Galéria >
 

Életrajz

Életrajzi adatok 
Kézdivásárhely (Románia),1961. november 12.

Tanulmányok
1976−1980: Nagy Mózes Elméleti Líceum (Kézdivásárhely)
1984−1988: Jászvásári Képzőművészeti Egyetem

Munkahelyek 
1988–1989: Marmosim márványfeldolgozó
1990–: Székely Nemzeti Múzeum Képtára (ma Gyárfás Jenő Képtár), munkatárs; 2007–: igazgató

Művészeti szervezeti tagság
Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Alap
Sepsiszentgyörgyi Baász Művészeti Alap
Romániai Képzőművészek Szövetsége
Van Gogh Múzeum Baráti Társaság
1999–: Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége (UAP), tag
2000–: Barabás Miklós Céh, tag
2013–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag
 

Vargha Mihály: Curriculum vitae

1961. november 12-én születtem Kézdivásárhelyen, Kovászna (a volt Háromszék) megyében, Erdélyben.

Korán elhatároztam, hogy képzőművész (szobrász) leszek, ebben segítettek első tanáraim, Kosztándi Jenő és Kosztándi Katalin, valamint Vetró András és Vetró Bodoni Zsuzsa, akiktől egy életre szóló, ma is érvényes esztétikai, plasztikai-technikai útravalót kaptam. A képzőművészet művelése mellett táncoltam, az 1970-es évek közepén induló táncházmozgalom aktív tagja voltam.

Kiskoromtól érdekelt a történelem, a művészettörténet, a magyar- és világirodalom. Szívesen tanultam idegen nyelveket, románul felsőfokon beszélek és írok, angolul középfokon.

1980-ban érettségiztem a Nagy Mózes Elméleti Líceumban (akkori neve a kor „divatja" szerint a 3. számú Ipari Líceum). Nyaranta rendszeresen jártam felkészülni Kolozsvárra Vetró Artúrhoz és Gergely Istvánhoz. Akkoriban az egyetemi oktatásban országosan hét (!) hely volt szobrászaton, a bejutás lehetetlennek tűnt, végül 1984-ben, negyedszeri próbálkozásra, felvettek.

1988-ban diplomáztam a jászvásári (Iaşi) Képzőművészeti Egyetem (ma Akadémia) szobrászati szakán. A művészeti egyetemi oktatás szokványos volt: arckép, mellszobor, tematikus „kompozíció"… Brâncuşi szelleme mégis ott kísértett, néha hozzájutottunk francia, angol, német szaklapokhoz, még érződött a levegőben a 68-as román politikai különutasságnak a kultúrában lecsapódó pozitív hozadéka…

Másod-harmadéven az archaikus sumér-akkád, majd a kükládikus görög szobrászat ígézett meg, de párhuzamosan ott volt Brâncuşi, Giacometti, Samu Géza, Schaár Erzsébet, az ún. „primitív" művészet. Tanáraink toleránsak voltak: Jászvásáron mintha könnyebb lett volna „idegennek" lenni, mit Kolozsváron magyar nemzetiségűnek…

Jászvásáron kóstoltam bele a fa megmunkálásának szépségeibe, festett, stilizált portrékat és bálványokat, „idolokat" faragtam, többnyire fából.

1988–89-ben a Marmosim márványfeldolgozó üzem dolgozója lettem Piskin (Simeria). A diktatórikus kor törvényei szerint ezt az állást kötelező volt három évre elfogadni. Ellenkező esetben máshol nem kaphattunk munkát és kiállításokon sem szerepelhettünk.

Piskin a gyárban tanoncokat oktattunk kőfaragásra, alkalmunk adódott kipróbálni legalább húszféle márványt, követ, itt születtek első félabsztrakt plasztikáim. Déván rendszeresen részt vettünk a megyei kiállításokon.

Közben tartottam a kapcsolatot az otthoniakkal, Baász Imrével és Vinczeffy Lászlóval, tudatosan készültem hazatérni.

1990. március 15-től hazatelepedtem, a Székely Nemzeti Múzeum Képtárának (ma Gyárfás Jenő Képtár) alkalmazottja, majd vezetője lettem, évente számos kiállítást szerveztem, rendeztem, ez volt a rendes megélhetésem.

A Gyárfás Jenő építette műteremlakásban alapítottam családot, feleségem, Zsuzsa, tanárnő, két gyermekem van: Fruzsina és Bálint.

Sepsiszentgyörgy művészi légköre inspirált, ekkor készültek fa plasztikáim, a délszláv válság ihlette environmentjeim, installációim. Közben egyre gyakrabban kerestek meg köztéri szobrok megrendelői. Nagyméretű szabadtéri szobraim száma ma mintegy negyvenre tehető.

Több nemzetközi alkotótáborban vettem részt szervezőként és házigazdaként is; magyar, finn, svéd művészekkel ápolok ma is kapcsolatot.

1996-98 között kezdeményeztem és vezettem a képtár infrastrukturális megújítását, mely által korszerűbbé és „lakhatóbbá" vált a belső tér. Ezért a szervező munkámért az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Szolnay Sándor-díjjal tüntetett ki.

1999-től tagja lettem a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének (UAP).

2000-től a Barabás Miklós Céh tagjává váltam, itt kerültem kapcsolatba Jakobovits Miklóssal. Vele és Vinczeffy Lászlóval kezdtük tervezgetni egy erdélyi gyűjtőkörű kortárs művészeti múzeum létrehozását.

2007-től a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lettem.

2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választottak.

Munkásság

Wehner Tibor: Vargha Mihály szobrászművész 

Az erdélyi, kézdivásárhelyi születésű, a kezdetektől napjainkig szülőhelyén élő és dolgozó Vargha Mihály szobrászművész a jászvásári Képzőművészeti Akadémia szobrászati szakán 1988-ban fejezte be tanulmányait, vagyis immár három évtizedes munkásságra tekinthet vissza. A három évtized alatt összetett, a modern szobrászat számos ágazatát, műfaját és műformáját felölelő szobrászi tevékenységet fejtett ki, s műveit az erdélyi városokban rendezett tárlatai mellett többször bemutatta Magyarországon is: a veszprémi és a balatonfüredi fellépések mellett Budapesten is többször jelentkezett önálló kollekcióval az 1990 óta Sepsiszentgyörgyön élő művész. Mint pályaképéből világosan kiolvasható, művészetének alakulásában meghatározó jelentőségű volt az 1989-es romániai forradalom: főiskolai tanulmányainak befejezése után a diktatúra kényszerének engedelmeskedve még a piski márványfeldolgozó üzem dolgozójaként kellett tevékenykednie, de a forradalom győzelme után megnyílhatott számára a lehetőség a művészi és egzisztenciális célkitűzéseinek megvalósítása előtt. A 1989 utáni időszak társadalmi átalakulása egyúttal művészeti felszabadulást is hozott Romániában, illetve Erdélyben: az alkotók ismét az államtól, a politikától független művészekként, szabadon dolgozhattak, megnyíltak a kapcsolatok a nemzetközi művészettel, újraéledtek az avantgárd kezdeményezések, s ami a szobrászok számára különösen fontos: újra művészi indíttatásokkal vezérelt monumentális terveik realizálására vállalkozhattak. Mindez különös súlyú és jelentőségű volt egy kisebbségi sorban élő-dolgozó, az erdélyi magyarság múltjáért és jelenkori sorsáért is felelősséget vállaló alkotóművész számára. Elmondható tehát, hogy a múlt század nyolcvanas-kilencvenes évtizedfordulóján váratlanul kedvezővé vált körülmények között kezdhette meg munkásságát számos, a hagyományra támaszkodó, de korszerű szellemmel áthatott, modern szemléletű kortársával együtt Vargha Mihály szobrászművész is.

Mint Szücs György művészettörténész a Pallas Akadémiai Könyvkiadó Műterem-sorozatában 2010-ben megjelent Vargha Mihály-monográfiájában megállapította, e szobrász ez idáig kifejtett tevékenysége leírható a nyersanyagok, a szobrászi technikák alkalmazásának egymást követő fejezeteivel is. Kezdetben, a pályakezdés első éveiben a kőanyag megmunkálása jellemezte alkotómunkáját, és már ekkor is elvont, organikus jellegű kompozíciók, elsősorban kisplasztikák, kisszobrok, kiállítási plasztikák készültek műhelyében. A követ néhány év után felváltotta a fa, amelynek megmunkálása során műfaji, illetve műforma-váltás is regisztrálható: kompozíciói már nem hagyományos, mívesen kidolgozott kisplasztikák vagy plasztikák, hanem inkább objektek, talált tárgyak, kollázsok és assaemblage-ok, amelyek durva, láncfűrésszel történt megmunkálással kivitelezett elemekből, és különböző, elsősorban a természetben fellelt alkotórészekből épülnek fel. Munkáinak ekkor lesz fontos alkotóeleme a háncs, az avar, a fű, a fenyőtoboz, a gally, a fakéreg stb. Mindezzel egyszersmind a művész leszámol a művek „örökéletű", változatlan voltával, és vállalja a művek viszonylag rövid, egy-egy akció vagy kiállítás időtartamára szóló, az adott környezeti adottságokhoz adaptált fennállását, illetve a fennállása során lezajló változásainak, átalakulásainak folyamatát: e tényezők az alkotások koncepcionális, lényegi jellemzői. Vargha Mihály faszoboregyüttesének művei egyszerre hordozzák magukon az anyagalakítás és a kifejezés határozott szándékát és az eredendő természetesség érzetét. A XX. század művészeti robbanásai a szobrászatot, és így a faszobrászatot sem hagyták érintetlenül: új műtípusok, új mű-státusok megszületésére kell emlékeztetnünk. A plasztika immár nem az a térbe helyezett, a művész által megmunkált anyag-tömeg, illetve kialakított formarend, amely imitatív-megjelenítő funkcióval évszázadokon keresztül volt, hanem kiterjesztett, kitágított érvényességű, jelentéssel telített produktum – gondoljunk a hagyományos faragástól messze eltávolodott konstrukciókra, az épített térberendezésekre, a hétköznapok tárgyainak posztamensre emelésére, vagy az organikus szobrászat által felvetett dilemmára, ahol a fa-természet válik, alakul át önmagát mintegy megszüntetve és megőrizve műalkotássá. Ebben a folyamatban nagyon fontos szerepet játszanak azok az erdélyi, az Erdélyből származó szobrászok – akik a régiekkel való verseny felvételének aspirációival – a fát választották művészetük egyik legfontosabb anyagává: és itt most hosszú névsort lehetne összeállítani (az iparszerű fafaragókat megkerülve) Tornay Endre Andrástól kezdve Tirnován Ari-Viden, Elekes Károlyon és Diénes Attilán át Vargha Mihályig. S ha mindezt a magyarországi határokon belül megszületett faszobrászati életművek fénytörésében, illetve egységében vizsgáljuk – felidézve a lezárult Samu Géza-, Varga Géza Ferenc- vagy a napjainkban is épülő Mata Attila-munkásságot – akkor egy hallatlanul izgalmas, szövevényes összefüggéseket és egyediségeket láttató művészeti világ bontakozik ki előttünk. Ebben a művészeti világban, művészeti áramlatban mind formai, mind tematikai aspektusokat mérlegelve megkerülhetetlenek, számos újítás hordozók, leleményes formai megoldást megtestesítők Vargha Mihály hol szimbolikus fogalmazású, hol az asszociatív értelmezésre ösztönző, hol a konceptuális kérdésfelvetésekkel foglalkozó kompozíciói.

A harmadik, az anyaggal és a technikával meghatározható műcsoport a bronzplasztikáké, amely Vargha Mihály szobrászatában a monumentális, illetve a köztéri feladatok megoldása során, 1992-től napjainkig kísérte, kíséri végig tevékenységét. Pogány Gábor művészettörténész azt írta a kortárs művészeti lexikonban Vargha Mihály munkásságáról, hogy „plasztikai kifejezési módja a konceptuális szobrászat és a lágy, érzékeny konstruktivizmus egyéni konglomerátuma", s hogy a művész a kőből és fából faragott kisplasztikák és kisszobrok mellett térberendezéseket, installációkat, objekteket is készít, s mindemellett az életrajzi adatokból arra is fény derül, hogy számos köztéri szobor formálódott műhelyében. Mint általában, a szobrászati ágazatok számos válfajában dolgozó művészek esetében, most is leszögezhető, hogy a megrendelői kívánalmakat erőteljesen tükröztető tradicionális portrék és monumentális köztéri emlékszobrok realista szemléletű, konzervatív felfogást tükröztető művek csoportja éles ellentétben áll az alkotó autonóm szobrászi törekvéseivel. A mintázott, bronzba öntött figurák elsődleges jellemzője a pátosztól mentes, portréhűséggel megjelenített, a hagyományos emlékmű-sablonoktól – például magas posztamens – megfosztott, közvetlenül a környezetbe illesztett alakformálás. Így jelennek meg a magyar történelem kimagasló személyiségei – Szent István, Kossuth Lajos –, és a magyar kultúra és művészet nagy horderejű életművet teremtett alakjai: mint Arany János, Bartók Béla, Benedek Elek, Kós Károly stb. Érdekes, hogy az emlékmű-funkciójú, illetve az emlékőrző alkotások mellett az egy-egy hazai és külföldi művésztelepen megszületett monumentális plasztikán túlmenően autonóm köztéri plasztika megalkotására, közösségi térben való elhelyezésére – és ez a jelenség szorosan összefügg a magyarországi tendenciákkal – nem vállalkozhatott Vargha Mihály. 

A napjainkban is újabb és újabb művekkel gyarapodó, immár három évtizedes munkásságra visszapillantva az a konzekvencia vonható meg, hogy Vargha Mihály legfontosabb alkotásai, a fába faragott, a fából alakított, és fa-kompozíciókként interpretált, valójában mintegy talált tárgyakként fellelt művek, amelyek a klasszikus szobrászati tradíció és az újítás, a modernitás szintéziseként állnak előttünk. Ezek a munkák esetenként művészettörténeti toposzokat – mint a portré, vagy az alak-szobor – idéznek, de ugyanakkor emlékszerűségük révén új valóságot, különös plasztikai rendbe foglalt öntörvényű kompozíciókat teremtenek. A művész hol a súlyos, tömbszerű fogalmazással él, hol áttört testeket feltáró, belső tereket megnyitó, szabadon megjelenő héjakra és palástokra hangolt, az organikusság sugallatát hordozó kompozíciót tár a szemlélő elé, s hol a nyers megmunkálásmóddal, hol pedig a finom kivitellel artikulálja alkotásának hangvételét és kifejezését. A kemény, rusztikus, a vágás- és metszésnyomokat láttató, a gesztusszerű festésnyomokat felületükön hordozó munkák, és a simára csiszolt, lágyan meghajló felületekkel övezett, vagy a mesterséges beavatkozásokat mintegy leplező, a természetességet hangsúlyozó alkotások e szobrászat kettős jellegét, kétszólamúságát tanúsítja. Tulajdonképpen rejtetten jelen van e szobrászatban a figurativitás is, de az igazán hangsúlyos az elvonatkoztatás, fellelhetők a mítoszra, a kultikus hagyományra hivatkozó szimbolizációs szándékok és metódusok, a jelszerű összefoglalásra való törekvések és a szabad, játékosan asszociatív megszólalások, a drámai kinyilatkoztatások és a bensőséges hangú vallomások, szembesülhetünk e műveket szemlélve az éles, tragédiát sejtető felkiáltásokkal és a lírai tűnődésekkel, és elmerenghetünk a nagyvonalúan kifejezővé avatott anyagalakítás és a cizellált, aprólékos megformálás eltéréseinek egymásmellettiségén is. Ám mindezen kettősségeket összefogja, és az ellentéteket kiegyenlíti az anyag megtestesítésének, szellemivé avatásának ihletettsége és fensége – a dolgok anyagba örökített, tragikus szépsége. 

[2016]

Kisplasztikák, kiállítási szobrok, installációk

1988 Ölelkezés, márvány, 40x30x20 cm
1988 Germináció, homokkő
1989 Vágy, márvány, 45x35x27 cm
1989 Kiméra I., vörösmárvány
1989 Kiméra II., márvány
1989 Magna mater, homokkő
1991 Fej I., fa, 38x25x25 cm
1991 Fej II. fa, 38x25x25 cm
1991 Csodamadár, fa, 60x60x18 cm
1991 Polüfemosz, fa
1992 Tragikus maszk, fa, fásli, levél, 60x48x25 cm
1992 Kisfigür, fa
1993 Múmia, fa, kötél
1993 Halom, szalma, kötél
1994 In memoriam Baász Imre, fém, fa gyep, 80x200x200 cm
1994 Ecce homo, fa, fű
1994 Múmiák, fa, raffia, 600x600x50 cm
1994 Halom, fa, gyep, 150x200x45 cm
1994 Halom; Rőzse; Mártíremlékmű, bazalt, gyep, 350x500x500 cm
1995 Örvény, fa
1995 Lény, fa, kötél, 500x120x35 cm
1995 Háromszög, kátrány, kerámia, 180x180x40 cm
1995 Halom, fa, avar
1996 Háromszög III., föld, gyep, fa
1996 Háromszög, föld, gyep, fa
1997 Levélkürt I., illesztett fa, 40x30x25 cm
1999 Kapu, illesztett fa, 28x20x15 cm
1999 Negatív szív, illesztett fa, 45x28x18 cm
2000 Amfora, homokkő
2002 Kománé, fa, rostok, 40x25x20 cm
2002 Mutti, homokkő
2002 Fóka, bronz
2004 Lidérc, fa, 140x10x28 cm
2005 Emigráns, fa, fásli, 75x30x12 cm
2006, A hős, illesztett fa, 120x100x35 cm
2006 Fantomok, fa, rőzse, 200x100x25 cm
2007 Erupció, fa, 120x70x30 cm
2007 Arc, fa
2007 Kontyos, fa
2008 Kitörés, fa, kő, 45x40x30 cm
2009 Kis figura, fa, 35x15x12 cm
2011 Zsófi, fa, 120x40x40 cm
2014 Torzó, fa, vasszög, 35x21x9 cm
2014 Vidám indián, fa
2014 Bálvány, fa
2015 Magány, fa, 170x20x25 cm
2015 Kis torzó, festett fa, 40x25x15 cm
2015 Lidércek, fa, 190x45x25 cm
2016 Ölelkezés, fa, 175x50x35 cm

Monumentális, köztéri alkotások

1992 Bereck, Gábor Áron – bronz
1993 Sepsiszentgyörgy, Puskás Tivadar-emléktábla – bronz dombormű
1993 Csernáton, Zámbler János – kő
1994 Szárazajta, Mártíremlékmű – bazalt, gyep, 350x500x500 cm
1995 Detroit, Royal Oak (Amerikai Egyesült Államok), McCarthy-park
1995 Lény, Háromszög, Totem – fa
1995 Sepsiszentgyörgy, Keresztes-ház
1995 Bartók Béla-emléktábla – bronz dombormű
1996 Nagyatád, Szoborpark
1996 Dombok (Hármashalom) – fa, 500x60x60 cm
1999, Illyefalva, Séra-kúria, Szabó Dezső – bronz, 70 cm
1999 Stary Szach, Szent Kinga – fa
2000 Sepsiszentgyörgy, Jókai Mór – dombormű
2001 Sepsiszentgyörgy, Mikes Kollégium, Málik József-emléktábla – bronz dombormű
2002 Sepsiszentgyörgy, Kossuth Lajos – bronz, 70 cm
2002 Kovászna, Városi Képtár, Dr. Kádár László – dombormű
2003 Ó-Szandecz (Lengyelország), Szent Kinga, Szent Helga – fa dombormű
2003 Buenos Aires (Argentína), Czecz János – fa dombormű
2004 Sepsiszentgyörgy, Csereyné Zathureczky Emília – bronz, 80 cm
2004 Sepsiszentgyörgy, Szent István király – bronz, 75 cm
2004 Sepsiszentgyörgy, II. Rákóczi Ferenc – bronz, 80 cm
2005 Ikafalva, Szabó Lajos – dombormű
2005 Futásfalva, Bardócz Mózes, Pál Gyula vértanú papok – bronz
2006 Sepsiszentgyörgy, In memoriam 1956 – andezit, bronz, 230x120x30 cm
2007 Sepsiszentgyörgy, Arany János – bronz, 70 cm
2007Kovászna, Ignácz Rózsa – bronz, 70 cm
2007 Kovászna, Gazdáné Orosz Ella-emléktábla – dombormű
2008 Sepsiszentgyörgy, Berde Áron – dombormű
2008 Illyefalva, Gál Dániel – bronz, 50 cm
2009 Kisbacon, Benedek Elek – bronz, fém, fa, 160x200x100 cm
2009 Sepsiszentgyörgy, Kós Károly – bronz, 70 cm
2010 Sepsiszentgyörgy, Gyárfás Jenő – bronz, 230x100x50 cm
2011 Kovászna, Fábián Ernő – bronz, 80 cm
2011 Sepsiszentgyörgy, Kovászna Megye Tanácsa, Potsa József – bronz, 70 cm
2012 Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér, Márton Áron püspök – bronz
2012 Magyarigen, Bod Péter – bronz, 70 cm
2012 Sanghaj (Kína), Hugyecz László
2013 Alsócsernáton, Sylvester Lajos-emlékplakett
2013 Kovászna, Gazdáné Orosz Ella
2013 Kézdivásárhely, Fő tér, Kolonics István – bronz, 70 cm
2014 Kézdivásárhely, Báró Szentkereszthy Stephanie – bronz, 85 cm
2014 Réty, Kelemen Antal karnagy – bronz, 80 cm
2014 Középajta, Benkő József – dombormű
2015 Csíkdelne, Bálint Lajos érsek – bronz, 70 cm
2016 Esztelnek, Fő tér
2016 Születés, kompozíció kőben, márványban

Közösségi megbízásra és magán megrendelésre készített művek

1992 Bereck, Gábor Áron – bronz
1993 Sepsiszentgyörgy, Puskás Tivadar-emléktábla – bronz dombormű
1993 Csernáton, Zámbler János – kő
1994 Szárazajta, Mártíremlékmű – bazalt, gyep, 350x500x500 cm
1995 Detroit, Royal Oak (Amerikai Egyesült Államok), McCarthy-park, Lény, Háromszög,
        Totem – fa
1995 Sepsiszentgyörgy, Keresztes-ház, Bartók Béla-emléktábla – bronz dombormű
1996 Nagyatád, Szoborpark, Dombok (Hármashalom) – fa, 500x60x60 cm
1999 Illyefalva, Séra-kúria, Szabó Dezső – bronz, 70 cm
1999 Stary Szach, Szent Kinga – fa
2000 Sepsiszentgyörgy, Jókai Mór – dombormű
2001 Sepsiszentgyörgy, Mikes Kollégium, Málik József-emléktábla – bronz dombormű
2002 Sepsiszentgyörgy, Kossuth Lajos – bronz, 70 cm
2002 Kovászna, Városi Képtár, Dr. Kádár László – dombormű
2003 Ó-Szandecz (Lengyelország), Szent Kinga, Szent Helga – fa dombormű
2003 Buenos Aires (Argentína), Czecz János –  fa dombormű
2004 Sepsiszentgyörgy, Csereyné Zathureczky Emília – bronz, 80 cm
2004 Sepsiszentgyörgy, Szent István király – bronz, 75 cm
2004 Sepsiszentgyörgy, II. Rákóczi Ferenc – bronz, 70 cm
2005 Ikafalva, Szabó Lajos – dombormű
2005 Futásfalva, Bardócz Mózes, Pál Gyula vértanú papok – bronz
2006 Sepsiszentgyörgy, In memoriam 1956 – andezit, bronz, 230x120x30 cm
2007 Sepsiszentgyörgy, Arany János – bronz, 70 cm
2007 Kovászna, Ignácz Rózsa – bronz, 70 cm
2007 Kovászna, Gazdáné Orosz Ella-emléktábla – dombormű
2008 Sepsiszentgyörgy, Berde Áron – dombormű
2008 Illyefalva, Gál Dániel – bronz. 50 cm
2009 Kisbacon, Benedek Elek – bronz, fém, fa, 160x200x100 cm
2009 Sepsiszentgyörgy, Kós Károly – bronz, 70 cm
2010 Sepsiszentgyörgy, Gyárfás Jenő – bronz, 230x100x50 cm
2011 Kovászna, Fábián Ernő – bronz, 80 cm
2011 Sepsiszentgyörgy, Kovászna Megye Tanácsa, Potsa József – bronz, 70 cm
2012 Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér, Márton Áron püspök – bronz
2012 Magyarigen, Bod Péter – bronz, 70 cm
2012 Sanghaj (Kína), Hugyecz László
2013 Alsócsernáton, Sylvester Lajos-emlékplakett
2013 Kovászna, Gazdáné Orosz Ella
2013 Kézdivásárhely, Fő tér, Kolonics István – bronz, 70 cm
2014 Kézdivásárhely, Báró Szentkereszthy Stephanie – bronz, 85 cm
2014 Réty, Kelemen Antal karnagy – bronz, 80 cm
2014 Középajta, Benkő József – dombormű
2015 Csíkdelne, Bálint Lajos érsek – bronz, 70 cm
2016 Esztelnek, Fő tér, Születés, kompozíció kőben, márványban

Művek közgyűjteményekben

Budapest, KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény
Bukarest, Kortárs Művészeti Múzeum
Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria
Royal Oak (Amerikai Egyesült Államok), Mc Carthy Gyűjtemény
Sepsiszentgyörgy, Baász Alapítvány és Képtár
Sepsiszentgyörgy, Gyárfás Jenő Képtár
Toya Moseum of Art (Japán)
Veszprém, Művészetek Háza

Egyéni kiállítások

1991 Kézdivásárhely, Céhtörténeti Múzeum
1991 Sepsiszentgyörgy, Új Galéria
1994 Veszprém, Várgaléria (Albert Leventével)
1994 Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum Képtára (Kocsis Rudolffal és Bara Barnabással)
1995 Detroit (Amerikai Egyesült Államok)
1997 Sepsiszentgyörgy, Művelődési Felügyelőség
1999 Brassó, Reménység Háza
2000 Csíkszereda, Kriterion Galéria
2003 Bukarest, Magyar Kultúra Háza (Vinczeffy Lászlóval)
2006 Maszk, Balatonfüred, Kerek Templom Galéria
2006 Hamburg (Németország), Kultur-Kontakt-Zone, Westwerk Gallery
2007 Budapest, Ferencvárosi Pincegaléria
2007 Révkomárom, Duna Menti Múzeum
2008 Győr, Xántus János Múzeum
2008 Szigetvár, Dzsámi Galéria
2008 Kaposvár, Kaposfüredi Galéria
2009 Szeged, Belvárosi Galéria
2010 Bálványok, Sepsiszentgyörgy, Gyárfás Jenő Képtár; Kézdivásárhely, Incze László Céhtörténeti Múzeum
2011 Bálványok, Gyergyószentmiklós, Tarisznyás Márton Múzeum; Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum, Csíkszereda, Kriterion Galéria
2016 Bálványok, Budapest, Forrás Galéria

Fontosabb csoportos kiállítások

1986 Jászvásár, Kupola Galéria
1989 Arad, Országos Kisplasztikai Biennálé
1989 Déva, Megyei Őszi Tárlat
1990 A HÁZ, témaelemző kiállítás, Sepsiszentgyörgy, Új Galéria
1990 Március 15. Ünnepi Tárlat, Kézdivásárhely, Céhtörténeti Múzeum
1991 Medium 2, Sepsiszentgyörgy, Képtár
1992 Tetemrehívás, témaelemző kiállítás, Sepsiszentgyörgy, Gyárfás Ház
1992 In memoriam Kőrösi Csoma Sándor, Kovászna, Képtár
1993 Szent György-napi tárlat, Sepsiszentgyörgy, Képtár
1994 Medium 3, Sepsiszentgyörgy, Képtár
1994 Szentgyörgyi Műhely, Budapest, Vármegye Galéria
1994 Székelyföldi képzőművészek, Székesfehérvár, Pelikán Galéria
1997 Kisplasztikai Biennálé, Toyamura (Japán)
1997 Medium 3, Sepsiszentgyörgy, Képtár
1998 Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria
1998 Korpusz, Kaposvár, Vaszary Képtár; Budapest, Vasarely Múzeumt
1998 Kisplasztikai Biennálé, Toyamura (Japán)
1998 Budapest Art Expo, Budapest, Műcsarnok
1999 Központi Park, Ószandec / Stary Sacz (Lengyelország)
1999 Kisplasztikai Biennálé, Toyamura (Japán)
1999 Rajzbiennálé, Arad, Delta Galéria
2000 Járda, Sepsiszentgyörgy, a központi épületek kirakataiban
2000 Nemzetközi szimpózium, Veszprém, Tűztorony-udvar
2001 Nemzetközi kerámia szimpózium, Kecskemét, Nemzetközi Kerámia Stúdió
2004 Kolozsvár, UAP Galéria
2004 V. Finn-magyar-erdélyi művészeti szimpózium, Balatonalmádi, Padlásgaléria
2004 Szimpózium és kiállítás, Felsőörs
2005 VI. Finn-magyar-erdélyi művészeti szimpózium, Balatonalmádi, Padlásgaléria
2005 Szimpózium és kiállítás, Felsőörs
2005 Budapest, Bartók Galéria
2006 VII. Finn-magyar-erdélyi művészeti szimpózium, Sugásfürdő; Sepsiszentgyörgy, Gyárfás Jenő Képtár
2007 Természetesen, nemzetközi szimpózium, Nagyatád, Művelődési Ház
2008 Hidak, nemzetközi szimpózium, Karjaa (Finnország); Brinkkala Gallery and Old Town Gallery, Turku Cultural Centre, Turku (Finnország)
2009 A Barabás Miklós Céh 80 éve, Sepsiszentgyörgy, Gyárfás Jenő Képtár
2010 A gyűjtemény, Sepsiszentgyörgy, Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér
2010 ArtAgora csoport, Arjang (Svédország), Nordiska Travmuseet
2013 Ünnepi tárlat 1848 tiszteletére, Kézdivásárhely, Incze László Múzeum
2014 ART Camp, Bálványos, Grant Hotel
2014 Orbis Pictus – összművészeti Magyar Művészeti Akadémia-kiállítás, Kassa
2014 I. világháborús kiállítás, Budapest, Vigadó
2015 Magyar Művészeti Akadémia kiállítása, Ljubljana (Szlovénia)
2015 ART Camp 2015, Bálványosfürdő
2015 Harmónia, A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete kiállítása, Szentendre,  MűvészetMalom
2015 Októberi emlékezés, A Magyar Művészeti Akadémia kiállítása, Budapest, Vigadó

Szimpozionok, művésztelepek

1995 Institute of Arts, Detroit (Amerikai Egyesült Államok), Royal Oak
1996 Nemzetközi szobrásztábor, Nagyatád
2000 Nemzetközi szimpózium, Veszprém
2001 Nemzetközi kerámia szimpózium, Kecskemét, Nemzetközi Kerámia Stúdió
2002 Treaskulptur Symposium, Hojer (Dánia)
2003 Sculpture Symposium, Chateau, Morges (Dánia)
2004 V. Finn-magyar-erdélyi művészeti szimpózium, Balatonalmádi
2005 VI. Finn-magyar-erdélyi művészeti szimpózium, Balatonalmádi
2006 VII. Finn-magyar-erdélyi művészeti szimpózium, Sugásfürdő
2007 Természetesen, nemzetközi szimpózium, Nagyatád
2008 Hidak, nemzetközi szimpózium, Karjaa (Finnország)
2011 Spirál nemzetközi képzőművészeti szimpózium, Árkos-Sepsiszentgyörgy

Válogatott bibliográfia

Közlések

1995 Bevezető. Varga Nándor Lajos (1895-1978) Szentgyörgyön. Emlékkiállítás. Bev. és szerk. ~. Sepsiszentgyörgy. (Katalógus)
1996 Fessünk szobrokat a tájba. Nagyatádi Hírlap 1996(8)1.
2000 Bevezető. Csoma. Kövek – az idő arcai. Kovászna.
2001 Sepsiszentgyörgyi Képtár (képzőművészeti gyűjteményeink.) In. A Székely Nemzeti Múzeum 1875-2000. CD. Sepsiszentgyörgy, DKI-Digital Studio.
2001 A Székely Nemzeti Múzeum Képzőművészeti Osztálya. Erdélyi Művészet 2001(3)7-15.
2001 Vetró Artúr műveit nézve. Háromszék 2001. április 28.
2002 Vetró András, Vetró Barnabás, Fésüs Tamás kiállítása. Erdélyi Művészet 2002(8)7-9.
2003 Bevezető. Jakabos Olsefszky Imola. Csíkszereda, Pallas-Akadémia.
2003 Bevezető. Csoma – képzőművészeti kiállítás. Kovászna. (Katalógus)
2003 Bevezető. A sepsiszentgyörgyi Studio 7 csoport kiállítása. Sepsiszentgyörgy. (Katalógus)
2003 Bevezető. OBO. A megyebeli hivatásos képzőművészek kiállítása. Sepsiszentgyörgy. (Katalógus)
2003 Bevezető. Panteon. A Székely Nemzeti Múzeum Képtárának alapkiállítása. Sepsiszentgyörgy. Bev. és  szerk. ~. (Katalógus)
2003 Ünnepi tárlat 2003. Háromszék 2003. március 22.
2005 Bevezető. Török Erna. Kézdivásárhely. (Katalógus)
2006 Bevezető. Kapocs. A VII. Finn-Magyar-Erdélyi Kortárs Képzőművészeti Szimpózium. Sepsiszentgyörgy. Bev és szerk. ~. (Katalógus)
2006 Bevezető. Csoma. Az út. Kovászna.
2006 Gyulai Líviusz intenzív világa. Háromszék 2006. december 2.
2007 A Gyárfás Jenő Képtár gyűjteménye. A Révkomáromi Duna Menti Múzeum Évkönyve 2007. 195-207.
2008 A hatvanéves Vetró András köszöntése. Háromszék 2008. február 16.
2010 Bevezető. Panteon. A Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárának alapkiállítása. Sepsiszentgyörgy. Bev. és szerk. ~.  (Katalógus, 2, bőv. kiad.)
2013 Kós Károly művészete. In. Kós Károly világa 1907–1914. Budapest,
2013 Ajánlás. A csernátoni Haszmann Pál Múzeum. Sepsiszentgyörgy. (Katalógus)
2013 Köszöntő. Az Erdélyi Művészeti Központ gyűjteménye. Sepsiszentgyörgy. (Katalógus)
2014 Bálványaim. ~ szobrászművész. Budapest, Magyar Művészeti Akadémia. Székfoglaló. (DVD-R)
2014 Ajánlás. Csángó Néprajzi Múzeum és gyűjteményei. Sepsiszentgyörgy. (Katalógus)
2015 Kosztándi Jenő. Sepsiszentgyörgy, Erdélyi Művészeti Központ. (Katalógus)
2015 Az ágyú hazaérkezett. Művelődés 2015(3)23-27.
2016 Ajánlás. Kós Károly és Székelyföld. Budapest-Sepsiszentgyörgy. (Katalógus)
2016 Nulla dies sine linea. Vinczeffy László köszöntése. Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum-Erdélyi Művészeti Központ. (Katalógus)

Recepció

1991 Ütő Gusztáv: ~ kiállítása. Helikon, Kolozsvár 1991. november 22.
1991 Dévai István: ~ szobrászati tárlata. Háromszék 1991. december 14.
1991 Sylvester Lajos: Nem lesz ágyú? (II.) Háromszék 1991. december 19.
1992 Torma Sándor: „Ti itt maradjatok!" Háromszék 1992. július 1.
1992 Gyarmath János: Bronzba öntött intelem. Romániai Magyar Szó 1992. július 8.
1992 Szücs György: Gondolatok ~ műveihez. Korunk 1992(12)106-108.
1994 Ütő Gusztáv: Három képzőművész tárlata. Háromszék 1994. április 16.
1994 Koncz Pál: Torlódó formák, árnyak. Veszprémi Vasárnap 1994. május 29.
1994 Hadházi: Albert Levente és ~ Veszprémben. Háromszék 1994. július 8.
1996 Szücs György: ~. Korunk 1996(8)
1996 Lóska Lajos: Faszobrok szabadtéren. A nagyatádi szoborparkról. Új Művészet 1996(11)24-27.
1997 Barabás Miklós Céh Őszi Tárlat '97. Marosvásárhely, Kultúrpalota. (Katalógus, bev. Hann Ferenc, Pogány Gábor, Banner Zoltán, Jakobovits Miklós.) 1997 ~. Ex Symposion, Veszprém 1997(1)
1997 Veres P.: ~. Pulzus, Székelyudvarhely 1997(12)
1999 Csutak Levente: Sikerkiállítás a Reménység Házában. Brassói Lapok 1999. február 18.
1999 B. Kovács András: Szabó Dezső-szobrot lepleztek le Illyefalván. Háromszék 1999. július 26.
2000 Váry O. Péter: Jókait olvasni és tisztelni kell. Háromszék 2000. december 13. 
2001 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, III. kötet. P-Z. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 836-837.        
2001 Kovács Géza (szerk.): A nagyatádi nemzetközi faszobrász alkotótelep huszonöt éve. Nagyatád. (Katalógus)
2001 Fekete Réka: Minden számít. Háromszék 2001. március 17.
2002 Bogdán László: … hogy ott legyen az emberi lenyomat. Háromszék 2002. május 25.
2002 Albert Levente: Apa Dániában maradt! Háromszék 2002. augusztus 10.
2002 Banner Zoltán: Magyar szobrászat Erdélyben. Korunk 2002(8)35-43.
2002 Némethi Katalin: Emberközelben ~ szobrász. Székely Hírmondó 2002. szeptember 6-12.
2002 Váry O. Péter: Összevont szemöldöke alól figyel bennünket. Háromszék 2002. november 22.
2003 Csinta Samu: Értékhalmaz a szoba közepén. Krónika 2003. április 18-20.
2004 Németh Júlia: Arcok, táskák, mágia és biomorf formák. Kolozsi Tibor, Kocsis Rudolf, Sánta Csaba és ~ szobrászati tárlata Kolozsváron. Szabadság 2004. augusztus 124.
2004 Albert Levente: Nézőpont. Háromszék 2004. szeptember 11.
2004 Bogdán László: A káosz és a rend. Háromszék 2004. november 8.
2005 Forró Eszter: Alany és állítmány. Háromszék 2005. november 29.
2005 Irsai Zsolt: ~ művei. A Hét 2005. december 29.
2006 (kgy): Kőplasztikák és faszobrok. Napló 2006. augusztus 11.
2006 P. Szabó Ernő: Rejtőzés és megmutatkozás. Magyar Nemzet 2006. augusztus 18.
2006 Bodor János: Szobor és emléktábla-avatás. Háromszék 2006. szeptember 18.
2006 Simó Erzsébet: Emlékművet avattak Sepsiszentgyörgyön. Háromszék 2006. október 23.
2007 Wehner Tibor: Konceptuális szobrászat és érzékeny konstruktivizmus. ~ szobrairól. Erdélyi Művészet 2007(2)12-15.
2007 Váry O. Péter: Arany János Sepsiszentgyörgyön. Háromszék 2007. augusztus 18.
2007 Erdős Zsófia: Intézmény és totemoszlop. Új Magyar Szó 2007. október 6-7.
2007 Bogdán László: Mindig is izgatott. Háromszék 2007. október 13. 
2008 Fábián Sándor: A világ szobrászainak lexikona. Budapest, Magyarkerámia Kft. 821.
2008 Sepsiszentgyörgyi képzőművészek. Sepsiszentgyörgy, Kovászna Megyei Képzőművészek Szövetsége.
2008 Váry O. Péter: Sáfárkodni értékeinkkel. Háromszék 2008. január 26.
2008 Bede Erika: A Gyárfás-ház hatása. Székely Hírmondó 2008. február 20-28.
2008 Bodor János: Emlékezés Kovásznán. Háromszék 2008. március 18.
2009 Vasiliu Anna-Vinczeffy László-Kopacz Attila (szerk.): Barabás Miklós Céh 1929-2009. (Bev. Murádin Jenő.) Kolozsvár, Barabás Miklós Céh.
2009 Mózes László: Milyen lesz Sepsiszentgyörgy? (~: Életérzést megjelenítő plasztikát a városba.) Háromszék 2009. március 19.
2009 Szekeres Attila: Kós Károly-szobrot avattak. Háromszék 2009. május 23. 
2009 Bíró Blanka: Emlékhely a mesemondónak. Krónika 2009. október 1.
2009 Kovács Zsolt: A szembejövő és hazaváró. Új Magyar Szó 2009. október 1.
2009 Sylvester Lajos: A hazahívó ember szobra. Háromszék 2009. október 1.
2009 Nagy Béla: Bacon vezetőiben volt bátorság! Székely Hírmondó, Megyeháza-melléklet 2009. október 3.
2009 Székedi Ferenc: Patak partján, padon. Új Magyar Szó 2009. október 5.
2010 Szücs György: ~. Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum; Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó.
2010 Váry O. Péter: Kultúrdiplomáciai küldetésben. Háromszék 2010. augusztus 21.
2011 Sarány István: ~ bátorsága. Hargita Népe 2011. február 8.
2012 Ferencz Csaba: Kós Károly emlékév. Háromszék 2012. november 7.
2013 Jancsó Katalin: Az orgonaépítő hazatért. Székely Hírmondó 2013. november 18.
2014 Lévai Barna: Szobor a néhai karnagynak. Székely Hírmondó 2014. április 14.
2014 Megnyitották az Erdélyi Művészeti Központot. Transindex 2014. szeptember 16.
2015 Szekeres Attila: Bevonzani az embereket a múzeumba. Háromszék 2015. február 14.
2015 Török Zoltán: Interjú ~-lyal. Boszorkánykonyha (Déva) 2015(3)
2015 Daczó Katalin: Szoboravatás Csíkdelnén. Hargita Népe 2015. június 22.
2015 Sarány István: Márton Áron. Hargita Népe 2015. szeptember 24.