Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
    Tagozatok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • magyar English [Beta]
Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • magyar English [Beta]

format.option.empty_header
125243
MMA15649

 
Galéria >
 

Életrajz

Életrajz

Bella István
Kossuth-díjas költő
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7.
Budapest, 2006. április 20.
Az MMA posztumusz tiszteleti tagja 


Tovább...

Életrajz

  • Életrajz
  • Díjak

Bella István 1940. augusztus 7-én született Székesfehérváron, Joó Sarolta és Bella István gyermekeként. Ugyan a királyi város a szülőhelye, ám a közeli falu, Sárkeresztúr a gyermekkor valódi helyszíne.

Édesapja kántortanító volt, a falu elismert személyisége. A gyerekkori idillnek azonban csakhamar vége szakadt: a II. világháború tragikus következményeket hozott a családnak. Idősebb Bella István karpaszományos tizedesként vonult be a hadseregbe, és kisújszállási hadifogságba esése után, 1944 novemberét követően meghalt. Halálának körülményei máig tisztázatlanok. A költő egyik legfontosabb verse, a Halotti beszéd ennek a korai, tragikus élménynek is emléket állít. Az apahiány haláláig kísérte. Ugyanakkor tudjuk, hogy özvegyen maradt édesanyján kívül többen is fölkarolták. Például sárkeresztúri tanítónője, Ünnep Margit, akihez ugyancsak szól egy emlékezetes verse. Hasonlóképpen Tanka János, aki tanító és költő volt, s aki Bella István első irodalmi lépéseit egyengette.

Még csak 14 éves volt, amikor első verse megjelent a Fejér megyei napilapban. Középiskolás éveit a székesfehérvári József Attila (ma ciszterci) Gimnáziumban tölti. Ebben az időben a család igen nehéz körülmények között él. Anyja betanított munkásként dolgozik, az ő fizetése és a nagymama özvegyi nyugdíja a megélhetés alapja. Már a sárkeresztúri diákkorban Bella István kezébe kerül az Irodalmi Újság, a Csillag és az Új Hang. A gimnáziumban egyre inkább elmélyül irodalmi érdeklődése. 1956-ben ő is a forradalom hatása alá kerül, és verset is ír, de – szerencséjére – nem közlik. Több megmozdulásban is részt vesz,  pl. Csórra élelmiszert visz, és gyűjt a Pesten küzdőknek is.
Mindennek következtében először nem veszik föl az egyetemre, később azonban megkezdheti tanulmányait az ELTE magyar-könyvtár szakán.  Diplomát azonban nem szerez.  Egyre közelebb kerül az irodalmi élethez, s a 60-as években részese a Tiszta szívvel c. antológiának. Versei többek között az Új Írásban és a Napjainkban jelentek meg abban az időben. Csakhamar – Kabdebó Lórántnak köszönhetően – kialakult a Hetek elnevezésű csoport, amelynek Bellán kívül Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon lett a „tagja". Az ő számukra a József Attila-i hagyomány épp oly fontos, mint a közvetlen elődjüknek és kortársuknak is tekinthető Illyés Gyula, Nagy László, Juhász Ferenc vagy Csoóri Sándor lírája, gondolatvilága.

Bella István első verseskötete, a Szaggatott világ 1966-ben jelent meg. Utána két évig Lengyelországban volt ösztöndíjas, s ez a korszak különösen közel hozta a lengyel irodalomhoz. Mindez műfordításokban is megnyilvánult. Legjelentősebb ilyen jellegű munkája Adam Mickiewicz Ősök c. művének fordítása.
Saját költői világában a hetvenes évek közepéig a dalforma az uralkodó, később aztán a töredezettebb, kihagyásos szerkezet is megjelenik műveiben.
A fentiekben felsorolt munkái mellett megemlítendő, hogy a rendszerváltás után könyvkiadással is foglalkozott, a Beza Bt keretein belül. Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, és halála után 2008-ban róla nevezték el a Bella István díjat.     

 

Az életrajzot összeállította: Bakonyi István  [2013]  

_________________________________________________                 

Életrajzi adatok
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7.
Budapest, 2006. április 20.

Tanulmánoyk
1954–1958: József Attila Gimnázium, Székesfehérvár
1959–1964: ELTE, magyar-könyvtár szak (diplomát nem szerzett)

Munkahelyek
1958–1959: Fővárosi Vízművek, gépápoló
1960: Budapesti Konzervgyár, segédmunkás
1961–1962: Erőmű Beruházási Vállalat, kultúrgondnok
1964–1965: ELTE, könyvtáros
1965–1969: Ganz Mávag, könyvtáros
1969–1970: Magvető Könyvkiadó, 4 órás szerkesztő
1971–1975: Hírlapkiadó Vállalat, (üzemi lapos újságíró)
1975–1977: Papíripari Vállalat, népművelő, újságíró
1977–1990: Lapkiadó Vállalat, Új Írás, munkatárs, rovatvezető
1990–1991: Aranylapok Kiadói Kft, Élet és Irodalom, munkatárs
1994–2000: Magyar Napló, munkatárs

Művészeti szervezeti tagság
Magyar Írószövetség, választmányi tag, a lírai szakosztály vezetője
Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja (később Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete), tag
1996–2006: Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja
Magyar Újságírók Országos Szövetsége, tag


_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 

 

Munkásság

Munkásság

Az ilyen életmű alkalmas arra, hogy szétszabdalt korunkban az egymásnak feszülő indulatok is csituljanak, hogy a szót érteni akarók ne távolodjanak el egymástól végérvényesen.;
Tovább...

Munkásság

  • Pályakép

Bakonyi István: Bella István költő

Bár Bella István Székesfehérváron született, eszmélni Keresztúron kezdett. Ott, ahol hiába várta a második világháborúban eltűnt apját, s ott, ahol anyja egyedül nevelte a hadiárvát. És ott, ahol a legendás tanítónő, a versbe emelt Ünnep Margit tanította a betűvetésre.

A Kossuth-díjat még időben megkapta. Időben, hiszen az Úr korán magához szólította. Azt hiszem, hogy életműve így sem torzó. Kerek és egész. Korának hű lenyomata. Mint ahogy a Hetekhez tartozók közül immáron Ratkó Józsefé, Kalász Lászlóé vagy Raffai Saroltáé. És jó, hogy Ágh István, Buda Ferenc és Serfőző Simon még köztünk van. S ha már erről a csoportról szó esett: természetesen mind a heten saját útjukat járták és járják, de jó tudni, hogy a széteső világban ilyen együvé tartozások is akadnak. Hitben, hűségben, a minőség eszményében rokonok ők mindahányan.

Közülük talán Bella István a „legköltőibb" költő. Nem írt regényt, novellát, esszét. Nála a vers szinte egyeduralkodó. Igaz, lefordította a lengyel romantika remekét, Adam Mickiewicz Ősök című művét, de a drámában is költő maradt. Mint ahogy egyéb műfordításaiban is. És az is igaz, hogy van színdarabja is Margit-passió címmel, de ott is költő maradt egy olyan korban, amelyben másfajta „trendek" érvényesülnek inkább. Az ő lírai életműve arra bizonyíték, hogy nincs olyan idő, amelyben ne lenne szükségünk a lélektől lélekig ható szó erejére. Arra, ami szinte kimondhatatlan. És arra is bizonyíték minden tollvonása, hogy a hagyomány és a modernség nem kijátszható egymás ellen. Gyakran archaikus nyelven szólt rendkívül korszerűen, kötött dalformában vallott a legújszerűbb dolgokról.

Az 1966-os első kötet, a Szaggatott világ idejétől a halálig tart ez a költői út. Már idejekorán fölfigyelt a kritika Bella kivételes tehetségére, a József Attila nevével fémjelezhető lírai világ folytatására, s ugyanígy a Hetek számára különösen fontos Illyés-, Nagy László vagy éppen Juhász Ferenc-életmű termékeny hatásaira. Ez az életmű is jelzi, hogy a magyar költészet történetében különösen fontos a folytonosság, és vele együtt természetesen az állandó megújítási szándékok sora is. Az ilyesfajta költő mindig azt keresi, hogy miként lehet tájékozódni és eligazodni a történelem és a társadalmi lét útvesztőinek valóságában. Miként lehet helytállni a múló időben, fölvállalván az elődök tapasztalatait, s azokat fölhasználván építeni új erkölcsi és művészi világot. Miként társait, Bella Istvánt is jellemzi a legnemesebb értelemben vett népben és nemzetben gondolkodás, miközben az alanyban és állítmányban helytállás is természetes a számára…

Az ilyen életmű alkalmas arra, hogy szétszabdalt korunkban az egymásnak feszülő indulatok is csituljanak, hogy a szót érteni akarók ne távolodjanak el egymástól végérvényesen. (Egyébiránt éppen a temetése volt szép példája ennek: olyanok álltak egymás mellett a sírjánál, akik alig váltanak ma már szót egymással…) Amikor Belláék elindultak, jórészt a múlt század hatvanas éveiben, számos, azóta hiúnak bizonyult álom vezérelte őket. Igaz, nagy változásokon ment át akkoriban a világ, itthon is, külföldön is. Nálunk főleg az ötvenes évek még szűkebb levegője után. De az is tény, hogy ezek az álmok alig valósultak meg. Mindez persze nem csökkenti a „szaggatott világ" költőjének érdemeit, szándékainak tisztaságát. A „tiszta szívvel" erkölcsiségét.

Korábban 1956 forradalma és szabadságharca is megihlette, hatalmába kerítette az akkor székesfehérvári gimnazistát. Részt vett több megmozduláson, Csórra ment, hogy élelmiszert és ruhát gyűjtsön a pestieknek. Eszmélésének fontos korszaka volt ez, és verseket is eredményezett. Például az 1956 decemberében keletkezett Kollégiumot:

Fél öt.
Kint katonák menetelnek.
Az élők
rabjai lettek a rendnek.

Sóhajt,
a falról a lepkecsönd rebben,
egy sóhajt
fojt el az ész a szívemben.

Ne feledjük: ez a tömör mű egy 16 éves fiú alkotása! Egy olyan világot rögzít tehetséggel, amely a nála 4 évvel idősebb, majdani kor- és sorstárs, Buda Ferenc akkori verseivel mutat rokonságot. (Tudjuk, Budának egy éves börtönt kellett elviselnie néhány verse miatt. Azokban a „rend" motívuma ugyancsak sajátos hangot kap.) Itt, Bellánál is a szabadság hiánya jellemzi a nyomasztó valóságot, és kifejezi, hogy neki sem rokonszenves az a rend, ami szuronyokkal és tankokkal jött el közénk. Mennyire rokon ez a felfogás már akkor a József Attila-i szabadság- és rendfogalommal, amelyben a rendet szülő szabadság a mérce! És van még néhány figyelemre méltó lírai pillanat ugyanebből az időből, pl. az ugyancsak 56-os A ligetben ma újra láttam c. vers kapcsán. Ideírom mind a nyolc sorát: „A ligetben ma újra láttam, / vérszaggal terhes este volt. / Csak állt a kopott kiskabátban, / vérében haldokolt a hold. // Felhuhogott egy ócska fegyver. / A félelem szívemre dobta. / Élet vagy halál? Szerelemmel / néztünk a célzó csillagokba." Finom eszközökkel mutatja meg az ifjú költő azt, ami a szívét nyomja, s azt, hogy mi jellemzi a „vérszaggal terhes" estét. Ha az előbb József Attila neve került ide, akkor most egyértelmű, hogy Petőfi Sándor „szabadság és szerelem"-eszménye a képzettársítás tárgya. Az övé, de jellegzetesen XX. századi Bella István költői eljárása, képi világa, szóhasználata. Az ilyen korai versei már többet jelentenek, mint általában a „zsengék". Számos vonásukkal megelőzik a később nagy verseket, azokat, amelyek végleg a magyar líra élvonalába emelték költőjüket.

A Szaggatott világ után sorjáztak a jeles verseskötetek, és szerzőjük a korszak sokak által ismert és elismert poétája lett. Életműve tartalmaz olyan verseket, amelyek – ahogy mondani szokták – antológiadarabokká váltak, és mindegyik alkalmas arra, hogy általuk kitekintsünk az egész pályaívre. Az sem véletlen, hogy az 1992-ben a Zrínyi Kiadónál megjelent Testamentom c. válogatásba a címadó költeményen kívül a következő művek kerültek: Halotti beszéd, Sárkeresztúri ének, Szeretkezéseink, Az a jegenye, az a jegenye, Latinovits Zoltán, Sirató, Hervay Gizellának, Arccal a földnek, Székely Dózsa György imája, A Föld-, Hold-, Égember elsiratása. Nem vitás, hogy a megjelenés idejéig mindegyik vers a legsúlyosabbak közül való, de az is igaz, hogy minden válogatás tovább is bővíthető vagy módosítható.

A Bella István életművét ismerők számára azonban egyértelmű, hogy ezen művek segítségével közel kerülhetünk az összképhez is, természetesen a teljesség igénye nélkül. Annak a költői életműnek az összképéhez, amelyben a nemzeti sorskérdések épp oly fontos szerepet játszanak, mint a rokonnak tulajdonított népek kultúrája, a jeles kortársak sorsa, a szülőföldben gyökerező szellemiség és a maga természetességében a szerelem. A szerelem, ami az egyik legfontosabb emberi érték. Hasonlóképpen esztétikai értelemben is mércék ezek a művek, hiszen Bella nyelvhasználatának, nyelvteremtő tehetségének, a folklórból és az archaizmusból táplálkozó, s azt valódi, 20. századi modernséggel ötvöző képességének jó példái is. Rendkívül színes ez a lírai világ, melyben a szabadvers és a dal egyformán jelen van, mint ahogy a tragikum mély ábrázolása és vele együtt a játékosság. Ez utóbbi a József Attila-i értelemben, vagy éppen Weöres Sándor nyomán, akihez egyébként versciklusa is szól. Egy olyan költőhöz, akinek világától igencsak különbözik az ő világa, de a minőségeszmény, a „szakma" biztos ismerete, a bravúros verselés mégis összeköti őket.

A nagy Bella-versek közül időben az első a Sárkeresztúri ének, amely az 1975-ös A hetedik kavics című kötetben kapott helyet. Első hallásra arra gondolhat az ember, hogy ez a mű a fölnevelő falu tiszteletéről, kultuszáról szól. Természetesen jól tudjuk, hogy mit jelentett Bella István számára ez a hely, amiről többek között a Magyar Televízióban is vallott a Szülőföldem: Sárkeresztúr című filmben, miközben kalauzolta a nézőket a falu, Székesfehérvár és Budapest hármasságában. Más verseiben is gyönyörűen vall szűkebb hazájáról, pl. a Sárkeresztúri litániában nevével így játszik:

Szép és igaz a falum neve
sár is, kereszt is, úr is,
Mint minden ember élete
sár is, kereszt is, úr is.

Ez a szöveg szerepel azon az emléktáblán is, ami 2011 óta a falu művelődési házának a falán örökíti meg a névadó költő emlékét.)

A Sárkeresztúri ének azonban másról (is) szól. Itt túllép szerzőnk a hagyományosnak nevezhető szülőföld-lírán, és egy igencsak teremtő erejű szintézis születésének lehetünk tanúi. Nem túlzás, hogy távlatai egyetemes érvényűek. Azt is mondhatjuk, hogy bárhol másutt is megszülethetett volna. Emlékeztet az ősi sámánénekekre, azoknak a kiválasztott személyeknek az énekére, akik érintkezésbe léptek természetfölötti lényekkel. Persze mindez szó szerint nem vihető át a Bella István-féle költői közelítésre, s inkább azt mondhatjuk, hogy különös kegyelmi állapotban születhet meg az ilyesfajta műalkotás. Az egyéni és a közösségi sors ábrázolása olvad itt össze, a szűkebb haza kiváltotta élmény az egyetemes távlatokkal. Időben is, térben is utazunk általa, és különféle lírai rétegek is egymásra kerülnek. „Szanaszét széledt ujjaimmal / elveszett koponyám most megkeresem, / szanaszét széledt ujjaimmal / elveszett koponyám most / elveszejtett arcom elé emelem, // - hadd nézzék egymást!" Íme, a verskezdés a sajátos nyelvhasználattal, ezzel a különös és rejtélyes hangütéssel. Az ősiségben gyökerezik a mondandó, nagy intenzitással és láttató erővel. Az életmű egyik fő vonulata ez, a nyelvében és a formában oly gazdag, rendkívüli érzékenységgel megáldott szövegek vonulata. Maga, a költő így vallott verséről: „…Ez hitette el velem, hogy vannak verseim, amelyek érdemesek az emberi szóra."

Mint ahogy ennek a vonulatnak fontos része az 1977-es Igék és igákban olvasható Az a jegenye, az a jegenye is. Az imént értelmezett vers hangjának folytatása ez a mű is. Például abban a tekintetben, hogy innen sem hiányzik a szűkebb és a tágabb körök viszonya, feszültsége. A pusztuló nyárfa képe nyer szimbolikus értelmet, a hajdan diadalmas teremtmény most a legyőzöttség jelképe. És jelképe a gyorsan elmúló életnek, a gyors pusztulásnak. Bella ezt csak közvetetten érzékelteti, s ugyanakkor szinte himnikus a szárnyalása. Van egy sajátos történelmi rétege is, ami innen látható: „Az a jegenye, az a jegenye, / ott az út szélin, elfele / a határból, a hadi út fele / Fehéruváru meneh, / szanaszétszaggatva-meneh, / mintha az írás vérzene…" Itt a híres Tihanyi Alapítólevél néhány szava, s ezáltal ível át századokat a vers világa. A fa halála tehát így köt össze korokat és magasan ívelő gondolatokat. Az sem mellékes, hogy itt és még sok helyen történelmünk és sorsunk tragikus pillanatait rögzíti, és a kínok kimondásával egyben bizonyos mértékig a feloldás feladatát is teljesíti. Olyan felelős gondolkodóként és írástudóként, aki szívén viseli közössége sorsát, a nemzet bajait és sikereit. Vörösmarty Mihály és mások nyomán.

A Szózat költőjét pedig éppen a Testamentomban idézi meg különös lírai erővel és feszültséggel. Azt a költőt, aki írt a nemzethalál víziójáról, aki nyomába eredt régi dicsőségünknek, aki megalkotta a boldogságot kereső drámai hőst, aki már-már szürrealisztikus képekben siratta el 1848-49-et, aki „sárkányfogveteménynek" láttatta az ember, s aki súlyos kérdéseket tett föl a könyvek hasznával kapcsolatban. Ugyanakkor ő mondta ki az „itt élned, halnod kell" morális parancsát is. Őt idézi hát Bella ebben az emlékezetes műben. Méghozzá ünnepélyes, már-már romantikus hangon, a megidézett elődhöz méltó, veretes nyelven. Természetesen kihallani a szövegből a mának szóló üzenetet: „Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, / se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, / ne legyen világ korma, se lucska a létnek, / mit az idő a világ méhéből kikapar…" És kimondja az írás értelmét és pótolhatatlanságát: „Ahol elég a szó, elég a lélek is…" Bár érdekes módon a leírt szavak mást is jelenthetnek, hiszen az „elég" zárt e-s változata nem a pernyét előzné meg… Itt természetesen a nyílt e-s változatról van szó. S a Testamentom, a „Vén-cigány Mihálynak" ajánlott nagy mű nemzeti sorskérdéseinket, az irodalom küldetését, a mindenkori költő felelősségét állítja a középpontba – igen hatásos művészi eszközökkel.

Legalább ilyen intenzitású a sokszor idézett Halotti beszéd is. (Az első magyar nyelvemlék címét rajta kívül más költők is felhasználták, hogy csak Kosztolányi Dezső vagy Márai Sándor nevét említsem. Mindahány változat különbözik egymástól és az ősi szövegtől is.) Ebben a műben is egyszerre idézi föl Bella az ősi magyar nyelv elemeit, valamint a saját sorsát olyannyira meghatározó, tragikus apaélményt. Az apa alakja szinte mitikussá nő, de rajta keresztül egy egész nép szenvedése lesz a költő énekének tárgya. Mindez sajátos, mágikus előadásmódban kerül elénk, s azt is megkockáztatjuk kijelenteni, hogy még a HB előtti kultúrának is föllelhetjük a nyomait a műben. Nagyon érdekes, és a többféle értelmezést teszi lehetővé a négyszeres hívás: „Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz." A költő is szólhat ily módon a fiához, de a többes szám rögtön megengedi az általánosítást is. A képek segítségével pedig láthatjuk a második világháború orosz frontjának „sírtalan sírjait", a hófödte földet, de fölidéződnek más korok és háborúk helyszínei is. S hasonlóképpen a magyarság eredetére utaló vonatkozások és a szétszóratottság tényei is jelen vannak. Korokon átívelő gondolatok, hangulatok, súlyos kérdések. Rokonságot mutat ez a vers egy másik, a Hetekhez tartozó költő, Serfőző Simon Feledésből az emlékmű c. művének világához. Serfőző ott hasonlóképpen perel a feledésre ítélt történelmi mozzanatokért, amelyek között ugyancsak különféle háborúk és nemzeti fordulópontok játszanak szerepet. S voltaképpen mindkét költő szót ejt a feledésről, illetve annak legyőzési szándékáról. Tisztázó, nagy sorsversek ezek.  A Halotti beszéd tehát több idősíkot és történelmi korszakot átfog, és közben arra az igazságra is figyelmeztet, hogy el kell mennünk az apák sírjaihoz. Jelképesen és valóságosan is. Így jöhet létre a vágyott megbékélés és a valódi szembenézés önmagunkkal. Mindezt Bella István érzékletes és intenzív versbeszédben mondja el.

Az is a teljes igazsághoz tartozik, hogy költőnk a nyolcvanas években – a líra eszközeivel – részese lett a nagy változásnak. Nem vállalt politikai szerepet, mint kortársai közül többen, Konrád Györgytől, Eörsi Istvántól, Göncz Árpádtól kezdve Csoóri Sándoron, Lezsák Sádoron át Csurka Istvánig és másokig. Talán alkata sem tette volna erre alkalmassá. Ám a szó erejével, költeményeinek sodrásával valamiképpen mégiscsak a „rendszerváltók" népes seregéhez tartozott és tartozik. 1988-as kötete ennek is bizonyítéka, olyan versekkel, mint pl. a címadó mű: „Igen: az arcom porból, hamuból. / Igen: hamu és por a fényem. / De ha már visszahazudol / a földbe, az arcom visszakérem…" És innen már csak néhány lépés az 1991-es könyv, az Arccal a földnek. A cím is egyértelműen jelzi, hogy itt a kamaszkorban általa megélt forradalmi idő tragikus megtorlása a tárgy. Az anyag persze egyáltalán nem egysíkú. Bizonyos versekben közelít a költő a halálhoz, a nemzet sorskérdéseihez, de mindeközben a gyermekekhez is szól. (Lírájának egyik fontos területe a gyermekverseké, gondoljunk csak híres Áni Máni-sorozatára!) S ha nem is egysíkú az anyag, azért a legsúlyosabbnak a címbe emelt témát érezhetjük. A meggyalázott mártírok emléke így testesül szöveggé: „Mert ragyog örökkön örökké / földdel teli szívem helyén / napvilág-halhatatlan rögökké / fényesedett emberremény…" Fennkölt hangon szól arról a költő, hogy az értékőrzőknek minden korban feladatuk, hogy a valós értékeket átmentsék a jövőnek.

Természetesen ennél is sokrétűbb Bella István 2006-ban lezárult életműve. Beszélhetnénk rendkívül fontos szerelmi lírájáról is, arról, hogy pl. a Szeretkezéseink című nagy verse ugyancsak a műfaj megújítást hozó alkotásai közé tartozik. Össze is köti azonban az itt jelzett művekkel a nyelvteremtő erő, a „kimondhatatlan kimondásának" szép szándéka. Írhatnánk a műfordító és a szövegíró, a zenében is jártas ember eredményeiről. Így, ezekkel együtt lenne teljes Bella István életműve.

[2015]

Bibliográfia

Bibliográfia

Tovább...

Válogatott bibliográfia

  • MMA könyvtári állomány
  • Önálló könyvek
  • Recepció

Önálló könyvek

Versek
Szaggatott világ, 1966
Az ifjúság múzeuma, 1969
Hetedik kavics, 1975
Igék és igák, 1977
Emberi délkörön, 1982
Az ég falára, 1984
Az arcom visszakérem, 1988
Sárkeresztúri ének, 1989
Arccal a földnek, 1991
Testamentom, 1992
Ábel a sivatagban, 1998
Szeretkezéseink, 1999
Tudsz-e még világul? (összegyűjtött versek), 1999
Mintha tükrök között beszélnék (hátrahagyott versek), 2008

Gyermekversek
A zöld pizsamabéka, 1979
Áni Máni naptára, 1985
Áni Máni, a zoknihalász, 2001
Áni Máni rádiózik, 2008

Egyéb (színpadi művek, interjúk, fotók)
Szebeni András–Bella István: KépSzavak, 1988
A csodaszarvas (szertartásjáték), 1996
Margit-passió (zenés színpadi legenda), 2000
Aki ivott az ég vizéből. Interjúk, versek, fotók, 2009

Műfordítások
Galczynski, Konstanty Ildefons: Búcsú az utcalámpáktól, 1995
Hú-péri-hú Öreg. Teremtésénekek, sorsénekek és medveénekek, 1996
Mickiewicz, Adam: Ősök, 2000

Recepció

Bakonyi István: Bella István (monográfia), 2001

„Súlytalanság fátyla" : Bella István emlékezete, Vörösmarty Társaság, 2011
Ágh István: Megválaszolni, amit nem lehet (Bella István: összegyűjtött verseiről). Hitel, 2000/4. 84-90.
Ágh István: Megválaszolni, amit nem lehet. Hitel, 2000/4. p. 84-90
Ágh István: Szavak a télre. Új Írás, 1975/9.
Alföldy Jenő: Bella István arca (Bella István-Zsille Gábor : Aki ivott az ég vizéből). Magyar Napló, 2009/8. p. 45-46
Alföldy Jenő: Bella István: Arccal a földnek. Életünk, 1992/5. p. 584
Alföldy Jenő: Hangzó látomások. Élet és Irodalom, 1983/14. p. 11
Alföldy Jenő: Hetedik kavics, harmadik gyöngy. Élet és Irodalom, 1975/20.
Alföldy Jenő: Templomépítők. Hét Krajcár, 2006
Apáti Miklós: Hetedik kavics. Magyar Nemzet, 1975. VIII. 31. p. 13
Bakonyi István: (H)arcok és művek. Felsőmagyarország Kiadó , 2008
Bakonyi István: A Bella István-emlékév után. Kortárs, 2017/1. p. 54-57
Bakonyi István: Az arcom visszakérem. Bella István kötete 1988-ból. Pannon Tükör, 1999/4. p. 79-80
Bakonyi István: Az elődök hatása Bella István költészetére. Magyar Napló, 2012/1. p. 7
Bakonyi István: Bella István költészetéről. Magyar Napló, 2009/1. p. 4-7
Bakonyi István: Egy életmű forrásvidékén. Új Dunatáj, 1998/4. p. 18-19
Bakonyi István: Hatások, Bella István Juhász Ferencnek című szonettje alapján. Palócföld: irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat, 2005/2. p. 259-263
Bakonyi István: Írók, költők, bolygópályák. Kráter, 2011
Bakonyi István: Szabadság és szerelem Bella István költészetében. Tempevölgy, 2010/3. p. 48-50
Balogh Ernő: Költő a nem várt nemzedékből. Népszabadság, 1984. IX. 7. p. 7
Bedecs László: Napfogyatkozás. Élet és Irodalom, 1999. V. 28.
Bognár Tas: Elemzések a magyar gyermekversek köréből. Tankönyvkiadó, 1990
Böröndi Lajos: Egyetlenegyszer és utoljára. Új Forrás, 1985/3. p. 90
Buda Ferenc: Bella István (1940–2006). Hitel, 2006/6. p. 128
Csoóri Sándor: Készülődés a számadásra. Magvető, 1987
Csukás István: Kié a költő arca? Élet és Irodalom, 1988/24. p. 11 és kötetben: Csukás István: Költők éhkoppon, 1996
Cynolter Károly: Az arcom visszakérem. Népszava, 1988. VII. 9. p. 11
Cynolter Károly: Az ég falára. Népszava, 1984. XI. 3. p. 10
Cynolter Károly: Emberi délkörön. Népszava, 1983. II. 5. p. 11
Demény Ottó: Bella István: A hetedik kavics. Magyar Hírlap, 1975. VI. 28. p. 6
Detre Zsuzsa: Miért szép? : Verselemzések napjaink magyar költészetéből. Gondolat, 1981
Elsietett halál (Bella István : Mintha tükrök között beszélnék). Hitel, 2008/12. p. 122-123
Eszéki Erzsébet: A vers nem a fecsegés műfaja. Magyar Nemzet, 1987. X. 17.
Farkas László: Bella István: Szaggatott világ. Új Írás, 1966/5.
Ferenczi László: Az arcom visszakérem. Magyar Nemzet, 1988. XII. 15. p. 8
Fráter Zoltán: Bella István: Emberi délkörön. Kortárs, 1983/8. p. 1324
Gál Ferenc: Bella István: Az arcom visszakérem. Életünk, 1988/12. p. 1142
Győri László: Dobol Az Eső, Hogy Esik – A pályakezdő Bella István. Kortárs, 2010/4.
Hanti Krisztina: „Csak a bárány, aki mindig ugyanaz" : Bella István költészet- és önértelmezésének biblikus jegyei. Kortárs, 2008/3.
Havas Ervin: Miért ír a költő verset? Népszabadság, 1983. VII. 2.
Héra Zoltán: Fogalmak. Népszabadság, 1983. V. 21. p. 15
Iszlai Zoltán: Küzdelmes lélek. Magyar Napló, 1992/7. p. 39
Iszlai Zoltán: Organikus költészet (Bella István: Tudsz-e még világul?). Tiszatáj, 2000/10. p. 102-106
Jánosi Zoltán: Bella István Halotti beszéd című költeménye. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1995/4. p. 49
Kabdebó Lóránt: „Költészet és valóság". Beszélgetés Bella Istvánnal a Sárkeresztúri ének című versről. Életünk, 1984/5. p. 443
Kabdebó Lóránt: Bella István optikája. Magyar Hírlap, 1984. XI. 10. p. 8
Kabdebó Lóránt: Bella István: Az ifjúság múzeuma. Kortárs, 1970/5.
Kabdebó Lóránt: Fiatal költők. Új Írás, 1967/4.
Kabdebó Lóránt: Igék és igák. Magyar Hírlap, 1977. VI. 12.
Kabdebó Lóránt: Versek között. Magvető, 1980
Katona Zsuzsa: Költői portrék : 20 mai magyar költő – interjúk és versek. Budapest, 2002.
Kemsei István: A dal halála. Kortárs, 1999/7. p. 90
Kenyeres Zoltán: Bella István: Az ifjúság múzeuma. Népszabadság, 1969. VI. 11. p. 9
Kiss Dénes: Igék és igák. Tiszatáj, 1977/10. p. 90
Kiss Pintér Imre: Bella István: Az ifjúság múzeuma. Kritika, 1969/10.
Koczkás Sándor: Bella István: A hetedik kavics. Kritika, 1975/10. p. 24
Koczkás Sándor: Históriai elégedetlenség. Kortárs, 1988/10. p. 158
Koncz Virág: Bella István: Emberi délkörön. Kritika, 1983/12. p. 34
Kovács István: A jövő fehér fala előtt álló élő költő : Bella István, 1940-2006. Holmi, 2006/5. p. 714-716
Kovács István: Bella István és az Ősök. Magyar Napló, 2010/5. p. 44
Laczkó András: Bella István: Emberi délkörön. Tiszatáj, 1984/2. p. 90
Lengyel Balázs: Ének-változatok. Élet és Irodalom, 1977/25. p. 11
Lengyel Balázs: Verseskönyvről verseskönyvre. Magvető, 1982
Lövétei Lázár László: Miért nem lehet Londonban Bella István versére fogadni? Székelyföld, 2004/12. p. 152
Markovics Ferenc: Infokrónika: Internet - távközlés - média. Interjú Bella István költő és műfordítóval. Könyv és nevelés, 2003/2. p. 13
Matúz Viktória: „Márpedig ha ők vállalták a jövőt/ a Hét Fiú,/ nekünk is vállalnunk kell. Nemcsak a jövőt, hanem a múltat is." Bakonyi István: Bella István. Irodalomtörténet, 2002/4. p. 630-632
Mezei András: Képi és gondolati tömörség. Élet és Irodalom, 1966/19. p. 4
Módos Péter: Hol vannak a tágas mezők? Új Írás, 1983/4. p. 121
Monostori Imre: Az ég falára. Tiszatáj, 1985/7.
Nádor Tamás: Ember és gondolat. Beszélgetés Bella Istvánnal. Könyvhét, 1999. V. 6. p. 3
Oláh János: Az idő csapdája. Magyar Napló, 2006/5 5/B1.
Olasz Sándor: Emberi délkörön. Forrás, 1983/11. p. 90
Pécsi Györgyi: Bella István: Arccal a földnek. Holnap, 1993/1. p. 20
Petrőczi Éva: „Mosolygós sírás, sírásos jókedv". Élet és Irodalom, 1980/26.
Pomogáts Béla: Bella István apasiratója. Somogy, 2014/1. p. 25-28
Pomogáts Béla: Bella István: A hetedik kavics. Alföld, 1975/8.
Pomogáts Béla: Bella István: Halotti beszéd. Napjaink, 1979/3. p. 32 és kötetben Pomogáts Béla: Szövegközelben. Krónika Nova, 1999
Pomogáts Béla: Dunántúli tükör : portrévázlatok és kritikák. Berzsenyi, 2013
Pomogáts Béla: Játék és költészet. Új Írás, 1977/9. p. 115
Pomogáts Béla: Könyvtáros költők. Könyvtáros, 1966.
Pomogáts Béla: Versek – könyvhét előtt. Magyar Hírlap, 1988. V. 27. p. 9
Pomogáts Béla: Versek közelről. Budapest Kozmosz Könyvek, 1980
Pomogáts Béla: Világ és nyelv: nyelvvilág – Bella István összegyűjtött verseiről. Magyar Napló, 2000/3. p. 95-96
Pósa Zoltán: Két regény, két verseskönyv. Népszava, 1980. I. 5.
Seres József: Három ifjúsági könyv. Kritika, 1980/10. p. 35
Serfőző Simon: Hagytunk magadra : Bella István halálára. Új hegyvidék, 2006/2. p. 5
Szakolczay Lajos: „Szerelem, mindenségbárka". Műhely, 1998/2.
Szakolczay Lajos: Sorsszerűség, álom, etika. Holnap, 2012
Szekér Endre: „Tudsz-e még világul?" Napjaink, 1983/6. p. 29
Szekér Endre: Bella István: Az ég falára. Kritika, 1985/3. p. 37
Szekér Endre: Verses világhódítás. Napjaink, 1988/12.
Szepes Erika: Bemutatás helyett. Ezredvég, 1997/3. p. 20
Szikszai Károly: Beszélgetés Bella Istvánnal. Életünk, 1978/2. p. 142
Szirák Péter: Bella István: Arccal a földnek. Kortárs, 1992/5. p. 116
Szöllősy Tibor: Bella István: Szaggatott világ. Alföld, 1966/8.
Szopory Nagy Lajos: Az Arany-kereste aranyrögök Bella István műhelyében. Árgus, 1996/5. p. 74
Tálasi István: Bella István: Szaggatott világ. Kritika, 1966/5.
Tamási Orosz János: Gyermekirodalmunk gazdagodása. Népszava, 1986. I. 18. p. 10
Tandori Dezső: Hely a mezőnyben. Napjaink, 1975/10. p. 10
Tarján Tamás: Ex libris. Élet és Irodalom, 1992/8. p. 11
Tornai József: Villámsújtotta kor, Budapest, 2005
Vadas József: Búcsú az ifjúságtól. Új Írás, 1969/12.
Vajda Endre: Bella István: Néha. In: Miért szép? : Verselemzések napjaink magyar költészetéből. Gondolat, 1981.
Vári Attila: Az ég falára. Magyar Nemzet, 1984. XII. 2. p. 6
Vasy Géza: A bizonyítás kora. Élet és Irodalom, 1969/23.

Vasy Géza: Az 1945 utáni magyar irodalom alkotói. Korona Nova, 1998.
Vasy Géza: Bella István költői világa. Árgus, 1991/6. p. 103
Vilcsek Béla: A mesterség dicsérete. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998
Zalán Tibor: Igék igában, avagy: Bella és a dupla nelson. Mozgó Világ, 1977/5.

A bibliográfiát összeállította: Marosi Edit [2017]


Kapcsolódó tartalmak

  • hírek
  • események
  • videók
További események >
További hírek >
További videók >
  • © Magyar Művészeti Akadémia, 2017

  • facebook
  • Hírlevél
  • Szakértők
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Kapcsolat