Galéria >
 

Életrajz

Életrajzi adatok
Magyarfalu (Románia), 1978. december 30.

Tanulmányok
1998–2001: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Tanító- és Óvóképző Kar, óvodapedagógia szak
2002–2004: Budapesti Corvinus Egyetem, Századvég Politika Iskola, politikai kommunikáció szak
2000–2005: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar, hittanár szak
2003–2007: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék, néprajz szak
2006–2009: Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskola, Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, doktori képzés

Munkahely
2011–: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Néprajztudományi Intézet, tudományos munkatárs

Művészeti szervezeti tagság
2002–: Erdélyi Magyar Írók Ligája, rendes tag
2005–: Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület, vezetőségi tag
2010–: Magyar Írószövetség, elnökségi tag
2013–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag

Munkásság

Ekler Andrea: Iancu Laura költői világa

„Sorsunk fölé hajolni összegyűltünk tehát" – Sütő András szavai jutottak eszembe, amikor arra gondoltam, hogyan is mutathatnám be Iancu Laura életútját, pályáját, költészetét.

A Magyarfaluból, moldvai csángók köréből indult költő, kutató néhány társával kiválasztatott arra, hogy Csíkszeredában tanuljon tovább. Onnan került Budapestre, Szegedre, Pécsre, pedagógiát, kommunikációt, teológiát, néprajzot tanult, doktorálni készül. Hogy e két kurta mondat valójában mennyire hosszú utat takar időben, térben, lélekben és szellemben, annak megmondhatója ő maga, líráját olvasva csak sejtéseink lehetnek erről. A történet a saját külön története, emellett, s a hasonló utakat bejárók előtt tisztelettel fejet hajtva úgy vélem, Iancu Laura útja valamennyi olyan emberére rímel, aki saját utat választ, nem várja, és nem hagyja, hogy mások jelöljék ki számára a megfelelő haladási irányt.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Iancu Laura pályája, költészete szempontjából másodlagos lenne csángó volta. Saját útját járja, de nem feledte el, hogy honnan indult, már középiskolás diákként is olyan szolgálatba kezdett, melyet a mai napig folytat. Nyelvészeti, vallási, folklorisztikai vizsgálatai nyomán számos publikációja látott napvilágot, így a moldvai meséket tartalmazó Az Aranyréce (2005), valamint a Johófiú Jankó – Magyarfalusi csángó népmesék és más elbeszélések (2002). Foglalkozott archív parasztképek vizuális antropológiai szempontú feldolgozásával, interpretálásával, melynek gyönyörű album (Magyarfalusi emlékek, 2005) lett kiugró eredménye. Elméleti- és kutatómunkájának összegzése a Jeles napok, ünnepi szokások a moldvai Magyarfaluban (2011). Mint egyik interjújában elmondta, otthoni élményeit, történeteit elsősorban prózában tudja megfogalmazni (Életfogytiglan, 2009; Szeretföld, 2011). 2006-tól a Moldvai Magyarság budapesti szerkesztőségi munkáit is ellátja, s 2003 óta fő szervezője a Magyarfalusi Falunapoknak. Nem hinném tehát, hogy ennek tudatában bárki is számon kérhetné tőle sorsa alakítását, s bárki is elvárhatná tőle, hogy hazatérve ábécét oktasson. Létfontosságú, tiszteletet érdemlő szolgálat az is, de úgy vélem, mindenki a neki rendeltetett, általa választott területen teljesítse be szolgálatát.

Bátorság, erő, kitartás, tehetség kellett az elinduláshoz, továbblépéshez, az egymásnak gyakran ellentmondó külső és belső elvárások elviseléséhez, feldolgozásához. Költészete is bonyolult, léthelyzetéhez ambivalensen viszonyuló, ezt a létélményt rengeteg belső konfliktussal, de merő természetességgel, tartással viselő lírai énről vall.

Pár csángó szó (2004)

Köteteit kezünkbe véve, feltétlen tegyük félre előzetes elvárásainkat, feltételezéseinket. Ne a csángó költőnőt keressük, hanem a költő lírájára legyünk nyitottak. Mint Pécsi Györgyi is kiemeli: „Nem »csángó« költő tehát Iancu Laura, hanem mindenféle jelző nélkül költő, akinek erős kötődései és kötelmei vannak személyes múltjához, amely történetesen egy moldvai faluban formálódott" (Pécsi Györgyi: Kiűzetés, oltalomkeresés. Bárka, 2008/3). Első kötetének címe, Pár csángó szó (2004) egyik verséből kiragadva inkább a figyelem felkeltésének eszköze. Verseit olvasva nem bánja meg az olvasó, ha enged a cím vonzásának. Nem bánja meg, ha nem várja az ismert csángóköltők hangját, Az ember ott a legfájóbb magyar című nagyszerű antológia hangulatát, versekbe foglalt létélményeit. Mert ő Iancu Laura, tisztán, csendesen szóló költői hangjával (melyet Ferenczes István ismert fel), saját útjával, melynek természetesen szerves része a Magyarfaluban töltött 11 év is.

Tematikailag Isten, a magány és a szerelem dominál az első kötet verseiben, többnyire finoman egymásba szőve, mint az Emlékem első csókodról néhány sorában: „Élő kezednek létem lett katedrálisa / Nem követelem: oltárom légy".

Időszemléletében a múlt és a jövő dominál, a múlt és jövő képei kitágulnak, ritkán találunk kimerevített jelenbéli pillanatot. A jelen átmenetiségében a mulandóság válik hangsúlyossá, az apró, mindennapi történetmozaikok így válnak ontológiai kérdésekké. A múltba és a jövőbe tekintve a lét kifutási lehetőségeit keresi, sokat foglalkozik a sors kérdésével. Folyamatos belső morális küzdelmet folytat – „Bujdosik bennem / Isten és tatár" (Magány) –, többek között egy feltehetően számára már dogmatizmusában szűknek bizonyuló vallásosságból egy személyes Isten-hit, a saját hit kialakítása, megtalálása, megértése felé vezető úton. Ez a kötet valahol a felnőtté válásról is szól, a „Gyermek vagy még"-től (Őszben) a „Támaszkodj rám / Tartás vagyok"-on (Még) keresztül vezető útról, szakadásokról, útkeresésről a szerelemben, a hitben, a szűkebb és tágabb világban. Ez az útkeresés, e vállalkozás nehézségei, az emberélet buktatói közvetlen, sallangmentes, szép lírában tárulnak az olvasó elé. Finom, alakulásában is bölcs költészet ez, nem törekszik nagy, de még kis igazságok kimondására sem, talán azért sem, mert a lírai én léttapasztalatában hordozza a változás állandóságát. „Amott az álomi lét / Emitt a létet túlélő / Álmok mámora" (Hallgatásod) – írja. Iancu Laura lírája önmagában is ambivalens, természetes, ugyanakkor rendkívül fegyelmezett. Valóban nem kioktató, de határozott értékrendet tükröz. Sokszor nyitva hagyott szabad verseinek sorai megbonthatatlannak tűnnek, a notóriusán visszatérő nagy kezdőbetűk rafináltan kombinálódnak a központozás szabad kezelésével. Mintha a lírai én konok csikóként önmaga akarna lábra állni, s rögvest nekiiramodni a világnak. Ahogy a szerző – ha úgy tetszik – dekonstruál mindent, hogy darabjaiból megalkothassa a maga költői világát. Mindezt folyamatos szembenézés, önvizsgálat, bűntudat, megváltásra várás kíséri, istenes verseiben a saját sors ontológiai értelemben az ember sorsává nő.

Karmaiból kihullajt (2007)

Ebben a szellemiségben, noha sok tekintetben egészen különböző módon folytatódik a versek sora Iancu Laura második kötetében, a Karmaiból kihullajt (2007) címűben. „Van-e remény az emberiségben" (Élet a hajnalban) – kérdezi, a kötet egészében a kereszt cipelésére helyezve a hangsúlyt. S noha a kötet melankolikus hangneme, enigmatikus jellege a nemleges választ erősítené, a kérdésben megfogalmazott remény mégis áthatja a kötet verseit. A lírai én számára az egyéni léthez ez a földi létezés nem elég otthonos, az isteni pedig fogyatékosságaival szembesíti. A kettő közötti (ott)hontalanságban a tér nem belakható – a recepcióban többféleképpen értelmezett madár motívum (Hutvágner Éva: Saját világ. Új Hegyvidék, 2008/1-4.; Kovács Flóra: „Kicsi madár, miért keseregsz az ágon?" http://ahet.ro/content/view/3510/84/), repülés megidézésének gyakorisága ezzel is összefüggést mutat. Az idő válik tehát meghatározóvá a maga meghatározhatatlanságában. A lírai én ambivalens módon viszonyul a múlthoz és jövőhöz, a jelenben pedig újra és újra definiálja önmagát, léthelyzetét, a jelen számára a mindenkori küzdelem ideje. „Már csak a halottak élnek igazán" (Özön lét után); „magamon gyakorlom / a világhalált" (A visszajárók); „meghalni minden nap, elégszer / mígnem Odafönt ébredsz" (fent, lent). Bizonytalanság, kérdések szorongatják, de mintha azt pontosan tudná, mit nem akar. Vívódik múltról és jövőről is, feldolgozatlannak tűnő múltjának egyes részeit hátrahagyná, másokat „nyomok" által féltve őrizne, kérdőjelekkel övezett jövőjét apokaliptikus látomásokká fokozva elkerülné, másfelől hinni látszik sorsa elkerülhetetlenségét, sőt ismétlődő, igen hangsúlyos visszatérő keresztény motívumrendszerével a tudatos keresztcipelést, sorsvállalást emeli ki. Leginkább a középidő – ez a rendkívül találó verscím – fejezi ki a lírai én léthelyzetét. Bezártság és szabadság különféle variációit éli meg, a bezártságban a szabadságot, a szabadságban a bezártságot, a „madár-lét" kínzó ambivalenciáját. Egy bizonytalan természetesből egy vágyott bizonyosság felé, visszakívánva a természet(es) törvényeit, s meggyőződve a vélt bizonyosság, biztonság gyökértelenségéről, törékenységéről, a fák adta szabadság helyett a lehetőségek ketrec-csapdáiról. Ugyanakkor az elrugaszkodás helyét halál lengi körül, s úton-létét is halálok kísérik – „az élet: berendezkedés a halálra / miközben visszasiratjuk halottaink / meggyilkoljuk az élőket" (Stációk); „készre alkot a halál íze / a mindenségnek, örökre" (Kivételes pokol); „meghalni minden nap, elégszer / mígnem Odafönt ébredsz" (fent, lent). Az elmúlásnak feszül neki az emlék, emlékezés finom megragadása például a nyom motívumában. „Emlékeznek a tárgyak majd / ellopott kéznyomatok" (Alvó angyalok); „székeden tenyérnyomok" (Tükörben); „nyomaink ma még szántóföldek / holnap a sírjaink" (harmat). Menekülés és vágy hajtja a lírai ént, ebben a folyamatban az út, nem a cél(ok) kristályosodik ki, „írni: feledni indulok / belém törnek az örök utak" (ma is). Az elszakadás, kirepülés megtörtént, nagy „utat" hagyott maga mögött, de még nem érkezett meg. Ebből a meg nem érkezettségből is ered, hogy az első kötetben is meghatározó magány, megváltásra várás ezekben a versekben kiteljesedik (Irányok, egyedül, Genezis, Virradat, Alszanak, Jákob).

A köztesség tükröződik az alkotói önreflexivitásban is. Az önreflexivitás gyakran magára az alkotói tevékenységre, alkotásra irányul (csak néhány verset kiemelve: irányok, Az elmúlás, Aztán megszoktuk, Átmenet előtt dolgok, frázis), összefüggésben a lét és emlékezet kérdéseivel, többek között azt firtatva, mi az, ami kiállja az idő próbáját, mi maradhat fenn. (Kovács Flóra is utal – „Kicsi madár, miért keseregsz az ágon?" http://ahet.ro/content/view/3510/84/ – az alkotás, írás problematikájának központi szerepére.)

Persze a teremtés nem korlátozódik a személyes alkotás körére, a kínzó kritika, önkritika az alkotás, egyetemes felé is irányul. Már a Genezisben hangsúlyossá válik a félresiklottság, amely kiterjed születés, pusztulás, halál, feltámadás létkérdéseire is. A beteljesülést várja, de mintha tartana is tőle, emellett főként attól, hogy nem történik meg. Noha a Teremtő hibátlan, az ember emberi voltánál fogva romba dönt mindent, s bár vágyakozik a megváltásra, önhibájából marad megváltatlan, a lírai én is megváltásra vár (két éj között, harmat). Önmagában lefolytatott „hit-vitái" is eredményezik, hogy hangnemében tágabb spektrumban mozog, melyben a lázadás és a legjobb értelemben vett alázat jól megférnek egymás mellett (gondoljunk például az Angyali üdvözlet, a Félig, a Tovább, az Isten soraira vagy az elemi erejű Nagypéntekre, s Confessionesre. „Dialógjai" többirányúak – összefonódnak a létértelmezéssel, s a folyamatos Jézus-párhuzamban a saját szerep értelmezésével. A hithez fűződő belső küzdelmet a képeiben összefonódó hit és szerelem lelki civódásai is fokozzák (Fűszálak, Szeptember, Csak holtfüvet, stációk).

Nyelvezete kiforrottabb az előző kötet verseihez képest, versszövése sűrűbb, s mint a lét lenyomatai, kilógó, eldolgozatlan szálak maradnak, nem esztétikai értelemben, hanem abszolút értelmű válaszok hiányában. Nem mintha ilyen válaszokat kívánna adni. Várakozással tekint a jövő felé, a realisztikus világ, s a saját belső világ viszonylatában is illúziók nélkül, de nem megadóan. Az intertextusok, utalások, poétikai jellemzők alapján Iancu Laura lírája meglehetősen eltérő irányokat mutat. Ady, Pilinszky, József Attila, Nagy László-párhuzamok mellett, Hutvágner Éva joggal utal Nemes Nagy Ágnes és Iancu Laura költészetének rokon vonásaira. S egyetértek Pécsi Györgyi megállapításával, mely szerint: „az utóbbi időben írt" verseivel „pedig a tragikus sorsú és a tragikus sorsra hiperérzékeny Hervay Gizella kései költészete" (Pécsi Györgyi: Kiűzetés, oltalomkeresés. Bárka, 2008/3.) rokonítható.

Továbbra is a szabad vers marad számára a legmegfelelőbb kifejezési forma, de fegyelmezettebbekké válnak a sorok. Megmarad a központozás és az annak elhagyásából származó feszültségkeltés, titokzatosság, itt azonban merészebben, akár egy versen belül alkalmazva azt. Iancu Laura költészete rendkívül puritán, nincsenek fölösleges szavak, túlmagyarázott gondolatok, burjánzó képek. Versszövet gyakran szakadozott, mintegy a köztes-lét lenyomataként, ugyanakkor, mint Vincze Ferenc írja, ez a hitelesség vágyának eredménye is. A néhol szinte axiómaszerű megfogalmazások, vagy mint Bertha Zoltán írja, „redukált, gnómikussá csupaszított vagy csiszolt verszárlatok, a sugallatos paradoxonokra, aforisztikus, szentenciaszerű kijelentésekre vagy egyszerű érzésmegnevező kivallásokra épülő befejezések" (Csángómagyar sorsköltészet. Polis, 2007/11.) erősítik azt az olvasói benyomást, hogy valóban „csak azok a szavak kerülnek papírra, melyek kiforrtak, melyek érvényessége megkérdőjelezhetetlen" (Vincze Ferenc: Iancu Laura: Karmaiból kihullajt. Kortárs, 2008/7.).

Képei a maguk szikárságában nekifeszülnek az emberi létet övező káosznak, lírájának szubjektív vallomásosságából egy kiforrott értékrend is láthatóvá válik, ezen értékek pusztulásának, pusztításának néhol látomásos, másutt kézzelfogható bemutatása mintegy jelzésekként, kérdőjelekként fordul az olvasók felé.

Míg kabátot cserél az Isten (2014)

A Névtelen nap (2009), a Kinek a semmi mindene (2012), valamint a Míg kabátot cserél az Isten (2014) kötetek sem fukarkodnak a kérdésekkel. Ezek zömében ontológiai kérdések, melyeket sok esetben a létben való szorongás indukál. Születés, halál, bűn, bűnhődés szorításában a lírai én domináns megnyilatkozási formája a dialógus. Az Istennel, Jézussal folytatott végtelen párbeszéd félelemből, féltésből, állandó hiányérzetből fakad. A magánéletet, az egyes embert éppúgy érinti, áthatja, mint az elveszett és elmúló közösségeket, néhol apokaliptikus látomásként az emberiséget. A dialógusok a hideg terekben, a tiszta hóban, az éjszaka és a hajnal alkotó magányában nagyobb erővel, hangosabban szólnak, kiáltanak. A versek hangulata, atmoszférája az esendő ember létének, lehetőségeinek végessége és a biblikus képrendszer adta távlatok feszültségéből ered. Az elhatározás, segíteni Krisztus keresztjét cipelni, sorsvállalás. Alászállás és felemelkedés, az alkotás útja is. Magányos út az alkotóé, a remetéé, a félkegyelműé, akik – ha csak egy gyufa vagy gyertya lángjával is – fényt visznek a világba hitükkel. A maguk módján szakralizálják a világot – az emberi kapcsolatokat, a tereket vagy éppen a haza fogalmát. Ezekben a kötetekben a haza fogalma is bővül. Az eddigi ó- és újhazában való helykeresés az Édenből kiűzetett ember egzisztenciális helykeresésévé tágul, akinek kérdései a mindenséget célozzák. Ugyanakkor az éjszaka, a hajnal a magába forduló idő, amelyben a dialógusok úgy szólnak, mintha titkon felütnénk egy naplót, kihallgatnánk egy önfeltáró vallomást. Az esendő ember ilyenkor a maga tisztaságában nyilatkozik meg, s Iancu Laura nyelvezetéből ez a tisztaság sugárzik. Nyelvi, formai szempontból is koncentráltabbak ezek a versek, néhol aforizmaszerűen tömörek. „Titokban teremtő Isten / Tanúkkal érkezik." (Ó- és Újszövetség); „Megkezdett imákkal teli szám. / Minden út a mesékbe visz, anyám." (A gyermek).

Iancu Laura lírája az utolsó kötet érett költészetében is megőrizte azt a tiszta rácsodálkozást, amellyel édesapja felé fordult, hogy a városról szóló történeteit hallgassa. Az ismeretlen iránti vonzalma, kíváncsisága nem csillapodott, csupán kérdései más felé irányulnak. A kérdező ember gondolkodik. És keres. Otthont, hazát, társat, barátokat, oltalmat, megnyugvást és bűnbocsánatot.

Sem tematikájában, sem lírájának tendenciáját követve nem meglepő, hogy a drámát találta megfelelő kifejezésformának Petrás Ince János sorsának megörökítéséhez. Petrás Incze János minorita szerzetes, moldvai magyar katolikus pap munkája, küzdelme, története egybeforr a fizikai valóságában, nyelvében, vallásában nyomorgatott moldvai magyarság sorstragédiájával. A dráma dramaturgiailag is kiváló megoldásokat rejt. A belső vívódásait, vágyait megfogalmazó ember hitelessé teszi a heroikus küzdelmet vívó szerzetes alakját. A moldvai magyarság hitének és nyelvének őrzője hatalmas kincset hagyott hátra a moldvai magyarság folklór kincseinek, szokásainak, hiedelmeinek, nyelvi sajátosságainak összegyűjtésével és annak publikálásával is. A szerző nem tiszteletteljes gesztust gyakorol, önazonossága részeként értelmezi a sorstragédiát. A párbeszédekből nem történelmi tabló, hanem valódi dráma bontakozik ki.

Iancu Laura alkotásainak egyik legmarkánsabb jellemzője a hitelesség. Nem kis kereszt egy álságos, szövevényes világban.

[2015]

Válogatott bibliográfia

Önálló néprajzi kötetek
2013. Vallás Magyarfaluban. Néprajzi vizsgálat. L'Harmattan – PTE Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék, Budapest – Pécs
2011. Jeles napok, ünnepi szokások a moldvai Magyarfaluban. Kisebbségkutatás könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest
2005a. Az Aranyréce. Mesék Moldvából. Dala Sára (szerk.). Hagyományok Háza, Budapest
2005b. Magyarfalusi emlékek. Iancu Laura – Benedek Katalin (szerk.): MTA – Néprajzi Kutatóintézet, Csíkszereda
2002. Johófiú Jankó. Magyarfalusi csángó népmesék és más beszédek. Benedek Katalin (szerk.), Velence

Önálló irodalmi kötetek
2013 Petrás Incze János. Dráma. Magyar Napló, Budapest
2012. Kinek a semmi a mindene. Versek. Magyar Napló, Budapest
2011. Szeretföld. Elbeszélés. Magyar Napló, Budapest
2009a. névtelen nap. Versek. Kortárs Kiadó, Budapest
2009b. Élet(fogytiglan). Levelek Borbáth Erzsébethez. Universitas Kht., Szeged
2007. Karmaiból kihullajt. Versek. Magyar Napló, Budapest
2004. Pár csángó szó. Versek. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda 
 

Néprajzi tanulmányok

2014. A Szent Brigitta-ima. In Barna Gábor – Povedák Kinga (szerk.): Lelkiségek és lelkiségi mozgalmak Magyarországon és Kelet-Közép-Európában. Spirituality and spiritual movemnets in Hungary and Eastern Central Europe. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 42. SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged, 242–254.

2013a. „Nem vehetünk tőlük semmi lelkünk idvösségire való gyümölcsöt". A moldvai katolikus magyarok népi vallásosságának egyháztörténeti hátteréről. Kisebbségkutatás, 22. évf. 3. sz., 178–196.

2013b. Moldva a XIX. században (I. rész.). Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 12. sz., 7-9.

2013c. Moldova in secolul al XIX-lea (partea I.). Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 12. sz., 9-11.

2013d „Elrendítem Istennek". A fohász. Ethno-lore, XXV. 235-260.

2013e A népi és egyházias vallásosság ütközésének egyházpolitikai vonatkozásai a 20. század eleji Moldvában. Ethnographia, 124. 4. 511-531.

2012a. „Csak név szerint mondhatók katolikusoknak." Adalékok a moldvai magyarok 19. századi identitásának rekonstruálásához. Szalay Olga (szerk.): Tükröződések. Ünnepi tanulmánykötet Domokos Mária népzenekutató-zenetörténész tiszteletére. Budapest, L'Harmattan – Könyvpont Kiadó, 313-335.

2012b. Eredmények és feladatok a moldvai csángók valláskutatásában.  Csipak Árpád (szerk.): Pléróma. Köszöntőkötet Rokay Zoltán 65. születésnapjára. Óbecse, Szulik Alapítvány, 131-178.

2012c. A „beszéd". Mese a keleti végeken. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 21. évf. 3. sz. 47-51.

2012d. Isten és az ördögök. A természetfeletti jó és rossz egy moldvai katolikus közösség vallásában. Ethno-lore, XXIV. 349-368.

2012e. Nyelvpolitikai viszályok összefüggései a vallási műveltséggel és a vallásos tudattal a moldvai magyar katolikusoknál.  Pócs Éva szerk.: Szent helyek, ünnepek, szent szövegek. Tanulmányok a romániai  magyarság vallási életéből. Studia Ethnologica Hungarica XIV. Budapest, L'Harmattan Kiadó – PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék, 479-505.

2011a. Vallás, prédikáció, funkció. Kortárs, 55. évf. 6. sz., 94-106.

2011b. Meeting of the traditional peasant world and reliogisity with the globalized world. Changes in the religious life of a hungarian village, Magyarfalu (Arini) in Moldavia. Acta Ethnographica Hungarica, 56 (1.) pp. 3-9.

2010a. Világkép, vallás és betegség Magyarfaluban.  Pócs Éva (szerk.): Mágikus és szakrális medicina. Tanulmányok a transzcendensről VII. Budapest, Balassi Kiadó,184-202.

2010b. Vallás és nyelv.  Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és nyelv. Budapest, Akadémiai Kiadó, 179-189.

2010c. Kép és kultusz Magyarfalu vallásában. Ikonográfiai jegyzetek.  Mód László – Simon András (szerk.): Olvasó. Tanulmányok a 60 esztendős Barna Gábor tiszteletére. Szeged, Gerhardus Kiadó, 196-208.

2010d. Olvasásszokások a szóbeli kultúrában. Biblia(használat) Magyarfaluban. Kortás, 54. évf., 10. sz. 38-46.

2010e. Midwinter dramatic plays and singing customs in Magyarfalu Acta Ethnographica Hungarica, 55. (1). Budapest, Akadémiai Kiadó, 57-68.

2009a. Télközépi dramatikus játékok, énekes szokások Magyarfaluban.  Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és zene. Budapest, Akadémiai Kiadó, 429-444.

2009b. „Édesanyám nem használ gyertyát! Ő nem lát! A gyertya, mint a világosságtól a Fényig tartó peregrináció szentelménye.  Barna Gábor – Gyöngyössy Orsoly – Bodosi-Kocsi Nóra (szerk.): Érzékek és vallás. Szeged, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, 197-210.

2008a. Kalendáris szokások a moldvai Magyarfaluban. Erdély társadalma, 5. évf. 2. sz. 145-166.

2008b. Út menti keresztek, szobrok a moldvai Magyarfaluban. Grynaeus Tamás (szerk.): Köztéri szakrális kisépítmények. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 19. Szeged-Budapest, Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék, 325-338.

2007a. A fotográfia és változó hagyománya a moldvai Magyarfaluban. Szemerkényi Ágnes (szerk.): Folklór és Vizuális Kultúra. Budapest, Akadémiai Kiadó, 411-422.

2007b. Élő Rózsafüzér Társulat a moldvai Magyarfaluban.  Schoblocher Judit (szerk.): Cool-túra képekben. A Kárpát-medence néprajz és kulturális antropológia szakos hallgatóinak konferenciája. Szolnok – Mezőkövesd, Fiatal kultúrakutatók szervezete, 357-367.

2006a. „Nehéz méltónak lenni ennyi áldozatra". Egy pártmegemlékezés 2005. október 23-án. Barna Gábor (szerk.): 1956 Emlékezés és emlékezet. Szeged, Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék, 125-135.

2006b. Alternatíva vagy determináció? Töprengések a csángó értelmiség egyéni és közösségi szerep meghatározottságáról. Diószegi László (szerk.): A moldvai csángók. Budapest, Teleki László Alapítvány, 165-176.

Ismeretterjesztő néprajzi cikkek

2013. Tavaszi szokások - Húsvéti ünnepkör. Életem receptje. Életmódmagazin. II.  évf. 1. sz., 100-104.

2012. Etnofolk. A népi kulturális örökség megőrzése és megerősítése Közép-Európában. Nyugdíjasok Kalendáriuma 2013., II. évf., 138-140.


Néprajzi esszék

2013. Domokos Mária 71 éves. Csángó Tükör, X. évf., 30. sz. 4-6
2013. Domokos Mária köszöntése. Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság tájékoztatója. 1. sz., 50-51.

2009. Köszöntjük a hetvenéves Halász Pétert.  Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság tájékoztatója. 2. sz., 72-74.

2007. Átmenetlenül.  Életünk, XLV. évf. 11-12. sz.

2005. Szülőföldem fohászai elé. Előszó.  Harangozó Imre – Kővári Réka Etelközi fohászok. Békéscsaba

2003. Csángó reneszánsz?  Moldvai Magyarság, XIII. évf. 11.

Néprajzi recenziók

2014 Hesz Ágnes: Élők, holtak és adósságok. A halottak szerepe egy erdélyi falu társadalmában. Budapest – Pécs, 2012. L'Harmattan Kiadó – Könyvpont Kiadó – PTE Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék, 280. p. Ethnographia 125. évf., 1. sz., 151-153.

2013a.  Az üdvösség ára. Jakab Attila: Mivé lettél, mivé leszel, csángó magyar? A katolikus egyház szerepvállalása a moldvai csángók elrománosításában. Kairosz Kiadó, Budapest, 2012. Honismeret, 2013., XLI. 1. sz., 73-75.

2013b. Az üdvösség ára. Jakab Attila: Mivé lettél, mivé leszel, csángó magyar? A katolikus egyház szerepvállalása a moldvai csángók elrománosításában. Kairosz Kiadó, Budapest, 2012. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 4. sz. 14-15.


2010a. Középkor-olvasatok. Kinda István: Ellenőrzött közösségek. Szabályok, vétkek és büntetések a moldvai csángó falvakban. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2010. Zakariás Erzsébet (összeáll.): Vót hol nem vót. Csángó magyar népmesék. Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2009. Új Könyvpiac, 2010., XX. évf. 12., 34-35.

2010b. Csángómagyar falvak. Moldvai magyar vonatkozású települések történeti tára I. A-G. Művelődés, 2010., XXXVIII. évf. 99.

2010c. Ion H. Ciubotaru: Catolicii din Moldova. Universul culturii populare II. Obiceiuri familiale şi calendaristice. Iaşi, Presa Bunǎ, 2002. pp. 504. A moldvai katolikusok. A népi kultúra világa II. Kalendáris és családi szokások. Ethnographia, 2010., 2. sz., 219-221.

2010d. Valeriu Bălteanu: Dicţionar de divinaţie populară romănească. Editura Paidea, Bucureşti, 2001. 240.pp. Román népi „divinációs" szótár. Ethnographia, 2010., 2. sz., 221-222.

2009a. Codex Gazdaleciensis. Gazda László: Csángómagyar falvak I. A-G. Nap Kiadó, Budapest. Új Könyvpiac, 2009., XIX. évf. 12.

2009b. Ismét a folklór szimbolikus formáiról. Tánczos Vilmos: Szimbolikus formák a folklórban. Korunk, 2009., III. évf., jún. 118-120. 

2008a. Costion Nicolescu: Elemente de teologie ţǎrǎneasca. Chipul creştin ţǎrǎnesc al lui Dumnezeu. Bucureşti: Editura Vremea XXI., 2005, 304. pp. Acta Ethnographica Hungarica, 2008., vol. 53. nr. 2. december, 468-470. 

2008b. Csoma Gergely: Megtalált szavak. Tanárként Moldvában. Művelődés, 2008., XXXVI. évf. 1. sz.

2006. Elena Rodica Colta: Repere pentru o mitologie a românilor din Ungaria. Acta Ethnografica Hungarica, 2006., 2.

2005. Csángó konferencia Budapesten. Moldvai Magyarság, 2005., XV. évf. 5.

Irodalmi antológia (szerkesztés)
2012. A hit nyelvtana. Esszék ég és föld között. Bartusz-Dobosi László – Halmai Tamás – Iancu Laura (szerk.). Vigília
2009. Rések az időn. Versek ég és föld között. Csepregi János – Iancu Laura – Szegedi Kovács György (szerk.). Ráció Kiadó

Vers
2014.
• Boldog II. János Pálhoz; Jutalom; Újabban; Örökség a határon. Az év versei 2014. Magyar Napló, Budapest, 305-309.
• Holdjárás; Szökevény; Este a faluban (7). Magyar Napló, XXVI. évf. 4., 28-29.
• Mondóka; Tavasz utca; Téltudat. Lyukasóra, XXIII. évf. 1. sz. 47.
•Tavaszodik, Mise. Kaleidoszkóp, XII. évf. 1-2. sz., 28.
• Reggelek; Erőtlenül; Fehér fohász; Este a faluban (5). Vigília, 79. évf., 41-43.
2013.
• Csendélet. Csángó Tükör, X. évf. 32. sz., 26.
• Csendélet. Naputánjáró, VII. évf. 3.
• Októberi csonka sorok; Otthon; Átok; Mint oly sokan. Agria, VII. évf. 4. sz.,
• Ének; Érintés; A kő, Gyopár, Éjszaka. Partium, XXII. évf., 4. sz.,
• Gólya. Sikoly, 35-36. sz., 8–9. 
• 1939–1943.; Látogatók; Kisboldogasszony napja. Csángó Tükör, X. évf., 31. sz., 3.
• Boldog II. János Pálhoz. Csángó Tükör, X. évf. 30. sz., 3.
• 1939–1943; Márton-napi látogatás. Vigilia, 78. évf., 6. sz., 441.
• Nézőtérről. „…minden mindenre vágyik…" Antológia Mezey Katalin 70. születésnapjára. Magyar Napló, 64.
• Fecske; Jutalom. Pannon Tükör, 18. évf., 2. sz., 49.
• Látogatók; Világtalanul; Este a faluban (4). Vigília, 78. évf., 4. sz., 292-294.
• Boldog II. János Pálhoz; Örökség a határon; Újabban. Magyar Napló, 2013/4. sz., 36-37.
• A hajnal fogadott fia. Kiss Bence születésnapjára. Agria, VII. évf. 1. sz., 47.
• A gyökerek; Óda; Remény; Tavaszodik. A Szív, 2013. márc., 49.
• Futamok; Ordas szerelem; Vízen; Arccal a falnak; Üvegtekintet. Az év versei 2013., Magyar Napló, Budapest, 319-322.

2012.
• Szerelem; Keserves. Lyukasóra, XXI. évf. 5. sz., 2012. 33., 47.
• Csendélet; Angyal; Mise. Új Ember, LXVIII. évf. 52-01. sz. 23.
• Könyörgés. Oláh János tiszteletére. „… mint egy mély folyóban…" Antológia Oláh János 70. születésnapjára. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 63-64. 
• Üvegtekintet; Arccal a falnak…, Vízen. Bárka, XX. 2012/5. 34-35.
• Mt 25,13; Kisboldogasszony napja, Ünnep, Körömvers, A naplemente története. Új Ember, LXVIII. évf. 41.sz, 11. 
• A naplemente története; Vasárnap, 64; Hiányod diófa. Agria VI. évf. 3. sz., 19.
• Holdvilágos tintafoltok. Menthetetlen tavasz. Napút, XIV. évf. 5. szám,40-41.
• Futamok; Ordas szerelem; Este a faluban (3.); Kötél. Magyar Napló, XXIV. évf. 7., 3-4. 
• Gyökerek; December volt; Évforduló. Agria, VI. évf. 2. sz., 18-19.
• Imádság; A sötétség; A kárhozottak; Fagy; Születésnapokra. Magyar Napló, XXIV. évf. 5., 26. 
• Ki Istent el nem altatta. Vigília, 2012/5., 371. 
• A föld; Halottidézés, Úton, Ma este. Csángó Tükör, IX. évf. 28. sz., 17.
• Este a faluban. Magyar Napló, XXIV. évf., 33.
• Amikor imádkozni. Móser Zoltán (szerk.): Escher olvasókönyv. Illyés Gyula Megyei Könyvtár, 2012. 25.
• Vízió (melyben a látnok a születését látja); Vízió (melyben a látnok a világ végezetét látja); Félek; Fák; Októberi hold; Egyszer; Fénykép inggel; Miatyánk; Megérted; Cantata profana; Baranya; Érkezés. Lyukasóra XX. évf. 6. sz. 2-3.

2011.
• Az ember; A napszámos; Az eb; A sötétség; A kárhozottak; Ó- és Újszövetség; Körömversek. Magyar Napló XXIII., évf., 9., 30-31. 
• Nyomjelzők; Éjfél után. Irodalmi Szemle LIV. évf. 9., 21.
• Hétköznapok. Opusz III évf. 3. szám, 2.
• Kötések; Átkelés; Úton; Ráolvasás; Karácsony; Szabadnap. Kortás, 55. évf.  7-8. szám, 30-32.
• Távirat(ok). Napút, XIII. évf, 4. szám, 92.
• Hitvallás; Íme, az ember. Búvópatak 2011. X. évf. 5. sz., 15.
• A félkegyelmű siralmai 1.; A félkegyelmű siralmai 2.; Fagypont alatt. Irodalmi Szemle, LIV. évf. 2. szám., 23-24.
• IV. Béla monológja; Bodó mester siralma; Születés; A föld; Megérted; Éjjel; Fától fáig. Az év versei 2011. Magyar Napló, Budapest, 247-249.
• Éjszaka; Tavaszodik. Új Ember, LXVII. évf. 12. sz., 11.
• Malmok; Hágó; A gyermek siralma; Átok. Agria V. évf. 1.sz., 136.
• Lakatos Demeter. Csángó Tükör VIII. évf. 27. sz., 10.
• Határok; Téboly; Remény; Fátyol. Bárka XIX. évf. 1. sz. 21-22.
• Mennyből az angyal; Kolinda; Hajnaltól reggelig. Pannon Tükör 16. évf. 1. sz., 15.

2010.
• Advent; Irány; Ma csend; Kézírás; Végül. Lyukasóra XIX. évf. 5. sz.,15.
• Ádvent utó 1.; Ádvent utó 2.; Aranyág. Székelyföld XIV, évf. 11. 31-32.
• Ősz előtt, Órák, Miatyánk. Új Ember LXVI. 40. , 2001. okt, 1., 11.
• Ama kései szó 1.; Ama kései szó 2. Opus 2. évf. 4. szám, 78
• Valahol vár; Pár(huzam); Az ács, Ballada. Tiszatáj LXIV., 7. sz., 44-47.
• Ma is; Képek; Genezis.  Új Ember LXVI. évf. 27.11.
• Fák; A föld; Melankólia.  Agria IV. évf. 2. sz., 61.
• Találkozás; madarak; Szent Mihály; Féle.  Magyar Napló XXII. évf. 06. sz., 55.
• A föld; Órák; Harminc felett; Fekete nyelv.  Új Forrás 42. évf., 5. sz., 38-39.
• Félek; Órák; Képek.  Napút  XII. évf. 3. sz., 98-99.
• Két lámpás; Születés.  Tekintet 2010. 2. sz., 48.
• Születés; Anyám diót tör; Az esthez.  Kortárs 54. évf., 4. sz., 33-34.
• 1978. december 30.; Szilvafa; névtelen nap; Körös-körül; Keleten; Szentek; Hazafelé.  Sikoly 22. sz., (Újvidék, Novi Sad), 36-39.
• Éjjel, Hold, Fától Fáig, Akkor minden szép lesz.  Életünk. XLVIII. Évf. 3. sz.,
• Gyász, Miatyánk, Feltűnik, Megérted.  Nagyítás. II.éfv. 4. szám., 10.

2009.
• óda, későre jár, gyász.  Irodalmi Jelen, VIII. évf. 98. szám., 2. old.
• gyász, feltűnik, ujjak.  Irodalmi Páholy, IV. évf. 4. szám, 14-15.
• Évelő, Évutó, Feltámadás, Az Adzsudi vonaton, Ősz előtt, Lenyomat.  Bárka XII. 6. 3-6.
• névtelen nap; óda.   Vasárnapi Kisalföld, 2009. november 8., 10. old.
• jegy és ég; névtelen nap; Körömversek; Az adzsudi vonaton; Külön.  Pannon Tükör 14. évf. 5. sz., 12-13.
• Utána; A volt kereszt helyén; Rosarium.  Kortárs, 53. évf. 10. sz.
• nem játszom én veled; fűszál, iudicium.  Irodalmi Páholy IV. évf. 3., 6-7.
• cinterem; akkor; mozdulat.  Agria III. évf. 2. 95.
• ideje van, lenyomat.  Tempevölgy 54-55. Balatonfüred,  2009/2.
• a test; tavasz; körömversek.  Irodalmi Jelen. VIII. évf. 91. sz. 2009. május, 3
• „Dal, nagyon is korán véget értél". Bede Anna emlékére (1926-2009).  Magyar Napló, XXI. évf. 6. sz. 18.
• Akkor minden szép lesz. Székelyföld XIII. évf. 5. sz.  51.
• Kányádi Sándor, Körömversek, Fától Fáig  Bárka XVII. 2.14-16.
• ablakból; fázunk; végkeltő.  Lyukasóra XVIII. évf. 1. sz.18.
• 1978. december 30.; Hazám.  Irodalmi Páholy. IV. évf. 1. sz.,10.
• Jó volna; Mindennap; Hazafelé; Takarj be; Vissza. VárUcca Műhely, IX. évf. 23. sz.7-8.
• jóslat.  Irodalmi Páholy III. évf. 4. sz. 9.
• hajnalban.  Napút X. évf. 8. sz.

2008.
• a házban; feltámadás; húsvét.  Partium XII. évf. ősz, 29-30.
• körös-körül; harangok; állomás.  Polísz 118. sz. 64-65.
• irtás; nem játszom én veled.  Agria II. évf. 3. sz. 20.
• gyermekzsoltár; játék.  Irodalmi Páholy III. évf. 3. sz. 12.
• Levelek a csángó anyáknak; ikon, hiába jön a hír.  Hitel XXI. évf. 70-72.
• amikor megtudtam; pátria; Nem csak; Szentek.  Magyar Napló XX. évf. 7. sz. 29-30.
• Csángó karácsony; A feladó; gondolom; Falak között; otthon; alkony.  Spanyolnátha, nyár, V. évf. 2. szám http://www.spanyolnatha.hu/uj-lapszam/bpimmun/iancu-laura/92/
• Otthon, A názáreti, Este, Falak között.  Bárka XVI. 3.
• Vigyázz magadra!  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 7. szám
• Két négysoros.  Kisalföld, 2008. február 17.
• Húsvét.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 3. sz.
2007.
• tudod; Hervay.  Új Hegyvidék. Irodalom, honismeret. 2. évfolyam. 3-4. szám. 6. Rudabánya
• Megérkezés, Két éj között.  Moldvai Magyarság, XVII. évf. 10. Csíkszereda
• Levél helyett; Pilinszkyre; Szünőföld; Este; Falak között.  Bárka 2007/6. Békéscsaba
• Középidő; Az elmúlás; Confessiones.  Székelyföld XI. 1. Csíkszereda
• Ősz; Menny(ország); Iroda(lom).  Magyar Napló XIX. 3. Budapest
• A Hallgató; Emlék; Egyedül; Ősz; Genezis; Egyszer; Keleti magyar; Magány; Megérkezés; Néprajz.  FolkMAGazin. XIV. 1. Budapest

2006.
• Glória; Özönlét után; Nincs ellenség; Rákóczi határ; Ábrahám visszajár; Pilinszky; Kivételes pokol.  Új Hegyvidék. Irodalom, Honismeret. 2. Szendrő
• Most ülj le; Genezis; Egyedül.  Magyar Napló XVIII. évf. 2. Budapest
• Mi már; Most ülj le; Az elmúlás; Szeptember; Genezis.  Bárka XIV. évf. 1. Békéscsaba

2005.
• Élet a hajnalban; Nincs ellenség; Péter; Dimenziók  Hitel, 7. Budapest
• Özönlét után; Glória; Péter.  Magyar Napló XVII. évf. 3. Budapest
• Rákóczi határ; Nincs ellenség; Középidő; Lelkiismeret  Bárka XIII. évf. 2. Békéscsaba

2004.
• Ha nem szeretsz, Isten; Istenhiány; Vers; Sóhaj; Valami.  Moldvai Magyarság, XIV. évf. 11. Csíkszereda
• Ha erre jár.  Moldvai Magyarság, XIV. évf. 10. Csíkszereda

2002.
• Őszül az év; Keserves; A tiszta ihlet; Sok nap; Pótisten.  Moldvai Magyarság, XII. évf. 10. Csíkszereda
• Magány; Pont. Te.   AErted PPKE-HTK lapja. Budapest
• Hajnal; Ázik; Őszi reggel.  Moldvai Magyarság, XII. évf. 6. Csíkszereda
• Hajnal; Ázik; Őszi reggel.  Napút, 3. Budapest
• Pont. Te.  Új ember, szeptember 2. Budapest

Vers (Antológia)
• 2013. Nézőtérről. „…minden mindenre vágyik…" Antológia Mezey Katalin 70. születésnapjára. Magyar Napló, 64.
• 2013. Futamok, Ordas szerelem, Vízen, Arccal a falnak, Üvegtekintet. Az év versei 2013., Magyar Napló, Budapest, 319-322.
• 2012. Kötések; Átkelés; Fátyol; Az ember; A napszámos. Az év versei 2012., Magyar Napló, Budapest, 265-267.
• 2011. IV. Béla monológja, Bodó mester siralma, Születés, A föld, Megérted, Éjjel, Fától fáig. Az év versei 2011., Magyar Napló, Budapest, 247-249.
• 2010a. Confessiones. 101 Vers és ének Csíksomlyóról. Kriterion, Kolozsvár, 154.
• 2010b. 1978. december 30.; Kányádi Sándor; Névtelen nap; Gyermekkor. Az év versei. Magyar Napló, Budapest
• 2009a. Özönlét után; Iudicium; Lenyomat; Rosarium; Nem játszom én veled. Csepregi János – Iancu Laura – Szegedi Kovács György (szerk.): Rések az időn. Versek ég és föld között. Ráció Kiadó, Budapest, 41-44.
• 2009b. nem játszom én veled; pátria; Szentek; harangok; állomás; hiába jön a hír. Az év versei. Magyar Napló, Budapest, 230-233.
• 2008. egyszer; nagypéntek; szünőföld; este; iroda(lom). Az év versei 2008., Magyar Napló, Budapest, 223-225.
• 2007 Átmenet előtt; középidő; Most ülj le; Az elmúlás; Szeptember; Csak holtfüvet; Mi már; egyedül; Kivételes pokol. Az év versei 2007., Magyar Napló, Budapest, 249-252.
• 2006. Kísértetben élek; Mi marad végül; Egy napon; Anyám. Katona Éva – Jakab Márta (szerk.): 111 vers erdélyi költőnőktől. Kriterion, Kolozsvár, 81-83.
• 2005. Mi marad végül; Pont. Te. Pálmai Nóra (szerk.): Lecsukott szemeden át látom. Kortárs magyar női szerelmes líra. Római Magyar Akadémia, Budapest, 25-26.
• 2004. Mi marad végül; Cosa rimane infine; Még; Ancora; Pont. Te; Punto. Tu. Pálmai Nóra (szerk.): Attroverso i tuoi occhi chiusi vedo. Magyar költőnők szerelmes versei. Róma, 108-111.

Idegen nyelven megjelent versek

2012.
• ЗЕРКАЛО; ВЕЧЕРНЯЯ МОЛИТВА; КОЛОЛА МАТУШКА ОРЕХИ; БУДНИ. Журнал «Кольцо А» № 55
http://soyuzpisateley.ru/publication.php?id=17 Letöltés dátuma: 2012. december 14.

2010.
• Äiti pähkinöitä särkee; Syntyminen; nimetön päivää. UgricSlam!2010. Oulu, 47-51.
• My Mother Shelling Walnuts; Birth; nameless day. UgricSlam!2010. Oulu, 47-51.

2009.
• La capăt de an.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 1. szám
• Expeditorul.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 4. szám
• Plăng; În casă.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 9. szám
• Ne e frig.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 10. szám 

2008.
• ИКАНА, ЛИЙМЕ ПОЧЕШ, КОК НЬІЛ КОРНАНПОЧЕЛАМУТ, УЗЬАК КГЬІЖАНЬІШ, КУГЕЧЕ ВАШТАРЕШ КУГАРНЯН, ТОЛЬІН ШІУМАШ. KУГЕЗЕ ТУМО Йошкар­Ола, 6-8-
• Sfinti.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 3. szám
• Ai grijǎ de tine!  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 7. szám
• Pasti.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 4. szám

2007.
• Sosire; Între două nopţi.  Moldvai Magyarság XVII. évf. 10. szám

2. 5. b. Fordítások

2011.
• Mihai Perca: Lakatos Demeter. Vigília 2011./10. 774-777.
• Lucian Blaga: Glas în paradis. Hang a paradicsomban.  Meridian Blaga 11. 2011., Cluj Napoca, 16.

Próza

2013.
• Részlet Petrás Incze János című műből. Csángó Tükör, X. évf. 32. sz., 18.
• [Talán már öt esztendeje is múlott annak]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 12. sz., 22.
• Példázatok a szegénységről. Vigilia, 12., 917-919.
• Kettőségben. Magyar Napló, XXV. évf., 6. sz. 28.
• Húsz esztendő, virágnyelven. Csengáttyű, 1. évf. 6. sz. 1-2.
• Kettőségben. Magyar Napló, XXV. évf. 6. sz., 28.
• Áldás. Csángó Tükör, X. évf. 29. sz., 15.
• [ Másnap reggel]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 10. sz., 21-22.
• [Magdolna sokáig szaladt,]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 9. sz., 22.
• [Ha-ha-ha, magába beszél]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 8. sz., 22.
• [Azon az éjszakán]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 7. sz., 22.
• [Amikor a nyáj]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 6. sz., 22.
• [A Palánka]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 5. sz., 22.
• [Verőfényes]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 4. sz., 22.
• Emlékest Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetespap, népénekkutató emlékére. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 3. sz. 3.
• [Cikóné később megtudta]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 3. sz., 22.
• [A böjti napokon]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 2. sz., 22. 
• [Közben Luca]. Moldvai Magyarság, XXIII. évf. 1. sz., 22.

2012.
• Szívós fa. Illyés Gyula: Beszámoló. Irodalmi Magazin, I. évf. 2013./1., 53.
• Ajánló.  Felsőrákosi T. Mihály Lombhullató évek. Pápa, Jókai Mór Városi Könyvtár, 6-7.
• Tisztelet Lakatos Demeternek. A szabófalvi csángó magyar költő emléke. Folkmagazin, XIX. évf., 2. sz., 3-4.
• Felnőtt magzat.  Móser Zoltán (szerk.): Escher olvasókönyv. Illyés Gyula Megyei Könyvtár, 2012. 11-12.
• Abszurd.  Bartusz-Dobosi László – Halmai Tamás – Iancu Laura (szerk.): A hit nyelvtana. Esszék ég és föld között. Vigília, 2012. 66-67.
• Bajban a feladat. Hitel, XXV. évf. 2. sz., 222-223.
• Mini. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 1. sz. 22.
• Palika Mini. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 2. sz. 22.
• Furulyás Ádám. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 3. sz. 22.
• Józsa Péter is zavarba jött. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 4. sz. 22.
• Ahogy megkondult a harang. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 5. sz. 22.
• Ferenc. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 6. sz. 22.
• A templomépítés leállt. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 7. sz. 22.
• Magdolna szégyenkezett Cili szavai miatt. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 8. sz. 22.
• A láthatáron. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 9. sz. 22.
• Lázár nem akarta. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 10. sz. 22.
• Amikor elhagyták a falut. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 11. sz. 22.
• Ellátó Mihály. Moldvai Magyarság, XXII. évf. 12. sz. 22.

2011.
• Újraolvasó. Lakatos Demeter. Ózon I. évf. 3-4 sz., 54.
• Átkelés (nyolc soron). Kultúra és Kritika, 2010-2011. Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba,139-140.
• A szív története. Új Ember LXVII. 39., 6.
• Milyen szaporátlan ma a dolog. Elbeszélés VII. rész. Moldvai Magyarság 2011. XXI. évf., 9. sz. 22.
• Az emberek. Elbeszélés VI. rész. Moldvai Magyarság 2011. XXI. évf., 8. sz. 22.
• Mit sem számított, hogy a mester pillantásai. Elbeszélés VI. rész. Moldvai Magyarság 2011. XXI. évf., 7. sz. 22.
• A mester tanácstalanul. Elbeszélés V. rész. Moldvai Magyarság 2011. XXI. évf., 6. sz. 22.
• Ha volt baj. Elbeszélés IV. rész. Moldvai Magyarság 2011. XXI. évf., 5. sz. 22.
• Hond elé van-e komámasszony? Elbeszélés III. rész. Moldvai Magyarság 2011. XXI. évf., 4. sz. 22.
• Ahogy az utolsó egyenruhás. Elbeszélés II. rész. Moldvai Magyarság 2011. XXI. évf., 3. sz. 22.
• Szeretföld. Elbeszélés I. rész. Moldvai Magyarság 2011. XXI. évf., 2. sz. 22.
• Azokban a napokban (regényrészlet). Magyar Napló XXIII. Évf. 2. sz., 19-22.
• Egy késő szeptemberi napon aztán (regényrészlet). Irodalmi Szemle, 2011., LIV. évf. 1. sz., 23-25.
• Szekér. Moldvai Magyarság 2011. 01., XXI. évf. 01. sz. 22.

2010.
• Előszó. Nikolai Abromov: Kétszer harminchárom. Válogatott versek vepsze és magyar nyelven. Budapest, 5-6.
Диапект и поээия.  Vesilinnun Siivet. XI kansainvälienen suomalais-ugrilainen kirjallisuuskongressi Oulu. Helsinki, 131-133.
• Takarítás. Moldvai Magyarság 2010. 12., XX. évf. 12. sz., 22.
• Az átlényegülés gyásza. Moldvai Magyarság 2010. 11., XX. évf. 11. sz., 22.
• Szépasszonyok. Moldvai Magyarság 2010. 10., XX. évf. 10. sz., 22.
• Egyszer volt beszédek. Moldvai Magyarság 2010. 09., XX. évf. 9. sz., 22.
• Kápolna. Moldvai Magyarság 2010. 08., XX. évf. 8. sz., 22.
• Illés szekere. Moldvai Magyarság 2010. 07., 9. XX. évf. 7. sz. 22.
• Kápolna. Moldvai Magyarság 2010. 08., XX. évf. 8. sz. 22.
• Egyszer volt beszédek. Moldvai Magyarság 2010. 09. XX. évf. 9. sz. 22.
• Utazás lengőhídon. Balla Zsófia A nyár barlangja. Nagyítás,  II. évf. 18. sz., 2010. május 5.
• Tört mi. (Kalász Márton).  Szépirodalmi Figyelő 2009. 6., 55-60.
• Kinek a története Csoóri Sándor?  Csoóri Sándor 80. Éghajlat Kiadó. Budapest, 133-137.
• Cs. S. versei között jártam.  Magyar Nemzet LXXIII. Évf. 33. szám, 14.
• Mit van mit tenni.  Moldvai Magyarság XX. évf. 1. szám.

2009.
• Világkép a nyelvben.  Irodalmi Páholy IV. évf. 4. sz., 50
• Mózsi esete az Ősszakállúval.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 12. szám
• Világkép a nyelvben. Merített szavak Magyarfaluból.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 11. szám, november
• Nézz csak vissza, Bandi!  Moldvai Magyarság XIX. évf. 10. szám, október
• Kötött zokni.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 9. szám, szeptember
• Kenyér.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 8. szám, augusztus
• Cseresznye csercse.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 7. szám, július
• Quo vadis?  Moldvai Magyarság XIX. évf. 6. szám, június
• Kelt levelem, 1944. május 12-én..  Moldvai Magyarság XIX. évf. 5. szám, május
• Szántóföld.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 4. szám, április
• Feljegyzések a kapa árnyékából.  Hitel XXII. évf. 2. szám, 116-117.
• Hóvirág.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 3. szám, március
• Ösvény.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 2. szám, február
• A csupor.  Moldvai Magyarság XIX. évf. 1. szám, január

2008.
• Ráolvasás. Bárka online: http://www.barkaonline.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=851&Itemid=9
•„Hívjon fel, kedves a jövő héten". Emlékezés Beke Györgyre. Pomogáts Béla (szerk.): Beke György emlékezete. Halálának első évfordulóján. Budapest, 78-80.
• „Érted még egyszer tél lesz".  Kisalföld, 2008. február 17.
• Álom.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 1. szám, január
• Mesetáj.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 2. szám, február
• Harmadnap.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 3. szám, március
• „Az ember nemcsak a föld lakója…"  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 4. szám, április
• Nihil.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 5. szám, május
• Janus-arc  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 6. szám, június
• A rés.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 7. szám, július
• Augusztus végén.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. augusztus
• Kutyahelyzet.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 9. szám, szeptember
• Péter.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 10. szám, október
• Isten nem alszik.  Partium XII. évf. ősz, 31.
• Világos sötét.  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 11. szám, november
• Részt a miséből!  Moldvai Magyarság XVIII. évf. 12. szám, december

2007.
• Emlékezés októberi estékre.  Moldvai Magyarság XVII. évf. 10. szám, október
• Az est margójára.  Új Könyvpiac. Könyvvilág, könyvkultúra, könyvkritika. XVII. évf.  Budapest
• A levélírás elviselhetetlen könnyűségéről. Moldvai Magyarság, XVII. évf. 1. szám, január
• Csángó identitás – de milyen? Moldvai Magyarság, XVII. évf. 2. szám, február
• Kedves Erzsike néni! Moldvai Magyarság, XVII. évf. 4. szám, április
• Szalmafalain átszúrta magát a napsugár. Moldvai Magyarság, XVII. évf. 5. szám, május
• Mese az Apropóról. Moldvai Magyarság, XVII. évf. 6. szám, június
• A korok igazságai. Moldvai Magyarság, XVII. évf. 7. szám, július
• A vonat: hazavisz. Moldvai Magyarság, XVII. évf. 8. szám, augusztus

2006.
• A meg nem szült fiak. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 1. szám, január
• Az utolsó óra kegyelme. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 2. szám, február
• Mi sem vagyunk hiába. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 3. szám, március
• Az ember itt kevés a szeretetre. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 4. szám, április
• Aki egyszer elszakította, másképp hordja láncait. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 5. szám, május
• A Szentlélek ünnepére. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 6. szám, június
• Az el nem küldött levelekről. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 7. szám, július
• A csángó valóságról. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 8. szám, augusztus
• Egy lélek esete. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 9. szám, szeptember
• Októberi várakozás. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 10. szám, október
• A Teremtés utóhangja. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 11. szám, november
• Karácsonyi mondatok. Moldvai Magyarság, XVI. évf. 12. szám, december

2005.
• A hazatérés kegyelme. Moldvai Magyarság, XV. évf. 1. szám, január
• Cinteremben az idő. Moldvai Magyarság, XV. évf. 2. szám, február
• Ember-oltár. Moldvai Magyarság, XV. évf. 3. szám, március
• Virágzó keresztfa. Moldvai Magyarság, XV. évf. 4. szám, április
• Kirakatban függő élet. Moldvai Magyarság, XV. évf. 5. szám, május
• Létra a hegyen. Moldvai Magyarság, XV. évf. 6. szám, június
• Csettenősen csatázó magyarok. Moldvai Magyarság, XV. évf. 7. szám, július
• Isten nélküli árvaság. Moldvai Magyarság, XV. évf. 8. szám, augusztus
• Igazodnunk kell Istenhez. Moldvai Magyarság, XV. évf. 9. szám, szeptember
• Kegyelmi labirintus. Moldvai Magyarság, XV. évf. 10. szám, október
• Lángba borult dombtető. Moldvai Magyarság, XV. évf. 11. szám, november
• Az emberiség fényes éjszakája. Moldvai Magyarság, XV. évf. 12. szám, december

2004.
• Momenta vitae. POLÍSZ Folyóirat, 79.
• Kézbe kapaszkodó kezek. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 1. szám, január
• Szabadságunk keserű méze. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 2. szám, február
• Az az egy utca. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 3. szám, március
• Szél, lengő csend. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 4. szám, április
• Kirakatban függő élet. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 5. szám, május
• A sárkányok mind egyformák. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 6. szám, június
• Itt van a szép, az eredet. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 7. szám, július
• Elmozdult sírkő. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 8. szám, augusztus
• Lángoló betűk. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 9. szám, szeptember
• A szabad, a lehet, a kell. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 10. szám, október
• Novemberi eső. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 11. szám, november
• Földhöz tapadt Ég. Moldvai Magyarság. XIV. évf. 5. szám, december

2003.
• Figyelünk a Jelenlevőre? Moldvai Magyarság, XIII. évf. 1. szám, január
• Apokaliptika. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 2. szám, február
• Bujkál a tavasz. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 3. szám, március
• Magyar-legbelül. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 4. szám, április
• Eget földdel. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 5. szám, május
• Megpecsételni egy csillagot. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 6. szám, június
• A napfény tánca otthon. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 7. szám, július
• Életre ébredőn. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 8. szám, augusztus
• Hulló levél nesze. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 9. szám, szeptember
• Hideg, kopott hajnalokon. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 10. szám, október
• Foltozott zsák Isten hátán. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 11. szám, november
• A csonka létben kér helyet. Moldvai Magyarság, XIII. évf. 12. szám, december

2002.
• „Nem tudok politizálni, csak félni". Moldvai Magyarság, XII. évf. 7. szám, július
• „A nyár letelt; Péntek". Moldvai Magyarság, XII. évf. 9. szám, szeptember
• Martba, fiam (mese). Moldvai Magyarság, XII. évf. 11. szám, november
• Angyalváró. Moldvai Magyarság, XII. évf. 12. szám, december

2001.
• A kismadár s a muzsika" (mese). Moldvai Magyarság, XI. évf. 2. szám, február
• „Egy Budapesten tanuló csángó lány vallomásai…" Új ember, 2001. április 1.
• „Mária naplója V." Moldvai Magyarság, XI. évf. 5. szám, május
•  „Megfogvala apóm sokcor kezemtül…" Moldvai Magyarság, XII. évf. 7. szám, július

2000.
• „Mária naplója I." Moldvai Magyarság, X. évf. 9. szám, szeptember

Színmű
2013 Petrás Incze János. Dráma. Részlet. Székelyföld, XVII. évf. 8. sz., 88-99.

Irodalmi esszé
• 2010 „Üzenet egykori iskolámnak".  Húszéves a József Attila Általános Iskola. Csíkszereda, 72.
• 2009 Ahol a madár sem jár, avagy ahová a fals antitézisek vezetnek.  Napút XI. évf. 8. sz., 113-116.

Interjú
• 2011 Moldvai csángó hagyományok a békési Újkígyóson. Beszélgetés Harangozó Imrével. Moldvai Magyarság XXI. évf., 5. sz. 15-17.

Irodalmi recenzió
• Vérszegény közöny. Oláh András: Idegen test. Versek. Hitel, 2013., XXVI. évf. 9. sz. 126-127.
• Menetjeggyel az ismeretlenbe. Kókai János: A pusztulás anatómiája. Hitel, 2013., XXVI. évf. 6. sz. 122-123.
• Nem kétséges. Vasadi Péter: Világpor. Hitel, 2012., XXV. évf. 8. szám, 125-126.
• Elmentek a fák… Mikola Anikó: Holtágsirató. Irodalmi Szemle, 2011., LIV. évf., 10. sz., 65-66.
• Szómadarak. Turai Laura: Mágnesangyal. Hitel, 2011., XXIV. évf. 8. sz., 122-123.
• A „sötétség szentje". Jöjj, légy világosságom! „Kalkutta szentjének" személyes írásai. Szerk.: Brian Kolodiejchuk, 2008., Vigilia. Leo Maasburg: Teréz Anya. Csodálatos történetek, 2010., Vigilia. Új Könyvpiac, 2011., XXI. évf. 3., 34.
• Mint megsebzett vadász a legyőzött vadat. Ferenczes István: Zazpi.  Új Könyvpiac, 2011., XXI. évf. jan.-feb. 11.
• „Már nem bánt, hogy nem értlek". Mezey Katalin: Bolygópályák. Új versek.  Hitel, 2011., XXIV. évf. 1. sz., 122-123.
• Titkos „kirándulások". Zbigniew Herbert: Barbár a kertben és más esszék. Új Könyvpiac, 2010., XX. évf. 09. sz., 31.
• A kihűlt ég alá. Vári Fábián László: Jég és korbács. Hitel, 2010., XXIII. évf., 121.
• Tékozló remény. Nikolai Abromov: Harminchárom. Magyar Napló, 2010., XXII. évf. 8. sz., 63.
• Örök kérdés. Farkasfalvy Dénes: Himnuszok. Új Könyvpiac, 2010., XX. évf. 7-8. sz., 11.
• A bujdosás avagy az európai sors. Két kuruc beszélget. Csillaghy András – Hubay Miklós. Új Könyvpiac, 2010., XX. évf. 7. sz., 14.
• Nincs szele a szélnek. Kiss Anna Szélörvények vonulnak. Új Könyvpiac 2010., XX. évf. 7. sz., 11.
• Utazás lengőhídon. Balla Zsófia A nyár barlangja. Nagyítás, II. évf. 18. sz., 2010. május 5.
• Tört mi. Kalász Márton Összes verse. Szépirodalmi Figyelő, 2009., 6.,  55-60.
• „Ne haragudj a szavamért". Kalász Márton Összes verse. Új Könyvpiac, 2009., XIX. évf. 10. sz., 17.
• „El nem hantolt poézis". Paul Celan: Nyelvrács. Válogatott versek. Új Könyvpiac, 2009., XIX. évf. 6. sz., 35.
• Offertórium. Csepregi János: Ímé, a test… Fisz-Napkút. Budapest. Szépirodalmi figyelő, 2009. 124-125.
• Passzió. Kányádi Sándor: Csángó passió.  Magyar Napló, 2009., XXI. évf. 5. sz.,13.
• Csepregi János: Mindennapi legendák. Szépirodalmi Figyelő, 2005., 6.