlékezz a halálra" volt Dinteville jelmondata is. És ha oldalt lépünk a „Dinteville anamorfózis" előtt, egyszer csak a kottás, papírtekercses, körzős, zsilettpengés rajzasztali csendéletből kibomlik egy arc: Dinteville londoni francia követé az 1533. esztendőből.

Mit is nézzünk, honnan nézzük, melyik nézőpont az igazi? Ezekkel a fogalmakkal játszik nagyméretű, térbeli munkáin is, körbejárható lépcső-plasztikáin (Lépcső 1-4., 1992, akrilfestmények). A fokokra festett, rajzolt test és lábrészletek csak egy bizonyos nézőpontból állnak össze testté, lábakká, egyébként amorf foltok, anamorfózis ez is, az anamorfózisoknak abból a fajtájából, amelyeknél nézőpontot kell változtatnunk, hogy a rejtett arc, rejtett ábra megjelenjen.

Egy másik, izgalmas csoportjuk viszont az, amikor a lap közepébe tükörhengert vagy tükörgúlát kell helyezni, abban jelenik meg a „megfejtés", tárul fel az addig rejtett titok. Az anamorfózis Orosz István egyik nagy varázslata. Meg tudja tenni vele, hogy visszahúzódjon a tengerár Atlantisz mozaikpadlójáról, visszatérjen a krétai labirintusba Minotaurosz és Théseus, két piramis között – a sivatag forró levegőjében délibábként – feltűnjön a Szfinx titokzatos arca. Különösen szép, korai darab a Verne Gyula anamorfózis (1983, ofszetnyomat rézhengerrel). Sarkvidéki tájon, hófödte sziklák, jégtáblák, hajóroncsos tengerpart hűvösében, ha egy bizonyos pontra tesszük a tükörhengert, abban Jules Verne portréja megjelenik. […]

Egy 2006-os lapon (heliogravür) a művész rajzasztalára borul, sötét madár-sziluett a rajzlapon, körülötte a munka kellékei: körző, tollak, festékesdoboz, vonalzók, szemüveg, ornitológiai könyvek, kezében nagyítóüveg, ha erre tesszük a tükörhengert, abban a „szomorúság költője", Poe arca tűnik elő, hiszen a lap címe: A holló, Edgar Allan Poe anamorfózis.

Tükrök és tükröződések

[…] Orosz Istvánt elvarázsolja a tükör, vagy ő űz varázslatot a tükörrel? Vagy a tükör-tükröződés filozófiai problémájával? Egyik lapján ő maga is belép a tükörbe, elindul kedves motívumán, a lépcsőn fölfelé, hová tart vajon? Talán a 15. századi Németalföldre, egy másik lapjára (Johannes de Eyck fuit hic, 1998–99, heliogravür), Arnolfini kereskedő házába, akit feleségével együtt éppen most festett le Jan van Eyck. A híres festményen a házaspár mögött, a kerek tükörben még ott van a festő is, a rézkarcon már elment, a házigazda utánanéz a nyitott ajtóból, de az ajtó csak díszlet az üres szobában, bábjáték-paraván, festőkellék?  Arnolfini úr csak az ajtó tükörképében látszik, ha ott van egyáltalán. A lap címe az a felirat, ami az eredeti festmény kerek tükre fölött látható: „Johannes de Eyck fuit hic, 1434", Jan van Eyck itt volt, 1434-ben. Oda-vissza időjáték ez, régi kép árnyéka a mai képben, éppúgy, mint a Velazquez spectaculum című lap, (1998, heliogravür). A cím és a kép is játék a spektákulum (látványosság) és a speculum (tükör) szavakkal. Az eredeti festményen – „Las meninas, Udvarhölgyek – 1656 óta áll gyermek-udvarhölgyei között a spanyol királyi udvar kis hercegnője. Orosz átemeli őt a mába, szelíd kis sakkfiguraként sokszorozza meg rejtélyes tükrökkel a kockás padlón, elhozza neki kedvenc kutyája áttetsző árnyékát is, otthagyja a múltban Velazquez udvari festő urat, ott a háttér tükrében nézelődő királyi párt, ott az udvarhölgyeket, de ide hívja a háttér nyitott ajtajában álló, titokzatos, fekete ruhás férfialakot, tükörkép ő is? És csönd van a lapon, az Orosz Istvánra jellemző különös csönd, amelyben mintha hallanánk Pilinszky János sorait: „Ki is van itt, ki van jelen, / és ki figyel, s kit is figyel?"

Építészeti paradoxonok

Egymásra néz és mégsem néz egymásra férfi és nő a Terasz – Te és Én című lapon (2001, heliogravür), de hol is vannak valójában? Van ilyen épület és még sincs, úgy fut a terasz bábos korlátja, ahogy nem futhat, úgy fordul a fal, ahogy nem fordulhat, úgy nyílnak az ablakok, ahogy nem nyílhatnak vadszőlő tengerében. Orosz István építészeti paradoxonjain megbolondítja, kifordítja sarkaiból az általa annyira tisztelt reneszánsz mesterek nagy vívmányát: a perspektívát. Épületkonstrukcióira jellemző, hogy nem lehetnek olyanok, amilyenek, és mégis olyanok. Falon kívül is van a kőkeretes, gótikus ablak és belül is a Könyvtár című lapon (1992, heliogravür), kifelé nyílik és befelé nyílik, és élükre állnak, térbe tornyosodnak a padlókockák, és a rajzoló az ablakpárkányra könyököl, mintha kifelé nézne, de hova is valójában? Talán vissza az időbe, a szintén tisztelt 18. századi itáliai építész-rézkarcolóra, fantasztikus városkép metszetek és abszurd börtönbelsők furcsa mesterére, akinek mellszobra egy másik lapon kinéz egy római palazzo ablakán, vagy inkább egy Andrássy úti bérpalotából, amelynek kváderkő szegélyes falsarka úgy fordul befelé, hogy beleszédülünk (Piranesi Budapesten, 1994, heliogravür).

És bravúros „hiányokat" is rajzol, a sorozat egyik lapján (Hiány II. Akvadukt, 2003, heliogravür) nincs ott a messze futó római vízvezeték íves nyílásokkal szabdalt kőfala, vannak ellenben a sík mezőn egymás mellett furcsa sírkövekként sorakozó ívelt faldarabok. Nézzük, nézzük, s egyszer csak látjuk a római aquaeductust, fölépül a szemünkben, pedig tudjuk, hogy nincs ott és mégis ott van. Látjuk a római Pantheon oszlopos-timpanonos bejáratát és mégsem látjuk, az oszlopközök váltak fallá, de a fehér ég, a semmi, kirajzolja mégis a bejáratot (Hiány III., Pantheon, 2004, heliogravür). Elszédülünk, nézve a Kupola című lapot (Hiány V, 2006, heliogravür), ahol csupán íves faldarabok lebegnek a levegőben, alattuk, az idő mély kútjában maga a művész. Gyakran feltűnik lapjain, ahogy Velazquez és mások is sokszor odafestették magukat képeikre, ahogy Hitchcock is végigsétált legalább egyszer minden filmjében. Ott áll az időutazó, felfelé néz a kupolára, amely nincs és mégis van.

Falai, falkonstrukciói néha a levegőbe emelkednek […], nagy műgonddal, aprólékos, finom vonalakkal megrajzolt épületrészletek ezek, de olyan épületek ablak-falsarok kimetszései, amilyen épületek a valóságban nem lehetségesek. Álom a házról, álom az építészetről, álom a geometriáról, a térről, az időről, s mindegyik úgy lebeg a valóság felett, mint a mesék repülő várkastélyai.

Deszkametriák

A valódi és mégsem valódi falkonstrukciókat a 2010-es évektől átfordítja, áttranszponálja fába, kiemeli az illuzionisztikus rézkarc-térből, a papírlap síkjából a valódi térbe vagy ennek illúziójába? „Deszkametriáin" különböző színűre érett fa-sávokból alkot áttört, térbeli testeket, hozzájuk nyúlnánk, beléjük hatolnánk az ujjainkkal, de nincs hova, alig egy-két centiméter mélységű síkkonstrukciók ezek, a geometrikus „trompe l'oeil" minősített esetei. És persze jókedvűen megérintik a 20. század egyik fontos avantgárd irányzatát, a konstruktivizmust is.

Plakátok

Grafikai lapjai zömmel monokróm tengerében színes, harsány szigetnek tűnnek plakátmunkái, de olyan szigetnek, amelyre állandó hajójáratok közlekednek: a grafikák stílusa, a metszet-hatású finom rajz átszövi a plakátokat, a míves fekete-fehér vonalháló az avantgárd festészet élénk színhatásaival párosul, alkot frappáns ötvözetet. Orosz István plakátjai, plakáttervei az abszurd ötletek valóságos tűzijátékai. Rajtuk a rakétaként holdra szálló – a fagyos, kietlen földről menekülő? – kizsigerelt ceruza, amely bélcsavarodásban szenved (1978), a meggyötört, meghajlított, de meg nem tört gerincű ceruza (1989) keserű-bölcs utalások a hetvenes, nyolcvanas évek művészi szabadságának állapotára? […]

Tamás apostol kézmozdulatára is asszociálhatunk a Karamazovok plakátján (1992): két kéz csupán, az egyik mintha megérinteni akarná Krisztus sebeit, de a seb tulajdon másik kezébe mélyed, vagy mégis Krisztusé, a felszögezés borzalmas, roncsolt szélű nyílásával, a Karamazovok – és Dosztojevszkij – önpusztító, gyötrelmes istenkeresésének jelképe? Látványos madárrajként repül át az óceánon sok magyar bajusz a Budapesti Történeti Múzeum kiállítási plakátján (Magyarok az Újvilágban, 1992). És a rendszerváltó klasszikus, a Tovarisi, konyec! hájas tiszti tarkója (1989) – orosz eredeti, elegánsabb megfogalmazásában „Tovarisi, adieu!" –, amely a rendszerváltás avulhatatlan emblémája lett, saját műfajában éppolyan kultuszmű, mint a rockzenében a pár évvel korábbi István, a király. […]

Filmek

A másik sziget az életműben, amely éppúgy nem sziget, mint a plakát és mégis az: az animációs filmek csoportja. Amelyekbe szabad átjárásuk van a grafikai lapok motívumainak, csakhogy itt életre kelnek, megmozdulnak.  A filmekben is vezérmotívum az átváltozás, de míg a rejtett arcok vagy az anamorfózisok esetében a néző szemhunyorítása, mozgása, nézőpont-váltása, vagy a tükörhenger behelyezése által valósul meg az alakváltás, a filmekben az animáció csodájaként a térbeli és síkhatás-váltások szemünk előtt megtörténnek.  A kortárs animációs filmművészet sok grafikai szemetet is görgető tengerében Orosz filmjei a mívesség szigetei is, kockáik jóval többek, mint fázisrajzok, egyenként is megállnak mint magas színvonalú, önálló grafikák. […]

A sótartó felé című filmben (1979) egy rémes családi vendégség résztvevője – valódi vendégség amatőr szereplőkkel – hirtelen átlép egy rajzolt világba: kietlen, havas táj lesz a gyűrt abrosz, világítótorony az elérni vágyott sótartó. Magyar paraszt kivándorlók dokumentumfotói a New York-i Szabadság-szobor előtt, metszet-grafikaként hullámzik a tenger, füstöt eregetnek a hajók, amelyek elhozták őket az ígéret földjére: valódi dokumentumok és grafikus animáció szívszorító ötvözete: Ah, Amerika! (1984). És szekrényt szállítanak Sziszifusz-bútorszállítók le-föl egy félelmetessé táguló lépcsőházban, nézi a Kisfiú, hogyan robognak a lépcsősorok, csattognak sínekként a lépcsőkorlátok, hogyan változik abszurd történelmi helyszínné egy városi bérház lépcsőházaknája: Vigyázat, lépcső! (1989). És a lépcsőházbeli Kisfiú különös kertbe téved, követi egy rejtélyes nő tolószékes árnyát egy régi házba, s látja – vagy talán álmodja – a hölgyet sellőként kiúszni a kerti vízmedence aranyhalait megriasztva: A kert (1993).

Összegyűjti, koszorúba fonja legfontosabb motívumait a metszetstílust kiteljesítő, tökéletessé csiszoló filmjében (Az idő látképei, 2004), amely grafikai munkásságának, animációs filmjeinek talán legmagasabb fokú szintézise. „Az idő és tér valóságos lény: hímnemű és nőnemű. Az idő a férfi, a tér a nő" – mondja a William Blake-idézet a film mottójaként, férfihang – Orosz Istváné – és női hang recitálja halkan a művész gondolatait az Időről. Falevelek hullnak lepergő másodpercekként idő-jelkép vízbe, s jár a művész kedves lépcsőin, levegőből nőtt oszlopai között, csónak siklik hullámokon áttetsző mozaik-labirintus fölött, szél lapozza a teraszon felejtett könyvet, letett karóra üvegtükrében madarak szállnak, felnőtt a Kisfiú, a lépcsőházban figyelő, a régi kertben bolyongó. S mintha az ő arca is feltűnne egy pillanatra a Sakk című filmben (2010), a szálkás vonalakkal rajzolt, kemény, karcos történelmi abszurdban, amely szintén időutazás, rekonstruálja Lenin és Bogdanov, a bolsevik párt két vezetőjének sakkjátszmáját: a filmet indító dokumentumfotó tanúsága szerint a nevezetes parti 1908-ban történt, Gorkij emigráns író capri villájának teraszán.

Orosz István lassan négy évtizede tűnődik a múló időn, keresi a választ azokra a kérdésekre, amelyekre a művészet az első, barlangfalra nyomott festékes tenyér mágiájától a mai lézer-installációkig különböző válaszokat fogalmaz meg. Magas rangú művész-kérdező magyar és nemzetközi porondon egyaránt. Ehhez a ranghoz úgy kell tudni rajzolni, mint a reneszánsz mesterek, olyan alázattal kell dolgozni, mint a középkori miniátorok, úgy kell látni, mint a szürrealisták, a furcsa álmok festői. És akkor 20–21. századi, különös művészet lesz belőle. Mint Orosz Istváné. […]

Pilinszky János így kezdi egyik versét: „Előhívom a lehetetlent." – Orosz István minden munkáján ezt teszi.

[2013] A teljes tanulmány a Magyar Művészeti Akadémia könyvtárában olvasható.

 

Közgyűjteményekben szereplő munkák

Museum für Kunst und Gewerbe, Hamburg,
Museum für Kunsthandwerk, Frankfurt am Main
The Israel Museum, Jerusalem
Victoria and Albert Museum, London
Science Museum, London
Colorado State University, Fort Collins
Museum of Fun, Tokyo
Modern Graphic Art Museum, Cairo
The Museum of Modern Art, Toyama (Japan)
Art museum, Lahti (Finland)
Shizouka Prefectural Museum of Art (Japan)
Moravska Galerie, Brno (Czech Republic)
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Poster Museum, Wilanów (Poland)
National Museum, Poznan
Széchenyi Könyvtár, Budapest
The Museum of Applied Arts, Helsinki
Contemporary Museum of Art, Budapest
Ginza Graphic Gallery, Tokyo
M. C. Escher Foundation, De Baarn (The Netherlands)
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest,
Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Katona József Múzeum, Kecskemét
MATÁV Gyűjtemény, Budapest
Chamount, Collection of the Poster Festival (France)
Fogg Museum, Harvard University, Cambridge, Massachusetts (USA)
Reeves Library of Moravian College, Bethlehem, (USA)
Questacon Science Centre, Canberra, (Australia)
Bibliothèque Nationale de France, Paris (BNF)
Tate Modern, London
National Art Museum of China, Beijing
MOMA, New York

 

Önálló kiállítások

1979 Budapest, Ferencvárosi Pincetárlat;
1980 Komárom, Kisgaléria; 
1982 Miskolc, József Attila Könyvtár (Faragó Istvánnal);
            Kecskemét, KFK Galéria;
1983 Budapest, Fészek Klub;
1984 Kecskemét, Kecskeméti Galéria;
            Novi Sad/Újvidék (with Krzysztof Ducki and Peter Pocs);
1985 Budapest, Vigadó Galéria (Keresztes Dórával);
            Lakitelek, Művelődési Ház; Pécs, Kisgaléria; 
1986 Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem (Keresztes Dórával);
            Boglárlelle, Tóparti Galéria;
1987 Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum;
1988 Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Ház (Keresztes Dóra és Gyulai Líviusz társaságában);
            Tápiószele, Blaskovich Múzeum (Keresztes Dórával);
1989 Pécs, Ifjúsági Ház;
           Komárom, Kisgaléria;
1990 Kiskunmajsa, Konecsni Múzeum;
          Miskolc, II. Rákóczi Ferenc Könyvtár;
1991 Nagoya, Gallery of Parco Department Store;
          Omiya, Alpino Ginka Gallery;
1992 Pécsi Galéria;
          Echirolles, Lycée Marie Curie (with Péter Pócs);
          Budapest, Dorottya Galéria;
1993 Szeged, Impala Ház;
1994 Mexico City, Caja del Poeta;
          Budapest, Balassi Galéria;
1995 Budapest, Vigadó Galéria;
           Zsámbék, Művelődési Ház (Keresztes Dórával);
          New York, St. Johns' University;
          Győr, Városi Könyvtár;
          Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház (Keresztes Dórával);
          Guadalajara, Azul Gallery;
1996 Budapest, Hidegkúti Galéria;
           Veszprém, Petőfi Színház;
1997 Chicago, I Space Gallery;
          Szentendre, Vincze Galéria;
          Thessaloniki, Aristotelian University;
1998 Budapest, Újpest Galéria;
           Makó, Városi Könyvtár;
            Puebla, Universidad Popular Autónoma;
            Budapest, Magyar Állami Operaház;
            Koppenhaga, Mosting Hus;
            Budapest, Mester Galéria (Kun Évával);
            Bethlehem, (USA) Payne Gallery, Moravian College;
            Kansas City, Hammerpres-GrafikArchive;
            Budapest, Tölgyfa Galéria (with Axel Staudinger);
1999 Gödöllő, Gödöllői Iparművészeti Műhely;
           Budapest, Erlin Galéria;
           San Luis Potosi, Caja Real (with Vicente Rojo);
           Budapest, Godot Studio Galéria (Szerényi Gáborral);
2000 Silkeborg, Kunst Center;
           Istanbul, Bilgi Üniversitesi;
           Gyula, Várszínház Galéria;
           Budapest, Perge Galéria;
           Szeged, Kass Galéria (Keresztes Dórával);
           Stockholm, Wenner-Gren Foundations;
           Gävle, Konserthus;
           Tatabánya, Kortárs Galéria;
           San Luis Potosi, Universidad Autónoma;
2001 Budapest, Matáv Galéria
           Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Artotéka
           Budapest, Madách Színház
           Sopron, Festőterem
           Dunajska Streda/Dunaszerdahely, Vermes Vila; Budapest, Paris-Texas Kávéház;
           Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Központ
           Zvolen/Zólyom, Slovenska Narodná Galeria;
          Teheran, Honarmandan Gallery (with Dora Keresztes); Budapest, Art des Colonnes; Prága, Magyar Kulturális Intézet; 
2002 Bratislava, Galéria Sumec;
          Gödöllő, Petőfi Sándor Művelődési Ház;
          Vigántpetend, Plébánia Galéria,
          Szolnok, Zsinagóga Galéria,
          Xalapa, Gallery AP, University Veracruz;
          Isaszeg, Gábor Dénes Szakközépiskola;
          New York, St.John's University, Chung-Cheng Gallery (with Randy Jones);
          Princeton, Marsha Child Contemporary,
          Bratislava, Slovenska Narodná Galeria;
          Kecskemét, Katona József Gimnázium;
          Hajdúböszörmény, Parafa Galéria;
2003 Budapest, Kempinsky Galéria (Gábor Áronnal);
          Budapest, Szent Mihály kápolna (Halászbástya),
          Budapest, Galéria IX.,
          Amsterdam, CWI (National Research Institute for Mathematics);
          Turnhout, Veranda Gallery, (with Erzsébet Katona Szabó);
2004 Bristol, Crypt Gallery, St George's Bristol;
           Budapest, Örökmozgó Galéria;
           Randers, Town Gallery (Pócs Péterrel);
           Torun, Galeria Sztuki Wozownia;
           Den Haag, Escher in Het Paleis;
2005 Paris, Institut Hongrois;
           Budapest, Ericsson Galéria;
           Lakitelek, Népfőiskola;
           Budapest, Alexandra Könyvesház;
           Gardanne, Lycée Agricole de Valabre;
           Budapest, Nemzeti Színház;
           AnamorphOrosz, Artist Market, Norwalk, Connecticut;
           Gödöllő, Városi Könyvtár Galériája;
2006 Anamorfózisok, Vác, Tragor Ignác Múzeum;
           Felhők Poloniusnak, Budapest, Ernst Múzeum;
           Lic/Hessen, Rathaus (Keresztes Dórával);
           Paris, Espace Lucrece (Takáts Mártonnal);
2007 Essen, Grillo Theater;
          Kecskemét, Bolyai János Gimnázium;
          Nemzeti Múzeum Lapidáriuma, Budapest;
2008 Magia Anamorphotica (Telek Balázzsal együtt) Artbázis, Budapest;
          Pataky Galéria, Budapest (Barabás Mártonnal és Katona Szabó Erzsébettel);
          Erlin Galéria, Budapest;
          Városi Könyvtár Galériája, Győr (Krzysztof Duckival);
          Aprópódium Galéria, Budapest;
          Enschede, Faculty Club Universiteit Twente;
          Jorwerd, Reformed church – part of the Bridges Conference in Leeuwarden;
          Tokió, Royal Park Hotel, Hakozaki;
          Studentski Grad, Beograd;
2009 Útvesztők térben és időben, Gaál Imre Galéria, Pesterzsébet;
           Glen Eira City Council Gallery, Melbourne;
           Galerija Avla NLB, Ljubljana;
           Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár;
2010 Bálint Közösségi Ház, Budapest;
          Koller Galéria, Budapest;
          Galéria IX., Budapest (Bill Ronalds-szal),
          A Képzőművészeti Egyetem Kondor Béla Galériája, Budapest;
          GIM-Ház, Gödöllő,
          Kolta Galéria, Budapest (Keresztes Dórával);
          Berta Bulcsu Művelődési Ház, Balatongyörök;
          Óbudai Kulturális Központ, Budapest;
          „Piiretty aika", Galeria U. Helsinki;
2011 Eger, Vitkovics Ház;
           Tallin, Ungari Instituut;
           Kecskemét, Cifrapalota; 
           Prága, Magyar Intézet;
           Tatabánya, Kortárs Galéria;
           Szeged, Kass Galéria (Keresztes Dórával közös kiállítás)
           Vasvár, Nagy Gáspár Művelődési Központ; 
           Budapest, Semmelweis Szalon;
           Budapest, Forrás Galéria;
           New York, Hungarian Cultural Center; 2012: Budapest, Erlin Galéria;
           Sopron, Festőterem;
           Szeged, Démász Galéria (Szilassi Lajossal közös kiállítás);
           Moszkva, Magyar Kulturális Központ;
           Moszkva, Orosz Állami Gyermekkönyvtár (Keresztes Dórával közös kiállítás)

Csoportos kiállítások

1976, 1978, 1979, 1982, 1983, 1985: A Fiatal Képzőművészek Stódiójának éves kiállításai;
1976, 1978, 1980, 1986, 1988, 1990, 1992, 1994, 1998, 2000, 2002, 2004, 2006, 2008, 2010, 2012: International Poster Biennials, Warsaw, Galeria Zacheta and Willanow, Poster Museum;
1978, 1980, 1982, 1984, 1986, 1990, 1992, 1994, 1998, 2000, 2002, 2004, 2006, 2008, 2010, : Tervező Grafikai Biennálé, Békéscsaba, Munkácsi Mihály Múzeum;
1979, 1983, 1989, 1991, 1993, 1995, 1997, 2003, 2005: Nemzetközi Plakátbiennálék, Lahti, Taidemuseo;
1980 Magyar Képzőművészek József Attiláról, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum;
1980, 1982, 1984, 1986, 1988, 1990, 1992, 1994, 1996, 1998, 2000, 2002: International Biennale of Graphic Design, Brno, Moravska Galerie;
1981, 1985, 1987, 1989, 1991, 1993, 1998, 2000, 2002, 2004, 2006: Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, Miskolci Galéria;
1982 Képzőművészet és Animáció, Kecskemét, Művelődési Központ;
1983 A Papp Csoport kiállítása, Budapest, Dorottya Galéria;
          A táj / The Landscape, Pécs, Pécsi Galéria;
1984 The Museum of Fun – The Expanding Perceptual World, Tokyo; "The Expanding Perceptual World - A Museum of Fun, Part II", Traveling Exhibitions, at 15 places in             Japan;
          International Independants Exhibition of Prints, Kanagawa, Prefectural Gallery;
          Rajz / Drawing, Pécs, Pécsi Galéria;
1985 Nemzetközi Kísérleti Művészet, Budapest, Petőfi Csarnok;
          Kiállítás Kosztolányi Dezső születésének 100. évfordulóján, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum;
1985, 1988, 1991, 1994, 1997, 2000, 2003, 2006, 2009, 2012: International Poster biennale, Toyama, Museum of Modern Art;
1985, 1987, 1989: International Biennial of Graphic Art, Ljubljana, Modern Gallery;
1985, 1987, 1989, 1991, 1993, 1995,1997, 1999, 2001, 2003, 2005, 2007, 2009, 2011: International Invitational Poster Exhibitions, Fort Collins, Colorado State                              University;
1986 100+1 éves a magyar plakát, Budapest, Műcsarnok;
          Plakate International, Dresden, Galerie Mitte;
1986, 1993: Triennale of European Political Posters, Mons, Maison de la Culture;
1987  Triennale Europea dell'incisione, Grado, Palazzo Regionale dei Congressi;
           A D.O.P.P. Csoport kiállításai, Pécs, Kisgaléria; Kecskemét, Cifra Palota; Lahti, Taide Museo; Pori, Taide Museo;
1988 Derkovits ösztöndíjasok beszámoló kiállítása, Szombathely, Képtár;
Making Links, Etchings and Engravings from Eastern Europe, Bristol, Off-Centre Gallery;
1988, 1990: International Biennial Exhibition of Portrait, Tuzla, The Gallery of Yugoslav Portrait;
1988, 1990, 1992, 1994, 1996, 1998, 2000 Plakátok – Posters, Pécsi Galéria;
1989 Derkovits ösztöndíjasok beszámoló kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum;
          Szimmetria – Asszimmetria, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria;
          Kisgrafikai Biennálé, Tihany, Múzeum;
          Fiatal magyar és NDK-beli művészek kiállítása, Budapest, Ernst Múzeum;
          Országos Rajz Triennálé, Salgótarján;
          Internationale Künstlerplakate, Berlin, Deutsches Theater;
1989, 1991: International Print Biennial, Varna;
1990 Yugo Fushion, Shizouka, Prefectorial Museum of Art, New York, Art Director's Club;
          A D.O.P.P. Csoport  kiállításai, Varsó, Magyar Kultúra Háza, Prága, Magyar Intézet;
          A Változás Jelei, Budapest, Nemzeti Galéria, Stuttgart, Rarhaus;
         Künstlerbahnhof, Messel;
         Annual Exhibition of the Royal Scottish Academy, Edinburgh, The Mound;
         Il manifesto dell'Est, Torino, Instituto Europeo di Design;
         Magyar figurális törekvések grafikai keresztmetszete a nyolcvanas években, Szabadka, Studentski grad Galerija;
1990, 1996 International Exhibition of Graphic Art, Biella Palazzina Piacenza;
1991 D.O.P.P. Group, Fort Collins, Colorado State University;
          Plakate International, Potsdam, Potsdam-Galerie;
          Hungarian Posters, Groningen, Academie Minerva;
          Kortárs Magyar Művészet, Bukarest, Sala Dalles, Kolozsvár, Bánffy Palota;
          Hommage a El Greco, Budapest, Szépművészeti Múzeum;
          International Print Biennale, Sapporo, Marui Imai Inc.;
1991, 1993, 1995, 2003, 2007 Festival International de'Affiche et des Arts Graphiques de Chaumont;
1991, 1994, 2000: Triennale of Posters, Trnava, Jan Koniarek Gallery;
1992 Art as Activist – Posters from Eastern Europe, Washington, Smithonian Institut;
           Graphic Design in Eastern-Europe, Den Hag, Theatre Zeebelt;
           Environment and Development, Rio de Janeiro, Museum of Modern Art, Sao Paolo, Museum of Modern Art;
           Memorable Posters of the Year, Traveling exhibition of UNESCO,
           Retúr nélkül, Kecskeméti Képtár (with efZámbó, feLugossy and Hegedűs2),
           Zene és művészet, Budapest, Kongresszusi Központ;
          Typo-grafika Magyarországon, Budapest, Tölgyfa Galéria;
1992, 1994: Fax Art – „Just Now", Helsinki, University of Industrial Arts;
1992, 1996, 1998, 2000: International Poster Biennale, Mexico City, Franz Mayer Museum;
1993 Graphic Design in the New World Order, Huntington, Marshall University;
          A Magyar Művészet Századai, Új Szerzemények, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria;
          A Nyolcvanas Évek Magyar Művészete, Budapest, Ernst Múzeum;
          Itália és a Magyar Művészet, Magyarországi Olasz Kultúrintézet;
          Absolut, Tihany, Múzeum;
         Egyptian International Print Triennale, Giza, Museum of Modern Art;
         Graphic Biennale, Maastricht; • Mini Print Slovenija, Ljubljana;
         Hungarian Graphic - Italian Graphic, Roma, Palazzo Falconieri;
         Europe Without Walls, Manchester, Art Gallery;
1993, 1995, 1997, 1999: International Biennale of Theatre Posters, Rzeszów, W. Siemaszkowa Theatre;
1993, 1995: Grafikai Biennálé, Győr, Városi Múzeum;
1994 Piranesi Budapesten, Budapest, Szépművészeti Múzeum;
          Print Biennale, Beograd;
          Tavaszi Tárlat, Budapest, Petőfi Csarnok;
1995 Derkovits Ösztöndíjasok Jubileumi Kiállítása, Szombathely, Szombathelyi Képtár;
           International Mini Print Triennial, Tokyo, Tama Art University Museum;
           Exhibition of Hungarian Posters, Hamburg, Museum für Kunst und Gewerbe;
           Earth Day '95 International Poster Show, New York, Grand Central Terminal;
           Yurader's Anniversary Poster Exhibition, Istanbul, Akbank;
           Biennial of Theater Posters, Sofia;
           International Poster Biennale, Helsinki;
1995, 1997 British International Miniature Print Exhibition, London, Bankside Gallery;
1995, 2001 Kortárs Költészet és Grafika, Kecskemét, Cifra Palota;
1996 Tokyo, Ginza Graphic Gallery (with Ducki, Pócs, Pinczehelyi);
           Temple Bar International Print Show, Dublin, Temple Bar Gallery;
           A művészeten túl, Budapest, Ludwig Múzeum, Graz, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum;
          Művészettörténet a kortárs művészetben, Dunaújváros, Modern Művészeti Múzeum;
1996, 1998, 2000, 2002, 2004, 2006: International Poster Exhibition, Ogaki, Poster Museum;
1997 The Contemporary Print Show, London, Barbican Centre, Concourse Gallery;
            Diaszpóra (és) művészet, Budapest, Zsidó Múzeum;
           Annual Exhibition of American Illustrators, New York, American Illustrator's Society;
           A Széchenyi Művészeti Akadémia grafikus tagjainak kiállítása, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia;
          Magyar Szalon '97, Budapest, Műcsarnok;
1998 Brecht 100 Plakate, Berlin, Berliner Essemble, Essen, Deutsches Plakat Museum;
          Festi Vital, Tel Aviv, The Historical Hall, Riding Power Station;
          Power of the Poster, London, Victoria and Albert Museum;
          Különleges térformák, Budapest, Vigadó Galéria;
          Homage to M.C. Escher, Roma, Museo Laboratorio di Arte Contemporanea, La Sapienza Universita di Roma;
          Labyrinth – International Triennial of Graphic Art, Prague, Old City Hall;
          M. C. Escher and Beyond: Imagination and Inspiration, Artists' Market, Norwalk (Connecticut);
1999 Furoshiki Graphics, Tokyo, Ginza Graphic Gallery; •  Perspektíva, Budapest, Műcsarnok;
         "Extrasensory Museum" - Commemorating the 100th Anniversary of  
          M.C.Escher, Fukuoka/IMS, Tokyo/Ginza Matsuya;
          Hommage a M. C. Escher, Budapest, Néprajzi Múzeum; Budapest, Magyar Szabadalmi Hivatal;
          Hódolat M. C. Eschernek, Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum;
          Laughing, International Poster Exhibition, Osaka, Suntory Museum;
          Sign of the Times, Brno, Moravian Gallery;
          Fény, Gödöllő, Ipaművészeti Műhely;
2000 Graphic Message for Ecology, Tokyo, Ginza Graphic Gallery;
           5th Mondial Triennal of Small Sized Prints, Chamalieres;
          „Golden Bee" International Biennial of Graphic Design, Moscow;
           III. Nemzetközi Fényszimpózium, Eger, Művelődési Központ;
           Extrasensory Museum – Commemorating M. C. Escher, Nagasaki, Huis Ten Bosch Museum of Art;
           Verso una nuova Atlantide (Towards a New Atlantis);
           International Architecture Exhibition, Hungarian Pavilion at the Venice Biennial;
          Úti-kárpit, Budapest, Magyar Iparművészeti Múzeum;
          Zarándoklat a borhoz, Budapest, Vigadó Galéria;
          Kastély rezonanciák, Gödöllő, Ipaművészeti Műhely;
          Exhibition of the 3rd International Designer's Conference, Guadalajara, Instituto Cultural Cabanas;
          Magyar Millennium, Nemzetközi Plakát Szimpozium, Szentendre, Művészet Malom;
          Mathematical Art, Tempe, Arizona, Gallery of Mathematical Art;
          Új Atlantisz felé, Budapest, Ernst Múzeum
2000-2005: Coexistence, travelling exhibition organized by Museum on the Seam in Jerusalem - outdoor locations: Jerusalem, Belfast, Luxembourg, Sarajevo, Bern,                   Berlin, Coppenhagen, Zurich, Cape Town, Vienna, Amsterdam, Paris, London, Saint Petersburg, Boca Raton, Minnesota, Minneapolis, Saint Paul, Miami, New York,           etc.;
2001 Art of Anamorphosis, Arts Centre Washington (U.K.)
          Annual Exhibition of Society of Illustrators, New York, Society of Illustrators;
          Élmény és Eszmény, Gödöllő, Királyi Kastély;
          Kert, Gödöllő, Új Művészet Közalapítvány Alkotóháza;
          Festival de Gravure, Crocq;
          Plakátok Magyarországról (Árendás, Baráth, Ducki, Orosz, Pócs) Aarhus, Dansk Plakatmuseum;
         Collaborative Exhibition of New York Society of Etchers and Hungarian Society of Etchers, National Arts Club, New York;
         Nouveau Salon des Cent, Paris,  Centre Pompidou ; Albi,  Musee Toulouse-Lautrec,  Breda,  Museum de Beyerd; 
         Socha a Object VI / Sculpture and Object, Zichy Palace, Bratislava;
2002 Collaborative exhibition of Hungarian Society of Etchers and The New York Society of Etchers, The National Arts Club, New York.
            Faces, 100 portraits from 32 countries, Heidelberg,
            Fény, Gödöllő, Iparművészeti Műhely,
           Worth a Thousand Words, International Theater Poster Design, Stratford, Canada, Gallery Stratford;
           Mazes of All Times, Silkeborg Bad, The Art Center,
          Atlantisz, Szombathely, Művészetek Háza,
          Hungarian Printmakers, New York, Manhattan Graphics Center,
          Jubileumi kiállítás, Tatabánya, Kortárs Galéria;
         Szimmetria – 2002, Budapest, Pest Center; „Seeing Red" Science Museum, Picture Gallery, London,
         1st International Poster Biennial, Seoul, exhibition  of jury members;
2003 „Piatka" – Five Hungarian Poster Designers (Árendás, Baráth, Ducki, Orosz, Pinczehelyi) Warsaw – Willanow, Poster Museum,
           V. Nemzetközi Fényszimpózium, Eger, „Rossz templom";
          Fourth Block", 5th International Triennial of ECO Posters and Graphics, Harkov;
          6th Mondial Triennal of Small Sized Prints, Chamalieres;
          3rd International Small Engraving Exhibition, Cremona;
          Premio Acqui 6th International Biennial of Engraving, Acqui Terme,
          Aranyrajzszög kiállítás, Budapest, VAM Design;
          Exhibition of International Kepes Society, Espoo, Gallery Aarni;
          Harmadik kert, Gödöllő, Iparművészeti Műhely;
          Fészek, Szigetszentmiklós, Patak Galéria;
          Könyvművészet, Ráday-kastély, Pécel;
          Technika és Művészet, a Kepes Társaság kiállítása, Pécs, Baranya Galéria;
2004 Mathematical Art Exhibit, Civic Center, Phoenix;
          „Megállított mozgóképek", Gödöllő, Iparművészeti Műhely;
          Illúziók, Textilfalak, Falfestmények, Szombathely, Képtár;
          Vexillum Hungaricum, Turnhout, szabadtéri zászlókiállítás a város utcáin;
          Áramlások, Gruber József emlékkiállítás, Budapesti Műszaki Egyetem;
          Symmetry, Galéria IX., Erlin Galéria, Budapest;
          Gondolat – vonal – rajz, A Magyar Művészeti Akadémia és a Széchenyi Művészeti Akadémia tagjainak közös kiállítása Pécsi Galéria, Miskolci Galéria;
          Téli Vásár, Budapest, Kogart Ház;
2005 Azok a 80-as évek, Budapest, Kogart Ház;
           A Magyar Plakát Társaság kiállítása Budapest, Lengyel Intézet; 2nd International Poster Biennial, Seoul;
          VI. Nemzetközi Fényszimpózium, Eger, Templom Galéria;
          Kert, Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre Galéria; • Exposition Petit Formats, Espace Lucrece, Paris;
          Sakkmatt, Nádor Galéria, Budapest;
         The Graphic Imperative, International Poster for Peace Social Justice and Environment, travel exhibition, Sandra & David Bakalar Gallery, Massachusetts College of            Art, Boston, and in about 25 galleries and museums in USA;
         Feszített művek – Válogatás a Ludwig Múzeum gyűjteményéből I., Budapest, MÜPA;
2006 Gondolat – vonal – rajz, A Magyar Művészeti Akadémia kiállítása, Kassa, Thália Színház;
          La Lumiere, EuroArt (European Federation of Artist's Colonies) Exhibition, Barbizon;
          Nyitó tárlat, Mucius Kortárs Galéria, Budapest; 
          KogArt Szalon, Budapest, Kogart Ház;
          Szív-ügyek, Művészet Malom, Szentendre;
          Five Stars Designers Banquet, International Invitational Poster Biennial, Osaka City Museum of Modern Art;
          Re:mbrandt - kortárs magyar művészek válaszolnak, Budapest, Szépművészeti Múzeum;
          In memoriam William Shakespeare kiállítás, Tatabánya, Kortárs Galéria;
          Az Út – 1956 – 2006 képzőművészeti kiállítás az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, Budapest, Műcsarnok;
2007 Az Altamira Egyesület kiállítása, Budapest, Bélyegmúzeum;
          A Nemzetközi Kepes Társaság kiállítását „Jöjjön velünk a jövőbe I." Kassa. Kelet-szlovákiai Galéria;
          Az Ericsson Galéria 100. kiállítása, Budapest, Ericsson Galéria;
          Premio Acqui, VIII. Biennale Internazionale per l'Incisione, Acqui Terme;
          Vizi-kert, Gödöllő, Új Művészet Közalapítvány Alkotóháza;
           Propaganda III. World Tour, San Francisco, Phoenix Hotel (and many other places);
          Éghajlatváltozás és ami mögötte van, plakátkiállítás a Parlamentben;
          Facts and Figures, Designerportraits, Kunstzone D4, Luzern;
         EuroArt (European Federation of Artist's Colonies)  im Schloss Dachau, Dachau;
         Marugame Uchiwa FunFan Exhibition, Grassina, Casa del Popolo;
         Theatre World, Galerie HaDivaldo, Brno;
          Nemzetközi fényműhely, „A 22" Galéria, Budapest;
2008 In memoriam Assisi Szent Ferenc, Szent Adalbert Központ, Esztergom;
          Möbiusz álmok – Möbiusz koncepciók, Győri Városi Múzeum;
          Society of Illustrators 50th Annual Exhibition, New York;
          Magyar Plakát Retro, Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza; Nagykanizsa, Első Magyar Plakátház;
          Graphics Without Borders, Bucuresti, Academia Romana, Galeriile fundatiei;
          Ogaki Poster Biennial;
          Magyar Kinetikus Művészet, Pécsi Galéria;
          A Deeper Reality - Fantasy and Satire in Contemporary Printmaking, San Francisco, Warnock Fine Arts Gallery;
          Plakátok – Posters, Kultúra és … Pécsi Galéria;
          1st Chicago International Poster Biennial;
          Téli kert,  Iparművészeti Műhely, Gödöllő;
          Estampe Européenne, Cité Internationale des Arts, Paris;
          Képmutogatók 2, A látás kultúrtörténete, Budapest, Mai Manó Ház;
2009 Kép-Tár, Klébersberg Kultúrkúria;
           A plakát művészete, Nemzeti Táncszínház Galériája, Budapest;
           Unplugged Yüzler/Faces, Milli Reasürans Gallery, Istanbul; 
           Hommage a Fukuda, Poster Art Gallery, Helsinki;
           Contemporary Hungarian Graphic Art , Hungarian Information and Cultural Centre, New Delhi
2010 Hommage a Puskás Öcsi, New York Palota, Budapest;
          A Magyar Plakát Társaság kiállítása, Klebersberg Kultúrkúria, Budapest;
          Exhibition of Hungarian Poster Associacion, Węgierski Instytut Kultury, Warsaw; „Golden Bee" International Biennial of Graphic Design, Moscow;
          2nd Chicago International Poster Biennial;
          Kert emlékbe, Iparművészeti Műhely, Gödöllő;
2011 „Agitadors de conciencia gráfika compromesa", Centre'd Art Tecla Sala, Barcelona;
           11. International Triennial of the Political Posters, Mons;
           Magyar Karma, Győr, Xantus Múzeum;
           X. Biennali Internazionali dell'incisione, Premio Acqui;
           Bibó István 100, Aba-Novák Galéria, Leányfalu; Contemporary Art in Hungary, NAMOC (National Art Museum of China), Beijing,
           14th Beijing International Art Exposition, World Trade Center  Beijing;
           Állami díjban részesült művészek kiállítása, Budapest, Olof Palme Ház;
           Vizuális környezetszennyezés, a Magyar Plakáttársaság kiállítása, Plakátmúzeum, Nagykanizsa;
           A Butykatelepi Fametsző Művésztelep kiállítása, Városi Galéria, Nyíregyháza;
           Az animáció mesterei - Filmek és rajzok magyar alkotóktól, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján;
           17th CIIPE (Colorado International Invitational Poster Exhibition) Department of Art, Colorado State University;
           Tradíció és mesterség – Árkádia Galéria, Budapest;
           Posterium – Polish Institute, Bratislava;
          The 5th China International Poster Biennial (CIPB), exhibition of the jury members, Hangzhou;
2012 Vision in Motion,  Glen Eira City Council Gallery, Melbourne, (Horkay István, Michael Mészáros, Andrew Mezei és Orosz Isván közös kiállítása);
           Múzsák kertje, Iparművészeti Műhely, Gödöllő;
           Animism, Haus der Kulturen der Welt, Berlin;
           Moszkva, Golden Bee Nemzetközi Plakátbiennálé – a zsűritagok közös kiállítása.

 

Bibliográfia

Bibliográfia

Tovább...

Válogatott bibliográfia

  • MMA könyvtári állomány
  • Önálló kiadványok
  • Recepció

Önálló kiadványok

Dániel Ferenc – Orosz István: Ah, Amerika, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1986.     
Orosz István: Művészet vagy tudomány? M.C. Escher művészetéről, Múzsák. 1992/3.
Orosz István: The Age of Posters. Bevezető tanulmány az Art as Activist c.kiállítás-katalógusához. /Preface for the catalogue of exhibition  Art as Activist/ USA-ban: Sites-Universe Publishing, Washington (USA) 1992.; Angliában: Thames and Hudson, London, 1992.
Dániel Ferenc – Haris László – Orosz István: Az angyali követés filmje. Filmvilág. 1992. szeptember.
Orosz István: Deceived Eye International Symposium – 17. Biennále Brno (Czech Republic) 1996.
Orosz István: Az anamorfózis avagy a geometriák melankóliája, Hitel, 1996. szeptember
Orosz István: Zrakovy klam / Eye Fallacy,  DeSignum (Slovakia) 1996. 4.
Orosz István: Escher emlékkiállítás Japánban, Galéria Művészeti Magazin. 1999. augusztus.
Orosz István: „Legenda vagy sem…" Perspektíva.  A Műcsarnok kiállítási katalógusa, 2000.
Orosz István: Atlantisz anamorfózisok, Santo Stefano Rotondo parafrázisok, Új Atlantisz felé. A 7. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé katalógusa.
Orosz István: Szemünk szöge, Hitel, 2000. január
Orosz István: Az anamorfózisokról, Tavaszi Műhely c. tudományos – művészeti konferencia kiadványa, Pécs, 2000.
Orosz István: Szemünk szöge, II. Nemzetközi Fényszimpózium kiadványa, Kepes Központ, Eger, 1999.
Orosz István: Artistic Expression of Mirror, Reflection and Perspective Symmetry 2000. Portland Press, London, 2002.
Orosz István: Posters / Plakátok, Rabit and Solution, Bratislava, 2001.
Orosz István: Gyulai Líviusz: Jónás könyve, Vízjel. 2002.
Orosz István: The Mirrors of the Master. Escher Legacy Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg, New York, 2003.
Orosz István: Egynémely lehetetlenségekről. In memoriam Oscar Reutersward.  Vízjel. 2003.
Orosz István: Keep zooming. Vízjel. 2003.
Orosz István: A fal mitológiája. Katona Szabó Erzsébet bőrkollázsa, Hitel. 2003. november
Orosz István: Titkos Tudás? Új Művészet. 2004. február
Orosz István Deep Down Escher in: Het Paleis, The Hague
Orosz István: A követek titka, Új Művészet. 2005. július
Orosz István: Memento futuri. Holmi, 2007. február
Orosz István: Nothing but confusion. Holmi, 2007. március
Orosz István: How to Pull „The Raven" out of a Hat? The Hungarian Quartery, 2007. Autumn.
Orosz  István: Körzővel rajzolt víz, L'Harmattan kiadó, Budapest, 2008.
Orosz István: Köldöknézés avagy az igazi Éva Kiáltás Antológia – Magyar Múzsa Könyvek, Kecskemét, 2008
Orosz  István: A lerajzolt idő / The Drawn TimeTiara Kiadó, Budapest, 2008.
Orosz  István: A plakát színeváltozása Lupe Magazin, 2009.
Orosz  István: Egy ausztrál kertben, Holmi, 2009. július, 889-890 o.
Istvan Orosz: Nothing but Confusion. Anamorphoses with Double Meaning.
Mathematical Wizardry for a Gardner. Yearbook of the math and art assemble in   Atlanta to pay tribute to Martin Gardner. 29–41 p.
Orosz István: A rendszerváltás 20 éve a művészeti életben. Új Művészet, 2009. október
Orosz István: A rendszerváltás 20 éve – válasz egy körkérdésre, Atelier 2009/4.
Istvan Orosz: Poem and poet from an anamorphic point of view Journal of Mathematics and the Arts Vol. 3, No. 4, December 2009, 171–184.
Orosz István: Kass János, Holmi, 2010. április
Orosz István: Levelek a nagykövetnek, Holmi, 2010. május
Orosz István: Meghalunk a szépségbe, (+ 7 illusztráció) Forrás, 2010. június
Orosz István: Art with Double Meaning, Bridges Conference Book, Pécs 2010.
Orosz István: Üzenetek. Változatok William Shakespeare szonettjeire. Magyar Szemle, 2010. október
Orosz István: Sakkozók a szigeten, Hitel, 2012, március
Orosz István : Kertek és labirintusok, Kritika, 2012, április
Orosz István: Szemünk szöge avagy a perspektívák melankóliája Borda Antikvárium (megjelenés előtt)

 

Recepció

Gyárfás Péter: Szemfényvesztések kora, Mozgó Világ, 1989. november.
Károlyi Júlia: Vizuális csapdák és csalétkek, Petőfi Népe. 1991. március 30.
Tolnai Ottó: Egy arculcsapó és egy mellbevágó rajz, Újvidéki Napló. 1991.április 2.
Dumbar-Ten Duis, Leonie – Haase, Annelies: Interview with Istvan Orosz.  Zee Zucht 5. Theatre Zeebelt, Hága (The Netherlands) 1992. Torri, Gianfranco: Interview with  Istvan Orosz  and  Peter Pócs Le Dauphiné, Echirolles (France) May 1992.
Bóka Róbert: A távollét hercege. Orosz István grafikái a Pécsi Galériában. Dunántúli Napló. 1992. május 23.
Hajdú István: Lépcsők Beszélő. 1992 szeptember 12.
Chikán Bálint: Orosz István. Magyar Hírlap. 1992. szeptember 12.
Török András: The Best of Budapest - Talk of the Town. Budapest Week. 1992. október 1.
Tarján Tamás: Szemünk szöge. Orosz István kiállításáról Napi. 1992. október 2.
Lóska Lajos: Lépcsők és anamorfózisok. Kritika. 1992. november.
Szíj Rezső: Orosz István Ladányi díjas. Szivárvány (USA) 1992/3.
Graphic Design in the New World Order  Marshall University - Huntington (USA) 1993.
Sebők Zoltán: Az anamorfózis filozófiája Magyar Szó (Jugoslavia) 1993. January 23.
Torri, Gianfranco: Incontri sul progetto grafico in Europa: Polonia, Cecoslovacchia e Ungheria. Lettera Grafica Internazionale (Italia) 1993. March
Fürész, András: Malabarismo mental (Sleight of Mind) tipoGráfica (Argentina) No.19. 1993.
Fukuda, Shigeo: István Orosz's Visual Tricks Idea (Japan) No.239. 1993. July.
Hudra Klára: Orosz István műtermében. Anna Magazin. 1993. szeptember.
Haiman György - Stevens, Carol: Smiting the Eye Print (USA) 1994. január-február
Sultz Sándor: OYTI∑ Új Könyvpiac.1994…
Sympson, Aubery: Cover Artist Profile: Istvan Orosz Hemispheres (USA) 1994. December
Wagner István: Világra tárt (zárt?) ablak... Heti Magyarország. 1995. május 12.
Sowa, Agnieszka: Hungarian Artist Makes U.S. Debut at University Gallery  St. John's Today (USA) November 20. 1995.
Ntall István: Anamorfózis Magyar Napló, 1996. január.
Sárossy Péter: Orosz István: Oszlopfős anamorfózis Árgus,1996. június.
Covarrubias, Felipe: Los laberintos del ojo del observador Vida & Cultura (Mexico) 1996 November 27.
Ibarra, Francisco Javier: La alquimia de la imaginación Tentaciones (Mexico) 1996.  November 22.
Nagy Gáspár: Szépséges csalafintaságok Műhely, 1997.2.
Soltek, Stefan: István Orosz - From the Sign to the Signal Novum (Germany) 1997. Jun.
Kang Jeong-Won: István Orosz Monthly Design (Korea) July, 1997
Broeders, Jan M.: Onmogelijke figuren en anamorfosen uit Hongarije Optische Fenomenen (Nederland) 1997. November
Devich Márton: Liszt-varázslat … Magyar Nemzet, 1997. November 15.
P. Szücs Julianna: Utazás Utisszal, Népszabadság, 1997. November 27.
Schattschneider, Doris: Istvan Orosz In the catalogue of the Orosz Exhibition Payne Gallery, Moravian College Bethlehem, PA, USA, 1998.
Török András: Outis the Pan European In the catalogue of the Orosz Exhibition, Hammerpress – GrafikArchive, Kansas City, 1998.
Lord, Roberta: Istvan Orosz In the catalogue of the Orosz Exhibition, Hammerpress – GrafikArchive, Kansas City, 1998.
Campbell, Deborah Dickson: Nobody did it. Review of print and poster show at Hammerpress/GrafikARCHIVE. Pitch Weekly, November 19–24, 1998.
Huerta, David: Istvan Orosz. Un viento de radicalismo Lúdica (Mexico) 1998, Julio.
Bogácsi Erzsébet: A többértelműség fantáziája Népszabadság, 1999. Április 30.
M Tóth Éva: Titkosírás Utisznak, Élet és Irodalom. 1999. október 15.
Sylvestrova, Marta: A hamis illúziók misztériuma Orosz István műveiben Prágai tükör (Csehország) 2002/5.
M Tóth Éva: Orosz István anamorfikus utazásai. Élet és Irodalom.  2001 április 20.
N. Tóth Ida: A kép szavak nélküli költemény. Magyar Nemzet, 2001. szeptember 13.
Hudra Klára: Orosz István Új Művészet 2002.
Dobozi Eszter: A szem örömei vagy a szem csapdái. Orosz István grafikái Forrás. 2002. február.
Bordács Andrea: Árnyékvilágunk tükrében. Orosz István művészetéről, Élet és Irodalom. 2002. április 26.
Mata János: Orosz István DigitArt. 2003. január.
Piller, Micky: István Orosz and the Illusion of Visual Enigma
Deep Down, Catalogue of the exhibition in the Escher Museum in the  Hague. 2004.
Báron György: Az idő képei, Élet és Irodalom, 2004. szeptember 24.
Seckel, Al: Masters of Deception Sterling Publishing Co. New York, 2004.
V. Nagy Viktória: Lehetetlen valóság, Heti Válasz, 2004. december 2.
Delahaye, Jean-Paul: Apparations magiques. Pour la science, Avril 2005.
Sándor Zsuzsanna: A képbűvész – Orosz István vizuális váltásai. 168 óra. 2005. április 7.
Badó Zsolt: Orosz István grafikus Kárpátalja, 2006. április 7.
Comentale, Cristophe: István Orosz, graphiste graveur hongrois Art and Métries, 2005. december (Franciaország)
Zalka Szilvia: Felhők Poloniusnak, Magyar Nemzet, 2006. szeptember 13.
Martos Gábor: Nem a szemnek, az agynak, Népszava, 2006. VIII. 26.
Hargittai Magdolna: Felhők Poloniusnak. Orosz István munkáiról. Természet Világa, 2007. január.
Suzuki, Fumie: István Orosz. Pen, with New Attitude, 2007. 1/2  No 191.
O'Brien, Mary: The Mood of the Moment A2, 2007. March 31.
Piller, Micky: István Orosz and the Illusion of Visual Enigma Neshan Iranian Graphic Design Magazine, Number 13, Spring 2007.
Török, András: István Orosz, Artist of a Silver Age, The Hungarian Quarterly, 2007. Autumn.
Jiang Hua: Istvan Orosz, No One New Graphic, 2005, 9.
He, Jianping: Istvan Orosz, published by Hesign Publishing House (Berlin/Shanghai) as a part of the book series Vision of Design. 2007.
Haveman, Marta J.: Anamorphosis with Double Meaning, Qua Art, Qua Sience, Twente, 2008.
Sashegyi Zsófia: Orosz István, Magyar Nemzet, 2008. május 17.
Mielke, Friedrich: Treppen in der Kunst. Haupfauf Druck and Verlag, Edelshausen, 2008.
P. Szabó Ernő: A Körzővel rajzolt víz tükre fölött, Magyar Nemzet, 2008. május 24.
Haverkate, Herman: Een Hongaarse Escher. De Twentsche Courant Tubantia, 1 Juni, 2008.
B. Alekseiev: „Nevozmoznie" objekti. Zsurnal Kvant, 2008. May-June
Szkripka-Jávorszky Anasztázia: A valóság és a képzelet Liwet Magazin, 2008. 12.
Makin, Jeff: Etch to his own Herald Sun, Melbourne, 2009. March 20.
Rózsa Gyula: A stukkódísz alatt, Népszabadság, 2009. december 16.
Bruno Ernst – Rinus Roelofs: Monika Buch Istvan Orosz. Yearbook of Arts et Mathesis Foundation
Szabó Zoltán: A lerajzolt idő, Fejér Megyei Hírlap, 2009. december 29.
Rózsa Gyula: Több, mint manierizmus, Népszabadság, 2010. május 19.
Somogyi F. Anikó: Elrejtett világ a tükrökön innen és túl, Magyar Hírlap, 2010. május 15.
Balázs Sándor: Libikóka látvány, Nagyítás, 2010. június 9.
Somogyi F. Anikó: Elrejtett világ a tükrökön innen és túl, Magyar Hírlap, 2010. május 15.
Kernács Gabriella: Átváltozások, Új művészet, 2010. július
Trencsényi Zoltán: Az illuzionista, Népszabadság Magazin, 2010. június 25.
Takács Ferenc: A perspektívabravúrok mestere, Élet-Kép 2011.2.
Katona Anikó: Ha lehet disszidálni térben, miért ne lehetne az időben? Műértő, 2011. szeptember


 


Kapcsolódó tartalmak

  • hírek
  • események
  • videók
További események >
További hírek >
További videók >
  • © Magyar Művészeti Akadémia, 2017

  • facebook
  • Hírlevél
  • Szakértők
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Kapcsolat