Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
    Tagozatok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • magyar English [Beta]
Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • magyar English [Beta]

format.option.empty_header
26299
MMA7947

 
Galéria >
 

Életrajz

Életrajz

Farkas Ádám
Kossuth-díjas szobrászművész, a Nemzet Művésze
Budapest, 1944. november 20.
Az MMA rendes tagja (2011–)
Képzőművészeti Tagozat
Az MMA elnökségének tagja (2017–)


Tovább...

Életrajz

  • Életrajz
  • Díjak

Farkas Ádám szobrászművész 1944-ben született Budapesten. Édesapja, Bisztrai Farkas Ferenc (1903–1966) híres közgazdász, politikus és könyvkiadó, az 1956-os Nagy Imre-kormány államminisztere, édesanyja, Győrffy Anna (1915–2006) grafikus, könyvillusztrátor volt. Anyai nagyapja, Győrffy István (1884–1939) a magyar néprajz első egyetemen oktató professzoraként ismert. A magasan művelt polgári család ismeretségi körébe tartozott – többek között – Illyés Gyula, Tamási Áron, Németh László. A család 1948-ban Budapestről Szentendrére költözött, ahol a szülők még az 1930-as évek végén vásárolták meg azt a Bükkös-patakkal határos hatalmas kertet, ahol a művész ma is él, és ahol a későbbiekben szobrászműhelyét berendezte. Gyermekkori eszméléséhez hozzátartozott ez a szentendrei természeti környezet, az ősfás park, a Bükkös-patak akkor még beépítetlen partszakasza, burjánzó növényzete és szabadon lélegző élővilága.

Farkas Ádám 1964-ben fejezte be középiskolai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Gimnázium kerámia szakán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanult tovább Mikus Sándor osztályában. 1968-ban kapta kézhez diplomáját, és még ugyanebben az évben megnyílt első önálló kiállítása a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban. Ugyancsak ebben az évben Párizsba utazott, megismerte a nyugati világ és kultúra légkörét, beiratkozott a párizsi Écoles des Beaux-Artsra, ahol a szobrász tanszék tanára, René Collamarini (1904–1983) műtermében szabadhallgató volt. 1969-ben szintén Párizsban az olasz származású Émile Gilioli (1911–1977) műtermében asszisztensként dolgozott. Mesterénél megtanulta a formák és a felület precíz kidolgozását, és közelebbről megismerkedett az absztrakt szobrászattal. Ez év decemberében hazaköltözött Szentendrére, feleségül vette Rákossy Anikó festőművészt, majd 1971-ben és 1972-ben megszülettek leánygyermekei. Farkas Borbála textilművész, míg Farkas Zsófia szobrászművész lett.

1970-ben készült el első nagyméretű munkája, Párizsban, a Világbank Európai Székháza számára egy 6 négyzetméteres Aubussonban szőtt gobelin, egy évvel később pedig az első itthoni köztéri szobra, Semmelweis Ignác kétszeres életnagyságú mészkőportréja. 1971-ben egy kéthónapos külföldi tanulmányútra nyílt lehetősége, az olaszországi Braccianóban egy nemzetközi program keretében három figurális asztal-szobrot mintázott.

Az 1972-ben, a szentendrei Művésztelepi Galériában rendezett önálló kiállítását a Lektorátus betiltotta, utóbb azonban Somogyi József szobrászművész közbenjárásra mégis megnyílhatott.

Ezt követően egyre ismertebbé vált. 1973-ban D. Fehér Zsuzsa Műhelygaléria címmel negyven perces tévéműsort készített róla, és a Műcsarnok Kamaratermében, valamint 1976-ban a Stúdió Galériában, majd 1978-ban a Magyar Nemzeti Galéria Műhely-sorozat részeként önálló kiállítása nyílt. Hamar bekapcsolódott az alkotótelepi munkába és a szimpozion mozgalomba. 1976-ban vett részt először szimpozionon, az akkori csehszlovák Moravany (ma Szlovákia) faszobrásztelepen. Ugyanebben az évben készült el a Nagyatádi Faszobrász művésztelepen a Ködkarcoló című, 11 méter hosszan elnyúló munkája. Első alkalommal 1985-ben látogatott a villányi művésztelepre, ahol jelentős szerepet vállalt a térrendezési programban, és ugyancsak itt, 1988-ban fejezte be első nagyléptékű, Kőesés című tájplasztikáját. Oktatói munkája részeként ma is rendszeresen viszi tanítványait művésztelepekre.

A munkásságát végigkísérő önálló kiállítások mellett rendszeres résztvevője a hazai csoportos tárlatoknak. 1969-től folyamatosan jelen van külföldön rendezett, nemzetközi szobrászati és a magyar képzőművészetet reprezentáló kiállításokon. Munkássága – korai tanulmányútja révén – Magyarország mellett Franciaországhoz kötődik. Művészetét Japánban is tisztelet övezi: 1992-ben a Fujimi Kogen szoborparkban felállították monumentális szobrát, és 1995-ben meghívták a Kitakyusu Nemzetközi Szobrászverseny egyik zsűritagjának. Számos szakmai díj és elismerés mellett szűkebb hazája, Szentendre és a franciaországi Vanves városa is díszpolgári címet adományozott neki, valamint a jelentős állami kitüntetések – Munkácsy-díj (1983), Érdemes Művész (1989) – odaítélését követően 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia, majd ugyanebben az évben – első magyar művészként – a Royal British Society of Sculptors is tagjai közé választotta.1990-től tanít a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Először osztályvezető tanár, 1991-től egyetemi docens, 1992-től a szobrász tanszék vezetője, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora lett. Jelenleg is osztályvezető tanárként tanít itt.  

Párizsból való hazatérte után hamar megmutatkozott jó szervezőkészsége, a Fiatal Művészek Stúdiójának vezetőségi tagjává választották. Szentendréhez fűződő művészeti közéleti aktivitásához tartozott a Képzőművészeti Szövetségen belül megalakult Pest megyei szervezet létrehozása. Emellett szintén jelentős szerepet vállalt a Szentendrei Grafikai Műhely (1980), az Art'éria Kulturális Egyesület, valamint a MűvészetMalom működtetése céljából életre hívott Szentendre Művészetéért Alapítvány (1997) megalapításában, amelyeknek rövidebb-hosszabb ideig az elnöki teendőit is ellátta.

Farkas Ádám érdeklődése egyaránt kiterjed a kisplasztikákra, köztéri alkotásokra, politikai emlékművekre, építészettel szorosan összefűződő szobrászati jellegű művekre, érmekre, rajzokra, illetve szerigráfiákra. A művészeti alkotómunka mellett a tanári, közéleti és művészetelméleti munkája is jelentős, írásai gyakran jelennek meg különböző művészeti lapokban.

Művészetének formai analízise rendkívül következetes alkotói utat reprezentál, művei és alkotói periódusai konzekvensen követik egymást. Az első figurális alkotásokat hamarosan felváltotta az abból kiinduló, de már önálló formai egységgé alakuló organikus absztrakt nyelvezet. Első jelentős köztéri szobra, az 1980-ban felállított szentendrei Köszöntőszobor már absztrakt alkotás, és megelőlegezte a későbbi években egyre jobban előtérbe kerülő egyszerű nyelvezetű, jelszerű plasztikák sorát. Az 1980-as évek elejéig tartó formai analízisben és a formakapcsolatok feltárásában jelentős összekötő kompozíciós elem a hullámvonal volt, amelynek szimbolikus felfogása a későbbiekben vált egyre hangsúlyosabbá, és kerültek előtérbe szobrászatában az olyan egyetemes szimbólumok, mint a gömb, a spirál, az oszlop. Az első két évtizedben az elsődleges anyag, a kő mellett a fa és a bronz is megjelent, amelyekkel a kőben már kivitelezett formai rendszereket tovább variálhatta. Az addigi kisplasztikák után az 1975–1980 között, épületekre komponált alumíniumreliefek a nagyobb méretekben való elképzelések megvalósítását képviselték. Az 1980-as évek végétől a térbe helyezett szobrok méretének megnövelését a Villányban és Japánban rendelkezésre álló technikai lehetőségek is elősegítették. A Japánban töltött időszak emellett felerősítette az egyszerűbb formák jelentéshordozó, jelszerű felfogását. A plasztikák technikai és formai kivitelezése a precíz megmunkálása mellett szintén jelképes tartalmat hordoz, miszerint – a természet erőihez, tágabban értelmezve a teremtéshez hasonlóan – magukon hordozzák a megmunkálás, az anyagformáló erő nyomait.

Az életrajzot összellította: Bodonyi Emőke [2014]

 

 [B1]a múzeum saját honlapján külön írják, de számos más forrásban így, egybe…

______________________________________

Életrajzi adatok
Budapest, 1944. november 21.

Tanulmányok
1961–1964: Képző- és Iparművészeti Gimnázium, kerámia szak (Budapest)
1964–1968: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Mikus Sándor
1968–1969: École Supérieure des Beaux-Arts, Párizs
1968: Collamarini műterem, Párizs, szabadhallgató
1969: Emile Gilioli műterem, Párizs, asszisztens

Oktatási tevékenység
1990–: Magyar Képzőművészeti Főiskola (majd Egyetem); 1992–: Szobrász tanszék vezetője, egyetemi docens; 2000–: habilitált egyetemi tanár; 2002–2005: rektor; professor emeritus, jelenleg óraadó tanár

Művészeti szervezeti tagság
1969–: Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (később MAOE)
1969–: Fiatal Művészek Stúdiója
1972–: Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ), tag                        
1986–1989: az AIAP (UNESCO) magyar nemzeti bizottságának vezetője 
1980–: Szentendrei Grafikai Műhely, alapító tag, alapító elnöke
1986–: Szentendrei Art'éria Galéria, alapító tag
1999–2011: Szentendrei Művészeti Tanács, elnök
2003–2011: az MMA társadalmi szervezet tagja
2003–: Royal British Society of Sculptors (Brit Királyi Szobrász társaság), tag
2011–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag; 
Szimpozionok és Alkotótelepek Társaságának egyik vezetője

Munkásság

Munkásság

Minden plasztikájában felépít egy természeti formához hasonló rendszert és abban jelzésszerűen vagy valóságosan elhelyez, kialakít, megformál, megrajzol, kijelöl egy mesterséges (geometrikus, szabályos) alakzatot. A beavatkozást, vagy az ő kifejezésével élve, az átalakítást, vagyis az emberi alkotás gesztusát a természetet jelölő organikus rendszert kiegészítő geometrikus, polírozott világ jelképezi.;
Tovább...

Munkásság

  • Pályakép
  • Művek
  • Kiállítások

Bodonyi Emőke: A természet és a teremtő ember – Farkas Ádám művészete

Farkas Ádám a kortárs magyar szobrászművészet egyik kiemelkedő alakja, aki az 1960-as évektől induló, több mint öt évtizede tartó töretlen alkotói pályáján a szobrászat hagyományos eszközeivel értékálló, tiszta eszmeiséget közvetítő, nemesen egyszerű formákból építkező plasztikákat készít.

Idealizmusa a természet iránti szeretetből és tiszteletből táplálkozik, mindent ehhez viszonyít, ugyanakkor ízig-vérig szobrász, mert a formaanalízis vágya újabb és újabb plasztikai jellegű problémák átgondolására ösztönzi.

Farkas Ádám művészete amellett, hogy jól áttekinthető korszakokra bontva elemezhető, abban az értelemben ökonomikusként is jellemezhető, hogy nagyon kevés motívumot alkalmazva, következetesen vizsgál, elemez, analizál. Az egyik leggyakoribb motívuma a hullámvonal, amelyet álló vagy fekvő plasztikákon egyaránt használt és építészeti jellegű munkákba is bevont. Ezt követte – és valójában ebből logikusan következett – a spirál, amit tovább tekert: saját magába visszaforduló möbiusként, különös ívcsavarként, illetve a szerves életet jelképező DNS kettős spirálalakzatként. Bár dolgozik bronzzal és fával is, megszállottan faragja a követ, ezt a nemes anyagot, a legkeményebbet és a legellenállóbbat, mert ez áll közel gondolatvilágához. Szerencsés módon a művész maga is gyakran értékeli, áttekinti saját alkotói pályáját. „Átalakítható-e a világ?" − sokat idézett kérdésfelvetése megvilágítja azt a művészi attitűdöt, amely a világot készként elfogadva keresi az abban megnyilvánuló alkotóerő mibenlétét, lehetőségét, létjogosultságát. Farkas Ádám számára epicentrum a természet, mindent ehhez mér és ehhez alakít. Ezért is központi kérdése, hogy a világban, amely az ő esetében elsősorban a természettel azonosítható, vajon a szobrászat milyen szerepet tölthet be, lehet-e – és amennyiben igen, milyen módon – teremtő. A kérdést újra és újra felteszi, ezért művészete nem is annyira a kérdésre adott választ, hanem magát a kérdésfelvetést reprezentálja.

Az organikus kifejezésmód, amely a természetet imitálja, ezért is elsődleges nála. Minden plasztikájában felépít egy természeti formához hasonló rendszert és abban jelzésszerűen vagy valóságosan elhelyez, kialakít, megformál, megrajzol, kijelöl egy mesterséges (geometrikus, szabályos) alakzatot. A beavatkozást, vagy az ő kifejezésével élve, az átalakítást, vagyis az emberi alkotás gesztusát a természetet jelölő organikus rendszert kiegészítő geometrikus, polírozott világ jelképezi.

1972-ben, egyik első kiállítása kapcsán így fogalmazott: „Olyan szobrokat szeretnék készíteni, melyek megszületnének nélkülem is…" Ez több mindent kifejez: a művész alázatát nemcsak a természet, hanem a művészet iránt is, valamint azt az elképzelést, hogy a plasztika választott környezetében ne csak természetesnek, hanem szoborként is hasson. Ennek jegyében plasztikáiban egyaránt benne van a kortárs szobrászat formakutató és az archaikus művészet jel-teremtő gesztusa. A szobor felülete is ezért fontos, mert láthatóvá válnak az alkotó- teremtő mozdulatok, gesztusok, a formáért való küzdelem nyomai.

Művei ma már jelentős hazai és külföldi köz-, illetve magángyűjtemények részét képezik, köztereket díszítenek, és nagylélegzetű politikai emlékművei monumentális hatásuk révén válnak emlékezetessé.

A természethez áttételekkel kötődő nonfiguratív szobrászata Brancusi, Hans Arp, Noguchi művészetével rokonítható. Sajátos gondolatmenetet közvetítő, és egyfajta logikai láncolatba illeszthető alkotásai nem csupán önmagukban értelmezhetőek, ezért is annyira lebilincselő bejárni azt az utat, amelyet művei kijelölnek.

 

A figurálistól az absztraktig (1963–1975)

Farkas Ádám már a diploma évében, 1968-ban bemutatkozási lehetőséget kapott szűkebb otthona közönsége előtt, Szentendrén, a Ferenczy Károly Múzeumban. A következő szintén szentendrei kiállítására 1972-ben került sor a Régi Művésztelephez újonnan épített Művésztelepi Galériában. A tárlat azért említésre méltó, mert nemcsak a művész addigi munkásságát összegezte, hanem a legújabb művek kiállításával Farkas friss törekvéseit is reprezentálta, amelyek kialakulásában szerepe volt az 1968–1969-es párizsi útnak. Emellett az is nyilvánvalóvá vált, hogy a rajzi kifejezés, amely mind a mai napig végigkíséri az alkotófolyamatokat, szintén meghatározó volt a művész számára, mert az 1963-tól induló plasztikák mellett rajzokat, gouaches-vázlatokat, sőt, egy nagyméretű vászonképet is kiállított. A katalógus címoldalára került műtárgy-reprodukció pedig egyértelműen jelezte az új szemlélet kibontakozását: az absztrakt formaalakítás irányába való elmozdulást.

A kiállítás történetéhez az is hozzátartozik, hogy a Lektorátus nem engedélyezte a megnyitását, és csak Somogyi József szobrászművész közbenjárása tette lehetővé, hogy az a közönség számára mégis látogathatóvá váljon. Mindez rálátást ad arra a konzervatív, és főleg az absztrakt művészetet elítélő kultúrpolitikai közegre, amely Farkas Ádám pályakezdő éveit övezte.

Farkas Ádám első alkotói korszaka több szempontból is figyelemre méltó, és bár minden méltatója röviden kitér ezekre a korai évekre, mégis több szót és elemzést érdemelnének, mert itt bontakoznak ki azok az ismertetőjegyek, amelyek az elkövetkezendő évtizedek munkásságának megértését megkönnyítik.

Elsőként kell megemlíteni, hogy ezekben az években fokozatosan alakult ki egy organikus, absztrakt nyelvezet. Az absztrakcióig való eljutás nagyon gyorsan, pár év leforgása alatt megtörtént, amelyben nyilvánvalóan ösztönző szerepe volt a párizsi útnak, az ott látott kortárs művészet, elsősorban Émile Gilioli szobrászművész hatásának, amely segített elszakadni a Képzőművészeti Főiskolán tanult mintázási gyakorlattól. Farkas Ádám munkásságában az absztrakció egy különleges ízű, mediterrán hangulatú figurális szobrászatból indult ki, és az akkor készült plasztikákon fokozatosan követhető nyomon, hogyan alakult át a figura egy másfajta minőségű, elvontabb rendszerű plasztikai egységgé, és ez a folyamat az absztrakció módját is jellemezte. Mindemellett megjelentek olyan ábrázolás-típusok és témák, amelyek a későbbi években is visszaköszöntek, mint például a fekvő szobor, mely a terepplasztikák előzményének is tekinthető, valamint az olyan kozmikus jellegű tematika, mint a Föld születése, amelynek átdolgozásaiban a gömb is visszatérő motívum maradt. Harmadrészt pedig ekkor született meg az a plasztikai elem, a síkkal elmetszett kerekded forma, amely a későbbiekben többféle módon bukkant fel újra: önálló plasztikaként, illetve nagyobb méretű műalkotások alkotórészeként. Negyedik fontos vonásként pedig az is megállapítható, hogy szintén ebben az időszakban jelent meg a sima, feszített valamint a töredezett, rétegelt felületek együttes használata ugyanazon mű kidolgozásában.

Farkas Ádám korai figurális kőplasztikái többnyire női aktok ülő, térdeplő, fekvő testtartásban, tömbszerű megfogalmazásban, néhol barokkos drapériával kiegészítve: Fekvő (1967), Térdeplő (1967), Mohos (1968), Nehéz Madonna más néven Anyaság (1968). A korai női szobrok megformálásakor a szokatlan pozíció, vagy a nagyvonalú, kevésbé részletező, az anyag tömbszerűségéből csak a legszükségesebb formákat kibontó alkotói gesztus a hagyományosnak tekinthető figurális ábrázolás lehetőségeit, és az azokban rejlő megújulás módjait vizsgálta.

Az ismertebb korai plasztikák közül a fekvő női figura három egymást követő változata jól tükrözte azt az átalakulást, amely fokozatosan szakadt el a figurális ábrázolástól az absztrakt kifejezésmód irányába. Még cím nélkül, csupán az anyagával meghatározott, későbbi elnevezésével a Fekvő figura (1967, 1968, 1970) andezitből, illetve márványból készült három változata együttesen került bemutatásra 1972-ben az előbb említett kiállításon. Az első andezit változatban még a figurális kifejezés jellemző: a kiinduló forma sokat ígérő újszerű megfogalmazását a csavart felsőtest, a tömbbe zárt felső végtagok, és a széttárt, vaskos combok jelezték. Néhány részlet kerekded kidolgozása, és az egyes testrészeket összekötő, redőzött drapériát jelző rétegvonalak már e korai művön két, egymástól különböző formarendet képviseltek. A második változat, egy női torzó, még jól felismerhetően utal a naturális kiindulásra, de a befejezetlenül hagyott végtagoknak a test törzsével való tömbszerű megfogalmazása egy új kifejezésmód kialakulását előlegezte meg. A harmadik változat már absztrakt szoborként is felfogható, és bár a női test néhány eleme még kivehető maradt, itt már inkább azoknak az emberi test rendszerétől függetlenedő, önállósult organikus formavilága érvényesült.

Ehhez a formakereső időszakhoz fűződik annak a témának a megjelenése, amely az egész életműben különböző megközelítésben – születés, teremtés – újra meg újra felbukkant. A Föld születésének (1970, 1972) egy fekvő vörös, illetve egy álló szürke márvány változata készült el. Az egy tömbből kifaragott vörösmárvány plasztika alsó része egy szétfeszülő földkéregszerű alakzat, amelyre egy szétnyíló védőburokkal övezett, abból kipattanó, az életet képviselő és a fokozatos növekedés képzetét keltő, sima gömbforma került.

A növekedés képzete más ekkor készült plasztikánál is megjelent. A Táguló tér (1970) fehér márványból kifaragott, tégla alakú plasztika, amelynek központi félgömb alakú részét félköríves, kitüremkedő, kerekded formák ölelik körül. Ez az összetett formákból építkező plasztika egy folyamatosan növekedő, sejtburjánzásra emlékeztető tömegként hat, mint ahogy a címe is utal erre. Az egyes részeknél még található kapcsolódás a félig figurális szobrokhoz, annál azonban fontosabb, hogy a félköríves formákat sík felületek bontják meg.

Ez a nyugalmi állapotot feloldó, a befejezetlenség érzetét keltő síkkal metszett kerekded alakzat önálló plasztikai egységgé válik, amely egymásba kapcsolódva hasonló vagy más formákkal számos plasztika alapját képezi. A formakapcsolatok elemzése, feltárása válik az alkotások témájává, csak néhány példát említve: a bronzból készült Táncosnők (1971), Hármas kapcsolat (1972), a márványból faragott 1909 című, vagy a Fehér márvány (1975) címen ismert alkotás két variációjában. Mindezzel párhuzamosan egy merőben más alkotói elvet képviselő alkotások is születtek: a művész az egy tömbből kifaragott, összetett plasztikák mellett önálló részformák összeillesztésével éles, metsző síkelemeket sorolt párhuzamosan egymás mellé, és így a ritmus, az ismétlés is kompozíció-alakító erővé vált (Szélszelő, 1972).

Farkas Ádám érdeklődése a köztéri munkák és pályázatok iránt is nagyon korán megmutatkozott. A legelső köztéri munkája még figurális alkotás volt, amelynél – néhány kortársához hasonlóan – egyáltalán nem törekedett az ábrázolt személy idealizált ábrázolására. A maga korában úttörő jelentőségű felfedezést tevő, de érdemeit csak lassan elismerő társadalomban élő orvos, Semmelweis Ignác eltökélt és elszánt harcát fejezi ki az arcvonásokat keményebb síkokkal hangsúlyozó, kétszeres életnagyságú mészkőportré (1971).

Ezt követték a VIT-szobor (1973) és a Martin Luther King-emlékműterv nyertes pályázatai (1975), amelyek kivitelezésére végül nem került sor. A szentendrei Köszöntőszobor meghívásos pályázatán a hét helybeli művész közül Farkas Ádám tervét fogadták el (1973), de a művet csak 1980-ban állították fel az akkor még a főútvonalként használt Duna-parton. Bár az elkészült betonplasztika kis mértékben eltér az eredeti tervtől, mégis a szembetűnően magas, nyolc méteres és hosszúra nyújtott szobor, tetején a lépcsőzetesen elcsúsztatott, rétegekből felépülő, a térben elforduló és két egymáshoz közelítő, félköríves alakzattal, mára már a város egyik jól látható és ismert emblémájává vált.

 

A hullámvonal-alapú plasztikák (1975–1982)

Az 1975-től induló új alkotói periódusban előtérbe került az építészet és a szobrászat kapcsolatának kutatása, ami elsősorban az ember és a tér viszonyának újragondolását ösztönözte, és a kisplasztikák formavilágát is befolyásolta. Egyre nagyobb lett az igény a megnövelt méretek iránt, megjelent új anyagként az alumínium, és az eddig preferált kő háttérbe szorult a bronz javára. Ebben a nyolcvanas évek elejéig terjedő időszakban továbbra is konzekvensen építkezett az életmű, és számos új, friss szemléletű alkotás született. Ezzel párhuzamosan Farkas Ádám munkássága egyre ismertebbé vált, nemcsak a megnyert pályázatok és a budapesti kiállításai, hanem D. Fehér Zsuzsa róla készült portréfilmje révén is.

Az 1973-ban a Műcsarnok Kamaratermében, 1976-ban a Stúdió Galériában és 1978-ban a Magyar Nemzeti Galéria Műhely-sorozat részeként megrendezett egyéni kiállítások fontos állomások voltak Farkas Ádám munkásságában. A két utóbbi tárlaton elsősorban tervek, makettek szerepeltek. A Stúdió Galériában egy nyolc darabból álló szobron keresztül egy forma átalakulása került bemutatásra, ahogyan az eredetihez képest újabb és újabb alakzatokat öltve minden egyes szakaszban folyamatosan változott. Vissza- visszautalva a közvetlenül előtte lévő állapotra, az egymást követő stádiumokban az idő is megformálódott.

A változás, az idő, a ritmus és az ismétlés hangsúlyos szerepet kapott az 1975-ben készített első alumíniumdomborművel induló reliefeken is, amelyek fő motívumát a hullámvonal képezte. Érdemes visszatekinteni a korai kisplasztikákban rejlő formai lehetőségekre, pontosabban a vízszintes elrendezésű alkotásokra, köztük is elsősorban a Fekvő nőre, amelynek – ha esetenként szemmagasságba került – a domborzati látványra emlékeztető felépítésében felfedezhetővé vált a hullámvonal, amely először mint formai elem, majd mint szimbolikus motívum egyre nagyobb jelentőséget kapott Farkas Ádám művészetében.

A budapesti egykori Növényvédelmi Kutató Intézet homlokzatát díszítő 15 méter hosszú 1,5 méter magas, téglalap alakú alumíniumreliefen (1975) a függőleges irányban egymás mellé sorolt, hajlított, különböző hajlatokkal, ritmikusan futó hullámvonalak redőzésével olyan különleges térhatások keletkeznek, amelyeken a Nap állásának váltakozásával újabb és újabb fény-árnyék alakította formák bontakoznak ki.

A budapesti Kálvin téri aluljáró presszóját díszítő, azóta megsemmisült alumíniumrelief (1977) vízszintes redőzése által a térillúziók keltése, az optikai hatások kerültek előtérbe. Ezzel párhuzamosan a hullámvonalak ritmikus felsorolásának másik olvasata is megfogalmazódott: rajtuk keresztül a földi tektonika, rétegződések, gyűrődések látványának képzete került rögzítésre. A hullámvonal természeti környezethez köthető szimbolikus jelentése is jobban kibővült. Az életet és ezzel együtt a természetet, a lélegzést, a mozgást jelképező, önmagába vissza nem térő hullámvonal megsokszorosításával és egymáshoz rendelésével egy olyan struktúra jött létre, amely akár a szél hatására fodrozódó vízfelület, akár a hullámzó búzamező emlékét elevenítheti fel.

A műtárgycsoport utolsó opusza az a székesfehérvári plasztika (Alumínium dombormű III., 1980), amely a két szférát, a földi és az égi mozgásokat kapcsolja egybe. Az alsó rész tektonikája súlyosabb, a redőzések szélesebbek, míg a felső struktúra hullámvonalai finomabbak és karcsúbbak. A tektonikus mozgásokat idéző formák egymásra és egymás mögé gyűrődésével keltette plasztikus felületképzés egyúttal izgalmas belső tereket hoz létre. Az ezekkel egy időben készült újabb kisplasztikák között külön csoportot képeznek azok a térbeli hullámvonal-alakzatot öltő bronzalapú domborművek, amelyeken geometriai alakzatok jelentek meg. A Négyzetek női tájban (1976) című alkotáson például négy aranysárgára polírozott szabályos négyzet látható a matt felületen. Ez az alapvetően felülnézetre komponált mű szemmagasságba emelve is értelmezhető: bár így a felülete nem látható, mégis domborzati természeti látványt, és a női test felépítését is asszociálja. Ugyanakkor olyan nyitott plasztika, amely az alapot szolgáló bronzlap töredezett szélei révén az esetlegesség érzete mellett azt a hatást kelti, mintha ki lenne szakítva, tépve egy nagyobb egészből (Krómozott négyzet, Hullámzó formák, Polírozott négyzet, 1976).

Ennek a földhöz kötött és azon elnyúló komponálásmódnak az egyik nagyobb méretekben megálmodott, de sajnos meg nem valósult tájplasztikai elképzelése Salgótarján épülő nyugati városközpontjához fűződött. A kortárs építészet és szobrászat együttműködési módjainak keresését is feladatai közé emelő Kísérleti Műhely több tagja készített ide terveket. Farkas Ádám makettje az adott természeti formákat követő speciális, betonelemekből felépülő, raszterhálót képző burkolatot modellált, amely a domboldal 2-4 méteres szintkülönbségeit és az itt felépített három harmincemeletes épülettömb köré alakított közösségi tereket kapcsolta volna össze. A tartó, rögzítő funkció mellett a burkolat geometrikus és színezett struktúrája olyan áttekinthető térképzetet eredményezett volna, amely a napszakonként változó fény-árnyék hatások mentén alakult volna. A több száz méter hosszúra tervezett környezetplasztikai elgondolásban reprezentált organikus forma és az abban megjelenő geometrikus alakzatok együttes alkalmazásának elve a nagyatádi szoborparkban elhelyezett Ködkarcoló (1976) című alkotásban valósult meg. A tölgyfaplasztika alapegységét négyzetes alaprajzú hasábok alkotják, amelyek szisztematikus elrendezésével a föld felszínén tizenegy méter hosszan elnyúló emelkedő és süllyedő, hullámzó térbeli alakzat jön létre.

Itt kell megemlíteni, hogy ehhez hasonló elképzelés köszön vissza a következő évtizedben elkészült gazdagréti és a kispesti szökőkútplasztikákban, amelyekben egy koordináta-rendszer szerint felszabdalt, a sík területből kitüremkedő hullámzó felületet réseiből tör fel a víz. A művész szemléletesen vallott elképzeléséről: „Olyan hatást akarok elérni, mintha alulról hatalmas erők feszítenék a talajt, ami előbb csak mozogni kezd, majd a legmagasabb pontjain szétreped, s ezekből a repedésekből tör fel a víz."

A gazdagréti szökőkútnál (A föld ereje, 1987–1991) a négyzetes hasábok négyzetes befoglaló alakzatban helyezkednek el. A felszínen az eltérő magasságú hasábok elrendezése következtében születik meg a hullámzó domborzati forma, s a hasábok közti résekből vékony permetben száll fel a víz. A kispesti szökőkútnál (Gyűrt sziklák, 1988) nem négyzetes hasáb a kiinduló egységforma, hanem a korai kisplasztikáknál is megfigyelhető kerekded és egy, azt élesen elmetsző felületből álló plasztikai elem, amelyek ismétlésével és egymáshoz illesztésével alakul ki a domborzati hatás.

Az 1970-es évek kisplasztikái sorában a hullámvonal-alapú domborművek fokozatosan átalakulnak: a bronzlap a két oldalán függőleges irányba felhajlik, és a széleken kialakuló hajlatokat a korábbról ismert síkkal elmetszett kerekded formák zárják (Egy szobor találkozásai, 1980). A Tengeri kikötő is a síkfelületből való kiszabadulás élményét közvetíti a címében is adott narratív asszociációval: a hullámzó alapon mintha egy hajó lebegne, átellenben a felmagasodó részeknél pedig a móló, gát építményének képzete hat.

A horizontálisan elnyúló plasztikák különféle alakzatokkal és képződményekkel épülnek be A jövő emlékei című, eredetileg négy különálló alkotásban. Bár sorozatként is felfoghatóak, valójában önálló, utópisztikus hangulatú, a land artban gyökerező alkotások, amelyek képzeletbeli romokat rekonstruálnak. A gyűrt bronzfelületen simára polírozott mesterséges formák, a dombos táj alakjára emlékeztető fémelemet pedig szabályos kockák tagolják. Ezzel kapcsolatban párhuzamként vagy előzményként érdemes kitérni a Monumentum című rajz-sorozatra (1979–1980), amelynek lapjai természeti környezetre utaló motívumok között oszlopot, félkörívet, kockákat ábrázolnak. Az oszlop többször is visszatér: szakadék fölött fektetve két pontot összekötve és átjárást biztosítva, vagy alulról ábrázolva az ég felé nyúlva. Minden esetben oldalait néhány helyen kibontva feltárul a belső, vízszintes rétegzettség. A mesterséges képződményeket, elhagyatott tájakat, a valaha lakott vidékeket ábrázoló rajzok hangulata egykori emberi jelenlétet sejtetnek, de most végtelenül néptelenek. A következő alkotói korszakot előlegezik meg, amelyben a spirál, az oszlop, a rétegek és a kibontás különös hangsúllyal jelennek meg.

A természet jövőjét baljóslatúan előrevetítő, az elnéptelenedett földet is megidéző plasztikák hangulatával rokonok azok a mechanikus szerkezetű kisplasztikák, amelyek különálló elemek összeszerelése révén jöttek létre, és a konstrukció szépségének felmutatása mellett az ipari civilizáció, az ipari környezet elgépiesedett világát közvetítik: Háborús gépezet, Ipari Vénusz, Szivárványmérő készülék (1980–1982).

 

Entrópia-szobrok (1982–)

Az 1980-as évek elején a teremtés, születés gondolatához kapcsolódó számos megbízásos és jelentős köztéri munka készült (Termés, Tápiógyörgye, 1981, Szökőkút, Budakeszi Városháza, 1983, A Nap születése, Óbuda, 1983). Az első nagyméretű kőszobor, a tápiógyörgyei szökőkútplasztika esetében egy szétpattant, és a védő héjában még megbúvó magot, a budakeszi szökőkútnál pedig egy kinyíló virág alakját egyszerűsítette le a művész. A naturálisabb jellegű kifejezésmóddal ellentétben A Nap születése című kompozíció három egymásra illesztett egyszerű plasztikai egységből építkezik. A félköríves, ölelő elemekre helyezett gömb méltóságteljesen uralja a környezetét.

Ebben a műalkotásban a gömb nemcsak tökéletes térbeli alakzatként jelenik meg, hanem egyúttal jelentéshordozó motívum is: a mű címében említett Nap mellett a teljességre, a Teremtőre utal. A gömb hasonló értelmezésben még többször visszatér Farkas Ádám munkásságában, mint például a recski emlékműnél vagy az Astra szökőkút-plasztikában.

Az évtized egyik legfontosabb, és méretben az életmű addigi legnagyobb szabadtéri alkotása, a Villányi Szoborparkban készített Kőesés (1986–88) című tájplasztika, amely egy hatalmas sziklás katlanban kőesést imitáló, a hegy oldalában összegyűlő kisebb, a gravitáció hatására pedig a földre zúduló nagyobb kődarabokból áll. Némelyikükből alig észrevehetően, véletlenszerű elhelyezéssel geometrikus elemek részletei, élesen kimetszett sarkok bukkannak ki.

A geometrikus és természetes formák együttes jelenléte jellemzi az 1980-as években született, különleges elnevezésű, az Entrópia-műtárgycsoporthoz tartozó kisplasztikákat is, amelyek a kibontás elvén alapulnak. Ennek a gondolatisága korábban már felbukkant – többek között – egy 1976-ban faragott tölgyfaplasztikában, amely egy szabályos kockaformából kiindulva annak belső szerkezetét, és tájplasztikához hasonló változó terepviszonyokat, lépcsősorra emlékeztető rétegeket tárt fel.

Az 1982-től induló Entrópia-sorozat egyik emblematikus darabja az 1988-ban született Kibontott kocka című 20 x 20 centiméteres márványplasztika, amely szabályos térbeli alakzatból, egy kockából indul ki. A felesleges részek eltávolításával feltárul a belső szerkezet: a márvány természetéhez alkalmazkodva láthatóvá válik a beléje faragott ívek mentén rendeződő töredezettség, amelyet a befoglaló szabályos forma simára csiszolt felülete ellenpontoz. Ennek analógiájára készült számos további márványplasztika: a Fekete táj (Entrópia), Fekete oszlop (Entrópia), Kibontott kereszt (Entrópia), Kibontott hasáb. Valamennyinél egy geometrikus alapformából kiindulva – legyen az kocka, hasáb, felfelé nyúló oszlop – válik láthatóvá a belsőben rejtőző organikus rész.

Az entrópia, mint különleges műcím, egy személyes találkozásnak köszönhető. Gabriel G. Minder genfi fizikus 1988-ban Augsburgban látva a szobrászművész plasztikáit, a termodinamika második törvényében vizsgált entrópiára hivatkozva adta tágabb értelmezését az egyszerre jelenlevő geometrikus és organikus kifejezésmódnak. Egy rendszer szervezettségi fokát, vagyis a szervezett struktúra és a természetes formák viszonyát jelölő entrópia művészi kifejezéseként értelmezte Farkas Ádám akkori plasztikáit.

Az Entrópia-műtárgycsoport gondolatköréhez tartozik a Recski Emlékmű (1991) is. Nagy méretben és méltó módon megemlékezve az áldozatokra, a következetesen körbejárt művészi koncepciót itt is megvalósította: a börtönablakokat is szimbolizáló, geometrikus nyílásokkal áttört, két architektonikus léptékű, egymásnak döntött mészkőtömb került egy nagyobb, átölelő organikus egységbe, magába a természetbe, a fennsíkra, az eltüntetett börtöntábor helyére. A két kőtömb találkozási pontjában, a plasztika tetején pedig egy fényesre polírozott gránitgömb látható, a tiszta eszmeiség, az igazság, a teljesség szimbólumaként.        

 

Átfordulás, csavarodás és spirálvonal (1992-)

Az 1990-es évek elején feltűnően megnő a felfelé nyújtózkodó, a vertikális irányt hangsúlyozó, a földhöz kötöttségtől szabaduló plasztikák száma, amelyeken a csavarodás, a spirálforma is különböző módokon érvényesül.

Az Entrópia-műtárgycsoportban külön szekciót képeznek azok az 1990-es években megszületett karcsúbb, négyszögű hasábok, amelyeknek szigorú geometriáját egy spirálvonal mentén elhelyezkedő töredezettebb, organikusabb részek oldják (Rózsaszín oszlop, 1992, Kibontott zöld oszlop, 1994). E műtípus 3 méteres, szabad térben felállított változata a franciaországi Montignacba került (Kibontott nagy oszlop, 1993).

Emellett a vízszintes plasztikák is megújulnak. A hullámvonal motívum továbbgondolását reprezentálja az 1993-ban kezdődő Ívcsavar című sorozat, amelynek kiinduló formája a két ponton földre támaszkodó, középen megcsavarodó félkörív. A plasztika felszínén kialakított egymással párhuzamos rétegek szintén követik a csavarodás útját. Az új térbeli állapotot okozó csavarodás megjelenik sima és rétegzett, tükörsimára polírozott és strukturált felületű, fekvő és álló, bronz- vagy kőplasztikákon, de mégsem véletlen, hogy az időszak egyik legmeghatározóbb kifejezési formája az oszlop lett, amely több nagyméretű műalkotás alapját képezte.

Hasonlóan a gömbhöz, mind az oszlop, mind a spirál esetében a szimbolikus értelmezés egyre nagyobb jelentőséget nyert. Az eget és a földet szimbolikusan összekötő oszlop, és az örök körforgást, az élet útját, annak szakaszait jelképező spirál együttes alkalmazásával születtek meg a csavart oszlopok, amelyeknek legszebb példái A feléledt oszlop (1992) Japánban, a Fehér oszlop (1992) Balatonbogláron, és a Kettős csavart oszlop (1993) a kaliforniai Arthur Graham Szoborparkban.

Közülük a legelementárisabb hatást a japán Fujimi Kogen szoborparkban felállított négy és fél méter magas, A feléledt oszlop kelt, amely talán a legtökéletesebb példája a művész eredeti elgondolásának, miszerint a plasztika jelenléte választott környezetében természetesnek, és ugyanakkor szobornak is hasson. A feléledt oszlop középtájt megcsavarodó, karcsún magasodó, sziluettként ható tömege az ég felé tör. A négyzetes alaprajzú hasáb felületén a vízszintes rétegződést imitáló megmunkálás a csavarodás helyén megszűnik, és itt a sima felszínen különös módon gyűlik össze, és tükröződik a fény. A plasztika szimbolikájához hozzátartozik a nap és a fény, amelyek, ahogyan feloldják a kőtömeg súlyát, egyúttal azt az egész természet részévé avatják, mintha a különböző napszakokban másként megvilágított plasztika követné a Nap mozgását.

A Kaliforniai Szoborparkban a Kettős csavart oszlop két egymásba ívelő, és együttesen csavarodó oszlopból áll. A Tiszaújváros közterén 1996-ban felavatott Életfa három csavart oszlopa hármas jelentést hordoz: a millecentenáriumra, az 1956-os forradalom és szabadságharc 40. évfordulójára, valamint az akkor éppen 30 éves városra utal. Ezen túlmenően a kettős, illetve a hármas oszlop olyan egyetemes szimbólumokhoz is kapcsolható, mint a világ dualitására, a természet meghalására és újjászületésére utaló kettes, illetve a test-lélek-szellem hármas egységét, vagy akár a Szentháromságot jelképező hármas számokhoz.

Az oszlop nemcsak önállóan, hanem nagyobb műalkotások részeként is megjelenik. A budapesti Szabadság téren, a Finta József tervei alapján felépült Bankcentrum bejárata előtt felállított Az erő nyomai című (1993–1995) műtárgy-együttesben három, a művész munkásságában önállóan is reprezentált forma található: a kettős csavart oszlop, egy fekvő ívcsavar és egy önmagába visszatérő, möbius alakú plasztika.

Hasonlóan összetett alkotás a Kőemlék a jövőből (1995, Kereskedelmi és Hitelbank, Vigadó tér) című márványplasztika-együttes, amely az ugyanebben az időszakban készült sajátos plasztikai rendszert reprezentálja. Belső térben, egy épület földszinti előcsarnokában, két térirány találkozási pontjában egy íves falszakaszt beborító, aprólékosan megmunkált márványfelületre két, domborműként is értelmezhető falplasztika kapaszkodik. Az egyik felfut a fal tetejéig és hullámzó struktúrája egy felfelé növekedő, természetes élő, életfa formációként hat. Az alacsonyabb, a fal közepéig nyúló és a magasabb dombormű között egy kisebb szökőkút kapott helyet, amelyben egy fehér gömb forog. A mű-együttest a kinyíló tér irányába egy szélesebb oszlop zárja, amely funkcionális tartóelemként, valamint az eget a földdel összekapcsoló függőleges hídként is felfogható. A teljes plasztikához nemcsak a kő, a víz, hanem az idetervezett sajátos, különleges meleg hangulatú fény is hozzátartozik.

A kettős csavart oszlop és az azon nyugvó, a tökéletességet szimbolizáló fekete gránitgömb az alapeleme a Törökbálinton felállított Astra-kút, más néven Ősi energiák szökőkút-plasztikának (2001). Az életfamotívum köszön vissza a szentendrei Református Gimnázium aulájában elhelyezett Arbor plantata című márványoszlop kidolgozásában (2001). Az ugyancsak ide készült Univerzum című szökőkútplasztika pedig egy vízben forgó kék erezetű fehér gömbből, és az azt befoglaló nyolcszögletű kőépítményből áll (2010). Mindkét alkotás egy-egy bibliai idézetre utal, melyek az iskola szellemiségét is képviselik.

Az oszlop-tematika nemesen egyszerű, jel-alapú, szimbolikus alkalmazására került sor a pécsi 1956-os emlékműnél. Az 1996-ban felállított, és komoly szakmai, illetve helyi összefogással kivitelezett politikai emlékmű központi eleme az öt méter magas sima, fekete gránitból készült kettétört oszlop, amelyen ágyú- és géppisztolysorozat nyomai látszanak. A talapzatot képező egymáson szétcsúsztatott vörös gránitlapok a kommunizmus megroppant világrendszerét szimbolizálják. Farkas Ádám alkotását a legszebb, legigényesebb hazai '56-os emlékművek között tarthatjuk számon, köszönhetően a gyönyörűen megmunkált felületeknek, a lövésnyomok jelzésszerű megjelenítésének, az egész téri és formai rendszernek, valamint a fekete kőtömb monumentális hatásának.

Az oszlop után újra nagyobb hangsúly kapott az organikus formavilág, amely a kisplasztikák mellett a megbízásos munkákat is meghatározta. Különlegesek, és egyfajta összegzést reprezentálnak a Végtelen visszatérés című alkotás variációi, amelyek korábban fából (1992), majd fémből, vagyis sok száz fa,- illetve fémlapból, lamellák összeillesztésével készültek (1999–2001). Nemcsak a Möbius-szalag és a különálló elemekből összeépített alkotások elvét viszi tovább, hanem a hullámvonalat alkalmazó alumíniumreliefét is, hiszen annak belső tereit is felidézi a vonal- tehát síkszerű, és mégis térbeli kiterjedésű plasztika, amely az ívcsavarok és az azzal párhuzamosan keletkezett alkotások rétegzetten megmunkált felületeire is visszautal.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás alkalmából készült az a Cegléden felállított nyitott plasztika (2004), amelynek gerincét egymáshoz erősített kőtömbökből felépített négy karéj alkotja. A félgömb alakzatú plasztikába a néző beléphet, és elolvashatja a tömbökre vésett írásokat, amelyek az egyes tagállamokat, a karéjok találkozási pontjában elhelyezett üvegkocka pedig az Európai Unió által képviselt eszmeiséget: az összetartozást, az együttgondolkodást és a szolidaritást szimbolizálja.

A félkörívből és variációiból építkező ívplasztikák között feltétlenül említésre méltó Solti György síremléke (1998), amely a karmesteri pálca lendítését idézi, valamint az ózdi 1956-os emlékmű (2006), melynek három egymásra illesztett íveleme egy felröppenő madárra utal. Ehhez hasonló, de nyúlánkabb, és még inkább az ég felé törő a franciaországi Vanves városa számára készített fényesre csiszolt Az észak-afrikai harcosok emlékműve című bronzplasztika, (2006). Egy évvel később, ugyancsak ebben a városban, köztéren került elhelyezésre a La Republique című nagyvonalú, lendületes, a köztársasági eszme nagyságát képviselő ívplasztika.

 

Konfigurációk, kontaminációk (2000–2003)

Mint ahogyan a hetvenes, majd a nyolcvanas évek elején igény jelentkezett a különálló részekből összeszerkesztett, összeillesztett formaalakítás iránt, úgy került újra napirendre ez az alkotói elv a 2000-es évek legelején. Ekkor azonban a külön elkészített síkelemek helyett geometrikus, fél-geometrikus, hullámvonalat író, a tömbszerű formákhoz közelálló térbeli egységekből épült fel a plasztika. A Nap születése című korábbi alkotáshoz hasonlóan kerültek egymásra, illesztési résekbe azok a kő-fragmentumok, amelyek különféle alakzatokat öltve és izgalmas egyensúlyi állapotot teremtve, egy egész műtárgycsoportot hoztak létre (Konfigurációk, Kontaminációk, 2000–2003).

Bár az utóbbi években egyéb területekre (tapintható városplasztikák, nagyméretű figurális szobor, lásd: Bujtor-szobor) is kitérőt tett, Farkas Ádám művészete lenyűgözően konzekvens, következetes, logikusan felépülő. Ugyanakkor a rendkívül mértéktartó formaérzék és a kivitelezés gondossága az anyaghoz fűződő bensőséges érzelmi és érzéki kapcsolatát is közvetíti. Mint ahogyan az Entrópia-műtárgycsoportban szemmel láthatóan feszítette egymásnak a geometrikus és az organikus világot, úgy merül fel folyamatosan a tudatosság és az ösztönösség dualitása az alkotómunka folyamán.

Értelem és érzelem? Már 1982-ben ezt a kérdéskört boncolgatták Hann Ferenc művészettörténésszel egy interjú során. A művész máig érvényes módon így fogalmazott: „Nem hiszem, hogy ellentmondás lenne e mögött, inkább a dolog természetéből adódó kettősség. Az én értelmezésemben a lírai oldal az érzelmi töltés, a kifejezési kényszer, a tudatalatti hajtóereje, az élet valamifajta jelenléte, a titkok világa. A racionális oldal pedig a dolgok meghatározása, rendszerbe foglalása."

[2014]

Közösségi megbízásra és magán megrendelésre készített művek

1970      Párizs, Világbank Európai Székháza, Aubussonban szőtt gobelin ,6 m²
1971      Semmelweis Ignác portréfej, mészkő, 60x42x46 cm (jelenlegi holléte ismeretlen)
Budapest, Farkasréti temető, Czóbel Béla és Modok Mária síremléke
1975      Budapest, Budaörsi út 141-145. Növénytani Kutató Központ (ma: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja), Alumínium dombormű I. – Előtető fríz, 150x1800 cm
1976      Nagyatád, Szoborpark, Ködkarcoló, tölgyfa, 85x1100x400 cm
1977      Budapest, Kálvin téri aluljáró, Alumínium dombormű II., 100x1000 cm (megsemmisült)
1980      (1973) Szentendre, Duna-part, Köszöntőszobor, zsaluzott, festett beton, 800x220x180 cm
Székesfehérvár, Technika Háza, Alumínium dombormű III., 350x1500 cm
1981      Tápiógyörgye, Szent István tér, Termés, mészkő, gránit, 120x160x100 cm
Tatabánya, Dózsakert, Térforma
1983      Budakeszi, Vadászház, Szökőkút, mészkő – 180x160x160 cm
1987      Budapest, Óbuda, Váradi u. 35. (ÁNTSZ Pest Megyei Intézménye előtti park), A Nap születése szobor, mészkő – 200x160x160 cm
1988      Budapest, Kispest, Berzsenyi u. 2-8., Szökőkút (Gyűrt sziklák), 82x300x300 cm
Villány-Nagyharsányi Szoborpark, Kőesés tájplasztika, márvány, 1600x2200x1700 cm
Hajdúböszörmény, Szoboszlói út 4., Szökőkút, mészkő
1991      Villány-Nagyharsányi Szoborpark, Áttörés, márvány, 54x54x112 cm
(1987) Budapest, Gazdagrét, Nagyszeben tér, A Föld ereje szökőkút plasztika, mészkő, 100x640x640 cm
Recsk (az egykori recski munkatábor helyén), Recski emlékmű, márvány, gránit, 280x700x120 cm
1992      Fujimi Kogen, Japán, A feléledt oszlop c. gránitszobor, 350x85x70 cm
Balatonboglár, Fehér oszlop, márvány
1993      Csobaj, Háborús emlékmű, vörös és fehérmárvány
Villányi Művésztelep, Áttörés, márvány, 50x50x95 cm
1994      Budapest, Vigadó tér, MKHB székház, márvány és gránit plasztika, 340x700x400 cm
Kalifornia, Arthur Graham Szoborpark, USA, Kettős csavart oszlop, vörösmárvány, 170x85x40 cm
1995      Budapest, Vigadó tér, Kereskedelmi és Hitelbank Bank, Kőemlék a jövőből, vörösmárvány, gránit, 340x750x400 cm
1996      Budapest, Szabadság tér, Bankcenter, Az erő nyomai, márvány, gránit, mészkő, 200x400x400 cm
Pécs, Negyvennyolcasok tere, 1956-os Forradalom Emlékműve, fekete és vörös márvány, 586x720x845 cm
Tiszaújváros, Városház tér, Életfa, mészkő, 400x220x170 cm
1997      Üröm, Ívcsavar III., márvány (nincs felállítva)
1998      Budapest, Farkasréti temető, Solti György síremléke, mészkő
Budapest, Daewoo-díszkút, gránit – 3x3,2x3,4 m (lebontották )
1999      (1993) Montignac, Franciaország, Kibontott nagy oszlop, márvány – 300x40x40 cm
2000      Kölesd, kastélypark, Borkút, süttői és tardosi mészkő – 3x1,8x1,8 m
2001      Törökbálint, Astra-Zeneca székház előtt, Astra-kút (a lebontott Daewoo-díszkút átfaragása), vörös és fekete gránit, 300x320x320 cm
Szentendre, Áprily tér 5., Református Gimnázium aula, Arbor plantata, márványplasztika, 2,6x1,24x1,25m
Budapest, Váci út, Budapest Bank székház, Festett dombormű (Rákossy Anikóval közös mű), festett fa, 180x300x45 cm
2002      Budapest, Szentháromság tér, Tapintható láthatatlan bronzplasztika
2003      Budapest, Farkasréti temető, Illyés Gyula síremléke
2004      Cegléd, Fürdő tó,  Az Európai Uniós csatlakozási emlékmű, mészkő, krómacél, üveg, 380x700x700 cm
2005      Eger, Főtér, Tapintható-látható városkép-plasztika, bronz, darázskő, 23x135x40 cm,
2006      Ózd, Antalköz József tér, 1956-os forradalmi emlékmű, mészkő, 240x160x80 cm
Recski Emlékhely, Három 1956-ban mártírhalált halt recski fogoly emlékköve, (Recski emlékmű)
Tiszalúc, 56-os tér, '56-os emlékmű, parkterv és kősziklák
Vanves, Square de Verdun, Franciaország, Az észak-afrikai  harcosok emlékműve, mészkő, bronz, 180x48x32 cm
2007      Vanves, Főtér, Franciaország, Köztársaság bronzszobor, 220x200x96 cm
2008      Budapest, Ilka utca, A XX. század, festett beton, 350x50x50 cm 
Pordenone, Humuspark, Olaszország, Puha Ék tájplasztika, faág és növényzet, 140x1500x700 cm
Szentendre, Duna-part, Köszöntőszobor felújítása és átszínezése (Rákossy Anikóval)
Budapest, Vigadó tér, Budai panoráma - Tapogató dombormű
2009      Budapest, Fiumei úti Köztemető, Málnay-Bögi síremlék, gránit
2010      Szentendre, Áprily tér 5., Református Gimnázium udvara, Univerzum díszkút, gránit, 140x100x100 cm
2013      Balatonfüred, Vitorlás tér, Bujtor István / Balatoni legenda
2014      Budapest, Kossuth tér és a Parlament tapintóplasztikája. Bronz, gránit, 108x186x92 cm

Művek közgyűjteményekben
Budapest, Kogart Gyűjtemény
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Budapesti Történeti Múzeum
Dunaszerdahely (Szlovákia), Kortárs Magyar Gyűjtemény
Fujimi Szoborpark (Sozo no mori), (Japán)
Kalifornia (USA), Arthur Graham Szoborpark
Lisszabon (Portugália), Gulbenkian Múzeum
Nagyatádi Szoborpark
Nürnberg (Németország), Kunstmuseum
Pécs, Janus Pannonius Múzeum
Pordenone (Olaszország), Humuspark
Szentendre, Ferenczy Múzeum
Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum
Veszprém, Vass László Gyűjtemény
Varese, Villa Recalcati Szoborpark (Olaszország)
Varmlands Museum (Svédország)
Villány-Nagyharsányi szoborpark

Egyéni kiállítások

1968 Budapest, Fiatal Művészek Klubja
1968 Szentendre, Ferenczy Károly Múzeum (Veszely Ferenccel)
1972 Szentendre, Művésztelepi Galéria 
1973 Budapest, Műcsarnok, Kamareterem
1973 Tata, Művelődési Központ Szoborkert
1976 Budapest, Stúdió Galéria
1978 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria „Kísérleti műhely"- sorozat
1976 Budapest, Csepel Galéria
1979 Stadt Galerie Wels (Ausztria) (Bukta Imrével és Klimó Károllyal)
1979 Bázel (Svájc), Kunstmesse (Nagy Gáborral)
1980 Cluse (Franciaország), Városháza (Gerzson Pállal)
1981 Szentendre, Szentendrei Képtár
1982 Vác, Madách Galéria,
1986 Pécs, Pécsi Galéria
1986 Gödöllő, Gödöllői Galéria
1988 Budapest, Újpest Galéria
1988 Augsburg (Német Szövetségi Köztársaság) Holbeinhaus, Kunstverein (Bak Imrével,  Magyar Gáborral)
1991 Pécs, Pécsi Galéria
1991 Limburg (Németország) Stadgalerie (Hajdú Lászlóval, Regős Istvánnal)
1992 Antwerpen (Rákossy Anikóval), ASLK Bank
1993 Budapest, Műcsarnok, Olof Palme Ház, Budapest
1993 Balatonboglár, Kálvária-park (Bencsik Istvánnal)
1999 Szentendre, Szentendrei Képtár (Deim Pállal és Hajdú Lászlóval)
1999 Salon de Provence (Franciaország) (Rákossy Anikóval)
1999 Párizs (Franciaország) Magyar Intézet, (Rákossy Anikóval)
2000 Stuttgart (Németország), TREFF PUNKT
2001 Szentendre, Art'éria Galéria (katalógus)
2002 Budapest, BankCenter Galéria
2004 Szentendrei művészportrék 11,.Szentendre, Szentendrei Képtár és Kamaraterem   (Ferenczy Múzeum)
2005 Budapest, Rodin Galéria
2005 Vanves (Franciaország), Audience Galérie
2006 Mesterek és tanítványok – Farkas Ádám és Balogh Balázs, Budapest, Kévés   Stúdió Galéria
2008 Budapest, Kévés Stúdió Galéria
2009 Dunaszerdahely (Szlovákia), Dunaszerdahelyi Kortárs Galéria (Rákossy     Anikóval) (kat.)
2009 Zágráb (Horvátország), Galerija Vladimir Buzancic (katalógus)
2011 Sárvár, Arcis, Galéria
2012 Varese (Olaszország), Villa Recalcati 
2012 Varese (Olaszország), Spazio Lacit Galéria  
2013 Casati Galéria, Budapest, Viltin Galéria
2014 Kalandozások és megtérések, Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Parthenon-fríz terem, Epreskert

Csoportos kiállítások

1970 Pest megyei Tárlat, Szentendre, Ferenczy Károly Múzeum
        Szentendrei Tárlat, Szentendre, Ferenczy Károly Múzeum
1971 III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
        Stúdió' 71, Budapest, Ernst Múzeum
1972 Stúdió' 72, Budapest, Ernst Múzeum
1973 Stúdió' 73, Budapest, Ernst Múzeum
1974 IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1975 CO-X Csoport, Koppenhága (Dánia), Charlottenburg Múzeum
        Fa kisplasztikai kiállítás, Cegléd
1976 V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
        Szentendrei Művészet 1976., Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
1977 14e Biennale Middelheim, Antwerpen (Belgium)
         Le Havre,(Franciaország), Duisburg (Német Szövetségi Köztársaság)
1978 Fiatal Művészek Stúdiója kiállítása, Párizs, Grand Palais
        Magyar Szobrászat, Budapest, Műcsarnok
        Stúdió' 78, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
        Pest Megyei Tárlat, Rajzok, kisplasztikák, Szentendre, Szentendrei Képtár
1979  VI. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
         Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár.
         I. Biennale internationale de sculpture, Skironio Museum Polychronopoulos,  (Görögország)
         Fa és Környezet, Cegléd
         7 Künstler aus Ungarn, Basel (Svájc), Kunstmesse
         Szentendrei Plasztika, Kőszeg, Jurisics vár
         I. Internationale Jugengtriennale, Meister der Zeichnung, Nürnberg (Német  Szövetségi Köztársaság), Kunsthalle
1980  Hilversum (Hollandia), Meiningen (Német Szövetségi Köztársaság)
         Pest megyei Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre.
         Kunst von Szentendre II., Bécs, Collegium Hungaricum
         Rajzkiállítás, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
1981  VII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
         XI. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc
         V. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás, Budapest, Műcsarnok
         Fa és Környezet 3., Cegléd Kossuth Múzeum,
         Wiesbaden (Német Szövetségi Köztársaság), Galerie Zuta
1982 Országos Képzőművészeti Kiállítás, Budapest, Műcsarnok
        Szentendrei Grafikai Műhely kiállítása, Budapest, Vigadó Galéria
        Pest Megyei Tárlat, Szentendrei Képtár
1983 VIII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
        Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár.
        Tendencias de la Escultura Hungara Contemporanea, Madrid
        Espozicione internacionale di medaglie contemporanee, Firenze, Palazzo Medici
        IV. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron
1984  Pest Megyei Tárlat, Szentendrei Képtár.
         Modern Hungarian Medals – Medals and Antimedals. London, Goldsmiths' Hall, Oxford, Christ Church, Wolverhampton, Art Gallery
1985  Helyzetkép, országos szobrászkiállítás, Budapest, Műcsarnok
         Ötéves a Szentendrei Grafikai Műhely, Szombathely
         Válogatás a Szentendrei Grafikai Műhely anyagából, Madrid
         Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár
         Zeitgenössische Kunst aus Ungarn, Delmenhorst (Német Szövetségi Köztársaság) Die  Stadtische Galerie
1986  Kortárs Magyar Szobrászati tárlatok, Montreal, Torontó
         A Szentendrei Grafikai Műhely gyűjteményes kiállítása, Szentendrei Képtár
           III. Országos Rajzbiennálé, Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum
1987 Kortárs Magyar Képzőművészet, München.
        VI. Országos Éremművészeti Biennálé, Sopron, Lábasház
        Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár
        A Szentendrei Art'éria Galéria Kiállítása, Woerden (Hollandia), Stadsmuseum
        Zeitgenössische Bildende Kunst aus Ungarn, München (Német Szövetségi  Köztársaság) Galéria der Künstler
        A Szentendrei Art'éria Galéria kiállítása, Zalaegerszeg, Göcseji Múzeum
1988 II. Országos Faszobrászati Triennálé, Nagyatád
         A VI. Országos Érembiennálé díjazottainak kiállítása, Sopron, Lábasház
1989 Escultura Contemporanea Magiar, Lisszabon, Palacio Frontera
         XI. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
         Szentendrei Tárlat, Szentendrei Képtár
        1956/301, Pályázat az 1956-os forradalom vértanúinak emlékművére a 301-es  parcellában, Budapest Galéria
1990  I. Országos Szobrászrajz Biennálé, Budapest, Budatétényi Galéria
1991  XII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
         Kortárs művészet. Válogatás a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria  gyűjteményéből. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
1992  II. Országos Szobrászrajz Biennálé, Budapest, Budatétényi Galéria
1993  Az Art'éria Galéria a Vigadó Galériában, Budapest
         Auswahl aus der Ferenczy Muzeums in Szentendre, Böblingen (Németország) Galerie  Contact
         XIII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1994  Art'éria Galéria kiállítás, Szentendrei Képtár
         III. Nemzetközi Szobrászrajz Biennálé, Budapest, Nagytétényi Kastélymúzeum
1995  Helyzetkép/Magyar szobrászat, Budapest, Műcsarnok
         XIV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1996  A négy őselem. IV. Nemzetközi Szobrászrajz Biennálé, Budapest, Vigadó Galéria
1997 Sept sculpteurs hongrois contemporains, Chateau de Biron (Franciaország)
        Határesetek – Az érem harmadik oldala, Budapest Galéria
        Les vins des artistes – A bor és a művészek, Budapest, Francia Intézet
        Válogatás a szentendrei művészek második generációjának alkotásaiból, Szentendre,
        Barcsay Iskola Galéria
1998 Édes Szobrok – Sculptures Sucrées, Budapest, Francia Intézet
        A LÉLEK KAPUI – THE GATES OF SPIRIT. V. Országos Szobrászrajz Biennálé, Budapest, Pest Center Galéria
1999 Fém jelzés / Metal Signal. Nemzetközi Vasszobrászati Tárlat, Műcsarnok
        Szentendrei Tárlat, Szentendre, MűvészetMalom
         Áttűnések' 999, Szentendre, MűvészetMalom
         Új szerzemények a Ferenczy Múzeum képzőművészeti gyűjteményében, Szentendrei  Képtár.
2000  Művészettel az új évezredbe. Kortárs szoborkiállítás, Budapest, Városligeti-tó
         30 év múltán. Nemzetközi építész és képzőművész kiállítás. Építészet és művészet,  Kévés Stúdió Galéria, Budapest.
         Pest megyei Tárlat, Szentendre, MűvészetMalom
         Kalandozások és megtérések. IV. Országos Szobrászrajz Biennálé,
        Budapest, Vigadó Galéria
        Időhíd 2000. Mesterek és Tanítványok, Szentendre, MűvészetMalom
        22. Salgótarjáni szobor és képkiállítás a Milleneum jegyében, Salgótarján
2001 Családok a kortárs művészetekben. A Nádler, Csete és Farkas családok kiállítása,  Kévés Stúdió Galéria, Budapest.
         Re-conciliations, Magyar Kortárs Képzőművészeti kiállítás, Párizs
         Szobrászaton innen és túl, Országos tárlat, Budapest, Műcsarnok
        Távol-kelet és Távol-nyugat vonzásában, Szentendre, MűvészetMalom
2002 Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás
2003 Construcciones en la Arquitctura y Artes Plasticas Hungaras, Guadalajara (Mexico)  Istituto Cultural Cabanas
        XX. Századi magyar művészet Szentendréről nézve. Válogatás a Ferenczy Múzeum  Gyűjteményéből, Szentendre, MűvészetMalom
        Kötődések – A vidéki Magyarország emlékezete, Szentendre, Szabadtéri Néprajzi  Múzeum
        XVIII. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs 
2004 Socha a objekt IX,  Pozsony (Szlovákia),  Galeria Z.
        Construcciones en la Arquitectura y Artes Plasticas Hungaras, Lima (Peru),
        Colegio de Arquitectos de Peru
        Barcsay Iskola Galéria 1994–2004 kiállítás, Szentendre, Barcsay Iskola Galéria
2005 Szobrásztanárok Budapestről, Pozsony (Szlovákia) Képzőművészeti Egyetem, Galéria Médium
        Sculpture in the Garden, a Celebration of the RBS Centenary, Leicester (Anglia)
        Construcciones en la Arquitectura y Artes Plasticas Hungaras, Santiago (Chile),  Colegio de Arquitectos de Chile
2006 METRO-KIÁLLÍTÁS a magyar kultúráért, Budapest
2006 Szobrászat Szentendrén, Szentendre, Erdész Galéria
2007 Együttállás „2005-2006", Székesfehérvár, Csók István Képtár
2008 A VÉGTELEN SZALAG – Möbiusz álmok – Möbiusz koncepciók, Győr, Városi  Képtár
2009 DEDUKCIÓ. I. Szobrász Biennálé, Szentendre, MűvészetMalom.
        Hungarikonok – Kárpáti Gyűjtemény, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum
2010 Hungarikonok – Kárpáti Gyűjtemény, Eger, Várgaléria, Bécs, Collegium Hungaricum
2011 Művek vízre – tervek, modellek, Budapest, Vasarely Múzeum
2012 TÉR-PONTOK. II. Szobrász Biennálé, Szentendre, MűvészetMalom
        Színes szobrok Szentendréről, Szentendrei Képtár.
        Mi a magyar, Budapest, Műcsarnok 

Szimpozionok, művésztelepek, műhelyek

1971   Deberti Művésztelep, Bracciano (Olaszország), nemzetközi programban részvétel
1976   Pöstyén (Moravany, Csehszlovákia) Faszobrász szimpozion
1976   Nagyatádi Faszobrász Szimpozion 
1985–1990 Villányi Kőszobrász Művésztelep
1991  Villány, Szobrokat lebontott politikai emlékművek helyére program
1991–1999  Villány, Farkas Ádám Osztály nyári művésztelepei
1992   Fujimi Kogen, Sozo no Mori (Japán) alkotótelep
1997   Fukuhara egyetem (Japán)
2008   Pordenone (Olaszország), Humus Park land-art szimpozion,
2007–2008 A Farkas Ádám Osztály nyári művésztelepe az erdélyi Homoródszentmártonban
2009 A Farkas Ádám Osztály művésztelepe Székelyvéckén
2010–2014  A Farkas Ádám Osztály művésztelepe Nyárádszentsimonban

 

Bibliográfia

Bibliográfia

Tovább...

Válogatott bibliográfia

  • MMA könyvtári állomány
  • Közlések
  • Recepció

Közlések

1972  Bevezető. Farkas Ádám kiállítás. Olyan szobrokat szeretnék csinálni....Szentendre, Ferenczy Múzeum (~ katalógus)
1973  Nézzük meg együtt Ferenczy Béni Játszó fiúk szobrát. Művészet 1973. 7.
1976  Bevezető. Farkas Ádám kiállítása. Budapest, Stúdió Galéria
1993  Előszó. Farkas Ádám kiállítása. Átalakítható-e a világ? Budapest, Műcsarnok, Palme- ház (~ katalógus)
1997  Előszó.  (Katalógus)
1998  Azonosságok és különbségek a szobrász és az építész rajzi gondolkodásában. A lélek kapui. A Magyar Szobrász Társaság és a Symposion Társaság kiadványa.
1999  Előszó. Áttűnések 999. Felvezető gondolatok az első Összművészeti Fesztiválhoz a Szentendrei MűvészetMalomban. (Katalógus)
2000  Kérdések és válaszok a XX. század temetése alkalmából, Új Művészet 2000.
2000  Előszó. Időhíd 2000 – Felvezető gondolatok a második Összművészeti Fesztiválhoz. (Katalógus)
2000  Bálnadal és méhtánc, habilitációs előadás kivonata. Magyar Szemle, 2000/10
2000  Harminc év után. Kévés Galéria, Orczy Fórum 1. évf. 1.
2001  Bevezető. Új szobrok. Szentendre, Art'éria Galéria (Katalógus)
2001 A két pillér. Kévés Galéria, Orczy Fórum 2. évf. 1.
2001 Előszó. Távol-kelet és távol-nyugat vonzásában, Felvezető gondolatok a III. Összművészeti fesztiválhoz Szentendrén. (Katalógus)
2001  Mit őröljön a Malomkő? Szentendre és Vidéke
2002  Előszó. Ars poetica. Szinyei Merse Pál Társaság jubileumi kiadványa.
2003  Bevezető. A tűzikovács racionalitása. Lehoczky János albumához.
2004  A vas metamorfózisa, Lehoczky János kovácsművészetéről. Magyar Iparművészet 2004/1. 18-22.
2004 Public Art in the Mirror of the Changing Regime, Soul of the City, International Symposium on Art and Public Space. Hong Kong.
2005  A nemzeti értékek és sajátosságok fenntartásának kérdése a globalizáció tükrében, In.: „Helyzet", az MKISZ konferenciájának kiadványa.
2005 12 gondolat-töredék. Jelek és olvasatok, ~ művészetét bemutató album. MKE, Okker és ~ közös kiadása
2008  A kétszer avatott szobor, avagy a Szentendrei Köszöntőszobor újraértelmezése, Szentendre és Vidéke
2009  Egyediség, szerialitás, azonosíthatóság a szobrászatban. Új Művészet 2009. 8.
2010  Búcsú Kőrösényi Tamástól. Új Művészet 2010. 9.
2010  No5 Borsos Miklós. A betűvéső. In.: Hungarikonok, Kárpáti-gyűjtemény.
2010  Köztéri akcentusok, előadás a VII. Szobrászkonferencián, Műcsarnok 2010.12.03.
2012  Bevezető. Kő Pál a tanár. Balatonfüred, Vaszary Villa. (Katalógus)
2012  Bevezető. Kontúr András szobrászatáról. In.: Kontúr András album. Körmendi Galéria.
2011 Ars poetica. In.: Curvatura di pietra. Varese, Villa Recalcati. (Katalógus)

AV-dokumentumok
Filmek
1972: Szabados Árpád: Varázsolló. Képzőművészeti műsor gyermekeknek. Műsorvezető animátor: ~ Magyar Televízió.
1973  TV Galéria. ~ műtermében. Szerk. D. Fehér Zsuzsa. Magyar Televízió. 
1999: Kettős portré Farkas Ádámmal és Rákossy Anikóval. Rend. ifj. Nádasy László. Duna   Televízió.
2000  Beszélgetés a szobrásszal. Szerk., rend.:  Kecskeméti Kálmán. TV 2.
2003  Emlékjelek. Szerk. Kernács Gabriella, rend.: B. Farkas Tamás. MTV 2.

Recepció

1971  Vadas József: Múltba nyíló kapuk. Élet és Irodalom 1971. november 11.
1972  Horváth Béla: Kiállítási jegyzetek. Művészet 1972. 12.
1973  Horváth György: Két kiállítás, 1973. Magyar Nemzet július 31.
1973  Nagy Zoltán: Változatok két műfajban. ~ szobrai és Würtz Ádám grafikái. Népszabadság 1973. július 17.
1973   Bojár Iván: Kiállításról kiállításra. Magyar Hírlap 1973. augusztus 1.
1975  Kertész Péter: Szobrok cím nélkül, Ország-Világ 1975. október
1976  Molnár Zsolt: Műteremben ~ - nál, Magyar Ifjúság 1976. 36. szám
1976  P. Szűcs Júlia: Utak a kockához, vagy utak a kockától?  ~ kiállítása a Stúdió Galériában, Népszabadság 1976. március 20.
1977  Szombati Gyula: „Legjobb iskola a szülői ház volt". Reformátusok Lapja 1977. augusztus 14.
1978  Tóth Antal: ~ kiállításához, Ismertető kiadvány, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
1978  Interjú ~ -mal. Esti Hírlap 1978. június 28.
1979  P. Szabó Ernő: A természet, a mozgás elemzése. Pest-megyei Hírlap 1979. szeptember 2.
1979   Lóska Lajos: Szoborvázlatok, szoborgondolatok. Beszélgetés ~ -mal. Művészet, 1979. 4. 28-32.        
1980  Lóska Lajos: Rajzok a várban. Művészet 1980. 5.
1981  Kovács Péter: Negyvenévesek. Művészet 1981. 9. 16-19.
1981  Várnagy Ildikó: Szobrásztémák a nagyvilágban. Mozgó Világ 1981.
1982  P. Szabó Ernő: Előszó. Vác, Madách Galéria (Katalógus)
1982  P. Szabó Ernő: Emlékek a jövőből. Művészet 1982. 6.            
1982  Bán András: Kétszeres szűkítés. ~ kiállítása a Szentendrei Képtárban. 1982. Magyar Nemzet 1982. június 15.
1982  Hann Ferenc: ~ . Szentendre, Pest megyei Múzeumok Igazgatósága.
1982  Hann Ferenc: Leginkább egy whitmani fűszál hajlatára..., Mozgó Világ, 1982. július 1982  P. Szabó Ernő: Bevezető. Emlékek a jövőből. Vác, Madách Galéria (Katalógus)
1982  Hann Ferenc: Párbeszéd ~ szobrászművésszel. Lejegyezni a formaalakító erőket, Pest- megyei Hírlap 1982. július 20.
1982  P. Szűcs Júlia: Szobrászok a festők városából. ~ kiállítása a Szentendrei Képtárban, Népszabadság 1982. július 30.
1982  Nagy Zoltán: ~ műhelyében. Művészet 1982. 11.
1986  Wehner Tibor: Előszó. Gödöllő, Gödöllői Galéria
1986  Wehner Tibor: Köztéri szobraink. Budapest, Gondolat.
1986  (-)  :  ~ kiállítása. Pécsi Műsor 1986. február
1986  Wehner Tibor:  ~ kiállítása a szentendrei Pest megyei Művelődési központ Galériájában. Művészet 1986. 3.62.
1986   Gyetvay Ágnes: Elem-jel-környezet, ~  szobrászművész tárlata a Pécsi Galériában. Magyar Nemzet 1986. március 6.
1986   Wehner Tibor: A célkereszt a célpont. ~ rajzai. Kortárs 1986. március
1987  Gelencsér Éva: Zeitgenossische Bildende Kunst aus Ungarn, Katalógus bevezető.
1987  Lóska Lajos: Tektonikus formák bronzban. Művészet 1987. 9. 10-13.
1987  Gyárfás Péter: "A felület tolja fölfelé a kezed". Beszélgetés ~ szobrászművésszel. Mozgó Világ 1987/6.
1990  Millei Ilona: ~ XX. százada. Exkluzív 1990. 3. szám, április
1991  Kovács Orsolya: Bevezető. ~ Szobrairól. Pécs, Pécsi Galéria. (Katalógus)
1992  Kádár Márta: „Legyen ott egy jel...". A Recski Emlékmű és alkotója. Új Magyarország 1992. január  21.
1992  Dr. Aknay Tamás: Szobrokat ledöntött politikai emlékművek helyére, Baranyai Alkotótelepek kiadványa
1992  Issey Amemiya: Fujimi Kogen "Sozo no mori", International Sculpture Symposium  (Katalógus)
1992    Lóska Lajos: Szobor-vázlatok. Dimenziók találkozása, MKISZ kiadvány.
1993    Wehner Tibor: Bevezető tanulmány. ~ kiállítása. Budapest, Műcsarnok Palme-ház (Katalógus)
1993    Papp Zoltán: ~ kiállítása. Műcsarnok, Palme-ház. 1993. Balkon
1993    Acsay Judit: An Abstract Homage to Nature. Daily News 1993.  22-28 October
1993  Fábián László:  De... Farkas Ádám kiállítása. Új Magyarország 1993. november 11.
1993  (...): Háromszor egy, októberi impressziók. Népszabadság 1993. október 30.
1993  Vadas József: A felboncolt hideg kő. Magyar Hírlap 1993. október 26.
1993  Lóska Lajos: Dimenziók találkozása, Szobor-vázlatok, MKISZ kiadványa.
1994  Jovánovics György: "Réteg". ~ szobrai elé. Új Művészet 1994. 4.
1994  ~ reprodukciói. Valóság 1994. 12.
1994  Dunay Csilla: Belegabalyodott a szobrászatba. Rivalda 1994.2.
1996  Barry Parker: Sculpture in the New Central Europe. Sculpture 12/96
1997  Beke László: Possibilité de la sculpture., Restany Pierre: Au grand jeu du hasard de notre epoque, la Hongrie n'est pas en retard. Nagy Ildikó: Sept sculpteurs venus de    Hongrie. Hét magyar szobrász a Bironi Kastélyban. In.: Sept sculpteurs hongrois   contemporains, Chateau de Biron (Franciaország) Budapest, Műcsarnok
1997  P. Szabó Ernő: Párbeszéd a kővel, párbeszéd a világgal. Beszélgetés ~ szobrászművésszel. Új Művészet 1997. 5-6. 54-64.
1997  Romváry Ferenc: A Pécsi 56-os Mártíremlék. Budapest, Új Művészet Kiadó.
1997  Boros Géza:  Emlékművek 56-nak. Budapest, Az 1956-os Intézet kiadványa.
1998  Hudra Klára: A nap születése. In.: Providencia szoborgyűjtemény (Katalógus)
1999  P. Szűcs Júlia: Mai magyar képzőművészet – fogalommagyarázat. Balkon 1999/1.2. 14-23.
1999  Lengyel Péter: Szakdolgozat.Pécs, JPTE.
1999  Konok Tamás: Bevezető. Deim Pál, ~ és Hajdú László kiállítása a Szentendrei Képtárban. Szentendrei Képtár (Katalógus)
1999  Bodonyi Emőke: Bevezető. Deim Pál, ~ és Hajdú László kiállítása a Szentendrei  Képtárban. Szentendrei Képtár (Katalógus)
1999  Boros Géza: Pénz and szobor. Építőművészet 99/2
1999  Nagy Zoltán: Köztérben mozogva. Beszélgetés ~ szobrászművésszel. Magyar Szemle 1999. 2.
1999  Bernard Cazeau: Colonne developpé a Montignac. Le 1% artistique dans les colleges de Dordogne (Katalógus)
1999  Beke László: Bevezető. Fém-jelzés. Budapest, Műcsarnok (Katalógus)
1999  Wehner Tibor: ~ Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, Budapest, Enciklopédia kiadó.
2000  Keserű Katalin: Hozzászólás ~ "Bálnadal és Méhtánc" című előadásához, Káosz  és rend, MKISZT és a Szymposion Társaság kiadványa
2000  Wehner Tibor: ~ Művészettel az új évezredbe,  Sawyer Miller Group (Katalógus)
2000  Bernard Boclet: Le guide, Vert, Michelin Edition du Voyage, 43-44.
2001  Jacques Salomé: ~ Sculpteur, Re-conciliations, quinze artistes Contenporains  hongrois. ACAVA, Paris
2001   Fábián László: Dinasztiák, avagy vér és szellem, Építészet és művészet, Kévés Stúdió Galéria kiadványa.
2001   Bayer Ilona: Kőlélektan, Elite, 2001. augusztus
2001   Jóry Judit: Előszó. Konfigurációk/kontaminációk, Art'éria Galéria (Katalógus)
2002   Havasi János: Az öreg halász üzenete. Beszélgetés ~ szobrászművésszel, a MKErektorával, Képes Extra 2002.11
2002   Neményi Andrásné: Mai Magyar Érem, MKISZ kiadvány
2003  Végh Attila: A zuhanás boldogsága, TV- kritika.
2003   Kádas Viktória: Illyés Gyula síremléke, MTI, ápr.15.
2004  Podonyi Hedvig: Újra nyit a régi Műcsarnok. Beszélgetés a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorával, Terézváros. 2004.
2004  L. Kovásznai Viktória: Modern Magyar Éremművészet II. 1976–2000
2004   Lelkes Péter: Art Designer – A magyar formatervezés fél évszázada.
2005   Jelek és olvasatok, ~ művészetét bemutató album. MKE, Okker és ~ közös kiadása
2006  P. Szabó Ernő: Az emlékmű történelmi kilométerkő, Új Művészet. 8. 30-33.
2006  Wehner Tibor: 249 szobrász, MKISZ kiadványa
2006  Fábián László és F. G. Cortazar: Konstrukciók, struktúrák a magyar építészetben és képzőművészetben, Építészet és képzőművészet, Kévés Galéria kiadványa
2006 Sándor Mária: A fa és kő birodalma, Kertbarát magazin, XXIX. Évfolyam 7-8.
2008  Rappai Zsuzsa: Családi kör. Farkasék, Szentendre és Vidéke. 2008. február 15. 7.
2008  Jerger Krisztina: ART ON LAKE, Művészet a tavon, Kultúra 2008
2008  Riccardo Caldura: Humus park, International Land Art Meeting, Pordenone
2008  Bodó Katalin: Művészet a tavon, Kultúra 2008
2009  Bokor Tamás: Garancia újabb ezer évre, Szentendre és Vidéke…..
2009  Szabó Lilla: Előszó. Rákossy Anikó és ~ kiállítása, A Dunaszerdahelyi Kortárs  Magyar Galéria kiadványa (Katalógus)
2009   -VK-: Maestro és agitato a Vermes villában, DH, 9.30.
2009  Szabó Lilla: Előszó. Adam Farkas, Galerija Vladimir Buzancic, Zagreb (Katalógus)
2010  Iva Körber: Adám Farkas, ecenzije, Art magazin KONTURA, 106-107.
2010  Jelena Mandic-Muscet: Skladne kiparske forme, Vjesnik, 7-8.
2011  Seres Attila: Kőbeszélő. Népszabadság.
2012  Géza Szőcs: Dialogo tra spirali, Curvatura di pietra, Provincia di Varese  prof. Gaetan Cassina: Ádám Farkas, scultore ungherese, Curvatura di pietra, Provincia di Varese (Katalógus)
2012  Laura Orlandi: La voce della materia, Spazio Lavit, Varese
2012 Le sculture di Adam Farkas a Villa Recalcati, ARTE/VareseNews 4/09/2012
2012 Castiglioni Antonella: Mostra Farkas - Curvatura di pietra, http://www.provincia.va.it/mostrafarkas.
2012 M. Chi.: Ádám Farkas porta l'arte dall'Ungheria a Villa Recalcati, LA PROVINCIA, 5 settembre 2012
2013  Illyés Mária: Szeretek utat vágni a kőbe. Farkas Ádámmal beszélget Illyés Mária, Magyar Szemle, 2013- 1-2. 114-125.
2013   Ádám Farkas and Mária Illyés: Carving My Way int he Stone. Hungarian Review,  volume VI. no.1.
 


Kapcsolódó tartalmak

  • hírek
  • események
  • videók
További események >
További hírek >
További videók >
  • © Magyar Művészeti Akadémia, 2017

  • facebook
  • Hírlevél
  • Szakértők
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Kapcsolat