Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
    Tagozatok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • magyar English [Beta]
Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • magyar English [Beta]

format.option.empty_header
125594
MMA6634

 
Galéria >
 

Életrajz

Életrajz

Lázár Ervin
Kossuth-díjas író
Budapest, 1936. május 5.
Budapest, 2006. december 22.
Az MMA posztumusz tiszteleti tagja 


Tovább...

Életrajz

  • Életrajz
  • Díjak

Bár Lázár Ervin 1936. május 5-én Budapesten született, az életművében megteremtett magánmitológiája tanúsága szerint – a Puszták népét író Illyés Gyulához hasonlóan –  gyermekéveinek helyszíne, a Tolna megyei Alsó-Rácegrespuszta határozta meg világlátását. Édesapja Lázár István uradalmi intéző, édesanyja Pentz Etelka. A család 1951-ig lakott itt. Mivel a pusztán nem volt iskola, a környező települések iskoláit váltogatta szinte évről évre, többek között Sárszentlőrinc, Ercsi, Mezőszentgyörgy és Székesfehérvár iskolapadjait koptatta. 1950-ben a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanul tovább, ott érettségizik 1954-ben. Az érettségi után felvételt nyer az ELTE újságíró szakára. Eötvös-kollégista volt.

Az egyetem után Pécsre kerül, az Esti Pécsi Napló munkatársaként dolgozik, közben levelező tagozaton elvégzi az ELTE magyar szakát (1961). Szatirikus leleplező cikkeket ír Cerka Gabi és Plajbász Karcsi álnéven, majd 1964-től a Dunántúli Napló munkatársa lesz, ahol kritikákat, jegyzeteket, tárcákat közöl, s fontos műfajává válik a riport. A Jelenkor irodalmi folyóiratnak is ekkor lesz szerzője, Tüskés Tibor támogatásával rendszeresen jelennek meg novellái, az első 1958-ban. 1963-tól 1968-ig szerkesztőként dolgozik a lapnál.
1964-ben jelenik meg első kötete: A kisfiú és az oroszlánok (Móra), majd 1966-ban első novelláskötete Csonkacsütörtök címmel.
1965 márciusában Budapestre költözik, az Élet és Irodalomnál kap tördelőszerkesztői állást. 1969-ben újabb novelláskötet ad ki Egy lapát szén Nellikének címmel. Ebben az évben lesz tagja a Magyar Írószövetségnek. 1971-ig dolgozik az ÉS-nél, ezt követően mintegy két évtizedig szabadfoglalkozású író. Ez idő alatt családjával néhány évig Pécelen lakik, 1980-ban költöznek végleg Budapestre. Az 1971-es év abból a szempontból is jelentős állomás a pályán, hogy ekkor jelenik meg az író első (és egyetlen) regénye, A fehér tigris.
Lázár Ervin a hetvenes évek elején válik hallatlanul népszerűvé mint meseíró. A Hétfejű Tündér (1973) című kötete az évek során nyolc kiadást ért meg, számos színpadi adaptációja is készült, a Kőváry Katalin rendezte első előadássorozat bemutatója 1976. február 6-án volt. 1974-ben József Attila-díjjal jutalmazzák. Berzsián és Dideki (1979) című meseregényéért – amelyet színházi és bábszínházi adaptációban is bemutattak – a nemzetközi zsűri 1982-ben Andersen-diplomával tünteti ki. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) című kötetéért Év Könyve-díjat kap, majd 1989-ben újra az ő gyerekkönyvét díjazzák (Bab Berci kalandjai).
A rendszerváltozás éveiben újra aktív újságíró. 1989-ben egyik kezdeményezője, a lap első számának megjelenéséig szerkesztőbizottsági tagja az Új Időknek. A Magyar Fórum alapító tagja, 1990 augusztusáig főmunkatársa. 1990–1991-ig olvasószerkesztője a kéthetente megjelenő Magyar Naplónak. Ezt követően mintegy fél évig a Pesti Hírlap, majd újabb fél évig a Magyar Nemzet munkatársa. 1992 szeptemberétől a Hitel olvasószerkesztője. Ekkoriban rangos költők és írók szerkesztőségi műhelye a Hitel: Lázár Ervin Csoóri Sándorral, Ágh Istvánnal, Nagy Gáspárral, Görömbei Andrással, Döbrentei Kornéllal, Tőkéczki Lászlóval dolgozik együtt. Hatvanévesen megy nyugdíjba, de a Hitelnek mindvégig főmunkatársa marad.
1992 és 1993 között rövid ideig az Állami Bábszínház dramaturgjaként is dolgozik. Árgyélus királyfi címmel bábszínházi darabját mutatják be. A '90-es évektől számos hangjátéka, mesejátéka hangzik el a rádióban.
1994-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjának választják.
1996-ban megjelenő Csillagmajor című novellafüzére nagy sikert arat a kritikusok körében, elnyeri az Év Könyve-díjat is. A kötet írásai Alsó-rácegrespusztát, a tanyasi világot emelik mitológiai érvényű hellyé és kiindulóponttá, mágikus-realista, lírai párjaként Illyés Gyula Puszták népe alkotásának. 1996-ban Kossuth-díjjal, 2005-ben Prima Primissima-díjjal tüntetik ki. Az Osiris Kiadó – korábban Századvég Kiadó – gondozásában jelenik meg életműkiadása.

Halála után megjelent Naplójából (2007) tudhatjuk, hogy az alkotói folyamat során afféle társszerzőként tekintett családtagjaira: Zsófia lányára, feleségére, Vathy Zsuzsa íróra és lányukra, Fruzsinára, valamint fiukra, Zsigmondra.

Az életrajzot összeállította Nagy Gábor [2012]

________________________________

Életrajzi adatok
Budapest, 1936. május 5. 
Budapest, 2006. december 22.

Tanulmányok
1950–1954: Garay János Gimnázium, Szekszárd
1954–1959: Eötvös Loránd Tudományegyetem, újságíró szak
1959–1961: ELTE, levelező tagozat, magyar szak

Munkahelyek
1959–1963: Esti Pécsi Napló, újságíró
1964–1965: Dunántúli Napló (Pécs), újságíró
1963–1968: Jelenkor, szerkesztő
1965–1971: Élet és Irodalom, olvasószerkesztő
1971–1989: szabadfoglalkozású író
1989: Új Idők szerkesztőbizottsági tagja
1989–1990: Magyar Fórum főmunkatársa
1990–1991: Magyar Napló olvasószerkesztője
1991–1992: Pesti Hírlap munkatársa
1992: Magyar Nemzet munkatársa
1992–2006: Hitel c. folyóirat, 1992–1996: olvasószerkesztő, 1996–: haláláig főmunkatársa

Művészeti, társadalmi szervezeti tagság
1969–: Magyar Írók Szövetsége, (1990-től Magyar Írószövetség) tag, éveken át választmányi tag, 1995–1998: elnökségi tag
1994–2006: Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja
1959–1994: Magyar Újságírók Országos Szövetsége, tag, 1991–1994: etikai bizottság tagja

 

Munkásság

Munkásság

Nem ritka Lázár Ervinnél az a fajta játékos-humoros önreflexió sem, amely az olvasó előtt észrevétlenül feltárja a történet-csinálás rejtelmeit. Így kezdődik A Nyúl mint tolmács: „A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vigyorgott. Nagyon tehetséges volt ebben a műfajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges.;
Tovább...

Munkásság

  • Pályakép

Nagy Gábor: Lázár Ervin író

A Nagyszederfától Rácpácegresig

Lázár Ervin írásművészete három rétegből tevődik össze. Pályája kezdetén – a hatvanas évtized elejétől – és végén elsősorban novellákat írt. A 70-es–80-as években gyerekíróként, gyerekmesék írójaként vált hallatlanul népszerűvé és elismertté. Az 1971-ben megjelent regénye, A fehér tigris mintha csak kitérő volna a pályán: nem követte több regény, Lázár Ervint elkönyvelték a kispróza mestereként, s A fehér tigrisre is kevesebb figyelem jutott a megérdemeltnél.

Ezt a hármasságot árnyalja, hogy rádiójátékokat, hangjátékokat, forgatókönyveket is írt, s halála után megjelent Naplója, elegyes, többnyire az alkotófolyamattal, illetve hétköznapi benyomásokkal, észrevételekkel kapcsolatos feljegyzéseinek gyűjteménye is.

A különböző monografikus feldolgozások – Pompor Zoltán és Komáromi Gabriella munkái – egybehangzanak abban a tekintetben, hogy Lázár „felnőtteknek" és „gyerekeknek" szóló írásai között nem húznak éles határt. Teszik ezt joggal: a gyermekirodalom a szépirodalom azonos rangú része kellene hogy legyen az irodalmi értékelésben. Az azonban már túlzó „egyneműsítésnek" tűnik, hogy A fehér tigris regény voltát is kétségbe vonják, afféle hosszú elbeszélésként értelmezik. Nem hiszem, hogy fel kell oldani azt az ellentmondást, hogy a kispróza nagymestere írt egy regényt, amelynek a későbbiekben nincs folytatása az életműben. Már csak azért sem, mert A fehér tigris a kor egyik jelentős regénye akkor is, ha megjelenésekor – s a későbbi újrakiadások alkalmával – nem gyakorolt számottevő hatást az irodalmi folyamatokra.

S bár a regény meglehetősen komor, sötét színekkel megrajzolt történet, főbb jellemzőiben igenis szoros rokonságban van azzal az elbeszélésmóddal, amely Lázár novelláit és meséit jellemzi.

Ahogy Görömbei András fogalmazott: „Lázár Ervin írói kvalitása abban mutatkozik meg leginkább, hogy különleges és titokszerű történeteiben a megszokott realitás és az azt áthágó, víziószerű szféra elegyítése a lét eseményeit és törvényeit érzékelteti. Képes a lét szépségét, titokszerűségét és abszurditását érvényes történetekbe rendezni."

Bontsuk ki ezt a sűrű értelmezést. Lázár Ervin mindenkor történetet mond el – akkor is, amikor a magyar irodalmat elönti az a divat-áradat, amely szerint történetek már nincsenek. Lázár Ervin referenciális, azaz a valóságról beszél – de nem feltétlenül nyers realizmussal, hanem olyan titokszerű, mágikus elemekkel beoltva az elbeszélést, amely elemek épp irracionális, csoda-szerű, abszurd mivoltukban leplezik le a valóságot. Helyet cserél egymással reális és mágikus, olyan természetességgel, ahogy a Tótágas című mese szereplői kezdenek kézen járni.

Ez az írói tótágas legalább hármas eredetű, mint erre Pompor Zoltán rámutatott. Forrásvidéke Alsó-Rácegrespuszta, a pusztai emberek archaikus időket idéző meséi. Belső ösztönzője az az olthatatlan játék-kedv, amely kevés prózaírónknál nyilatkozik meg ilyen közvetlen természetességgel. S amelynek – hogy a harmadikat se felejtsem – a gyermeki nézőpont, a gyermeki fantázia- és képzeletvilág ad sérthetetlen otthonosságot.

Az író soha nem magyarázza, nem indokolja a csodás elemeket. Ahogy Pécsi Györgyi fogalmaz a Csillagmajor kapcsán: „Az író csak bejelenti a tényt: az ember meghall és lát egyebet is. Mert ember, mert megért valamit a létezés misztériumából: főként azt, hogy nem 'érthet', nem 'magyarázhat' meg mindent. Hogy szükségünk van nem annyira a 'csodákra', mint a csodára való érzékenységünkre, hogy hozzákapcsolódjunk a titokkal övezett nagy egészhez."

A kezdetekre még nem teljesen igaz ez a jellemzés: az első Lázár-novellák realisztikusabb, csupaszabb valóságérzékelése fokozatosan telítődik a titok, a csoda, a képtelenség különféle játékos elemeivel. A Csillagmajor ennek a változásnak a betetőzése.

Első novellái a természetes – pusztai, falusi – közegéből kiszakadó, a nagyvárosban idegenül csellengő embert mutatják be különböző élethelyzetekben.  Mint Pompor Zoltán megállapította: „Lázár Ervin korai novelláiban a nagyvárosi ember és ebbe az idegen közegbe belépő hősök értékrendje kibékíthetetlen ellentétben áll egymással. Az elbeszélések főszereplői alkalmazkodnak az új körülményekhez, kompromisszumot kötnek a világgal, hogy életben tudjanak maradni. Ezek a szinte szociografikus pontossággal megírt elbeszélések leginkább állapot-, helyzetrajzként definiálhatóak." Ennek az élethelyzetnek több novellában visszatérő megtestesítője Illés Ézsaiás, akit már neve is arra predesztinál, hogy a közönyös, kicsinyes nagyvárosi embereknek a szebb világ reményét prófétálja. Illés Ézsaiás azonban eleve alkalmatlanná válik erre a szerepre, mert maga is kompromisszumokat kénytelen kötni a környezet hatására. Számtalan komor hangulatú, ugyanakkor Illés Ézsaiás személyiségét ironikusan ábrázoló novellában (Játék álarcban; Mit tettél, Forrai Lőrinc; Egy lapát szén Nellikének stb.) vetett számot Lázár a kérdéssel, meddig őrizhető sértetlenül a gyermekkor és a szülőföld emlékezete egy olyan közegben, amely ezt a fajta kívülállást sem megérteni, sem tolerálni nem tudja. Illés Ézsaiás kapcsolatainak felemássága, kudarca a történetek végkimenetele: a ráébredés, hogy ha tisztának akarja megőrizni önmagát, örökké kívülálló marad. Innen, hogy alapérzése a szomorúság: „Illés Ézsaiás olyan reménytelenné vált, mint a szobája, csüggedten ült az ágya szélén. Ráadásul úgy érezte: ez az állapot végleges, most már sehogy sem tud kikecmeregni ebből a szobából s ebből a rossz szomorúságból sem."

Az első pályaszakasz egyik emblematikus novellája A Masoko Köztársaság. Az albérleti tengődés sivársága adja a novella alaphelyzetét; a főhős ebből a leszorítottságból tör ki a fantázia világába, amelyet aztán az albérletből való kirúgása után már-már elveszít, míg rá nem döbben: „Elhagyta a külváros lompos házait, rámeredtek egy új lakótelep kegyetlen kockái, s akkor megérezte, hogy legbelülről mosoly árad szét benne. [...] Most tudta meg, hogy a Masoko Köztársaság nem halt meg. Ott van benne legbelül."

Exodus a fantázia világába? Az is; és egy új látásmód kezdete, ahol a világ természetes részévé válnak a csodák, az abszurd képességek: a tárgyak üregeit, a semmit gyűjtögetőtől (A gyűjtögető) a nyulat valóban tigrissé varázsoló bűvészig (A bűvész). A történetekben mágikus elemek tűnnek fel, a szociografikus látásmódot felváltja az abszurd (amely azért többnyire kudarcot vall a külvilág józan realizmusával szemben), az elbeszélések hangja sem olyan szikár, mint a kezdetekben, teret kap a játékosság (már a Rozmaring című Ézsaiás-novellában is).

A hetvenes évek eleji hangjátékok gyűjteményét (Franka cirkusz) elemezve Pompor Zoltán több rokon vonást mutat ki a novellák és a hangjátékok között. Egyrészt az emlékezés a hangjátékokban is központi elemmé válik, másrészt itt is a fantáziavilágba menekülés jelenik meg egyfajta lázadásként a világ sivársága ellen: „A Lenn a kútban című hangjáték és A bolond kútásó látszólag című novella ellenirányú (mélység és magasság) cselekménye mégis ugyanabba az irányba mutat: kifelé a világból. Mindkét kútásónak az álmait az értetlen – a csodára süket és vak – közeg teszi elérhetetlenné, és mivel más lehetőségük nem marad: mindketten kiíródnak a valóságból egy fantasztikus dimenzióba, ahonnan a (múltra) figyelmes szemlélő számára még hallatszik a hangjuk." Ez alól csak a Krimi című  hangjáték kivétel: „a Krimi végkicsengése abban az értelemben pozitív, hogy az emlékek által megidézett múlt – a történet realista gondolkodású férfi szereplőinek ellentmondva – mégis valósággá válik, a fantasztikum diadalmaskodik a realitás felett."

A hangjátékok előtt jelent meg Lázár Ervin parabolaregénye: A fehér tigris. Hátborzongató, komor történet hatalomról és a hatalommal való visszaélésről. Jó szándékról és annak rosszra fordulásáról. Makos Gábor mellé egy fehér tigris szegődik, ami miatt egyszerre lesz a társadalom számkivetettje és természetfeletti hatalom birtokosa. A fehér tigris közreműködésével szinte mindent lebírhat – a várost gyötrő oligarchikus hatalmat is. De Makos Gábor – miközben az író bravúros eszközökkel eléri, hogy mindvégig érte szorítsunk – valójában antihős: nem fogja fel küldetésének értelmét, hatalmát szinte unalomból használja hol jóra, hol rosszra. S amint egyre inkább nem él, hanem visszaél ezzel a hatalommal, a hozzászegődött erő forrása, a fehér tigris – amelynek nincs szaga, nem éhes-szomjas –, kezd kifordulni önmagából: kezd szürkülni, visszanyeri foltjait, már szomjat is érez. Makos Gábor a tigrissel együtt menekül a városból. Két lakonikus mondattal zárul a regény: „A tigris a térde mellett ballagott. Lenézett rá, s az orrát megcsapta a vadállatok csípős bűze."

A fehér tigris különös metafora: a hatalom megtestesítője. A tigris, amíg Makos Gábor jóra igyekszik használni, elzárja őt a külvilágtól, nemkívánatos személlyé teszi. Visszaélve e hatalommal számkivetett páriából még a kisváros vezetőjévé is lehet válni, ám ennek ára a tigris fehérségének elvesztése. S innentől már Makos Gábor sem bízhat a tigrisben, menekülnie kell...

Ha itt zárulna a történet – ahol valójában inkább indult, hisz A fehér tigris Lázár Ervin harmadik könyve, még 1971-ből –, akkor igaz volna ma is Ács Margit korábbi megfigyelése: „Hogy az a hatalom is, mely a legigazságosabb harcban: a zsarnokság ellen, és a legigazabb, legeszményibb lény: a fehér tigris segítségével győzedelmeskedett, automatikusan átfordul a zsarnokságba, talán nem is a legkeserűbb tanulsága a könyvnek. Hanem mintha Lázár Ervin az emberben csalódott volna. Mintha nem bízna már abban, hogy az emberben megvan a hibátlan erkölcsi mérték, mely minden zsarnokságnál örökebb és fontosabb, éppen mert az igazi fegyver a zsarnokság ellen." De hát maga a kritikus is észreveszi, már 1974-ben, hogy az író A fehér tigris után megnyelte nyugalmát: abban, hogy „ő maga képesnek bizonyult erkölcsi mértékének megőrzésére".

Ez az erkölcsi mérték adja a Lázár Ervin-mesék sajátos varázsát, illetve a történetmesélésnek az a különös, immáron eredeti Lázár Ervin-i elegye, mint az elbeszélésekét: hétköznapiság és természetfeletti zavartalan együtt-élése lüktet minden történetében. Már sajátos névadásával tótágast áll a világ: Riz Tejbeg, a norgol óriás, doktor Zirzurr, a fogorvos, az olykor bizony pukkancs Frukkancs, a duzzogásra szintén hajlamos Duzma Dözmő (aki ráadásul földterhe burbók, afféle magába burkolózó kedves bumburnyák) – vég nélkül sorolhatnánk a képtelen… nem, dehogy, éppen hogy képi fantáziánkat is megmozgató, a legváltozatosabb nyelvi bakfincákon alapuló neveket. Gyermek és az esetleg felolvasó felnőtt együtt lubickolhatnak ebben a nyelvi zuhatagban, még versenghetnek is, ki jön rá előbb, miért Ólacs Óknub az igazi neve a fázóművésznek, Kaltzimnói Jeges Dideriknek.

Ezeknek a neveknek ritmusuk van, játékosak, és körüllengi őket valami titok, ami szerencsére (mert a gyerekek még nem olvasnak irodalomtörténetet) nem lepleződik le. És egy részük mindig a szereplő mivoltára, jellemére utal. Vacskamati elég csacska macska, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa fölidézi a hegyek zordon fenyőit, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon egyenesen beszélő név, s a felnőtteknek eszükbe juthat róla a Kádár-rendszer némelyik, kis agyvelejű, ám a nagy zabálásoktól-poharazgatásoktól hájfejűvé hízott fejese.

A jó modern mese egyik fő különbsége a népmesékhez képest (és ez is összeforrasztja a novellákkal), hogy nem akarja a jó–rossz, fekete–fehér szembeállítás fél-igazságával ámítani a gyereket. Lázár Ervin meséje legalábbis semmiképp. A Négyszögletű Kerek Erdő majd minden szereplője szerethető, de egyik sem egy jellembajnok. Mikkamakka igazságos és segítőkész és jószívű, ugyanakkor idegesítően tudálékos. Vacskamati roppant aranyosan hebrencs, Ló Szerafin vagy Szörnyeteg Lajos sem éppen észkombájnok, de megbízható, nagylelkű barátok.

És a Lázár Ervin-mesékben vannak bizony antihősök is. A Lattipa és a Napban a leány hős, Lattipa „őszeszélyessége" börtönbe akarja zárni a Napot. Nem marad más megoldás: az udvari bolond Lattipát zárja be „egy ócska várkastély cintermébe", ahonnan a rácsos ablak mögül kémlelőzve teljesül Lattipa kívánsága: rács mögött látja a Napot. Feloldás a mese végén, megnyugtató zárlat? Szó sincs róla: az antihős számára nincs feloldozás: „Nos, éppen így állunk – fejezi be a mesélő. – Mit tehetnénk mást?"

Kriszti királykisasszony is csalódást okozhat a királykisasszonyi szerepre áhítozó lányolvasóknak. Palacsinta-imádatától és fölösleges kilóitól még a „föl- és kitalálnok" sem tudja megszabadítani, sőt éppen a segíteni igyekvő „nagydarab, kövér, fájós lábú föl- és kitalálnok" fogy le tíz kilót, jól megkergettetvén Kriszti királykisasszony poroszlóitól. Föl is sóhajt a végén: „– Mégiscsak nagy találmány a soványító palacsinta!"

Jó és rossz emberek (állatok), kedves, szeretetreméltó és megvetendő vagy szánalmas mesehősök kart karba öltve sétálnak keresztül Lázár Ervin meséin (és kapnak olykor hajba), mert a vérbeli meseíró tudja, hogy a gyerekek nem hülyék, idejekorán szembesülnek az élet napos és árnyékos oldalával is, s az irodalom nem arra való, hogy hamis illúzióvilággal hitegesse őket.

Ami szerethetővé teszi a szomorúbb, megnyugtató feloldás nélkül végződő történeteket is, az Lázár Ervin legnagyobb erénye: a teremtő, szertelen, tobzódó, kimeríthetetlen gazdagságú, színpompás, játékos és nemegyszer fergeteges humorú nyelv.

Tetszik, nem tetszik, ez a nyelv nem mindig felel meg a pösze-píszí elvárásainak. Játszi humorral ugyan, de mégiscsak kigúnyolja Kriszti királykisasszony kövérségét: „Kriszti királykisasszonynak nyomós oka volt rá, hogy megutálja a palacsintát. Ő maga volt a nyomós ok. Mert gömbölyű volt, mint egy búbos kemence, széles, mint egy szalmakazal, és vastag, mint a rácpácegresi Nagyszederfa." És milyen is a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon? „Feje köcsög, lába tuskó, hasa hordó, füle lepény, a melle melence, a szája kemence." Aromo pedig „fékezhetetlen agyvelejű". És amúgy előző életében „szabad foglalkozású nyúl volt. Káposztaszakértő."

Az állandó eposzi jelzők bevésik a szereplők jellemét a gyerekek agyába, az ismétlések megnyugtató ritmusa otthonosság-érzetet ad nekik. Az ismétlés az emberi lét, sőt általában a lét egyik legfontosabb összetevője. A gyerekeknek különösen szükségük van rá: az ismétlésből eredő rendszerességre. Lázár Ervin különösen akkor van elemében, amikor szinonimák véghetetlen sorával mondja egyre ugyanazt. Kiteríti, mint varázsszőnyeget, az olvasó elé a nyelv páratlan gazdagságát, és máris messzire röpülhet a gyermeki fantázia. Mikkamakka felé „közeledett a lárma, a hejehuja, a hipszihopsza" (Ló Szerafin legyőzi önmagát). És „Mi történt Szörnyeteg Lajossal? Már egy jó félórája csak ténfereg, kódorog, szédeleg, lődörög itt a tisztáson." (Szörnyeteg Lajos, jaj de álmos) Marcinak meg „helyre kis szeplői voltak. Csinosak, jóképűek, vidorak." (Szökevény szeplők) A megelevenítés – szintén a gyermeki képzelet jellemző tulajdonsága! – még élőbbé, kedvesebbé teszi e szeplőket: „A legnagyobb akkora volt, mint egy jól táplált borsó, a legkisebb meg, mint egy fogyókúrázó mákszem." Frukk éktelen sírása groteszk-játékos nyelvi lelemények révén válik átélhetővé: „Sírós Frukk bömbölt. Vernyákolt – ver-ver-ver, nyervákolt – nyer-nyer-nyer, tutujkázott – tuj-tuj-tuj, óbégatott – ób-ób-ób." Később összevonva: „Ver-nyer-tuj-óóóób!" S amikor megkérdezik tőle, miért sír, a választékos és gyermeki-játékos kifejezések vegyítése tanítja (észrevétlenül) a nyelv hajlékonyságára a gyerekeket: „Sírós Frukknak kikerekedett a szeme, és a torkán akadt a tuj-tuj."

Nem ritka Lázár Ervinnél az a fajta játékos-humoros önreflexió sem, amely az olvasó előtt észrevétlenül feltárja a történet-csinálás rejtelmeit. Így kezdődik A Nyúl mint tolmács: „A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vigyorgott. Nagyon tehetséges volt ebben a műfajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges. Mivelhogy a tisztáson éppen a Kecske reggelizett. Ő sem túl lényeges, de róla akarok mesélni." És így a Ha három lábon gyábokorsz: „Ezt a mesét öt évvel ezelőtt meg akartam írni, mégis csak most láthatok hozzá. Mert nagyon sok utánajárásba került. A kislány miatt, akiről a történet szól. Csak annyit tudtam róla, hogy szőke és szép, zöld szeme van. Ezt különben láthatja mindenki, aki nem vak. [Az ilyen humoros közbevetéseknek is nagymestere Lázár Ervin!] De mire megyek én azzal, ha tudom valakiről, hogy kívül milyen?! Azt szerettem volna tudni: belül milyen? És ez került sok utánajárásba." S következik egy vég nélküli, a természetest a groteszk, csodaszerű elemekkel keverő, nyelvjátékos felsorolás: „Mert meg kellett kérdeznem majd mindenkit, aki ismerte: egy remetét, egy vadászt, az édesapját, egy boszorkát, egy tündért, egy kecskepásztort, egy gombát, az anyját, egy barátnőjét, egy királyt, egy szép lányt, egy málnabokrot, egy apácát, Mikkamakkát, egy salabaktert, egy kunt, egy kánt, egy kanonokot, egy számtantanárt, egy fánkot és egy elefánkot és Julit és Gyurit…"

Lázár Ervin kiapadhatatlan leleménnyel csűri-csavarja a nyelvet, s a gyerekek csöppet sem akadnak fenn a felnőtt ésszel értelmetlennek tűnő fordulatokon. Az sem zavarja őket, ha ezt-azt nem értenek. A jó mese fölemeli magához a gyermeket. Miért is nem használ a koplalás Szörnyeteg Lajosnak? „Egy órája ugyanis megevett egy sült kappant, két rittyentett hőzönbőzönt, három nyárson pirított úritököt, négy almás pitét, öt bőralmát, hat ringlit és hét habos tortát." (Szörnyeteg Lajos, jaj de álmos)

A lehetetlen, a csoda kéz a kézben jár a rögvalósággal: ez közhely Lázár Ervin meséi kapcsán. De az igazi csoda a nyelvben történik, az igazi valóság a nyelvben nyílik ki. A Lázár Ervin-i nyelv egyszerű és sziporkázó. Utánozhatatlan.

Szinte minden Lázár Ervin-történetet beleng valami könnyed melankólia. S olykor maga a Szomorúság válik szereplővé. „Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság – kezdődik a Négyszögletű Kerek Erdő. – Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem." A szomorúság ellen a Lázár-történetek mindig ugyanazt az orvosságot kínálják: a szeretetet. De ne próféciát várjunk a meséktől, hanem a nyelv tündökletes játékában lelhetünk rá: a megnyugtató, karba-vevő, elringató szeretet is a nyelvben képződik meg. A nyelv gyönyörűségében. És ha szó szerint mondatik ki, ha egyenesen a szeretet szóval végződik egy mese, azt is óvatosan készíti elő, alkotja, teremti meg a szomorúságon felülemelkedő játékosság, humor, nyelvi lelemény. Mint A Hétfejű Tündér zárlatában: „Mert egy bolond levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel." Mert mi Az élet titka? „Most már, idők múltával azt is tudom, hogy arról szólt a mese: a világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos, amivel el kell jutni az Üveghegy elé, s aki az Üveghegy elé akar jutni, annak ismernie kell testvérét, anyját, nagyapját, tudnia kell, hogy az Üveghegy vára mindenki előtt nyitva áll, csak szeretet és tiszta szív kell hozzá." (A manógyár)

Meseírói sikerét talán csak a Csillagmajorral közelítette meg Lázár Ervin. Ez a novelláskötete élénk kritikai visszhangot váltott ki. Alsó-rácegrespusztához, a kezdetekhez tér itt vissza az elbeszélő, de nem úgy, mint Illés Ézsaiás, aki csak a veszteséget, a pusztulást konstatálhatja. Szinte egytől egyig remekművek sorakoznak a kötetben, a Lázár Ervin-i történetmesélés legkiforrottabb példái. A Tamási Áronéval rokon „tündéri" vagy mágikus realizmus és az elbeszélésmód eredendően derűs, játékos tónusa azonnal magával ragadja az olvasót. A tolvaj című novellában rejtélyes módon tűnnek el a házakból a tárgyak; amikor a tolvaj, aki történetesen egy angyal, űrt hagy maga után, mert soha többé nem jön „lopni", hiába kínálják föl neki az ellopható tárgyakat. A rejtély sokszor megfejtés nélkül marad, mint a Csillagmajor című elbeszélésben. Nem tudni, a fehér inges legény miért állt be a kukoricaszedők közé, s ha már hegynyi mennyiséget szedett rövid idő alatt, miért megy el, miért hagyja hátra a munkát meggyorsító szerszámot, egyáltalán: ki volt ő, sírjából fölkelt halott vagy valódi ember? A grófnő hőse, Isztike fölruházza új, flancos ruhákkal a falubelieket, azzal a feltétellel, hogy a régi ruháikat el kell égetniük. De az új ruhák alkalmatlanok a falusi munkára, életmódra. Kinevetik egymást, s végül átszabják az új ruhákat. „Csupa derű ez a történet. Az elbeszélő szelíd iróniával és igen nagy nyelvi-szemléleti érzékenységgel, leleménnyel, gazdagsággal mutatja be a rácpácegresi rend megváltoztatását és helyreállítását egyaránt." (Görömbei András)

Mert ez a kötet is arról szól, mint Lázár Ervin meséi és korábbi novellái, vagy akár egyetlen regénye, A fehér tigris: valamiképp meg kell őrizni az erkölcsi méltóságunkat. Még akkor is, ha emiatt kitaszítottnak érezzük magunkat.

Az egyébként feladatokban gazdag életút – újságírói, tördelőszerkesztői, olvasó- és prózaszerkesztői szakaszait említhetném, kiemelve a Hitel folyóiratnál eltöltött évtizedet – önmaga bizonyság erre: az erkölcsi méltóság megőrzésére. Még fontosabb talán ennél az, hogy a művek is ugyanazt sugározzák, amit a szerző élete: a szeretet legyőzhetetlenségét (Alföldy Jenő egyenesen a „szeretet lángelméjé"-nek nevezte Lázár Ervint), a mindig, mindenhonnan hazatérés kötelességét és örömét.

Sokan a „nagy művet" hiányolták Lázár Ervintől. Azt írta erről a 2007-ben megjelent Napló egyik bejegyzésében: „Van olyan író, aki fényes, ismeretlen tájakra vezet el, van, aki magas hegycsúcsokra visz föl, van, aki fölboncol előtted egy eleven testet, van, aki csak annyit akar, hogy egy pillanatra otthon érezd magad, anyád szelíden a válladra teszi a karját". Nem kétséges, hogy melyiket vállalta, s az sem, hogy neki sikerült. Bejárta a teljes utat, a Nagyszederfától Budapesten át Rácpácegresig.

[2012]

Bibliográfia

Bibliográfia

Tovább...

Válogatott bibliográfia

  • MMA könyvtári állomány
  • Önálló könyvek
  • Feldolgozások
  • Recepció

Önálló könyvek magyar nyelven

Próza
Csonkacsütörtök. Elbeszélések. Bp. 1966. Szépirodalmi, 229 [3] p.  
Egy lapát szén Nellikének
. Elbeszélések, mesék. Bp. 1969. Szépirodalmi, 313 [3] p.
A fehér tigris. Regény. Bp. 1971. Szépirodalmi, 214 [2] p. = 2. kiad.: Bp. 1990. Széphalom, 172 [2] p. = 3. kiad.: Bp. 1998. Osiris, 152 p.
Buddha szomorú. Elbeszélések. Bp. 1973. Szépirodalmi, 197 [3] p.
A Masoko Köztársaság. Elbeszélések. Bp. 1981. Móra, 365 [3] p. (Kozmosz Könyvek.)
Lázár Ervin novellái. [A Masoko Köztársaság. Simf, a füst. Öt, hat, hét.] Ill.: Hegyi Márta. Bp. 1982. Magyar Iparművészeti Főiskola Typo-grafikai Tanszék, 21 [3] p.
Tuvudsz ivígy? Elbeszélések. Ill. Kecskeméti Kálmán. Bp. 1987. Szépirodalmi, 233 [7] p.
Hét szeretőm. Válogatott novellák. Vál. és szerk.: Domokos Mátyás. Bp. 1994. Osiris – Századvég, 273 [5] p. (Osiris–Századvég Könyvtár.) = 2. kiad.: Bp. 2002. Osiris, 338 p. = ua. [változatlan utánny.] 2006.
Kisangyal. Vál. és új elbeszélések. Bp. 1997. Osiris, 222 [6] p. (Osiris Könyvtár.) = 2. kiad.: Bp. 2002. Osiris, 274 p. = ua. [változatlan utánny.] 2005. = ua. [változatlan utánny.] 2006.
A fehér tigris – A Franka cirkusz. Bp. 2005.
 
Tanulmány, esszé
Napló. Bp. 2007. Osiris, 372 p.  
 
Gyerekkönyv

A kisfiú meg az oroszlánok. Meseregény. Ill.: Réber László. Bp. 1964. Móra, 91 [5] p. = 2. kiad.: Bp. 1978. Móra, 91 [5] p. = 3. kiad.: Bp. 1982. Móra, 81 [7] p. = 4. kiad.: Bp. 1997. Osiris, 75 [5] p. = 5. kiad.: Bp. 2001. Osiris, 75 [5] p.
A nagyravágyó feketerigó. Mese. Ill.: Réber László. Bp. 1969. Móra, 13 [3] p. = 2. kiad.: Bp. 1978. Móra, 13 [3] p.
A Hétfejű Tündér. Mesék. Ill.: Réber László. Bp. 1973. Móra, 146 [6] p. = 2., változatlan kiad.: 1977. Móra, 145 [7] p. = 3., változatlan kiad.: 1980. Móra, 145 [7] p. = 4., változatlan kiad.: 1992. Móra, 145 [7] p. (Talizmán. Készült a Móra Könyvklub tagjainak.) = 5., bőv. kiad.: Ill. Réber László. Bp. 1995. Osiris, 129 [3] p. = ua. [változatlan utánny.] 1996. = ua. [változatlan utánny.] 1997. = ua. [változatlan utánny.] 1998. = ua. [változatlan utánny.] 2005. = ua. [változatlan utánny.] 2006.
Öregapó madarai. Ismeretterjesztő képeskönyv. Ill.: Balogh Péter. Bp. 1974. Móra, 29 [3] p. (Bölcs Bagoly.) = 2., változatlan kiad.: 1977. = 3., változatlan kiad.: 1981. = ua. (román–magyar közös kiad.) Bp. 1981. Móra, 29 [3] p. (Bölcs Bagoly.) = 4. kiad.: 1984. (Bölcs Bagoly.)
Bikfi-bukfenc-bukferenc. Mesék. Ill.: Réber László. Bp. 1976. Móra, 85 [3] p.
Berzsián és Dideki. Meseregény. Ill.: Réber László. Bp. 1979. Móra, 138 [6] p. = 2. kiad.: Ill.: Vida Győző. Bp. 1993. Századvég, 108 [4] p. = 3. kiad.: Ill.: Réber László. Bp. 1997. Osiris, 132 [4] p. = ua. [változatlan utánny.] 2002.
Gyere haza, Mikkamakka! Meseregény. Ill.: Réber László. Bp. 1980. Móra, 74 [6] p.
Szegény Dzsoni és Árnika. Meseregény. Ill.: Réber László. Bp. 1981. Móra, 82 [6] p. = 2. kiad.: Lázár Ervin meséje Hegyi Gábor fotóival. Bp. 1983. Móra – Novotrade, 62 [2] p. = 3. kiad.: Bp. 2004. Osiris, 81 p.
A Négyszögletű Kerek Erdő. Mesék. Ill.: Réber László. Bp. 1985. Móra, 168 p. = 2. kiad.: Bp. 1994. Osiris–Századvég, 166 [6] p. = ua. [változatlan utánny.] 1995. = 2., jav. kiad.: Bp. 1995. Osiris, 166 [6] p. = ua. [változatlan utánny.] 1995. [1996.] = ua. [változatlan utánny.] 1997. = ua. [változatlan utánny.] 1998. = ua. [változatlan utánny.] 2006.
Bab Berci kalandjai. Meseregény. Ill.: Réber László. Bp. 1989. Móra, 101 [3] p. = 2. kiad.: Ill.: Réber László. Bp. 1997. Osiris, 120 [4] p. = ua. [változatlan utánny.] 1998. = ua. [változatlan utánny.] 2002. = ua. [változatlan utánny.] 2006.
December tábornok. Mesék. Ill.: Tettamanti Béla. Bp. 1989. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, [1–36 számozatlan] p.
Lovak, kutyák, madarak. Történetek állatokról. Ill.: Dolnik Miklós. Bp. 1990. Vario, 36 p.
A Franka Cirkusz. Hangjátékok. Ill.: Kecskeméti Kálmán. Bp. 1990. Szépirodalmi, 334 [6] p.
A manógyár. Mesék. Ill.: Faltis Alexandra. Bp. 1993. Századvég, 58 [2] p. = 2., bőv. kiad.: Bp. 2002. p.
Csillagmajor. Elbeszélésciklus. Bp. 1996. Osiris, 103 [5] p. (Osiris könyvtár.) = 2., jav. kiad.: Bp. 1998. Osiris, 105 [3] p. (Osiris könyvtár.) = 3. kiad.: Bp. 2005. Osiris, 186 p.
Hapci király. Mesék. Ill.: Réber László. Bp. 1998. Osiris, 76 [4] p. = ua. [változatlan utánny.] 2002. = ua. [változatlan utánny.] 2006.
Az aranyifjítószóló madár. Ámi Lajos meséi. Bp. 2001. Osiris, 160 p.
Eredeti üzenet. Mesék. Pécs. 2001. Művészetek Háza, 48 p. (CD-melléklettel.)  
Tüskés varabin.
[Öregapó madarai; Lovak, kutyák, madarak.] Bp. 2003. Osiris, 88 p. = ua. [változatlan utánny.] 2006.
Magyar mondák. Bp. 2005. Osiris, 95 p. = ua. [változatlan utánny.] 2006.  
Lázár Zsófia – Lázár Ervin: Bogármese. Bp. 2006. Sanoma Budapest, 78 p.
A kalapba zárt lány. Mese. Ill.: Pittman Zsófi. Bp. 2008. Osiris, 36 p.
 
 
Könyvek idegen nyelven  

A kisfiú és az orsozlánok
(németül:) Auf Petis Hof sind Löwen. [Erzählung für Kinder.] (Übers.: Ita Szent-Iványi. Ill.: László Réber.) Bp.–Berlin. 1969. Corvina–Der Kinderbuchverlag, 94 p.
(románul:) Băietelul si leii. [Roman pentru copii.] ([Trad] de Petre Judith. Il. de Sergiu Georgescu.) Bukarest. 1975. Creangă Kiadó, 63 p.
A nagyravágyó feketerigó
(németül:) Die bunte Amsel. [Märchen in Versen.] (Übertr. Henriette Engl–Schade, Ill. László Réber.) Bp. 1972. Corvina, [8] p.  
(lengyelül:) Czarny kos. [Ksiazka z bajkami ilustrowana.] (Przełoz. Camilla Mondral. Il.: Zdislaw Witwicki.) Warszawa. 1975. Nasza Ksiegarnia, 24 [2] p.
 
A fehér tigris
(lengyelül:)  Biały tygrys. [Powieść.] Przełoz. Alicja Mazurkiewicz. Varsó. 1974. PIW, 180 p. (Wspólczesna proza światowa.)
 
A Hétfejű Tündér
(észtül:) Seitsmepäine haldjas. [Muinasjutte.] Tolk.: Edvin Hiedel. Ill.: László Réber. Tallinn. 1984. Eesti Raamat, 162 [4] p.
(szlovákul:) Sedemhlavá víla. [Prel. Mila Haugová, il. Miroslav Cipár.] Bratislava. 1987. Mladé letá, 124 [4] p. (Zlatý kl'účik.)
Öregapó madarai
(csehül:) Dedeckova vypráveni o ptácich. [Poučna obrázková knizka.] (Preloz. Ladislav Kindl. Il. Péter Balogh.) Bp. 1980. Corvina, 29 p.
 
Szegény Dzsoni és Árnika
(olaszul:) Povero Gioni e Arnica. [Favola.] (Trad.: Gaetano Minuta. Disegni: László Réber.) Róma – Bp. 1984. Cittá Nuova – Corvina, 86 p.
(németül:) Arnika, die Entenprinzessin. (Aus dem Ungarischen von Hans Skirecki. Ill. von László Réber.) Berlin. 1988. Kinderbuchverl, 71 p.
 
Válogatások Lázár Ervin meséiből idegen nyelven (gyűjteményes könyvek)
Bersian und Meister Schräubchen. [Märchen.] ([Übers] von Hans Skirecki. Ill. von László Réber.) Berlin. 1983. Kinderbuchverlag, 106 [2] p. (Buchfink Bücher.)
O Kvadratno-kruglom lesze, Mikke–Maju i drugih. Veszelüe szkazki. (Szosztavl. O[leg] Gromov. Perev. A[natolij] Sztarosztyin, Sz[ergej Ivanovics] Fagyejev, Oleg Vlagyimirovics Gromov. [Ill] G. Alimov.) Moszkva. 1985. Gyetszkaja Lityeratura, 204 [4] p. 
Fokusnik. Rasskazy. (Per s veng. [P. Bondarovskogo, E. Malyhinoj, V. El'cova–Vasil'eva], sost. M. Ul'rih, predisl. E. Malyhinoj.) Moszkva. 1987. Izvestiâ, 154 p. (Biblioteka žurnala „Inostrannaâ literatura".)
Ljugmusen och andra sagor. [Övers. av Inger Edelfeldt och André Takács.] (Omsl. och ill. av Inger Edelfeldt.) Stockholm. 1987. Bonniers Junior Förlag AB., 138 p. 
Malcsik i lvi. Poveszt–szkazka. (Per sz vengr. Irina Lugovaja.) In: Parusz. Szb. lit.–hudozs. i publiciszt. Moszkva. 1987. Molodaja Gvargyija, 148–175. p.  
Lyvemusen og andre eventyr. (På dansk ved [svédből ford.] Peer Sibast. Ill. af Inger Edelfeldt.) [København.] 1988. Gyldendal, 139 p.
Beržians un Dideki. (Tulk. Elga Sakse un Laima Žihare.) [Sast. Laima Žihare, makslinieks Gunars Vindedzis.] Riga. 1995. Spriditis, cop. 207 p.
 

Feldolgozások
 
Színpadi adaptációk
 

A Hétfejű Tündér. Mesejáték. Bemutatta a Thália Színház Stúdiója 1976. február 6-án, Kőváry Katalin rendezésében; a nagyváradi Állami Színház 1980. október 12-én, Demian József rendezésében; a Józsefvárosi Színház 1983. február 12-én (díszbemutató: Fertőd, február 7.), Konter László rendezésében; a Pécsi Nemzeti  Színház Kamaraterme 1983. november 27-én, Bánky Gábor rendezésében; a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínháza 1996. november 6-án, Majoros István rendezésében; az Éjszakai Színház – Bolygó Kultusz Motel a Ferencvárosi Művelődési Központban, a Kaláka együttes zenéjével 2000. január 31-én, Kőváry Katalin rendezésében.
Berzsián és Dideki. Mesejáték. Bemutatta a kaposvári Csiky Gergely Színház 1980. március 20-án, Lengyel Pál rendezésében; majd az Állami Bábszínház 1983. január 25-én, ugyancsak Lengyel Pál rendezésében, a zeneszerző Darvas Ferenc, a báb- és díszlettervező Koós Iván volt.
A kisfiú meg az oroszlánok. Mesejáték. Bemutatta a kaposvári Csiky Gergely Színház 1983. szeptember 16-án, Ács János rendezésében, valamint 1997. szeptember 22-én, Tóth Miklós rendezésében, és a szolnoki Szigligeti Színház 1992. november 13-án, Tasnádi Márton rendezésében. 
A kacsakirálylány. Mesejáték. Bemutatta a győri Kisfaludy Színház 1985. május 26-án, Bor József rendezésében.
Gyere haza, Mikkamakka! Mesejáték. Bemutatta a kecskeméti Katona József Színház 1985. november 16-án, Galkó Balázs rendezésében.
A legkisebb boszorkány [Bábjáték.] Bemutató az egri Gárdonyi Színház Harlekin Bábtagozatán, 1991. nov.3-án. Rendezte: Lengyel Pál. Bemutatta a Budapest Bábszínház, 2001. (?) Rendezte: Lengyel Pál. Megjegyzés: A Nemzetközi Gyermekszínházi Biennálé (2002) egyik díjazott előadása.
Dömdödöm. Mesejáték. Bemutatta a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház 1991. december 19-én, Mező Béla rendezésében.
Bab Berci kalandjai. Mesejáték. Bemutatta a Veszprémi Petőfi Színház 1992. március 1-én, Lengyel Pál rendezésében.
A hang. Opera. Zenéjét szerezte Rózsa Pál. Bemutatta a Szegedi Nemzeti Színház Stúdiószínpada 1993. február 19-én, Sándor János rendezésében.
Árgyélus királyfi. Bábdarab. Bemutatta a Budapest Bábszínház 1994. november 12-én, Lengyel Pál rendezésében. Zenéjét szerezte Darvas Ferenc, a bábokat és a díszletet Koós Iván tervezte.
 
Rádiós feldolgozások:
A bajnok. /Novella/ - Kossuth Rádió, 2000. máj.1.
A manógyár. [ Mesék.] - Bartók Rádió, 2005. június19.
A kovács. / Novella/ - Bartók Rádió, 2006. febr. 12.
Rádiószínház – Krimi - Kossuth Rádió 2012-05-20 21:04 (55') ID=1385874
Rádiószínház – Életünk, halálunk -Kossuth Rádió 2011-09-18 21:04 (55') ID=1256938; Kossuth Rádió 2011-09-18 20:04 (55') ID=1256952 Részletek Vathy Zsuzsa és Lázár Ervin naplójegyzeteiből Rádióra alkalmazta: Csaba Klári […]
Rádiószínház – Capriccio - Kossuth Rádió 2011-05-07 21:03 (51') ID=1201312 
 
Televíziós, filmes adaptációk
A kisfiú meg az oroszlánok. Televíziós mesejáték. (1979.) Rendezte: Katkics Ilona.
Szegény Dzsoni és Árnika. Játékfilm. (1983.) Rendezte: Sólyom András.  
A Franka cirkusz. Magyar krimi. Tévéfilm. (1989.) Forgatókönyv: Lázár Ervin. Rendezte: Felvidéki Judit.
Gyere haza, Mikkamakka! Tévéfilm. (1997.) Rendezte: Bothorányi Zsolt.

Audio-vizuális dokumentumok (hangkazetta, hanglemez, CD, DVD)
A fájós fogú oroszlán. Hangjáték gyermekeknek. (Hungaroton, 1979.)
 A Hétfejű Tündér. Lázár Ervin meséi. (Hungaroton, 1981.)
 Szegény Dzsoni és Árnika. Mesejáték. (Hungaroton, 1982.)
A Hétfejű Tündér. Csákányi Eszter előadásában. Bp. 2005. Kossuth. (3 CD.)
A kisfiú meg az oroszlánok. Előadja: Reviczky Gábor. Bp. 2007. Parlando Hangoskönyvkiadó. (2 CD.)

Recepció
 
Nyomtatott dokumentumok, önálló könyvek
Komáromi Gabriella: Lázár Ervin élete és munkássága. Osiris Kiadó, 2011. 392. p.
Marton Mária: Mese Lázár Ervinről. Könyvmolyképző Kiadó, 2007. 144 p.
Pompor Zoltán: A hétfejű szeretet. (Hagyomány és újítás Lázár Ervin művészetében.) Kiss József Könyvkiadó, 2008. 232 p.
Vathy Zsuzsa: Paradicsommadár. – Életünk, halálunk. – A seholse ideje. =
V. Zs.: Életünk, halálunk. Bp. 2007. Helikon. (digitalizált)
 
Folyóiratokban, kötetben megjelent kritikák és tanulmányok:
Ács Margit: Miért kiáltották ki a Masoko Köztársaságot? = Tiszatáj, 1974/10, 69–72. = Uő: A hely hívása, Antológia Kiadó, 2000., 165–170.
Ágh István: Lázár Ervin hatvanéves. = Élet és Irodalom, 1996. 18. sz. 9.  
Ágh István: Nem is képzeltük akkor. = Hitel, 2006/5. 4–5.
Alföldy Jenő: A hétfejű tündér. = Jelenkor, 1973. 7–8. sz. 763–764.  
Alföldy Jenő: Rácpácegresi mirákulum. = Uő: „Egy szenvedély margójára", Fekete Sas Kiadó, 2005. 438–443.
Alföldy Jenő: Hősmondák, történeti regény a gyerekeknek. (Lázár Ervin: Magyar mondák.) = Magyar Napló, 2006/1. 26–27.
Alföldy Jenő: Teljes égbolt a szűkebb haza fölött. (Lázár Ervin írói világa.) = Hitel, 2007/5. 95–113.
Angyal János: Lázár Ervin: Csonkacsütörtök. = Új Írás, 1966/11. 120–121.
Angyalosi Gergely: Csillagmajor. = Kritika, 1997. 2. sz. 42.  
Bakonyi István: Realitás és írói látomás. = Árgus, 1997. 3. sz. 57–61.
Balázs Sándor: Képzelet és valóság. = Magyar Demokrata, 1998/5. 46–47.
Balázs Sándor: Világvégi helyeken. = Napi Magyarország, 1999. február 5. 12.  
Bán Zsófia: Lázár Ervin: Kisangyal. Élet és Irodalom, 1997. november 21. 13.  
BazsóMárton: A mese szeretete. = Kincskereső, 2001. nov-dec., 12–15.  
Béládi Miklós – Rónay László szerk.: A magyar irodalom története 1945–1975 III/2. Akadémiai Kiadó, 1990. 1245–1251.
Bodor Béla: A közveszélyes patyolat. = Élet és Irodalom, 1990/28. 10.  
Bognár Tas: Lázár Ervin. = Óvodai nevelés, 1981. 7–8. sz. 284–286.
Boldizsár Ildikó: Mese-e a műmese? Folklór és irodalom. szerk. Szemerkényi Ágnes, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005. 355–361.  
Boldizsár Ildikó: ...volt ... Mese-figyelő Sün Balázstól Bab Berciig. = Uő, Mesepoétika. Akadémiai Kiadó, 2004. 200–209.  
Boldizsár Ildikó: Ki az az Ámi Lajos? = Uő: Mesepoétika. Akadémiai Kiadó, 2004. 223–225.  
Boldizsár Ildikó: Kirgyola és Bergyola (Lázár Ervin: Hapci király). = Uő: Mesepoétika. Akadémiai Kiadó, 2004. 247–248.
Boros Károly: Lázár Ervin. = Magyar Demokrata, 2002/49. 60–63.
Cs. Nagy Ibolya: Asszony, kisdeddel. Lázár Ervin: Az asszony. = Hitel, 2006/5. 16–23.
Cs. Nagy Ibolya: Lehet, hogy szeretnek? Lázár Ervin: Napló. = Hitel, 2008/5. 121–126.
Cs. Nagy István: Lázár Ervin akaratmeséje. = Könyv és Nevelés, 1982/6, 261-264.  
Cs. Nagy István: Lázár Ervin meséi. = Könyv és Nevelés, 1977/3, 95-100.  
Cseri Péter: A Kincskereső Lázár Ervinnél. = Kincskereső, 1976/5.  
Csíkvári Gábor: Napjaink irodalma a nyolc-tízosztályos általános iskolában. [A fehér tigris című regény ismertetése.] = Irodalomtanítás. (Szerk.: Sipos Lajos.) Bp. 1994. Pauz Kiadó –Universitas Kulturális Alapítvány. 1. 293–298.
Csíkvári Gábor: Tünékeny, hétköznapi csodáink Lázár Ervin: A fehér tigris. = Uő: Kalliopé a Mária téren. Trezor Kiadó, 1998. 68–80.
Csukás István: Búcsú Lázár Ervintől. = Holmi, 2007/2.
Dallos Edina: A fantázia része a valóságnak. = Napi Magyarország, 1999. július 10. Mell. 31.  
Demény Péter: A gyerekektől sokat tanulhatunk. = Népszabadság, 2001. július 20. 9.  
Faragó Vilmos: A szürkülő tigris. = Élet és irodalom, 1972/14. 11.  
Faragó Vilmos: Lázár Ervin: Csonkacsütörtök. = Élet és Irodalom, 1966, 40.  
Farkas Aranka: „... És hát játszik az ember!" – Nonszensz hagyományok és gyermeki neologizmusok Lázár Ervin nyelvi játékaiban. = Iskolakultúra, 2002/10. 25–36.  
Ferencz Győző: A gyerekkor küszöbén. = Népszabadság, 2002. augusztus 3.  
Fogarassy Miklós: Lázár Ervin: Egy lapát szén Nellikének. = Kritika, 1969/10. 61–62.  
Fráter Zoltán: A csoda bennünk van. = Kortárs, 1997. 4. sz. 105–107.
Gacsányi József: Lázár Ervin pályavázlata. = Dunatáj, 1994. 4. sz. 45–50.
Galuska László Pál: „Életmesék". Lázár Ervin élete és munkássága. = Jelenkor, 2012/9. 936–938.
Gáll István: „Nem mese a mese." Lázár Ervin. = Uő: Hullámlovas. Bp. 1981. Kozmosz Könyvek. 229–233.  
Görömbei András: A rácpácegresi Csillagmajorban. = Magyar Napló, 1997. 5–6. sz. 60–61. = Uő: Létértelmezések. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1999. 266–271.
Görömbei András: Ervinnek hét szeretője van. = Hitel, 2006/5. 8–9.
Győri Anna: Nem a mese van veszélyben, hanem az emberek. = Új Pedagógiai Szemle, 2000/7–8. 169–181.  
Hajdu Lívia: Lázár Ervin A fehér tigris című művének „mesés" és „regényes"vonatkozásai. = Palimszeszt 24, http://magyarirodalom.elte.hu/palimpszeszt/24_szam/05.html  
Hanthy Kinga: Búzaszemek. = Magyar Nemzet, 2001. december 22. 23.  
Horváth Lajos: Berzsián költő köszöntése. Lázár Ervinnek legeslegbarátibb legszeretettel. = Lyukasóra, 1996. 5. sz. 5–7.
Iszlai Zoltán: Berzsián harmadik élete. = Élet és Irodalom, 1983/6. 12.  
Jánossy Lajos – Péterfy Gergely: Lázár Ervin: Távoli hegyek csürkei. = Törökfürdő, 1996/1. 35–38.  
Javorniczky István: Az ember a sorsáért felel. = Magyar Nemzet, 1998/244. 13.  
Juhász Mária: Lázár Ervin: Csonkacsütörtök. = Alföld, 1967/6. 75–77.  
Kalász Márton: Búcsú Lázár Ervintől. = Hitel, 2007/3. 4–5.
Karakasné Kőszegi Katalin: A manógyár. = Somogy, 2006/4–5. 249–251.
Károlyi Csaba: Lázár Ervin másik arca. = Élet és Irodalom, 1996. 37. sz. 17.  
Károlyi Csaba: Tuvudsz ivigy? = Alföld, 1988/6. 63–65.  
Kemsei István: Menekülés a mesébe. = Magyar Napló, 1999/dec. 39–45.
Kemsei István: Duzma Dözmő titkai (Lázár Ervin: Napló). = Székelyföld, 2009/1.
Kerékgyártó György: Egy elismert életműkét része. = Új Magyarország, 1996. március 16. 9.
„ Kicsoda az az én?" = Lyukasóra, 1994. 4. sz. (Melléklet.) IX–XVI.  
Komáromi Gabriella: A tündér hétfejű (Változások a „fikció erdejében"). = Fordulópont 19. 2003/1. 92-111.
Komáromi Gabriella: Berzsián, a mesebeli hasonmás. Lázár Ervin meseregényéről. = Uő: A gyermekkönyvek titkos kertje. Tanulmányok, esszék, kritikák. Bp. 1998. Pannonica Kiadó. 271–279.
Kőrösi Zoltán: Hatodrét füzetek. (Lázár Ervin: Napló.) = Jelenkor, 2008/4. 469–470.
Lázár Ervin a Cimborában. Nyári vakáció, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1981. 145-147.  
Lázár Ervin: A bolond kútásó. = Magyar irodalom 1945-1995. Műelemzések. (szerk. Reményi – Tarján), Corvina, 1999. 157–160. 163.
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki. Borbély Sándor szerk. Ötven nagyon fontos „gyerekkönyv". Műértések és műelemzések, Pannonica Kiadó, 2000. 263–268.  
Lázár Fruzsina: A mese varázsgömbjében. Vigília, 2001/12. 950–953.  
Lovász Andrea: „mi egy képes egy képtelenhez képest?". = Tiszatáj, 2002/12. 53–75.  
Lovász Andrea: Gyermek-irodalom: diskurzusváltozatok. = Forrás, 2000/12. 91–102.  
Lőcsei Gabriella: Ha egy történet jó, majdnem örök érvényű. = Magyar Nemzet, 2001. január 6. 15.  
Majoros József: Lázár Ervin: Egy lapát szén Nellikének. Tiszatáj, 1970. 588–589.  
Márkus Béla: Fővárosa Rácpácegres. Tiszatáj, 1998/jún. 92–97.  
Márkus Béla: A hétfejű szeretet (Pompor Zoltán könyve Lázár Ervin elbeszélő művészetéről. = Hitel, 2009/5.
Marton Mária: Kis ház egy sűrű erdő közepén. = Magyar Hírlap, 1996. december 7. Mell. 16.  
Matúz Gábor: Lázár Ervin. Demokrata, 1996/2. 54–55.
Megyeri Dávid: Álom az életről. = Új Írás, 1991/3. 115–117.  
Mrena Julianna: Budapestet Rácpácegreshez csatolták. = Magyar Nemzet, 2002. június 20. 23.  
Nádor Tamás: Kavics és csillag. = Új Könyvpiac, 2005/október, 33–35.  
Nádor Tamás: Lázár Ervin. = Uő: 33X10. Bp, 1980. 281–289.  
Nagy Gabriella: A nagy mesélő valódi és fiktív életrajza. = Új Forrás, 1999/8. 46–56.  
Németh Luca: A Csillagmajor mágikus realista olvasata. Hitel, 1999/aug. 85–91.  
Novák Gábor: A tanárt saját meggyőződése vezesse a magyarázatban. = Köznevelés, 1998/16. 17–18.  
Oláh Zoltán: Kimondható-e a végtelen? (Paksi köszöntő Lázár Ervin 70. születésnapjára). = Hitel, 2006/5. 10–15.
P. Kovács Imre: Lázár Ervin új meséi. = Tanító, 1994/okt. 31.
Pankucsi Mária: Dömdödöm, az autonóm közösségi lény. Lázár Ervin: Gyere haza, Mikkamakka című meséjének szociálpszichológiai tanulságai. = Napjaink, 1985. 5. sz. 8–9.  
Pál Melinda: A legjobb szívű behemót. = Beszélő, 2000/9–10, 178–181.
Pompor Zoltán: Az emlékek ereje. (Lázár Ervin: A fehér tigris, A Franka cirkusz). = Hitel, 2006/5. 4–5.
Pompor Zoltán: Lázár Ervin Illés Ézsaiás-novelláinak világa = Hitel, 2007/3. 10–20.
Sinka Erzsébet: Lázár Ervin: A fehér tigris. = Alföld 1972/11. 70–72.
Solymosy Zsuzsanna: Lázár Ervin: Ha kibírjuk az első három napot... Napút 2004/8. 3–7.  
Sombor Judit: Valamit mondani akartam és mese vált belőle. = Új Tükör, 1982/2.  
Sóvári Zsuzsa – Szebeni András: Lázár Ervin 1500-ért vett sajtot. = Esti Hírlap, 1996. április 5. 20.
Szakolczay Lajos: Hová megy a Kormos Pista gőzhajó? = Új Írás, 1979. 12. sz. 65–69. = Uő: Ötágú síp. Tanulmányok, esszék, kritikák. Bp. 1989. Magvető. 516–519.  
Szakonyi Károly: Csodamajor. Új Könyvpiac, 2005/október. 34–35.  
Szentesi Zsolt: Mese és valóság határán. = Alföld, 1995. 12. sz. 93–95.  
Szilágyi Zsófia: Csöndpuszta. = Alföld, 1997. 3. sz. 77–80.  
T. Puskás Ildikó: Tuvudsz ivígy? = Könyv Kiadó Kereskedő, 1997/8. 3.  
Takács Ferenc: Pótvizsga. Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika. = Népszabadság, 2005. február 5.  
Tamás Zsuzsa: Szeretet és megváltás Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika című
meséjében. =
Somogy 2006/4–5. 252–262.  
Tarbay Ede: Lázár Ervin sajátos világa. = Uő: Gyermekirodalomra vezérlőkalauz, Szent István Társulat, 1999. 307–315.
Tarján Tamás: Pályakép a katonaládából. (Komáromi Gabriella: Lázár Ervin élete és munkássága). = Kortárs, 2013/3.
Tüskés Tibor: „A mese: nem mese." = Uő. Pannóniai változatok, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977. 211–219.  
Tüskés Tibor: Lázár Ervin: Buddha szomorú. = Jelenkor 1974. 467–468.  
Tüskés Tibor: Lázár Ervin. = Lyukasóra, 1994/4. IX–XVI.  
Tüskés Tibor: Lázár Ervin: A Masoko köztársaság. = Uő: Titokkereső. Pátria Könyvek, 1991. 241–253.
Tüskés Tibor: Lázár Ervin Rácegrese. = Lyukasóra, 1997. 2. sz. 27.  
Tüskés Tibor: „A mese: nem mese. Lázár Ervin." Pályarajz. = T. T.: Pannóniai változatok. Bp. 1977. Szépirodalmi. 211–229.
Tüskés Tibor: Lázár Ervinről személyesen. = Hitel, 2010/3. 66–81.
Tüskés Tibor: A rácpácegresi Berzsián költő elment. = Jelenkor, 2007/2. 239.
Vámos Miklós: Jókedvemről. = Új Írás, 1974. 6. sz. 110–111.
Varga Lajos Márton: Hosszan tartó sötétségek idején. Hatvanéves Lázár Ervin Kossuth-díjas író. = Népszabadság, 1996. május 4. sz. 11.  
Varga Lajos Márton: Titkos és szemérmes szerelemféle. = Népszabadság, 1994/158. VIII. 165.
Vargha Balázs: A magyar gyermekkönyv-csoda (Kormos és Lázár felől nézve). Kortárs, 1984/2. 297–304.  
Varjas Endre: Az ember nélkülözhetetlen tigrise. = Új Írás, 1972. 9. sz. 124–127.
Végvári Viktória: A fehér tigris. = 7×7 híres mai magyar regény. Bp. 1997. Móra Kiadó. 298–308.
Vörös Péter: Valóság, mese szelíd humorral. = Új Szó, 2001. május 10. 14.  
Vukovári Panna: A krimibe öltözött irodalom. = Napút, 2003/3. 36–48.  
Závada Pál: Füstpamat és árvácskaárnyék. = Holmi, 1991/6. 782–783.  
Zsávolya Zoltán: Lázár Ervin novellisztikája. = Somogy, 1999/szept–okt. 523–527.  
 
Interjúk nyomtatott dokumentumokban  
Ágoston Zoltán: Minden, ami elmúlt, megvan. Beszélgetés Lázár Ervinnel. = Jelenkor, 2006/5. 475-487.  
Bertha Bulcsu: Lázár Ervin. = Uő: Meztelen a király. Tizenöt portré. [Interjúk.]      Bp. 1972. Szépirodalmi Könyvkiadó. 9–28.
Borbély László: A kő gurul tovább – Beszélgetés Lázár Ervinnel. = Könyvhét, 2002/10. 7
Csikós Szilvia, Nem kell más csak egy olyan zug, ahol lehetőleg békén hagynak. = Új Magyarország, 1997. augusztus 15. 9.  
Devich Márton: A jó meséhez az írói lélek derűje szükségeltetik. Lázár Ervin Álmos Palkóról, a sakkbábuk színérőlés arról, hogy a történetei önálló életre kelnek. = Magyar Nemzet, 1996. január 6.  
Gacsályi József: Én a gyermekektől tanultam a legtöbbet. = Somogy, 1999/5. 439–441.  
Havas Ervin: Szörnyeteg Lajos és társai. Beszélgetés Lázár Ervinnel. =       Népszabadság, 1980. június 1. 11.  
Kövesdy Zsuzsa: A népmese több az irodalomnál – Beszélgetés Lázár Ervinnel. Eső, 2001. 2. 11–13.
László Dóra: Árgyélus királyfi, Piroska meg a démon = Magyar Nemzet, 1994/265. 11.
Matúz Gábor: Lázár Ervin. = Demokrata, 1996. 2. sz. 54–55.
Nádra Valéria. Ervin, te kimentél a divatból. = Köztársaság, 1993/2. 70–72.  
Schäffer Erzsébet: Egy morgós varázsló. Beszélgetés Lázár Ervinnel. = Nők Lapja, 1998. 21. 9.  
Sóvári Zsuzsa–Szebeni András: Lázár Ervin 1500-ért vett sajtot. = Esti Hírlap, 1996. április 5. 20.  
Szepesi Attila: Tündérek és gombák. Beszélgetés Lázár Ervinnel. = Pesti Hírlap, 1993. április 26. 13. 
 
Audio-vizuális dokumentumok az alkotóról   
Tálentum – Lázár Ervin Kossuth-díjas író: "Arany Jánost választottam...": Rendhagyó portréfilm Lázár Ervinről - Duna Televízió 2012-10-30 19:20 (32') ID=1444736
Méretes tündér - Magyar portréfilm – Magyar Televízió 1 2011-05-08 15:25 (56') ID=1184934
Szerelmes földrajz – A Négyszögletű Kerek Erdő - Duna Televízió 2011-05-05 15:25 (28') ID=1184414
Szülőföldjeink... – Bemutatja Lázár Ervin író és Vathy Zsuzsa író - Magyar Televízió 1 2010-09-06 15:30 (48') ID=1050386


Kapcsolódó tartalmak

  • hírek
  • események
  • videók
További események >
További hírek >
További videók >
  • © Magyar Művészeti Akadémia, 2017

  • facebook
  • Hírlevél
  • Szakértők
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Kapcsolat