Juhász Előd: Rost Andrea operaénekes

Rendhagyó jellemzést olvashatunk ezúttal a világhírű magyar énekesnőről. Hiszen nem, nem csak a tényeket soroljuk, azokat rendre megtalálni különböző fórumokon. Helyettük személyes gondolatokkal hitelesítem a pályaképet – mégpedig az elmúlt évek-évtizedek közös nyilvános műsoraiból vett idézetekkel. Hiszen zenetörténészként, rádió- televízió szerkesztő-műsorvezetőként mintegy három évtizede van szerencsém követni rakétaívű pályáját – itthon és külföldön. Ezekből a mozaikokból úgy hiszem, teljesebb képet kapunk róla, mintha rendre csak sorolnánk életének különböző jelentős állomásait, így a továbbiakban a száraz tényeket visszaemlékezésekkel, elsősorban a Művésznő gondolataival gazdagítjuk.

Rost Andrea Kossuth és Liszt Ferenc-, valamint Prima Pimissa díjas operaénekes (szoprán) érdemes művész, a 2024-re megpályázott budapesti olimpia és paraolimpia jószolgálati nagykövete, aki mindemellett 2017-től a Pető Intézetet is hasonló felelősségvállalással támogatja.
Zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (ma már egyetem) végezte Ónody Márta, majd Bende Zsolt növendékeként.
A Művésznővel még jóval a diplomázása előtt beszélgettem először újságíróként a Zeneakadémián. Gondolkodásmódjának komolysága, eltökéltsége már itt tökéletesen megmutatkozott.
„Én nem tudom, honnan örököltem a tehetségemet, nem tudom, ez honnan jön, kitől, hogyan? Visszamenőleg sem tudok senkit sem mondani, bár anyai ágon a nagymamám és a nagypapám is szépen énekelt… Szolnokon a nagyszülőknél éltem gyermekkoromban, szinte burokban, kevés rossz élménnyel. Mondják, ötéves koromtól énekelgettem az akkori slágereket, amiket a rádióban hallottam.

Budapesten, Csepelen a Jedlik Ányos gimnáziumba és párhuzamosan a Rákóczi Ferenc zeneiskolába jártam, énektanárnőm Bikfalvy Júlia volt. Az érettségivel egy időben sikertelenül felvételiztem a Színművészeti Főiskola (ma egyetem) operett-musical szakára, de a kudarc eltökéltebbé tett, rendületlenül tanultam. A folytatás: a Ki mit tud?-siker, majd a fentebb említett Zeneakadémia, ahová második nekifutásra vettek fel.
Keményen dolgoztam, ez mindig is így volt, amióta eldőlt, hogy ezt az utat járom. A főiskolán hosszú hónapokig, évekig szinte nem történt semmi. Aztán – legalábbis így érzem – Bende Zsolt irányításával teljesedett ki a hangom, és az operai előadásokon tanultam a legtöbbet. Amióta színpadon vagyok, érzem száz százalékig: erre születtem! Végre adhatok valamit az embereknek, az operában töltött néhány órájukat »beszínezhetem« érzésekkel…"

Rost Andrea 1989-ben még főiskolás, amikor a budapesti Operaház ösztöndíjasaként elénekelte Gulyás Dénes rendezésében Júlia szerepét Gound Rómeó és Júlia című operájában. Erre a „berobbanásra" így emlékezett: „Most, ahogy mondják – »minden összejött« a sikerhez: alkatomhoz illő parádés szerep, kitűnő partnerek."
A véletlen úgy hozta, hogy 1989-ben, éppen „a Balti-tenger lányának" titulált Helsinkiben forgattunk Zenehíd-epizódot Zenebutik című magazinsorozatunk részére – azaz a város művészeti, turisztikai nevezetességeit kaptuk lencsevégre. Többszörösen szerencsénk volt. Pazar napsütés, Kodak-kék ég és egy nem várt véletlen. Mert természetesen a Finlandia-palota sem maradhatott ki a látnivalók közül, és ott futottunk össze a Mirjam Helin Nemzetközi Énekverseny egyetlen magyar résztvevőjével, az akkor már középdöntős Rost Andreával.
A továbbiakban együtt drukkoltunk, szorítottunk titokban bízva a bombasikerben. A döntő Andreának kedvezett, hiszen igazi „slágerét", a Lammermoori Lucia egyik nagyigényű áriáját énekelhette. Aztán végigforgattuk az eredményhirdetést is: …és az első helyezett: Rost Andrea! Ritkán adatik meg, hogy egy tv-stáb igazi világkarrier kezdetét rögzíthette! Így első kézből közvetíthettük az elragadtatott dicséreteket Birgit Nilssontól, Teresa Berganzától, Kim Borgtól, Jevgenyij Nyeszterenkótól…
Ugyanebben az időben a „mit szeretnél még – a színpadon kívül?" kérdésre így válaszolt: „Több időt tölteni a természetben, aztán úszni, kajakozni, prózai színházba járni, jó filmeket nézni, több értékes emberrel találkozni – hiszen oly sok a széttörtség, felületesség, a látszat körülöttünk…" És már akkor szinte ars poetica-szerűen fogalmazott: „Amikor ki kell állni egyedül a színpadra, talán ahhoz kell a legnagyobb erő. Ezt nekem a hit adja meg! Kell, hogy legyen fogódzó – ott is, máshol is: kell, hogy az élet szebbik felét próbáljuk önmagunkban és körülöttünk megvalósítani. Küzdéssel, megszenvedéssel, napi újrakezdéssel… A színpadon önmagamat kell formálnom, otthon elsősorban a gyermekeimet, hogy a későbbiekben ők is biztos lábakon álljanak."
A helsinki siker elindította a nemzetközi karriert. Két évvel később, 1991-ben már a bécsi Staastoper magánénekese lett, ahol összes akkori fontos szerepében – Zerlina, Adina, Susanna, Lucia, Violetta – megismerhette a bécsi közönség. Amikor 1997-ben televíziós portréműsort készítettünk róla Visszanéztem fél utamról… címmel, abban megszólaltattuk a Staastoper legendás igazgatóját, Ioan Holender urat: „Andrea világraszóló tehetség. Nagyon komolyan veszi hivatását. Ő már a kezdet kezdetén is sztárnak számított. Emlékezetes marad számunkra nagyszerű Lucia alakítása, ezt a szerepet rendkívüli melegséggel, nagy drámai tehetséggel énekelte. Remélem, még nagyon sok előadásban fogjuk őt hallani!"
Folytatásképpen ezt olvassuk a művésznő hivatalos honlapján: A Milánói Scala 1994-es Rigoletto-bemutatóján – melyre Riccardo Muti hívta meg (Holender úr ajánlotta figyelmébe a fiatal énekesnőt! JE) – átütő nemzetközi sikert aratott, s azóta a Scala állandó visszatérő vendége. 1995-ben, a Scala évadnyitó Varázsfuvola-premierjén már ünnepelt sztárként lépett színpadra.Mozart Figaro házasságának Susannája, és Verdi Traviátájának Violettája követte a sort.
Ehhez az imponáló felsoroláshoz személyes visszaemlékezést társítok. Jeles alkalom adódott 1995-ben: a Scalában azon a Rigoletto-előadáson forgathattunk, ahol Gilda szerepét Rost Andrea énekelte. És – véletlen egybeesés – jelen volt Göncz Árpád köztársasági elnök is, aki a szünetben hatalmas virágcsokorral köszöntötte a művésznőt. Nagyszerű produkciónak tapsolhattunk! A vezénylő Riccardo Mutit, aki akkor még a Scala főzeneigazgatója volt, az első szünetben kerestük fel: „Azért választottam Rost Andreát, mert ő csodálatos énekes és nagyon jó zenész. Nagyon profi, intelligens és gyönyörű hangú. Nála minden természetesen van együtt". Ezt a vélekedést a címszereplő Renato Bruson is megerősítette: „Andrea fantasztikus énekes és nagyon jó színész. Meg jó barát a színpadon és azon kívül is. Öröm vele együttműködni!"
Itt kell szólnunk a Metropolitan opera meghódításáról is. A Művésznő a Met-ben először 1996-ban lépett fel, Adinát énekelte a Szerelmi bájital című Donizetti-operában, a fergeteges sikerű előadást a magyar rádió is közvetítette. Utána telefonon beszéltünk: „Tudtam, hogy erre nagyon oda kell figyelni, mert hihetetlenül fontos, hogy egy énekes hogyan debütál a Metropolitanben. Nagyon hideg volt, amikor megérkeztünk és féltem, hogy megfázok, úgyhogy »magánzárkára« ítéltem magam. Nem volt túl sok próba, csak öt nap, délelőtt, délután. Örömömre: óriási siker lett! És ami fantasztikusan meglepett, később felhívtak a vezetőségből, hogy amikor majd jövök Luciát énekelni, kiket szeretnék partnernek, karmesternek? Ez igazi kitüntetés, mert ott sem szokás…"

Ismét a honlapról idézünk:
„Amerikában a Lyric Operában is több ízben vendégszerepelt, ahol Zerlinát, Gildát, Violettát, és Micaëlát alakította. A Metben még Gilda, Lucia és Violetta mellett 2006-ban Mozart Figaro házasságában énekelte Susannát. A washingtoni operaházban Antoniát alakította, s ugyanebben a produkcióban lépett a Los Angeles-i közönség elé is. Korábban, 2002 márciusában – szintén Los Angelesben – Pamina jelmezét öltötte magára, majd ugyanebben a szerepben hallhatták 2005-ben Washingtonban is. A tokiói New National Opera és számtalan más nemzetközi operagála gyakori meghívott művésze. Operett primadonnaként is tündököl, pl. hosszabb turnén négyszer vett részt a bécsi Volksoper társulatával Japánban.
A Salzburgi Ünnepi Játékokon is több produkcióban lépett közönség elé, és a legnagyobb karmesterekkel dolgozott együtt. Richard Strauss Az árnyék nélküli asszony című művéből a Sólyom szerepét Solti György vezényletével énekelte, míg Drusillát Monteverdi Poppea megkoronázása című operájából Nikolaus Harnoncourt dirigálásában adta elő. Salzburgban ismét Riccardo Muti volt a karmester, amikor Muszorgszkij Borisz Godunov operájában ő volt Xenia.
A párizsi Opéra Bastille-ban Susannát, Gildát és a Lammermoori Lucia mellett Offenbach: Hoffmann meséiben Antoniát alakította.  A londoni Royal Opera House-ban Susannaként debütált a Figaró házasságában, majd Violettát énekelt a Traviataban nagy sikerrel. Koncertszerű előadásban szólaltatta meg Donizetti: Elisabeth című operájának címszerepét, mely egyben világpremier is volt. Legutóbb a Lammermoori Lucia londoni bemutatóján énekelte a címszerepet."
Londonban forgattunk, amikor a Sony produkciójában operaáriákat rögzítettek vele egy hatalmas templomból átalakított stúdióban. Már az első nap felvillanyozó sikert hozott: a felvétel végén a zenekar – világhírű együttes, a Royal Philharmonic Orchestra! – hosszan megtapsolta a szólistát! A magyar televízióban a nagynevű karmester, Sir Charles Mackerras is elragadtatásának adott hangot: „Nagyon élvezem a közös munkát, kitűnő benyomásokat szereztem. Különösen, mivel most már túl vagyunk a két nehéz Lucia-árián. Tudja, Andreával nemsokára lemezre rögzítjük a teljes Lammermoori Luciát, mégpedig az ősváltozatot, mivel engem mindig izgatott, vajon hogyan szólalhatott meg az opera annak idején, Donizetti korában?"
Érdemes visszaemlékeznünk a budapesti Szuperkoncertre (1996), ahol Andrea nem kisebb művészek társaságában lépett fel, mint Placido Domingo, José Carreras és Diana Ross. Domingo kifejezetten kérte, hogy ezen a gálaesten Andreával közösen énekeljen. „Ez nagyon megható és örülök neki, hogy őbenne ilyen nyomokat hagyott az, amikor én Bécsben együtt dolgoztam vele. Akkor ő, mint karmester volt jelen az előadáson, illetve próbán, úgyhogy azt hiszem, azért gondolt rám, hogyha majd idejön Budapestre, akkor engem válasszon."
Elismerően nyilatkozott Jose Carreras is: „Rost Andrea csodálatos fiatal tehetség. Máris nagyon jelentős nemzetközi pályán indult el és biztos vagyok abban, hogy hosszú és gyönyörű karriert fut be. A legfontosabb operaházakban fog énekelni, a legkiemelkedőbb kollégákkal, karmesterekkel. Gyönyörű hang, igazi tehetség!"
Hangsúllyal kell szólnunk a Bánk bán operafilmről (2002), melyet Káel Csaba rendezett, az operatőr a világhírű Zsigmond Vilmos volt és a hazai legkiválóbbak voltak Rost Andrea partnerei – így Marton Éva, Kiss B. Attila, Gulyás Dénes, Kováts Kolos, Miller Lajos, Sólyom Nagy Sándor, Réti Attila. A művésznő varázsos Melinda-alakítását egyöntetűen dicsérték a kritikusok. Ő meg így vélekedett a Gertrúdot megformáló másik világsztárról, Marton Éváról:
„Nagyon jóban vagyunk, és valóban nagy élmény volt vele dolgozni, azt figyelni, hogy egy ilyen szupersztár milyen odaadással csinál mindent, és hogy micsoda önuralommal tartja magát negyvenkilós ruhában egész nap. Ez példaértékű.

  J. E.: Emlékszem, egyik korábbi beszélgetésünkben elmondtad, hogy régóta szeretnél filmezni. Ez az álmod most megvalósult.
Rost Andrea: Igen, ez volt az egyik álmom. Még sok álmom van... Szóval, nagyon szeretem a filmezést és nagyon szeretném, hogy ha a többi álmom is így valósulna meg, mint ahogy ez. Mert idáig legalábbis nagyon pozitív és nagyon kellemes benyomásokat szereztem. Olyan profi emberek között dolgozunk, akik mindent beleadnak abba, amit csinálnak. Itt van mellettem Káel Csaba rendező, ő is fantasztikus ember, aki szűnni nem akaró lelkesedéssel és olyan energiával dolgozik, hogy azt bárki megirigyelheti."
Csak távirati stílusban az elmúlt évek fénypontjairól: Örömmel fogadta a közönség két Puccini operában is, Liu-ként Szegeden, a Turandotban és először a Pillangókisasszony jelmezében a Margit-szigeten. És biztosak lehetünk abban, hogy például a Daphne címszerepe (Richard Strauss operájában), vagy a Pannon-dalok előadása után – ezek érdekessége, hogy kiderül, mennyire egy tőről fakad a magyarok és a szomszédok népzenéje, sőt, még a klezmer zene is –, tehát mindezek után még sok örömteli meglepetéssel ajándékozza meg rajongóit. Említhetjük a repertoár bővítésével kapcsolatban még a társművészetek tudatos bevonását is, többek közt a közös fellépést a Frenák Pál társulattal. „Mindemellett más izgalmas újdonságokkal is készülök, többek között a Salome címszerepére, aztán Domingóval tervezünk közös fellépést a Simon Boccanegrában."
E vázlatos sorolásból is kiderül, Rost Andrea máig rendkívül népszerű, keresett művész, itthon és külföldön egyaránt. A 2016-17-es évadban, a budapesti Operában tizenöt alkalommal lép fel (Székely fonó, Bohémélet, Otello), e mellett számos koncerten is. A róla születő portréhoz alighanem hozzátartozik az is, hogy számos jótékonysági akcióban vesz részt, társadalmi szerepvállalása többek között a már említett 2024-re megpályázott budapesti olimpiai játékok és az Európa-hírű Pethő Intézet támogatása jószolgálati nagykövetként.
Rost Andrea többször beszélt arról, milyen erősen kötődik fővárosunkhoz, hazájához: „Én Budapesten születtem és nagyon szeretem ezt a várost. Nekem a legszebb város a világon. Amikor visszajövök például Londonból, akkor is mindig meg kell állapítanom a repülőn, hogy föntről milyen csodálatos ez a város! Vagy amikor a Petőfi hídon átjövök, igen, talán e híd közepéről a leggyönyörűbb… Ezért is próbálok minél jobbat produkálni, és – hogy mondjam? – képviselni Magyarországot, ezt a kis országot, szerte a nagyvilágban."

[2017]