Életrajz
Lovas Ilona 1946. január 1-én született Budapesten. Édesapja Lovas Pál, édesanyja Kármán Ilona. Budapesten él. 1987 és 1990 között New Yorkban élt és dolgozott.
A budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán 1969 és 1974 között végezte tanulmányait, ahol 2002 és 2004 között DLA-képzésen vett részt. 2004-ben habilitált. A soproni Nyugat-magyarországi Egyetem docense.
Az 1970-es évek közepe óta van jelen műveivel a magyar művészet hazai és külföldi csoportos kiállításain, s 1980 óta rendszeresen jelentkezik alkotásaival az itthon és külföldön megrendezett önálló kiállításain is. Munkásságát számos díjjal honorálták: többek között 1973-ban elnyerte a Milánói Textiltriennále II. díját, 1993-ban Ferenczy Noémi-díjat, 2005-ben Érdemes Művész-elismerést kapott.
Az 1970-es években már a hagyományos textil-kompozícióktól eltávolodó, a tradicionális textilművészeti műformákkal, anyagokkal és technikákkal szakító, az ún. iparművészet és képzőművészet határait elmosó munkákat alkotott. Művei természetes, gyakran organikus anyagokat (víz, fű, papír, marhabél, ostya) feldolgozó objektek, environmentek, installációk. A 2000-es évektől munkásságában új médiumok és új műformák jelentek meg: a fotó, a videó, a videóinstalláció, a performansz.
Az életrajzot összeállította: Wehner Tibor [2016]
Munkásság
Munkásság
„A műalkotásban a természet nem mint ábrázolás jelenik meg, hanem önmaga a természet lép elő műtárggyá" állapította meg Fitz Péter. Az ezerkilencszáznyolcvanas évek munkáit, hazai és külföldi kiállításokon bemutatott installációit az 1987-89-es New York-i alkotóperiódusig a papírmassza, a búza, a víz anyagkombináció alkalmazásával készítette, illetve a papírmasszából különböző alakzatokban, sokszor rácsszerkezeteken át kihajtó búza természeti jelenségére alapozta a korszak szellemiségével együtthangzó műveket tervező és kivitelező művész.; Tovább...
Munkásság
Wehner Tibor : Lovas Ilona művészete
Ha a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskola textil-szakán 1974-ben végzett Lovas Ilona munkásságát a magyar textilművészet történetével összefüggésben próbálnánk áttekinteni, akkor könnyen tévútra tévednénk. E művész a magyar textil – Frank János művészettörténész találó megnevezésével – „eleven" korszakának, az ezerkilencszázhetvenes évek időszakának izgalmas, formabontó kísérletek sorából felfűződő eseménytörténetébe kapcsolódott be pályakezdő alkotóként, s habár első jelentkezései a Szombathelyen megrendezett textilbiennálékon bemutatott, és a velemi műhelyben készített művek számbavételével regisztrálhatók, néhány év elmúltával eltávolodott a tradicionális textilművészet alkotói világától és közegétől. Már 1984-ben, a kőszegi Zwingerben rendezett önálló kiállítása kapcsán azt írta Fitz Péter művészettörténész, hogy ritkán szereplő, alig ismert művész Lovas Ilona, akinek alkotásai nem illeszthetők a megszokott szempontok és kategóriák, a hagyományos műfajok által szerveződő kiállításokon bemutatott művei közé. Munkái azért sem voltak már ekkor kategorizálhatók, mert a műfajhatárokat átlépve széles, általános emberi problémákkal kapcsolatos kérdésfelvetések megfogalmazásaiként születtek meg, s amelyek nem a kifejezési-formai szempontok miatt voltak fontosak, hanem a tartalmi vonzataik, a gondolati súlyuk miatt.
Az ezerkilencszáznyolcvanas évek közepén megvont művészettörténeti elemzés azt is kimutatta, hogy Lovas Ilona textilművészeti kiindulópontja a múlt század hetvenes éveinek közepén jelölhető meg, amikor a Velemi Textilművészeti Alkotóműhelyben dolgozott. Ekkor az Ablak című alkotásával a textilszál szerepének analizálására vállalkozott, majd az 1978-as textilművészeti biennálén bemutatott művein átlátszó plexifelületeket szőtt be vékony damilszállal. Időközben Bajkó Anikóval és Szenes Zsuzsával közösen a táj és a textil viszonyát kutatva a velemi dombokon egy land art-kompozíciót is készítettek a földhajlatokra hosszú textilszalagokat fektetve. Majd 1980-ban Pécsett már egy önállóan készített térberendezéssel jelentkezett Lovas Ilona, ahol a természeti elemek és a textil együttesét alkotta meg: a termet műanyagfóliával borította és vízzel árasztotta el, amelybe egy gyeptégla-mólót épített, s ezen a portrékat, illetve álló alakokat ábrázoló fotólenyomatokat hordozó vászondarabok feküdtek, míg a móló végén egy szöveges fólia süllyedt a vízbe, amelyet a látogatók a mólón taposva közelíthettek meg.. A pécsi térberendezést követő munkák is a természetes elemek műbe-szervezését tanúsították, de az elültetett, a mű „élete" során kihajtó búzaszemek nem a természet megidézésének eszközei voltak, hanem azokat a művész az alkotás élettartama alatt változó-alakuló-megjelenítő, szerves mű-alkotóelemmé avatta. „A műalkotásban a természet nem mint ábrázolás jelenik meg, hanem önmaga a természet lép elő műtárggyá" állapította meg Fitz Péter. Az ezerkilencszáznyolcvanas évek munkáit, hazai és külföldi kiállításokon bemutatott installációit az 1987-89-es New York-i alkotóperiódusig a papírmassza, a búza, a víz anyagkombináció alkalmazásával készítette, illetve a papírmasszából különböző alakzatokban, sokszor rácsszerkezeteken át kihajtó búza természeti jelenségére alapozta a korszak szellemiségével együtthangzó műveket tervező és kivitelező művész.
Néhány év elmúltával, 1991-ben már teljesen új, meglepő anyaghasználattal élő, a textilművészettel már csak nagyon távoli kapcsolatokat feltételező és sejtető műegyüttessel lépett fel a Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóházában Lovas Ilona: egy furcsa, függesztett és a földre fektetett, írástöredékeket hordozó, orsószerű testeket felsorakoztató kollekcióval. A kiállítást megnyitva Varga Zsuzsanna a művek különös formarendjéről és anyaghasználatáról szólva arról értekezett, hogy „Maga a művész is nehezen illeti fogalmakkal tárgyait: mintha igazán nem tudna megállapodni semmiféle kategóriába szorítással, hiszen minden megnevezés nagyon elszegényíti, egyoldalúvá teszi a tárgyak gazdag képzeletvilágát. Kezdetben a rovarok potrohára hivatkozott a formát, annak áttetszőségét és a felhasznált anyagot, a marhabelet illetően. Az érhálózattal beszőtt felületek valóban olyan testrészre utalnak, melyben zajlik az anyagcsere, működik a létezés mechanizmusa. … Milyen anyaggal is dolgozik Lovas Ilona? Mosott és a kasírozáshoz hasonlóan összedolgozott marhabéllel, mely az állat belsőségéből való. Mint bőrszövet, kívülről veszi körül a tartalmát, az egész azonban mégis a jószág belsejében van. Mi tehát azt látjuk itt a kiállításon, abból van a külső köpeny, ami igazából belülre való." Hasonló anyaghasználat jellemezte a marhabél mellett az üveget is alkalmazó, a Fészek Klubban bemutatott Stáció No 27. című, talán legpontosabban installációként aposztrofálható műegyüttest is. A terem bejáratával szemben egy vízszintes fagerendára támasztott nagyméretű korong fogadta a látogatót, amely a két oldalsó fal mellett sorakozó, 10 illetve 11 marhabéllel bevont üveglapból álló sorozat, mint stációk között volt megközelíthető. Közelebb lépve felfedezhető volt, hogy a pajzsszerű korong marhabélfelületén feliratok olvashatók: a Veni Creator Spiritus kezdetű imádság, illetve himnusz sorai. A reflektorok hatására aranyaló derengésbe vont mű az ikonok sejtelmességét sugározta, és a tér szakralitással itatódott át a Szentlélek kiáradásának transzcendens sugallatát hordozva. 1995-ben a Stáció 28 című mű megszületése kapcsán – amely az Óbudai Társaskör Galéria Vízpróba című sorozatába illeszkedett – új anyagok jelentek meg Lovas Ilona művészetében: a marhabél helyére, illetve azt háttérbe szorítva az előtérbe az üveg és az acél lépett, és fontos szerepet kapott egy új organikus anyag a tészta, illetve ostya formájában, amely egy üveg- és fémlapokkal megterített asztal étkeiként az érintetlenül hagyott utolsó vacsora asztalát idézte meg. E mű kapcsán állapította meg a művész monográfusa, Sturcz János művészettörténész a Hungart-könyvsorozatban megjelent nagy ívű tanulmányában: „Installációiban Lovas Ilona néhány anyag és alapjel gazdag asszociációs lehetőségét felhasználva azt a végsőkig lecsupaszított formát keresi, mely önálló ereje révén képes felidézni a transzcendenciát. Ezzel egy lebegtetett, a szakrális tradíciót a kortárs művészet minimalista alkotóelveivel ötvöző vizuális-szimbolikus rendszert hoz létre, amelyben a keresztény ikonográfiára való utalásokat beszédes tárgyakkal, geometriai alakzatokkal, anyagokkal ötvözi."
Ugyancsak Sturcz János emlékeztetett arra, hogy az ezredfordulót követően egyre erősebb és nyíltabb társadalomkritikai hangvétel jellemzi Lovas Ilona művészetét, és mindez összekapcsolódik művészetének mediális változásaival: a korábban oly előszeretettel használt anyagok és motívumok, és az általuk megtestesített kompozíciók, az installációk és a tárgyak helyét a fotó, a videó, a kép, a performansz és a videóinstalláció veszi át. A 2006-ban a budapesti Pintér Sonja Galériában bemutatott S. O. S. című videóinstallációiban az embereket szimbolizáló, vízen úszó kalapfákat idézve meg az emlékezés és a felejtés problémakörét faggatta, és későbbi performanszaiban is feltűntek ezek a furcsa, a kalapkészítő mesterséghez kötődő, de széles asszociációs mezőket sűrítő fa segédelemek, a tompok. „.. akár azt is gondolhatjuk, hogy a felejtés vizén üzenetet hordozó kis konténerek ringatóznak – állapította meg a videóinstallációt elemző eszmefuttatásában András Edit művészettörténész –, melyek a múlt üzenetét, a múlt emlékezetét hordozzák magukba zárva. Az már kinek-kinek saját választása, hogy reá szabott nagy utazását a feledés avagy az emlékezés útján teszi-e meg."
Egyetérthetünk Sturcz János művészettörténész azon megállapításával, hogy Lovas Ilona művészete – amelynek csupán néhány jellegzetes műcsoportjára mutathattunk rá fentebbi áttekintésünkben – önálló fejezet a magyar művészet közelmúltjának történetében, és karakteresen önálló jellemzőkkel felruházott alkotói teljesítményként illeszkedik az egyetemes művészet ezredforduló előtti és utáni jelenségvilágába is. A tradicionális iparművészeti ágazathoz, a textilművészethez köti a munkáit meghatározó kézműves jelleg, de a transzcendens meghatározottság, a hit, a női szerepek tudatos és elkötelezett vállalása révén – amely különös anyaghasználatban és technikai megvalósulásban, a művek szokatlan prezentálásában, meglepő és leleményes formai rendszerekbe foglaltan és sokszor az új médiumokkal való ötvözésében ölt testet – már egy független, művészeti előzményeitől messze távolodó alkotói univerzum körvonalai rajzolódnak meg. A 2004-ben megjelent, az életművet áttekintő katalógus bevezetőjében Százados László művészettörténész emlékeztetett arra, hogy Lovas Ilona munkáinak az a csend és figyelem a közege, amelyet Simone Weil, Paul Celan, Pilinszky János, Nádas Péter, valamint Robert Bresson, Pier Paolo Pasolini, Andrej Tarkovszkij, és egyes vonatkozásokban Ingmar Bergman és Arvo Pärt művei, életműve tolmácsolnak, és amelynek párhuzamai a magyar képzőművészetben Érmezei Zoltán, Fehér Mária, Gémes Péter, Schmal Károly és Türk Péter munkásságában, illetve gondolkodásmódjában, alkotói szemléletében fedezhetők fel. Ezen életművek a spirituális, meditatív, transzcendens, metafizikus, mágikus, vallásos és szakrális tartományokba vezérlik a művek befogadóit, oda, ahol az alkotás „…a kimondhatatlan érzékivé tételével, a művészi szimbolika sajátos többértelműségével, végső lefordíthatatlanságával képes arra, hogy rámutasson az üresen hagyott helyre." Végső soron erről szólt önvallomásában maga a művész is: „Végzem a dolgom, és munkáimban a számomra legfontosabb kérdésekről beszélek. A munkáim az ég felé tekintenek, az egyetlen igazsághoz vezető útra szeretném besorolni magamat velük. Mindent ennek rendelek alá. Én az anyagok átszellemítésével próbálom elérni mindezt. …munkáimnak is egyre tisztábbaknak, manipulációtól mentesebbnek kell lenniük."
[2016]
Művek közgyűjteményekben
Bonn, Frauen Museum
Bucuresti, Anastasia Foundation
Budapest, Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeuma
Budapest, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Budapest, Magyar Nemzeti Galéria
Budapest, Iparművészeti Múzeum
Budapest, Textilmúzeum
Cesky Krumlov, Egon Schiele Asrt Centrum
Diszel, Első Magyar Látványtár
Pécs, Janus Pannonius Múzeum
Pécs, Modern Magyar Képtár
Sárospatak, Sárospataki Képtár
Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum
Szombathelyi Képtár, Szombathely
Egyéni kiállítások
1980 Pécs, Színház téri Galéria
Salgótarján, Képcsarnok (Horváth Szabolccsal, Király Józseffel és Tolnai Katalinnal)
1981 Prága, Waldsteinska
1982 Budapest, Toldi Galéria
1983 Budapest, Derkovits Galéria
Kőszeg, Zwinger
1984 Budapest, Vári Galéria
Panaszfal, Pécs, Pécsi Galéria
1985 Prága, Magyar Intézet
Budapest, Helikon Galéria
1986 Graz (Ausztria), Künstlerhaus
1987 Budapest, Budavári Galéria
1990 Graz (Ausztria), Galerie G-77
New York, Art in General Gallery
1991 Budapest, Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóháza
1992 Pécs, Pécsi Kisgaléria
1993 Bécs, Collegium Hungaricum
1994 Róma, Magyar Akadémia
1995 Budapest, Fészek Galéria
Budapest, Óbudai Társaskör Galéria
1996 Bukarest, Galeria Catacomba
1997 Ünnepi évkör, Szombathely, Szombathelyi Képtár (Fehér Mártával és Türk Péterrel)
Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum
1998 Budapest, Vigadó Galéria (Berhidi Máriával)
1999 Sárospatak, Zempléni Napok (Nagy Tamással)
2000 Budapest, Pintér Sonja Galéria
Budapest, Fészek Galéria (Berhidi Máriával)
Stuttgart, Magyar Intézet (Erdmut Bramke-val)
Pannonhalma, Bencés Apátság
Budapest, Vigadó Galéria (Szíj Kamillával és Kovács Melindával)
Budapest, Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum
Kortárs plasztika, Berhidi-~-Bohus-Jovánovics, Budapest, Vízivárosi Galéria
2002 Weil der Stadt, Kunst Forum, Wendelinskapelle
2003 Budapest, K.A.S. Galéria
Dunaújváros, Kortárs Művészeti Intézet (Berhidi Máriával és Imre Mariannal)
2004 Székesfehérvár, Városi Képtár Deák Gyűjtemény
Berlin, Magyar Intézet
2005 Greifswald, Galerie in der Kapelle St. Spiritus
2006 Prix Evelyne Encelot díjazottak, Budapest, Francia Intézet (Benczúr Emesével és Imre Mariannal)
S.O.S., Budapest, Pintér Sonja Galéria
2007 Budapest, Vízivárosi Galéria (Nagy Tamással)
Budapest, Dorottya Galéria (Baglyas Erikával)
Anima Nostra, Musée de Bibracte (Franciaország)
2008 Berlin, Öffnung. Kunstbüro
2010 Eger, Kis Zsinagóga, Egri Kortárs Galéria (Lévay Jenővel)
2011 Szombathely, Irokéz Galéria
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
Recepció:
1979 Forgács Éva: Kép, plasztika, belső tér. Velemi Textil Alkotóműhely. Művészet Évkönyv 1978. 254-257.
1979 Iparművészek felelnek. ~. Mozgó Világ, 1979(6)5-20.
1980 Horváth Szabolcs, Király József, ~, Tolnai Katalin iparművészek kiállítása. Salgótarján, Képcsarnok. (Katalógus, bev. Pogány Gábor.)
1981 Bán András: Jegyzetek téma nélkül. Mozgó Világ, 1981(1)88-90.
1982 Vadas József: Vevők vagyunk. Élet és Irodalom 1982. március 12.
1984 Fitz Péter: Bevezető. A 7. Fal- és Tértextil Biennále díjnyerteseinek kamarakiállítása. Gulyás Kati, ~. Kőszeg, Zwinger. (Katalógus)
1984 Bán András: Textil művek. Biennálék Szombathelyen, nyertesek Kőszegen. Magyar Nemzet 1984. szeptember 23.
1984 Fitz Péter: Gulyás Katalin és ~ kiállítása. Életünk, 1984(10)1087-1094.
1984 Lóska Lajos: Textilkörkép. Művészet, 1984(11)30-31.
1984 (bán): Két kiállítás: Két kiállítás. Panaszfal, Kavics. Magyar Nemzet, 1984. november 16.
1985 Bán, András: "Saatgut" – Objektkunst von ~. Textilkunst, 1985. június 2.
1985 Bán András: Vászonba csomagolt híd. A textilművészet seregszemléje Párizsban. Magyar Nemzet, 1985. október 8.
1986 Fitz Péter: A magyar textil kalandja I-II. Életünk, 1986(11, 12)1023-1036, 1136-1152.
1988 Hajdu István: Eleven textil. Magyar Nemzet, 1988. szeptember 9.
1991 Kovalovszky Márta: Bevezető. ~ kiállítása. Budapest, Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóháza. (Katalógus)
1991 Vadas József: Sorsók. Élet és Irodalom, 1991. október 25.
1991 Szegő György: Kiűzetve. ~ kiállítása. Magyar Nemzet, 1991. november 15.
1992 Varga Zsuzsanna: A lélek köpenye. ~ újabb munkái. Új Művészet, 1992(2)9-11.
1992 Torday Alíz: Ex. Textilbiennále Lausanne-ban. Új Művészet, 1992(11)26.
1993 Lady in Enzianblau. Bonn, Frauen Museum; Budapest, Budapest Galéria. (Katalógus, bev. Marianne Pitzen, Erdődy, Csilla, Zsigmond, Attila.)
1993 Frank János: Képfelbontás. Élet és Irodalom, 1993. március 5.
1994 Dix Artistes Hongrois. Epau, Abbaye de l'Epau. (Katalógus, bev. Beke, László.)
1994 Rastvorena Slika. Suvremena madarska umjetnost. Zágráb, Muzej suvremene umjetnosti. (Katalógus, bev. Marijan Susovski, Fabényi, Júlia, Keserü, Katalin.)
1994 Természetesen. Természet és művészet Közép-Európában. Budapest, Ernst Múzeum. (Katalógus, bev. Sturcz János.)
1994 Attalai Gábor: Elmúlás és újrakezdés. Interjú ~-val. Magyar Iparművészet, 1994(4)39.
1995 Beke Zsófia: ~. Stáció No. 27. Fészek Klub, 1995. május 16. – június 9. Balkon, 1995(6, 7, 8)44-45.
1995 Szegő György: A Nap katedrálisa. Élet és Irodalom, 1995. június 9.
1996 Vízpróba/Water Ordeal. Budapest, Óbudai Társaskör Galéria. (Katalógus, bev. Sturcz János, András Edit.)
1996 Nagy Zoltán: Példázat hiányról, keresésről, művészetről. ~ installációja. Új Művészet 1996(4)69-70.
1997 Ünnepi évkör. Szombathely, Szombathelyi Képtár. (Katalógus, bev. Gálig Zoltán.)
1997 Fitz Péter, Sturcz János: Bevezető. ~ kiállítása. Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum. (Katalógus)
1997 Keserü Katalin. Liturgia és rituálé a kortárs magyar művészetben. Ars Hungarica, 1997(1-2)449-459.
1997 Százados László: Stációk. ~ installációja. Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár. 1997. október 18 – november 10. Balkon, 1997(12)16.
1998 Keserü Katalin: Emlékezés a kortárs művészetben. Budapest, Noran.
1998 Halasi Rita: A szent és a profán. Atrium 1998(1)
1998 Jelenits István: Összeköt, közvetít. Stáció No 32 – ~ kiállítása Székesfehérvárott. Új Művészet, 1998(3)40.
1999 Andrási Gábor-Pataki Gábor-Szücs György-Zwickl András: Magyar képzőművészet a 20. században. Budapest, Corvina Kiadó. 238, 252.
1999 Sturcz János: Csend. Stáció 32. In. Janus félúton. Tanulmányok művészetelméletről, kortárs magyar és amerikai művészetről. Budapest, Új Művészet Kiadó.
1999 Sietz, Barbara (szerk.): Zeitgenössische Kunst aus Ungarn. Installation Malerei Skulptur Videokunst. München, Matthes und Sietz Verlag.
2000 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, II. kötet. H-Ö. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 633-634.
2000 Az emlékezésről. Kiállítás és szimpozion. Vigadó Galéria, Budapest. 2000. július 27 –augusztus 14. Budapest, Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete.
2000 Tatai Erzsébet: ~, Szíj Kamilla és Kovács Melinda Vigadó-beli kiállítása elé. Hungart Évkönyv 1997–2000.
2000 Válogatás a gyűjteményből. Budapest, Ludwig Múzeum Budapest, Kortárs Művészeti Múzeum. (Katalógus, bev. Néray Katalin.)
2000 Varga Mátyás: Hogy az ióta el ne vesszen. ~ installációja Pannonhalmán. Pannonhalmi Szemle 2000(3)110-115.
2000 Szipőcs Krisztina: Az arany bűze. Berhidi Mária és ~ installációja. Fészek Galéria, Budapest, 2000. március 16 – április 7. Balkon 2000(5)12-14.
2000 Hemrik László: A felravatalozott élet. Berhidi Mária és ~ kiállítása. Új Művészet, 2000(6)43-44.
2000 Lukács Ágota: Beszélgetés ~-val. Vigilia, 2000(9)710-715.
2000 Nagy Gergely: Részletek valami nagyobból. Van-e ma szakrális művészet? Műértő, 2000(12)12-13.
2001 Husz Mária: A magyar neoavantgárd textilművészet. Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó.
2001 Salomé, Jacques: Re-conciliations – quinze artistes contemporains hongrois. Párizs, Éditions Acava. (Katalógus)
2001 Beke Zsófia: Láttat, látni enged. Műértő, 2001(1)
2001 Hemrik László: Térjünk a tárgyra! Kortárs plasztika. Új Művészet, 2001(2)38-39.
2002 Hagmeyer, Christa: ~ in der Wendelinskapelle: zwischen Meditation und Provokation. Böblinger Bote 2002. október 145.
2003 L. Molnár Mária: Az aktuális KZ-Oratórium. ~ kiállítása. K.A.S. Galéria, 2003. május 2. – -június 13. Praesens 2003(2)137.
2003 Jeschke, Mathias: ~ „Tíz. Installáció és videoprojekció" Wendelinskapelle. Régi-új Magyar Építőművészet 2003(6)
2004 Százados László: Bevezető. ~. (Katalógus)
2004 András Edit: Megpattant a felejtés burka. Berhidi Mária, Imre Mariann és ~ kiállítása a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben. Preasens, 2004(1)160-165.
2004 Sulyok Miklós: Pásztor. ~ legújabb munkájáról. Új Művészet, 2004(12)46.
2005 Sulyok Miklós: Közelebb a középponthoz. Beszélgetés ~ képzőművésszel és Nagy Tamás építésszel. Műértő, 2005(5)10.
2006 Máthé Andrea: Hullámok morajlása. ~ S.O.S. című kiállítása. Pannonhalmi Szemle, 2006(2)154.
2006 András Edit: Emlékezés és felejtés válaszútján. S. O. S. ~ kiállítása. Pintér Sonja Kortárs Galéria, Budapest, 2006. március 3 – június 3. Balkon, 2006(3)26-28.
2006 Berecz Ágnes: Hazai Javak, magyar nőművészek Budapesten és New Yorkban. Új Művészet, 2006(3)
2006 Varga Mátyás: Kinek a teste? Praesens, 2006(3)
2006 Kelényi Béla: S.O.S. Műértő, 2006(5)
2006 Szeifert Judit: Profán fohász. Élet és Irodalom, 2006. március 17.
2007 Lost and Found. Kortárs képzőművészeti kiállítás. Debrecen, MODEM. (Katalógus, bev. Germán Kinga.)
2007 Tatai Erzsébet: Játékos metafizika. Budapest, Dorottya Galéria füzetek.
2007 Faludy Judit: Szeretet – felszólító Módban. Benczúr Emese, Imre Marianna, ~ kiállítása. Budapesti Francia Intézet, I. 5-ig. Új Művészet, 2007(2)44-45.
2007 F. Orosz Sára: Házas szintézis. Magyar Demokrata, 2007. november 22.
2008 Urbán Ágnes (szerk.): Ferenczy Noémi-díjasok. I. kötet. Budapest, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége.
2008 Götz Eszter: Nagy Tamás és ~ kiállítása. Magyar Építőművészet, 2008(1)59.
2009 András Edit: Kulturális átöltözés. Művészet a szocializmus romjain. Budapest, Argumentum. 56, 144, 148-151, 153, 303, 304.
2009 Sturcz János: ~. (Bev. Sárkány Győző.) Budapest, Hungart.
2009 Varga Mátyás: Nyitott rítusok. Budapest, Vigilia Kiadó.
2010 Bárdosi József: Kortársak a templomban. Budapest, Orpheusz Kiadó. 308.
2010 Wehner Tibor: Modern magyar szobrászat 1945–2010. Budapest, Corvina Kiadó. 182.
2010 Hemrik László: Ex libris. Élet és Irodalom, 2010. május 21.
2010 Nagy T. Katalin: Sátor és létra. ~ és Lévay Jenő kiállítása. Kis Zsinagóga, Egri Kortárs Galéria, 2010. V. 31. – VI. 11. Új Művészet, 2010(8)39-40.
2012 Máthé Andrea: Szabdalt kezek. ~ kiállítása. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2012. szeptember 17 – október 21. Balkon, 2012(10)26-27.
2013 Hann Ferenc: A Sajna de Mahorkai vacsora. Válogatott művészeti írások és versek. Budapest, Napkút Kiadó. 313.
2013 Szombathy Bálint (szerk.): Naphimnusz. Nemzetközi Velencei-tavi Symposion 2006–2013. (Bev. Szombathy Bálint, Szabó Zoltán, Bordács Andrea, Zsengellér József, Paksi Endre Lehel.) Budapest, Symposion Alapítvány. 156-157.
2013 Nyílt tér. Kistérségünk a vizuális művészet szemével. Mezőszemere. (Katalógus, bev. Bukta Imre, Szirtes János, Vécsi Nagy Zoltán, Szombathy Bálint.)
2014 Vadas József: A magyar iparművészet története. A századfordulótól az ezredfordulóig. Budapest, Corvina Kiadó. 202, 205, 233.
Összeállította: Wehner Tibor [2016]
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017