Életrajz
Rátóti Zoltán 1960. augusztus 19-én született Cegléden. Érettségi után sikeresen felvételizik a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1983-ban szerez színészdiplomát Horvai István osztályában. Pályakezdőként a József Attila Színházhoz szerződik, ahol 1989 novemberéig társulati tag. A régi nyár című produkcióban Törőcsik Mari mellett játszik főbb szerepet. Az előadás kimagaslóan sikeres, sokáig a műsoron marad, ez meghatározza pályája első éveit. Mindezek ellenére az angyalföldi teátrumban eltöltött hat évad főként bonvivánszerepeket hoz a színésznek, így a nagyobb drámai alakítások reményében rövid ideig szabadúszóként tevékenykedik, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződik. A Kaposvárott töltött évad (1990–1991) nemcsak a kísérletező jellegű próbafolyamatok, hanem a rendkívüli összpontosítást igénylő munkamódszer elsajátítása szempontjából is fontos állomás a pályán. 1991-től Csizmadia Tibor művészeti vezető hívására a Budapesti Kamaraszínház tagja lesz. Itt lehetőséget kap komolyabb szerepek megformálására, melyet A fehér méreg című előadással alapoz meg. 1993-ban Jászai Mari-díjat kap.
1996-tól ismét szabadfoglalkozású színész. Ez a szabadság teremti meg a lehetőségét annak, hogy eljátssza a később szakmai elismerést hozó Shylock és a pályakezdéstől vágyott Peer Gynt szerepét. A velencei kalmárban nyújtott alakításáért az 1997–1998-as évadban megkapja a Színikritikusok Díját.
Rátóti Zoltán 2002-től az új Nemzeti Színház tagja lesz, ahol – többek között – Hontalan Ivánként (A Mester és Margarita, 2002) alakít emlékezeteset.
Már a pálya kezdetétől megmutatkozik benne az önálló színpadi szereplés vágya, így korán jelentkezik (1987) Csoóri Sándor verseiből összeállított esttel. Háy János íróval A bogyósgyümölcskertész fia című novellaválogatás színházi adaptációjával (2004) találja meg a közös hangot, amely aztán valóban gyümölcsöző munkakapcsolatot eredményez, hiszen 2007-ben újabb önálló est jön létre a szerző művének adaptációjából (Házasságon innen és túl).
Rátóti Zoltán az ezredfordulótól nemcsak színészi, hanem rendezői feladatokat is vállal, így színpadra állítja Oscar Wilde Bunbury című komédiáját (2000), Karinthy Ferenc Dunakanyar című színművét (2001), illetve több Molnár Ferenc egyfelvonásost is. Háy János szövegei rendezőként is foglalkoztatják Rátótit, így születik a Vasárnapi ebéd című előadás (2012).
A színházról alkotott önálló elképzelései kristályosodnak ki a Csiky Gergely Színház igazgatói posztjára benyújtott pályázatában. Rátóti Zoltán 2010-től (2014-től meghosszabbítva) vezeti a kaposvári teátrumot.
2012-től rendes tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, 2014-től vezetője a Színházművészeti Tagozatnak. 2015-ben Érdemes Művész elismerésben részesül.
Az életrajzot összeállította: Takács Ágnes [2016]
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Életrajzi adatok
Cegléd, 1960. augusztus 19.
Tanulmányok
1978–1983: Színház- és Filmművészeti Főiskola, mestere: Horvai István
Társulati tagság
1983–1989: József Attila Színház
1990–1991: Csiky Gergely Színház (Kaposvár)
1991–1996: Budapesti Kamaraszínház
1996, 1999–2002: szabadúszó színész
2002–: Nemzeti Színház
2010–2016: Csiky Gergely Színház, igazgató (Kaposvár)
2017–: Nemzeti Színház
Művészeti szervezeti tagságok
2012–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag; 2014–: Színházművészeti Tagozat, tagozatvezető
Munkásság
Munkásság
„Alaptulajdonságomnak érzem, hogy türelmetlen vagyok, mindent rögtön akarok, pedig életem – életeim – fontos történései mindig türelmességre kényszerítettek, ki kellett várnom, sokszor éveket, amíg az álomtól, az álmodozástól megérkezem a megvalósulásig." – mondja Rátóti Zoltán a 2014. szeptember 19-én elhangzott akadémiai székfoglalójában. A türelemre kényszerítő körülmények a kezdetektől fogva kísérik a színész pályáját.; Tovább...
Munkásság
Takács Ágnes: Rátóti Zoltán színművész
Megérkezni a megvalósulásig
„Alaptulajdonságomnak érzem, hogy türelmetlen vagyok, mindent rögtön akarok, pedig életem – életeim – fontos történései mindig türelmességre kényszerítettek, ki kellett várnom, sokszor éveket, amíg az álomtól, az álmodozástól megérkezem a megvalósulásig." – mondja Rátóti Zoltán a 2014. szeptember 19-én elhangzott akadémiai székfoglalójában. A türelemre kényszerítő körülmények a kezdetektől fogva kísérik a színész pályáját.
Rendkívül fiatalon, első próbálkozásra nyer felvételt a Színművészeti Főiskolára, Horvai István osztályába. A tanulóévek alatt a különleges tehetségű színészpalántákból[1] összetartó közösség formálódik. Színészdiplomával a kezükben együtt gondolkodnak a jövőről, így Rátóti is bízik az összetartozásuk erejében, s abban, hogy a pályájuk kezdetén együtt maradhatnak.[2] A szerződtetések felülírják az álmokat: az osztály egy része a Vígszínházban kezdheti meg a munkát, míg Rátóti Zoltán a József Attila Színházba kerül. Az osztályvezető Horvai István útravaló szavai azonban már a pálya kezdetén türelemre intik a színészt.[3]
Az angyalföldi teátrum Iglódi István rendező sikerdarabjaiban épít a fiatal színészre. Kezdetben Miklóst testesíti meg Törőcsik Mari partnereként A régi nyár című operettben. A feladattal sikeresen birkózik meg, alakításának kritikusi fogadtatása rendkívül pozitív.[4] A József Attila Színház akkori zenés színházi szerepeit főként muzikális alkatának, ügyes mozgásának köszönheti. Ugyanitt drámai főszerepet is kap – szintén Iglódi István rendezésében –, sikerrel alakítja Jim Mahoney-t Bertolt Brecht Mahagonny városának tündöklése és bukása című darabjában. Richmond grófjának megformálójaként (III. Richárd) találkozik William Shakespeare szövegével, amely kihívásnak a szakmai sajtó szerint szintén megfelel. Bár a kritika elismerően nyilatkozik a pályakezdő színész alakításairól, továbbá nagy színészegyéniségektől tanulhat az évadok során, ő mégis úgy érzi, hogy a József Attila Színház kínálta szerepekben nem mutathatja meg kellőképpen a tehetségét, s nincs eléggé a színházi élet fősodrában.[5]
A tehetség megmutatásának vágya első önálló estjének összeállításában is tetten érhető. Párbeszéd a sötétben címmel Csoóri Sándor műveiből (szerelmes versek, prózarészletek, Kerekasztal-beszélgetés a békákról) szerkeszt Selmeczi György zenéjével kísért előadást. A kritika nemcsak a válogatás érzékenységére figyel fel, hanem arra is, hogy milyen hitelesen szól a színésztől a Csoóri-szöveg, a költőtől kölcsönzött mottót („száz felé indulásom: / egyetlen indulás csak") pedig egyfajta önértelmezésnek tekinti.[6]
A József Attila Színházban eltöltött évadok során a bonviván-szerepek hozta siker nem elégíti ki a fiatal színészt, skatulyát érez kialakulni maga körül, így – bár még nincs hová mennie – az indulás mellett dönt. 1989-ben Rátóti Zoltán távozik az angyalföldi teátrum társulatából.[7]
Rátóti rövid ideig szabadúszóként tevékenykedik, majd 1990-ben a Csiky Gergely Színház társulatához szerződik. A kaposvári teátrumnál eltöltött idő – rövidsége ellenére – rendkívül meghatározó a színész számára, sokat alakít felfogásán a próbafolyamatot illetően. Addigi bevallottan görcsös szerepmegközelítését oldja a kísérletező jellegű munkamódszer. Rátóti – saját bevallása szerint – Babarczy László és Bezerédi Zoltán segítségével önfeledten, hibától való rettegés nélkül valóban megtanul próbálni.[8] A kaposvári évadban Rátóti megtestesíti Higginst a Babarczy László rendezte My Fair Lady című musicalben. A bonviván-skatulyától tartva örömmel formálja meg e karakterszerepet. A vidéki „elitszínház" kísérletező munkamódszerének oldott légköre ellenére nagyobb drámai szerepeket nem hoz a színész szármára, így egy évad után elszerződik a teátrumtól.
1991-ben enged Csizmadia Tibor művészeti vezető hívásának és csatlakozik a Budapesti Kamaraszínház társulatához. A Dér András rendezte A fehér méreg című előadás megteremti a lehetőségét annak, hogy Rátóti az eddig eljátszott szerepeihez képest új oldalát mutathassa meg a színpadon. A pálya szempontjából ez a produkció annak ellenére fontos, hogy sem kifejezetten elismerő kritikát nem kap, sem nem marad sokáig műsoron.[9] A Budapesti Kamaraszínház azonban a megszokottól eltérő, kidolgozottabb karakterek mellett az izgalmas és különböző rendezői koncepciókkal való megismerkedést is magával hozza. Hectort testesíti meg a Ruszt József rendezte Troilius és Cressidában (1992), Bicska Maxit játssza Csizmadia Tibor által színre vitt Koldusoperában (1993). Ebben az időszakban dolgozik együtt Gábor Miklóssal, Alföldi Róberttel és Jordán Tamással is. A karakterszerepek sikeres megformálását nem csupán a kritika értékeli, hanem megkapja első kitüntetését is. Rátóti Zoltán 1993-ban Jászai Mari-díjban részesül. Algernon Moncrieff megformálása a Bunbury című előadásban[10] azért is meghatározó a pályán, mert később rendezőként ezt a művet állítja először színpadra a Szigligeti Színházban Szolnokon[11]. A nagyobb szabadság érdekében 1996-ban elhagyja a Budapesti Kamaraszínház társulatát és ismét szabadfoglalkozású színész lesz. „Visszaadtam a szerepeket, és úgy gondolom, hogy egy színházban ezt nem lehet büntetlenül csinálni. (…) Ha színigazgató lennék, én is nagyon nehezen tolerálnám ezt, hiszen társulati tagként a színésznek kutya kötelessége eljátszani, amit ráosztanak. Azért is mentem el, mert nem akartam megvárni, hogy később büntetésből ne kapjak szerepet."[12]
A szabadúszás immár nem a bizonytalanságot rejti magában, épp ellenkezőleg, szereplehetőségeket hoz magával, illetve találkozásokat olyan rendezőkkel, akikkel ez idáig nem volt mód együtt dolgozni. Rátóti játszik a Játékszínben, a Madách és a Radnóti Színházban, valamint a szolnoki Szigligeti Színházban is; olyan rendezőkkel próbál, mint Makk Károly, Kerényi Imre, Valló Péter és Schwajda György. Az 1997/1998-as évad középpontjában kétségkívül Shakespeare A velencei kalmár című műve áll, melyet két rendezővel is próbál és két szerepben is játszik ekkor a színész. Először Bassaniót alakítja Schwajda György rendezésében a szolnoki Szigligeti Színházban, majd rendhagyó szereposztásban Shylockot testesíti meg Alföldi Róbert színpadi adaptációjában a Tivoli Színházban. Ez utóbbi előadás rendkívül pozitív kritikai visszhangot kap.[13] A színész Shylockja olyannyira hiteles, hogy az évadban elnyeri a legjobb férfialakításért járó Színikritikusok Díját.[14]
Rátóti Zoltán 2002-ben köteleződik el ismét, az új Nemzeti Színház tagja lesz. A Peer Gynt címszerepét játszhatja el Kai Johnsen rendezésében, amellyel a pálya elejétől vágyott szerepálma teljesül (2002). Rátóti művészetének mintegy ars poéticája Peer Gynt karaktere, erre nemcsak a próbafolyamat során hívja fel a figyelmet, hanem később akadémiai székfoglalóját is az ibseni dráma gondolatiságára fűzi föl. Az önmagát kereső Peer és az önmagát kereső színész párhuzama adja alapját Rátóti karakterértelmezésének. „Peer egész életén át önmagát keresi, kutatja, hogy mire vagyunk hivatottak és mi a rendeltetésünk. Magánemberként számomra is fontos, mit ismerünk fel küldetésünkből, és abból mit valósítunk meg. Úgy közelíthetjük meg legkorszerűbben a darabot, ha feltesszük a kérdést: mennyire vagyunk elveszejtve önmagunk által?"[15] A Nemzeti Színház nemcsak a szerepálmot teljesíti be, hanem társulatával nívót ad az itt eltöltött éveknek.[16] Fontos, a teátrum meghatározó előadásaiban vállal szerepet a színész. Így testesíti meg Hontalan Ivánt a Szász János rendezte A Mester és Margarita című produkcióban. Rátóti itt ismét együtt dolgozik Jordán Tamással, a Civilruhás szerepét ölti magára Hamvai Kornél Az ötödik pecsét című darabjában (2006).
Vendégművészként továbbra is enged a hívásoknak, a fontos (szerep)találkozások újabb állomásai lehetnek színészi fejlődésének. Fjodor Protaszovot alakítja a Tordy Géza rendezte Élő holttest című előadásban (2006), valamint ismét eljátssza Higginst a My Fair Ladyben, Funtek Frigyes színrevitelében (2008).
Az önálló útkeresés során szintén meghatározó a találkozás Háy János íróval, akivel A bogyósgyümölcskertész fia című novellaválogatás színpadi adaptációjánál (2004) találja meg a közös hangot. Ez valóban gyümölcsöző munkakapcsolatot eredményez, hiszen 2007-ben újabb önálló est jön létre (Házasságon innen és túl). Háy szövegei rendkívül hiteles megszólaltatóra találnak Rátótiban, s ezt a kritika is elismeri.[17]
Rátóti Zoltán 2010-ben sikerrel megpályázza a Csiky Gergely Színház igazgatói posztját, mely a pálya elején Kaposvárott töltött évad fontosságát is aláhúzza. Rátóti pályázata megmutatja, hogy teljes egészként tekint a színházra, egyik legfontosabb vezetői feladatának a befektetett energia megbecsülését, a tehetséggel való felelős bánásmódot tartja. Megfogalmazza igazgatóként felelősségét az előadást létrehozó közösségért, a társulatért mint egészért, és az ezt alkotó egyénekért is. A színházi munka középpontjába a színészt állítja, a színészi tehetséggel való felelősségteljes bánásmódot kulcsfontosságúnak tekinti.[18] Nemcsak a színész, hanem a tapasztalt, sokat megélt színházi ember gondolatai is ezek. Rátóti kinevezését 2014-ben meghosszabbítják a kaposvári teátrum élén, majd 2015-ben Érdemes művész kitüntetésben részesül.
Az álmoktól a megvalósulásig türelemmel, ugyanakkor állandó, bátor útkereséssel lehet eljutni, s erre hívja fel a figyelmet Rátóti Zoltán többet idézett akadémiai székfoglalójában is. „Milyen különös, önmagamat kerestem egy örökké önmagát kereső szerepben, aki folyvást letér az útjáról és igazi önmagát egójával téveszti össze. Önmagamat méregettem a szerep erényein és gyarlóságain keresztül. A szerep vizsgálata egyben a színész önvizsgálata. A kérdések addig ismétlődnek, amíg a válasz meg nem születik: mi az ember, mi az „én", lehet-e valaki önmaga, mi a hivatásom, ki vagyok én."
[2017]
[1] Bardóczy Attila, Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Méhes László, Rónaszegi Judit, Rudolf Péter, Töreky Zsuzsa. (http://szfe.hu/hu/osztalyok/osztaly-adatlap/193)
[2]„(…) szeretném, ha egy régi, közös álmunk megvalósulhatna: az osztályunk, a sokat emlegetett jó közösség együtt kíván dolgozni. Még nincs minden pontosan összerakva, de valami már látszik a távolban… Közösen szeretnénk játszani. Hogy hol, mikor, mit, azt még nem tudjuk biztosan. De akarjuk." Hortobágyi Zoltán: A pálya elején – Világot jelentő deszkák, Nógrád, 1983. 08. 07.
[3] „A főiskola végén azzal engedett el, hogy türelmesnek kell lennem. Akkor ez nagyon rosszul esett, hiszen frissen végzett fiatal színész voltam, és nem értettem, miért kellene várnom. De Horvai tisztában volt az alkatommal, és tudta, idő kell, mire megtalálnak a nekem való szerepek. Akkor nagyon sokat lázadoztam ellene, de utólag hálás vagyok neki, hogy kitartásra nevelt." Hermann Irén: Horvai „Rosta" bácsi. Tanítványai Horvai Istvánról. Zsöllye, 2003. január.
[4] „Elfogódottságnak szikrája sincs játékában. (…) A szélsőséges szituációkat ügyesen visszafogja, nehogy harsánnyá váljanak. (…) Rátóti Zoltán végzős hallgató élete első főszerepét játssza a József Attila Színházban, A régi nyár kicsit esetlen kamasz bárójaként." Kriszt György: Magas a mérce…, Pesti Műsor, 1983. 05. 04.
[5] „Utólag úgy látom, hogy a József Attila Színház jó iskola volt, máshol valószínűleg nem kaptam volna ennyi feladatot és megterhelést. (…) Így is tisztában voltam vele: ott kétszer kell megfutni ugyanazt a kört, hogy észrevegyenek. De nagyszerű partnerekkel játszhattam: Törőcsik Marival, Garas Dezsővel, Andorai Péterrel, s ez három-négy évig inspirált." Magyar Judit Katalin: Önmagamnak megfelelni – beszélgetés Rátóti Zoltánnal. Színház, 1993. június
[6] „Gondos körültekintéssel szerkesztett összeállítás, amelynek emelkedő íve érzelmet és értelmet együtt emelt a magasba. Hosszan tartó taps volt a hála. (…) Rátóti Zoltán szép beszéddel, Csoóri lírájának kiérlelt tolmácsolásával ajándékozott meg bennünket és kellemes énekhangon előadott dalokkal. Nyilván önmagára is igaznak találja azt a költőtől kölcsönzött két sort, amelyet mottóként választott: »…száz felé indulásom: / egyetlen indulás csak«." Pest megyei Hírlap, 1987. 10. 28.
[7] „(…) negyedévesen már eljátszottam egy szép bonvivánszerepet Törőcsik Mari mellett A régi nyárban. Nagyon élveztem, de utána sokáig nem tudtam kikecmeregni a snájdig pozitív hős címkéjű skatulyából. Mikor hat év múltán még mindig nyílt tekintetű ifjakat meg igazmondó juhászokat alakítottam, távoztam" Stuber Andrea: A néhai igazmondó juhász, Népszava, 1993. 04. 16.
[8] „(…) Igazából Kaposváron tanultam meg próbálni. Azelőtt görcsös voltam, mindig meg akartam felelni valaminek. Mindenféle mással foglalkoztam próba közben – elsősorban a magam hiúságával. Kaposváron jöttem rá, hogy a próbának nem kell látványosnak lennie. Mindig szégyenkeztem, ha valami nem jól ment; Babarczy Lászlótól és Bezerédi Zoltántól tanultam meg, hogy az ember hibázhat is, nem lehet mindig tízest lőni. Olyan kapukat, zsilipeket nyitott meg bennem ez a »kirándulás«, amelyek azelőtt zárva voltak. Le tudtam vetkőzni a szégyenérzetem, és mertem lazán, teljesen oda nem illő dolgokat is kipróbálni, mert nem járt érte büntetés. Euforikus próbák voltak ezek, ha lehet erre ezt a kifejezést használni. Ez nem azt jelenti, hogy azóta egyáltalán ne lennének kétségeim, vagy görcseim, de fontos megnyílás volt."Magyar Judit Katalin: Önmagamnak megfelelni – beszélgetés Rátóti Zoltánnal. Színház, 1993. június
[9]„Nem arattunk vele kirobbanó sikert, hiszen csak tizennégyszer adtuk elő, de itt tökéletesen más lehettem, mint eddig: egy borostás, részeges, érzéketlen állat." I.m.
[10] Wilde, Oscar: Bunbury, 1995. január 7., Budapesti Kamaraszínház a Józsefvárosban, r.: Gábor Miklós.
[11] Oscar, Wilde: Bunbury - The Importance of Being Earnest, 2000. december 1.. Szigligeti Színház (Szolnok).
[12] „Shakespeare Shylockja A velencei kalmárban – magyar színpadon – tán soha nem volt ennyire megrendítő, elgondolkodtató, sokkoló hatású, mint Rátóti Zoltán megformálásában a Tivoli Színházban." Bóta Gábor: Egy színész két szerepben. Magyar Hírlap, 1998. 01. 08.
[13] Módos István: Nincs recept egyetlen szerephez sem. Képes Európa, 1998. 09. 16.
[15] Szederkényi Éva: Sejtések és megmérettetések. Heti Válasz, 2002. 10. 04.
[16] „A társulatban olyan erők vannak, hogy több évadra biztosítani lehetne a ragyogó előadások sorát. számomra rang a Nemzeti Színház tagjának lenni. (…)" Ditzendy Attila: Színész a múlt századból. Magyar Nemzet, 2002. 10. 18.
[17] „Profi színész, aki a század követelményeinek megfelelően tudja megnyerni és maga mellé állítani a közönséget." Napló, 2005. 12. 27.
[18] „A színház az emberi lélek műhelye. Ez a közösség ősi céh törvények alapján működik az előadás létrehozásában. Az egész társulat harmonikus életéhez tartozik mindenki, aki részt vesz az előadásban: az ügyelő, a fodrász, a szabó, a díszletfestő, a világosító, a díszítőmunkás, a jegyszedő és a portás. És ennek a műhelynek a középpontjában a színész áll. Itt az anyag a színész. A színész anyaga önmaga, ezért elengedhetetlen, hogy a színészek munkáját évekre előre megtervezzük. Befektetés nélkül semmilyen eredmény nem várható, ezért a színészi tehetséggel való felelősségteljes bánásmódot kulcskérdésnek tartom ahhoz, hogy igazi színházi közösség létrejöjjön és büszkén mondhassuk pár év múlva, hogy országos rangú színházat hoztunk létre." Rátóti Zoltán igazgatói pályázata a Csiky Gergely Színház (Kaposvár) vezetésére: http://kapos.hu/static/dokumentumtar/0000000044 (5. o.) (2016. 03. 25.)
Válogatott színházi szerepek
Miklós; Békeffy István: A régi nyár, József Attila Színház, 1983. február 26., r.: Iglódi István
Jim Mahoney; Brecht, Bertolt: Mahagonny városának tündöklése és bukása, József Attila Színház, 1983. december 17., r.: Iglódi István
Richmond grófja; Shakespeare, William: III. Richárd, 1984. március 17., József Attila Színház, r.: Iglódi István
Boccaccio; Suppé, Franz von; Boccaccio, Giovanni; Zell, Friedrich (Walzel, Camillo); Genée, Richard: Boccaccio, 1986. szeptember 19., Gárdonyi Géza Színház (Eger), r.: Iglódi István
Fenek Jenő; Békeffy István; Stella Adorján: Janika, 1989. december 7., Játékszín, r.: Berényi Gábor
Gróf Vécsey László; Buday Dénes; Szilágyi László: Csárdás, 1990. november 30., Csiky Gergely Színház (Kaposvár), r.: Bezerédi Zoltán
Miltenberger; Fassbinder, Rainer Werner: A fehér méreg, 1991. április 5., Budapesti Kamaraszínház Asbóth utcai Kisszínpad, r.: Dér András
Henry Higgins; Lerner, Alan Jay (Shaw, George Bernard műve alapján): My Fair Lady, 1991. november 8. Csiky Gergely Színház Kaposvár, r.: Babarczy László
Florion Ardent; Jókai Mór: A hulla férje, 1991. szeptember 28., Budapesti Kamaraszínház, r.: Csizmadia Tibor
Frank Scarron; Sternheim, Carl, 1992. március 22., Radnóti Színház, r.: Jordán Tamás
Hector; Shakespeare, William: Troilus és Cressida, 1992. november 9., Budapesti Kamaraszínház - Kiscelli Romtemplom, r.Ruszt József
Macheath kapitány, ismertebb nevén Bicska Maxi; Brecht, Bertolt: Koldusopera, 1993. május 8., Bu: dapesti Kamaraszínház a Kiscelli Romtemplomban, r.: Csizmadia Tibor
Algernon Moncrieff; Wilde, Oscar: Bunbury, 1995. január 7., Budapesti Kamaraszínház a Józsefvárosban, r.: Gábor Miklós
Max; Sherman, Martin: Hajlam, 1996. február 3., Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió, r.: Alföldi Róbert
Bassanio; Shakespeare, William: A velencei kalmár, 1997. október 3., Szigligeti Színház (Szolnok), r.: Schwajda György
Shylock; Shakespeare, William: A velencei kalmár, 1998. április 4., Budapesti Kamaraszínház - Tivoli Színház, r.: Alföldi Róbert
Akhilleusz; Euripidész: Iphigeneia Auliszban, 1998. november 16., Radnóti Színház, r.: Valló Péter
A második Ádám; Madách Imre: Az ember tragédiája, 1999. október 23., Madách Színház, r.: Kerényi Imre
Maxim de Winter; Maurier, Daphne du: A Manderley ház asszonya, Játékszín, 1999. december 9., r.: Makk Károly
Heathcliff; Brontë, Emily; Schwajda György: Üvöltő szelek, 2000. január 28., Szigligeti Színház (Szolnok), r.: Schwajda György
Peer Gynt; Ibsen, Henrik: Peer Gynt, 2002. október 18., Nemzeti Színház (Budapest), r.: Johnsen, Kai
Hontalan; Bulgakov, Mihail Afanaszjevics: A Mester és Margarita, 2005. árpilis 1., Nemzeti Színház (Budapest), r.: Szász János
Fjodor Protaszov; Tolsztoj, Lev Nyikolajevics: Élő holttest, 2006. október 14., Budapesti Kamaraszínház - Tivoli Színház, r.: Tordy Géza
Civilruhás; Hamvai Kornél: Az ötödik pecsét, 2006. november 16., Nemzeti Színház (Budapest), r.: Jordán Tamás
Henry Higgins; Shaw, George Bernard: Pygmalion, 2008. december 6., Győri Nemzeti Színház, r.: Funtek Frigyes
Ádám; Madách Imre: Az ember tragédiája, 2011. június 1., Szegedi Szabadtéri Játékok, r.: Vidnyánszky Attila
Rendezések
Oscar, Wilde: Bunbury - The Importance of Being Earnest, 2000. december 1.. Szigligeti Színház (Szolnok).
Karinthy Ferenc: Dunakanyar, 2001.május 5., Komédium (Budapest)
Háy János: Vasárnapi ebéd, 2012. május 3., Budapesti Kamaraszínház – Tivoli
Molnár Ferenc: Egy, kettő, három, 2014. február 7., Csiky Gergely Színház (Kaposvár)
Molnár Ferenc: Az ibolya, 2014. február 7., Csiky Gergely Színház (Kaposvár)
Önálló estek
Csoóri Sándor: Párbeszéd sötétben – versek (1987)
Czakó Gábor: 77 magyar rémmese (1988)
Háy János: A bogyósgyümölcskertész fia (2004)
Háy János: Házasságon innen és túl (2007)
Hamvas Béla: A bor filozófiája (2010)
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
Recepció (válogatás)
Hortobágyi Zoltán: A pálya elején – Világot jelentő deszkák. Nógrád, 1983.08.07.
Kriszt György: Magas a mérce…, Pesti Műsor, 1983.05.04.
Pest megyei Hírlap, 1987.10.28.
Stuber Andrea: A néhai igazmondó juhász, Népszava, 1993.04.16.
Magyar Judit Katalin: Önmagamnak megfelelni – beszélgetés Rátóti Zoltánnal. Színház, 1993. június.
Bóta Gábor: Egy színész két szerepben. Magyar Hírlap, 1998.01.08.
Bogácsi Erzsébet: A rendszeretet szenvedélyei. Rátóti Zoltánnal bizalomról és önbizalomról. Népszabadság, 1998. 06. 13.
Módos István: Nincs recept egyetlen szerephez sem. Képes Európa, 1998.09.16.
Metz Katalin: Skatulyák előtt és után. Napi Magyarország, 1999. 06. 22.
Szederkényi Éva: Sejtések és megmérettetések. Heti Válasz, 2002.10.04.
Ditzendy Attila: Színész a múlt századból. Magyar Nemzet, 2002.10.18.
Hermann Irén: Horvai „Rosta" bácsi. Tanítványai Horvai Istvánról. Zsöllye, 2003. január.
Napló, 2005.12.27.
Rátóti Zoltán igazgatói pályázata a Csiky Gergely Színház (Kaposvár) vezetésére: http://kapos.hu/static/dokumentumtar/0000000044 (5. o.) (2016. 03. 25.)
https://kritikusceh.wordpress.com/szinikritikusok-dija/19971998-2/ (2016.03.25.)
[2017]
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017