Ozsvárt Viktória: Bogányi Gergely zongoraművész

Bogányi Gergely (1974, Vác) zenészcsaládból származik. Szülei a váci zeneiskolában tanítottak, így a négy Bogányi-testvér, Bernadett, Gergely, Tibor és Bence a zenével mélyen áthatott közegben nevelkedett – a kamarazenélés szinte mindennapos családi programnak számított. Bogányi Gergely kiemelkedő zenei tehetségére hamar fény derült. Négy évesen kezdte meg zongoratanulmányait a váci zeneiskolában Szabó Katalin osztályában. Hatévesen részt vett a nyíregyházi Országos Zongoraversenyen, ahol ekkor különdíjat kapott, majd három évvel később, 1983-ban ugyanitt első helyezést ért el. A következő évben felvételt nyert a Zeneakadémia előkészítő tagozatára, ahol tanárai Máté Klára, Esztó Zsuzsa, majd később Baranyay László voltak. A Zeneakadémia mellett külföldi egyetemeken is gyarapította tudását. Az Egyesült Államokban a bloomingtoni Indiana Egyetemen Sebők György növendéke volt, Helsinkiben a Sibelius Akadémián pedig Matti Raekallio-nál tanult. Ezen kívül mesterkurzusokon vett részt többek között Rados Ferenc, Murray Perahia és Schiff András vezetésével. A személyes tanár-diák kapcsolatokon túl régi mesterek játékából is rengeteget tanult, elsősorban Alfred Cortot, Sergei Rachmaninov vagy Bartók Béla fennmaradt felvételei gyakoroltak rá nagy hatást. Bogányi pályáján nem maradtak el a rangos versenyeredmények sem. 1992-ben a Helsinkiben rendezett Nemzetközi „Maj Lind" Zongoraversenyen a harmadik helyet érdemelte ki, 1996-ban pedig a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját nyerte el. 1999-ben Finnország egyik legnagyobb szabású zenei fesztiválján, a Kuhmo-i Fesztiválon triók számára rendezett kamarazenei versenyen Bogányi Gergely, Bogányi Tibor és Kelemen Barnabás együttese első helyezést kapott.
Bogányi Gergely az 1996-os Liszt-verseny győzteseként robbant be a zenei köztudatba. Három évvel később, 1999-ben különleges vállalkozással hívta fel magára a szakma figyelmét. Az ifjú zongoraművész nem mindennapi hangszertechnikai tudásról és állóképességről tett tanúbizonyságot, amikor a Zeneakadémia Nagytermében rendezett hangversenyen eljátszotta Liszt Ferenc tizenkét műből álló Transzcendens etűdök című, rendkívüli nehézségű zongoradarabjait – méghozzá szünet nélkül. A már önmagában kivételes produkciót a művész meglepő fordulattal tetőzte: a koncerten ráadásként eljátszotta Frédéric Chopin teljes op. 25-ös etűdsorozatát. Bár a koncert programja első pillantásra a teherbírás l'art pour l'art bizonygatásának tetszhetett, a koncert kritikáinak tanúsága szerint Bogányi játéka, sőt egész megjelenése, színpadi viselkedése is egyértelműen többre törekedett puszta virtuozitásnál. A hangverseny egésze Liszt Ferenc személyiségének egyfajta „megidézését" célozta meg. Bogányi személyében ekkor éledt újjá egy, a koncertpódiumról régóta eltűntnek hitt előadói attitűd: a romantikus virtuóz. Előadásmódjának romantikus jellege a költőiségben, az erőteljes indulatok révén olykor kontrollját vesztő, de éppen ezért hiteles és ellenállhatatlan emocionális erőben nyilvánult meg. A 20. század végén és a 21. század elején a versenyszellem erősödésével párhuzamosan a zongorajáték és általában a hangszeres virtuozitás bizonyos elgépiesedése következett be, a művészi teljesítmény árucikké vált. Bogányi más utakat keresett. A régi hangfelvételekből a beszédszerűség, a kifejezésre való intenzív törekvés ragadta meg; ezt a szemléletmódot közvetíti koncertjein. A zenei anyag alapos tanulmányozása, a folyamatok mély megélése az előadott művet esetenként egészen új megvilágításba helyezi. A „megidézés" átszellemült, ha úgy tetszik mágikus gesztusa, mely éppen különbözősége, anakronisztikus felhangjai révén lesz magával ragadó, egy másik világ üzenetét közvetíti; új dimenziók megnyitásával megteremti a csoda létrejöttének feltételeit.
Tíz évvel később, 2009-ben Bogányi megismételte embert próbáló teljesítményét: ismét egy este alatt hangzottak el Liszt Transzcendens etűdjei, ezúttal a Művészetek Palotája hangversenytermében. A koncert visszhangja szerint a még mindig csupán harmincöt éves Bogányi az eltelt tíz év alatt technikai és szellemi szempontból is maximálisan felnőtt a Liszt művei által támasztott követelményekhez. Az ifjonti erőpróbák egykori túlzásait felváltotta a művészi érettség.
2001-ben a zongoraművész különleges és nagyszabású célt tűzött maga elé. Egy egyéves koncertturné keretében, melyet Strém Kálmán szervezett, 2001. február 21-től december 5-ig előadta Chopin összes zongoraművét. A hangversenysorozat huszonöt állomásból állt. Az eseményen a zeneszerző 201 kompozíciója hangzott el, ez összesen mintegy kilencszáz percnyi zenét jelent. Bogányi Gergely vállalkozása, mint azt ő maga egy interjúban megfogalmazta, részben beleillett a korszellembe, részben azonban különbözött ettől a vonulattól.[1] Egyrészt nyilvánvaló az összefoglalás igénye, az enciklopédikus számvetés, másrészt a művész arra is törekedett a műsor megtervezésénél, hogy az egyes koncertek különállóan is élményszerű egészet nyújtsanak a közönségnek. Bogányi Chopin-interpretációját a zongorista védjegyévé vált romantikus játékmód eszközei jellemezték. Az intenzív érzelmi töltet, a dallamformálás beszédszerűsége, érzékenysége Chopin műveinek sokszínű és adekvát tolmácsolását tette lehetővé. Bogányi a teljes Chopin-életmű előadására ezután is több alkalommal vállalkozott. Mexikóban és az Egyesült Államokban kéthetes, illetve 10 napos turnék keretében játszotta el a lengyel zeneszerző összes zongoraművét. Ezektől a mérföldkövektől egyenes út vezetett a kétnapos Chopin-maratonig, mely a 2010-es Nemzetközi Chopin Év világviszonylatban is kiemelkedő eseményének számított. Bogányi ezúttal két nap alatt tíz koncerten adta elő Chopin összes, zongorára írt kompozícióját. A művészt már régóta foglalkoztatta egy bensőséges házimuzsikálás ötlete, ahol a közönség kötetlen keretek között lehetett volna részese Bogányi és Chopin művészi találkozásának. Chopin szerzeményeit játszva az előadó és közönsége egyre inkább ráhangolódhat a zeneszerző stílusára, és az előadott kompozíciók lényegéig hatolhat. Az alapötlet jelentősen átalakult, míg elnyerte végső formáját. A tervezett szeánsz végül formálisabb keretek között valósult meg; a rendhagyó koncertsorozatnak egy bensőséges szalon helyett a Művészetek Palotája reprezentatív hangversenyterme adott otthont. Bár a házimuzsikálás bensőséges légköre így elveszett, cserébe összehasonlíthatatlanul több hallgató részesülhetett a ritka zenei élményben. A program-összeállítás során – az egyéves Chopin-turné állomásaihoz hasonlóan – Bogányi a jó értelemben vett fogyaszthatóság szempontjait is figyelembe vette. Az egyes koncertek művészi alapokon nyugvó dramaturgia szerint épültek fel, ezáltal egyenként is értelmes és tartalmas zenei egységeket hozva létre, elkerülve így az egyhangúság potenciálisan kísértő veszélyét, mely a műfajok szerinti csoportosítással együtt járhat. 2012-ben a korábbi koncertek tapasztalatait Bogányi a tizenhárom részből álló Chopin-összkiadás CD-felvételein rögzítette.
Bár Bogányi Gergelyhez előadói alkatából fakadóan a romantika világa áll a legközelebb, pályája során a 19. század határain túlra is kitekintett. A régebbi korok zenéi közül Johann Sebastian Bach művészete különösen meghatározó számára: a komponista orgonaművei gyerekkora nagy élményét jelentették. Érdeklődésének tartósságát és intenzitását jelzik a barokk mester orgonaműveiből készült átiratai is.  2004 októberében a Zeneakadémián adott szólóestjét Bach-mű nyitotta: a Dór toccata és fúga (BWV 538) Bogányi saját átiratában hangzott el. A barokk orgonaművek zongorára történő átdolgozása jellegzetesen romantikus, a Liszt-tanítványoktól eredeztethető gesztus. Bogányi átirata ugyanakkor határozott és végiggondolt koncepciót sejtet: az orgona megoldásainak zongorára történő adekvát átültetésének, az új médiumon keresztül is a zenei mondanivaló maradéktalan közvetítésének problémáját fejtegeti. Hasonló kérdést járnak körül a zongorista további Bach-átiratai, például az Esz-dúr prelúdium és fúga (BWV 552), illetve az Á-dúr prelúdium és fúga (BWV 536). A kompozíciók 2012-ben, a Liszt születésének kétszázegyedik évfordulója alkalmából a Művészetek Palotájában rendezett „Egy nap Bogányi Gergellyel – Liszt és Bach" elnevezésű, három koncertből álló program műsorán is szerepeltek.
Bogányi repertoárjának törzsanyagát a 19. század zongorairodalma képezi. Chopin összes zongoraműve és Liszt legjelentősebb művei mellett Franz Schubert zongoraszonátái, Robert Schumann és Johannes Brahms kompozíciói, illetve Felix Mendelssohn-Bartholdy szerzeményei mind a romantika egy-egy félreismerhetetlen színét képviselik. Liszt Ferenc által készített átiratok szintén bőségesen szerepelnek a gazdag repertoárban: ezek közé tartozik például Wolfgang Amadeus Mozart Requiemjének Confutatis, illetve Lacrimosa tétele, vagy Izolda szerelmi halála Richard Wagner operájából. Schubert Winterreiséjének liszti átdolgozásai szintén szerepeltek már Bogányi koncertjeinek műsorán. Zongoristaként Ludwig van Beethoven zongoraszonátái ugyancsak fontosak pályáján. 2012 áprilisában A Zongora című hangverseny-sorozat keretén belül Beethoven három szonátája hangzott el a művész előadásában. A kiválasztott kompozíciók – c-moll (Pathétique) szonáta, cisz-moll (Holdfény) szonáta és f-moll (Appassionata) szonáta – jóllehet a bécsi klasszika érájában születtek, viharos hangvételükkel már a romantika felé vezető utat jelölik ki. Bartók Béla Improvizációk magyar parasztdalokra (op. 20) című sorozatának és Szonátájának előadásai a 20. század irányába tett kitekintésről tanúskodnak. Bogányi repertoárján Mozart zongoraversenyműveitől Rachmaninovon át egészen Petrovics Emil Zongoraversenyéig körülbelül harminc versenymű szerepel. A kamarairodalom remekeit is műsoron tartja; olyan partnerekkel játszott már együtt, mint például Baráti Kristóf, Boldoczki Gábor, Kelemen Barnabás, Perényi Miklós, vagy a Keller Kvartett. Rendhagyó kamarazenei formációban Portisch Lajos nemzetközi sakk-nagymester és amatőr énekes partnereként Schubert-dalokat és Liszt-dalátiratokat rögzített lemezre a 2008-ban kiadott Chess & Piano című CD-különlegességen.
A zongora mint hangszer a 19. század végére már megfelelt az új, nagy koncerttermek igényeihez igazodó követelményeknek; azonban fejlődése ezen a ponton gyakorlatilag abbamaradt. A hangszer lehetőségeinek Liszt Ferenc szellemében történt továbbgondolásából született meg 2015-ben Bogányi saját fejlesztésű versenyzongorája. A sajtóban „csodazongoraként" és „denevér-zongoraként" is emlegetett hangszert 2015. január 21-én mutatták be a Zeneakadémia Nagytermében; ugyanez év augusztusában a milánói Expo magyar pavilonjában is nagy sikerrel debütált. 2012 januárjában a hagyományos zongorák esetében fából készült rezonánslapot Bogányi és munkatársai hosszas kísérletezések után az űrtechnikában is használt karbonkompozittal helyettesítették. A hangzó eredmény magáért beszélt, így nyilvánvalóvá vált, hogy érdemes tovább foglalkozni a hangszer ilyen irányú fejlesztésével. A zongora külső megjelenésére vonatkozó formatervezés és a belső, zenei-akusztikai szempontokat vizsgáló munka párhuzamosan zajlott, az új megfigyeléseknek megfelelően az évek során többször változott a koncepció. 2015-re készült el az első prototípus. A Bogányi-zongora futurisztikus külleme már első pillantásra is különleges látványt nyújt, és egyben a szellemi tartalom közvetítésének újfajta igényét sejteti. Ugyanakkor a megújult külsejű zongora nem csupán dizájn-modell: kialakítása során akusztikai szempontok is érvényesültek. A hangszer lába gyakorlatilag hangvetőként működik, amennyiben az eredetileg lefelé terjedő hangokat a megfelelő irányba, a közönség felé tereli.
Jóllehet világjáró művész, Bogányi Gergely számára nagy jelentőséggel bír szűkebb pátriája művészi-kulturális életének fellendítése, az elért eredmények, értékek megtartása. 2008 óta a szobi Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezetőjeként a következő zenész-generációk képzésében is fontos szerepet vállalt. Az 1998-ban létre hívott, Vác, Verőce, Kismaros, Nagymaros, Zebegény és Szob települések bevonásával szervezett Dunakanyar Művészeti Hetek egyik alapítója és rendszeres közreműködője volt. 1996-ban Vác, majd 2007-ben Zebegény díszpolgára lett. A környékért való munkálkodását 2003-ban Pest megye kultúrájáért díjjal, 2010-ben Pro Urbe Budapest díjjal ismerték el.
A helyi jellegű elismeréseken kívül Bogányi számos állami kitüntetésben is részesült. 2000-ben Liszt-díjat, 2004-ben Kossuth-díjat kapott. 2002-ben a finn köztársasági elnök a Fehér Rózsa Lovagrend érdemkeresztjét adományozta a zongoraművésznek. 2008-ban Junior Prima, 2011-ben Prima díjjal jutalmazták. 2010-ben a Chopin-maraton záróhangversenyét követő fogadás keretében Lengyelország nagykövetétől átvehette az úgynevezett „Chopin-útlevelet", mint a lengyel zeneszerző műveinek egyik legkiválóbb és legelhivatottabb nemzetközi közvetítője. 2013 óta Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tiszteletbeli tanára. 2014 óta a Magyar Művészeti Akadémia zeneművészeti tagozatának rendes tagja.