Életrajz
Életrajzi adatok
Budapest, 1950. március 2.
Munkahelyek
1980–1999: Magyar Televízió fotográfusa, 1997–1999: Fotó Osztály vezetője
Művészeti szervezeti tagság
Magyar Fotóművészek Szövetségének (MFSZ) tagja
1980–1986: Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja, 1983-tól vezetőségi tagja
2013–: Magyar Művészeti AKadémia rendes tagja
Munkásság
Munkásság
Kortárs magyar műalkotásról valószínűleg még soha nem esett olyan sok szó, mint Tóth György fotóművész Emese című fényképéről. A 2007. november 10. utáni napokban még a bulvársajtó címoldalára is fölkerült a cím és az alkotó neve, szakmai körökben pedig azóta is példa és hivatkozás a magas leütési ár.; Tovább...
Munkásság
P. Szabó Ernő: Tóth György fotóművész
Kortárs magyar műalkotásról valószínűleg még soha nem esett olyan sok szó, mint Tóth György fotóművész Emese című fényképéről. A 2007. november 10. utáni napokban még a bulvársajtó címoldalára is fölkerült a cím és az alkotó neve, szakmai körökben pedig azóta is példa és hivatkozás a magas leütési ár, egyben pedig ígéretet is jelent arra vonatkozóan, hogy a kortárs magyar művészetben is összebékíthető a művészi és a kereskedelmi érték, a szakmai megbecsülés és a közönségsiker. Az történt ugyanis a nevezetes napon, hogy a Kieselbach Galéria és Aukciósház árverésén 1,8 millió forintnál ért véget az említett fotográfia licitje. Kortárs magyar fényképért még sohasem fizettek ennyit. Ezt az eseményt évekkel megelőzően a mű egyik példánya a budapesti Ludwig Múzeum Kortárs Művészeti Múzeum Tulajdonába került, ugyanis készen volt már, amikor a múzeum 1995-ben megrendezte a művész Test-tér című kiállítását, de Tóth nem állította ki, mert elégedetlen volt vele, túl erősnek érezte a fekete háttér előtt oldalnézetben megjelenő figura karja által vetett árnyékot.
Emese, ez az azóta szinte minden jelentős kiállításán szerepelt, a róla szóló cikkek mellett reprodukált mű éppen olyan jól érzékelteti, mint például a Pelikán Kiadó gondozásában 1995-ben megjelent albuma, a Test-Tér egész képanyaga, hogy Tóth György már a kilencvenes évek közepére létrehozta sajátos világát. Többszörös expozícióval készült képein a finom elmozdulások következtében egymásba hatoló, egymáson áttűnő formák jelennek meg, aminek következtében egyrészt mintha időben megjelenő műalkotássá, filmmé válna a fotográfia, másrészt az elmozdulások elindítanak a nézőben egy asszociációsort, s érdeklődését a látható formák felől egyre inkább a szellemi-érzelmi tartalmak, a képen megjelenő személyiség, s általában az egyén és környezete, az ember és a világ kapcsolatának alakulása felé fordítják. Ezért is van az, hogy alkotásaira csak jobb kifejezés híján alkalmazhatóak a hagyományos kategóriák, a portré és az akt. Miközben „aktfotót" készít, igen gyakran különös hangsúlyt kap képein a szem, a pillantás, a lélek rezdüléseire utaló arckifejezés (bár sohasem pszichologizál), s miközben portét formál, gyakran megjelenik az arckép részeként a meztelen test is. Ezért munkáira a legtalálóbb Néray Katalin meghatározása, a „test-portrék", vagy, ahogyan Beke László fogalmazott a fényképekről: „Ezek… Egyszerűen ezek."
Tóth György az amatőr fotográfus édesapa mellett elsajátított technikai ismereteket évtizedekkel később, a középiskola után, mivel a Práter utcai fotó szakmunkásképzőbe nem vették föl, a Geodézia és Térképészeti Vállalat Síkfotó Geometriai Csoport betanított fényképészeként mélyítette el, belekóstolt a sajtófotózás rejtelmeibe is. A nyolcvanas évek végén a Magyar Televízió fényképésze lett, s maradt is egészen 1999-es leépítésekig. A nyolcvanas évek elején meghatározó jelentőségű volt a számára az a közösség, amelyet az 1977-ben megalakult Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója jelentett. 1979-ben lett a Stúdió tagja.
*
Az első test-portrék már a nyolcvanas évek legelején elkészültek. Tóth négy képből álló Aktfotó kísérlete arról győzi meg a nézőt, hogy az abszolút személytelenség és szenvtelenség is különös feszültséget adhat a képnek, képsornak, ha a fotós megtalálja azt a modellt és azt a mozdulatsort, akivel és amellyel képes olyan tartalmakat, sorshelyzeteket, konfliktusokat sejtetni, amelyek más eszközökkel nem elmondhatóak. A testben, a mozdulatban ugyanúgy minden benne rejlik, mint az arcban, a pillantásban – teszik nyilvánvalóvá már ezek a képek nézőjük számára Tóth fotográfiáról kialakított felfogását, amit azután egész későbbi tevékenységével igazol, s amit szavakkal így fejez ki: „A női alak szépsége, a női lélek kiismerhetetlensége és ezek különféle megjelenítése az eszköz, amivel igazán el tudom mondani azt, ami bennem van." A nyolcvanas években a barátságok, az emberi kapcsolatok alapvetően meghatározzák személyisége, pályája formálódását. Különösen szoros kapcsolatba került Bachman Gábor építésszel, akihez egy igen jelentős közös vállalkozás köti Tóth Györgyöt: a Dorottya Galériában 1992-ben rendezett Mű-Vészek című kiállítás, amelyen az építész által installált térben mintegy fotó-szoborként mutatta be húsz felvételét, test-portréját. A művek morális üzenet: „A mindenkori művészek dolga saját erkölcsi értékeik szerint mérlegelni, hogy tevékenységükben mennyi szerep jutott az alkunak."
Mondandóját 1990-ben készült önarcképével is nyomatékosítja, amely arra a drámai hangzású igazságra utal, amely szerint „a fekete nem szín, hanem életforma", ahogyan Tóth akkoriban fogalmazott, s amely mindenütt jelen van, legfeljebb egy-egy pillanatra tűnik el a vaku villanásakor. Különös módon relativizálódik ebben a képben a tér és az idő fogalma, foglalja magába a mű a testit és a szellemit, a jelenvalót és a képzelet segítségével megidézhetőt, a pillanatnyit és a végtelent – mindazt, ami Tóth művészetének azóta is a lényege. Akkor már évek óta foglalkoztatta az egyetlen negatívra történő többszörös expozíció lehetősége. Az előzményeket keresve akár első, a sárkányrepülőkről készült képeiig is visszaléphetünk, s a külső hatásokat, inspiráló forrásokat keresve sem kell sokáig kutatnunk, a többszörös expozíció, a tér- és idősíkok áttünésének problematikája benne volt a levegőben az 1980 körüli évek magyar fotográfiájában. Muybridge és Székely Bertalan mozgásfázisokat filmszerű képsorokban ábrázoló felvételei vagy Marey kromofotográfiái, amelyek azután erőteljesen hatottak a futuristák képalkotó technikájára ugyan akkoriban kevesen emlékeztek, hiszen a 19. század végén készültek, arra már többen, hogy bár a bennük megjelenő kifejezési lehetőségeket elsősorban a filmművészet használta fel a 20. század folyamán, az idő és a tér viszonya átformálásának szándéka a modern képzőművészet történetét is mindvégig jellemezte. Jelen volt a magyar fotó történetében is, Székely Aladár Apponyi Albert arcképét ábrázoló kettős expozíciójú felvételétől Kerny István, „trükkfelvételén", Moholy Nagy László fotogramjain át egészen Baranyay András többszörös expozíciójú képeiig. Valójában ő volt az, aki 1970 körül újra ráirányította a figyelmet a véletlenül vagy tudatosan egymásra fotografált képekben rejlő kifejezési lehetőségre, s valami igazán fontosat közölt a kortársakkal abban a világban, amely tulajdonképpen a rejtőzködés időszaka volt mindazok számára, akik szemben álltak a hivatalos művészet képviselőivel. Nevezetesen azt, hogy minél inkább elrejt valamit, rejtőzködik az alkotó a többszörös expozíciójú képen, annál inkább előtérbe kerül cselekvő művészként, hiszen „a kézjegy a psziché lenyomata". A hetvenes évek végén a Jokesz Antal szervezte veszprémi Dokumenta-kiállításokon vagy az Esztergomi Fotóbiennálék különböző kiadásain újra és újra megjelentek többszörös expozíciójú felvételek, elsősorban portrék, önarcképek és aktok.
Ami Tóth György műveit kiemeli ezek sorából, az egyrészt a következetesség, amellyel a technikai lehetőségek maximális kihasználására törekedett, másrészt az a szerves kapcsolat, amely a technikai, formai megoldások és a művészben a világról kialakult kép között kialakult, amikor a dokumentarista fotózzással végképp felhagyott. Ahelyett, hogy újra és újra visszanyúlna az egyébként sokáig – egészen a rendszerváltozás időszakáig – megváltoztathatatlannak hitt valóság részleteihez, inkább szétrobbantja annak képeit. A töredékekből azután megkíséreli újra összerakni őket, illetve a néző képzeletére bízza, hogy megpróbálja a lehetetlent: a különböző mozgásfázisokból rekonstruálja a folyamat egészét, a részletekből megkísérelje összerakja a teljességet. Egyvalamiben túllép Baranyay András önarcképein: nem önmaga és a világ viszonyáról beszél, hanem magáról az emberről, a világról általában. Néhány portrétól eltekintve sötét háttér előtt jelenik meg a modell, tűnik fel, majd el, megkettőződik, többszöröződik, áttetsző fátyol lebben el a test előtt, minden sejtetés, minden ígéret, férfi szemmel nézve minden vágyakozás. És minden arról a különösen intenzív kapcsolatról beszél, amely a művész és a modell között létrejön a néhány órán keresztül tartó közös munka során. A szép testek mellett a szép szemeket keresi, sokszor nem is a test, hanem a pillantás körvonalazza azt a teret, amely az alkotó saját mozgástere is. A képek többségén egynemű fekete háttér előtt jelenik meg a test, a fekete és a fehér találkozásánál izgalmas tónusfokozatok keletkeznek, kialakul egy köztes tér a modell és a környezet között. Harminc másodperc alatt, hét vakuvillantással hétszer exponál egyetlen negatívra.
Az időszak kiemelkedő jelentőségű képei közé tartoznak a Yoko Onóról készült felvételei, amelyek elkészítésére az akkor frissen megnyílt Galéria 56-ban való 1997-es kiállítás jelentette. A galériát ugyanis Yoko Ono akkori férje, az 1971 óta az Egyesült Államokban élő Havadtőy Sámuel belsőépítész, képzőművész nyitotta meg. A házaspár Budapestre érkezvén Néray Katalintól kért szakmai segítséget, így ismerték meg a NA-NE Galériában Tóth alkotásait is. Ezután került sor a Galéria 56-os egyéni tárlatra, amelynek megtekintése után portré készítésére kérte fel a művészt Yoko Ono. Két kép született, az egyiken az oldalra néző Yoko arcán áttűnve, szinte szellemképként, tisztán kirajzolódnak John Lennon arcvonásai. Ebből akár világszenzáció is lehetett volna, ha… Yoko másnap elutazott, elvitte a képeket, állítólag azóta is New York-i lakásában függenek. Novomeszky János (1955–2004) műgyűjtőnek köszönhetően Tóth Önarcképe bekerült a San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeuma állandó gyűjteményébe, a Yoko Onóról készült portré a washingtoni Kongresszusi Könyvtárba, hét fotográfiáját pedig a Rochesterben lévő George Eastman House Internatrional Museum of Photography and Film gyűjteményébe. Ezeknek a találkozásoknak a lenyomata éppen úgy jelen van Tóth György művészetében, ahogyan megfigyelhető magánéleti fordulatainak a hatása, a hétköznapi valóság vagy éppen a nagy elődök iránti tisztelet kifejeződése. 1992-ben, Képek Amerika felfedezésének ötszázadik évfordulójára I-III. című munkája egyik darabja, a szőlőfürtbe harapó nőt ábrázoló kép a Mapplethorpe emlékére címet kapta, a 1996-os, öt képből álló Salföld-sorozatának finom szürke tónusokban megjelenő táncoló aktjai áttételesen arra a harmóniára utalnak, amely a Balaton-felvidéki, egyre több művész lakta mikrovilágban ember és természet között kialakult, a következő évben triptichont készített Édesanyám emlékére címmel. Egyre nagyobb méretben jelennek meg képei (a Galéria 56-ban egyetlen nagyméretű művet mutatott be), részben ezért egyre „ütősebbek", részben pedig azért mert a női testet a testportré egyre ellentétesebb oldalakról szemlélve mutatja be, egyre közelebbről, egyre merészebben. Az 1995-ös Lány virágcsokorral poétikus víziójával szemben ott van a csirkecombot marcangoló száj az 1998-as Kentucky Queen I-II. képein, a Maszk rejtelmessége vagy a rémült pillantás az arcot premier plánban ábrázoló Portré I-II. képpárján, az 1990-es Önarckép „női változataként" felfogható, befelé, a lélek mélységei felé pillantó Lindával szemben pedig az 1998-as torzó, a szintén közvetlen közelről ábrázolt, egyértelműen Courbet híres-hírhedt A világ közepe című festményére utaló öl, amely sötétjének sűrűségével a háttér feketéjében koncentrálódó makrokozmosz centrumaként jelenik meg.
*
Már a kilencvenes évek közepén megjelenik Tóth György néhány fotóján a szimmetria, mint rendező elv (Macska, Pillangó, Maszk, Éva III), a szimmetria jellemzi a Lolita átalakulása című 1999-es sorozat egyes darabjainak kompozícióját is. Ebben az évben születik a Szimmetria kísérlet Lindával I-II., az a negyvenöt fokkal elforgatva, hegyére állítva kiállított képpár is, amelyet a következő évben további hasonló kompozíciók követnek (Dóra I-II.), illetve olyan képek, amelyeken a kompozíció elrendeződését, a fekete fehér találkozását az átló határozza meg. Erre az átlóra feszül föl, vagy ebben az átlós irányban megjelenő fényben oldódik föl a test, mintegy összekötve a fekete és a fehér birodalmát vagy éppen a képsíkokat, a tér és az idő különböző dimenzióit (Csilla I-III., 1999, Fény I-II., Linda I-II., 1999/2000 I-II., 2000).
Már a felsorolt fotók készítésekor is használta Tóth György azt a nagyméretű vakuboxot, amelynek jelenléte 2003 utáni képei, diptichonjai és sorozatai esetében meghatározó jelentőségűvé válik, átalakítja a kompozíciót, ahogyan azt az 1999-es Black and White című kép, illetve az azonos című 2003-as képpár közötti eltérések jelzik. A vakudoboz használatával ugyanis egyrészt új módon képes konfrontálni a feketét és a fehéret, másrészt új téri viszonyokat tud teremteni, a modell és az őt körülvevő tér kapcsolatrendszere új dimenziókban jelentkezik. A modell mögött elhelyezett vakubox hol a kép felületének kisebb részét, hol majdnem az egészet kitölti, egyszerre villant a testet szemből megvilágító vakuval. A hátulról érkező fény olykor szinte teljesen megsemmisíti, darabokra szedi az alakot, ha azonban a modell az előre megkoreografált mozgás közben „kilép" pontosabban kiemelkedik a vakubox hatóköréből, akkor az elölről érkező fény formáló ereje válik erősebbé. Egyszerre létezik, két különböző térben – vagy éppen semmisül meg azok harca során. Aligha véletlen, hogy ennek a periódusnak ez egyik legfontosabb, öt darabból álló sorozatával a Rubljov című film alkotója, a pályája egész során vezércsillagot jelentő Andrej Tarkovszkij előtt tiszteleg Tóth György, újra elismételve, amit sokszor elmondott: „tőle tanultam meg harangot önteni" Kívülről befelé tekintve – mondja az egyik 2005-ös, triptichon címe. A másik címben pedig azt az alapkérdést teszi föl, amelynek megválaszolására végső soron mindegyik alkotásában törekedett: „Azt hiszitek, tudjátok, hogy mi a portré?" A kép tengelyében álló modell inkább az esendő, kiszolgáltatott embert juttatja eszünkbe, mint a szép nőt, bár éppen esendősége, kiszolgáltatottsága vállalása jelenti a személyiségében megjelenő vonzerőt, teszi őt nővé igazán. Ugyanúgy, ahogyan az 1956/ 2006 című felkötött karú, bepólyált fejű nőalakot is, amellyel úgy tudta megidézni Tóth a 20. századi magyar történelem legdicsőségesebb napjai, az 1956-os forradalom névtelen pesti hősnőit, hogy nem emeli ki őket a többiek közül és nem emeli ki abból az újra és újra széteső és újrarendezett világból sem, amelynek a közepét jelentik.
[2014]
Egyéni kiállítások
1982 Új Ikarusz. Várszínház Galéria,Budapest
1983 Arcok. Fényes Adolf Kiállítóterem, Budapest
1988 Arcok II., Fotógaléria, Budapest
1990 Pia Reyes. NA-NE Galéria, Budapest
1992 Mű-vészek. Dorottya utcai galéria, Budapest (Installáció: Bachman Gábor)
1995 TEST-TÉR. Ludwig Múzeum, Budapest
Kivonatok a TEST-TÉR kiállításból. Gromek Galéria, Győr
TEST-TÉR Kortárs Magyar Fotográfia, Martyn Múzeum,Pécs
1997 Tóth György. Galéria '56, Budapest
2000 Tóth György. Fotó Galerie Objektief, Enschede (Hollandia)
Tóth György fotográfiái. Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
2005 Tóth György. Tony Fekete szobakiállítás, Bukarest (Románia)
2006 Novomeszky János emlékére. Barabás-villa, Budapest
Új képek. Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
Tóth György. Al-Galerie, Herrenberg (Németország)
2007 Tóth György fotóművész kiállítása. Erdész Galéria és Design, Szentendre
2008 Új képek. Erdész Galéria és Design, Szentendre
2009 Testbeszéd. G13 Galéria, Budapest,
Magyar Fotográfusok Háza, Budapest,
2010 РОСФОТО, Orosz Állami Fotó Központ / Szentpétervár, Oroszország
2012 Tóth György, Új Kritérion Galéria, Csíkszereda (Miercurea Ciuc, Románia)
Válogatott csoportos kiállítások
1979 Művészeti Főiskolák Fesztiválja. Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása, Szentendre
1980 TÉNY-KÉP. Műcsarnok, Budapest
FF-80. Fotógaléria, Miskolc
II. Esztergomi Fotóbiennálé. Vármúzeum, Esztergom
1981 Művészeti Főiskolák Fesztiválja. Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása, Szentendre
Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása II. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1982 III. Esztergomi Fotóbiennálé, Vármúzeum, Esztergom
1983 Fiatal Művészek Fesztiválja, Sportcsarnok, Budapest
1984 IV. Esztergomi Fotóbiennálé, Vármúzeum, Esztergom
1985 Il nudo nella fotografia dell' Est Europa, Accademia Albertina, Torino (Olaszország)
1986 V. Esztergomi Fotóbiennálé, Vármúzeum, Esztergom
Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának kiállítása III., Ernst Múzeum, Budapest
1987 AKT-ok., Vajda Lajos Stúdió, Szentendre
Fényképek (A fotográfia150 éve), Vajda Lajos Stúdió, Szentendre
Hedendaagse honguarse fotografie, Canon Photo Gallery – Cultureel Centrum de Hoor, Amszterdam (Hollandia)
Hedendaagse ossteuropese naaktfotografie. Camera Profoto Rai, Amszterdam (Hollandia)
Ungarsk Samtidsfotografi. Museet for Fotokunet, Odense (Dánia)
1988 VI. Esztergomi Fotóbiennálé. Vármúzeum, Esztergom
Il nudo fotografico dell' Europa Orientale, Galleria Comunale D'Arte Moderna, Bologna (Olaszország)
1989 MÁS-KÉP, Ernst Múzeum, Budapest
1990 VII. Esztergomi Fotóbiennálé. Vármúzeum, Esztergom
1991 Változások „Magyar Fotográfia 91", Budapest Történeti Múzeum, Budapest
Denver II. Pajta Galéria, Salföld
Kiállítás Miles Davis emlékére, Vajda Lajos Stúdió, Szentendre
The Wall / The Fall, Colorado Photographic Arts Center, Denver (USA)
1992 XXL fotográfiák. Pajta Galéria, Salföld
Hordalék kiállítás, NA-NE Galéria, Pécs
ICI Photography Awards, National Portrait Gallery, London
ICI Photography Awards, National Museum of Foto, Film and Television, Bredford (Anglia)
1993 Magyar Fotográfiai Biennálé. Vigadó Galéria, Budapest
1994 Csoportkép. Vigadó Galéria, Budapest
1995 Kortárs magyar fotográfia, Pécsi Galéria, Pécs
A látható jelen. Ernst Múzeum, Budapest
1996 X. Esztergomi Fotóbiennálé, Balassa Bálint Múzeum, Esztergom
1997 Kortárs magyar fotográfia, Pécsi Galéria, Pécs
M. C. Escher emlékkiállítás, Miskolci Galéria, Miskolc
L'arte della fotografia contamporanea nell' Europa dell' Est, Ken Damy Gallerie, Brescia (Olaszország)
Első Alkotó Csoport Kiállítása, Magyar Intézet, Berlin (Németország)
1999 Kortárs kelet-európai fotográfiák (Válogatás a bresciai Museo Ken Damy gyűjteményéből), Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
Volt egyszer egy Cementgyár, Kortárs Galéria, Tatabánya
„Hódolat Eschernek". Néprajzi Múzeum, Budapest
Országos fotóművészeti kiállítás. Műcsarnok, Budapest
Hagyomány és művészet az elektronika korában. Galéria XXI., Budapest
2000 Száz ember száz kép. Magyar fotográfiák a huszadik századból, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
2001 Regards Croisés Hongrie-Provence. Musée des Tapisseries, Aix-en-Provence (Franciaország)
Magyartekintet, Palais Royal, Párizs (Franciaország)
2004 Erotika, Vigadó Galéria, Budapest
Szimbiózis, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
2005 NeoFoton. Művészeti Malom, Szentendre
+Műhely Akku, Budapest Galéria Kiállítóház, Budapest
2006 Kutyavilág, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
Kiválasztott fényképek, Budapest Galéria, Budapest
Eltemetett képek, 2B Galéria, Budapest
2007 Formabontók I. Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965-1984, Budapest Galéria kiállítóház, Budapest
2008 A Fénnyel rajzolt Nő, G13 Galéria, Budapest
Lélek és Test. Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével, Szépművészeti Múzeum, Budapest
2009 Rések az időben – Rések a térben. Anna Frank 80 éves, Galéria IX.
2010 BP PSYCH BP SPIRT, G13, Budapest
2010 Ritkán látott képek, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest (A Magyar Fotográfiai Múzeum anyagából)
Vízivárosi Galéria / Budapest
formELLES – La femme dénudée dans la photographie hongroise – Női formák a magyar fotóművészetben, Institut Hongrois de Paris – Párizsi Magyar Intézet
2011 [Kortársba? (Zárva)], Erdész Galéria & Design
2012 Avarn Galéria / Laguna Beach, California (USA)
Progresszív útkeresések – Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója 1977–2012, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét
2013 Magyar fotóművészet az új évezredben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
Önálló könyvek
Palotai János Tóth György Test-Terek / Body Spaces. MMA Kiadó, 2019.
Test–Tér (Body–Space). Gera Mihály szerk., Bachman Gábor előszavával. Pelikán Kiadó, Bp., 1994. (A kötetet Nádai Ferenc tervezte, mely a Szép Könyv '95 pályázaton elnyerte a legszebb művészeti könyv, illetve a Magyar Fotóművészek Szövetségének különdíját.)
Beke László–Néray Katalin: Tóth György. Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét), 2007 (Az albumot Náday Ferenc tervezte)
Tóth György. Szeifert Judit szerk., P. Szabó Ernő előszavával. Hungart Egyesület, Bp., 2009.
Könyvmegjelenések
Albertini Béla (bev.): Stúdió antológia. Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója 1977–1984. Magyar Fotóművészek Szövetsége, Bp., 1985
Gera Mihály–Török László (szerk.): 21 fotográfus. JAK füzetek 26., Magvető Kiadó, Bp., 1987
Claudio Marra–Giovanna Calvenzi: Il nudo fotografica nell'Europa dell'Est. Grafis Edizioni, Bologna, 1988
Néray Katalin: Tóth György. In.: ICI Photography Awards. National Museum of Foto, Film and Television, Bredford, 1992
Csizek Gabriella–Kincses Károly–Török András: Magyar tekintet – Regard Hongrois. Magyar Fotográfusok Háza, Bp., 2001,
Gera Mihály: Százszorkép. Az én fotógalériám. Interart, Bp., 2002
Baki Péter: Kiválasztott fényképek – Chosen Photographs. Magyar Fotóművészek Szövetsége 1956–2006. – Association of Hungarian Photographers 1956–2006. Magyar Fotóművészek Szövetsége–Magyar Fotográfiai Múzeum, 2006
Szilágyi Sándor: Neoavantgárd tendenciák a magyar fotóművészetben 1965–1984. Új Mandátum Könyvkiadó, Bp., 2007. 389-391, 400-405. p.
Baki Péter: Lélek és Test. Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével. Szépművészeti Múzeum, 2008
Progresszív útkeresések – Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója 1977–2012. Magyar Fotográfiai Múzeum, 2012
Baki Péter: Magyar fotóművészet az új évezredben. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2013
Recepció
Fábián László: Új Ikarusz. Fotóművészet, 1983. 1. sz. 35-36. p.
P. Szűcs Julianna: Arcvédelem. Fotóművészet, 1983. 4. sz. 33-37. p.
Tímár Péter: Barátok a falon. Fotóművészet, 1988. 2. sz. 22-26. p.
Mányoki Endre: A kép(-/sor/sa): beavatkozás. Tóth György elromlott (-rontott) sorozata révén és ürügyén. Fotó, 1989. 4. sz. 156-159. p.
Miltényi Tibor: AKTuális (beszélgetés). Fotóművészet, 1989. 4. sz. 34-40. p.
szerző nélkül: Stratification des Solidarites ´ la Verticale. Inter Art Actuel Québec. 1989. 33. p.
Bartha Péter Zsolt – Miltényi Tibor: Érzelmi állapot. Erato, 1990. 8. sz. 13-15. p.
Balassa Péter: A fekete mint életforma. Élet és Irodalom, 1992. június 5. 12. p.
Bojár Iván András: Mű-vészek. Magyar Narancs, 1992. június 24. 14. p.
Hegyi Zoltán: Tóth György. Volt, 1992. 2. sz. 34-39. p.
Kurdy Fehér Lajos: Fényásás. Volt, 1992. 12. sz. 64-67. p.
P. Szűcs Julianna: A lázadó művész alkonya. Népszabadság, 1992. január 14. 9. p.
Bachman Gábor: A kizökkent világ fényképésze. Fotóművészet, 1994. 1. sz. 19-30. p.
Gera Mihály: Tóth György. Fotó, 1994. 2. sz. 34-37. p.
Bojár Iván András: Aktok a Cementgyárban. Fotó, 1995. 5. sz. 34-37. p.
Gráf Ildikó: Szép nők szeretete. Esti Hírlap, 1995. május 19. 7. p.
Vadas József: A lassuló idő képei. Magyar Hírlap, 1995. május 27. 4. p.
Kincses Károly: Elmélkedés a fényképész felelősségéről. Fotó, 1995. 7. sz. 4. p.
P. Szabó Ernő: Test-tér. Élet és Irodalom, 1995. június 9. 18. p.
Szkárosi Endre: Lebegünk. Élet és Irodalom, 1995. június 30. 10. p.
Krúdy Tamás: Tóth Györgyről. Fotóművészet, 1997. 5–6. sz. 49. p.
P. Szabó Ernő: Portrait of a Lady. Budapest Style, 1997. augusztus. 47. p.
Bachman Gábor: Tóth György. Photographers International – Hungarian photography. 1997. 8. sz. 80-87. p.
Tóth Gabrie: A kizökkent világ fotósa. Magyar Nemzet, 1997. november 15. 14. p.
Snodgrass, Susan: Report from Budapest in a Free State. Art in America, 1998. november. 89. p.
szerző nélkül: Dupla portré Yoko Onoról. Fotóművészet, 1998. 1–2. sz. 8-9. p.
Bán Zsófia: Vagy-Vágy. Élet és Irodalom, 2000. június 2. 22. p.
Gera Mihály: Az én fotógalériám. Sine Morbo, 2000. 4. sz. 44-45. p.
Néray Katalin: A „Képtestépítő". Gyűjtők, 2000. 1. sz. 13-15. p.
Néray Katalin: A látványon túli látvány (Tóth György portréi). Fotóművészet, 2000. 3–4. sz. 57-61. p.
Somogyi Krisztina: Átváltozás. Oktogon, 2000. 2. sz. 141-143. p.
Ehrens, Susan: Black and White. 2001. október. 92-95. p.
I. de M.: La beauté énigmatique de Gyorgy Toth. La Provence, 2001. november 12. 4. p.
Kincses Károly: Egy Tóth hány Tóth? Népszabadság, 2001. február 22. 32. p.
Anel, Stefanie: György Tóth. Photographie, 2002. 5. sz. 10-16. p.
Bacskai Sándor: Abszolút vállalni tudom, amit csinálok. Fotóművészet, 2003. 3–4. sz. 3-23. p.
P. Szabó Ernő: Önarckín a múzeumban. Érzelmek, végzet és sors az emberi testben. Magyar Nemzet, 2003. május 16. 15. p.
szerző nélkül: Mozdulat. Playboy, 2004. április. 8. p.
szerző nélkül: Tóth György fotói Amerikában. Élet és Irodalom, 2004. április 23. 28. p.
Sor Zita: Emlékezés Novomeszky Jánosra. Fotóművészet, 2005. 5–6. sz. 141. p.
Szegő György: Akku. Fotóművészet, 2005. 5–6. sz. 37. p.
Tillai Ernő: A szimmetriáról. Fotómozaik, 2005. 11. sz. 42. p.
Máriáss, dr.: Fotók festője. Élet és Irodalom, 2006. június 30. 29. p.
Péntek Orsolya: Új képek a Mai Manóban. Magyar Nemzet, 2006. június 22. 14. p.
Wagner István: Könyves körkép. Tóth György. FotóMozaik, 2007. szeptember. 51. p.
Szarka Klára – Wagner István: Újra rekordárak a Kieselbach árverésen (Színesedik a paletta). FotóMozaik, 2007. december. 60-61. p.
Zalka Szilvia: Sejtelmesen légies testportrék. Magyar Hírlap, 2007. június 2. 18. p.
P. Szabó Ernő: Fotográfia? Folytatódik! Magyar Nemzet, 2007. augusztus 25. 15. p.
P. Szabó Ernő: Törvényes avantgárd. Magyar Nemzet, 2007. december 1. 37. p.
DrMáriás: Nők bemozdítva. Élet és irodalom, 2007. augusztus 31. 28. p.
Futó Tamás – Nádai Ferenc: Prodesign, 2007. 2-3. sz. 14-15. p.
Palotai János: Tóth György fotógrafikái. Átrajzolók. Filmvilág, 2007. október. 44. p.
Tímár Péter: Könyvespolc. Fotóművészet, 2007. 2. sz. 126. p.
Fejér Zoltán: Fénykép ötmillió felett. Műértő, 2007. december. 17. p.
szerző nélkül: Az év emberei. Hamu és Gyémánt, 2007. 4. sz. 48. p.
Kárpáti Tamás: Mint a mesében. Premier, 2008. február-március. Címlap, 108-111. p.
Radnóti Sándor: Átalakulások. Fotóművészet 2001. 1. sz. 33-37.p.
Szilléry Éva: Nagydíjas Fotóművész. Helyi Téma, 2009. április 8. 6. p.
Spengler Katalin: G13 Art gallery. The Room fashion & art, 2009. 24. p.
Szabó Noémi: Hommage á Anna Frank. Élet és Irodalom, 2009. június 12. 12, 25. p.
Lugosi László Lugo: Nem véletlen. Élet és Irodalom, 2009. június 19. 32. p.
P. Szabó Ernő: Rések a térben, az időben. Magyar Nemzet, 2009. június 25. 15 p.
Palotai János: Testbeszédek, a női identitás a mai fotóban. Balkon, 2009. 7-8. sz. 23-25 p.
Fitz Péter: Testbeszéd. A szexus Tóth György képeiben. Fotóművészet, 2009. 3. sz. 64-66. p.
Péntek Orsolya: Belső tájak arcokból és aktokból. Magyar Hírlap, 2009. október 13. 15. p.
P. Szabó Ernő: Lolita újabb átalakulásai. Magyar Nemzet, 2009. október 28. 15. p.
Szeifert Judit: Hungart-könyvek. Új Művészet, 2009. december. 15-17. p.
Fotós Szem, 2010. 1. sz. 74. p.
Pethő: Linda és Nóra. P. Szabó Ernő az aktfotózás művészetéről. Magyar Nemzet, 2010. január 23. 35. p.
P. Szabó Ernő: Fotódráma fekete-fehérben. Magyar Nemzet, 2010. március 18. 14. p.
Henrik László: Ex libris. Élet és Irodalom, 2010. május 21. 19. p.
P. Szabó Ernő: Három magyar fotótárlat nyílt Szentpétervárott. Magyar Nemzet, 2010. július 8. 15. p.
P. Szabó Ernő: Tóth György. Fotóművészet, 2010/2. 135. p.
P. Szabó Ernő: Szentpétervári fotósiker. Tóth György a Rosszfotóban – Folytatás ősszel Moszkvában. Magyar Nemzet, 2010. augusztus 23. 14. p.
P. Szabó Ernő: Világhírű fotós Csíkszeredában. Csíki Hírlap, VII. (2012) 231. sz. 7.
P. Szabó Ernő: Teljesség töredékéből. Hargita Népe, 2012. 229. sz. 7–8.
P. Szabó Ernő: A töredékekből kirakott teljesség varázsa. Magyar Nemzet, 346. 2012. december 19. 15.
P. Szabó Ernő: Új kor, új fotográfia. Magyar Nemzet, 126. 2013. május 10. 14.
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017