Galéria >
 

Életrajz

Lukács Sándor színművész, az ötvenes évek legsötétebb időszakában a miskolci Bársony János utcai általános iskola olvasás órájáról az intézmény igazgatója hívatja a tanárnőt, aki egy tanulóra bízza a további felolvasást. A fiúosztályban felbolydul az addig feszes rend, kitör a zsivaj és előkerülnek a csúzlik. A kisfiú kimegy a katedrához, kinyitja a Kincskereső kisködmönt és belekezd Móra soraiba. Kis idő múltán, mintha csendesedne a traccstábor. A legnagyobb vagányok is leülnek és hallgatják társukat, akire elemi erővel hat az élmény, hogy figyelnek rá. Tudat alatt talán már akkor megfogalmazódik benne, hogy olyan pályára lép majd, ahol le tudja kötni az emberek figyelmét. Ezzel a történettel emlékezett egy helyütt Lukács Sándor első élményére, amely színészi pályájának korai előképét is megrajzolta. Boldog gyermekkorát meghatározta a Bükk közelsége, az üveghutások alapította Répáshuta, a hegyekkel körbezárt völgykatlanban megbúvó Bükkszentkereszt és a Garadna völgye. Szülei értelmiségiként a bükki erdőgazdaságban vállaltak munkát, így alkalma nyílt olyan, más gyerekek számára csupán távoli varázsos csodák megélésére, mint édesanyjával és édesapjával együtt sínautóval közlekedni a lillafüredi kisvasút pályáján, amelyre az erdészet nyújtott lehetőséget munkatársainak. „Különleges, tartalmas, értékes és szép" – vallja szülei által megteremtett gyermekkoráról. Házuk melletti udvarukat édesapja fociiskolává és atlétikai pályává alakította, ahol gyermekkori barátaival megélhették a sport szeretetét is. Még olvasni sem tudott, amikor – szintén édesapja segítő figyelmének köszönhetően – kívülről mondta a Toldi és a János vitéz részleteit. Minden bizonnyal ebből is fakadt, hogy már a Bem József Gimnázium tanulójaként rendszeres résztvevője volt az alma mater falai között zajló pezsgő irodalmi életnek és versmondóként elért sikerei sem várattak sokat magukra. A kapott visszajelzések alapján egyértelműnek tűnt, hogy egyenes útja vezet majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, mégsem így lett. Első elutasítása után Keveházi Gábor – aki gimnáziumi osztálytársának, Gergely Andrásnak volt féltestvér-öccse, és így Lukács Sándor jó barátja, és balettintézeti növendékként éppen akkor játszott a Kazimir Károly főrendezésével működő Paulay Ede utcai Thália Színházban Gosztonyi János Tiszta szívvel című darabjában – annyira felháborodott Lukács eltanácsolásán, hogy a még be nem ért, de tehetségüket minden területen megcsillantó fiatalok lehengerlő magabiztosságával kijárta Kazimirnél a személyes találkozót, amely után a legendás színházi alkotó majdnem minden futó darabba beosztotta és személyi igazolványába is bekerült: „felléptidíjas segédszínész". Az akkori színházi élet egyik progresszív alkotóműhelyében néhány mondatos színpadi megszólalásai mellett lehetősége nyílt megfigyelni többek között Dajka Margit, Latinovits Zoltán, Kovács Károly és Mezey Mária szerepformálásait. Egy évet töltött a Tháliában, majd ismét benyújtotta jelentkezését a főiskolára, de másodjára sem járt sikerrel. Major Tamás akkoriban alapította meg az azóta pályára került színészek százait kinevelő Nemzeti Stúdiót, ahová a főiskolai felvételi harmadik rostájáról kieső Lukács felvételt nyert. Az első stúdiós osztályt többek között Andorai Péterrel, Bánsági Ildikóval, Szacsvay Lászlóval alkották, akikkel együtt megismerhette a színház működésének természetrajzát, így behozhatatlan ismertekre tettek szert a stúdióba be nem kerültekkel szemben. 1968-ban, negyedszeri próbálkozásra felvették a főiskolára, Simon Zsuzsa osztályába. Nem gondolta volna, hogy diplomájának megszerzése után az általa már korábban is csodált Vígszínházhoz szerződik, hiszen Várkonyi Zoltán, a színház igazgatója rendszerint saját, főiskolán végzett növendékeit szerződtette, ahogyan Ádám Ottó, a Madách Színház igazgatója is főiskolai osztályából válogatta a fiatal tehetségeket. Simon Zsuzsa azonban a nagyváradi Állami Színház, a Belvárosi Színház, a Petőfi Színház és a Jókai Színház vezetése után abban az időben nem igazgatott egyetlen teátrumot. Lukács Sándor kevés esélyt látott arra, hogy Várkonyi észreveszi. A Vígszínház igazgatójának fia, a televíziós rendezőnek készülő Várkonyi Gábor azonban akkor forgatta vizsgafilmjét Marin Sorescu Jónás című filozófiai monodrámája alapján, és Lukács Sándort kérte fel Jézus ószövetségi előképének, a próféta szerepalakjának megformálására. Később, az 1971-es Madárkákat követően olyan nagysikerű alkotásokban láthattuk, mint a Beszterce ostroma, Mire a levelek lehullanak…, Hamlet, dán királyfi, A Kreutzer szonáta, a 141 perc a befejezetlen mondatból, a Mephisto, vagy a Hídember, mindezeken túl több tucatnyi film őrzi ikonikus alakításait. Visszatérve a kezdetekre, a Várkonyi Gáborral készülő főiskolai filmfelvétel előtt a közös munkából fakadóan néhány alkalommal játszott színpadi előadás is született, amelynek premierjén Várkonyi Zoltán is jelen volt. Mindezen túl a Lukács Sándor színész osztályával páhuzamosan működő színházi rendező osztályból is meghívta két növendék, Ascher Tamás és Szőke István egy-egy vizsgarendezés (Euripidész Alkésztisz, illetve Büchner Leonce és Léna) férfi főszerepére. Negyedéves főiskolásként végül legnagyobb meglepetésére a Szent István körúti teátrumba került gyakorlatra, év végén pedig Makrai Pál, a színház művészeti titkára tudatta vele, hogy az intézmény igazgatója kéreti. Rövid várakozás után Várkonyi végre kiszólt a szobájából: „Lukács, itt van? Jöjjön be, de ne üljön le, mert sietek. Egyelőre három évre szerződést kötök magával, ide szerződik a Vígszínházhoz. Viszlát." A lakonikusan tömör tényközlést annál hosszabb, mára több, mint negyvenöt évnyi hűségben eltöltött nagyívű pálya, társulati tagság és főszerepek sokasága követte. 1978-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1991-ben először ítélte oda számára a társulat titkos szavazással az Ajtay Andor-emlékdíjat (később 1996-ban és 2009-ben is megkapta), 1993-ban pedig szintén titkos szavazás alapján, a Ruttkai Éva-emlékgyűrűvel ismerték el kiemelkedő művészi teljesítményét. 2007-ben Harsányi Zsolt-emlékdíjjal és Prima Primissima Díjjal köszönték meg több évtizedes, korszakformáló művészetét, 2009-ben pedig Bilicsi-díjas lett és megkapta a Pro Urbe Budapest-díjat is. Miután 2013-ban Kiváló Művész kitüntetést, 2015-ben Roboz Imre Művészeti Emlékdíjat vehetett át, 2016-ben pedig megkapta a legmagasabb állami művészeti elismerést, a Kossuth-díjat. Ahogyan Hegedűs D. Géza színművész fogalmazott laudációjában, Lukács Sándor akadémiai székfoglalóján: „Vannak korszakos színészek. Lukács Sándor az. A Vígszínház történetének elmúlt ötven éve nem írható le Lukács Sándor művészi munkája, ma is gyarapodó életműve nélkül."

Az életrajzot összeállította: Oláh Zsolt [2019]

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 

Életrajzi adatok
Miskolc, 1947. július 21.

Tanulmányok
1968–1972 Színház- és Filmművészeti Főiskola

Társulati tagság
1972–: Vígszínház

Művészeti szervezeti tagságok
Magyar Művészeti Akadémia, Színházművészeti Tagozat, levelező tag

Munkásság

Oláh Zsolt: Lukács Sándor színművész

Egy patinás színházépület falai, egykori legendás alakjai és mindenkori jelenének meghatározó alkotói, művészei a pályakezdő színművész számára egyszerre jelenthetnek felelősségérzetet, kihívást, kiteljesedés iránti vágyat, vagy éppen erős törekvést autonóm személyiségének teljes képviseletére. Talán az utóbbi elérése a legnehezebb, de lehet, hogy éppen ez nyithatja meg az utat a színészi önazonosság tisztító megélése felé. Lukács Sándor akadémiai székfoglalójában így fogalmaz: „Ha belegondolok, lassan ötven éve tartó színészi pályámon a legboldogabb pillanatokat én is akkor éltem át, amikor egy szerep olyan átlényegülésre adott lehetőséget, hogy segítségével felmutathattam saját akaratom szabadságát is (…)". A saját akarat felmutatása felé vezető úton, rögtön pályája elején szembe kellett néznie azzal – még egy olyan tág asszociációkra lehetőséget nyújtó művészeti területen is, mint a színházművészet és ezen belül egy színművész jellemzése –, hogy az evidenciák keresése sokszor felülírja a megismerés kétségkívül elmélyültebb és időigényesebb folyamatát. Talán ebből is fakad, hogy Lukács Sándort sokan szinte azonnal kinevezték ügyeletes szerelmes hősnek. A szerepkör veszélyei ellen saját, ellenirányú törekvése mellett mintha a Várkonyi-korszak progresszív színházművészete nyújtott volna számára védettséget. Amellett, hogy a színházi élet számos, egészen különböző látásmóddal bíró képviselője alkotott akkor a Vígszínházban és Lukács Sándornak így lehetősége nyílt felfedezni szakmájának különböző irányzatait, a szerepformálások minősége lassan kiemelte őt az amorózó státuszából. Lukács Sándor célja, hogy az általa „másik dimenzió"-nak nevezett színészeten keresztül átszűrje magán a különböző világokban létező szereplők igazságait, befogadókra talált. A főszerepek sokaságának első jelentős állomása Max Frisch Don Juan, avagy a geometria szerelme… című darabjának főhősnek megformálása volt 1973. szeptember 13-án Bilicsi Tivadarral, Béres Ilonával, Somogyvári Rudolffal, Tábori Nórával, Egri Mártával, Benkő Gyulával, Sulyok Máriával, Nagy Gáborral, Kútvölgyi Erzsébettel, Fonyó Józseffel, Koltai Róberttel és Jónás Gabriellával. A kritika is rögtön felfigyelt rá, idézzünk néhány sort Spiró György akkori írásából: „Lukács Sándor alakítja Don Juant. Akárcsak Béres Ilonáról, róla is egyértelműen kiderült a szentendrei teátrumban, hogy szinte mindent tud, amire ma egy színésznek szüksége van. Szentendrén megcsodálhattuk kitűnő humorát és rendkívüli tömörítő képességét, amellyel egy-egy gesztusba, fintorba vagy váratlan hangsúlyba bele tudja vinni az ábrázolt figura egészét, hozzátéve, szinte észrevétlenül, az alakról formált saját véleményét. Romantikusan ideális külsején, kitűnő mozgásán, tartalmas hanganyagán kívül ez a ritka humorérzék is predesztinálta az ironikusan felfogott Don Juan szerepének eljátszására. Alakításának mégis az irónia a leggyengébb oldala, emiatt komolyan kell vennünk, amit ez a széllelbélelt geometrikus elzeng a tiszta tudomány dicséretére, és a darab parodisztikus vonásai ellentettjükre fordulnak. Lukács nagy vehemenciával veti magát a szerepbe, időnként – nem is véletlenül – felrémlik bennünk a Rómeót alakító, tíz évvel ezelőtti Latinovits alakja, és nyilvánvaló, hogy nem utánzásról van szó, hanem arról, hogy Lukácsban valóban latinovitsi energiák feszülnek. Bár minden mondata ki van dolgozva, és érezhető a törekvése, hogy ironikus felhangokat adjon a szerepnek, ez most nem jár teljes eredménnyel. Ezt azért fontos leszögezni, mert úgy tűnik, Lukács minden rendezői elképzelés megvalósítására és kiteljesítésére képes, és talán az irónia tudatos ápolása védheti meg a rá leselkedő legnagyobb veszélytől, a romantikus hősszerepbe való beskatulyázástól." (Spiró György: Don Juan, avagy tévéjáték a színpadon, Színház, 1973. december) Mint korábban többször nyilatkozta: soha nem érzett vágyat arra, hogy elmenjen a Vígszínházból. Ennek oka többek között, hogy a hetvenes évek Vígszínháza a Várkonyi által meghívott alkotók révén szerteágazó lehetőségeket nyújtott művészei számára, hogy a lehető legszélesebb skálán kipróbálják magukat az anyaszínházukban megjelenő kortárs szakmai közegben, megismerjék az új, izgalmas színházi irányzatokat és alkalmuk legyen együtt dolgozni az eltérő művészi látásmódokat képviselő rendezők sokaságával, elősegítve ezzel saját színészi fejlődésüket is. Miért is hagyta volna el Lukács a számára oly' sokat nyújtó második, – horribile dictu – gyakorta első otthont, amelytől annyi lehetőséget kapott és amelynek közönségét annyi, maradandó nyomot hagyó alakítással ajándékozott meg? Ugyanazon év márciusában Sheriffként láthatta a közönség az azóta ikonikussá vált Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben, majd novemberben eljátszotta Horace, a csábító szerepét Molière A nők iskolája című vígjátékában. Az 1973-as esztendő a szerepalakok megformálásán túl kettős jelentéssel is bírt számára. Ekkor dolgozott együtt először Marton Lászlóval, akivel számos későbbi közös zajos sikert jegyeztek (1975-ben például a Harmincéves vagyok című dokumentum-musicalt) és ekkortól öltözött együtt Darvas Ivánnal a 104-es öltözőben. 1974-ben David Rabe Bot és gitár című, a vietnámi háború idején íródott, a civilizáció és a kultúra elkerülhetetlen párharcát bemutató, kortárs amerikai darabjában megformált alakításáért (David) első szakmai elismeréseként átvehette a Hegedűs Gyula-díjat. Rövidesen egy másik gyűrű is értelmet nyert életében, 1976-ban házasodtak össze Maráczi Máriával, akivel a mai napig boldog sorsközösségben élnek. Esküvői tanúja, Kern András a ceremónián sem tagadta meg önmagát: amikor a leendő ifjú férj szájából is elhangzott a bűvös „igen", félig hangosan, ám gondosan ügyelve arra, hogy a jelenlévők is tisztán hallják, a felemelő pillanatot így kommentálta: „Na, kész, vége." Pályája azonban csak akkor szökkent szárba igazán, a következő években a teljesség igénye nélkül eljátszotta az Inkvizítort Shaw Szent Johannájában és Lucifert Madách Tragédiájában a Szegedi Szabadtéri Játékokon – mindkettőt Szinetár Miklós rendezésében –, fellépett a Nagy László—Kiss Ferenc szerkesztésében bemutatott „Arcomról minden csillagot…" című irodalmi esten az Irodalmi Színpadon, Florianóként is bemutatkozott Lope de Vega Valencia bolondjai című darabjában Kapás Dezső rendezésében, és 1978-ban Luzsinként is láthatta a nagyközönség Dosztojevszkij—Ljubimov Bűn és bűnhődésében, amelyet a világhírű színházi alkotó rendezett a Vígszínházban. 1978 tavasza azonban fordulópontot jelentett életében és pályáján. Számos nagysikerű szerepe közül önmaga által is bevallottan kiemelkedik Petronius, Székely János Caligula helytartója című drámájában. A negyvenegy évvel ezelőtt, a Gyulai Várszínházban bemutatott előadás végérvényesen megvilágította számára a kételkedés létjogosultságát. Mintha egyre kevésbé akart volna tetszeni. Mintha a színpadi gesztusok helyébe a gondolatok általi közlés lépett volna. Szentimentalizmus helyett az ízekre bontott saját érzelmi skála felfedezése, társalgás helyett a ping-pong labdaként pattogó szellemi viadal megtermékenyítő ereje. Székely drámájának eszméi, Őze Lajos hitelessége, Harag György iránymutatásai, a gyulai előadások között, egyik után, másik előtt, az éjjel elébe tódult gondolatok elkísérték pályáján és meghatározták művészi látásmódját és ars poeticáját is: „Igazat írni, igazul játszani." A mű személyes vallomásszerűsége, a jelenkor emberének hitehagyottságát ábrázoló és sorskérdéseit vizsgáló, a keresztény kultúrkör megszületésének és felbomlásának víziójából építkező darab méltó lehetőséget adott a fiatal színész számára, hogy átszűrje magán a konfliktusait személyes erkölcsi problémaként megélő, hatalommal bíró Petronius szerepalakját, akinek töprengve vívódó tisztulási folyamatára egyetlen logikus következmény adódhat csupán, a szükségszerű halál. Kettősük a Barakiást játszó Őze Lajossal ikonikussá vált. 1978-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1979-ben megszületett fia, Máté. Később Székely János műveinek két bemutatójában is számítottak rá, (Hugenották – Gerard, Gyulai Várszínház; illetve Protestánsok – Gerard, Pesti Színház, mindkettő Szinetár Miklós színrevitele volt 1980-ban), majd eljátszotta Vak Béla királyt az azonos című drámában Marton László 1982-es vígszínházi rendezésében. A nyolcvanas évek kiemelkedő előadások sorozatát hozta el számára, elég, ha csak az Őfelsége komédiására, a Platonovra, a Szentivánéji álomra, a Don Carlosra, a II. Richárdra, a Veszedelmes viszonyokra, vagy az Álomkommandóra gondolunk, a teljesség igénye nélkül. Belső vívódásait, önmagára, emberi kapcsolataira, szakmájára és a körülötte formálódó világra történő visszatükröződéseit szintén a nyolcvanas évektől kezdődően foglalta verseibe, bepillantást engedve az őt foglalkoztató gondolatok körébe. Első költeménye Lator László biztatására 1985-ben jelent meg az Élet és Irodalomban, Kálnoky László bátorító ajánlásával. A rendszerváltás után az elsők között részesült Érdemes Művész kitüntetésben, 1991-ben pedig a pályakezdő korában óvón felé jelzett, iróniára hajló törekvését értékelő, de annak kibontakozását hiányoló kritikusi féltés érvényét vesztette: féktelen humorral, mégis tűpontos stílusérzékkel és imponálóan laza eleganciával formálta meg A Vezető Színész paródiáját a fiatal Almádyként Molnár Ferenc Játék a kastélyban című anekdotájában. Partnerei Eszenyi Enikő, Balázs Péter, Kern András és Oberfrank Pál voltak, az előadást Szinetár Miklós rendezte. 1991-ben először ítélte oda számára a társulat titkos szavazással az Ajtay Andor-emlékdíjat (később 1996-ban és 2009-ben is megkapta), 1993-ban pedig szintén titkos szavazás alapján, a Ruttkai Éva-emlékgyűrűvel ismerték el kiemelkedő művészi teljesítményét. Az azóta eltelt időben olyan, nagyformátumú színházi guruk osztottak rá szerepeket, mint Zsótér Sándor (Esterházy Péter Búcsúszimfónia – Apa, Miklós, 1996); Tompa Gábor (Shakespeare Lear király – Gloucester gróf, 2001); Tordy Géza (Krúdy Gyula A vörös postakocsi – Alvinczi Eduard, 2004); vagy éppen Szikora János (Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklideszi asszonyok – Rubens, 2008). Igazi unikumként, majdnem húsz évvel az 1991-es premier után ismét eljátszhatta Almády szerepét Molnár Ferenc Játék a kastélyban vígjátékában Marton László rendezésében, az azóta is töretlen sikerrel játszott előadás premierje lassan tízéves évfordulójához közeledik. 2007-ben Harsányi Zsolt-emlékdíjjal és Prima Primissima Díjjal köszönték meg több évtizedes, korszakformáló művészetét, 2009-ben pedig Bilicsi-díjas lett és megkapta a Pro Urbe Budapest-díjat is. Miután 2013-ban Kiváló Művész kitüntetést, 2015-ben pedig Roboz Imre Művészeti Emlékdíjat vehetett át, 2016-ben megkapta a legmagasabb állami művészeti elismerést, a Kossuth-díjat. Pályájának legutóbbi éveiben is folyamatosan számítottak rá, 2014-ben Wolandként láthattuk Bulgakov Mester és Margaritájában, Michal Dočekal meghökkentően formabontó rendezésében. A Veszprémi Petőfi Színházban februárban Orgonként lépett színpadra Marton László Tartuffe rendezésében, anyaszínházában jelenleg is kilenc darabban játszik, legújabban a Kaddis a meg nem született gyermekért című monodrámára készül. A bemutatóig az Audienciában Winston Churchillként; az Egy éj a Paradicsomban című darabban Sasszem rendőrfelügyelőként; az Óz, a csodák csodájában Marvel professzor és Óz szerepében láthatjuk. A Rendezés című darabban Sándort alakítja; de feltűnik Ibsen John Gabriel Borkmanjában Vilhelm Foldalként és a Földrengés Londonban című előadásban Robert Crannockként is. Mindezen túl pedig természetesen a Játék a kastélyban Almádyjaként is fogadja a megszégyenítő vereséget, ami – mint a darabok, a szerepek és a rendezők sokszínűsége, a bejárt életút teljessége, valamint a szakma és a közönség egyöntetű szeretete és elismerése is bizonyítja – művészi pályájáról egyáltalán nem mondható el.

[2019]

Eugene O'Neill, Jones császár, 1967.05.11., Színház- és Filmművészeti Főiskola, Ódry Színpad
Molière, Gömböc úr, 1967.06.23., Színház- és Filmművészeti Főiskola, Ódry Színpad
Luigi Pirandello, IV. Henrik, 1970.09.11., Vígszínház, Első apród
Illyés Gyula, Tiszták, 1970.10.29., Vígszínház, Ibn-al-Manhal
Bertolt Brecht, Koldusopera, 1970.10.31., Színház- és Filmművészeti Főiskola, Ódry Színpad, Fűrész Róbert
Simon Zsuzsa, Hej, cigányok!, 1970.12.15., Irodalmi Színpad
Ungvári Tamás, Nyár és füst, 1971.05.14., Vígszínház, Vernon
Georges Feydeau, Bolha a fülbe, 1971.10.15., Tournel (szerepátvétel 1973.10.-től)
Edward Knoblauch, Arnold Bennett, 1971.10.22., Színház- és Filmművészeti Főiskola, Ódry Színpad, Thompson, inas
Federico Garcia Lorca,  Donna Rosita avagy Virágnyelv, 1971.12.03., Vígszínház, Fiú
Bessenyei György, A filozófus, 1971.12.16., Színház- és Filmművészeti Főiskola, Ódry Színpad, Lilisz, gazdag nemes ifjú
Christopher Hampton, Az emberbarát,  1971.12.16., Színház- és Filmművészeti Főiskola, Ódry Színpad, Donald
Galambos Lajos, Fegyverletétel, 1972.02.18., Vígszínház, Egy pap
Vidor Miklós, Átléptem a tegnapot, 1972.03.24., Színház- és Filmművészeti Főiskola, Ódry Színpad, Clorox
Euripidész, Alkésztisz, 1972.05.11., Színház- és Filmművészeti Főiskola, Ódry Színpad, Admétosz
Gyurkovics Tibor, Nagyvizit, Pesti Színház, 1972.05.18., Kisdoktor
Molnár Ferenc, Liliom,  1972.11.16., Vígszínház, Ficsur
Pós Sándor – Presser Gábor – Adamis Anna, Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, 1973.03.02., Vígszínház, Sheriff
William Shakespeare, Vízkereszt, vagy amit akartok, 1973.07.06., Szentendrei Teátrum, Orsino, Illyria hercege
Max Frisch, Don Juan, avagy a geometria szerelme, 1973.09.13., Vígszínház, Don Juan
Molière, A nők iskolája, 1973.11.09., Vígszínház, Horace, Ágnes szerelme
David Rabe, Bot és gitár, 1974.02.01., Pesti Színház, David
Bereményi Géza – Kern András – Marton László, Harmincéves vagyok, 1975.03.14., Vígszínház
Romain Rolland, A szerelem és a halál játéka, 1975.05.21., Pesti Színház, Claude Vallée, halálraítélt girondista képviselő, 30 éves
George Bernard Shaw, Szent Johanna, 1975.11.21., Vígszínház, Inkvizítor
Kiss Ferenc (szerkesztő), Nagy László, 'Arcomról minden csillagot...', 1976.01.30., Irodalmi Színpad, Fáklya Klub
Madách Imre, Az ember tragédiája, 1976.07.24., Szegedi Szabadtéri Játékok, Lucifer
Lope de Vega, Valencia bolondjai, 1977.12.31., Vígszínház, Floriano, ifjú nemes
Jurij Karjakin – Jurij Petrovics Ljubimov, Bűn és bűnhődés, 1978.01.26., Vígszínház, Luzsin
Székely János, Caligula helytartója, 1978.07.13., Gyulai Nyár'78, Petronius
Csurka István, Házmestersirató, 1978.12.21., Vígszínház, Lippai Géza
William Shakespeare, Minden jó, ha vége jó, 1979.03.09., Vígszínház, Bertram, Rousillon grófja
Tennessee Williams, Orfeusz alászáll, 1979.05.19., Pesti Színház, Val Xavier
Nemeskürty István, Szép ének a gyulai vitézekről, avagy a majdnemteljes igazság, 1979.07.06.,  Gyulai Nyár'79 a Várszínpadon, Kerecsényi
Szophoklész, Antigoné,  1979.08.10., Szegedi Szabadtéri Játékok - Dóm tér, Hírmondó
Örkény István – Valló Péter, Im memoriam ÖI,  1980.01.25., Vígszínház
Székely János, Hugenották, 1980.07.04., Gyulai Nyári Színház'80, Gyulai Vár, Gerald
Székely János, Protestánsok, 1980.10.08., Pesti Színház, Gerald
Mihail Afanaszjevics Bulgakov, Őfelsége komédiása, 1980.10.31., Vígszínház, XIV. Lajos
Anton Pavlovics Csehov, Platonov, 1981.04.10., Pesti Színház, Vojnyicev
Valló Péter (összeállító), Im memoriam ÖI, 1982.01.30., Vígszínház
Székely János, Vak Béla király, 1982.07.02., Gyulai Várszínház, Vak Béla
Székely János, Vak Béla király, 1982.10.08., Pesti Színház, Béla
Georges Feydeau, A balek, 1982.12.31., Vígszínház, Rédillon
William Shakespeare, Szentivánéji álom, 1983.04.15., Pesti Színház, Theseus, Oberon
Friedrich Schiller, Don Carlos, 1984.03.16., Vígszínház, Posa Márki, máltai lovag
William Shakespeare, II. Richárd, 1984.09.14., Vígszínház, Bolingbroke
Tankred Dorst,  Merlin, avagy a puszta ország, 1984.12.06., Sir Lancelot
Kern András, Sándor Pál, Ragyogj, ragyogj, csillagom!, 1985.03.16., Vígszínház, Törzskapitány
Louis Verneuil,  1985.10.18., Pesti Vigadó, Kamaraterem, Lamberthier úr
Molnár Ferenc, A farkas, 1985.11.05., Vígszínház, Szabó György
Christopher Hampton, Veszedelmes viszonyok,  1986.10.11., Pesti Színház, Valmont vikomt
Lope de Vega, Sevilla csillaga, 1986.12.18., Vígszínház, Busto Tabera
Sütő András, Álomkommandó, 1987.07.19., Gyulai Várszínház, Dr. M.
Sütő András, Álomkommandó, 1987.09.25., Vígszínház, Frank Aurél Dr. M. szerepében
John Whiting, Angyali Johanna, 1987.11.20., Vígszínház, De Laubardemont, a király louduni különmegbízottja
Székely János, Caligula helytartója, 1988.12.09., Pesti Színház, Petronius
Noël Coward,  Vidám kísértet,  1989.04.21., Pesti Színház, Charles
Stephen Mallatratt, Asszony feketében, 1990.03.09., Pesti Színház, Kipps
William Shakespeare, Harmadik Richárd, 1990.10.28., George, Clarence hercege
Balázs Péter (összeállító), Szombathy Gyula (összeállító), Régi Pesti Kabaré, 1990.12.31., Pesti Színház
Arthur Schnitzler, A Bernhardi-ügy, 1991.02.08., Vígszínház, Dr. Flint, professzor, közoktatási miniszter
Molnár Ferenc, Játék a kastélyban, 1991.03.28., Vígszínház, Almády
Arthur Miller, Pillantás a hídról, 1991.10.24., Vígszínház, Alfieri
Eugène Ionesco, Rinocéroszok, 1992.04.15., Vígszínház, Logikatanár
Friedrich Dürenmatt: A nagy Romolus, 1992.10.15., Pesti Színház, Odoaker
Ray Rigby, A domb, 1993.03.19., Pesti Színház, Williams felügyelő
Tony Kushner, Angyalok Amerikában, 1993.11.03., Vígszínház, Roy M. Cohn, ügyvéd
Heinrich von Kleist, A heilbronni Katica avagy a tűzpróba, 1994.01.30., Vígsznház – Sátor, A császár
Tom Stoppard, Ez az igazi, 1995.04.14., Pesti Színház, Max
Kész kabaré, 1995.06.27., Jászai Mari Színház
Anton Pavlovics Csehov, Ivanov, 1995.11.09., Pesti Színház, Lebegyev, Pavel Kirillics
William Rowley, Átváltozások, 1996.01.26., Vígszínház, Házi színpad, Alibius, elmegyógyász
Csongrádi Kata, Sissy és én, 1996.02.24., Budapest Bábszínház, Andrássy Gyula (hangja)
Esterházy Péter, Búcsúszimfónia, 1996.04.12., Vígszínház, Házi színpad, Apa Miklós
Erwin Piscator, Alfred Neumann, Guntram Prüfer, Háború és béke, 1996.09.22., Vígszínház, Bonaparte Napóleon
Jean Anouilh, Colombe, 1996.12.01., Pesti Színház, A drága mester, költő
Arthur Miller, A bűnbeesés után, 1997.02.27., Játékszín, Quentin
Albert Ramsdell Gurney, Sylvia, 1997.09.27., Vígszínház, Greg
Alföldi Róbert, A Phaedra-story, 1997.11.30., Pesti Színház, Thészeusz
Arthur Miller: A salemi boszorkányok, 1998.03.01., Vígszínház, Danforth kormányzóhelyettes, a bíróság elnöke
Harold Pinter, Árulás, 1998.10.03., Pesti Színház, Jerry
Christopher Hampton, Hollywoodi mesék, 1999.03.26., Pécsi Nemzeti Színház, Ödön von Horváth
Pozsgai Zsolt, Merénylet a színpadon, 1999.07.02., Kisvárdai Várszínpad, Szakács
Thornton Wilder, A mi kis városunk, 1999.10.08., Pesti Színház, Rendező
Frank Wedekind, A tavasz ébredése, 1999.12.18., Pesti Színház, Gábor úr, Álarcos úr
Neil Simon, Furcsa pár, 2000.03.26., Vígszínház, Oscar Madison
William Shakespeare, Lóvátett lovagok, 2000.10.14., Vígszínház, Don Adriano de Armando
Gotthold Ephraim Lessing, Bölcs Náthán, 2001.04.19., Pesti Színház, Szaladin
William Shakespeare, Lear király, 2001.12.21., Vígszínház, Gloucester gróf
Spiró György, Elsötétítés, 2002.02.02., Pesti Színház, Férfi
Martin McDonagh, Alhangya, 2002.09.20., Vagszínház – Házi színpad, Szenyor
Maxim Gorkij, Nyaralók, 2002.09.28., Vígszínház, Pjotr Szuszlov, mérnök
Kapás Dezső, A vörös postakocsi, 2004.01.17., Vígszínház, Alvinczi Eduárd
Nyikolaj Vasziljevics Gogol, A revizor, 2004.04.08., Vígszínház, Ammosz Fjodorovics Ljapkin-Tyapkin, járásbíró
Murray Schisgal, Szerelem, Ó!,  2004.09.25., Gózon Gyula Kamaraszínház, Milt, Ellen férje
Joanna Murray-Smith, Szenvedély, 2004.10.16., Pesti Színház, George
Örkény István, Pisti a vérzivatarban, 2004.12.17., Vígszínház, A Tevékeny
Tasnádi István, A három testőr,  2005.10.09., Vígszínház, Séguier főpecsétőr
Jean Poiret, Kellemes húsvéti ünnepeket, 2005.11.11., Játékszín, Stéphane
Szép Ernő, Lila akác, 2006.01.21., Pesti Színház, Bizonyos nagyságos úr
Molnár Ferenc, Harmónia, 2006.12.16., Pesti Színház, Kornély, tanácsos
Heinrich von Kleist, Amphitryon, 2007.03.25., Pesti Színház, Amphitryon
Korniss Mihály, Körmagyar, 2007.09.29., Pesti Színház, A milliomos
Molière, Úrhatnám polgár, 2007.12.30., Vígszínház, Dorante gróf, Dorimene szeretõje
Esterházy Péter, Rubens és a nemeuklideszi asszonyok, 2008.03.20., Pesti Színház, Rubens
Matiné a Vígszínházban, 1911.,  2008.05.05., Vígszínház
Heltai Jenő, A tündérlaki lányok, 2008.09.27., Vígszínház, Báró
Illés Endre – Békés Pál, Vörös és fekete, 2008.12.13., Vígszínház, De la Mole márki
Gene Stone – Ray Cooney, Miért nem marad reggelire,  2009.03.06., Játékszín, George
Molnár Ferenc, Játék a kastélyban, 2009.10.24., Vígszínház, Almády
Henry Fielding, Tom Jones, 2011.03.05., Pesti Színház, Mr. Allworthy
Jürgen Hofman, Lenni vagy nem lenni, 2011.10.07., Vígszínház, Józef Tura, színész
William Shakespeare, Makrancos Kata,  2012.01.08., Vígszínház, Gremio, gazdag öregember, Bianca kérője
Molnár Ferenc, Fesztbaum Béla (szerkesztette), Monokli, 2012.03.16., Pesti Színház
Bertolt Brecht, Jóembert keresünk, 2012.10.13., Vígszínház, Sin asszony
Hanoch Levin, Átutazók, 2013.03.08., Vígszínház, Bruno
Sütő András, Az álomkommandó, 2013.10.26., Pesti Színház, Dr. Adler
Tom Kempinski, Távolsági szerelem, 2013.10.29., Rózsavölgyi Arts & Café, Joe
Johann Nepomuk Nestroy, Lumpáciusz Vagabundusz, 2014.03.22., Vígszínház, Sztellárisz; Forgács; Ékszerész
Lőrinczy Attila, Előttem az élet, 2014.05.08., Rózsavölgyi Arts & Café
Mihail Afanaszjevics Bulgakov, A mester és Margarita, 2014.10.12., Vígszínház, Woland
Carlo Goldoni, Két úr szolgája, 2014.12.07., Pesti Színház, Pantalone de' Bisognosi
Lőrinczy Attila, Előttem az élet – Im memoriam Margitai Ági, 2015.09.01., Rózsavölgyi Arts & Café
Harold Arlen – Harburg, E.Y., Óz, a csodák csodája, 2015.10.31., Vígszínház, Marvel professzor; Óz
Arthur Miller, Istenítélet, 2015.12.20., Vígszínház, Dr. Griggs
Mike Bartlett, Földrengés Londonban, 2016.04.01., Vígszínház, Robert Crannock
Peter Morgan, Audiencia, 2016.10.14., Pesti Színház, Winston Churchill
Molière, Don Juan, 2016.11.04., Pesti Színház, Don Luis Tenorio
Bartis Attila, Rendezés,  2017.02.26., Vígszínház, Házi színpad, Sándor
Georges Feydeau, Maurice Desvallières, Egy éj a Paradicsomban, 2018.03.03., Vígszínház, Sasszem rendőrfelügyelő

Játékfilmek:

Itt Járt Mátyás király, 1966, r.: Sándor Pál, Mátyás király
Madárkák, 1971, r.: Böszörményi Géza, Halas Feri
Rászedettek, 1972, r.: Horváth Z. Gergely
Harminckét nevem volt, 1972, r.: Keleti Márton, Nyomozó
A magyar ugaron, 1972, r.: Kovács András, Igazgató
Lányarcok tükörben, 1972, r.: Bán Róbert, Galeritag
Egy kis hely a nap alatt, 1973, r.: Szász Péter, Gáti Béla
Napraforgó, 1974, r.: Horváth Z. Gergely
Szarvassá vált fiúk, 1974, r.: Gyöngyössy Imre, János
Bekötött szemmel, 1974, r.: Kovács András, Tiszt
141 perc a befejezetlen mondatból, 1974, r.: Fábri Zoltán, Vidovics Miklós
Munkácsy, 1975, r.: Bartha Attila, Narrátor
Ki látott engem?, 1977, r.: Révész György, Vak zongorista
Amerikai cigaretta, 1978, r.: Dömölky János, Zoltánfi
Mephisto, 1981, r.: Szabó István, Rolf Bonetti
Fogadó az Örök világossághoz, 1982, r.: Bán Róbert, A Báró
Az Óriás, 1984
A Hídember, 2002, r.: Bereményi Géza, Marshal Schwanzenberg
Magyar Vándor, 2003, r.: Herendi Gábor, Viking vezér
Majdnem szűz, 2008, r.: Bacsó Péter, Teveszőrzakós a luxusszállódában
Az ügynökök a Paradicsomba mennek, 2010, r.: Dézsy Zoltán, Gara ezredes

Tévéfilmek:

Litvánia, a keresztek országa
Zrínyi, , 1973, r.: Zsurzs Éva, Lipót
Különös vadászat, 1973, r.: Kígyós Sándor, Sipos Tibor
Gőzfürdő, 1973, r.: Várkonyi Gábor, Biciklin komszomolista
A professzor a frontra megy, 1973, r.: Szász Péter, Kápolnássy K.
Az elsőszülött, 1973, r.: Horvai István, Buszigin
Tigrisugrás, 1974, r.: Várkonyi Gábor, Tamás, Magdi első férje
III. Béla, 1974, r.: Hajdufy Miklós, Géza
A sas meg a safiók, 1975, r.: Hajdufy Miklós, Petőfi Sándor/Petőfi Zoltán
Állítsátok meg Arturo Uit!, 1975, r.: Szász Péter, Ernesto Roma
Micsoda idők voltak!, 1975, r.: Bános Tibor, Bednai Nándor, szereplő
A szerelem bolondjai, 1976, r.: Hajdufy Miklós, Titkár
Beszterce ostroma, 1976, r.: Zsurzs Éva, Miloszláv
II. Richárd, 1976, r.: Edelényi János, Henry Bolingbroke
Optimista tragédia, 1976, r.: Sándor Pál, Alekszej
Sakk, Kempelen úr!, 1976, r.: Hajdufy Miklós, II. József
Bovári úr, 1976, r.: Dömölky János, Káplán
Császárlátogatás, 1977, r.: Hajdufy Miklós, Napóleon
Mire a levelek lehullanak, 1978, r.: Hajdufy Miklós, Zoltán
Amerikai komédia, 1978, r.: Karinthy Márton, Cole Andreson
Maya, 1979, r.: Horváth Tivadar, Charlie
Katonák, 1979, r.: Havas Péter, Udvardy Pál
Képviselő úr, 1979, r.: Bánki Iván, Bodollay Károly
Hol colt, hol nem colt, 1980, r.: Bednai Nándor, Hamiskártyás
Petőfi, 1980, r.: Horváth Ádám, Kossuth Lajos
A helytartó, 1982, r.: Esztergályos Károly
A tenger, 1982, r.: Mészáros Gyula, Dr. Poltavai Ádám
Pesti emberek, 1983, r.: Várkonyi Gábor, Deske
Im memoriam Ö. I., 1983, r.: Valló Péter, szereplő
Hamlet, dán királyfi, 1984, r.: Esztergályos Károly, Claudius, Dánia királya
Megbízható úriember, 1984, r.: Málnay Levente, Gontrán Alfréd
Linda, 1984, Gát György, Szurdi Miklós, Felkai Imre
Széchenyi napjai, 1985, r.: Horváth Ádám, Kossuth
Zsákutca, 1985, r.: Málnay Levente, Dr. Gál Péter
Marsall, 1986, r.: Horváth Ádám, szereplő
Földi kacaj, 1986, r.: Málnay Levente, Henry
Farkascsapda, 1986, r.: Bohák György
A Kretzer szonáta, 1987, r.: Zsurzs Éva
Almási, avagy a másik gyilkos, 1989, r.: Fazekas Lajos, Benda Gyula
Kölcsey, 1989, r.: Várkonyi Gábor, Kölcsey Ferenc
Családi kör, 1989, Pályaválasztás című epizód
A cár őrültje, r.: Hajdufy Miklós, VAGY Félix László
Glóbusz, 1993, r.: Szalai Z. László, Tőkés Géza
Kisváros, 1993 – 2001, r.: Fazekas Lajos, Balogh Zsolt, Pajer Róbert, ifj. Elek Ottó, Várkonyi Gábor, Rozgonyi Ádám; Szakács Zoltán
A gyilkos én vagyok, 1994, r.: Szitányi András, Somfai Elemér
Hajszál és csengetyyű, 1994, r.: Mispál Attila, szereplő
Éretlenek, 1995 – 1996, r.: Szurdi Miklós, Kolos István, Gárdos Péter; Bartos
Szemben a Lánchíd oroszlánja, 1995, r.: Bánki Iván
Válogatott önarcképek, 1998, r.: Rudas Gábor, szereplő
Hotel Szekszárdi, 2002, r.: Balázs Péter, Count Ludwig von Hohenzoller
Lamberthier úr, 2002, r.: Huszti Péter, Maurice (a férj)
Jóban Rosszban, 2005, r.: Pajer Róbert, Soós Péter, Zilahy Tamás, Völgyi Balázs, Kubinszky Péter; Mihály
„A vers az, amit mondani kell" – vendég: Lukács Sándor, 2006, r.: Jaksi Kornél
Balogh Rudolf, 2008, r.: Vékás Péter, narrátor
Álometűdök, 2008, szereplő
Aranyélet, 2015, r.: Dyga Zsombor, Mátyássy Áron, Ambrus
Cseppben az élet, 2019, r.: Kabay Barna, Makay
 

 

Válogatott bibliográfia

Szökés. Lukács Sándor versei; Magvető, Bp., 1985.
Elrejtett hangszerek; Magvető, Bp., 1988.
A mulasztás ideje; Orpheusz Könyvek, Bp., 1991.
Valaki szólított. Versek; Nap, Bp., 1994. (Álarcok)
Az elűzött álom. Válogatott és új versek; Nap, Bp., 2006. (Álarcok)
Hajad tengerén. Jung Zseni fotói Lukács Sándor verseivel; Panoráma, Bp., 2009. + CD
A kezdetek utcája; ill. képek Aknay János; Nap, Bp., 2017. (Álarcok)

Kritikák

Koltai Tamás: Rendezők vizsgáztak, Magyar Ifjúság, 1967. május 27.
Gyenes István: Gömböc úr, Kis újság, 1950/1.
Bátki Mihály, Magyar Hírlap 1972. január 3.
Hegeüs Géza: Párménio a színpadon, Film színház Muzsika, 1972. január 8.
Koltai Tamás, Népszabadság, 1972. március 29.
Lukácsy András, Magyar Hírlap 1972. május 20.
Koltai Tamás, Népszabadság 1972. május 23.
Rideg Gábor, Népszava 1972. május 24.
Létay vera, Élet és Irodalom, 1972/23.
Major Ottón, Tükör 1972/23.
Szigethy Gábor, Kritika 1972/6.
Sziládi János, Kortárs 1972/8.
Molnár Gál Péter, Színház 1972/8.
Vágó Péter, Színház 1972/9.
Papp Antal, Magyar Hírlap 1972. november 19.
Fencsik Flóra, Esti Hírlap 1972. november 17.
Mátrai Betegh Béla, Magyar Nemzet 1972. vovember 18.
Spiró György, Népszabadság 1972. november 21.
Létay Vera, Élet és Irodalom, 1972/48.
FSZM 1972/48. Illés Jenő
Rajk András, Népszava, 1972. november 29.
Major Ottó, Tükör 1972/50.
Szántó Erika, Színház 1973/3.
Berkes Erzsébet, Színház 1973/3.
Fencsik Flóra, Esti hírlap, 1973. március 3.
Rajk András, Népszava, 1973. március 7.
Tamás István, Népszabadság, 1973. március 9.
Ungvári Tamás, Magyar Nemzet, 1973. március 9.
Csapó György, Ország Világ, 1973/11.
Major Ottó, Tükör, 1973/11.
Galsai Pongrác, Élet és Irodalom, 1973/13.
Nagy Péter, Kritika, 1973/4.
Szántó Erika, Színház, 1973. június
Rózsa Katalin, Színház, 1973. június
Sziládi János, Kortárs, 1973/7.
Taxner Ernő, Jelenkor, 1973/7-8.
Berkes Erzsébet, Színház, 1973/10.
Barta András, Magyar Nemzet, 1974. június 16.
Fencsik Flóra, Esti Hírlap 1973. július 7.
Pályi András, Magyar Hírlap 1973. július 12.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 1973. július 15.
Tasnádi Attila, Népszava 1973. július 15.
Mátrai Betegh Béla, Magyar Nemzet 1973. július 18.
Földes Anna, Nők Lapja 1973/29.
Koltai Tamás, Nagyvilág 1973/10.
Sáad Katalin, Színház 1973/10.
Bernáth Lászlóü, Esti Hírlap 1973. szeptember 14.
Rajk András, Népszava 19730916 Rajk András
Magyar Hírlap 1973. szeptember 19.
Kolati Tamás, Népszabadság 1973. szeptember 22.
Csapó György, Ország Világ 1973/39.
Csapó György, Színház 1973. december
Koltai Tamás, Nagyvilág 1974/8.
Kent Bales, Színház 1975/7.
Lukácsy András, Magyar Hírlap 1973. november 18.
Rajk András, Népszava 1973. november 20.
Bóta Gábor, Népszabadság 1973. november 27.
Major Ottó, Tükör 1973/49.
Létay Veray, Élet és irodalom, 1973/49.
Szántó Erika, Színház 1974/2.
Mihályi Gábor, Nagyvilág 1974/6.
Koltai Tamás, Nagyvilág 1974/8.
Kent Bales, Színház 1975/7.
Barabás Tamás, Esti Hírlap 1974. február 5.
Szombathelyi Ervin, Magyar Hírlap 1974. február 7.
Rajk András, Népszava 1974. február 28.
Koltai Tamás, Népszabadság 1974. február 12.
Karcsai Kulcsár István, Tükör 1974/8.
Barta András, Magyar Nemzet 1974. március 2.
Földes Anna, Nők Lapja 1974/9.
Szekrényessy Júlia, Élet és irodalom,1974/10.
Mihályi Gábor, Színház 1974/5.
Mészáros Tamás, Színház 1974/8.
Koltai Tamás, Nagyvilág 1974/8.
Kent Bales, Színház 1975/7.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 1975. március 16.
Barabás Tamás, Esti Hírlap 1975. március 18.
Rajk András, Népszava 1975. március 18.
Barta András, Magyar Nemzet 1975. március 23.
Geszti Pál, Magyar Hírlap 1975. március 23.
Takács istván, Pest Megyei Hírlap 1975. március 19.
Berkes Erzsébet, Kritika 1975/5.
Földes Anna, Nők Lapja 1975. április 5.
Geszti Pál, Budapester Rundschau 1975. április 7.
Párkány László, Magyar Ifjúság 1975. március 7.
Benkő Tibor, Szabad Föld 1975. április 13.
Tarján Tamás, Színház 1975.VIII.éf. 6.sz.
Budai Katalin, Színház 1975.VIII.éf. 8.sz.
Barta András, Magyar Nemzet 1976. augusztus 8.
Koltai Tamás, Tükör, 1976. augusztus 5.
Nikolényi István, Délmagyarország 1976. július 16.
Pálffy Judit, Esti Hírlap 1977. december 21.
Koltai Tamás, Új Tükör 1978.XV.éf. 3.sz.
Barta András, Magyar Nemzet 1978. január 31.
Nánay István, Színház 1978.XI.éf. 3.sz.
Morvay István, Esti Hírlap 1978. január 3.
Rajk András, Népszava 1978, január 15.
Bogácsi Erzsébet, Magyar Nemzet 1978, január 8.
Bernáth László, Esti Hírlap 1978. január 27.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 1978. február 3.
Mészáros Tamás, Magyar Hírlap 1978. február 5.
Sziládi János, Magyar Nemzet 1978. február 5.
Rajk András, Népszava 1978. február 12.
Szekrányessy Júlia, Élet és irodalom, 1978.XXII.éf. 6.sz.
E. Fehér Pál, Új Tükör 1978.XV.éf. 6.sz.
Koltai Tamás, Kritika 1978/4.
Illés Jenő, Nagyvilág 1978/4.
Mészáros Tamás, Magyar Hírlap 1978. augusztus 9.
Gerold László, Magyar Szó 1978. július 23.
Bedő Nándor, Csongrád Megyei Hírlap 1978. július 15.
Tiszai lajos, Szolnok Megyei Néplap 1978. július 18.
Tiszai lajos, Békés Megyei Népújság 1978. július 18.
Szombathelyi Ervin, Budapester Rundschau 1978. július 24.
Bán Magda, Tükör 1978. július 30.
Bogácsi Erzsébet, Magyar Nemzet 1978. augusztus 5.
Ablonczy László, Tiszatáj 1978/10.
Havasi János, Dunántúli Napló 1978. július 22.
Báron György, Esti Hírlap 1978. július 29.
Szekrényessy Júlia, Élet és Irodalom, 1978. július 22.
Szakolczay Lajos: Dunának, Oltnak c. tanulmánykötete 353.old. Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1984.
Havasi János, Dunántúli Napló 1978. július 26.
Fencsik Dóra, Esti Hírlap 1979. március 12.
Koltai Tamás, Népszabadság 1979. március 16.
Rajk András, Népszava 1979. március 18.
Mátrai Betegh Béla, Magyar Nemzet 1979. március 15.
Kőröspataki Kiss Sándor, Új Tükör 1979.XVI.éf. 12.sz.
Mészáros Tamás, Magyar Hírlap 1979. március 29.
Benkő Tibor, Szabad Föld 1979. április 1.
Módos Péter, Élet és Irodalom, 1979.XXIII.éf. 22.sz.
Berkes Erzsébet, Kritika 1979/6.
Almási Miklós, Színház 1979.XII.éf. 6.sz.
Márkusz László, Heves Megyei Népújság 1979. június 24.
Fencsik Flóra, Esti Hírlap 1979. október 8.
Koltai Tamás, Népszabadság 1979. január 17.
Mátrai Betegh Béla, Magyar Nemzet 1979. október 21.
Kőröspataki Kiss Sándor, Új Tükör 1979.XVI.éf.42.sz.
Bányai Gábor, Színház 1979.XII.éf. 12.sz.
Zappe László, Népszabadság 1979. július 20.
Bogácsi Erzsébet, Magyar Nemzet 1979. július 22.
Ökrös László, Új Tükör 1979.XVI.éf. 28.sz.
Berkes Erzsébet, Színház 1979.XII.éf. 10.sz.
Koltai Tamás, Népszabadság 1980. július 18.
Bogácsi Erzsébet, Magyar Nemzet 1980. július 18.
B. Sajti Emese, Békés Megyei Népújság 1980.július 10.
Tiszai Lajos, Szolnok Megyei Néplap 1980. július 20.
Új Tükör 1980.XVII.évf. 29.sz. VII.20. Iván Gábor
Deák Attila, Esti Hírlap 1980. július 8.
Hegyi Gyula, Kritika 1980/9.
Ablonczy László, Tiszatáj 1980.34.évf.10.sz.
Tarján Tamás, Színház 1980.XIII.évf. 10.sz.
Fencsik Dóra, Esti Hírlap 1980. október 10.
Csáki Judit, Népszava 1980. január 16.
Iván Gábor, Új Tükör 1980. XVII. évf. 43.
Bécsy Tamás, Jelenkor 1981/2.
Tarján Tamás, Színház 1981/3.
Rajk András, Népszava 1980. november 6.
Koltai Tamás, Népszabadság 1980. november 26.
Szabó György, Új Tükör 1980. XVII. évf. 46.
Mészáros Tamás, Magyar Hírlap 1980. december 16.
Almási Miklós, Kritika 1981/2.
Balogh Tibor, Színház 1981/2.
Fencsik Flóra, Esti Hírlap, 1980. november 3.
Morvay István, Esti Hírlap 1981. április 14.
Geszti Pál, Magyar Hírlap 1981. április 15.
ÉS 1981. XXV. évf. 16. Varjas Endre
Koltai Tamás, Népszabadság 1981. május 13.
E. Nagy Lajos, Dolgozók Lapja 1981. május 1.
Mészáros Tamás, Új Tükör 1981. XVIII. évf. 17.
Ország Világ 19810527
Kovács Dezső, Kritika 1981/6.
Balogh Tibor, Színház 1981/7.
Bogácsi Erzsébet, Magyar Nemzet 1981. április 26.
Rajk András, Népszava 1981. április 18.
Nyikolaj Zsepin, Színház 1983/8.
Bogácsi Erzsébet, Magyar Nemzet 1982. július 14.
Zappe László, Népszabadság 1982. július 14.
Csáki Judit, Népszava1982. július 20.
Ökrös László, Új Tükör 1982. július 25.
Nikolényi István, Dél-Magyarország 1982. július 8.
Tiszai Lajos, Szolnok Megyei Néplap 1982. július 13.
Sass Ervin, Békés Megyei Népújság 1982. július 7.
Tarján Tamás, Népszabadság 1982. november 5.
Mészáros Tamás, Új Tükör 1982. XIX. évf. 43.
Koltai Tamás, Kritika 1982/12.
Szakolczay Lajos, Utunk 1982. november 26.
Szekrényessy Júlia, Színház 1982/12.
Bécsy Tamás, Jelenkor 1983/1.
Bernáth László, Esti Hírlap 1982. november 11.
Csáki Judit, Népszava 1982. november 13.
Bernáth László, Esti Hírlap 1983. április 18.
Csáki Judit, Népszava 1983. április 26.
Tarján Tamás, Népszabadság 1983. május 13.
Barta András, Magyar Nemzet 1983. május 19.
Csabay András, Egyetemi Lapok 1983. május 24.
Almási Miklós, Kritika 1983/7.
György Péter, Színház 1983/7.
Koltai Tamás, Új Tükör 1983. május 15.
Mészáros Tamás, Magyar Hírlap 1983. május 1.
Barabás Tamás, Esti Hírlap 1984. március 20.
Takács István, Népszava 1984. április 10.
Zappe László, Népszabadság 1984. május 5.
Koltai Tamás, Új Tükör 1984. XXI. évf. 15.
Barta András, Magyar Nemzet 1984. április 15.
Varja Endre, Élet és Irodalom, 1984. XXVIII. évf. 13.
Almási Miklós, Kritika 1984/6.
Kovács Dezső, Színház 1984/6.
Mészáros Tamás, Magyar Hírlap 1984. március 20.
Morvay István, Esti Hírlap 1984. szeptember 21.
Tarján Tamás, Népszabadság 1984. szeptember 28.
Bányai Gábor, Népszava 1984. október 4.
Bogácsi Erzsébet, Magyar Nemzet 1984. október 4.
Mészáros Tamás, Magyar Hírlap 1984. október 13.
Koltai Tamás, Új Tükör 1984. XXI. évf. 40.
Lőkös Ildikó, Hevesi Népújság 1984. október 17.
Lőkös Ildikó, Hevesi Népújság 1984. október 5.
Lőkös Ildikó, Fejér Megyei Hírlap 1984. október 9.
György Péter, Színház 1984/12.
Bogácsi Erzsébet, Magyar Nemzet 1986. október 28.
Barabás Tamás, Esti Hírlap 1986. október 27.
Geszti Pál, Magyar Hírlap 1986. október 18.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 1986. október 24.
D. Magyari Imre, Magyar Ifjúság 1987. január 23.
Almási Miklós, Kritika 1987/1.
Barabás Tamás, Koltai Tamás, Takács István, Képes 7 1986. november 1.
Koltai Tamás, Képes 7 1988. október 15.
Bartis Ferenc, Képes 7 1987. július 18.
Takács István, Népszava 1987. július 29.
Zappe László, Népszabadság 1987. július 27.
Lukácsy László, Magyar Hírlap 1987. július 25.
Tiszai Lajos, Szolnok Megyei Néplap 1987. augusztus 1.
Domonkos László, Délmagyarország 1987. július 25.
Wallinger Endre, Dunántúli Napló 1987. július 25.
Csáki Judit, Új Tükör 1987. augusztus 9.
Kovács Dezső, Színház 1987/11.
Takács István, Népszava 1988. december 14.
Bogácsi Erzsébet, Magyar Nemzet, 1988. december 21.
Földes Anna, Nők lapja, 1989. január 21.
Zappe László, Színház 1989/3.
Józsa István, Kritika, 1989/8.
Takács István, Népszava 1990. október 30.
Tarján Tamás, Népszabadság 1990. november 9.
Lukácsy András, Magyar Hírlap, 1990. október 14.
Somlyó György, Színházi Élet 1990. október 13.
Földes Anna, Magyar Nők Lapja 1990. december 1.
Csáki Judit, Kritika 1991/1
Almási Miklós, Magyar Napló 1990. október 15.
Koltai Tamás, 1990. október 16.
Várhegyi Anna, Népszava 1990. január 30.
Metz Katalin, Népszava 1991. január 12.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 1991. február 18.
Földes Anna, Magyar Nők Lapja 1991. március 30.
Forgách András, Színház 1991/4.
Sághy Ildikó, Taps 1991/4.
Földes Anna, Magyar Nők Lapja 1991. április 20.
Stuber Andrea, Esti 1991. március 29.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 1991. március 30.
Virág F. Éva, Magyar Hírlap, 1991. április 4.
Takács István, Népszava 1991. április 5.
Tegyi Enikó, Magyar Nemzet, 1991. április 29.
Békés Pál, Színház 1991/6.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 1991. április 12.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap 1992. október 20.
Győrffy Miklós, Magyar Nemzet 1992. október 29.
Sándor L. István, Kritika 1993/2.
Tasnádi István, Színház 1993/1.
Gabnai Katalin, Criticai Lapok 1992/12.
Éger Veronika, Magyar Nemzet 1993. április 6.
Sóvári Zsuzsa, Vasárnapi Hírek 1993. március 1.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 1993. március 22.
Stuber Andrea, Népszava 1993. március 23.
Várhegyi Andrea, Népszava 1993. március 18.
Tarján Tamás, Criticai Lapok 1993/5.
Magyar Judit, Katalin, Vasárnapi Hírek 1993.november 7.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 1993. november 10.
Warholik Zoltán, Magyar Hírlap 1993.november 23.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 1993. december 3.
Bogácsi Erzsébet, Criticai Lapok 1994/1.
Szántó Judit, Kritika 1994/2.
Szekrényessy Júlia, Esti Hírlap, 1994.február 2.
Takács Istvá, Új Magyarország, 1994. február 8.
Stuber Andrea, Népszava 1994.február 1.
Zappe László, Népszabadság 1994.február 1.
Baráth Edina, Magyar Nemzet 1994.január 22.
Bogácsi Erzsébet, Criticai Lapok 1994/3.
Kovács Dezső, Színház 1994/4.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 1994. február 11.
Győrffy Miklós, Magyar Nemzet 1994. március 11.
Tegyi Enikő, Kritika 1994/5.
Dömötör Adrienne, Magyar Napló 1994.
Pór Anna, Ezredforduló 1995/8.
Dömötör Adrienne, Magyar Napló 1994.március 18.
Magyar Judit Katalin, Filmkultúra 1994/3.
Orsós László Jakab, Népszabadság 1995. november 17.
Győrffy Miklós, Magyar Nemzet 1995.október 15.
Molnár Gabriella, Esti Hírlap 1995.október 10.
Sándor L. István, Színház 1996/1.
Tarján Tamás, Criticai Lapok 1996/1.
Földessy Dénes, Mai Nap, 1995.november 11.
Stuber Andrea, Népszava 1996.február 5.
Szekrényessy Júlia, Esti Hírlap 1996.február 5.
Földes Anna, Magyar Hírlap 1996.február 7.
Tasnádi István, Színház 1996./4.
Szántó Judit, Criticai Lapok 1996/3.
Zappe László, Népszabadság 1996. április 22.
Szekrényessy Júlia, Esti Hírlap 1996. április 15.
Stuber Andrea, Népszava 1996.április 15.
Földes Anna, Magyar Hírlap 1996. április 24.
Magyar Judit Katalin, Kritika 1996/6 .
Horváth Péter, Élet és Irodalom, 1996. május 17.
Kállai Katalin, Criticai Lapok 1996/5.
Jákfalvi Magdolna, Színház 1996/7.
Tarján Tamás, Ellenfény 1997/4.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 1996. szeptember 25.
Esti Hírlap 1996.09.24. Szekrényesy Júlia 1 Fj
Devich Márton, Magyar Nemzet 1996. szeptember 21.
Földes Anna, Magyar Hírlap 1996. szeptember 26.
Stuber Andrea, Népszava 1996. október 4.
Metz Katalin, Új Magyarország, 1996. október 4.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 1996. október 11.
Vadas Zsuzsa, Nők Lapja 1996. október 16.
Magyar Judit Katalin, Kritika 1996/11.
Radnóti Sándor, Színház, 1997/1.
Kovács Dezső, Criticai Lapok 1996/11-12.
Katona Andrea, Népszava 1997.január 25.
Zappe László, Népszabadság 1997. március 7.
Dombrovszky Ádám, Kelet-Magyarország, 1997. február 2.
Jálics Kinga, RTV újság 1997.március 3-9.
Vadas Zsuzsa, Nők Lapja 1997.április 2.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 1997. március 28.
Tarján Tamás, Kritika 1997/5.
Kállai Katalin, Criticai Lapok 1997/5.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 1998. január 23.
Kocsi Tibor, Blikk, 1997. december 4.
Győrffy Miklós, Magyar Nemzet 1998. január 23.
Földes Anna, Magyar Hírlap 1997. december 20.
Magyar Judit Katalin, Népszava 1997. december 1.
Liszka Tamás, Színház 1998/3.
Urbán Balázs, Criticai Lapok 1998/6.
Garai Tamás, Kurir 1998. január 25.
Magyar Judit Katalin, Népszava 1998. március 19.
Bóka B. László, Népszava 1998. március 5.
Zappe László, Kritika 1998/6.
Tarján Tamás, Criticai Lapok 1998/5.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 1998.október 23.
Tarján Tamás, Kritika, 1998/11.
Sándor L. István, Színház 1999. január 1.
Magyar Judit Katalin, Criticai Lapok 1998/11.
Gantner Ilona, Vasárnapi Hírek 1999. október 10.
Magyar Judit Katalin, Népszava 1999. október 11.
Várhegyi Andrea, Magyar Nemzet 1999. október 9.
Földes Anna, Magyar Hírlap 1999. november 3.
Bóka B. László, Népszava 2000. február 28.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap 2000. március 29.
Gantner Ilona, Vasárnapi Hírek 2000. március 26.
Róna Katalin, Magyar Nemzet 2000. április 1.
Kocsi Tibor, Blikk 2000. március 25.
Almási Miklós, Kritika 2000. augusztus
Bácskai Júlia, Zsöllye 2000. május
Deres Péter, Criticai Lapok 2000/11-12.
Sőregi Melinda, Kritika 2001. április
Mikita Gábor, Zsöllye 2000. november
Szemere Katalin, Népszabadság 2001. április 18.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 2001 április 27.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 2001. április 23.
Magyar Judit Katalin, Népszava 2001. május 28.
Zappe László, Színház 2001. július
Tarján Tamás, Zsöllye 2001. május
Bóta Gábor, Magyar Hírlap 2001. december 24.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 2002. február 7.
Magyar Katalin, Népszava 2001. december 28.
Koltai Tamás, Színház 2002. február
Nánay István, Színház 2002. február
Almási Miklós, Kritika 2002. február
Kerékgyártó György, Népszava 2002. április 10.
Golden Dániel, Zsöllye 2002. január
Budai Katalin, Criticai Lapok 2002/4.-5.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 2002. február 8.
Kerékgyártó György, Népszava 2002. február 1.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap 2002. február 4.
Gantner Ilona, Vasárnapi Hírek 2002. február 3.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 2002. február 11.
Szántó Judit, Kritika 2002. március
Kovács Dezső, Színház 2002. április
Golden Dániel, Zsöllye 2002. március
Zappe László, Criticai Lapok 2002/3.
Földes Anna, Criticai Lapok 2002/3.
Marik Noémi, Criticai Lapok 2003/1.
Zsámboki András, Élet és Irodalom, 2003. május 16.
Kondorosi Zoltán, Ellenfény 2004/1.
Metz Katalin, Magyar Nemzet 2002. szeptember 30.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap 2002. október 1.
Kerékgyártó György, Népszava 2002. szeptember 28.
Sándor L. István, Kritika 2002. november
Szántó Judit, Színház 2002. december
Gabnai Katalin, Zsöllye 2002. november
Stuber Andrea, Criticai Lapok 2003/2.
Kocsi Tibor, Népszava 2003. december 31.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 2004. január 30.
Tarján Tamás, Népszava 2004.február 2.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap 2004. január 16.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 2004. január 19.
Urbán Balázs, Színház 2004. március
Darvas Gabriella, Criticai Lapok 2004/6.
Molnár Gál Péter, Népszabadság 2004.április 13.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap 2004.április 17-18.
Tarján Tamás, Népszava 2004.május 19.
Perényi Balázs, Színház 2004. június
Almási Miklós, Kritika 2004. június
Karsai György, Színház 2005. július
Zappe László, Népszabadság 2005.oktber 24.
Kocsi Tibor, Népszava 2004. október 6.
Csáki Judit, Színház 2004.december
Gantner Ilona, Vasárnapi Hírek 2004.október 24.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 2004.október 5.
Koren Zsolt, Népszava 2004.október 5.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom, 2005. január 21.
Tarján Tamás, Színház 2005. február
Almási Miklós, Kritika 2005. február
Koren Zsolt, Népszava 2005. február 3.
Hamvay Péter, Népszava 2005. február 3.
Csáki Judit, Magyar Narancs 2005.február 3.
Zappe László, Criticai Lapok 2005/2.
Földes Anna, Criticai Lapok 2005/2.
Gantner Ilona, Vasárnapi Hírek 2005. október 16.
Bóta Gábor, Magyar Hírlap 2005.október 15.
Gantner Ilona, Vasárnapi Hírek 2005. október 20.
Balogh Gyula, Népszava 2005. december 21.
Koltai Tamás, Élet és Irodalom 2006. február 17.
Kovács Dezső, Színház 2006. március
Szepesi Krisztina, Kritika 2006. március
Bogácsi Erzsébet, Kritika 2006. március
Csizner Ildikó, Criticai Lapok 2006/3.
Balogh Gyula, Népszava 2006. december 9.
Tamási Orosz János, Vasárnapi Hírek 2006. december 24.
Kisspé: Harmónia – Egy Molnár-színész szemével, Pesti Műsor, 2006. december 14.
Szabó Zoltán Attila: Fontos zugok a Vígszínházban, Pepita Magazin, 2012
Halmos György: Lukács Sándor keresztmetszete az életről, 2013. január 23.

Válogatott interjúk

Balogh Gyula: Amphitryon őrületének állomásai, Népszava, 2007. április 12.
Hamvay Péter: Eleget ünnepelnek a hétköznapokon, Népszava, 2007. július 21.
Sztankay Ádám: A színész mindenkié, www.168ora.hu, 2007. december 17.
Szakonyi Károly: Lapzárta után dől el: Prima vagy Primissima – Lukács Sándorról Szakonyi Károly, Premier, 2007/12.
Parcsami Gábor: Király, polgár, koldus, Magyar Hírlap, 2008. január 19.
Bársony Éva: Gazdag emóciókkal teli szerep, Népszava, 2008. március 19.
Parcsami Gábor: Báró úr magyarországi utazásai, Magyar Hírlap, 2008. július 15.
Bokor Gabriella: Nagylelkűség határokkal, Magyar Hírlap, 2008. december 13.
Bársony Éva: Ismét Lukács Sándor alakítja a hősszerelmes színészt, Népszava, 2009. október 10.
Cseke Viktória: Lukács Sándor három szerelme, Pepita Magazin, 2010/11.
Címlapon: Lukács Sándor, Szimpatika, 2011. március
Szabó Zoltán Attila: Fontos zugok a Vígszínházban, Pepita Magazin, 2012/9.
Halmos György: Lukács Sándor: kétpólusú ember vagyok, Napló Online, 2013. január 26.
Egy hét alatt két premier, www.kultura.hu, 2013. 10. 29.
Szepesi Krisztina: A játszás felhőtlen öröme, Pesti Műsor, 2013/10.
Várhegyi András: Színházban is VÍG a karácsony – 2. rész, www.fidelio.hu, 2013. december 13.
Tromposch Ádám: Unom a Barca meccseit, www.madridom.hu, 2013. december 24.
Jónás Ágnes: Sztárgyártó ország lettünk, Tiszatáj Online, 2014. január 17.
Balogh Gyula: A hűség kétoldalú, Népszava, 2016. március 16.
Szűcs Anikó: Lukács Sándor: „A Vígszínház a második otthonom", Kultúrprojekt Online Magazin, 2014. január 10.
Voltak kínlódások is, www.fidelio.hu, 2013. március 15.
Lukács Sándor: „Minden új szerepnél a nulláról kell kezdeni", www.szinhaz.hu, 2016. március 15.
Gábos Katalin: Lukács Sándor: „Ha az ember sokat kap, könnyen tud hűséges lenni", Képmás, 2016. október 10.
Leirer Tímea: "A színház óriási terület a versírás számára" – Beszélgetés Lukács Sándor színművésszel hetedik verseskötetéről, www.061.hu, 2017. augusztus 28.
A színész megteheti, hogy a színpadon élje ki az indulatait, www.szinhaz.hu, 2017. december 14.
Sztankay Ádám: Már nem tizenöt-húsz évre, hanem a holnapra, a következő tavaszra gondol, www.origo.hu, 2019. február 24.