Életrajz
Nagy János szobrászművész 1935. június 17-én született Rákosszentmihályon. Középiskolai tanulmányait Révkomáromban végezte, 1954-ben érettségizett. Művészeti tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol mestere Fraňo Štefunko és Rudolf Pribiš volt.
1965 és 1972 között Révkomáromban, 1972 és 1980 között Helembán, 1981 és 1984 között Almáson, 1984-től Hetényben, majd ismét Helembán élt, 2015 óta Tatán él.
1961 és 1966 között a besztercebányai, 1968 és 1971 között a nyitrai Tanárképző Főiskola tanára volt.
1961óta kiállító művész. Rendszeres résztvevője volt a csehszlovákiai, majd szlovákiai, valamint a magyarországi csoportos művészeti kiállításoknak. 1967 óta számos önálló kiállítást mutatott be szlovákiai és magyarországi települések kiállítótermeiben, galériáiban. Szerepelt az Europa 24 csoport tárlatain, valamint az éremművészek nemzetközi szervezete, a FIDEM európai városokban rendezett biennáléin.
Munkássága felöleli a szobrászat megannyi ágazatát és műformáját: készít kisplasztikákat és monumentális kompozíciókat, térbe állított körplasztikákat és domborműveket, jelentős éremművészeti tevékenysége. Megmunkál fát, farag követ, önt bronzot és hajlít és hegeszt rézlemezt. A kiállításokon való szereplések mellett számos megbízást teljesített: Csehszlovákiában majd Szlovákiában és Magyarországon több emlékművét, emlékszobrát, domborműves emléktábláját állították fel, illetve helyeztek el köztéren, illetve közösségi rendeltetésű épületekben.
Az életrajzot összeállította: Wehner Tibor [2016]
Nagy János: Curriculum vitae
1935. június 17-én születtem Rákosszentmihályon, Felvidékről menekült szülőktől. Apám állástalan közgazdász volt. Anyám kézimunkából tartotta el a családot. Bátyám, László öt évvel idősebb nálam, ő még Dél-Komáromban született. Tudniillik, sokáig csehet elől menekült vagonlakó vasutasok voltak. A családban több mozdonyvezető volt.
Elsős koromban, 1941-ben jöttünk vissza Révkomáromban, az apám szülői házába. A háború végéig aránylag nyugalomban éltünk. Apám könyvkereskedő lett, esténként az üzlet klubbá alakult, és csendben hallgathatta a felnőttek vitáit.
Anyám kézimunkázott és mesélt, én hallgattam és rajzolgattam. 1945-ben bezárták a magyar iskolákat, én negyedikes voltam. Szomorúan jöttem ki az iskolából, az utcán egy karszalagos ember letépte a Bocskai ruháról a kötéseket és felpofozott. Nem értettem, miért, így kezdődött „kisebbségi" életem. Kénytelenek voltunk szlovák gimnáziumba járni. Egy szót sem beszéltünk ezen az idegen nyelven, amiért gúnyoltak bennünket. Rövidesen verekedés miatt kicsaptak az iskolából, amit otthon „elfelejtettem" közölni. A Vág folyó partjára jártunk az elszórt lőszerekkel játszani – robbantgatni. Néhány gyereknek leégett a haja, ott maradt a keze. A következő tanévben újra kezdtem a gimit. Nem hiányoztam, mégis megbuktattak. Harmadszorra a polgáriban már valamit értettem is a bemagolt szövegből. Magyarul tilos volt beszélni, verés járt érte. A háború vesztesei voltunk. A megaláztatások máig tartanak.
Ügyesen rajzolgattam, az igazgatónak rajzoltam a múzeum összes köcsögét a diplomamunkájához – régész akart lenni. Átvészeltem a szlovák polgárit.
1949-ben engedélyeztek néhány magyar iskolát. Én azonnal jelentkeztem a magyar gimibe. A kezdődő kommunizmusban a KISZ-esek uralkodtak, talpnyaló, gonosz gyerekek és tanárok. Magyarul beszélhettünk, de mit? Mint ellenzéki küzdöttem végig a három évet. Kitűnőként kezdtem, és nehezen érettségiztem le. Az utolsó évben kezdtem járni Harmos Károly festőművészhez. Ő biztatott, hogy felvételizzek a Képzőművészeti Főiskolába. Először nem sikerült bejutnom, így egy évig a Pedagógiai Főiskola rajz–matematika szakot végeztem. A következő évben sikerült a szobrász szakra bejutnom, így a pedagógiát hanyagoltam. Ezért kitiltottak az ország összes főiskolájáról. Szerencsémre az adminisztrációs változásokat kihasználva a tanáraim segítségével tovább tanulhattam. Elsős szobrász-diák voltam, megnősültem, megszületett a lányom, kitört az '56-os forradalom. A mi szobánkban gyülekezett a régi gimis társaság java. Lelkesedtünk, majd kiábrándultunk. A marxista tanárok újra támadtak. Frano Stefunko vezette a monumentális szakot, az ő segítségével fejlődhettem tovább. A Pozsonyban kiállító Kisfaludy Strobl Zsigmond meglátogatta az iskolánkat és a készülő művek megtekintése után én lettem volna a cserediák. A tanárok nem így gondolták, inkább feloszlatták a szakot és mást küldtek helyettem. Másnap reggel a gyalupadon ülve a kidobott diák és megalázott tanára azon tanakodott, mit lehetne tenni. A szemesztert még befejezhettük. Az év végén elmentem a volt előkészítő tanáromhoz, Rudolf Pribishez (szép avar arca volt) megkértem, hogy nála fejezhessem be az iskolát, de ő már a relief szakot vezette. „De kidobtunk, az egész tanári kar…" – mondta, néztük egymást, szívta a cigarettát, végül rám ripakodott: megnémulsz, ne is lássalak, levegőt sem veszel, – maradhattam. Szép modellt kaptam, de kőbe kellett faragnom. Így sikerült a diplomamunkám, ma is áll egy leánykollégium előtt. Híres szobor, állítólag az egyetlen szűzlány az ott lakók között.
Közben megszületett Attila fiam (az Isten ostora) és a húgom is nálam nevelkedett.
Az iskola végeztével Besztercebányára kerültem szobrászatot és rajzot tanítani a Pedagógiai Főiskolán. Jól éreztem ott magam, szerettek a diákok, mert a szlovák szakosoknak munka közben a, világirodalomról beszéltem. Hálásak is voltak, a vezetőség nem annyira, mert ígéretüket megszegve mégis be kellett vonulnom két évre katonának. Mint főiskolát végzett, tisztként kellett volna parancsolgatnom, de inkább baka maradtam. Csak nyolc évvel voltam idősebb a többinél. Miután leszereltem, visszamentem tanítani. Egy este a városban találkoztam a komáromi kommunista párt főtitkárával, hívott haza. Nem kellett sokáig bíztatnia. Hazaköltöztünk.
A poltári dombormű árából vettem egy házat. Tovább tanítottam Nyitrán, az ottani Ped. Főiskolán. Majd a dunaszerdahelyi Mártír szobor honoráriumából műtermet építettem. Közben néprajzoskodtam a múzeumban. Volt munkám, de jött az 1968, én a Csemadokban vezetőségi tag voltam, fiatalok összetartottunk. Lőrincz Gyula fő-kommunistának ez nem tetszett. Gustáv Husák látogatása alkalmával (akkor éppen bocsánatot kért a kitelepítésért), mivel mi, pártonkívüliek nem szólhattunk, az öreg „komcsit" rávettem, hogy követelje a Szlovákiai Magyar Kommunista Pártot, a magyar Pedagógia Főiskolát, és a magyar mezőgazdasági felsőoktatást. Husák nem volt buta, csak gonosz. Válasz nélkül távozott. Mint felbujtónak el kellett hagynom a Csemadokot.
Közben felépítettem Komárom első műtermét. Az árvízi emlékművet faragtam jó öreg hídlábból, travertinből Gutára. Ezt Dubcek leplezte le. Kis pénzből csináltam egy monumentális Mártíremlékművet Dunaszerdahelyre. Domborítottam, hegesztettem, feltaláltam a spanyolviaszt. Egy családot is hegesztettem, ekkor egy kicsit enyhült a politikai helyzet, kifaragtam Erdélyi János domborművét. Restauráltam Róna György gyönyörű Klapka szobrát. Hiányos volt, behorpasztva, átlőve, csákányozva. Minden támadás ellenére felállítottuk, ugyan nem az eredeti helyére – Lőrincz elvtárs nem engedte. Ez már sok volt. A már csak meszelésre váró műtermemet le akarták bontani egy kerítés miatt. Megköszöntem a hozzám való jóságukat és eladtam házastul. Elköltöztem Helembára, az Ipoly partjára. Ott is megépítettem a műtermemet, de utánam nyúltak. Nagymaros miatt le kellett bontani a házat műteremmel együtt. Közben azért dolgoztam, faragtam Párkányba – Anya gyermekkel. Reliefet a számítástechnikai központba, meg magamnak a saját elképzeléseimet – Három generáció hársfába, három bálvány diófába, 12 balladát, Gilgamest 12 plakettban, alapítókat Nagymegyerre. Közben megszületett Matyi fiam is, de menni kellett, elegem volt már az áskálódásokból. Szlovák közegbe költöztem, Almásra, egy öreg malmot építettem át. Gyönyörű, nyugalmas hely volt. Erdészek, természet, állatok. Ott született a Sírbatétel, a Gitáros lány, a Kodály-portré, a Boristen, domborítottam három triptichont, faragtam Szabadság-szobrot Csatára, Nagymamát Lévára.
Közben megindult a „bársonyos forradalom". Reméltünk, összetartottam a Léva környéki művészeket. Forradalmi bizottságokat alakítottunk. Megalakítottuk a Csehszlovák Magyar Képzőművészek Társaságát, ennek elnöke lettem. Le kellett költöznöm magyar vidékre. Így kerültem Heténybe, Komáromban nem volt számomra hely, most sincs. Itt lakást kaptam, megalakítottuk a Lilla Galériát, az első magyar galériát, és működtünk, nálunk volt az első Millecentenáriumi Kárpát-medencei kiállítás. Közben dolgoztam. Itt faragtam Szent István deáki domborművét. Hegesztettem az első szlovákiai lovas szobrot, Bulcsút Búcsra. Fel is jelentettek miatta, de nem Meciar, mi maradtunk. Készült a Levétel a keresztről Köbölkútra. Csodaszarvasokat, (mert a Turulokat ellopták) Keszegfalvára és Muzslára, mint II. világháborús emlékműveket, Pató Pál uramat Szögyénbe. A Társaság elnökségéről és tagságáról lemondtam 1995-ben, a Galériát megtartottam. Szerveztük a Hídverő Napokat, Hetényben felállítottuk az első Széchenyi-szobrot ezen a vidéken, de írni sem mertek róla. Kifaragtam Szenci Molnár Albert szobrát Szencre.
Majd visszavágytam Helembára. Itt egy elhagyott iskola három tantermét kaptam meg, tanítói lakással. Átköltöztem. Meghegesztettem Konkoly Thege Miklós szobrát Ógyallának, életnagyságú Betlehemet hársfából Esztergomnak.
Már húsz éve foglalkozom Esterházy János gróf életével. Most már mintázom Budapest részére. Állandóan izgatnak a lovas szobrok, azokkal foglalkozom. A plakettek sem hagynak nyugodni. Próbálok hasznos lenni.
[2012]
Munkásság
Munkásság
Nagy János a szobrászat minden ágazatában aktívan tevékenykedő művész: monumentális kompozíciók, középméretű, kiállítási plasztikák, kisplasztikák, érmek és plakettek egyaránt készülnek műhelyében. Sokszínű az életmű műfajilag is: a hagyományos portré, a természetelvű szemlélettel megragadott egyedülálló figura és csoportábrázolás ugyanúgy az oeuvre szerves része, mint az erőteljes stilizációval élő és az absztrakt kompozíció.; Tovább...
Munkásság
Wehner Tibor: Nagy János szobrászművészetéről
A Nagy János szobrászművész 2014-es budapesti kiállításáról a Magyar Művészeti Akadémia honlapján megjelent híradás egy erős szálakkal a klasszikus hagyományokhoz kötődő, de sokrétű, összetett szobrászi életmű prezentációjáról tudósított: „Nagy János munkáin több ezer év művészeti eredményeinek ismerete tükröződik. Az archaikus szobrászat, a 19. századi hagyományok – elsősorban Izsó Miklós –, de 20. századi formai újítások nyomai is tetten érhetők művein. A művész a kisméretű plakettek és a nagyméretű köztéri szobrok világában egyaránt otthonosan mozog, például a most kisplasztikaként látható Sírbatétel, illetve a Bulcsu vezér szobrok köztéri változatban is léteznek Ipolybalogon, valamint Búcson. A realitásra törekvő portretikus érmektől (a kiállított művek között például Csokonai, Bartók, Ady) a szinte teljes egészében absztrakt szobrokig – például a Botoló, mely egy botos tánc során a bot útját írja le a térben – az elvonatkoztatás változatos formáiban alkot, mégis egységesnek ható formanyelv jellemző rá. Megragadó Nagy János alakjainak vitalitása. Az életerő, elevenség akkor is ott munkálkodik bennük, ha éppen kilátástalan helyzetben vannak. A bronzszobrok általában – például a Szent István, az Erők, vagy a Lovas – a jó cél érdekében kifejtett emberi erőfeszítést, a rossz legyőzésére irányuló, csak hősök által vállalható emberfeletti küzdelmet örökítik meg, mely az isteni kegyelem nélkül szüsziphoszi hiábavalóság lenne. Mindeközben a küzdelem az alkotó részéről is megnyilvánul, viaskodik az anyaggal, a bronzzal, annak lehetőségeit kutatva. Balassi lovas szobrának áttört szerkezete egyrészt lendületességével hat, másrészt felvállalja a nagyméretű bronzszobrok üregességének láthatóvá tételét. Másutt viszont, például a plakettek és a fából faragott szobrok esetében a hagyományos elemek – mint a palmettás motívum az Álmost megörökítő darabon – fegyelmezettebb kezelése tűnik ki. Bálványai prehisztorikus szobrok világát idézik. A kiállított művek csaknem fele lovas szobor…; a lovak viselkedése, testtartása kiválóan alkalmas egyéb tartalmak, például a nép lelkiállapotának kifejezésére. Nagy János művészetének a magyar kultúrtörténet és történelem ábrázolása mellett visszatérő témája a magyarság Trianon utáni hányattatott sorsa. Kitelepítés című szobra ennek megrázó erejű darabja. Viaszból formált emberi kezek nyúlnak ki egy marhavagon nyílását jelképező vasrácson. Emberi magatartásformákat példáznak válsághelyzetben: lázadást, beletörődést, búcsúzást. Dimenziói időben és térben is értelmezhetők: lehet több ember keze egy időben, de egyetlen ember keze is az átélt lelki állapotok történetiségében. Hatása kicsiny méretben is monumentális. A viasz rendkívüli kifejező erejű anyagnak bizonyul: élő, lüktető, meleg. Leszakított végtagként érzékelteti a szülőföldtől való elszakítás tragikumát."
Nagy János életútja, életműve ezernyi szállal kötődik a Duna-menti vidékhez: Budapesten – illetve a magyar főváros még egyik önálló perem-községében – született, a szlovákiai Révkomáromban végezte iskoláit, majd Pozsonyban járt főiskolára, és aztán hosszú-hosszú évekig dolgozott a Duna-menti csehszlovákiai, majd szlovákiai településeken. Azonban a bizonyos időszakokban teljesen elszigetelt művészeti közegben épülő életmű nem volt teljesen ismeretlen a hazai művészeti körökben sem: művésztelepek résztvevőjeként többször dolgozott, kollektív kiállítások szereplőjeként sokszor bemutatkozott a magyarországi művészeti fórumokon, és az 1980-as évektől egyre gyakrabban jelentkezett az önálló kollekcióit bemutató önálló tárlatokkal is. E kiállítások azt tanúsították, hogy Nagy János a szobrászat minden ágazatában aktívan tevékenykedő művész: monumentális kompozíciók, középméretű, kiállítási plasztikák, kisplasztikák, érmek és plakettek egyaránt készülnek műhelyében. Sokszínű az életmű műfajilag is: a hagyományos portré, a természetelvű szemlélettel megragadott egyedülálló figura és csoportábrázolás ugyanúgy az oeuvre szerves része, mint az erőteljes stilizációval élő és az absztrakt kompozíció. A körplasztika, a térbe állított szobor és a dombormű plasztikai közegében egyaránt otthonosan mozog, s elhivatott éremművész, aki mind megrendelésre készült alkalmi, mind autonóm művészi gondolatot kifejező érmeket és plaketteket készít. Mindemellett művészetét az anyagok és technikák változatossága is jellemzi: farag fát és követ, mintáz viaszt és agyagot, műveit bronzba önti, s gyakran munkálja meg, domborítja és forrasztja a rézlemezt is. Az életrajz arról tudósít, hogy a felvidéki, a Duna menti településekre számos alkotást – emlékműveket, emlékszobrokat, portréemlékműveket, díszítő jellegű alkotásokat, domborműves emléktáblákat – valósított meg monumentális léptékben. E sorban az egyik legjelentősebb munkája a budapesti Gesztenyés-kertben 2013-ban elhelyezett, bronzba öntött Esterházy János-emlékszobor.
Az epikus megfogalmazású és a jelszerű kifejezésre törő domborművek, a tömör, stilizált alakformálású figurák, a naturális vagy a realisztikus arcképek, az absztrakt formavariációk, az elvont plasztikai struktúrák vizsgálata kapcsán nem nehéz megvonnunk azt a konklúziót, hogy e szobrok alkotója a plasztikai kifejezési és formateremtési lehetőségek körében mindenkor bátran kísérletezett, semmi sem állt távolabb tőle, mint a megmerevedés, a sablonossá válás. Ám az ábrázolás, a nyelv milyenségétől, sokarcúságától függetlenül létrejöhetett az a Nagy János-szobrok egyediségét éltető, egyszersmind egységesítő, karakterizáló, jellegzetes vonás, atmoszferikus jelleg, amely külsődleges jegyeiben talán a robosztusságban, a bálványszerűségben, a balladisztikus hangvételben ölt testet, s amely a múlt ködébe vesző ikonográfiai hagyományhoz való kapcsolódással, valamint a mélytüzű, rejtélyekkel való átitatottsággal, misztikus tartalommal való telítettséggel jellemezhető, s amely áradó szenvedéllyel, erőteljes érzelmi hevülettel átitatott. Lóska Lajos művészettörténész, a szlovákiai magyar képzőművészet alkotóit felsorakoztató egyik tanulmányában arról szól, hogy Nagy János számára meghatározó jelentőségű Henry Moore szobrászata: mind a forma – elsősorban az áttörések, a negatív terek révén –, mind a tartalom – az időtlenség, az archaizálás – szempontjai miatt. E tanulságok a modern szobrászatban immár általánosakká váltak: hallatlan erőteljes, termékenyítő hatással voltak az európai szobrászati hagyományokhoz még kapcsolódó alkotók munkásságára. Mégis elmondható, hogy a megbillent egyensúly tükröztetése, a hiányok fellelése és felmutatása ellenére is az egység keresésének szándéka az egyik legfontosabb indítéka Nagy János szobrászatának: az azonosságok, a kapcsolódási pontok, a megfelelések kutatása, egyfajta harmóniavágy kifejezése. És ha feltárjuk ezeket a tartalmi és formai eredőket, és megleljük a művészi kérdésfelvetések indítékait s egyúttal megtaláljuk a kérdésekre adható, a kérdésekre adott válaszokat is, akkor biztosan megállapíthatjuk, hogy ez a szobrászat törvényszerűen született meg, s törvényszerűen itt, a Duna-mentén jött létre: egy már-már valószínűtlenül létező kulturális-művészeti térben, egy már-már valószínűtlenül létező, abszurditások által éltetett, egyre válságosabb helyzetekbe sodródó Közép-Európában. Ezért lehet nagy szükségünk Nagy János fenséget és humanitást sugárzó szobraira.
[2016]
Közösségi megbízásra és magán megrendelésre készített művek
1959 Révkomárom, Elsős – műkő
1967 Gúta, Árvízi emlékmű – kő
1969 Dunaszerdahely, Mártíremlékmű – vörösrézlemez
1973 Révkomárom, Család – vörösrézlemez
1974 Révkomárom, Vasútállomás, Szökőkút – epoxi
1977 Párkány, Anyaság – kő
1981 Hortobágy, Memento – vörösrézlemez
1982 Galánta, Kodály Zoltán – bronz
1984 Budapest XIV., Centenáriumi lakótelep, Pelikán – bronz, 130 cm
1985 Léva, Nagymama – kő
1987 Fülek, Gitáros nő – kő
1991 Ipolyszakállas, II. világháborús emlékmű
1992 Ipolybalog, II. világháborús emlékmű
1992 Budapest V., Szép utca, Esterházy János-emléktábla (Horváth Sándorral) – bronz
1993 Nagycétény, II. világháborús emlékmű
1994 Málas, II. világháborús emlékmű
1993 Kisszeben, Csontváry Kosztka Tivadar-emléktábla – bronz
1995 Szent, Szenczi Molnár Albert – márvány
1997 Búcs, Bulcsu – vörösrézlemez
2000 Esztergom, Ferences rendház, IV. Béla – bronz, 200x1110 cm
2001 Hetény, Széchenyi István – vörösrézlemez domborítás, 220 cm
2002 Révkomárom, Jókai Színház, plasztikus dombormű – carrarai márvány, 220x140x8 cm
2005 Pápa, Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Rab Zsuzsa – réz dombormű
2006 Esztergom, Sötét-kapu, 1956-os emléktábla – mészkő dombormű, 180x164 cm
2011 Vác, Földváry tér, Rózsa Endre-emléktábla
2011 Révkomárom, Nádor utca, Saga kávéház, Esterházy János-emléktábla – dombormű
Pápa, Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Tarczy Lajos
Művek közgyűjteményekben
Dunaszerdahely, Csallóközi Múzeum
Dunaszerdahely, Kortárs Magyar Galéria
Érsekújvár, Galéria umenia Nové Zámky
Hajdúböszörmény, Hajdúsági Múzeum
Léva, Múzeum
Nyíregyháza, Jósa András Múzeum
Révkomárom, Duna Menti Múzeum
Pozsony, Galéria mesta Bratislavy
Pozsony, Slovenské Národná Galéria
Róma, Vatikáni Gyűjtemény
Egyéni kiállítások
1965 Szenc
1967 Dunaszerdahely
1978 Dunaszerdahely
1979 Érsekújvár
1979 Ipolyság
1980 Révkomárom, Duna Menti Múzeum
1984 Dunaszerdahely, Csallóközi Múzeum (Almási Róberttel)
1988 Nagykürtös (Helena Košutovával)
1990 Pozsony, Gorkij utcai Kiállítóterem
1993 Esztergom, Balassa Bálint Múzeum
1993 Komárom, Komáromi Kisgaléria
1995 Budapest, Csepel Galéria
1998 Vác
2000 Révkomárom, Nádor Galéria
2007 Budapest, Vármegye Galéria
2010 Küzdelmeim, Révkomárom, Limes Galéria
2011 Vác, Modern Művészeti Gyűjtemény
2012 Küzdelmeim, Budapest, Hegyvidék Galéria
Szimpozionok, művésztelepek
1969, 1970, 1971, 1974 Hajdúsági Művésztelep, Hajdúböszörmény
1972 Nyíregyháza
1973 Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep, Nyíregyháza-Sóstó
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
AV-dokumentumok
1989 Stúdió 1989. Magyar Televízió.
2014 ~ szobrászművész kiállítása a Kárpát-Haza Galériában. Kortárs. Magyar Televízió 2014. március 3.
Recepció
1977 Kubička-Kucsera, K.: ~. In. Kis Galéria. Pozsony.
1979 Koncsol László: ~, Gilgames. 12 plakett. Dunaszerdahely.
1979 Nagy János: Gilgames - 12 plakett 1979, Odbor kultúry v Dunajskej Strede, 113/79
1980 Farkas Veronika: Bevezető. ~ szobrászművész kiállítása. Révkomárom, Duna Menti Múzeum. (Katalógus)
1983 Vencsellei István: Emlékezzünk a madarakra! Új Tükör 1983. szeptember 18.
1985 Hadházy Levente-Szilágyi András-Szöllőssy Ágnes: Negyven év köztéri szobrai Budapesten 1945-1985. (Bev. Farkasinszky Lajos, Zsigmond Attila.) Budapest, Budapest Galéria. 540.
1986 Nász János: Képző- és iparművészeti kiállítások Komárom megyében 1945-1985. Bibliográfia. Tatabánya, József Attila Megyei Könyvtár.
1986 Hajdú D. Dénes: Bronzba öntött mítoszok. Népszava 1986. szeptember 6.
1990 Kucsera, K.: Bevezető. ~. Sochárske dielo. ~ szobrászművész kiállítása. Pozsony. (Katalógus)
1992 Lóska Lajos: Magyar képzőművészek Szlovákiában. Észak-Komárom és környéke. Művészeti Műhely 1992. 39-48.
1993 Wehner Tibor: Bevezető. ~ szobrászművész kiállítása. Esztergom, Balassa Bálint Múzeum. (Katalógus)
1993 Wehner Tibor: Alakok, bálványok, formák. ~ szobrászművész alkotásairól. Új Forrás 1993(9)53-55.
1993 Csontváry-emléktábla Kisszebenben. Magyar Nemzet 1993. szeptember 7.
1994 Salamon Nándor: Kisebbségi művész? Körmendi Figyelő 1994. december 1.
1997 Kerékgyártó István: ~. Dunaszerdahely.
1998 Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Győr, Kisalföld Művészetéért Alapítvány. 220.
1999 Kubička Kucsera Klára: Képünk. Szlovákai Magyar Képzőművészek Társasága. (Bev. Kopócs Tibor.) AB-ART.
2000 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, II. kötet. H-Ö. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 882-883.
2001 Szabó Károly (szerk.): Köztéri alkotások. Esztergom 2000 Enciklopédia. (Bev. Cséfalvay Pál, utószó: Szabó Károly.) Esztergom, Keresztény Múzeum Alapítvány.
2004 Komáromi Alkotóművészek Egyesülete. K.ART.E. (Katalógus, bev. Farkas Veronika.)
2005 (A. zs.): Múltunk dicséretre. Réz domborművet avattak Rab Zsuzsa emlékére. Napló 2005. szeptember 6.
2005 Kopasz-Kiedrowska Csilla: „Nálunk a tehetség a legolcsóbb." Köszöntjük a hetvenéves~ szobrászművészt. Atelier 2005(2)30-32.
2006 Nagy Ildikó (szerk.): Kortárs művészet. Szoborpályázatok 1950-2000. Budapest, Képző- és Iparművészeti Lektorátus. 423.
2007 ~. Atelier 2007(5)25, 44.
2007 Barta Boglárka: A Felvidék szobrásza. Magyar Demokrata 2007. december 13.
2007 Schelken Pálma: ~ szobrászművész kiállítása. Evangélikus Élet 2007. december 16.
2008 Fábián Sándor: A világ szobrászainak lexikona. Budapest, Magyarkerámia Kft. 562-563.
2008 Palágyi Lajos: Dunaszerdahely köztéri szobrai. Múltidéző séta a jelenben. Atelier 2008(1)34-35.
2008 Zalka Katalin: A szobor helye. Találkozás ~ szobrászművésszel. Képmás 2008(1)34-35.
2008 Weszely Balázs: Fémek hajlékonysága. Magyar Nemzet 2008. február 27.
2008 Wehner Tibor-Kovács Lajos: Zsembery gyűjtemény. Dorog, Esztergom, Komárom, Nyergesújfalu, Tata… Komárom-Esztergom megyei képzőművészek alkotásai Zsembery Dezső műgyűjteményében. Dorog, 2008. 63, 147.
2009 ~. (Bev. Pap Gábor, Koncsol László, Duray Miklós.) Somorja, Méry Rátió Kiadó.
2009 Váli Júlia: A szobornak üzenete van. Magyar Hírlap 2009. november 16.
2009 Nagy János - Méry Rátio Kiadó 2009
2009 Wehner Tibor: A teljesség keresése. ~ szobrászművész kiállítása. Art Limes (Wehner- vernissage) 2009(3)122-123.
2010 Koncsol László: Bevezető. Küzdelmeim. ~ szobrászművész kiállítása. Révkomárom, Limes Galéria. (Katalógus)
2010 Holecz Attila: Csallóköz és Mátyusföld szobrászművésze. ~. Atelier 2010(4)26-28.
2010 Nagy János 75 - Pro Arte Danubií, Komárno, Szlovákia, 2010
2011 ~: Memento. (Bev. Istenes József, Német Péter Mikola..) Komarno, KT Könyv- és Lapkiadó Kft.
2011 Kubička Kucsera Klára-Hushegyi Gábor-Gyenes Gábor: Szlovákiai magyar képzőművészek arcképcsarnoka. Szlovákiai Magyar Írók Társasága.
2012 Salamon Nándor: Kisalföldi művészeti lexikon. Festők, szobrászok, építészek, műgyűjtők, művészeti írók,művészeti csoportok, egyesületek, galériák. XVI-XXI. század. Vasszilvágy, Magyar Nyugat Könyvkiadó. 250.
2012 Boussebaa Mimi: Küzdelmek – szobrokban. Hegyvidék 2012. május 8.
2012 li: Művészetből és emberségből, formált alkotások. Hegyvidék 2012. május 8.
2013 sz: „Soha többé diktatúrát!" Ökomenikus szertartással felavatták gróf Esterházy János bronzszobrát a Gesztenyés kertben, majd két kiállítás nyílt a MOM-ban a mártír politikusról. Hegyvidék 2013. május 21.
2013 Petőcz Éva: Nekünk mártír. Emlékhelyet avattak Esterházy Jánosnak. Heti Válasz 2013. május 23.
2014 A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona. Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. Bratislava, Slovenské Pedagogické Nakladatelstvo. 295.
2014 P. Szabó Ernő: A történelem rekonstruálása. ~ szobraiból új kiállítás nyílt. Látható a két főmű, a Kitelepítés és az Esterházy János is. Magyar Nemzet 2014. január 23.
2014 -k-: ~ szobrászművész kiállítása. Atelier 2014(1)36.
2014 Kortárs magyar művészet - Nagy János felvidéki szobrászművész - Kárpát-haza Galéria, Nemzetstratégiai kutatóintézet 2014.
2015 Kopócs Tibor: Beszélgetés ~ szobrászművésszel. Atelier 2015(3)
2015 Kaposi Endre: ~ szobrászművész. Atelier 2015/3.
2015 Szakolczay Lajos: Az ember, aki önmagát faragja. Atelier 2015(3)
2015 Batta György: ~: Bulcsú vezér, Esterházy János. Atelier 2015(3)
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017