Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
    Tagozatok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • magyar English [Beta]
Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • magyar English [Beta]

format.option.empty_header
14528
MMA61864

 
Galéria >
 

Életrajz

Életrajz

Gulyás Gyula
Balázs Béla-díjas filmrendező
Budapest, 1944. június 27.
Az MMA rendes tagja (2011–)
Film- és Fotóművészeti Tagozat
Tovább...

Életrajz

  • Életrajz
  • Díjak
  • Ars poetica

Életrajzi adatok
Budapest, 1944. június 27.

Tanulmányok
Kölcsey Ferenc Gimnázium
Bolyai János Gimnázium
Eötvös Lóránd Tudományegyetem, BTK, magyar-művészettörténet szak (diploma)
1972–1975: Marxista-Leninista Esti Egyetem, esztétika szakosító
1975–1978: Marxista-Leninista Esti Egyetem, filozófia szakosító
1975–1978: Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki kar, műemlékes szakmérnöki (nem diplomázott)

Munkahelyek
1962: Cordatic Gumigyár, segédmunkás
1963: Élelmiszeripari Vállalat, segédmunkás
1968–1971: Magyar Nemzeti Galéria
1971–1979: Országos Műemléki Felügyelőség
1979–1981: Mafilm, Népszerű Tudományos Filmstúdió, rendezőasszisztens-gyakornok
1981–1991: Mafilm, rendező

Oktatói tevékenység
1993–2007: Miskolci Egyetem BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék, docens

Művészeti szervezeti tagság
1965–: Magyar Amatőrfilm Szövetség
1980–: Magyar Filmművészek Szövetsége
1976–1984: Balázs Béla Stúdió, vezetőségi tag két cikluson át
1992–1995: MTV Magyar Dokumentumfilm-műhely vezetője
1992–2009: Magyar Történelmi Film Alapítvány, kuratóriumi tag
1998–2009: MADE (Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesülete), alapító tag
1980–1985: Társulás Stúdió
2006– 2011: MMA társadalmi szervezet tagja
2011–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag

Gulyás Gyula: Appendix – avagy az emlékezetem pályája…

Ha mondjuk, ma felkérnének erre a számvetésre, bizony kicsinyt zavarban lennék, hogy miként lehetne relatíve tárgyilagosan visszatekinteni. Mert pontosan sejtem, hogy az ilyesfajta ön-összegzés nagyon is beszédes, olyas dolgokat is tartalmaz, melyek éppen jelenlegi elme- s lelki állapotomnak letagadhatatlan függvényei, s bármennyire is kapálódzok, bele lesz vetítve elmúlt hét évtizedem minden keserve, csalódása, hiábavalósága és megszomorítottsága – még ha nem is akarom, s nem is törekszem erre.

Pedig akadt néhány, ha csak azokra a kudarcos „leiratkozásaimra" gondolok, melyeket három ízben is megszenvedtem, s kiváltképp mikor azt olvasom szerencsésebb érdekérvényesítő kollegáimnál, hogy „beiratkoztam a Főiskolára". Hiába igyekeztem például minden módon pótolni filmtörténeti hiányosságaimat – mind a mai napig többszörös szabadegyetemi s más kurzusokkal, könyvekkel, kazettákkal –, vajmi kevésszer adatott meg a rendszeresség konfrontációja a hasonszőrű vájtfülűek között. Talán ezért is törekedtem több ízben is különböző öntevékeny csoportokban – Cinema 64 Amatőrfilm Stúdió (Budapest), Videográfia Egyesület (Gödöllő), Kunt Ernő Képíró Műhely (Miskolc) – a közös számvetésre, s találtam is nem kevés értelmet az ún. szakmai tevékenységem kamatoztatására, amely voltaképpen innen eredt: fel nem vételemből. Háromszor – mint a magyar igazság.

Amatőr maradtam a szó legteljesebb értelmében – mint a szerelemben –, aki azért él, akit/amit szeret, s nem abból! Ezért nem csináltam soha propaganda-, rendelt filmet s reklámot – igaz, nem is igen kértek erre, s valószínűleg soha nem is tudtam volna beilleszkedni abba a profi társaságba.

Sok mindent nem tanultam meg: nem tudom (sokáig) visszatartani a mégoly balga véleményem se, nem tudok elvtelenül smúzolni, ideológiai alapon kirekeszteni, gyűlölni, véd- és dacszövetség(ek)et kötni stb. Nem támogatták leginkább embert próbáló tervezeteimet, különböző tematikájú, részben írókkal s más szakértőkkel, részben János öcsémmel évekig gondozott, szerkesztett játékfilm-forgatókönyveinket. És nem csak ezek nem lesznek soha megemlítve semelyik magyar filmtörténetben (sok-sok kollegám hasonmód leállított, betiltott munkásságával együtt). Vannak olyan filmkönyvek, lexikonok, amelyekben a dokumentumfilmesek A-tól Z-ig lettek kiirtva, több kiadásban, intézményesen!

Ami maradt pályaként, azt hiszem, meg lett futva. Nem voltam oly tudatos, s elszánt, hogy muszáj-Herkulesként, amolyan „lássuk Uramisten, mire megyünk ketten?!" alapon nekiveselkedjek e futamoknak, de mindig akadtak társak, kik hosszabb-rövidebb ideig tényleges együttműködésre vállalkoztak, és késztettek egy alapos, elemző, újra s újra strukturált, koherensebb mű reményében. Ezeket a revelatív élményeket, megvilágosító felismeréseket tartom a legfontosabbnak, akkor is, ha nem egyszer a könyörtelen és kegyetlen viták, veszekedések és nota bene nem csak szellemi verekedések hozadéka lett egy-egy filmünk. Természetesen a mindig jóval olcsóbb, sokáig csak megtűrt, különböző dokfilmes mezsgyén.

Sok mindenre rájöttünk menet közben – s nem azért, mert elhatároztuk. Túl a mindenkori tematikán, az eladdig még el nem gondolt, s épp ezért meg sem ragadott, nem diagnosztizált lehetőségek kibeszélése, továbbgondolása, kis közösségekben való nyílt megnevezése előtt teremthettünk mi is (korántsem egyedül) teret, s nem kevésszer nem pusztán szabadnak tetsző, hanem valóban szabad utat – melyet soha nem reméltünk, melyet nem lehetett tervezni, csak törekedni az irányába. Mert nem az egyedül üdvözítő igazság prekoncepciójának minden áron való megvalósítására törekedtünk, hanem – alighanem az igazság mibenlétének folyamatában – számítottunk az okos nép méltó gyülekezetére, a lehetségesség számos továbbgondolható, megbeszélhető s átélhető asszociációjában és variációjában.

S a mindenkori elv- és üzlet-társak mellett mindenképpen, s talán mindenekelőtt a „szereplők"-nek nevezett, voltaképpen sors-társainkkal is illik számot vetni. Soha, sehol nem alakíthattunk volna olyan intenzív kapcsolatot társadalmunk legkülönbözőbb ún. rétegeivel, mint az ilyen találkozásokon rögzített eleven sorsokkal. Hihetetlen gazdagságban és variációban, a legszélsőségesebb szocializációs palettán, korra és nemre, mentalitásra és életmódra nagyon élesen különböző hőseink, mindannyian a kis ember(ek) valódi nagyszerűségét testesítették meg! Mert lehetőséget kaptak életük értelmének vagy megfeneklettségének kibeszélésére, vágyaik és lehetetlenségeik megnevezésére, érzelmeik és emlékeik plasztikus, vizuális megidézésére. Ehhez társult hitelességük önkéntelen non-verbalitása – amely soha nem programozható referenciával nyújtotta személyiségük zálogát.

Ők, és az általuk megélt és átélhetővé projektált legegyszerűbb helyzetek, több mint beszédes fejeik és viselkedésük a legkülönbözőbb, messze nem instruálható szituációkban – lettek az én egyetemeim.

Nem volt egyenes az út, s ívében sem hajazott a szputnyik emlékműre, de a „merész mutatvány", a jószerivel minden szakiskolázottságot csináld magad alapon permanensen pótolgató, mániákusan korrigáló önépítés a kanti szentenciákkal szemben nem keveseknél talált meghallgatásra.

Sőt, messze nem sejtett hozadékként, jártuk, járhattuk országunk messze nem csak értelmiséginek titulált zónáit, a tanyavilágtól, falvakon, városokon át, a legkülönbözőbb munkahelyi, lakossági, s művelődési közösségekig. Ez ma elképzelhetetlenné züllött. Miként az is, amit legmerészebb éber álmodozásomban sem mertem remélni, hogy a legközvetlenebb baráti körünkben, az együttműködők között is lesznek több mint „hangulat-jelentők". Jobb volt nem is sejteni, s nem igazodni a permanens rettegéshez, a katartikusan megrázó s megalázó valódi ijedelemmel szemben.

Ha most a megmérettetéssel szembesülök, önkéntelenül is látom és tudom, hogy munkáimnak azon része, „mely túlnyomónak mondható" nem jött volna létre közvetlen familiáris kötődésem: János öcsém nélkül. (Mely kapcsolat és kötelék alakulása, taglalása nem tartozik a nyilvánosságra sem momentán.) Mindennek dacára letagadhatatlanul szerencsésnek, már-már boldognak mondhatom ebbéli létem summáját: nem csak tagja lehettem a Balázs Béla Stúdiónak, a Társulásnak, a Magyar Televízióban működő Dokumentum Műhelynek és a Történelmi Film Alapítványnak, de tevékeny részese is. Volt miért, és volt kikért kiállni, tevőlegesen cselekedni – s ezt sokan kontrollálhatták. Mindmáig javarészt feltáratlanul. Ám a személyesen megélhető döntések, viták és meccsek, ha nem is mindig feltétlenül az én hitemet, véleményemet, kvalitásérzékemet pontozták győztesként, tudomásul vettem: ilyen a boksz! Igen, vannak hamis bírák, csaló sporttársak, szexust-nexust kamatoztató ügyesek, ám döntő többségében mégis csak a másokkal, másokért vállalt értékőrző szolidaritás dominált.

Ennek latolgatásával, a mégoly különösen soha meg nem valósult, elmaradt terveim árnyékában is: jó volt lenni. Nem kevesekkel, remélem.

[2015]

Munkásság

Munkásság

Gulyás Gyula öccsével, Jánossal már egészen fiatalon bekapcsolódik az akkoriban nagyon élénk amatőrfilm-mozgalomba. Rendszeres résztvevői a különféle országos szemléknek, s ezeken számos díjat nyernek korai alkotásaikkal.;
Tovább...

Munkásság

  • Pályakép
  • Filmográfia

Tóth Péter Pál: Gulyás Gyula

Gulyás Gyula 1944-ben született, polgári, értelmiségi családba. Az ötvenes években volt gyerek, '56-ban kiskamasz, s az ország eufemisztikusan konszolidációként emlegetett korrumpálásának (vagyis a levert forradalom után a Párt által bizonyos engedmények fejében elvárt és elért együttműködés a lakosság számára mintegy belső szükségletté válásának) idején vált felnőtté. Éles eszű, több dologban is tehetséges, ugyanakkor lázadó szellemű, öntörvényű kamaszként többször került összetűzésbe az oktatási rendszerrel. A Kölcsey Gimnáziumban szerzett tapasztalatain alapul Tanítványok című, későbbi munkája.

Amatőrfilmek

Gulyás Gyula öccsével, Jánossal már egészen fiatalon bekapcsolódik az akkoriban nagyon élénk amatőrfilm-mozgalomba. Rendszeres résztvevői a különféle országos szemléknek, s ezeken számos díjat nyernek korai alkotásaikkal. A legkülönfélébb műfajokban próbálják ki magukat, a filmetűdtől a játék- és dokumentumfilmen át egészen az animációs filmig. Megalapítói és működtetői a Cinema '64 Stúdió nevű filmes egyesületnek.

Gulyás Gyula a maga korában az amatőrfilmes szcéna egyik vezéregyénisége volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára mégsem nyerhetett bebocsáttatást. A főiskola akkori rektora, Herskó János évtizedekkel későbbi, szóbeli közlése (inkább elszólása) alapján: „…abban az évben talán tíz embert vettek fel a főiskolára abból a tizenkét jelentkezőből, aki az utolsó körre megmaradt, és nyolc érdekében szóltak le a pártközpontból. Nem kérdeztem meg, ki volt a másik, akiért nem."[1]

A Cinema '64-ben készült legfontosabb vállalkozás a Valóság – síppal, dobbal avagy tűzön, vízen át című munka volt. A Végh Antal Állóvíz című szociográfiája nyomán készült dokumentumfilm egy mélynyomorba taszított falut mutat be, s ez a munka egy életre szóló nyomot hagy Gulyásékban:

„Maga a forgatás is több volt, mint vadromantikus: más volt olvasni és más látni, hogy milyen körülmények között élnek emberek ott a Nyírségben. A riportok alapján úgy tűnt, hogy az ott élőknek fogalmuk se volt arról, hogy miért ilyen szegények! A Pártbizottság komolyan vett minket, ezért a járás kiküldött egy kisebb kaliberű fickót, aki kénytelen volt nekünk nyilatkozni. Csak hímezett és hámozott... Az is kiderült, hogy Magyarországon léteznek újraelosztó rendszerek, s amit a megye megkapott, annak a felét, kétharmadát a megyeközpont nyelte le, a periférián élőknek semmi sem jutott. Itt már akkor voltak munkanélküliek, amikor a közveszélyes munkakerülést a törvény büntette. [...] A párfős stáb sárban tocsogott, szertárban aludtunk, János egy gyalupadon, s közben a filmtekercseket fordítani kellett, számozni, nyilvántartani..."[2]

Filmjükben szembesülnek és szembesítenek a rendszer leglényegét képező embertelen közönnyel: minden és mindenki csak annyiban tekinthető reális tényezőnek, amennyiben létezése a rendszer ideologikus, a pőre parancsuralmat az „osztályharc", a „szocialista embertípus", a „kommunizmus építése" és hasonló, üres fogalmak köntösébe öltöztető önképébe illeszkedik. Másrészt a valóságos helyzet kimondásának fontosságával: nem lehet (csak) gazdag vizuális fantáziával megalkotott, mégoly magvas művészfilmekben reflektálni a minket körülvevő világra akkor, amikor nincs olyan fórum, ahol annak alapvető realitása, valósága bárhogyan is megjelenhet.

Közös munkák Gulyás Jánossal

A Gulyás-testvérek a hetvenes évektől kapcsolódnak be a fiatal filmesek műhelyéül szolgáló Balázs Béla Stúdió munkájába. Az ott kimunkált, speciálisan magyar dokumentumfilmes módszer, stílus talán legfontosabb alkotóivá lesznek. Máig megtartott, mert őszintesége is hitelessége miatt elévülni nem tudó módszerük 3 alapelv rögzítésével írható le:

1.  A dokumentumfilmezés korábbi, a filmkészítőt a tárgyilagos megfigyelő helyzetébe pozicionáló és ezért azt mintegy ítélkező szerephez juttató gyakorlatától eltérően filmjeikben megjelenik, sőt, döntő hangsúlyt kap maguknak az alkotóknak a jelenléte, magának a filmezés szituációjának a filmbe emelése. Ezzel kinyilvánítják mintegy, hogy az általuk észlelt, megfigyelt, megérteni próbált valóságszeletnek a stáb, az alkotók maguk is részei, ítéletalkotásuk szükségszerű ugyan, de nem megfellebbezhetetlen.
2.  A kamera előtt kibontakozó folyamatokat nem kívánják befolyásolni, csak a legszükségesebb ún. vágóképeket használják és azokat sem illusztrációként. Időt szántak arra, hogy folyamatok részesei lehessenek, a szereplők személyes ismerőseivé váltak, maguk a forgatások is évekig tartottak, és többször is megesett, hogy évek, évtizedek múltán visszatértek az egykori helyszínekre, újabb és újabb filmeket szentelve a változások követésének.
3.  Végezetül talán a legfontosabb: a Gulyás-testvérek elkötelezettsége azon témák iránt, amelyekről a maguk korában sem ildomos, sem előnyös nem volt beszélni.

Legpontosabban talán Spiró György foglalta össze, hogy miben is áll(t) a Gulyás-testvérek filmtörténeti jelentősége: „Úgy tetszik, megtalálták a dokumentarista nagyformát. A pillanatfelvételről lemondva az időt a mű szerves részévé teszik. Bizonyára nekik is volt számos prekoncepciójuk korábbi filmekből, korábbi ideológiákból, korábbi esztétikából. Annyira lemondtak róluk, hogy már nem is láthatók. Elutasítják a pillanatfelvétel szimbolikus lehetőségeit, érdeklődésüket a változásra és a változatosságra összpontosítják. Anyagukról semmit sem akarnak előre tudni. A választott témát [...] egyszerűen meg akarják ismerni."[3]

Vannak változások (1978)

A Valóság… című munka döbbenetes látlelete után 10 évvel a rendezőpáros visszatért a szabolcsi faluba, hogy felmérje, mi is történt azóta. Az eredmény letaglózónak bizonyult. A villanyt ugyan bevezették Penészlekre, épült járda is, s történtek egyéb intézkedések a lakókörnyezet komfortosabbá tételére – ám a legmélyebb probléma, az embert mint valóságos, sorssal, igényekkel, vágyakkal, hittel bíró lényt csupán lakosságként, ügyfélként, népességként: tehát statisztikai adatként, saját sorsa befolyásolásának lehetőségétől megfosztott bennszülöttként kezelő szisztéma mit sem változott. Nem is változhatott, hiszen erre a szemléletre épül(t) a kommunista rendszer maga. A lényeget érinteni sem akaró látszatintézkedésekkel párhuzamosan felerősödött az elvándorlás, és a falu a hetvenes évek közepére már egy megdermedt lakókörnyezet, egy halálra ítélt közösség képét mutatta. A filmben a társadalmat – a hivatalos sikerpropagandával szemben – valójában meghatározó mechanizmusok lepleződnek le (a társadalom vezető rétegének teljes tájékozatlansága a valóságos problémák tekintetében ill. életidegen, az embereket a Nagy Üdvtan mellékfiguráinak tekintő brosúra-mentalitása), amelyektől nem volt független az, ahogyan ennek a távoli falunak a sorsa alakult. Nem is került hivatalos forgalmazásba a mozi. Eldugott művelődési házakban, klubokban láthatták az érdeklődők.

A film negligálása dacára a „hivatásos" filmgyártás kapuit mégis megnyitotta a testvérpár előtt ez a „tűrt" kategóriába éppen csak beférő, provokatív, a rendszert minden addiginál nyíltabban bíráló film.

Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (1980)

A Pofonok völgye a kézenfekvő lehetőséggel ellentétben nem egy sikertörténet színes-szagos feldolgozása, hanem egy többrétegű, minden részletre ügyelő, rendkívül őszinte portréfilm. Egyszerre mutatja be a sportolót, a saját legendáját tudatosan építő hírességet és a kiszolgáltatott kisembert, akinek profi-karrierjét hatalmi szóval tették tönkre azok, akik amúgy követendő példaként állították az ország elé a Papp Laci alakját.

„Interjúk, dokumentumfilmek, egykori híradófelvételek, beszélgetések, Papp László élménybeszámolói, edzések, sportriporterek, írók, újságírók, a család, edzők, haragosok, hiányzó és hallgató haragos, a Papp László főszereplésével készített játékfilm szokványos kocsmai álverekedése, politikusok, rajongók, a közönség, a film készítői nyilatkoznak meg előttünk. Nem minden szavuk kívánkozik kőbe. De valahogyan mindenki elárulja magát. Valahogy nagyon objektív ez a kamera. Pórul jár az újságíró, aki gyönyörűen kongó szólamokat vág a fejünkhöz enerváltan „polgári" lakásában, pórul jár az író, akinek bölcsész-vérszegénysége más közegben talán fel se tűnne. Pórul jár maga a főhős is, hiszen látjuk mások által fogalmazott szöveget darálni, és látjuk saját, profi módon kidolgozott poénjait más-más közönség előtt szóról szóra újramondani. De pórul járnak maguk a filmesek is."[4]

Gulyásék Papp Laci-filmje egy egészen hétköznapi embert állít elénk, aki akár a szomszédunk is lehetne. Jókat mond abban az értelemben, hogy jó a „szövege", de a film alkotói nem ruházzák fel a bölcs megmondóember szerepkörével. Megjelenik a Nagy Ember esendősége, de épp ez az esendőség magasztaltatik fel. Az olimpikon sorsában egyúttal a történelem nehezen hordozható súlyát is érezhetjük.

Ne sápadj! (1981)

Csakúgy, mint következő filmjükben, amelynek hőse ugyan nem közismert ember, de mindenképpen kivételes személyiség, akinek alakjában „a" magyar parasztot, a mindig is lenézett, holott az országot valójában éltető, s nem csak munkájával, de sajátos kulturális identitásának megőrzésével is megtartó paraszt-polgárt sikerült megragadniuk. Medve Alfonz élettörténetében ott tükröződik mindaz, ami a magyar vidéken az elmúlt évtizedekben történt: megismerkedhetünk a paraszti gondolkodással (amelynek természetközeli tapasztalatokból évszázadokon át letisztult világképe legalábbis egyenértékűnek bizonyul a városi, „nadrágos" emberek racionális vagy az értelmiség intellektuális világfelfogásával – ha ugyan túl nem tesz rajta), egy sokat látott, s a túlélés érdekében sokat próbált ember keresetlen bölcsességével. Ez az ember azonban ezúttal sem áll piedesztálon, hanem a maga esendőségében jelenik meg: erényeivel és gyengeségeivel, életszeretetével és ravaszságával. Emberként. Másfelől megismerkedhetünk a téeszesítés után teljesen átalakított paraszti világ belső folyamataival, amelynek része a törvények kreatív alkalmazása, olykor kijátszása, s láthatjuk az ezek árán elért majd a hatalom által veszni hagyott, sőt kifejezetten tönkretett eredményeket. Mindebből világossá válik, hogy a törvény életidegen és emberellenes, nem pedig a magát azon kívül helyező paraszt – akit, mint Medve Alfonzot, olykor börtönbe csuknak azért, mert a társadalom (ez esetben saját közössége, faluja) érdekeit előbbrevalónak tartja az írott törvénynél. Nem mellékesen lelepleződik (ahogy voltaképpen minden Gulyás-filmben lelepleződik) a társadalom valóságos igényeit figyelmen kívül hagyó politikai hatalom embertelen működése.

Magyarok és az első világháború (1981–97)

Az 1981-ben elkezdett filmtetralógia a korábbi filmektől eltérően riportokra épül. Az első világháború a film készítésének idején már nyolcvanon túl járó veteránjai nem egyszerűen háborús élményeiket osztják meg a nézővel, de kifejezetten olyan dolgokat beszélnek ki, amilyeneket több mint fél évszázados hallgatás övezett. A beszámolókból kirajzolódik egyfelől a Nagy Háború egyéni nézőpontokból, egyéni tapasztalatokból kialakított története, másfelől láthatóvá válik magának ennek az elhallgatásnak a természetrajza is. A magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiájába, és az országcsonkításba torkolló négy háborús év előbb, a Horthy-korszakban, hivatkozási alapja volt annak a szélsőséges politikának, amely szükségszerűen vezetett az újabb, a második világháborús vereséghez és erkölcsi megsemmisüléshez, 1945 után viszont úgy tűnt el a köztudatból, mintha az egész nem lett volna egyéb, mint gyászos, ám szükségszerű előjáték a diadalmas kommunista eszmék részleges (Magyarországon átmeneti, a Szovjetúnióban viszont tartósnak bizonyuló) győzelméhez. Azok pedig, akik megélték és megszenvedték a harcokat s azok következményeit, soha nem érdekelték nemhogy a közvéleményt, de gyakran saját családjukat sem.

Ezért az, ami Gulyásék világháborús filmjében történik, más, bizonyos értelemben több mint történelemidézés: terápia, egy iszonyatos traumával történő szembesülés s annak feldolgozására tett kísérlet.

Az első rész, a Meggondoltan, megfontoltan a háború kitörésével, a déli ill. keleti frontokkal foglalkozik. A második rész az Nyon-i fesztiválon is díjazott Én is jártam Isonzónál az olasz front eseményeit taglalja. Ennek része, sőt, voltaképpen a film gerincét képezi egy emlékút Olaszországba. A busznyi veterán az egykori harcok térségébe látogat, felkeresi a csatatereket, emlékhelyeket és a múlttal megrendülten számot vető öregek részt vesznek egy közös megemlékezésen – egykori ellenségeikkel, az olasz veteránokkal. A háborús élmények felsorolásán és az egymásra találás katarzisán túl világosan kirajzolódik a Nagy Háború kétféle megközelítése: az olasz hadfiak hősként, megbecsülésben élték le életüket, míg egykori – magyar – ellenfeleik osztályrésze az elfojtás, eltagadás, semmibe vevés volt. A harmadik, a Soha többé katonát nem akarok látni című rész témája a háború befejezése, az azt követő forradalom ill. kommunista hatalomátvétel, s az eközben, ezekkel mintegy párhuzamosan folyó honvédelem, míg a negyedik, Rablóbéke című rész a Trianoni döntést és következményeit tekinti át.

Törvénysértés nélkül (1988)

Az 1949-53 között fennállott büntetésforma elvileg azokat sújtotta, akik valamilyen oknál fogva úgymond ellenségei voltak a népi demokráciának. Ennek keretében a semmiféle bűncselekménnyel meg nem vádolt (s nem is vádolható), otthonuktól, vagyonuktól pusztán a politikai megbízhatatlanság közelebbről már akkor sem meghatározható minősítése következtében megfosztott emberek, gyakran családok lakóhelyüktől távol, többnyire tanyákon, olykor disznóólakban vagy juh-tenyésztéshez használt hodályokban nyertek elhelyezést, és kényszermunkát kellett végezzenek, minden emberi joguktól megfosztva. Ezt a helyzetet az első Nagy Imre-kormány szüntette meg (részlegesen, mivel a deportáltak jó része nem térhetett vissza lakhelyére s nem kapta vissza elrabolt javait), de beszélni róla évtizedeken át a legszigorúbban tilos volt. Ezt a tabut törte meg a Gulyás-film, amely nem csupán politikai bátorságával, de esztétikai következetességével is a kor, a nyolcvanas évek, sőt, valószínűleg a magyar filmtörténet egyik legfontosabb filmje.

A módszer hasonló az Isonzó-filméhez: riportok, visszatérés a helyszínre, arcok, beszéd és hallgatás. Tudatos lemondás az archív filmek használatáról. Szikár, első látásra egyszerűnek tűnő szerkezet, amely kronologikusan követi az eseményeket. Éppen ezért kelt elementáris hatást az, amikor ez a kronológia váratlanul, kezdetben a néző által sem észlelhetően, megtörik.

„Csaknem minden egyes ember története a saját deportálásának leírásával kezdődik. Ezek a különböző vidékekről elhurcolt, különböző társadalmi helyzetű, műveltségű, meggyőződésű emberektől származó beszámolók szinte rituálisan megismétlődnek. Mígnem az első rész végén, amikor jócskán a filmidőben járunk már, egy addig még nem látott házaspár kerül elő, mondva a saját történetét. Működésbe lép a film által kialakított reflex: figyelünk az eltérésekre is, de az ismétlődések a szembetűnőek. Elkezdjük az egészet az eddig hallott kontextusra vonatkoztatni: elképzeljük – mert nincs is egyéb támpontunk. Bár vannak zavaró momentumok, amelyek furcsa feszültséggel telítik az atmoszférát. Például arról számolnak be, hogy a férfiakat és a nőket különválasztották – ez új információ. Majd egy mondat váratlanul egészen más dimenzióba helyezi az egész szituációt, s voltaképpen az egész filmet: „Ott állt a Mengele!". A meg- és rádöbbenés leírhatatlan. Nem a Hortobágyról beszéltek idáig. És mégis, mert a két zsarnokság mechanizmusa nem különbözik. A házaspár, persze, később megjárja Hortobágyot is, a valóságban is van összehasonlítási alapjuk. Hortobágyon tehát – nem az embertelenség statisztikái szerint, hanem lényegét tekintve: – Auschwitz folytatódik.
Mindez az arcokon játszódhat csak le. Mennyire banális és ostoba elkenése volna e történetnek a külső események holmi dramatizálása!
A filmkészítés legfontosabb paradoxona épp az, hogy nem kell, sőt nem is szabad mindent megmutatni. A filmnek – nem csak a dokumentumfilmnek, de egyáltalán a filmművészetnek – voltaképpen éppen ezt, a megmutathatatlant, az ábrázolhatatlant kell kifejeznie képeivel. Az igaz film belül pereg. Nincs az a beállítás, amely felvehetné a versenyt a belső képpel, amelyet a külső, a film által létrehozott megidézni képes. Ez a filmművészet igazsága, s ez a „beszélő fejek" igazsága is."[5]

A dokumentumfilm a játékfilmeket megelőzve kapta meg az 1987-es Filmszemle fődíját (ill. még egy másikat is). Továbbá ezüst díjat kapott Chicagóban – bár erről annak idején a magyar újságok nem tudósítottak, sőt maguk Gulyásék is csak évekkel később, már a rendszerváltás után értesültek arról, hogy díjukat valamely állami alkalmazott átvette, ha járt érte pénzjutalom (ma már ezt sem lehet kideríteni), akkor azzal egyetemben. A díj 10 évvel később került elő: Gulyásék megkapták annak másolatát Chicagóból.

Mindenesetre a film és a díjak végre meghozták az állami elismerés(eket) Gulyáséknak. 1988-ban Balázs Béla-díjat kaptak. Ugyanabban az évben még két másik (Magyar Művészetért ill. Március 15.) díjat is, majd  csekély másfél évtizedet kellett várni a következő jelentős elismerésre (Érdemes Művész).

Málenkij robot (1989)

A rendszerváltást megelőző éveknek valószínűleg legfontosabb filmes zsánere volt a magyar történelem ún. fehér foltjainak vizsgálata, az elhallgatott múltról történő számadás. A film rendkívül fontos szerepet játszott a kommunista hazugságrendszer lebontásában, s ekképp abban, hogy a rendszerváltás idejére már többé-kevésbé mindenki tisztában lehetett a változás szükségességével (még ha bekövetkeztét remélni alig is merte valaki). S különösen fontos volt a dokumentumfilmek által végre színről színre látni engedett valóság, ezek között tán legfontosabbként a szembesülés saját, ellopott, eltagadott múltunkkal. Gulyásék szerepe mindebben meghatározó.

A Málenkij robotban a szibériai koncentrációs táborokba elhurcolt, ott évtizedeken át dolgoztatott s a szovjet rendszer velük szemben elkövetett aljas bűntettéért soha később (sem erkölcsi sem anyagi) kárpótlásban nem részesített foglyok mondják el szörnyű történeteiket – magyar filmen először. A Dudar községből elhurcolt kamaszkorú leventék semmiféle háborús bűnt nem követtek el; évtizednyi hosszúságú, embertelen körülmények között elszenvedni kényszerült szibériai raboskodásukat semmi egyéb nem indokolta, mint a kicsinyes bosszú, s a Magyarországot is befolyása alá vonó szovjet birodalom a leigázottak megfélemlítését mindenek elé helyező hatalomtechnikai aktusa.

Gulyásék ezúttal is a túlélők beszámolóiból építik fel filmjüket, nem hagyva említetlenül azok (további, a hazatérést követő, megaláztatásokban gazdag) utóéletét sem. A kétrészes munka döbbenetes krónikája a szenvedéseknek. Ezzel együtt pontos állapotrajzzal is szolgál, bemutatván, hogy a későbbiekben hogyan működött az elfojtás, letagadás technikája.

Balladák filmje I. és II. (1989)

Egy másik tabutéma, talán még az elhallgatott vagy átírt történelmi tények tematikájánál is nehezebben megközelíthető és közbeszéd tárgyává tehető kérdés volt az országhatáron kívül élő magyarok sorsa. Különösen a romániai helyzet vált válságossá a 80-as évekre, ahol az addigra már minden józan mértéktartást elvető, az elmeháborodottság mind szembetűnőbb jeleit mutató diktátor ún. faluromboló programot hirdetett, amely az urbanizáció, a tudatosabb gazdagságszervezés jelszava alatt voltaképpen a vidéki létforma felszámolását, a vidéken élő népesség még szigorúbb kontrollját kívánta elérni. Ez súlyosan, puszta létezésében is érintette az erdélyi magyarokat. Ebben a közegben előállni a Balladák filmje­-projekttel több volt, mint művészi bátorság: határozott, mozgósító erejű politikai aktus – egyszerűen annak bemutatásával, hogy mi is voltaképpen az erdélyi magyarság (és nem csak a magyarság) kultúrája.

Gulyásék Erdélyben szisztematikusan, tudatosan rögzítették mindazt, amit arra érdemesnek tartottak: rítusokat, népszokásokat, tárgyakat és viseletet, zenét, éneket, balladát – mindazt, ami a térség kulturális öröksége, de mindezen látványos, színes, izgalmas dolgok mellett valami olyasmit is, ami ezeknél talán még fontosabb: a mindennapi élet egyszerű dolgait. Vetést és aratást, legeltetést, szövést, kenyérsütést, állattal, növénnyel, környezettel való bánást, gyerekjátékot és felnőtt szórakozást. Meg sem kísértette őket soha a később oly kellemetlen módon divatba jött romantikus-giccses álhazafiság.

Az alkotók átcsempészett kamerával, a legnagyobb titokban jutottak el ezekre a helyekre, és rögzítették egy közelünkben lévő, sőt hozzánk a legszorosabban tartozó, mégis: általunk sosem látott kultúra maradékát, lassú felmorzsolódását.

A Balladák filmje két részében Kallós Zoltán néprajzkutató volt a rendezőpáros kalauza eldugott falvakban, járatlan utakon, ekképp osztva meg a nagyvilággal az általa áldozatos munkával egy egész élet folyamán kutatott vidék kincseit. Az epizódokból építkező filmnek ez a sajátos roncsoltság, a küzdelem a technikai kényszerhelyzettel maga is része.

Széki filmek

Ugyanezen a bázison alapul az ugyancsak erdélyi, közelebbről mezőségi Széken készített filmszociográfiájuk. A Gulyás-testvérek egyik utolsó közös munkájában még egyszer összefoglalják azt, amit rendezőként, együtt létrehoztak. Jelen van a filmben az évtizedeken átnyúló eseménykövetés: az 1993-as évben befejezett, ám már 1969-es felvételeket is tartalmazó Széki lassú lakodalomtól lakodalomig ível, csak éppen másodjára már a lány megy férjhez; az egy évvel későbbi Kinő az ember a meséből a falu rég elhalt mesemondó-asszonyának, a szenvedélyes életű Győri Klárának állít emléket. A filmben ismét megjelenik a Gulyásékat mindig is jellemző szociografikus érzékenység és reflektált megközelítés. Valójában szinte családtagként vagy nagyon közeli barátként látogatnak Székre. Az emberek megnyílnak előttük, a szereplők jelenléte feszélyezetlen, természetes.

„A Széki lassú dramaturgiai vázát a szembesítés adja. Az alkotók huszonöt éve fölvett széki filmdokumentumaik szereplőit keresik föl. A film így nem pusztán az erdélyi közösség életéről és változásairól tudósít; igazi hőse maga az idő. Látjuk az arcokat fiatalon, aztán ráncosodva, idősebben, negyedszázad múltával, súlyos évtizedek rárakódott nyomaival. A múló idő tettenérése egyike a mozgókép megunhatatlan csodáinak. Nem kell hozzá más, csak negyedszázadnyi türelmes várakozás. A többit elvégzi a könyörtelen szcenáriumszerző, az idő." – írja Báron György.

És bizony itt is vannak változások. Lassú, de könyörtelen változások, amelyek felbolygatják, majd a maguk komótos, csak évtizedeket áttekintve észlelhető tempójával szépen maga alá is gyűrik a régi falut. 1969-ben még legfeljebb hajszálrepedéseket észlelhetünk azon az egységes világképen, amely negyed század múlva már cserepekké hullva mutatja magát. Nem csak az emberélet van elmúlásra ítélve, de közösségek, kultúrák, népek élete is – sugallja a film.

A testvérpáros készített közös filmeket a későbbiekben is (Túlvilági beszélő, Kicsi, mérges öregúr, Mint miközülünk egy), ám művészi útjaik 1997-ben végleg elválnak. Önálló filmjeikben Gyula és János is ugyanarra a közösen kimunkált alapra épít mind a mai napig.

 

Önállóan készített filmek

Mámo (1997)

Egy parajdi (Erdély, Hargita megye, Szováta közelében lévő falu) nénike, bizonyos Nagy Józsefné portréját rajzolja meg Gulyás Gyula. Egészen hétköznapi özvegyasszony, még a neve is egészen hétköznapi – és az élete is egészen hétköznapi. Vagyis tele van küzdelemmel, szenvedéssel, egy sérült gyerekkel, akit még így, idősen is gondoznia kell. A rendező 2-3 évente fel-felkeresi az asszonyt, regisztrálja a változásokat – „követéses" film ez is, természetesen –, és egyre közelebb kerül hozzá. Az egyszerűségében is megindító filmben egyetlen csavar, egyetlen, de igencsak merész rendezői döntés van. A néni ugyanis, betegsége miatt, derékban meggörnyedve kénytelen járni. A rendező pedig gondol egy merészet, és a filmet ebből a kameraállásból veszi, veteti fel. Derékmagasságból. A szokatlan perspektíva különös vizuális világot teremt. A valóság ismeretlen arcát mutatja.

Gulyás Gyula önálló munkáinak legfőbb vonásává a számbavétel, a számvetés, a szembesülés vált. A visszatekintés megtörtént, a maguk korában jelentősnek, igaznak, sőt lelkesítőnek vélt dolgokra – amelyek más fénytörésben tekintve egészen más értelmet nyernek.

Tanítványok (1999)

Ezek közé a munkák közé számítanak játékfilmjei is. Még az 1999-ben felújított, új hangkeverést kapott egykori amatőrfilmje, az 1967-ben befejezett Tanítványok is. Amelynek története is különös: A kisváros gimnáziumában kegyetlen, totális kontrollon, megfélemlítésen, spicli-hálózaton alapuló terror uralkodik. Amikor visszatér az egykor kicsapott diák, megjelenésébe mindenki valami mást lát bele: ki a szabadságot, ki a lázadást, a forradalmat, a változást, valamiféle megváltást. Bár ő maga már csak azt szeretné, hogy békén hagyják, amikor a lázadás végül kitör, majd a rendszerhez hű diákok által biztosított túlerővel szemben gyorsan el is bukik, a benne ellenséget felismerő hatalom (s itt már nem az önkényuralmat csak az oktatási intézmény területén gyakorló osztályfőnökről van szó, aki ellen a voltaképpeni lázadás kitört) fizikailag is elpusztítja. A film nyomasztó atmoszférája Orwellt idézi (akit aligha olvashatott Gulyás Gyula 1966-ban). Az obskúrus, bizonytalan értelmű történések, a valóságtól elemelt, színpadias, sőt rituális jelenetek, a kihagyásos dramaturgia, az emblematikus, nem pszichológiai indítékaik vagy szociális meghatározottságuk, hanem a történetben betöltött szerepük felől értelmezhető, a hatalmi struktúrák ágenseit modellező karakterek, a szaggatott párbeszédek egy élhetetlen, a szabadság hiányától, s a szabadság megvalósulásának esélytelenségétől szenvedő világot mutatnak. A film modellszerűségében nem leképezi, hanem elemi erővel idézi meg az elnyomatás világát s az elnyomatás elleni cselekvés kudarcra ítéltségét.

A film egyértelműen kapcsolódik a hatvanas évek elejének modernista irányzataihoz, különösen Jancsó munkáihoz, ám teljesen egyéni hangon szólal meg. A benne megjelenő énekes, skandálós, fenyegető tömegjelenetek nem másolják, hanem megelőlegezik (!) a később Jancsó nevéhez kapcsolt, stílusa egyik legjellemzőbb elemeként számon tartott, de filmjeiben először csak az 1968-as Fényes szelekben megjelenő összekapaszkodós, (főleg mozgalmi) dalos csoportvonulásokat. Mivel Jancsó éppen annak az (1968-as) amatőrfilm-szemlének volt zsűrielnöke, amelynek fődíját a Tanítványok pártutasításra nem kapta meg, természetesen ismerte Gulyás Gyula munkáját. Talán nem túlzott merészség azt feltételezni, hogy ez a harminc éven át feledésbe merült amatőrfilm is inspirálhatta a filmtörténet egyik legjelentősebb rendezőjét akkoriban.

Mindenesetre az 1999-es felújítás Mediawave-es rendezői díja ill. a 2001-ben legjobb kisfilmként (A Tanítványok  hossza 61 perc) elnyert Filmkritikusok Díja jelzi, hogy a korai mű harminckét év alatt mit sem vesztett erejéből.

Fény hull arcodra (2001)

Az egyetlen, professzionális körülmények között létrejött játékfilm Király László, erdélyi költő, novellista írásából készült. Az elvont térben (valahol Kelet-Európában, talán Magyarországon), elvont időben (valamilyen háborút, talán az 1848-49-es szabadságharc leverését követően), elvontnak tekinthető hősök (egy bujkáló háborús veterán, annak kedvese – aki mostani szerelme felettesének özvegye – és az őket ideiglenesen befogadó, világtól elvonult tudós) között költői parabola bontakozik ki. Az otthontalanság, a világba vetettség példázata. Ők hárman a kitaszítottságot ill. a tudatos kívülállást jelenítik meg egy konszolidálódni a megalkuvás, behódolás árán is hajlandó, az irányítást a csordaszellemű erőszaknak átengedő környezetben. Sok közös vonást fedezhetünk fel az aprólékosan kidolgozott, míves képi világú Fény hull arcodra és a rusztikus, rongált textúrájú Tanítványok vizuális hatásában.

A film nem csak témája, hangulatai, mélyről jövő, a dolgok megváltoztathatatlanságának felismeréséből eredő elkeseredettsége miatt, hanem innovatív vizuális megoldásai okán is rokona az Amerikai anzixnak. Bódy Gábor pályaindító (és meghaladnia rövid pályafutása során sosem sikerült) filmje, amelynek jelzésszerű története ugyancsak a bukott szabadságharchoz kötődik, olyan, mint egy lelet a XIX. századból. Egy film(töredék) – a filmezés előtti időből. Gulyás Gyula játékfilmjében nem kisebb jelentőségű az az itt látható formájában ugyan csak elképzelt, különleges optikai megfigyelő-képalkotó szerkezet – egyszerre periszkóp, távcső és camera obscura –, amelyen át a láttatott események egyes szekvenciái megjelennek, különleges keretet, nézőpontot, megfigyelői pozíciót biztosítva nem csak a filmbéli tudós karakterének, de magának a nézőnek is. A szokatlan filmköltemény magára az észlelés, az emberi percepció határainak szűkös voltára is reflektál. Nem könnyű darab. A 2002-es filmszemlén a komplikált elnevezésű „a legerősebb kinematográfiai értékkel bíró, a vizuális kifejezés eszközeit használó mű rendezői díjával" ismerték el a film érdemeit.

Szembesítés (2000–2014)

Ez a jelenleg nyolcszor 50-60 perces részből álló monumentális vállalkozás az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket (a magyar iskoláért való békés tüntetést, az erre való brutális válaszreakciót, vagyis pogromot), továbbá annak következményeit (a bűnösök mentegetését, az áldozatok bebörtönzését, a helybéli magyarság és románság között súlyosan megromlott viszonyt) dolgozza fel. Több elbeszélésből, több oldalról követi az események kibontakozását, amelyek a kezdetben a magyar-román együttélés kérdésében is nagy reményekre jogosító romániai forradalom után alig néhány hónappal megmutatták, hogy román részről az intolerancia, a magyargyűlölet és az Erdély esetleges elvesztésétől való paranoid félelem milyen mélyen itatta át román társadalmat – s hogy a békés, egymás tiszteletén nyugvó együttélésnek esélye sincs addig, amíg az identitás maga hamis premisszákon alapul. A film feltárja a magyarság békés tüntetésének indítékait, a hatalom részéről nem csak eltűrt, de kifejezetten támogatott erőszakos reakciót, s végül azt a gyalázatos mismásolást (a köztörvényes, vandál tombolás eltussolását, sőt a védekező magyarságra hárítását), amely a frissen hatalomra került „forradalmárok" hitelét végképp aláásta a magyar közösség előtt.

Aki ezt a filmet megnézi, az, ha máshonnan nem tudná, innen meglehetős pontossággal értesülhet a valóságos tényekről, s a tények mögötti valóságos indítékokról. Másrészt nem csak széleskörű tabló ez a film, de megfogalmazása valami sokkal általánosabb érvényű gondolatnak is. A társadalmi, politikai erőszak, mint olyan jelenik meg itt. Ennek az erőszaknak az anatómiája tárul fel megdöbbentő hitelességgel. S az a felismerés, hogy az ember előtt olykor csak az a tragikus választás kínálkozik, hogy részévé vagy áldozatává válik-e a mindig felsőbb politikai célok érdekében szított erőszaknak.

Idézés (2009)

Képzőművészeti tematikájú munkák, egy Kunt Ernő antropológus emlékének szentelt portréfilm (Az ember néha képpé válik) ill. egy csak félig elkészült szobrászportré, a Pogány Gáborról készített Öngörgető után a rendező ismét a saját, legszemélyesebb múltjához kapcsolódó filmet készít. Az Idézés egy régi alkotó- és harcostárs zavarba ejtő portréja. Micsinay (később Mikes) Tamás éppúgy a Cinema '64 tagja volt, mint Gulyásék. A belső baráti kör része, egy furcsa, kiismerhetetlen ember, akinek széles műveltségéről, nagyra hivatott talentumáról, a kommunista rendszerrel való következetes ellenállásáról környezetében mindenki meg volt győződve. A legtöbben egyetértettek abban, hogy színes egyéniség volt, s egyként sajnálták, hogy korszakos tehetsége nem tudott kibontakozni. Viszonylag korai halála is tönkretett életéből következő, tragikus és éppen tragikumában tipikus fátumnak tűnt, mint annyi más, politikai nézetei miatt eltiport tehetség esetén.

A film azonban váratlan fordulatot vesz. A rendszerváltás után ugyanis a Történeti Hivatal aktáiban kutató Gulyás Gyula számára – aki a róla szóló, döbbenetesen bőséges ügynöki jelentéseket tanulmányozta – kiderült, hogy amatőrfilmes társa III/III-as ügynök volt. Bőségesen szolgáltatta az adatokat az állambiztonságiaknak az őt nagyra becsülő és bizalmukba fogadó barátairól, kollégáiról. Ennek az egész, zavaros, hihetetlen, kellemetlen, a korra mégis visszataszítóan jellemző ügynek a felgöngyölítésére tesz kísérletet a film – felvállalva a kudarcot is, azt ti. hogy képtelenség megérteni a történteket, nem lehetséges visszafejteni a miérteket, csak csodálkozni lehet, keserű megcsalatottsággal.

„Gulyásék régi alkotói módszere, hogy bemutatják az anyagot a közreműködőknek és az eseményen készült felvétel is része lesz az elkészült filmnek. Ezen a vetítésen ott ül Micsinay Tamás lánya is. Az ő szerepeltetése, bevonása a megismerés-történetbe az én szememben a film minden hibáját felülírja. Amikor az első részben először jelenik meg az ügynök rokonszenves, felnőtt lánya, a nézőben megáll az ütő. Kiderül, hogy nem tud semmit az apja múltjáról, akiről szeretettel és tisztelettel beszél. Majd egy idő után maga hozza szóba, hogy milyen vádak érték. Azt nem látjuk, hogyan fogadja az elé tett dokumentumokat, de az ő helyzetére rímel Rajk Lászlónak az a mondata, hogy nem az az érdekes, amit a leleplezett besúgók éreznek, hanem amit a gyerekeik. Dühönghetünk a közmegbecsüléstől övezett, magas hivatalba jutott ügynökökre, akik csak a haláluk után buktak le, de a történetük a család szégyenével és fájdalmával válik kerekké. A vétkes gyerekének ezúttal nem a sajtóból kell megtudnia az igazságot, és nem marad magára a gyalázattal, hanem a besúgott áldozatokkal együtt kap lehetőséget a tények feldolgozására, és ez mindenképp a Gulyás-féle filmkészítés erkölcsi diadala." [6]

Gulyás Gyula és Gulyás János talán külön „járművön" halad előre, de ugyanazon az úton maradt, amelyet ők – ők is – fedeztek fel, s amely még mindig az igazság megismerése felé vezet. Ez az út az idők folyamán nem hogy simább nem lett, de egyre göröngyösebbnek, egyre nehezebben járhatónak bizonyul. Ők azonban megvívták a maguk – messzemenőkig sikeresnek tekinthető – művészi forradalmát.

[2015]



[1] Mihancsik Zsófia: Filmek a föld alatt – Beszélgetés Gulyás Gyulával, Filmvilág, 2007/7.
[2] Báthory Erzsi: „A dokumentumfilmezés felől nézzük a produceri rendszert" – Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal, Filmkultúra, 2009/4.
[3] Filmvilág, 1980/12.
[4] Spiró György: Pofonok völgye… Filmvilág, 1980/12.
[5] Tóth Péter Pál: Dokumentumfilm és kreativitás, Filmvilág, 2010/7.
[6] Bori Erzsébet: A velünk élő spicli, Filmvilág, 2011/4.

 

Filmográfia

GULYÁS GYULA FILMJEI

Életet kívánunk, valószínűt, nyerset (1973, MTV Iskolatelevízió, 50 perc, 16 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Gulyás János, sz: Csonka Erzsébet, í: Móricz Zsigmond
Szereplők: Bajcsay Mária, Jordán Tamás, Kristóf Tibor

Magyar népballadák (1974, MTV Iskolatelevízió, 40 perc, 16 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Gulyás János, sz: Csonka Erzsébet, szé: Kallós Zoltán, Szemerkényi Ágnes, v: Bessenyei Erzsébet, fotó: Korniss Péter
Szereplők: Ferencz Éva, Fodor Mányi, Győri Kali, Juhos Kali, Marosi Júlia, Sebestyén Márta

Magyar népdal (1976, MTV Iskolatelevízió, 35 perc, 16 mm)
r: Gulyás Gyula, fk: Gulyás Gyula, Vass Lajos, op: Gulyás János, sz: Csonka Erzsébet
Szereplők: Vass Lajos, Domaházi Pávakör, Tardonai Pávakör, Lakitelki Asszonykórus

Almakirály (1993, MTV, 20 perc, Beta)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Gulyás János, sz: Nagy Attila, v: Király Ernő
Szereplő: Végh László

Provokátorok I–V. (1991–95, Magyar Dokumentum Műhely Alapítvány, MTV Dokumentum Stúdió, 269 perc, SVHS, Beta)
r: Gulyás Gyula, fk: Gulyás Gyula, op: Gulyás János, sz: Gyarmati Klára, v: Vajna Balázs
Szereplők: Balogh János, Bánfalvy Csaba, Bartha Boldizsár, Bíró András, Bokor Béla, Dicső László, Faludi Erika, Farkas János, Farkas Sándor, Gelencsér Katalin, Győrffy Sarolta, Hadra József, Hegedűs János és neje, Jóföldi Gabriella, Jónás József, Kemény Bertalan, Kovacsevics Pálné, Köles Sándor, Labbancz Mariann, Müller Márton, Nagy Júlia, Nagy Sándorné, Pál István, Rohn Mátyás, dr. Saity Borbála, dr. Tamás Károly, Tölgyesiné Zátonyi Zita, Várfy Tibor, Varga László, Varga Lívia, Várnagy Enikő

Tanítványok (1968, 1999, Cinema '64, Bodográf, 61 perc, 8 mm, Beta)
r, fk: Gulyás Gyula, op, v: Gulyás János, Gulyás Gyula
Szereplők: Racsmány Mihály, Sárközy Erika, Herzfeld György, Berki Antal, Nyakas Szilárd, Aknai Tamás, Kun Mária, dr. Szilágyi László
Mediavawe, rendezői díj (2000)
Filmkritikusok B. Nagy László-díja (2001)


Idézés – Jan Palach emlékezetére (1998, Bodográf, 10 perc, SVHS, Beta)
r, fk: Gulyás Gyula, op, v: Árva László

Mámó – Vonzások és viszonzások (1998, Bodográf, Duna TV, 63 perc, SVHS, Beta)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Árva László, Gulyás Gyula, v: Koncz Gabriella
Szereplő: özv. Nagy Józsefné
Ars Sacra Filmfesztivál, Esztergom, Legjobb dokumentumfilm (2016)

Júliára, hogy találék (1994, Cinemart, Minta, Videográfia, Bodográf, 65 perc, Beta)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Árva László, Gulyás Gyula, Ispánovits Gyula, Nemescsói Tamás, v: Koncz Gabriella
Szereplők: Csutak Réka, Gáspárik Attila, Kincses Elemér, Somody Hajnal, Verebes István

Fény hull arcodra (2002, Új Budapest Stúdió, Castel Film, 92 perc, 35 mm)
r: Gulyás Gyula, fk: Király László novellájából Csiki László, Gulyás Gyula, op: Vivi Drăgan Vasile, v: Koncz Gabriella
Szereplők: Váta Lóránd, Bíró József, Tompa Klára, Kovács Ágnes Anna, Pálffy Tibor, Gáspárik Attila, Fülöp J. Zoltán
XXXIII. Magyar Filmszemle, A legerősebb kinematográfiai értékkel bíró, a vizuális kifejezés eszközeit használó mű rendezői díja (2002)

Szembesítés I–XII. (1996–2016, ORTT, Illyés Alapítvány, Duna TV, DeLauer Kft., Bodográf, 660 perc, SVHS, Beta, DV, HD)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Árva László, Bodoki Imre, Kristály Szilárd, Pap Lóránt Attila, Pápai Gergely, Tóth Gergely, Tóth Péter Pál, v: Enzsöl István, Koncz Gabriella, Tombor Andrea
Szereplők: Albert Attila, Albert Mari, Bába Zoltán, Bartha József, Bartha Zsuzsa, Béres András, Béres Attila, Borbély László, Böjthe Ildikó, Calculea György, Cseresznyés Pál, Csiky Boldizsár, Csipor Antal, özv. Csipor Antalné, Smaranda Enache, Elena Farcas, Ion Farcas, Zaharie Farcas, Ferenczi József, Fülöp G. Dénes, Fülöp G. Dénesné, Gáspárik Attila, özv. Gémes Istvánné, Gyéresi Júlia, Hankó Attila, Hankó Attiláné, Horváth István, Imre Ernő, Juhász Ilona, Káli Kinga, Káli Király István, dr. Kerek István, dr. Kincses Előd, Kincses Imola, Kincses Réka, Király Károly, Kiss Zoltánné, Korbuly Elek, Kormoczky Emese, Kovács András Ferenc, Kristó Ferencné, Lóczok János, Lőrinci József, Lukácsi Xilamér, Major András, Major Mátyás, Makkai János, Markó Béla, Mihály József, Nagy Géza, Nagy Gézáné, Emilia Nan, Ioan Nan, Orbán Irén, Pap Eszter, Pap Márta, Puci Béláné, Puci Mária, Puskás Anna, Racsmány Mihály, Racsmányné Szaszkó Katalin, Spielmann Gabriella, Spielmann Mihály, Sütő András, Szabadi Ferenc, Szentannai Márton, Szepessy László, Szlaukó Katalin, Szokoly Elek, Marius Tabacu, Elena Todoran, Sabin Todoran, Ioan Screciu, Tőkés András, dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, dr. Ungvári Zrínyi Imre

Szabadságszerelem (2006, majd 2016-ban átdolgozva, Bodográf, 24 perc, DV)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Gulyás Gábor, v: Gulyás Gábor, majd Dobrik Rezső, Enzsöl István, Tombor Andrea

Az ember néha képpé válik (2006, Quality Pictures, 45 perc, DV)
r, fk, v: Gulyás Gyula, R. Nagy József,
Szereplő: Kunt Ernő

Öngörgető (2006, Tisza Mozi Kft., 60 perc, DV)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Grei Tibor, Gulyás Gyula, v: Tóth Péter Pál
Szereplő: Pogány Gábor Benő

Itt az idő (2006, Bodográf, 26 perc, DV)
r, fk: Gulyás Gyula, v: Tóth Péter Pál

Munkástanácsosok I-II. (2007, Bodográf, 50+53 perc, DV)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Grei Tibor, Gulyás Gyula, v: Tóth Péter Pál
Szereplők: Adamecz Béla, D. Szűcs László és neje, Palkovics Imre, Rácz Sándor, Rosta Sándor, Steigelwald Ottó, Vitéz Sándor János

Idézés I-II. (2009, Dokufilm Kft., Bodográf, 88+87 perc, DV)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Gulyás János, Pápai Gergely, Tóth Péter Pál, v: Enzsöl István, d: Szabó Csilla
Szereplők: Andor Mihály, Barbai Béla, dr. Bojtár Endre, Bokros Péter, Budaváry Zsuzsa, Csáji Attila, Dékány István, Don Péter, Gulyás Gyula, Gulyás János, Győrffy Miklós, Herman Péter, Kovács Margit, Lugossy István, Mikes Vivien, Modor Ádám, Nagy Jenő, Nagy Ottó, Nyakas Szilárd, Pálinkás Róbert, Papp Oszkár, Racsmány Mihály, Rajk László, Sebeő Talán, Sulyok Miklós, dr. Szekfü András, dr. Szerdahelyi István, Szepes Erika, dr. Szöllős Péter, Tolnai Gábor, Tóth Tamás
XLI. Magyar Filmszemle, Dokumentumfilm-kategória: rendezői díj (2010)

Utazások egy pesszimistával I-II. (2011, Quality Pictures, 2x53 perc, DV, HD)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Pápai Gergely, Tóth Péter Pál, v: Pápai Gergely
Szereplő: Vajda Mihály

Csak van valami jó is ebben a községben (Piskolt) (2011, HURD Projekt, 44 perc, HD)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Dallos Csaba, v: Pápai Gergely
Szereplők: Csáky Gedeon, Csákí Judit, Mihályfi Aneta, Mihályfi Katalin, Nagy András, Nagy István, Szabó Béla, Szabó Doina, Szabó Imre, Szőcsi Lajos, Veres Árpád, Veres Katalin

Az irodalom nem a szóval kezdődik (2013, DeLauer Kft., 53 perc, HD)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Gulyás Gyula, Pápai Gergely, v: Pápai Gergely
Szereplő: Ács Margit

Léptékváltás (2013, DeLauer Kft., Bodográf, 53 perc, rendezői változat: 89 perc, HD)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Gulyás Gyula, Pápai Gergely, Tóth Gergely, v: Pápai Gergely
Szereplők: Haris László, Bán András

Dokumentaristának vallom magam (2015, DeLauer Kft., Bodográf, 53 perc, HD)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Gulyás Gyula, Tóth Gergely, Tóth Péter Pál, v: Tóth Gergely
Szereplő: Molnár Edit

Imádom ezt a kicsi lyukat (2015, DeLauer Kft., Bodográf, 53 perc, HD)
r, fk: Gulyás Gyula, op: Dallos Csaba, Gulyás Gyula, Tóth Gergely, v: Tóth Gergely
Szereplő: Király László

__________

KÖZÖS FILMEK (RENDEZŐ: GULYÁS GYULA, GULYÁS JÁNOS, OPERATŐR: GULYÁS JÁNOS)
Rövidítések: rendező (r), operatőr (op), forgatókönyv (fk), vágó (v), riporter (rip), dramaturg (d), szerkesztő (sz), konzultáns (kon), szakértő (szé)

Kísérleti iskola (I–V. rész) (1976–77, Balázs Béla Stúdió, 434 perc, 16 mm)
I. A tévedés szabadsága (102 perc)
II. A szelíd farkas játék (107 perc)
III. Átlagos tantestület (77 perc)
IV. Kilépés térben és időben (88 perc)
V. Epilógus: Csata után a tizedes is okosabb, mint csata előtt a tábornok (60 perc)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Németh Márta, rip: Gulyás Gyula, kon: dr. Valkó Emőke, főmunkatárs: Kozák Gyula
Szereplők: Aradi Józsefné, Csalog Judit, Gáspár László, Gáspár Lászlóné, Horváth István, Koltai Péter, dr. Komlósi Sándorné, Kovács Lajosné, Osztermayer Istvánné Ujsághy Manga, Varga Jánosné

Vannak változások… (1976–78, Balázs Béla Stúdió, 120 perc, 8 mm, 16 mm, 35 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Németh Márta, rip: Gulyás Gyula, konzultáns: Kozák Gyula
Szereplők: Végh Antal, Holló János
A korábbi, Valóság – síppal, dobbal, avagy tűzön-vízen át című 1968-as, 8 mm-es amatőrfilmet készítette: Albert József, Gulyás Gyula, Gulyás János, Kaposi Zsolt, Krokovai Zsolt, Racsmány Mihály, Sárközy Erika, Szöllős Péter

Harang ügy (1979, Híradó és Dokumentum Filmstúdió, 30 perc, 16 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János
Szereplők: Devecz Oszkár, Gellért Károly

Domaházi hegyek között (I–VI. rész) (1978–79, MTV Közművelődési Főosztály, 354 perc, 16 mm)
I. Domaházán végigmenni nem merek… (44 perc)
II. Domaházi híres legény… (60 perc)
III. Domaházi torony, de messzire ellátszik… (54 perc)
IV. Domaházán nem jó lakni… (52 perc)
V. Az a híres domaházi menyecske… (62 perc)
VI. Domaházán kidobolta a bíró… (82 perc)
 
r: Gulyás Gyula, Gulyás János, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, Kozák Gyula, op: Gulyás János, v: Németh Márta, rip: Gulyás Gyula, kon: Kozák Gyula, d: Kozák Gyula, sz: Kiss János
Szereplők: Medve Alfonz, Holló Arisztid, Papp Arzén, Elek csank Bertalan, Jávory Erik
 
Azért a víz az úr… (1978–80, Balázs Béla Stúdió, 85 perc, 16 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Németh Márta, rip: Gulyás Gyula
Szereplők: Kozák Gyula, Szabó Orsolya, Deák Ildikó, Merker Viktor, Barka Gábor

Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni (1979–80, Balázs Béla Stúdió, MAFILM Hunnia Stúdió, 100 perc, 16 mm, 35 mm)
r: Gulyás Gyula, Gulyás János, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, Kozák Gyula, op: Gulyás János, v: Németh Márta, rip: Gulyás Gyula, d: Simó Sándor
Szereplők: Papp Laci és családja, Müller Péter, Szegő András, Jerzy Pietrzykowski, Torma Gyula, Borisz Tyisin, Füzessy Zoltán
 
Ne sápadj! – Filmszociográfia Medve Alfonz domaházi parasztpolgárról (1978–1981, MAFILM Társulás Stúdió, MTV Közművelődési Főosztály, 116 perc, 16 mm, 35mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Somogyi Valéria, rip: Gulyás Gyula, kon: Schlett István, Bíró Zoltán
Szereplők: Medve Alfonz és családja, Elek csank Bertalan, Oravec János, Mizerák István, Dr. Kőrössy Ferenc, Dr. Vodila Barna
Magyar Televízió Nívódíja (1983)

Egyedi voltukban megrázó jellegük (1981–82, MTV Dokumentumfilm Osztály, 50 perc, 16 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Lepsényi Piroska, rip: Gulyás Gyula, sz: Hollós Ágnes, gyártásvezető: Szücs Istvánné

Szerződés mindhalálig (1981–82, MTV Dokumentumfilm Osztály, Balázs Béla Stúdió, 76 perc, 16 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Lepsényi Piroska, Somogyi Valéria, rip: Gulyás Gyula, sz: Hollós Ágnes

Én is jártam Isonzónál (Magyarok és az első világháború, 2. rész) (1982–86, Balázs Béla Stúdió, MAFILM Társulás Stúdió, MTV Művelődési Főszerkesztőség, MAFILM Budapest, 94 perc, 16 mm, 35mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, kon: Szabó György, v: Farkas Éva, rip: Gulyás Gyula, d: Bihari Mihály
Szereplők: Árvai Sándor, Csíkszenti Róbert, Dobos Andor, Főző Béla, Gerencsér János, Göblyös Antal, Gulyás Lajos, Harsányi Lajos, Hőgyi István, dr. Jármay Pál, Kenderesi Lajos, Kiss Lajos, Kovács Zoltán, Kozma Gábor, Kövesdy Dezső, Kun Zsigmond, Lázár Károly, Mihály Imre. Mülhauser István, Nyíry László, Pap Jenő, A. Gesell Payer, Polgár István, Rétháty Géza, Sailer Ferenc, Sándor Géza, Giuseppe Santoro, Steinbach Vilmos, dr. Szabó László hadtörténész, Szécsy István
Nyon, ezüst díj (1987), Magyar Televízió Nívódíja (1987)

Törvénysértés nélkül I-II. – Filmszociográfia a hortobágyi deportálásokról (1982–88, Balázs Béla Stúdió, Objektív Filmstúdió, 180 perc, 16mm, 35mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Tóth Péter Pál, rip: Gulyás Gyula
Szereplők: Andrássy Ilona, Balla Mihály, Bernáth József, Bertók Gy. Balázs, Borsos Ferenc, Csolik József, Dolmányos Józsefné, Dolmányos Mária, Domonkai Antalné, Fentős Gyula, dr. Futó István, Halmosné, Hegedűs András, Horváth László, Horváth Lászlóné, Ignatovics Sándor, Ignatovics Sándorné, J. Sz-né, Kanizsai István, Kanizsai Istvánné, K. O., Kovács Lajos, dr. Krátky Tibor, L. György, dr. Lakos Imre, Lang Károly, Lang József, Lőrincz József, Lugos Ildikó, Lugos István, dr. Lugos Margit, M. L.-né, Polgár Sándor, Sebők Andor, Sebők Andorné, S. Jánosné, S. Gy-né, Szegő József, Szegő Józsefné, Takács János, dr. Tóth Sándor, U. A.
XX. Magyar Játékfilmszemle, fődíj; szakmai díj; Filmklub Szövetség díja (1988)
Chicago International Film Festival, Silver Plaque Award (1989)


Balladák filmje I. (1983–89, Hunnia Stúdió, 109 perc, S8, 35 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Somogyi Valéria, rip: Gulyás Gyula, kon: Halmos Béla, Hoppál Mihály, Horváth Iván
Szereplők: Kallós Zoltán, Ambrus Sándorné, Balogh László, Bodor Molnárné, Kalló Mártonné, Korbuly Anna, Szabó Varga György
XXI. Filmszemle, Kategória-díj (1990)

Balladák filmje II. (1983–89, Hunnia Stúdió, 109 perc, S8, 35 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Somogyi Valéria, rip: Gulyás Gyula, kon: Halmos Béla, Hoppál Mihály, Horváth Iván
Szereplők: Kallós Zoltán, Gáspár Péterné, Gergely András, Kádár Erzsi, Maneszes Márton, Moldován Ilka György, Nagy Mihály, Pop Gobril, Sós Erzsi, Tárkányi János, Tötszegi András, Tötszegi Tekla

Málenkij robot I-II. – Filmszociográfia a dudari leventék szibériai lágeremlékeiről, az Uráltól Kolimáig (1987–89, Dialóg Stúdió, 177 perc, U-Matic LB, 35mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Somogyi Valéria, rip: Gulyás Gyula
Szereplők: Hegyi Gyula, Jakab Gyula, Kovács Árpád, Kovács Kálmán, Marhoffer János, Gulácsy Lajos, Kopor Géza, Nagy Endre
Kritikusok B. Nagy László-díja (1989)

Ő ilyen kőszerelmes (Erdélyi naiv művészek I. – Török István vistai kőfaragó) (1991, MTV, 61 perc)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Somogyi Valéria, rip: Gulyás Gyula
Szereplők: Török István és felesége

Ez az élet csak egy harmat (Erdélyi naiv művészek II. – Bíró Mihály parajdi fafaragó) (1991–92, MTV, 50 perc)
Képzőművészeti Szemle, I. díj (1993)

Gyermekkorom emlékei (Erdélyi naiv művészek III. – Durugy Pál szobrász) (1992, MTV, 50 perc)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Megyesi Gábor, rip: Gulyás Gyula
Szereplő: Durugy Pál

Túlvilági beszélő – Bebádogoztak minden ablakot (1990–93, Dialóg Stúdió, Daniel Film, Videográfia Egyesület, 100 perc)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, videomérnök: Kozma Tamás, rip: Gulyás Gyula, kon: Ravasz Ákos
Szereplők: Tollas Tibor, Demszky Gábor, Juhász László, Lezsák Sándor, Kárpáti Kamil, Modor Ádám, Tóth Bálint

Széki lassú (1969–1993, XXI. Század Bt., MOVI, 115 perc, S8 mm, 16 mm, 35 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, szé: Morvay Judit, Halmos Béla, Horváth Iván, v: Tóth Lujza
Szereplők: Csorba Sándor, Csorba Zsuzsa, Nagy Jánosné, Nagy Mihály, Sipos Márton
XXIV. Filmszemle, különdíj (1993), Magyar Televízió Nívódíja (1994)

Kinő az ember a meséből (1969–1994, XXI. Század Bt., MOVI, 98 perc, S8 mm, 16 mm, 35 mm)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, szé: Morvay Judit, Halmos Béla, Horváth Iván, v: Tóth Lujza
Szereplők: Győri Klára, Nagy Olga

Kicsi mérges öregúr – Nekrológ helyett (Berczeller Rezső szobrászművész, 1912–1992) (1992–94, MTV Opál Stúdió, 100 perc)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, munkatárs: Sós Ágnes, v: Király Ernő
Szereplő: Berczeller Rezső
Magyar Képzőművészeti Filmszemle, különdíj (1998)

Magyarok és az első világháború (1., 3., és 4. rész) (1982–97, Balázs Béla Stúdió, MAFILM Társulás Stúdió, MAFILM Budapest Stúdió, Videográfia Egyesület, 16 mm, U-matic LB, Betacam SP)
1. rész: Meggondoltan, megfontoltan (96 perc)
3. rész: Soha többé katonát nem akarok látni (91 perc)
4. rész: Rablóbéke (60 perc)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op: Gulyás János, v: Árva László, Gulyás János, Farkas Éva
Szereplők: dr. Ábrai Zsigmond, Árvai Sándor, Bánáti Lajos, Bogdányi Gyula, Boksay Antal, Davidovics Max, Dombrády Alajos, Feri Sándor, Göblyös Antal, Gulyás Lajos, Horváth Bálint, Huszár Ádám, Izsa János, Jakuts Lajos, Kaulák György, Jan Kellner, Kiss Ferenc, Koczka József, Kothenz Béla, Kovács István, Körmendi József, Kun Zsigmond, Laky Rezső, Lengyel Béla, Mihályi József, Nagy Sándor, Pálinkás Imre, Pap István, A. Gesell Payer, Petrás József, Pichler Gyula, Réthy Béla, Sailer Ferenc, Sz. Nagy János, Szilágyi Lajos, Szili Károly, Szili Lajos, Cs. Szűcs Imre, Tompa József, Varga Pál, Vayai Lajos, Vígh Imre

Mint mi közülünk egy, I-II. rész (1991–2000, Videográfia Egyesület, 50+60 perc, S-VHS és DV)
r, fk: Gulyás Gyula, Gulyás János, op, v: Gulyás János, rip: Gulyás Gyula
Szereplők: dr. Bánk József, Bogláriné Majláth Edina, Bulányi György, Halász Endre, Hebrang János, Kelemenné Boross Zsuzsa, Köte György, Krokocska György, Szathmáry Attila

_______________

AMATŐRFILMEK
Rövidítések: rendező (r), operatőr (op).

Szeretném, ha szeretnének. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1961)
A hal. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1962)
Kapocs. r, op: Gulyás János (1963)
Két. r, op: Gulyás János (1963)
Ők akik… 3. r, op: Gulyás János (1964)
Ők akik… r, op: Gulyás Gyula (1964)
Hurok teszt. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János, Gulyás Gyula (1964) - Országos Amatőrfilm Fesztivál, I. díj (1964)
A harmadik. r, op: Gulyás János (1964)
Tetteink emléke. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1965)
Várjatok reánk. r, op: Gulyás Gyula (1965) - Egyetemi fesztivál, operatőri díj (1965)
Önálarckép. r, op: Gulyás Gyula (1965) - Országos Amatőrfilm Fesztivál, II. díj (1965); Múzeumi Fesztivál díja (1965)
Amikor elváltunk. r, op: Gulyás János, társop: Faludy Péter (1965)
Elmondom neked. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1966) - Egyetemi fesztivál, rendezői és operatőri díj (1966)
Tanítványok. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János, Gulyás Gyula (1967)
A legszebb pillanatban is. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1967) - Országos Amatőrfilm Fesztivál, rendezői és operatőri arany (1967); Egyetemi fesztivál, arany díj (1968)
Két kézzel. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1967)
Énekek éneke. r, op: Gulyás János - Országos Amatőrfilm Fesztivál, ezüst díj (1967)
Elnevezték prófétának. r, op: Gulyás János - Országos Amatőrfilm Fesztivál, ezüst díj (1968); Országos Vidéki Amatőrfilm Fesztivál, ezüst díj (1968); Egyetemi fesztivál, ezüst díj (1968)
Érted. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1968)
Valóság – síppal, dobbal, avagy tűzön, vízen át... a Cinema '64 kollektív filmje (1968)
Sej, szellők. r, op: Gulyás Gyula, Gulyás János (1968)
Hobók, avagy hobbyk. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1968)
Fegyverbe, fegyverbe. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1969) - Tanácsköztársasági Fesztivál, I. díj (1969)
Intermezzo. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1969)
Készítsünk együtt filmet. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1969) - Magyar Televízió Operatőri díj (1969)
OP. r, op: Gulyás János (1969)
Három festő. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1969)
Gute fahrt. r, op: Gulyás János (1969) - Útifilm Szemle, IV. díj (1969)
Szék télen. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János, Gulyás Gyula (1970) - Nemzetközi Néprajzi Szemle, különdíj (1970); Budapesti Amatőrfilm Szemle, operatőri díj (1971); Országos Amatőrfilm Fesztivál, nagydíj (1971)
Út. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1970)
Mindszent, Gyovai Pál. r: Gulyás Gyula, op: Gulyás János (1970)  - Egyetemi fesztivál, bronz díj (1970)
Zsámbék
. r: Gulyás János, Kun Mária, op: Gulyás János - Műemléki Fesztivál díja (1970)

Bibliográfia

Bibliográfia

Tovább...

Válogatott bibliográfia

  • MMA könyvtári állomány
  • Közlések, interjúk
  • Recepció

Közlések, interjúk

STÚDIÓFÜZETEK (tanulmányokkal, dialógrészletekkel, fotókkal)
Vannak változások, szerk. Fekete Ibolya, Balázs Béla Stúdió, 1978
Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni, MAFILM Hunnia Stúdió–Balázs Béla Stúdió, 1979-80
Ne sápadj! Filmszociográfia Medve Alfonz domaházi parasztpolgárról,
MAFILM Társulás Stúdió, 1983
Én is jártam Isonzónál, MAFILM Budapest Stúdió, 1987
Törvénysértés nélkül…, Láng Kiadó, 1989
Málenkij robot – Filmszociográfia a dudari leventék szibériai lágeremlékeiről az Uraltól Kolimáig, Századvég Kiadó, 1990
„Jaki" / „Kicsi mérges öregúr", szerk. Gulyás János, Videográfia Egyesület,1996

DIALÓGRÉSZLETEK
Gulyás Gyula, Gulyás János, Isonzó. Egy készülő film dokumentumaiból, Filmvilág, 1984/2-3.
Uők, „Pont bekerültem ebbe a vajúdásba" – A Gulyás testvérek készülő filmjéből, Filmvilág, 1986/12.
Uők, Törvénysértés nélkül, Alföld, 1988/6-7.
Uők, Balladák filmje – Részletek egy dokumentumfilmből, Filmvilág, 1989/3.
Uők, Te a költő Romosan vagy, Kapu, 1989/11.
Hét bő esztendő – Részletek a Málenkij robot című filmszociográfiából, Confessio, 1990/2.
Gulyás Gyula, Gulyás János, 15 percből 25 év – Filminterjú Fedák László badallói nyugdíjassal, Kapu, 1990/10.
Uők, Hatalmas törés van – Beszélgetés Halmos Béla népzenésszel, Kapu, 1992/4.
Gyalogosan – a börtönbe… (a Semmisnek kell tekinteni című film szövege), Korunk, 1998/7.
Semmisnek kell tekinteni – Gulyás János dokumentumfilmjének rövidített szövege, Kapu, 1997/10.
Csiki László – Gulyás Gyula, Fény hull arcodra, kedvesem (irodalmi forgatókönyv), Korunk, 2002/1.
Gulyás János, Szamizdatos évek, dialóg, Kapu, 2004/11-12.

INTERJÚK GULYÁS GYULÁVAL ÉS GULYÁS JÁNOSSAL
Hajnal László Gábor, A Gulyás testvérek mozija, Mafilm Híradó,1979/5.
Dékány István, Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal = Beszélgetések a dokumentumfilmről, szerk. Durst György, Kovács Sándor, Pörös Géza, Népművelési Propaganda Iroda, 1979, 177–194.
Uő, Szociofilm, avagy a dokumentumfilmezés új útjai – Beszélgetés a Gulyás-testvérekkel, Új Forrás,1980/1.
Koltai Ágnes, A filmszociográfia vonzásában, Filmvilág, 1980/9.
Szilas Zoltán, Szeretném, ha szeretnének, Ifjúsági Magazin, 1981/8.
Tóth Péter Pál, Ne sápadj! Készül a Gulyás testvérek új filmje, Film Színház Muzsika, 1982. augusztus 14.
Szalay Györgyi, Ne sápadj! a Társulás Filmstúdió kiadványa, 1981-82.
Bársony Éva, Dokumentumfilm készül, Esti Hírlap, 1984. május 12.
Palugyai István, Viszontlátni Isonzót, Magyar Hírlap Képes Melléklete, 1984. szeptember 8.
Gubás Ágota, Beszélgetések a filmszociográfiáról, 7 nap, 1985. augusztus 16.
Zana Ferenc, Filmszociográfia és történeti dokumentum – Gulyás Gyula és Gulyás János filmjei, Filmkultúra, 87/7.
Barabás Klára, Körkérdés, Filmkultúra, 1986/9.
xx, I too was the Isonzó Battle, Hungarofilm Buletin, 1987/2.
MTI, Befejeződött a játékfilmszemle, Népszabadság, 1987. február 19.
Domonkos László, Hajnal felé – Beszélgetés a Gulyás-testvérekkel, Délmagyarország, 1988. február 24.
Vörös T. Károly, „Félelem nélkül élni…" Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal, Népszabadság, 1988. április 9.
Décsi Ágnes, Siker – illúziók nélkül, Beszélgetés a Gulyás testvérekkel, Magyar Ifjúság, 1988. április 15.
Gábor László, Az élő Erdély lenyomata, Népújság, 1989/2.
Barna Márta, „Főhajtás az ottmaradóknak" – Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal, Film Színház Muzsika, 1989. február 4.
Brassai-Sipos András, Beszélgetés a Magyar Művészetért Díj kitüntetettjeivel, Magyar Ifjúság, 1989. február 10.
S. Gy., Így lesz teljes a kép, Film Színház Muzsika, 1990. február 3.
Koltai Ágnes, Gazdag szegények, Filmvilág, 1989/3.
Varsányi Gyula, A nemzettudat megtisztítása, Népszabadság, 1990. február 27.
Pekarek János, Hagyományőrzés, kamerával – Beszélgetés a Balladák filmjéről Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal, Árgus, 1990/4.
Kenéz Ferenc, A dokumentarista magányossága – Le nem filmezett idő, Esti Hírlap, 1990. június 16.
Szegő András, Törvénysértés nélkül, Kurir, 1990. július 25.
Zsugán István, Történelmünk a ruhásszekrényben, Új Magyarország, 1992. március 14.
Tóth Péter Pál, „A kutya ugyanaz, csak a póráz más", Magyar Narancs, 1995. március 2.
Siroki Sándor, Ahol cigány van, ott már gond van – Beszélgetés Gulyás János rendezővel, Amaro Drom, 1996/3.
Domokos János, Tanítványok – Beszélgetés Gulyás Gyulával, Pergő Képek, 1999/1.
Szekfü András, Hallgatásra ítélve – Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal, Filmvilág, 2004/6.
Lőcsei Gabriella, Régebben üzentek, most bekéretik a filmet… – Gulyás János betiltásokról, gyűlöletekről és az utókornak megmaradó filmtekercsekről, Magyar Nemzet, 2004. október 28.
Stefka István, Mélytengeri halászat – Beszélgetés a Gulyás-testvérekkel, Magyar Nemzet, 2005. október 8.
Zalka Katalin, Vannak változások? Képmás, 2007/4.
Mihancsik Zsófia, Filmek a föld alatt – Beszélgetés Gulyás Gyulával, Filmvilág, 2007/7.
Báthory Erzsi, „A dokumentumfilmezés felől nézzük a produceri rendszert" – Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal, Filmkultúra, 2009/4.
Kő András, A távolsági utazó, Magyar Nemzet, 2010. május 17.
Lőcsei Gabriella, Kormányos és kapitány, Magyar Nemzet, 2012. március 24.
Szabó Palácz Attila, „Speciális helyzetben", Magyar Hírlap, 2012. augusztus 11.
Juhász Ágnes, „Engem sokkal inkább érdekel a kisembereknek a nagyszerűsége, mint a nagyembereknek a kisszerűsége" – Beszélgetés Gulyás Gyula filmrendezővel, tiszatajonline.hu, 2014. július 5.
Ozsda Erika, „Feltehetően a filmesekben is felmerült a dokumentálás igénye" – Gulyás János rendező-operatőr, filmkultura.hu, 2015. március 4.
Sirbik Attila, 22. Palicsi Nemzetközi Filmfesztivál – Interjú Gulyás Jánossal, a Mintha nem otthon lennénk… című dokumentumfilm rendezőjével, Tiszatáj, 2015/7.
Bögre Zsuzsanna, „Vannak változások…" – Egy este a filmes valóságkutatásról, Gulyás Gyula – Gulyás János = Ars Sociologica – Vallomások a szociológiáról mint hivatásról, szerk. Hidas Zoltán, Bp., L'Harmattan – Könyvpont, 2016, 261–280.

Recepció

ÖSSZEGZŐ TANULMÁNYOK

Horváth György, Gulyás Gyula filmjeiről, Pergő Képek, 1965/2.
Zana Ferenc, Filmszociográfia és történelmi dokumentumfilm, Filmkultúra, 1986/7.
A. Gergely András, Virtus és valósághűség – A Gulyás testvérek szociofilmjeiről, Tiszatáj, 1991/4.
Orosz István, Kötéltánc a határmezsgyén, avagy az is bolond, aki dokumentumfilmes lesz Magyarországon, Hírmondó, 1983/1.
Závada Pál, Filmszociográfiák a faluról és a történelemről, Filmkultúra, 1988/3.
A. Gergely András, Hangosbeszéd és/vagy morálfilozófia: Politikai és kulturális magatartásminták a Gulyás-filmekben = Vagabundus, szerk. Biczó Gábor, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékének kiadványa, 2004, 95–114.
Uő, Kisebbségben, Szocio-film-tettek és közlésbátorság, maszol.ro, 2015. március 31.
Uő, Félszáz év valóságfilmezés – Közlési ortodoxia, avagy a valóság minden, tűzön-vízen át, Kulturális Szemle, 2016/2.


KÖNYVEKBEN MEGJELENT KRITIKÁK, LEÍRÁSOK, TANULMÁNYOK

Dékány István, Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal = Beszélgetések a dokumentumfilmről, szerk. Durst György, Kovács Sándor, Pörös Géza, Népművelési Propaganda Iroda, 1979, 176–193.
Gombár Csaba, Megjegyzések a politikai filmről = G. Cs., Egy állampolgár gondolatai, Kossuth Könyvkiadó,1984, 61–67.
Spiró György, Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni = S. Gy., Magániktató, Szépirodalmi, 1985, 261–265.
Orosz István, A szocializmus megroppant gerince = O. I., A Westminster-modell, Katalizátor Iroda, 1993, 89–92.
Zsugán István, Történelmünk a ruhásszekrényben – Gulyás Gyula, Gulyás János = Zs. I., Szubjektív magyar filmtörténet 1964–1994, Osiris–Századvég, 1994, 655–658.
Magyar rendezők könyve, szerk. Gelencsér Gábor, Magyar Filmintézet–Magyar Filmúnió, 1999
Megyaszai Kinga, Erdélyi tájak kameraecsettel. Történet és helyszín viszonya az 1990 óta készült erdélyi témájú magyar filmekben = Köztes képek – A filmelbeszélés színterei, szerk. Pethő Ágnes, Kolozsvár, Scientia Kiadó, 2003, 15–42.
Kelecsényi László, Málenkij robot = K. L., Vászonszerelem, Noran Kiadó, 2007, 260.
Bori Erzsébet, Vannak változások = 303 magyar film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz, szerk. Bori Erzsébet, Turcsányi Sándor, Gabo Kiadó, 2007, 139.
Uő, Én is jártam Isonzónál = Uo., 195.
Uő, Törvénysértés nélkül = Uo., 235.
Legát Tibor, Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni = Uo., 171
Barotányi Zoltán, Málenkij robot = Uo., 239
A Balázs Béla Stúdió 50 éve, Műcsarnok–Balázs Béla Stúdió, 2009
Bihari Mihály, Én is jártam Isonzónál = Sereg András, Bihari Mihály – Életrajz – politika – rendszerváltás, Korona Kiadó, 2010, 11–13.
Sárközy Réka, Elbeszélt múltjaink – A magyar történelmi dokumentumfilm útja, 1956-os Intézet–L'Harmattan, 2011


AZ EGYES FILMEKRŐL MEGJELENT KRITIKÁK ÉS INTERJÚK

Valóság – síppal, dobbal, avagy tűzön, vízen át... (1968)
Gesztelyi Nagy Zoltán, A valóság Penészleken I–VI., Kelet-Magyarország, 1968. május 12.

Magyar népballadák (1974)
Zoltai Judit, Didaktikus szövegek helyett látvány, Köznevelés, 1977/17.

Kísérleti iskola I–V. (1976–77)
Zoltai Judit, Didaktikus szövegek helyett látvány, Köznevelés, 1977/4.
Gondos Ernő, Iskola-kísérlet – ellentmondásokkal, Élet és Irodalom, 1978. július 29.
Kocsis József, Mi újság Szentlőrincen? Köznevelés, 1978/34.
Ökrös László, Kísérlet Szentlőrincen, Új Tükör, 1978. november 12.
Gulyás Gyula, Gulyás János, Kozák Gyula, Kísérlet Szentlőrincen, Új Tükör 1978, december 17.; Válaszol: Ökrös László, Új Tükör 1978. december 17.
Kocsis József, A szentlőrinci iskolakísérlet II. A szentlőrinci iskolakísérlet első tíz évének története. Bp., Tankönyvkiadó, 1984.
Csontos Magda, Nem törtem össze, Köznevelés, 1981/2.
Zana Ferenc, Filmszociográfia és történeti dokumentum, Filmkultúra 1986/7.
Gáspár László, Egy „filmszociográfiáról" – az egyik szereplő szemével, Filmkultúra 1987/2.
Gulyás Gyula, Gulyás János, Nyilatkozat, Filmkultúra, 1987/3.
Báthory Zoltán, Junghaus Ibolya, A szentlőrinci iskolakísérlet értékelése, Bp., Művelődési Minisztérium Közoktatási Kutatások Titkársága, 1989.
Trencsényi László, Vágyakozás kritikai szocializmuskritikára, Iskolakultúra 2002/11.
Andor Mihály, Adalék a kritikai szocializmuskritikához, Iskolakultúra 2002/12.
Csalog Judit, Szentlőrinc, a modell, Iskolakultúra 2003/1.
Kocsis József: Elégtelen röpdolgozat Gáspár László iskolájáról, Iskolakultúra 2003/2.
Lóránd Ferenc, Így is lehet, Iskolakultúra 2003/3.
Csalog Judit, Ez történt Szentlőrincen, Iskolakultúra, 2003/3.
Bakonyi Pál, Hozzászólás a kritikai szocializmuskritika-vitához, Iskolakultúra, 2003/3.
Andor Mihály, Albérleti vitazáró, Iskolakultúra, 2003/4.
Czirják Pál, Alkalmazott filmezés. A BBS pedagógiai témájú dokumentumfilmjei = BBS 50, A Balázs Béla Stúdió 50 éve, szerk. Gelencsér Gábor, Műcsarnok – Balázs Béla Stúdió, 2009, 319–331.
Juhász Ágnes: Kísérleti iskola – Egy dokumentumfilm és társadalmi környezete (szakdolgozat, kézirat, SZTE BTK Szociológia MA szak, 2017.)

Vannak változások… (1976–78)
Hegyi Gyula, Filmesek és közönségük, Magyar Hírlap, 1979. február 17.
Hajnal László Gábor, A Gulyás-testvérek mozija, Mafilm Híradó, 1979/2.
Louis Marcorelles jegyzete, Le Monde, Paris, 1979. február 22. – magyarul közli a Nemzetközi Filmtájékoztató, 1979/3.
(bel), Vannak változások…, Esti Hírlap, 1979. február 28.
Máriássy Judit, Vannak változások, Magyar Rádió, Esti Magazin, 1979. február 28.
Józsa György Gábor, Vannak változások, Magyar Nemzet, 1979. március 9.
Hajnal László Gábor, Vannak változások, Népszabadság, 1979. június 10.
Varjas Endre, Vannak változások, Élet és Irodalom, 1979. szeptember 19.
Fábián László, A filmalkotás időszerűsége, jelentősége, Film Színház Muzsika, 1980. január 5.
Ember Marianne, Filmszociográfia – két fejezetben, Filmkultúra, 1980/2.
Gombár Csaba, Megjegyzések a politikai filmről, Filmvilág, 1980/7.
Für Lajos, Mozdulatlan múlt, Forrás, 1980/9.
Bárdos Éva, Vannak változások, Kritika, 1980/9.
Spiró György, Legyünk őszinték! Filmvilág, 1980/12.
Orosz István, A cselekvő és a szenvedő hős, Mozgó Világ, 1981/3-4.
Papp Zsolt, Szegénymentő árokásás, Mozgó Világ, 1981/5.
Ketten ugyanarról – Kurt Mayer, a Solothurn-i Fesztivál igazgatósági tagjának nyilatkozata a miskolci fesztiválról, lejegyezte Ranódy Lászlóné, Mafilm Híradó, 1981/különszám.
Kőháti Zsolt, Felnőtt emberség, minőségi élet – Beszélgetés Király Istvánnal a Miskolci Filmfesztiválról, Filmkultúra, 1981/4.

Domaházi hegyek között I–VI. (1978-79)
Oravecz János, Domaházi hegyek között, Észak-Magyarország, 1978. augusztus 15.
Morvay Judit, Domaházi hegyek között… (A néprajzkutató szemével), Filmvilág, 1980/12.
Török L. Gábor, Domaházi hegyek között, Napjaink, 1981/6.
O. J.: Csak a hegyek nem találkoznak, Észak-Magyarország, 1981. október 28.

Azért a víz az úr (1978-80)
Szekfü András, A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjei (a stúdió belső anyaga)
A. Gergely András, A BBS 1980-as filmjeiről (a stúdió belső anyaga)
Zalán Vince, A tények nem beszélnek önmagukért (A BBS 1980-as filmjeiről), Filmvilág,1981/6.

Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni… (1979)
S. E., Mozifilm készül Papp Lászlóról, Hétfői Hírek, 1979. március 3.
Dékány István, Papp Lacit nem lehet legyőzni…, Magyar Ifjúság, 1979. július 20.
Spiró György, Legyünk őszinték, Filmvilág, 1980/12.
Fábián László, Pontozásos győzelem, kiütéses vereség, Film Színház Muzsika, 1980. december 6.
Csetneki Gábor, Mire megy itt a játék? Filmkultúra, 1981/1.
Zöldi László, Pofonok völgye, Népszabadság, 1981. december 4.

Ne sápadj! (1978-81)
Barabás Tamás, Ne sápadj! Esti Hírlap, 1983. március 30.
Vértessy Péter, Ne sápadj! Magyar Nemzet, 1983. március 31.
Gantner Ilona, Ne sápadj! Népszava, 1983. március 31.
Geszti Pál, Ne sápadj! Magyar Hírlap, 1983. március 31.
Szilágyi Ákos, A parasztpolgár, Filmvilág, 1983/4.
Oravecz Imre, Hódolat Medve Alfonznak, Élet és Irodalom, 1983. április 1.
Kőröspataki Kiss Sándor, Harmincezer liter tej, Új Tükör, 1983. április 3.
Koltai Ágnes, Egy parasztpolgár önvallomása, Film Színház Muzsika, 1983. április 9.
Pörös Géza, Hétköznapi próbatétel, Új Forrás, 1983/2.
T. Bíró Zoltán, Ne sápadj! (a film belső vetítéséhez készült vitavezető)
Mátyás Győző, Ne sápadj! Kritika, 1983/5.
Szörényi László, Ne sápadj! = Sz. L., Az Isonzó a Dunába ömlik, Bp., Nap Kiadó, 2013., 238–241.

Egyedi voltukban megrázó jellegük (1981-82)
Bé., Egyedi voltukban megrázó jellegük, Esti Hírlap, 1984. december 5.

Magyarok és az első világháború, II. rész: Én is jártam Isonzónál (1982–86)
Palugyai István, Viszontlátni Isonzót, Magyar Hírlap, 1984. szeptember 8.
Tóth Péter Pál, Isonzó. I.világháborús veteránok az egykori csaták színhelyein, Film Színház Muzsika, 1984. december 15.
xx: Il cinema ungherese esce dal tunnel, Corriere della Sera, 1987. február 17.
Lothar Sträter, Zwischen Traumfabrik und „Gedächtnis der Nation" Ungarns Films stellen sich brennenden Fragen, Pannonia, Eisenstadt, 1987/1.
Uő, Ungarns Gedächtnis der Nation, Schwäbische Zeitung, 1987. március 15.
Domonkos László, Beszél a katona, Délmagyarország, 1987. április 3.
Edna: I too Was At The Isonzo Battle, Variety, 1987. április 15.
Bolberitz Pál, Én is jártam Isonzónál, Új Ember, 1987. április 9.
N. I.: Én is jártam Isonzónál, Békés Megyei Népújság, 1987. április 25.
Báron György jegyzete a „Láttuk, hallottuk" című műsorban, Magyar Rádió, Petőfi, 1987. május 6.
Bölcs István, Én is jártam Isonzónál, Magyar Rádió, Kossuth, Esti Magazin, 1987. május 6.
Gyertyán Ervin, Én is jártam Isonzónál, Népszabadság, 1987. május 7.
Zay László, Én is jártam Isonzónál, Magyar Nemzet, 1987. május 7.
Cs. M., Én is jártam Isonzónál, Csongrád Megyei Hírlap, 1987. május 7.
Varjú Erika, Én is jártam Isonzónál, Délmagyarország, 1987. május 7.
Kenessei András, Én is jártam Isonzónál, Magyar Hírlap, 1987. május 7.
-ti-: Én is jártam Isonzónál, Szolnok Megyei Néplap, 1987. május 11.
Nyerges Mária, Én is jártam Isonzónál, Szövetkezet, 1987. május 13.
Sümegi Anikó, Kései megbékélés, Hajdú-Bihari Napló, 1987. május 19.
Balogh Ödön, Akkor te is azt hitted? Veszprémi Napló, 1987. május 19.
P. I., Meghallgatni öregeink meséit, Fejér Megyei Hírlap, 1987. május 20.
R. S., Én is jártam Isonzónál, Hajdúvölgyi Munkás, 1987. május 20.
Ács Zoltán, Isonzóink, Magyar Ifjúság, 1987. május 22.
Vári Attila, Én is jártam Isonzónál, Film Színház Muzsika, 1987. május 23.
Juhász Gyula, Én is jártam Isonzónál – „Békévé oldja…", Filmvilág, 1987/5.
Zöldi László, Tőr a hátba, Élet és Irodalom, 1987. május 8.
 [...], Én is jártam Isonzónál, Zalai Hírlap, 1987. július 29.
Závada Pál, Filmszociográfiák a faluról és a történelemről, Filmkultúra, 1988/3.
Koltai Ágnes, Emlék és varázslat, Új Tükör, 1987. május 24.
Szörényi László, „Ki vérünk ízét ismered, tégy vallást karszti kő" = Sz. L., Az Isonzó a Dunába ömlik, Bp., Nap Kiadó, 2013, 251–256.
Győri Zsolt, Veteránemlékezet a Gulyás testvérek Én is jártam Isonzónál című filmjében, Magyar Művészet, 2015/3.

Törvénysértés nélkül I–II. (1982–88)
Zinner Tibor, 1951-ben történt, Filmvilág, 1986/12.
Kolczonay Katalin, „Nincs semmi bosszú a szívemben, csak fájdalom", Confessio, 1988/2
Szabó Zoltán, Tessék világot csinálni, Fejér Megyei Hírlap, 1988. április 2.
Kuklay Antal, Törvénysértés nélkül, Új Ember, 1988. április 10.
Benedek Miklós, A Gulyás-fivérek új filmje elé, Észak Magyarország, 1988. április 13.
Veress József, A hét filmjei. Törvénysértés nélkül, Népszabadság, 1988. április 14.
Gantner Ilona, Törvénysértés nélkül I-II., Népszava, 1988. április 14.
Hegyi Gyula. Filmlevél, Törvénysértés nélkül, Magyar Hírlap, 1988. április 14.
Zay László, Törvénysértés nélkül, Képes 7, 1988. április 15.
Uő, Törvénysértés nélkül, Magyar Nemzet, 1988. április 16.
Morvay István, Előzetes. Törvénysértés nélkül, Vasárnapi Hírek, 1987. április 17.
- ti -, Törvénysértés nélkül, Szolnok Megyei Néplap, 1988. április 18.
Sas György, Törvénysértés nélkül, Film Színház Muzsika, 1988. augusztus 6.
Bársony Éva, Film-bemutató. Törvénysértés nélkül, Esti Hírlap, 1988. április 21.
Sümegi Anikó, Formai rehabilitáció, Hajdú-Bihari Napló, 1988. április 21.
Takács István, Törvénysértés nélkül, Pest Megyei Hírlap, 1988. április 21.
Leskó László, Díszbemutató Nagykanizsán – Törvénysértés nélkül, Szabad Föld, 1988. április 29.
Vass Márta, Törvénysértés nélkül, Népújság, 1988. május 7.
Koltai Ágnes, Vannak változások? Törvénysértés nélkül… I-II., Új Tükör, 1988. május 8.
V. M., Filmankét Békéscsabán, Békés Megyei Népújság, 1988. május 7.
Cs. M., Törvénysértés nélkül, Csongrád Megyei Hírlap, 1988. május 15.
Balogh Ödön, „Senkinek sem szabad erről szólnunk", Napló, Veszprém, 1988. május 11.
Zöldi László, Voltak túlkapások, Élet és Irodalom, 1988. április 15.
A. Gergely András, Hortobágy, másképpen, Napjaink, 1988/5.
Sulyok László, Az igazságnak elkötelezetten, Nógrád, 1988. május 26.
Zalán Vince, Péter és Pál. Törvénysértés nélkül, Filmvilág, 1988/5.
Báron György, Törvénysértés nélkül, Kritika, 1988/7.
Csató Károly, Törvénysértés nélkül, Kritika, 1988/7.
Für Lajos, Elvesztettük álmainkat, Vigilia, 1988/10.
Szente Imre, Délibábos Hortobágyon…, A svédországi magyarok országos híradója, 1989/9.
A. Gergely András, A gesztus művészete egy elaknásított területen = Törvénysértés nélkül, szerk. Gulyás Gyula, Gulyás János, Bp., Láng Kiadó, 1989, 146–153.
Szentirmay László, Törvénysértés nélkül, História, 1989/1-2.
Glatz Ferenc, Törvénysértők, História, 1989/1-2.
Tóth Pál Péter, Balladák filmje, Kapu, 1989/6.
Bihari Mihály, A magyar Gulág, Könyvvilág, 1989/12.
Iványi Béla, Néhány gondolat – Törvénysértés nélkül – a Gulyás-fivérek filmje láttán, Hitel, 1990/25.
Csala Károly, Dokumentumfilmek nyomtatásban a Törvénysértés nélkül című könyvről, Népszabadság, 1990. május 18.
Udvarnoky Virág, Történelem és emlékezet a dokumentumfilmben, Metropolis, 2004/2.
Tóth Péter Pál, A képmutatás kora – Dokumentumfilm és kreativitás, Filmvilág, 2010/7.
Szörényi László, „Jobb haramiák tanyái közt, biztosabb fenevad lakta vadonban, mint ily országban élni" = Sz. L., Az Isonzó a Dunába ömlik, Bp., Nap Kiadó, 2013, 242–247.

Balladák filmje I. (1983–89)
Kolczonay Katalin, Javaslat a Világörökségre, Confessio, 1989/1.
Zöldi László, Szentjánosbogarak Erdélyből, Élet és Irodalom, 1989. január 27.
Gábor László, Az élő Erdély lenyomata, Heves Megyei Népújság, 1989. november 10.
Bársony Éva, Balladák filmje, Esti Hírlap, 1989. március 30.
Veress József, Balladák filmje, Népszabadság, 1989. március 16.
Domonkos László, Balladák filmje, Dél-Magyarország, 1989. március 16.
Gantner Ilona, A Balladák filmje, Népszava, 1989. március 28.
Sas György, Balladák és erdők lakói, Film Színház Muzsika, 1989. április 1.
Mohay Tamás, A „gyűjtő", Filmvilág, 1989/5.
Z. K., Dokumentumok Kallós Zoltánról, Magyar Hírek, 1989. július 7.
A. Gergely András, Egy etnofilm riadókészültségben, Új Forrás, 1990/1.
Nagy Olga, Erdélyi szociográfia portréfilmen, Magyar Napló, 1990/2.
Uő, Míg szólnak a harangok, Magyar Napló, 1990/11.
B.T., A táncház születésnapján, Bihari Napló, 1991. március 5.

Balladák filmje II. (1983–89)
Székely Gabriella, Balladák filmje II., Filmvilág, 1991/3.
Simon V. Péter, Hol terem a ballada mostanában, Kapu, 1991/3.
Pósa Zoltán, Balladák filmje II., Pesti Hírlap, 1991. március 21.
Gervai András, Balladák filmje II., Magyar Nemzet, 1991. március 28.
Kolozsvári Papp László, 3 magyar film + 1, Élet és Irodalom, 1991/16.
Gulyás Gyula, Gulyás János, Ördögi körök. Beszélgetés Kallós Zoltánnal, Kapu, 1992/5.
Varsányi Gyula, Erdélyi filmballada, Népszabadság, 1991. augusztus 9.

Málenkij robot I-II. (1987–89)
Varsányi Gyula, Történelmi lecke az Emberről, Népszabadság, 1990. január 25.
barabás, TV1 Notesz, Esti Hírlap, 1991. január 31.
Lőcsei Gabriella, Málenkij robot, Málenkaja rabatyonka, Magyar Nemzet Melléklet, 2013. február
K. M., , Málenkij robot, Film Színház Muzsika, 1990. február 3.
Lőcsei Gabriella, A megszokhatatlan kerékvágás, Magyar Nemzet, 1991. február 6.
Závada Pál, Ha már nem kéne..! = Gulyás Gyula, Gulyás János, Málenkij robot, Bp., Századvég Kiadó, 1990, 76–80.
Kovács István, Gulyás Gyula, Gulyás János, Málenkij robot I-II., Magyar Napló, 1990. március 8.
Vajda Mihály, A dokumentarizmus emberi lehetőségei, Kapu, 1990/4.
Fábián László, Van-e dokumentum, amikor nincs film? Filmvilág, 1990/3.
A. Gergely András, Málenkij robot – dudariakkal, Gödöllői Mindenes, 1990/4.
Tarján Vera, Málenkij robot, Erdély egymásra szakadt századai, Magyar Hírek, 1991/5.
Balogh Ödön, A „Málenkij robot" Dudaron, Napló, Veszprém, 1990. május 8.
Szörényi László, „Az ő birodalmuk Tyrannis" = Sz. L., Az Isonzó a Dunába ömlik, Bp., Nap Kiadó, 2013, 87–90.

Ő ilyen kőszerelmes (1991)
Randé Jenő, Ő ilyen kőszerelmes, TVR Hét, 1993/52.

Túlvilági beszélő (1990–92)
Lőcsei Gabriella, Megállt az idő? Magyar Nemzet melléklet, 2006/49.
Horváthy György, Az emigráns hazalátogat, Napló, Veszprém, 1996. március 9.
Devich Márton, Túlvilági beszélő, Nemzetőr, 1993/5.
Veress, Múltvilági túlvilág, Pesti Hírlap, 1994. május 7.
Lőcsei Gabriella, Ki hogy manipulál – Túlvilági beszélő, Magyar Nemzet, 2010. május 17.
Barla-Szabó László, Túlvilági beszélő, Új Magyarország, 1993. május 17.
 
Nem vagyunk mi hősök (1993)
Szepesi Attila, Nagyszőlősi diákok, Pesti Hírlap, 1993. november 9.

Már szlovákok voltunk? (1993)
[x], Gulyás János, Respublika, Címlap-Háttér, 1995/5.
Szarka Ágota, Interjú Gulyás Jánossal, a Már szlovákok voltunk? című film rendezőjével és Thury Zoltánnal, Filmszemle Hírek, 1995. február 6.

Széki lassú (1969–93)
Báron György, Tükröm, tükröm…, Filmvilág, 1993/4.
Gréczy, TV egy percben, Kurír, 1994. február 12.   
Nagy Olga, Gondolatok, reflexiók egy dokumentumfilm kapcsán, Kapu, 1994/5.
                                                            
Kinő az ember a meséből… (1969–94)
Bálint Péter, Film és folklór = Vagabundus, szerk. Biczó Gábor, a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszékének kiadványa, 2004, 9–16.

Kicsi mérges öregúr (1992–94)        
Hemrik László, A szobrász meg a libikóka, Szellemkép, 1995/3.

„Ahol cigány van, ott már gond van…" (1995)
(devich): „Ahol cigány van, ott már gond van…" – Gulyás János egy új élet kezdetéről forgatott, Magyar Nemzet melléklete, 1996. február 9.

Gyermekdeportálások – 1956 (1996)
Balázsi Károly, Film az ötvenhatos deportáltakról Magyarország, 1996. november 6.
Kerékgyártó György, Gulyás filmje nem kerülhetett adásba – Küzdelem a képernyőért, Új Magyarország, 1996. november 13.
Lőcsei Gabriella, Fehér foltok '56 igaz történetén – Képernyőre kerül Gulyás János filmje? Magyar Nemzet, 1997. január 3.
Szarka Ágota, Gulyás János: Deportálások a Szovjetunióba, Filmszemle Hírek, 1997. február 7.
 
Semmisnek kell tekinteni (1997)
Nyakas Szilárd, „Semmisnek kell tekinteni", Magyarország, 1997. október 16.
Katalizátor [szerzői álnév], Semmisnek kell tekinteni, Új Magyarország, 1997. október 20.
Fazekas Szabolcs, A nem létező lista, Kapu, 1997/10.
B. D., Semmisnek kell tekinteni, Demokrata, 1997/8.
Erdélyi Z. Ágnes, Eltörölt évek…, Filmvilág, 1997/12.
Tóth Péter Pál, Semmisnek kell tekinteni…, Kritika, 1998/1.
Irányi Béla, „Semmisnek kell tekinteni" – filmismertetés, Bécsi Napló, 1998/3.
Lőcsei Gabriella, A TV műsoráról – Sovány legelőn. Semmisnek kell tekinteni, Magyar Nemzet, 1999. november 10.

Magyarok és az első világháború, I. rész, Meggondoltan, megfontoltan, III. rész, Soha többé katonát nem akarok látni (1982–97)
Lőcsei Gabriella, Töredékes történelmi tabló, Magyar Nemzet melléklet, 2010. május 11.

Magyarok és az első világháború, IV. rész, Rablóbéke (1982–97)
Bodor Pál, A Duna Televízió Trianonja, Népszabadság, 2005. június 8.

Kárpótlásra az jogosult (1996–98)
Andrew J Horton, Documenting Freedom Part II, Central Europe Review, 1999. március 30.
           
Ennek a falunak élnie kell (1999)
Cs. K., Árvíz után, Népszabadság, 1999. szeptember 16.

Tanítványok (1967, 1999)
Bernáth László, Fesztivál – tanulságokkal, Pergő Képek, 1969/1.
Domokos János, Tanítványok, Pergő Képek, 1999/1.
Bihari László, „Ráéreztek az üzlet ízére" – A Gulyás testvérek filmje a szemlén, Magyar Hírlap, 2000. február 14.
Bakács Tibor Settenkedő, Az érsebész szeme és keze, Élet és Irodalom, 2000. február 18.
Muhi Klára, Háromgarasos mozi, Filmvilág, 2000/4.
Gelencsér Gábor, A macskaköves úton, Mozgó Világ, 2008/8.
Schubert Gusztáv, A '68-as csapdája, Filmvilág, 2008/11.

Mámó (1997)
Devich Márton, Mámó sorsa és mindennapjai, Magyar Nemzet, 1998. január 31.
Hajnal Géza, Filmszemle, Igen, 1998/3.
-rika, A 29. Magyar Filmszemle, Népújság, Marosvásárhely

Fény hull arcodra (2001)
Sőregi Melinda, Giccsfilm – filmgiccs, port.hu, 2002. október 9.
Korcsog Balázs, A Vándor és a Bujdosók, Filmvilág, 2002/12.
Turcsányi Sándor, Ködlő, gazdátlan hajnalokban, Magyar Narancs, 2002/46.
Virginás Andrea, Emlékőrzők találkája, Filmtett, 2003. január 15.
Szántai János, Fény hull arcodra, erdélyi magyar film? Korunk, 2003/3.
Köllő Katalin, Balázsi-Pál Előd, Fény hull arcodra, édesem, Szabadság, 2003. március 8.

Idézés (2009)
Bori Erzsébet, A velünk élő spicli, Filmvilág, 2011/4.

A világ legmocskosabb rehabilitációja (1997-2000)
Bori Erzsébet, Lebilincselő rémtörténet, Népszava, 2000. január 9.

Mary története (1996–2000)
Pócsik Andrea, A romák ábrázolása a rendszerváltás utáni magyar dokumentumfilmekben, metropolis.org, 2006. október 29.

Aba-Novák kálvária (2002)
M.: Kálvária egy kép körül, Jászkun Krónika, 2002. október 5.

Szamizdatos évek (1997–2003)
Varga Klára, Film a szamizdatos évekről, Magyar Nemzet, 2004. január 12.
Kőszeg Ferenc, „A magamutogatásánál fontosabb" – Dokumentumfilm a Beszélőről, Népszabadság, 2004. február 2.
Orosz István, Makacs dolgok, Élet és Irodalom, 2004. február 13.
Váradi Júlia, „A partizánromantika taszít", Élet és Irodalom, 2004/8.
Sümegi Noémi, Szamizdatos érvek, Heti Válasz, 2004. február 13.
Csontos János, Rosnercrantz és Silberstein halott, Magyar Nemzet, 2004. február 25.
Dániel Ferenc, Szamizdatos évek – Motyog a tanú, zötyög a felvevőgép, magyar.film.hu, 2004. március 9.
Eörsi László, „Abszolút nem Beszélő-ellenes", Élet és Irodalom, 2004. február 6.
Uzonyi Barna, Valóban nem Beszélő-ellenes! Szövetség, 2004. április 2.
Vasvári Erika, Szamizdatos évek, Havi Magyar Fórum, 2004/4.
Pörzse Sándor, A dokumentumfilmesek helyzete egyre rosszabb – Gulyás János kapta az idei kamera-díjat, Népszabadság, 2004. április 26.
Nedbál Miklós, Kamera-díjat kapott a Szamizdatos évek, Magyar Nemzet, 2004. április 27.
[jelöletlen szerző], Teri nagyi és a Szamizdat, Film.hu 2004. április 27.
[jelöletlen szerző], Kamera-díj, 2004, Színes RTV, 2004. május 17.
V. Gy., Perben a Szamizdatos évek, Népszabadság, 2004. szeptember 22.
György Péter, Besúgók és provokátorok, Élet és Irodalom, 2004. október 1.
Zsolt Péter, A Beszélő lúzerei, Népszabadság, 2004. október 5.
Lőcsei Gabriella, Botcsinálta szabadelvűek, Magyar Nemzet, 2004. október 18.
Kádár István, Kommunista diktatúra és szelektív emlékezet – Beszélgetés Modor Ádám történésszel és Gulyás János dokumentumfilmessel a demokratikus ellenzékről, Demokrata, 2005/3.
Tóth Klára, Hol vannak a botrányfilmek? Magyar Szemle, 2006/3-4.
Uő, Beszéljünk magyarul! Magyar Művészet, 2014/3-4.

Ismeretlenek (2004–2005)
Lőcsei Gabriella, Csöbörből vödörbe, Magyar Nemzet, 2006. június 18.

Katalizátorok (2004–2005)
Lőcsei Gabriella, Katalizátorosok, Magyar Nemzet, 2009. június 3.
Laczik Erika, A katalizátor emléke, Magyar Nemzet, 2009. november 26
Simó Márton, Örökifjak, Nagyítás, 2010/2.
-szil-, „Maga ennyire hülye?", gondola.hu, 2010. február 3.

Magyar művészet a XX. század második felében (2000–2005)
P. Szabó Ernő, Képek a félmúltból, Magyar Nemzet, 2001. július 27.

Civil jelentés (2006–2007)
Lőcsei Gabriella, Civil jelentés, Magyar Nemzet, 2007. október 9.
Muhi Klára, Filmszemle után – Dokumentumfilmek – Valóságteszt, Filmvilág, 2008/4.
Tóth Klára, A lelkiismeret pártatlansága, Élet és Irodalom, 2009. március 7.
[jelöletlen szerző], A Civil jelentés nyert Los Angeles-ben, Metropol, 2011. április 4.
Balla Eszter, Los Angelest érdeklik a 2006-os rendőri túlkapások, 2011. április 6.

Csak csendben, csak halkan… (2007–2010)
Lőcsei Gabriella, Vegyük komolyan a gyermekeket! Magyar Nemzet műsorújság, 2011. április 4.
Somogyi Marcell, Iskolák a határon, Heti Válasz, 2011. április 7.
Tölgyesi Gábor, Filmek és ítészek, Magyar Nemzet, 2011. május 7.
Tóth Klára, Ne hagyjátok az iskolát, Magyar Szemle, 2011/9-10.

4 nap emlékezés (2011)
Lőcsei Gabriella, A vörösiszap meg a murál morál, Magyar Nemzet, 2012. február 27.

Mintha nem otthon lennénk (2011–2012)
Lőcsei Gabriella, Húsz év múlva tán leülepszik, Magyar Nemzet műsorújság, 2014/25.
Szatmári Zsófi, BIDF 2014: A vörösiszap után – Mintha nem otthon lennénk…, filmtekercs.hu, 2014. szeptember 23.
Gáncsos Kármen, BIDF – Lélekvesztők, Filmvilág, 2014/11.
L. M., Természeti és egyéb katasztrófák, Magyar Szó, 2015. július 21.
Lukács Melinda, Élet a vörösiszap pusztítása után, Magyar Szó, 2015. július 31.


Kapcsolódó tartalmak

  • hírek
  • események
  • videók
További események >
További hírek >
További videók >
  • © Magyar Művészeti Akadémia, 2017

  • facebook
  • Hírlevél
  • Szakértők
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Kapcsolat