Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
    Tagozatok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • magyar English [Beta]
Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • magyar English [Beta]

format.option.empty_header
28206
MMA6935

 
Galéria >
 

Életrajz

Életrajz

Stefanovits Péter
Munkácsy-díjas képzőművész
Budapest, 1947. szeptember 18.
Az MMA rendes tagja (2011–)
Képzőművészeti Tagozat


Tovább...

Életrajz

  • Életrajz
  • Díjak

Stefanovits Péter grafikusművész 1947. szeptember 18-án született Budapesten. Édesapja Stefanovits Pál (1920–2016) vegyészmérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Középiskolai tanulmányait az óbudai Than Károly Vegyipari Technikumban végezte, majd miután érdeklődése a rajz és a festészet felé fordult, két évig a kirakatrendező iskolában tanult. Ezt követően három esztendeig díszletfestőként dolgozott a Magyar Állami Operaházban. Innen került 1973-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol az első évben festészetet, majd másodévtől Rozanits Tibor és Raszler Károly vezetésével sokszorosított grafikát tanult. A főiskolán mások mellett együtt dolgozott Kelemen Károllyal, Almásy Aladárral és Drozdik Orsolyával.

Tanulmányai 1977-es lezárulásának évében rendezte meg az első önálló kiállítását, amelyet napjainkig számos, Budapesten és vidéki városokban rendezett tárlat követett, és mindemellett rendszeres szereplő az országos hazai és a kollektív külföldi bemutatóknak, biennáléknak és triennáléknak. Itthon az 1970-es évek második fele óta csaknem minden alkalommal új műveket mutatott be a miskolci Országos Grafikai Biennálékon, a salgótarjáni Országos Rajzbiennálékon és az egri Országos Akvarell Biennálékon is. Számos rangos szakmai díjat, ösztöndíjat, kiállítási elismerést nyert el, amelyek sorában kiemelkedő jelentőségű a Munkácsy-díj (1995) és az Érdemes művész-cím (2011).  

Mind az egyedi rajz, mind a sokszorosított grafikai ágazatban dolgozó alkotó, akinek munkásságát technikai gazdagság, az anyagok és a technikák széleskörű alkalmazása jellemzi, amelyben a tradicionális eljárások és alkalmazások ugyanúgy megjelennek, mint a legújabb médiumok. Pályakezdő időszakában színházi produkciókhoz díszleteket is tervezett, majd később installációkat, objekteket is tervezett és készített.

A művészi alkotómunka mellett rendkívül aktív művészetszervezői, közéleti tevékenységet fejt ki: a nyolcvanas években a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége képgrafikai szakosztályát vezette, majd az 1993-ban egyik megalapítója volt, és napjainkban is vezetője a szakmai feladatokat ellátó Magyar Grafikáért Alapítványnak, és egyik megszervezője volt a Képzőművészek Batthyány Körének. Kollégiumi elnökként tevékenykedett a Nemzeti Kulturális Alapprogram céljainak megvalósításában. A Magyar Művészeti Akadémia-tagság 2009-es elnyerését követően napjainkban az akadémia képzőművészeti tagozatának vezetője. Mindemellett aktív művészetpedagógusi tevékenységet is kifejt: 2004 óta a szombathelyi Nyugat-magyarországi Egyetem Rajz Intézeti Tanszékének tanára, egyetemi docens. 

Az életrajzot összeállította: Wehner Tibor [2016]

__________________________________________

Életrajzi adatok
Budapest, 1947. szeptember 18.

Tanulmányok
1973-1978: Magyar Képzőművészeti Főiskola

Oktatói tevékenység
2004–:Nyugat-magyarországi Egyetem Művészeti Intézet, Rajz Intézeti Tanszék, egyetemi docens (Szombathely)

Művészeti szervezeti tagság
Magyar Grafikusok Szövetsége
Magyar Vízfestők Társasága
Magyar Festők Társasága
Szinyei Merse Pál Társaság
Belvárosi Művészek Társasága
2009–2011: MMA társadalmi szervezet tagja
2011–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag; 2014–: Képzőművészeti tagozat vezetője

 

Munkásság

Munkásság

A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján az autonóm grafikai alkotások készítése mellett a fiatal művész aktív díszlettervezői munkásságot is kifejtett: számos színházi produkció létrehozásának résztvevője volt – mások mellett a budapesti Várszínház Pilinszky- és Shakespeare- produkcióira emlékeztethetünk –, majd későbbi alkotószakaszaiban is előszeretettel távolodott el a papír, illetve a képet hordozó vászon síkjától: installációival, objektjeivel gyakran kilépett és kilép a térbe is.;
Tovább...

Munkásság

  • Pályakép
  • Művek
  • Kiállítások

Wehner Tibor: Stefanovits Péter grafikusművész 

Kondor Béla 1972-ben bekövetkezett halála, nagy horderejű, korszakjelző munkásságának lezárulása után, a magyar grafika hatvanas-hetvenes évtizedekben megélt aranykorát követő időszakban – a hetvenes évek második felében-végén – jelentkezett első műveivel Stefanovits Péter grafikusművész. Hosszú és változatos, sokszínű felkészülési periódussal a háta mögött – amelynek fontos összetevői voltak a vegyipari technikumi tanulmányok és a kirakatrendezői iskolai stúdiumok éppúgy, mint az operaházi díszletfestői műhelyben vállalt feladatok – lépett ki a Magyar Képzőművészeti Főiskola kapuján, ahol a sokszorosító grafika-szakon kapott diplomát. Ekkortájt a magyar grafikai művészet dinamikus átalakuló korszakát bontakoztatta ki: búcsút intve a klasszikus műfajoknak, műformáknak és technikáknak alapvetően avantgárd szemlélettel, új képi kifejezésekkel, új műformákkal, új technikákkal jelentkeztek a festők és a szobrászok mellett az új grafikus-generációk tagjai is: mint Almásy Aladár és Szemethy Imre, mint Banga Ferenc és Szabados Árpád, mint a szentendrei Vajda Lajos Stúdió és a budapesti Erdély Miklós-kör alkotói.

A pályakezdés esztendeiben Stefanovits Péter műhelyében alapvetően expresszív-szürreális szemlélettel interpretált, a valóságelemeket emlékszerűen megidéző, s ugyanakkor elvont, absztrakt formaelemeket is kompozícióba építő alkotások születtek: ennek a periódusnak jellegzetes, fontos alkotása A mesemondó című, 1976-ban készült rézkarc, amely a művész képi montázsra alapozó építkezés-, illetve komponálásmódjának jellegzetes megnyilvánulása, s amelyen eldönthetetlen, hogy a mű központi motívumaként megjelenített alak alkotóelemei konkrét vagy elvont formációk. (A számos részletből szerveződő organizmus elemei között már megjelenik a későbbi alkotóperiódusokban oly gyakran visszatérő szív motívuma.) Már itt, a korai munkák körében a tradicionális egyedi és sokszorosító technikákat alkalmazó kompozíciók mellett a legújabb műalakítási eljárásokat felhasználó művek is szerepet kapnak: alkotásai sorában már ekkor is magától értetődő természetességgel jelennek meg a rajzok, a rézmaratások, a rézkarcok, a linóleummetszetek, a kollázsok, a pasztellek, az akvarellek, majd később a litográfiák és a digitális nyomatok, az elektrográfiák és a clorox-kompozíciók A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján az autonóm grafikai alkotások készítése mellett a fiatal művész aktív díszlettervezői munkásságot is kifejtett: számos színházi produkció létrehozásának résztvevője volt – mások mellett a budapesti Várszínház Pilinszky- és Shakespeare- produkcióira emlékeztethetünk –, majd későbbi alkotószakaszaiban is előszeretettel távolodott el a papír, illetve a képet hordozó vászon síkjától: installációival, objektjeivel gyakran kilépett és kilép a térbe is. A technikai változatosságon, az ágazati, a műfaj- és műforma-gazdagságon túlmenően az immár több mint négy évtizedes munkásságban nem fedezhetők fel nagy korszak- vagy stílusváltások, éles fordulatok: Stefanovits Péter az 1980-as évektől kialakított formarend, stilisztikai jegyek, jel- és szimbólumrendszer révén dolgozott ki olyan karakteresen egyéni képi világot, amely csak távoli kapcsolódási pontokon illeszkedik a XX. század utolsó harmadának, majd az ezredforduló utáni évek magyar – és egyetemes – képzőművészetének áramlataihoz vagy tendenciáihoz. A csoportoktól, a csoportosulásoktól és a fel-felerősödő, esetenként trendekké formálódó művészeti jelenségektől függetlenül formálódott és formálódik az a képi világ, amelyben meghatározó jelentőségű a transzcendens szemlélet, az esetenként fel- felerősödő – gyakran játékosságba váltó – ironikus-groteszk hangvétel, s amelyet formailag az egy-egy motívumra koncentráló, emblematikus fogalmazás, illetve az ezáltal domináló szimbólumhasználat jellemez, és amelyben kiemelt jelentőségű tényező a festőiség, a színek kifejezőerejének kiaknázása. Stefanovits Péter leggyakrabban vegyes technikával kivitelezett grafikáin és különböző festői eljárásokkal interpretált, gyakran applikációkkal gazdagított képein a pályakezdő periódus lezárulása után viszonylag ritkán jelenik meg az emberalak – és ha igen, akkor is inkább bábuszerű figuraként, semmint hús-vér alakként –, témái alapvetően a természet és az emberre utaló, jelentéseket hordozó tárgyi világ elemei, az eredeti környezetükből és összefüggésrendszereikből kiragadott, és új, leginkább meglepő kapcsolatrendszerekbe helyezett rekvizitumok együttesei, a furcsa, fantasztikussá érlelt valóság jelenségei. Nem véletlen, hogy Stefanovits Péter képeiről szólva Keserü Katalin a művészről 2007-ben kiadott monográfiájában „emberi tulajdonságokat hordozó, együttérző tárgyakról" beszél. Mindemellett gyakran avat műveiben fontos kompozíciós elemmé régi fotográfiákat, és szövegeket, szövegtöredékeket is.

Pataki Gábor művészettörténész 2011-ben írt, Stefanovits Péter művészetének legfontosabb jellemzőit megragadó kismonográfiájában fontos megállapításokat fogalmaz meg a művek transzcendens jellegével kapcsolatban. „A nyilvánvalóan önmaga előtt is burkolt, rejtett késztetések a 80-as évek végétől bukkannak fel nyíltan. Az áldozatra utaló kereszt motívuma végigkíséri életművét a Jelkép (1976) teher alatt roskadó Krisztusától A holnap leletei I. (2010) pusztába vetett korpuszáig. Ehhez társul az oltár igencsak emblematikusnak bizonyuló jelenléte. Stefanovits oltárainak lényege, hogy minden esetben szabályos geometriai alakzatokból álló építmények, fekvő vagy álló tömbök, esetleg kapuk. Hieratikus, merev, parancsoló formáikkal a törvényt, a rendet, a szabályok kényszerét hangsúlyozzák az őket körülvevő környezet esetlegességével, változatosságával szemben. Egyszerre testesítik meg az Ótestamentum áldozati helyeinek, az Úr parancsai előtti engedelmességnek a szigorát, s az Újtestamentum jóval spirituálisabb, az átváltoztatás csodájának helyet adó kitüntetett pontját. Minden esetben a profánnal, a nekünk akár még oly kedves vulgárissal szembe állított szakralitás súlyos kiemeléséről van szó. Arról az önként vállalt, művészetét is érintő, s a művészet 'promiszkuus', mindennel könnyen elegyedő korszakában oly fontos fegyelemről, amely gátat szab(hat) a (művészi) önkény eluralkodásának." A művész transzcendens jelenségekhez és tartalmakhoz való vonzódása is ösztönözhette a két, erdélyi szakrális épület monumentális, konkrét helyre készült kompozíciójának megalkotására: az Elekes Károly festőművésszel közösen készített siklódi templom mennyezetképeinek, illetve a Gyilkos tó partján álló Szent Kristóf-kápolna frízének megfestésére. A két nagyszabású kompozíció a valóság és a képzelet, a földi létezés és a földön túli világ közötti átjárás lehetőségeit nyitja meg bibliai és a népművészeti képi utalásokkal, s ahogy Keserü Katalin írja a Szent Kristóf kápolna frízéről:„Az Isten jelenlétét és szándékait is megmutató meséket tár a hívek elé."

A művészetében meghatározó jellegű transzcendens szemléletről, illetve a szakralitáshoz való vonzódásáról egy Lóska Lajos művészettörténésszel folytatott 2007-es beszélgetésében így vallott a művész: „A Fülep Lajos-i gondolkodás lényege az, hogy ötvözi a filozófIát, a vallást és a művészetet. Magam is úgy gondolom, hogy a XX. század művészetéből táplálkozó megújulások az utóbbi évtizedek gyors változásai ellenére még mindig sok lehetőséget rejtenek magukban. Bizonyos nyelvezet, gondolkodásmód, szellemiség új kombinációkban felszínre kerülve évtizedekkel később is korszerű lehet, hathat közegére. A geometrikus rendszerbe beépülő szakrális motívumok is e meggyőződésem megjelenítői. Úgy vélem, hogy ennek a megközelítésnek más művészeti ágakban is megvannak a párhuzamai, talán leginkább a kortárs költészetben. Csak utalok itt a 2001-ben megvalósított nagyméretű művészkönyvre, az Örök Naptárra, ahol a vizuális nyelv találkozik a költészettel. Ezt egyébként az első komolyabb digitális munkámnak tartom."

A korábban egymástól élesen elkülönülő művészeti ágakat és kategóriákat a XX. század művészete fokozatosan összemosta, és ez a jelenség természetesen nemcsak a formai-technikai síkokon és terekben érvényesült hanem az alkotómódszerben, az alkotói szemléletben, a kifejezésben és a művek hatásvilágában is. Stefanovits Péter munkásságában a grafika és a festészet sajátos szintézisének lehetünk tanúi: művészetében hol a grafikai-rajzi, hol a festői szólamok erősödnek fel, máskor meg szerves egységbe olvadnak, s műveivel gyakran kilép a térbe is: alkotásai a képi szférák mellett esetenként tárgyiasulnak, megtestesülnek. Fontos, az életművet karakteresen jellemző vonás a sokszínű, változatos műalakítás, illetve a sokszólamú művészi megszólalás: a klasszikus technikák alkalmazása és a tradicionális műformák kultiválása terén ugyanúgy otthonosan mozog, amiként a legújabb médiumok révén realizált, új szellemiséggel áthatott képalkotásban – elektrográfiák, digitális nyomatok –, s eszközeit hol a kifejező vonal, hol az emóciókkal telített szín kifejezőerejének kiaknázásával kamatoztatja. Különös jelenségvilágot tükröztető művészetében tulajdonképpen a minket körülvevő, jól ismertnek vélt világot fedezhetjük fel, s műveit szemlélve és átélve a korábban egyszerűnek és átláthatónak ítélt dolgok mélységes mély tartalmakkal és titkokkal való meghatározottságára, szimbolikus jelentőségére döbbenhetünk rá.

A művészi törekvésekkel együtthangzón Stefanovits Péter rendkívül aktív művészeti-közéleti tevékenységet is kifejt: a grafikai művészeteket éltető alapítvány, a magyar művészet jelenkori jelenségeit regisztráló művésztársaság vezetőjeként, az egyetemi művészetpedagógusi tevékenységet kifejtő tanárként, valamint művésztársaságok és szakmai kuratóriumok tagjaként, és a Magyar Művészeti Akadémia egyik szakmai vezetőjeként tevékenykedik.

[2016] 

Köztéri alkotásai

Festett mennyezeti kazetták, evangéliumi jelenetekkel (festett fa, 1994, református templom, Siklód, Románia, Elekes Károllyal)
Fríz (szekkó, 2001, Gyilkos-tó, Szent Kristóf-kápolna, Elekes Károllyal, Anthony Gall-lal)

Művei közgyűjteményekben

Janus Pannonius Múzeum Modern Képtár, Pécs
Miskolci Galéria, Miskolc
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján
Városi Képtár, Győr
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

Egyéni kiállítások

1977 Ferencvárosi Pincegaléria, Budapest
1978 Hatvani Galéria, Hatvan
1980 Lila Iskola, Budapest
1981 Stúdió Galéria, Budapest
1985 Mini Galéria, Budapest
1987 Dürer Terem, Budapest (Tornay E. Andrással)
1988 Dorottya u. Galéria, Budapest
1990 Újpest Galéria, Budapest
József Attila Könyvtár, Miskolc
1992 Megyei Könyvtár, Békéscsaba
1993 Vigadó Galéria, Budapest
1994 Játékszín Petőfi Színház, Veszprém
         Gál E. Galéria, Balassagyarmat
          Városháza, Abony
1995 Festett tükrök (Zsemlye Ildikóval), Erlin Galéria, Budapest
1996 Tíz rajz, MOL Galéria, Szolnok
Öt betű, Merlin Galéria, Budapest
Jel-Jelkép-Örökség, MTA, Budapest
1997 Szent hely, Glória Art Galéria, Budapest
1998 Sorozat-Ünnep, Pest Center Galéria, Budapest
1999 Tíz rajz, Petőfi Színház, Veszprém
Nő a laborban, MissionArt Galéria/1 - Budapest, Budapest
Hordozott ház (Elekes Károllyal, Anthony Gall-lal), Vigadó Galéria, Budapest
2000 Szitanyomatok, Coquans kávézó
Új grafikák, Petró Galéria, Nagykanizsa
Új grafikák, Kaposfüredi Galéria, Kaposfüred
2001 Magyar Kultúra Háza, Szófia
2002 Beavatkozás, Dorottya Galéria, Budapest
2003 Olt árok, Erlin Galéria, Budapest • Örök naptár, Szinyei Szalon, Budapest
2004 Időjáték, Galéria IX, Budapest
Sokszorosítva, Várnegyed Galéria, Budapest
20 Print, Korunk Galéria, Kolozsvár Románia
2005 33 másolat, Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár
2007 Léptékek, Keve Galéria, Ráckeve
Újdonságok, Nádor Galéria, Budapest
2011 Közös tér - grafikák, digitális nyomatok, Vízivárosi Galéria, Budapest

Csoportos kiállítások

1979 Young Artists, Kemal Atatürk Kültür Merkezende, Isztambul
1985 40 alkotó év, Műcsarnok, Budapest
Male formi grafiki, M. Sztuki, Łódź
L'art Hongrois Contemporain, Espace Pierre Cardin, Párizs
Int. Small Art, Del Bello Gallery, Toronto
1987 Male formi grafiki, M. Sztuki, Łódź
1988  11. Int. B. of Drawing Art, Moderna G., Rijeka
1991 Int. Triennial of Graphic Art, Pawilon Wistawowy, Krakkó
19. Int. B. of Graphic Art, Moderna G., Ljubljana
Első miskolci Műanyagnyúl kiállítás, Miskolci Galéria, Miskolc
Erotika a kortárs magyar grafikában, Árkád Galéria, Budapest
XVI. Országos grafikai biennále, Miskolc
1992  Ungarn in der Europäischen Kunst der Gegenwart, Hessischer Landtag, Wiesbaden
XVII. Int. Exhibition of Prints, Perfectual G., Kanagawa
Játék, Missionart Galéria, Miskolc Kisgrafikai kiállítás, Újpest Galéria, Budapest
VI. Országos Rajzbiennále, Salgótarján
1993 I. Int. Miniprint B., Maribor
Exhibition of International Graphic Art, Mastricht
XVII. Országos grafikai biennále, Mikolc
Színes víz, Ernst Múzeum, Budapest
I. Országos Pasztell Biennále, Esztergom
1994 Kortárs Magyar kiállítás, Kortárs Művészeti Galéria, Dunaszerdahely, Szlovákia • I. Színesnyomat kiállítás, Szekszárd • VII. Országos Rajzbiennále, Salgótarján
1995 XI. Norvegian Triennale of Prints, Fredrikstadt
Vallomások a vonalról, Magyar Grafikusok Szövetsége kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest XVIII. Országos grafikai biennále, Miskolc
II. Országos Pasztell Biennále, Esztergom
1996 Öt művész, Signal Galerie, Dortmund
Különös nyomatok, Vigadó Galéria, Budapest
Spleen, Merlin Galéria, Budapest
Hon-Lét-Fríz, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest
Hidak '96, Pest Center Galéria, Budapest VIII. Országos Rajzbiennále, Salgótarján
1997 Pentaton, Altes Schloss, Dillingen
Fehér képek, Vigadó Galéria, Budapest
II. Színesnyomat kiállítás, Szekszárd
Hommage à Vaszary, Kuny Domonkos Múzeum, Tata
1998 Grafikai körkép, Újpest Galéria, Budapest
Belső Rajz, Nádor Galéria, Budapest
XIX. Országos grafikai biennále, Miskolc
Kollázs, Vigadó Galéria, Budapest
IX. Országos Rajzbiennále, Salgótarján *2000
Kisgrafika 2000, Vigadó Galéria, Budapest
Körképek, Vigadó Galéria, Budapest
XVII. Országos Akvarell Biennále, Eger
Tér-Rajz, Nádor Galéria, Budapest
III. Színesnyomat kiállítás, Szekszárd
IV. Országos Pasztell Biennále, Esztergom
XX. Országos grafikai biennále, Miskolci Galéria, Miskolc
X. Országos Rajzbiennále, Salgótarján
2001  Feketén, fehéren, Műcsarnok, Budapest
2004  ÉS-tárlat 5. – Idillek és katasztrófák, Vízivárosi Galéria, Budapest
2005  "Insel der Gegenwart"
2006 Individuális petroglifák konceptuális absztrahálása, Godot Galéria, Budapest „Salzburgtól Nagyszentmiklósig" - Mozart-Bartók jubileumi kortárs magyar képzőművészeti kiállítás, Csók István Galéria - Képcsarnok, Budapest
2008 A Nap utcai fiúk - Szomjas György 12 játékfilmjének képeire 12 művész válaszol, Forrás Galéria, Budapest
2011 XIII. Állami Művészeti Díjazottak kiállítása, Magyar Alkotóművészek Háza - Olof Palme Ház, Budapest

 

Bibliográfia

Bibliográfia

Tovább...

Válogatott bibliográfia

  • MMA könyvtári állomány
  • Közlések
  • Recepció

Közlések

1979 Történet egy ház háborús naplójából I-XIII. Mozgó Világ 1979(2)92-94.
1987 ~ rajzai. Napjaink 1987(5)3, 9, 12, 14, 18, 21, 22.
1988 ~ rajzai. Napjaink 1988(3)5, 6, 20, 21, 28, 30, 32, 38.
1989 ~ rajzai. Napjaink 1989(8)5, 7, 9,17, 29, 39.
2000 ~ grafikái. Új Holnap 2000(május-június-július-augusztus)48, 49, 52, 68, 80, 93.
2008 Számtalan kép: a sokszorosító grafika hitelességének kérdései. Új Művészet
         2008(5-6)63-65.
2008 ~ munkái. Várad 2008(6)

Recepció

1979 Bakos Katalin: Stúdió '79. Művészet 1979(12)45.
1980 Lóska Lajos: Egy jólfésült biennálé. Művészet 1980(4)10-13.
1981 P. Szabó Ernő: ~. Művészet 1981(11)61.
1982 Nagy Zoltán: Derkovits-ösztöndíjasok beszámoló kiállítása. Művészet 1982(6)59.
1984 P. Szabó Ernő: A mesék jelene – mesék a jelenből. ~ grafikáiról. Művészet, 1984(6)26-29
1985 Chikán Bálint: Anyag. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának kollektív kiállítása. (Fényes Adolf Terem, 84. augusztus–szeptember) Művészet 1985(2)60-61.
1985 Lóska Lajos: ~ grafikái. Új Tükör 1985. április 7.
1986 W. T.: Kosztolányi-interpretációk. Képzőművészeti pályázati kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 1985. május 23 – augusztus 31. Művészet 1986(1)57.
1986 Lóska Lajos: Grafika '85. Művészet 1986(4)42-45.
1987 Egri Mária: A megújult Szolnoki Képzőművészeti Triennálé. Művészet , 1987(11-12)82-84.
1988 Chikán Bálint: Bevezető. ~ grafikusművész kiállítása. Budapest, Dorottya utcai Galéria. (Katalógus)
1988 Bakonyvári M. Ágnes: Embertárgyak. ~ és Tornay Endre András kiállítása, Dürer Terem, 1987. június 17 – július 1. Művészet 1988(1)52-53.
1988 Vadas József: Magánmitológiák. Élet és Irodalom 1988. november 25.
1989 Menyhárt László: IV. Országos Rajzbiennálé. Egy nemzedék anamorfózisa. Művészet 1989(2)18-25.
1989 Szegő György: A Nagy Bábszínház. Művészet 1989(4)3.
1990 Chikán Bálint: A művész grafikái elé. Kelet-Nyugat 1990. szeptember 28.
1990 Ágoston Vilmos: Feloldozás. Magyar Napló 1990. szeptember 29.
1993 Lóska Lajos: A geométer megtalálta a Föld szívét. Új Művészet 1993(11)68-69.
1994 Lóska Lajos: Tény-kép. (Magyar grafika 1960-1990). Alföld 1994(7)
1994 Wehner Tibor: Festői erdei séta. Élet és Irodalom 1994. november 4.
1995 Szemethy Imre: A Szent Logar öklöző mérnöke. Élet és Irodalom 1995. május 19.
1995 Wehner Tibor: A józan tárgyilagosság és a metafizika oltárai. Magyar Szemle, 1995(12)1287-1295.
1996 Németh G. Béla: ~ új képei. Új Művészet 1996(8)61-62.
1996 Kováts Albert: Jel, jelkép, örökség. Kritika 1996(8)
1997 Gaál József: Érzelmek emblémái. Élet és Irodalom 1997. február 28.
1998 Szemethy Imre: Az agyagkeselyűlövész. Mozgó Világ 1998(12)56.
1998 Siklód temploma és népe. (Bev. Pogány Gábor.) Budapest, Kairosz Kiadó.
1999 H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében. In. Annales Musei Agriensis. Az Egri Múzeum Évkönyve. 432, 461, 466, 467.
2000 Lóska Lajos: Fű, ünnep, nő és némi geometria. Új Művészet 2000(3)24-26.
2000 Szemadám György: ~ kiállítása elé. Új Művészet 2000(12)41.
2001 ~. Kortárs Magyar Művészet Lexikon. 3. kötet. P–Z. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 414-415.
2001 Hemrik László: Rejtvényfejtők előnyben. Élet és Irodalom 2001. november 30.
2001 Tíz + X év. (Bev. Pataki Gábor.) Budapest.
2002 Zrínyifalvi Gábor: Tíz + X = Y. Élet és Irodalom 2002. május 24.
2002 Bordács Andrea: Pátosz a laborban. Új Művészet 2002(4)36.
2002 Bajkay Éva: Őszinte Művek. Hegyvidék 2002. június 5.
2003 Jóry Judit: Örök naptár művészkönyv. Hegyvidék 2003. május 18.
2003 Szeifert Judit: Jelkép(m)ezők ~ vizuális naplójából. Élet és Irodalom, 2003. szeptember 18. 
2004 Lóska Lajos: Újvidéki és erdélyi átiratok. Plein Art tárlatok. 1-2. Danielj Babiae és ~ munkái. Új Művészet 2004(7)38.
2004 P. Szabó Ernő: A képzőművészet Magyarországon nem közügy. Kováts Albert és ~ a Millenniumi Városrészben felépülő új múzeumról. Új Művészet 2004(11)47-48.
2005 Szikszai Károly: 33 másolat ~ rajzai elé. Élet és Irodalom 2005. február 4.
2007 Lóska Lajos: Pálya-képek. Beszélgetés ~-rel. Új Művészet 2007(8)4-8.   
2007 ~. (Bev. Keserü Katalin.) Budapest.
2009 Körkérdés: a rendszerváltás 20 éve a művészeti életben: ~, Orosz István, Várady Róbert, Körösényi Tamás. Új Művészet 2009(10)40-45.
2011 Pataki Gábor: ~. Budapest, Hungart.
2011 Pataki Gábor: Digitális művek. ~ kiállítása. Új Művészet 2011(3)38-39.
2012 Pataki Gábor: „Helyén mondott igék". ~: Clorox-művek. Új Művészet 2012(11)42-43.
2013 Lóska Lajos: Karctű és monitor. A magyar sokszorosított grafika 1945–2010. Budapest. 172-175.
2015 Szemadám György: ~ kiállítása elé. Magyar Szemle 2015(3-4)159-163.
2016 Szakolczay Lajos: „Szent és felséges titok." (~ kiállítása a Budapest Kiállítóteremben.) In. Időlámpa. Összegyűjtött művészeti írások 2011–2013. Budapest, Ráció Kiadó. 248-250.

AV-dokumentumok

Filmek
2013 Városmesék. Budapest, City TV.
2016 Szívzörej. Portréfilm ~-ről. MMA.

 


Kapcsolódó tartalmak

  • hírek
  • események
  • videók
További események >
További hírek >
További videók >
  • © Magyar Művészeti Akadémia, 2017

  • facebook
  • Hírlevél
  • Szakértők
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Kapcsolat