Farkas Ferenc | zeneszerző

Életrajz

Életrajz
Díjak

Farkas Ferenc a huszadik századi magyar komponista nemzedék egyik legkiválóbb képviselője, valamint az újabb, a század közepén fellépett generáció legnagyobb jelentőségű nevelője volt. Páratlanul hosszú életútját mindvégig aktivitás és kreativitás jellemezte, életműve ettől olyan rendkívül sokrétű és gazdag. 1905. december 15-én született Nagykanizsán, és 2000. október 10-én hunyt el Budapesten. A fővárosban járt gimnáziumba, zenei tanulmányait a Nemzeti Zenedében kezdte meg. 1921-től a Zeneakadémián Weiner Leó előkészítő osztályának növendéke volt, majd 1923-ban, az érettségit követően Siklós Albert irányításával tanult tovább és szerzett zeneszerzői diplomát 1927-ben. Két évig a Városi Színház korrepetitora és dirigense volt, majd 1929-től 1931-ig Rómában Ottorino Respighi mesteriskolájában tökéletesítette tudását. A római évek döntő szerepet játszottak egyedülálló műveltségének megszerzésében, valamint abban, hogy érdeklődése fokozott mértékben fordult a közös európai múlt, s ezen belül különösen az olasz és mediterrán kultúra irányába. A Rimszkij-Korszakov növendék Respighinek köszönhetően pedig a briliáns hangszerkezelés és hangszerelés páratlan ismeretét is megszerezte. Farkas Ferenc nemcsak a zene, hanem a képzőművészet és az irodalom alapos ismerője is volt. Enciklopédikus tudása és széles látóköre segítette hozzá, hogy stílusformálódásának idején meg tudta őrizni egyéniségét a hazájában meghatározó Bartók és Kodály hatással szemben.

Rómából hazatérve megismerkedett Fejős Pál filmrendezővel, aki az elkövetkező években számos kísérőzene komponálásával bízta meg (első munkája – Vaszy Viktorral együttműködve – Az Ítél a Balaton zenéje volt 1932-ben). Tevékenységének legnagyobb részét 1936-ig a filmzenék írása és vezénylése kötötte le, amit a budapesti indulás után Bécsben és Koppenhágában folytatott. Az évtizedek alatt született hetvennél több filmzenéje, valamint számtalan színpadi kísérőzenéje és rádiójátéka révén páratlan kompozíciós rutint szerzett: e műfajok egyik legsikeresebb mesterévé az tette, hogy a legváratlanabb elvárások szerint már fiatalon is képes volt bármilyen műfajban, stílusban és karakterben ihletett muzsikát komponálni. Ezekben az úgynevezett „alkalmazott" műfajokban kikísérletezett technikai megoldásait és ötleteit azután önálló műveiben is felhasználta.

1935-től foglalkozott tanítással, először a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában, majd 1941-től a kolozsvári konzervatóriumban, amelynek 1943-44-ben igazgatója volt. Emellett a kolozsvári, majd 1945-től a budapesti Opera kórusvezetőjeként is dolgozott. Egy kétéves periódust (1946-48) követően, amikor a Székesfehérvári Zeneiskola igazgatói tisztét töltötte be, végleg letelepedett Budapesten, és 1949-től – 1975-ös nyugalomba vonulásáig – a Zeneakadémia zeneszerzéstanára volt. Legkiválóbb növendékei közé tartozik Bozay Attila, Durkó Zsolt, Jeney Zoltán, Kocsár Miklós, Kurtág György, Ligeti György, Petrovics Emil, Szokolay Sándor és Vass Lajos.

Farkas Ferenc egyedülálló szakmai tudásának megszerzésében a gyakorlat volt a legfőbb mestere. Karigazgatóként és korrepetitorként az emberi hangban, film- és színpadi kísérőzenék karmestereként pedig a hangszerekben rejlő lehetőségeket ismerhette meg. Emellett a tanítás során szerzett tapasztalatait is sikeresen kamatoztatta saját alkotásaiban. A gyakorlat és a praktikus érzék vezette abban, hogy legtöbb darabját nem csupán egyetlen változatban készítette el, hanem olykor öt-hat különböző, egymással egyenértékű letétben. Ezáltal ugyanaz a mű több előadó vagy együttes számára vált hozzáférhetővé. Legjellemzőbb példaként a népszerű Gyümölcskosár című dalciklus és a Régi magyar táncok sorozat számos verziójára hivatkozhatunk. E művek egyik jellegzetes vonása, hogy bár a konstrukció sokféle formában megszólalhat, a leírt változatok mindig tökéletesen alkalmazkodnak a hangszerek vagy az énekszólamok egyéni adottságaihoz.

Életművének sokrétűsége nem csak az előadói apparátus, hanem a műfajok tekintetében is megmutatkozik. Színpadi alkotásai között operák, balettek, daljátékok, operettek és színpadi játékok egyaránt találhatók (legjelentősebbek: A bűvös szekrény 1942, a Furfangos diákok 1949, a Kossuth-díjas Csínom Palkó 1949, az Egy úr Velencéből 1979-80); ezenkívül számtalan zenekari-, szóló- és kamaradarabot, versenyműveket, kantátákat, miséket, kétszáznál több kórusművet, száznál több dalt és népdalfeldolgozást komponált. Irodalmi műveltsége segítette abban, hogy vokális műveihez mindig értékes szöveget találjon. Ezek – időben – az ókortól a kortárs költőkig terjedő széles spektrumot ölelnek fel, és hihetetlenül gazdag képet mutatnak: a zeneszerzőnek a költészet iránti különös vonzódása mutatkozik meg abban, hogy mintegy 17 nyelven komponált, és a megzenésített magyar költők száma egymagában meghaladja az ötvenet.

Zenéjének inspirációs gyökerei is számos, egymástól igen különböző forrásból származnak, amelyek a középkori táncdallamoktól vagy éppen Gesualdótól egészen a közvetlen Stravinsky-hatásig terjednek. Jellegzetes egyéni stílusának három alapvető összetevője az olasz neoklasszicizmus, a magyar népzene és a dodekafónia (ennek nem a német Schönberget követő, hanem a Frank Martin és Dallapiccola nevével fémjelzett enyhébb, latinos változata), és alkotásaiban e három közül hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe.

Az életrajzot összeállította: Gombos László [2017]

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Személyes életrajzi adatok
Született: 1905. december 15. Nagykanizsa
Elhunyt: 2000. október 10. Budapest

Tanulmányok
1911–1915 Bakáts téri elemi iskola
1915–1923 Lónyay utcai református gimnázium
Nemzeti Zenede (zongora tanulmányok az 1910-es évek 2. felétől)
1921–1922 Orsz. M. Királyi Zeneakadémia (Zeneművészeti Főiskola) előkészítő osztály, 1923–1927 zeneszerzés tanszak
1929–1931 Santa Cecilia Akadémia, Róma (Ottorino Respighi mesteriskolájában)

Munkahelyek
1927–1929 Városi Színház, Budapest (korrepetitor, majd karigazgató, karmester)
Szabadúszó muzsikus az 1930-as évek első felében (színházi zongorista a Fővárosi
Operettszínházban, korrepetitor, karmester, színházi és filmgyári zeneszerző
Budapesten, Bécsben és Koppenhágában)
1935–1941 Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola, (szolfézs, zenetörténet és zeneelmélet
tanár, zongorakísérő)
1941–1944 Kolozsvári Konzervatórium, (zeneszerzéstanár, 1943-tól igazgató is)
1941–1944 Kolozsvári Nemzeti Színház, (karigazgató, 1944-ben zeneigazgató is)
1945–1946 Magyar Állami Operaház, (helyettes karigazgató)
1946–1948 Székesfehérvári Állami Zenekonzervatórium, (igazgató, tanár)
1946–1948 MÁV férfikar, Székesfehérvár (kórusvezető)
1948–1949Színművészeti Főiskola, Budapest (korrepetitor)
Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (Zeneakadémia), Budapest 1949 januárjától 1975 nyaráig (zeneszerzéstanár, majd a Zeneszerzés Tanszék vezetője)

Művészeti szervezeti tagságok
Magyar Zeneművészek Szövetsége titkárságának tagja a 60-as években
1987 Magyar Zeneművészeti Társaság alapító tagja, díszelnöke
1992-től Magyar Művészeti Akadémia, majd posztumusz tiszteleti tag
1993-tól Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia
Magyar Fúvószenekari és Mazsorett Szövetség örökös tiszteletbeli tag

Gombos László: Farkas Ferenc zeneszerző

Farkas Ferenc (1905–2000) magyar zeneszerzőnek kivételesen hosszú és sikeres életút adatott osztályrészül, sokoldalú pályája szinte a teljes 20. századot átíveli. Páratlan mesterségbeli tudása, intuíciója és bölcsessége révén a század második felének legnagyobb hatású zeneszerzéstanáraként értékelték. Széles látókörű, európai műveltségű személyiség volt, a szó legnemesebb értelmében vett „életművész". Zeneszerzői életművét ritka műfaji és stiláris sokféleség jellemzi, ami a zeneművek egyedülálló bőségével párosult. Több száz dal és kórusmű, számos kantáta, zenekari- és versenymű, száznál is több szólóhangszeres és kamarazenei kompozíció jelzi invenciójának gazdagságát. Művein egyformán elmélyült szakmai igénnyel dolgozott, legyen az népdalfeldolgozás, opera, operett, mise vagy filmzene. Önmagát gyakran hasonlította a régi céhbeli mesterekhez, kortársai joggal nevezték a „művesség megszállottjának". Ugyanakkor legfőbb alkotói törekvése mindvégig az volt, hogy egyéniségének keze nyomát a legkülönfélébb alkotásain is érezze a hallgató, bármilyen „álarcot" ölt is éppen magára.

Érdeklődésének fő területe a közös európai múlt, a latin, a mediterrán kultúra volt. Alkotásait világos formálás, hihetetlen arány- és színérzék jellemezte. Nem kereste a harsány effektusokat, a feszültséget és a drámai ellentéteket, fontosabb volt számára a szépség és a harmónia ábrázolása. A monumentalitás igénye távol állt egyéniségétől, inkább a miniatűrformák mesterének nevezhetnénk. Nem véletlen, hogy szonáták és concertók helyett szívesebben írt szonatinákat és concertinókat. Közérthetőségre törekedett, a legmodernebb környezetben is megőrizte a hagyományos értelemben vett dallamosságot és hangzásideált. Nem rokonszenvezett a spekulatív kísérletezésekkel, de idős koráig nyitott volt minden új iránt. Jellegzetes, egyéni stílusának három alapvető összetevője az olasz neoklasszicizmus, a magyar népzene és a dodekafónia volt (az utóbbit nem Schönberg elvei alapján, hanem a Frank Martin és Luigi Dallapiccola nevével fémjelzett szabadabb, latinos változatban alkalmazta). E három közül hol az egyik, hol a másik került előtérbe alkotásaiban.

Gyermekkor és pályakezdő évek

Farkas Ferenc 1905. december 15-én született Nagykanizsán, Farkas Aladár és Saly Blanka egyetlen gyermekeként. Szülei műkedvelő szinten muzsikáltak: édesapja, aki katonatiszt volt, cimbalmon játszott, édesanyja pedig zongorázott. Tanulmányait már Budapesten kezdte meg a Bakáts téri elemi iskolában, majd a Lónyay Utcai Református Gimnáziumba járt, közben pedig a Nemzeti Zenedében tanult zongorázni. Első zeneművei dalok és népdalfeldolgozások voltak, utóbbiakat az iskolatársakból alakított kis kórusa számára komponálta. Zeneakadémiai tanulmányait már a gimnáziummal párhuzamosan megkezdte: 1921 őszétől Weiner Leó növendéke volt az előkészítő osztályban, a következő tanévben azonban halasztott az érettségi és betegség miatt. A négy akadémiai osztályt Siklós Albert irányításával végezte, 1927-ben szerezte meg zeneszerzői diplomáját.

Tanulmányai befejezését követően a Városi Színházban helyezkedett el korrepetítorként, az énekesek betanítása, a táncosok kísérése és a zenekari zongorajáték mellett azonban hamarosan operettek dirigálásával is megbízták. Életre szóló élményt jelentett számára számos kiváló karmester és énekes megismerése, a párizsi Opéra Comique és a milánói Scala együttesének vendégjátéka, és mindenekelőtt a Gyagilev-balettel való két hetes munka. A balett repertoárján szerepelő Prokofjev-, Auric- és Poulenc-művek kitágították zenei látókörét, és döntően hatottak stílusának alakulására. A tanulóévek javarészt elveszett dalait, zongora- és kamaraműveit követően a nagy nyilvánosság elé elsőként Vígjáték-nyitányával lépett, amely 1928. március 24-én hangzott el a Vigadóban a Székesfővárosi Zenekar hangversenyén.

A napi feladatok „taposómalmából" a Római Magyar Akadémia ösztöndíja jelentett kiutat: Farkas 1929 őszétől Ottorino Respighi mesteriskolájának hallgatója lett a Santa Cecilia Akadémián, és ugyanitt töltötte a következő tanév második szemeszterét is. Rabul ejtette az olasz mester lenyűgöző személyisége és széleskörű műveltsége, választékos modora, szakmai igényessége, a társművészetek és a múlt iránti rajongása: mindez meghatározó hatást gyakorolt rá, és egyben életre szóló programot jelentett a számára. A római környezet ráirányította a figyelmét az antik kultúrára, és képzőművész barátai – többek között Pátzay Pál, Aba-Novák Vilmos, Kákay-Szabó György, Deéd Ferenc, Molnár-C. Pál és Kontuly Béla – segítségével tovább gyarapította ezirányú ismereteit. A festészet terén maga is sikerrel folytatta korábbi próbálkozásait, és nagy szorgalommal kezdett komponálni az itáliai neoklasszika, a novecento szellemében. Bár szemléletmódjára és műfajválasztására Respighi is nagy hatást gyakorolt, a zenei stílus tekintetében inkább Casella és Malipiero mintáját követte.

Az első római évet követően 1930. december 16-án, Budapesten rendezett szerzői estet, amelyen legújabb műveit adták elő (Notturno vonóstrióra, Zongoraszonáta, Szonatina hegedűre és zongorára, Fantázia zongorára és zenekarra kétzongorás változat, dalok, zongoradarabok). Ugyanennek az évnek a termése volt a zenekari Divertimento, a következőé pedig a Pastorali című dalciklus, a Római hangjegyfüzet és a Canephorae című zongoradarab-sorozat. E művek világosan jelzik, hogy Farkas zeneszerzői stílusának fő vonásai korán kialakultak, jelen van e fiatal kori darabokban a világos formálásmódja és diatonikus fogantatású, hajlékony dallamai, számtalan ötlettel élő ritmusai, kedvelt metrikai játékai és súlyeltolásai.

A római tanulmányok befejeztével 1931 őszén Farkas a Fővárosi Operettszínház zenekarában helyezkedett el zongorajátékosként, és az elkövetkező években ez a tevékenység jelentette egyik fő megélhetési forrását. Szinte nem is volt olyan színház a fővárosban, amelynek zenekarában ne fordult volna meg. Zeneszerzői karrierjének jelentős állomása volt, hogy Divertimentója díjat nyert a Liszt Ferenc pályázaton. A három győztes kompozíciót 1933. február 11-én Dohnányi Ernő vezényelte a Műcsarnokban, a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter emlékére rendezett kiállítás megnyitóján. A következő évben Ferenc József-díjjal jutalmazták, és ennek anyagi háttere tette lehetővé, hogy az év tavaszán Somogy megyébe induljon népdalt gyűjteni. A helyszíni gyűjtés lehetőséget adott számára, hogy élő előadásban, az eredeti környezetben találkozzon a népzenével. Ezen élményeknek köszönhető száznál is több népdalfeldolgozása. A folklórizmus és neoklasszicizmus szintézisének tudatos szándékát mutatja, hogy Farkas az egyszerű harmonizáció és a dallamok füzérszerű sorozata helyett még a kisebb darabokban is a klasszikus szonáta-, rondó- és triós formák kialakítására törekedett.

Az 1930-as években a színpadi kísérőzenék és filmzenék komponálása volt Farkas zeneszerzői működésének legfőbb területe. 1932-ben kötött barátságot Fejős Pál filmrendezővel. Közös munkájuk itthon kezdődött (Ítél a Balaton), Bécsben folytatódott (Sonnenstrahl, Frühlingsstimmen), majd 1934 őszétől 1935 tavaszáig, illetve 1936-ban Koppenhágában dolgoztak együtt. Közben Farkas 1935-től a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított szolfézst, zenetörténetet és -elméletet. A színpadi kísérőzenék fénykora a harmincas évek közepén érkezett el a számára: 1935-ben Németh Antal lett a Nemzeti Színház igazgatója, és felkéréseivel szinte házi szerzővé avatta az ifjú komponistát (Athéni Timon, Ahogy tetszik, Macbeth, Rómeó és Júlia, Az ember tragédiája).

Farkasnak mindezek mellett kevés ideje maradt önálló művek írására. Az évtized első felének kiemelkedő alkotása a Szabó Lőrinc verseire írt Fagyöngy című dalciklus (1932), amelyet öt évvel később a Kazinczy- és Csokonai-költeményeket megzenésítő Szerelmek madarai követte. A Székesfővárosi Zenekar hangversenyein Kenessey Jenő mutatta be a kísérőzenéből készített Athéni Timon szvitet és a Három csavargó balettszvitet, majd 1937 márciusában a hárfára és zenekarra komponált Concertino hozott áttörést a szerző pályáján. Sikerrel játszották Brüsszelben, Rómában és ismét Budapesten.

A vándorévek lezárulása: az 1940-es évek

Az 1940-es évek eleje a hazai és nemzetközi karrier ígéretét hozta el Farkas számára. 1941-ben Vaszy Viktor invitálására Kolozsvárra költözött, ahol a konzervatórium zeneszerzéstanára, 1943 januárjától igazgatója lett. Ezzel párhuzamosan a Kolozsvári Nemzeti Színház karigazgatójaként, 1944-ben zeneigazgatójaként is működött. A Csongor és Tünde és Az ember tragédiája kísérőzenék magyar- és németországi, valamint svájci előadásai széles körben ismertté tették a nevét. Az életmű első periódusának összefoglaló alkotása, az 1942-ben bemutatott A bűvös szekrény című operája Budapesten, Erfurtban és Kolozsvárott is nagy visszhangot keltett, hatásos dramaturgiájával és jól énekelhető, természetes dallamaival egy csapásra meghódította a közönséget. Művei kiadására az Universal Edition vállalkozott, és filmzenéivel is jelentős elismerést vívott ki (Emberek a havason, Rákóczi nótája).

A világháború eseményei 1944 végén megtörték Farkas alkotói lendületét, az elkövetkező években ismét a napi feladatok emésztették fel energiáját. 1945 áprilisától helyettes karigazgató volt a budapesti Operaházban, majd 1946 őszén megbízták a Székesfehérvári Állami Zenekonzervatórium megalapításával és irányításával. Székesfehérváron emellett hangversenyeket szervezett, a MÁV Férfikarát vezette, és részt vett a város zenei életének fellendítésében. 1948-tól a Színművészeti Főiskola korrepetítori megbízatása kínált lehetőséget, hogy ismét a fővárosban találjon megélhetést. Ekkor már családjáról is gondoskodnia kellett: 1939-ben feleségül vette Kummer Margitot, 1945-ben pedig megszületett egyetlen gyermekük, András, aki később a karmesteri hivatást választotta. Farkas életének egyik legjelentősebb fordulata 1949-ben érkezett el, amikor a Zeneakadémián átvette a külföldre távozott Veress Sándor zeneszerzési katedráját.

A székesfehérvári időszakból két Weöres Sándor-megzenésítést, két miniatűr remekművet kell kiemelnünk: a vegyeskari Rózsamadrigált és a Gyümölcskosár című dalciklust. Közben 1947–1948-ban ismét jelentős Farkas-bemutatókra került sor a fővárosban: a vonószenekari Musica pentatonicát Ferencsik János, az életmű kiemelkedő alkotását, a Szent János kútja című kantátát (Cantata lirica Dsida Jenő verseire) Somogyi László vezényelte, majd a Zongora-concertino hangzott el Solymos Péter szólójával. Mindezek sikerének köszönhető, hogy az Operaház 1949-ben Farkast kérte fel a Furfangos diákok című balett zenéjének megírására, Harangozó Gyula koreográfiájával. 1963-ban előadásra került az Edinburgh-i Fesztiválon is, szvit formában pedig koncertdarabként szólalt meg számos alkalommal.

Művek és műfajok a középső alkotóperiódusban

Farkas Ferenc zeneszerzői termésében feltűnően magas az alkalmazott művészet körébe tartozó művek aránya. Az együttesen mintegy másfélszáz rádió-, film- és színpadi kísérőzenében, valamint a pedagógiai művek, az amatőröknek szánt könnyebb énekkari darabok és a népi együttesek felkérésére komponált feldolgozások esetében a komponistának zenén kívüli szempontokat is figyelembe kellett vennie. Farkasnál azonban e műfajok mégsem töltenek be másodlagos szerepet: hatásuk és kisugárzásuk szinte a teljes életművet átszövi. A kísérőzenék tucatjai keltek önálló életre más formában, így például az Ahogy tetszik-dalokban, a kamarazenekari Lavotta-szvitben és a Lavottiana fúvósötösben, valamint a Simon Menyhért születése című film nyomán komponált zenekari műben, a Bükki vázlatokban.

A kísérőzenék munkája során Farkas értékes forrásanyagot gyűjtött össze, amelyből különféle feldolgozásokat, hangszereléseket is készített: a Rákóczi nótája forgatása idején megismert 17–18. századi dallamokat tulajdonképpen a Régi magyar táncok világszerte ismert sorozataiban használta fel. „Feladatművészetként" értékelte azt a törekvését is, hogy a történeti emlékek segítségével zenei korszakokat teremtsen újjá, és e téren Respighit tekintette fő példaképének. Kötelességének érezte a régi magyar muzsika felélesztését, és hogy száznál több dalával és kórusművével a nemzet költőinek emléket állítson.

A műfaji határok fellazulása a színpadi művek terén is érvényesült Farkas művészetében. Egyes szakaszok később zenekari szvitek, dalok és kórusművek formájában keltek önálló életre, olykor pedig teljes kompozíciók lényegültek át más műfaji környezetben. A színpadi művek közül a Csínom Palkó, a Zeng az erdő és a Vidróczki eredetileg rádiójátéknak készült, és a Vők iskolája című operettnek is létezik egy lényegesen eltérő kamaraváltozata (utóbbit Anyósgenerális címmel játszották). A szerzőnek országos hírnevet szerzett a Csínom Palkó 1950. január 22-i közvetítése: művéért Kossuth-díjban részesült, és a siker nyomán egész sor rádiójáték írására kérték fel. A Csínom Palkó 1951-ben tizenhét énekszámmal kibővítve daljátékként is megszólalt a Városi Színházban, majd számos külföldi előadást (Magdeburg, Moszkva, Leningrád, Bécs, Szófia, Plauen, Kassa) követően 1960-ban revideált formában hangzott el a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Más művektől eltérően itt a film készült el utoljára: Keleti Márton és Mészáros Gyula 1973-ban forgatta népszerű zenés kalandfilmjét a Farkas-darab nyomán.

A mátrai betyár történetét feldolgozó Vidróczki (1959) már zenés rádióballadaként is közelebb állt az operaműfajhoz, mint a Csínom Palkó. Az áriák és együttesek itt többet jelentenek egyszerű betétszámoknál, hiszen javarészt ezekben jelennek meg a cselekményi fordulópontok és a drámai összeütközések. A külön-külön is nagyigényű énekszólamok és prózai dialógusok miatt a mű kettős szereposztást igényelt, ennek megszűntetését a Szegeden bemutatott színpadi változat valósította meg 1964-ben.

Műfaját tekintve egyedülálló vállalkozás az Eck Imre koreográfussal készített, három felvonásos Panegyricus, amelyben a zenekarral és kórussal kísért táncokhoz prózai dialógusok és vokális tételek társulnak, és a színészek néma szereplőként a táncjelenetekben is részt vesznek. A „színpadi játék" Janus Pannonius életét és Mátyás királyhoz fűződő kapcsolatát jeleníti meg, bemutatására Pécsett került sor 1972-ben. A szerző később a kórusokból a Vita poetae kantátát állította össze, a hangszeres részekből pedig oktettet írt Mátyás király udvara címmel.

Farkas Ferencet sokrétű kapcsolat fűzte a költészethez és magukhoz az alkotó kortársakhoz. Fiatalon Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Lőrinccel, a kolozsvári időszakban Tamási Áronnal, Szabédi Lászlóval és Jékely Zoltánnal, majd Weöres Sándorral és Füst Milánnal került baráti viszonyba. Soha nem szűnő érdeklődéssel kutatta fel a poézis gyöngyszemeit, és lett kétezer év irodalmának avatott ismerője. Dalaiban és kórusaiban mintegy százharminc író és költő ihlette muzsikára, és szerzői között félszázra tehető a magyarok száma. Összesen tizenhét nyelven zenésített meg szövegeket: a magyar mellett számos német, olasz, francia, latin és spanyol darabot komponált, de portugál, dán, görög, angol, holland, baszk, szlovák, román, horvát, ukrán és malgas nyelvű művekkel is gazdagította a zeneirodalmat (műveiben a belorusz, kínai, izlandi, udmurt és perzsa versek magyar, ill. angol fordításban szerepelnek).

A dodekafónia hatása az ötvenes évek második felétől

Az 1950-es évek második felében Farkasnak ismét lehetősége nyílt a nyugat-európai kitekintésre. Évente ellátogatott Bécsbe, valamint Franciaországba és Angliába is eljutott. Az elszigeteltség feloldódása pezsdítően hatott zeneszerzői működésére, és az új irányzatok nyomán bátran fordult a dodekafónia felé. A tizenkétfokúsággal – honfitársai körében a legelsők között – már 1943-ban megpróbálkozott egy fugában, amelyet az Angalit és a remeték kísérőzenéjében és az 1947-ben befejezett zenekari Preludium és fugában is felhasznált. Radnóti-dalciklusában (Naptár, 1955) és Füst Milán-dalaiban (A vándor dalai, 1956) is közel került a dodekafóniához. A technika következetes átvétele két 1957-es zongoradarab-sorozatban, a Correspondancesban és az Hybridesben valósult meg. Az új módszer azonban a legkisebb törést sem okozta a szerző pályáján. Alkotásainak nem csak világos szerkezete, kiegyensúlyozott, emberléptékű arányai maradtak változatlanok, hanem hangzásideálja, vokális fogantatású dallamossága is. Frank Martin és Luigi Dallapiccola oldottabb, latinos világa felől érkezett hozzá az új technika, amelynek eszközével továbbra is ugyanabban a szellemben komponált, mint előtte. A tizenkétfokúság szabadabb alkalmazása érvényesül az Anneliese Eulau-Felsenstein verseire komponált Drei Liederben (1958), és ez él tovább az Hommage à Alpbach (1968) és az Autumnalia (1969) című dalciklusokban. Ám a dodekafon technika a háttérben egy-egy pillanatra olyan helyeken is megjelenik, ahol a hangzás nyomán nem is sejtenénk, így például a Jelky András szvitben (1973–1974) és az ifjúsági zenekarok világszerte kedvelt műsorszámában, a Piccola musica di concertóban (1961).

A modern kamaramuzsika absztrakt világában Farkas a Tátrai Quartettnek ajánlott Vonósnégyessel (1972) jutott a legtávolabb. A gondolati líra hasonló mélységét egy évtizeddel korábban a Janzer György felkérésére komponált Sonata a due (1961) közelítette meg, amelynek elmélyült brácsa-gordonka dialógusát a Trittico concertato (1964) folytatta a szólóhangszer és a zenekar viszonylatában. Utóbbi darabot az 1965-ös velencei biennálén a megrendelő, Gaspar Cassadó csellóművész szólaltatta meg először, akivel Farkas 1963-ban kötött barátságot a budapesti Casals-verseny zsűrijében. Személyes kapcsolat eredménye a Trois chansons de Guillevic (1960) is: 1959-ben a zeneszerző képviselte hazánkat Párizsban a Confédération Internationale des Société des Auteurs et Compositeurs ülésén, és ez alkalommal ismerkedett meg a francia költővel.

Farkas az 1963-ban elhunyt barát, Fejős Pál filmrendező emlékének szentelte legjelentősebb zenekari alkotását, a Planctus et consolationest (1965). A mű kétféle lelkiállapot, a gyász és a vigasztalás váltakozását sűríti egyetlen tételbe: a sors elleni lázadástól több fázisban jut el a Teremtő akaratába történő beletörődésig és a megnyugvásig. Az imádság hangja éppen ebben az időben került fokozatosan előtérbe Farkas alkotói világában. Maklári Lajos piarista gimnáziumi kórusvezető kérésére 1962-ben írta Móricz Zsigmond zsoltárfordítása nyomán a vegyeskari 131. zsoltárt, valamint a fia nevét hordozó Szent András misét, a magyar egyházi zene kiemelkedő alkotását. Farkas két évvel később komponálta a feleségének ajánlott Missa in honorem Sanctae Margaritae-t, 1968-ban pedig a templomi közösség előadására szánt Missa Hungaricát. Számos zsoltár és egyéb egyházi szöveg feldolgozását követően negyedik miséjét (Missa brevis in honorem Sancti Stephani, 1994–1995) ismét egy családtagjának, István nevű unokájának dedikálta.

A Farkas-életmű egyik legjelentősebb vonulatát a kantáták képviselik, amelyek számos ponton kapcsolódnak az említett egyházi és világi kórusművekhez. Impozáns sorozatuk a Szent János kútját követően többek között a Cantus Pannonicusszal (1959), a Laudatio Szigetianával (1966), a Tavaszvárással (1966–1967), a Bontott zászlókkal (1972–1973) és az Aspirationes principisszel (1974–1975) ível tovább az idős kori Omaggio a Pessoáig (1985) és a Kölcsey szózatáig (1992–1993). Farkas a reneszánsz magyar költő, Janus Pannonius latin verseit zenésítette meg a Cantus Pannonicusban. Jellegzetes „tonális dodekafóniáját", amelyet zongoraműveiben és dalaiban kísérletezett ki, most az öttételes kantáta nagyobb léptékű közegében alkalmazta.

Hangvételében és stílusában a szerző egy másik oldalát reprezentálja a II. Rákóczi Ferenc születésének 300. jubileumára komponált Aspirationes principis. A mű középső tételeinek szövegét a fejedelem latin nyelvű önéletrajzából és vallomásaiból válogatta, amelyekhez keretként három korabeli dokumentumot zenésített meg: Ráday Pál kiáltványát, Mikes Kelemen levelét és Rákóczi latin sírfeliratát.

Az utolsó alkotói periódus (1975–2000)

Farkas Ferenc 1975-ben, életének hetvenedik évében vonult nyugalomba a Zeneakadémián, ahol negyedszázados tevékenységével iskolát teremtett a magyar zeneszerzésoktatásban. Páratlan szakmai tudással és bölcsességgel tanított, éles szemmel ismerte fel a tehetséget és kivételes érzéke volt ahhoz, hogy kibontsa növendékei egyéniségét. A legnevesebbek közé tartozik Ligeti György (ő már Kolozsvárott is Farkas osztályába járt), Kurtág György, Vass Lajos, Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Kocsár Miklós, Durkó Zsolt, Balázs Árpád, Bozay Attila, Jeney Zoltán és Vidovszky László. A Farkas-órákra így emlékezett Kocsár Miklós: „Mindenkit önmagához képest bírált, szelíd türelemmel. [...] Előfordult, hogy valaki nem tudott megbirkózni egy-egy feladattal, ilyenkor improvizálva többféle lehetőséget is kínált a darab folytatására, mindig a szerző stílusának megfelelőt. [...] Csodálhattuk fantasztikus kombinációs készségét, alkalmazkodó képességét, leleményességét. Ünnep volt az az óra, amikor remekműveket elemzett. A nagy egésztől haladt a részletekig, a legapróbb elemére szétszedve a kompozíciót, hogy aztán újra összerakja és most már tudatosan rávilágíthasson a mű egész életére."

A nyugdíjba vonulással Farkasnak több ideje maradt utazásra, és a zenei közéletben is aktívabb tevékenységet fejtett ki; már a hetvenes évek elejétől gyakran vett részt zenei versenyek zsűrijében (Párizsban, Arezzóban, Debrecenben, Montreux-ben és Tours-ban). András fia bécsi karmesteri tanulmányai után Svájcban telepedett le, és az általa vezetett zenei együttesek a Farkas-művek fontos előadói lettek az elkövetkező évtizedekben. 1973-tól a zeneszerző gyakori vendég volt az esztergomi nemzetközi gitárfesztiválon, és Szendrey-Karper László, majd Fodor Ferenc kérésére számos művet írt és dolgozott át gitárra. Külön említést érdemel a dodekafon Sonata (1979), a Gitárdalok (Dsida Jenő verseire, 1983), az Estampas españolas (négy dal, 1988), valamint a huszonnégy karakterdarabot tartalmazó Exercitium tonale (1982). A hetvenes évek végétől Farkas széleskörű elismertségét rangos hazai és külföldi kitüntetések sora jelezte: többek között a Herder-díj (1979), a Bartók–Pásztory-díj (1985), az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagi fokozata (1986) és a második Kossuth-díj (1991).

A Farkas-életmű összefoglaló alkotása az 1979-ben komponált opera, az Egy úr Velencéből, amely Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című regényének verses drámai változata nyomán készült. Bemutatójára csak 1991. június 4-én kerülhetett sor, mivel az emigrációban élő író nem járult hozzá műveinek magyarországi előadásaihoz. Farkas kisebb rövidítésekkel az eredeti Márai-szöveget zenésítette meg, amelynek gyönyörű verseit érzékenyen alkalmazkodva deklamálják az énekesek, és emocionális hatásaiban gyakran fel is erősítik a költő szavait. A vokális szólamok azonban csak hordozzák a drámai szöveget, a Márai költészetével egyensúlyt teremtő, dallamközpontú zene a zenekaron szólal meg Farkas operájában.

A zeneszerző stílusa élete utolsó évtizedeiben leegyszerűsödött, kifejezésmódja tömörebbé vált. Bár továbbra is nyitott volt az új megoldásokra, nem kísérletezett sem az aleatória, sem a minimál zene eszközeivel. Elsősorban az emberi hang érdekelte, és kedves verseinek inspirációja nyomán számos dalt komponált szólóhangra és énekkarra. Amint maga is gyakran vallotta: érzése szerint az életkor előrehaladtával a szépség egyre közvetlenebbül és erőteljesebben hatott rá. Felesége 1992-ben bekövetkezett halála kitörölhetetlen nyomot hagyott benne: nem csak szakrális műveiben, a Requiemben (1992), a Beati mortuiban (1994) és a Laus Beatae Margaritae-ben (1994) állított neki emléket, hanem az ő elvesztése miatti fájdalmát énekelte meg az Orpheus respiciens (1993) dalciklusban, az Október végi este (1995) és a Souvenir de Malmaison (1996) című dalokban, valamint a vegyeskari 333. Petrarca szonettben (1992) és a Sírfeliratban (1994). Farkas Ferenc alkotóereje élete utolsó percéig töretlen volt, a halál is egy Lorca-vers megzenésítése közben érte 2000. október 10-én éjjel, kilencvenöt éves korában. Művészi hitvallását, amely a sokszínű életmű egyik általános érvényű vonására világít rá, maga a szerző így fogalmazta meg: „a komponálás számomra öröm, ezért szeretném, ha műveimmel én is örömöt tudnék szerezni hallgatóimnak."

[2017]

Rövidítések: A = alt; A: = ajánlás; átdolg. = átdolgozás; B = basszus; B: = bemutató; Bar = bariton; Bp. = Budapest; br = brácsa; cimb = cimbalom; é = énekhang; ered. = eredeti változat; EMB = Editio Musica Bp.; felv. = felvonás; ffkar = férfikar; fl = fuvola; git = gitár; gka = gordonka; gykar = gyermekkar; hg = hegedű; k. = körül; K: = kiadás; kam. = kamara; kam.egy. = kamaraegyüttes; kl = klarinét; MS = mezzoszoprán; narr = narrátor; nkar = nőikar; ny. = nyomán; ob = oboa; org = orgona; pos = harsona; rev = revízió; S = szoprán; sz. = szólam, szólamú; T = tenor; timp = timpani; tr = trombita; vkar = vegyeskar; vzkr = vonószenekar; v4 = vonósnégyes; v5 = vonósötös; zg = zongora; zkr = zenekar
Kiadók rövidítése: AF = András Farkas Publishing, Pully; Apollo = Apollo gyűjtemény, Bp.; Ascolta = Ascolta Music Publishing, Houten; Bèrben = Bèrben Edizioni Musicali, Ancona; Boosey = Boosey & Hawkes GmbH Musikverlag, Bonn; Harmonia = Harmonia, Loosdrecht; Labatiaz = Labatiaz Editions Musicales, St-Maurice; Mills = Mills Music, London; MK = Magyar Kórus, Bp.; NPI = Népművelesi Propaganda Iroda, Bp.; PMS = Pro Musica Studium, Roma; Schott = Schott Music International GmbH, Mainz; Sidem = Editions Sidem, Genève; Sikorski = Interntionale Musikverlage Hans Sikorski, Hamburg; UE = Universal Edition, Wien; Zanibon = Zanibon G. Edizioni Musicali, Padova

Vokális művek

Kantáták

Magyar Betlehem (Paulini Béla), vkar, narr, kam. zkr (1938)
Erdélyi betlehemes játék, 1 sz. kórus, kis zkr (1940), K: MK 1940
Szent János kútja / St. John's fountain – Cantata lirica (Dsida Jenő, német ford. Anneliese Eulau-Felsenstein) vkar, zkr (1945), K: EMB 1959
Tisza partján, népdalkantáta, vkar, szólisták ad lib, zkr (1950), K: EMB 1951
Szüret / Megérett a szőlő (népi szöveg), vkar, zkr (1951)
Tinódi históriája Eger vár viadaláról (Dékány András, Tinódi ny.), Bar, vkar, zkr (1952), A: Kodály Zoltán
Fúdd el szél (népdalok ny.), T, Bar, ffkar, zkr (1953)
Hortobágyi vásár (népi szöveg), vkar (1953)
Cantus Pannonicus (Janus Pannonius), S, vkar, zkr (1959), K: EMB 1960
Zúgj hullám / Deep River (spirituálé-feldolgozás), A, Bar, vkar, kam. zkr (1965)
Laudatio Szigetiana / Szigetvár dicsérete, oratórium (Vargha Károly), S, MS, A, T, Bar, B, narr, vkar, gykar, zkr (1966)
Tavaszvárás / Waiting for the spring (Juhász Gyula), Bar, vkar, gykar ad lib., zkr (1966 -7), K: EMB 1970
Kőröshegyi betlehemes játék / Ein Krippenspiel von Kőröshegy / Nativity play of Kőröshegy (népi szöveg, Janus Pannonius), vkar, narr, org, kam.egy./zkr (1970), K: Cantate Domino 1977; AF 1999
Bontott zászlók / Flying flags (Kassák Lajos), S, Bar, ffkar, zkr (1972-3), K: EMB 1975
Aspirationes principis (II. Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen, Ráday Pál), T, Bar, zkr (1974-5), K: EMB 1979
Psaumes de fête (zsoltárok), T, Bar, ffkar, zkr/org (1975-7), A: Chorale de L'Orient
Vita poetae (Janus Pannonius, Lorenzo Medici), MS, 3 férfi hang, vkar, kam. zkr (1976, a Panegyricus 6 tételének átdolgozása), K: EMB 1978
Turris Hungariae. Ének vitéz Thúry Györgyről (Istvánffy Miklós, Zrínyi Miklós, anon.), narr, vkar, zkr (1977-8)
Vivit Dominus (17. zsoltár), vkar, zkr (1981), A: Choeur Bach de Lausanne
Le musicien de Saint-Merry (Guillaume Apollinaire), nkar, fúvós egy. / nkar, fl, zg (1984), A: Kőmíves János, K: Ascolta 1995
Emmaus. Cantata after St. Luke, vkar (1985), K: EMB 1987; – latinul (1985)
Omaggio a Pessoa (Fernando Pessoa, ford. Hárs Ernő), T, vkar, zkr (1985); – no.1,2,4,7: é, zg
Alles war ein Spiel (Conrad Ferdinand Meyer), S, kam. zkr (1986)
Ex libro Job, kantáta 3 részben, vkar (1987)
Krúdy-sorok (Krúdy Gyula), nkar, ob, 3 hg, gka (1988)
Virgilii Georgica (Vergilius), Bar, vkar, zkr (1988), A: Choeurs de Chailly sur Clarens
Cantio militaris (Petkő Zsigmond), vkar, zkr (1989)
La musique (Victor Hugo), vkar, fúvós egy. (1990), A: Claude Panterne, K: Ascolta 1995
A gyermek hazamegy (Móricz Zsigmond), T, vkar, zkr (1991-2)
Kölcsey szózata (Kölcsey Ferenc), T, vkar, zkr (1992-3)

Misék

Missa prima in honorem Sancti Andreae, vkar, org/zkr (1962, hangsz. 1968), K: Ascolta 1997
Missa secunda in honorem Sanctae Margaritae, vkar/nkar, ad lib. org/vzkr (1964-8, nkarral 1992), K: Cantate Domino 1978; AF 1999
Missa Hungarica – Missa tertia, vkar, org (1968), K: Ars Nova 2004
Missa brevis in honorem Sancti Stephani – Missa quarta, ffkar/nkar, org/vzkr (1994-5), K: Ascolta 1995; – Kyrie, kettős ffkar (1997), K: Ascolta 1997
Proprium tergestinum, vkar, org (1988), K: PMS 1988
Requiem pro memoria M., vkar, zkr (1992), A: Felesége emlékének, K: Ascolta 1995

Kórusművek

Bacchushoz (Csokonai Vitéz Mihály), ffkar (1933)
Bacchylides békedala (Bacchylides, ford. Babits Mihály), ffkar (1933)
Három palócz katonanóta, ffkar (1933), K: Apollo; AF 1999
Rekrutasor (népi szöveg), ffkar (1933/4), K: Apollo 1940; EMB 1968; AF
Két Petőfi-kórus, gykar (1934), K: MK; AF 1999
Pintes üveg. 5 ffkar (népi szöveg) (1934), K: NPI 1971; AF 1999
Gyöngyöri-gyöngy. 9 gykar (népdalok) (1935 előtt), K: MK 1935; EMB 1971; General Music Publishing, New York 1974 (angol ford. Robert Hess), K: AF
Cigány-nóta (népi szöveg), gykar (1935), K: EMB 1970
Hat magyar népdal, nkar/gykar (1935), K: EMB 1950; – franciául (Six chansons populaires hongroises ford. Edmond Pidoux), K: AF 1999
A lábodi hegy alatt (népdalok), ffkar (1936), K: NPI 1971; AF 1999
La guerre (madagaszkári népi szöveg) (1936)
Két madrigál (William Shakespeare, ford. Szabó Lőrinc), ffkar (1937, az „Ahogy tetszik" kísérőzenéből), K: Apollo 1941; AF 1999
Vadászkar (William Shakespeare: Ahogy tetszik, ford. Szabó Lőrinc), ffkar (1937, az „Ahogy tetszik" kísérőzenéből), K: Apollo 1939; AF 1999
Somogyi juhásznóták (népdalok), ffkar (1937), K: NPI 1971; AF 1999
Fel! (Erdélyi József), ffkar (1938), K: MK 1938; AF 1999
Arra alá Baranyában (népdalok), vkar (1938), K: MDEOSZ Bp. 1938; AF 1999
Sárga recepice (népi szöveg), ffkar (1939), K: MK 1942; AF 1999; – franciául: Fleur de Colza (ford. a szerző)
Baranyai lakodalmas (népdalok), 3 sz. vkar (1940, rev 1974), K: EMB 1975; – átdolg. 4 sz. vkar, zg/zkr (1957)
Erdély (Babits Mihály), vkar (1940), K: EMB 1988
Várkonyi futónóta (népi szöveg), ffkar, K: MK 1941; NPI 1971; AF 1999
Alkony (Petőfi Sándor), vkar (1944), K: MK 1944; EMB 1972
Népek karéneke (Tompa László), vkar (1945), K: EMB 1974; AF
Hajnalnóta (trubadúr dal, ford. Weöres Sándor), vkar/ffkar/nkar (1947), K: NPI 1971; EMB 1950/1950/1948; – ered. francia szöveggel: Aubade, K: Labatiaz
Rózsamadrigál / Rosen-Madrigal / Rose-madrigal (Weöres Sándor), vkar (1947), K: MK 1948; EMB 1950; Cantate Domino; Harmonia 1997; – Madrigal à la rose, K: AF 1999
Jelszó (Jankovich Ferenc), 3 sz. kórus (1947/8), K: MK 1948
Kánon a munkáról (József Attila), 3 sz. kánon (1947/8), K: MK 1948; AF
Kánon a versekről (Weöres Sándor), 4 sz. kánon (1947/8), K: MK 1948; AF
Kánon az erényekről (Agner Lajos), 4 sz. kánon (1947/8), K: MK 1948; AF
Honszeretet (Vörösmarty Mihály), vkar (1948 előtt, rev 1969), K: MK 1948; NPI 1969; AF 1999
Áldott éj / It come upon the midnight clear (angol karácsonyi dal, ford. Vargha Károly), vkar (1948), K: EMB 1958; K: AF – Sainte Nuit (francia ford. Roger Bornet), vkar/ffkar (1975), K: Labatiaz
A kisdednek (francia karácsonyi dal, ford. Vargha Károly), vkar (1948), K: MK 1948; AF 1999; – Quittez pasteurs, K: Ascolta 1995
Magot a földbe (Weöres Sándor), 3 sz. kánon (1948), K: MK 1948; AF
Pásztorok talpra (francia karácsonyi dal, ford. Vargha Károly), vkar (1948), K: MK 1948; AF 1999; – ered. szöveggel: Dans cette étable, vkar/ffkar (1994), K: Labatiaz
Vallon szerenád (ford. Dalos László), vkar/ffkar/nkar (1948.k.), K: EMB 1950; – ered. szöveggel: Sérénade wallonne, vkar/ffkar/nkar, K: Labatiaz
Kurucdal (Dékány András), ffkar, zg ad lib. (1949, részlet a Csínom Palkóból), K: EMB 1953
Állj be közibénk! (Dalos László), 3 sz. kórus, zg (1951), K: EMB 1951; AF
Dal a szabadságról (Dalos László), unisono kórus, zg ad lib. (1953), K: EMB 1953; AF
Lány, kicsi lány (Weöres Sándor), 2 sz. kórus, zg (1953), K: EMB 1953
Légy áldott szép hazánk (Dalos László), unisono kórus, zg (1953), K: EMB 1953; AF
Egy jeles hazafihoz (Batsányi János), 4 sz. kánon, K: EMB 1954
Csónakos-dal (Erdélyi József), vkar (1958), K: EMB 1960
Földrengés (Hajnal Anna), vkar (1959), K: EMB 1963
Fölkél a hűs hajnali szél. 5 bulgár népdal (Dalos László szövege), ffkar (1959), K: NPI 1971; AF 1999
Epigramma de suo libro (Janus Pannonius), vkar (1960), K: EMB 1970
Le goût de la paix / A béke mosolya (Eugène Guillevic), nkar (1960), K: EMB 1962
Az öröm illan. 3 vkar (Tóth Árpád) (1962), A: Gulyás György, K: EMB 1965; AF 1999; – no.3: Tavaszi holdtölte, K: EMB 1965
Emléksorok (Vajda János), vkar (1962), A: Kókai Rezső emlékének, K: EMB 1962
Merre száll? (Dsida Jenő), vkar (1962), K: EMB 1963
Tavasz, nyár, ősz, tél. 4 vkar (Berda József, Weöres Sándor, Takáts Gyula) (1962), K: EMB 1963
131. zsoltár (ford. Móricz Zsigmond), vkar (1962), K: EMB 1981
Milliók szájával (Kassák Lajos), vkar (1963), A: Vass Lajos, K: AF 1999
Temetőben (Arany János), ffkar (1963)
Vizek, hegyek, napfény (B. Radó Lili), unisono kórus, zg (1964), K: EMB 1964
Májusi dalocska (Csanádi Imre), vkar (1965), K: NPI 1965; AF 1999
Keresztöltés. 3 nkar/gykar (Jankovich Ferenc, Weöres Sándor) (1967), K: EMB 1969
Bíztatás (Batsányi János), 3 sz. kánon (1969), K: NPI 1971; AF
Göcseji madrigál (népdalok ny.), vkar (1969), K: EMB 1974
Tillió-Lió. 3 nkar/gykar (Szép Ernő, Csanádi Imre, Takáts Gyula) (1969), K: EMB 1971
Officium Rhythmicum Sancti Stephani Regis / Verses zsolozsma Szent István királyról (Pozsonyi Antifonárium 1484, ford. Sík Sándor), ffkar (1970)
Zöld mezőnek közepében. 2 ffkar (Raics István, Fincziczky Mihály) (1970), K: NPI 1971; AF 1999
Felhők. 5 vkar (Petőfi Sándor) (1971), K: EMB 1978
Szent Margit királynéról (Dr. Vargha Károly), vkar (1971), K: AF
Ecoute moi, je te prie (61. genfi zsoltár), vkar (1972), K: Cantate Domino
Pataki diákdalok a 18. századból (történeti szövegek), 7 vkar (1974), A: Bp-i Madrigálkórus, K: no.1-7: NPI 1974; AF 1999; – franciául: no.1-5: Chansons d'étudiants hongrois du XVIIIème siècle, K: A Coeur Joie Suisse, Pully 1992; AF 2004; – átdolg. no.1: Erdőkön, mezőkön járó, T, csemb/git; – no.3: Vinus, vina, vinum, ffkar (1975), K: A Coeur Joie Suisse, Pully 1994; AF 2004
A reggel (Gyöngyösi István), vkar (1974), K: NPI 1975; AF 1999
Szivárvány (Erdélyi József), ffkar (1974), K: EMB 1974
Bakonyi pártabúcsúztató (népdalok), nkar (1975), K: EMB 1977
Hajdútánc (népi szöveg), vkar/nkar (1975), K: NPI 1975; AF 1999; – ffkar (1981)
Je suis l'archange de Dieu / Itt az Úrnak angyala (francia karácsonyi dal, ford. Raics István), vkar/ffkar (1975, 1994), K: Ascolta 1995; AF
Öt kis gyermekkar (Kassák Lajos) (1975), K: EMB 1977
Ronde / Körtánc (Charles-Ferdinand Ramuz), nkar/ffkar (1975), A: Farkas András, K: EMB 1980, Harmonia 1997
Salut (Charles-Ferdinand Ramuz), ffkar (1975), K: Ferrimontana 1995
Silence / Stille (Charles-Ferdinand Ramuz), ffkar (1975), K: Ferrimontana 1995
Két vegyeskar Gulyás Pál verseire (1975-6), K: EMB 1977
Állatok világa. 6 gykar (Végh György) (1976), A: Izabella Farkas, K: EMB 1977
Chanson du pâtre (svájci népi szöveg), ffkar (1976)
Deutsche Lieder. 8 vkar (John Erpenbeck, Waldemar Spender, Wolfgang Tilgner, Heinz Kahlau, Uwe Gressmann, Michael Thürmer, Christoph Eisenhuth) (1976), A: Universitätchor Rostock, Hans-Jürgen Plog, K: Deutscher Verlag für Musik Leipzig 1980; AF
Esztergom megvételéről (Thaly Kálmán), vkar (1976), K: EMB 1979
Psaume 6 (6. zsoltár), vkar (1976)
Ode (Janus Pannonius), vkar, fúvós oktett (1976)
Psaume 33 (33. genfi zsoltár, ford. Szenczi Molnár Albert), vkar (1976)
Psaume 131 (131. genfi zsoltár), vkar (1976)
La Rivière (svájci népi szöveg), ffkar (1976)
Ákom bákom hadsereg. 7 gykar (Zelk Zoltán, Jobbágy Károly, Gazdag Erzsi, Nemes-Nagy Ágnes, Devecseri Gábor, Iványi Mária, Végh György) (1977), K: EMB 1978
De Sancto Ladislao rege (ford. Csanád Béla), vkar (1977), A: Lékai László bíboros
Futás a gond elől (Ady Endre), vkar (1977), K: EMB 1978
Hymnus ad Sanctum Emericum, vkar (1977)
La cigale et la fourmi / A tücsök és a hangya ( Charles Leconte de Lisle, Frédéric Bataille, Jean de La Fontaine, Gianni Rodari, ford. Kosztolányi Dezső), MS, vkar, 4 git/zg (1977)
Lupus fecit. 4 vkar (latin sírfelirat, Vergilius, Catullus), vkar (1979), K: EMB 1981
Pataki bordal (Képes Géza), ffkar (1979), K: AF 1999
Sous le sapin (Henri Magnenat), vkar/ffkar (1979)
Pebbles / Kavicsok. 8 gykar (Edward Lear, Edith King, Robert Graves, Willoughby Wearing, Edith Sitwell, ford. Romhányi József) (1979-80), K: EMB 1983
Heide-Skizzen. 5 vkar (Johann Gottfried Herder, Hermann Löns, Johann Wolfgang Goethe, Ludwig Tieck, Eduard Mörike) (1980), A: Alfred Töpfer, K: Adolf Robitschek Wien, 1984; AF
Le Débat du coeur et du corps (François Villon), kettős ffkar, 2 tr, 2 pos, zg, timp. (1980), K: Ascolta 1994; – A szív és a test vitája (ford. Szabó Lőrinc)
Ad Musicam (Janus Pannonius), vkar (1981), K: EMB 1983, Harmonia 1997
Chansons de fou (Emile Verhaeren), vkar (1981), K: AF 1999
Ének Szent Erzsébetről (szöveg: Kájoni Cantionale), vkar (1981)
Feu profond. 3 vkar (Jean Cuttat) (1981), K: AF 1999
Cantus fractus (Sequentia, Alleluja, Hymnus), gykar, Bar, 3 git (1982), Ascolta 1997
Pensieri notturni. 3 vkar (Michelangelo Buonarroti) (1982), PMS 1983, K: AF
Ballada Irisz fátyoláról (Babits Mihály), vkar (1983), K: EMB 1983
Jelenések. 5 vkar (Jékely Zoltán) (1983), K: EMB 1984
Négysoros versek. 5 vkar (Dsida Jenő, Jékely Zoltán) (1983), K: EMB 1986
Óh, napsugár (Tóth Árpád), vkar (1983), K: EMB 1985
A nyári délutánok (Ady Endre), vkar (1984), K: EMB 1986
Három ének a mohácsi vészről (német, magyar és izlandi történeti szövegek), ffkar (1984)
Hommage à Rilke. 4 vkar (Rainer Maria Rilke, ford. Hárs Ernő) (1984), K: EMB 1984
Trois poèmes (Jacques Chessex), vkar (1984)
Rubàiyàt (Omar Khayyàm), vkar (1985), A: Hunyadi Zoltán, K: EMB 1987
Vázaképek. 3 vkar (Anakreon, ford. Trencsényi-Waldapfel Imre és Radnóti Miklós; Theokritosz, ford. Babits Mihály) (1985), az 1985-ös athéni kórusfesztivál felkérésére, K: EMB 1987
Április végén (Gárdonyi Géza), vkar (1986)
Baszk dalok I. Euskal abestiak. 5 nkar/gykar (baszk népi szöveg, ford. Hárs Ernő), ffkar (1986), A: Budafoki Kamarakórus és Biller István, K: EMB 1989
Laus Joannis Vitézii Archiepiscopi / Vitéz János érsek dicsérete (Janus Pannonius, ford. Tóth István, Kurcz Ágnes, Szabó Magda), vkar (1986)
Pasztell. 4 vkar (Papp Árpád, Weöres Sándor, Lator László, Gárdonyi Géza) (1986), K: EMB 1989
A lány dala (Kölcsey Ferenc), nkar (1987)
Géniusz száll (Kölcsey Ferenc), vkar (1987)
Intelmek. 8 vkar (Udmurt népköltés, Epiktétosz, Hippokratész, Minnermosz, Pythagorasz, Marcus Aurelius, Thomas à Kempis, Lao-Ce) (1987)
La Saint Jean (Emile Verhaeren), vkar (1987)
Ki búban ül (Kölcsey Ferenc), vkar (1987)
Gribouillis. 9 gykar (Paule Csillag) (1987). A: Isabelle et Istvan
Vagues / Hullámok (Charles-Ferdinand Ramuz, ford. a szerző), nkar (1987)
Jer nézd a Balatont (Berzsenyi Dániel), vkar (1988)
Psalmus et Hymni. 4 ffkar (10. zsoltár, Sancto Bernardo de Claravalle, Sancto Petro Damiano) (1988)
De inundatione (Janus Pannonius), vkar (1989)
Víg reggeli énekléssel (Fodor József), vkar (1989)
Köszöntő / Greetings (Csoóri Sándor), vkar (1990)
Omaggio a Govoni (Corrado Govoni), vkar (1990)
Omaggio a Leopardi (Giacomo Leopardi), vkar (1990)
Phaedri fabulae. 3 vkar (Phaedrus) (1990)
De Sancta Hostia (Janus Pannonius), vkar (1991)
Rossz előjelek (Csoóri Sándor), vkar (1991)
Phones (Konsztantinosz Kaváfisz), vkar (1992)
Sonetto 333 di Petrarca, vkar (1992), A: Pro memoria M., K: EMB 1993
Baszk dalok II. Euskal abestiak. 3 nkar/gykar (baszk népi szöveg), ffkar (1993)
Baszk dalok III. Egünttobatez nindaguelarik (baszk népi szöveg), vkar (1993)
Fóti dal (Vörösmarty Mihály), vkar (1993), K: Zeneszó 1996. 1. szám
Ici entrez vous (Rabelais), vkar (1993)
Pater noster, vkar (1993), K: Ascolta 1994
Ave Maria, vkar/ffkar/nkar (1994), K: Ascolta 1994
Beati mortui, vkar (1994), A: Felesége emlékének, K: Ascolta 1995
Danse macabre / Haláltánc (Weöres Sándor), vkar (1994), K: Kodály Intézet 1994; AF
Halálházasító (Szabédi László), vkar (1994)
Három görög népdal, vkar (1994)
Hymnus in honorem Sanctae Crucis (Venantius Fortunatus), vkar (1994)
Laus beatae Margaritae, nkar (1994), A: Albert Vissink, K: Ascolta 1995
Magnificat, nkar (1994), K: Ascolta 1995
Rondeau et Epilogue (François Villon), ffkar (1994)
Sírfelirat (Weöres Sándor), vkar (1994), A: Pro memoria M.
Come away (William Shakespeare, a "The Twelfth Night" kísérőzenéből), vkar (1995), K: Ascolta 1996
De arte (Janus Pannonius), kánon (1995)
De vita (Augustinus), kánon (1995)
Fohászkodás (Berzsenyi Dániel), 4 sz. kánon (1995)
In Gryllum (Janus Pannonius), kánon (1995)
Labitur occulte (Ovidius), kánon (1995)
Petőfi sorok (Petőfi Sándor), vkar (1995)
Venite filii (Psalmus 33, 12), kánon (1995)
Hommage à Trakl. 2 ffkar (Georg Trakl) (1996-7), K: Carus Verlag, Stuttgart 1998
Apeldoorn beschikt (Simon Vinkenoog), ffkar (1997)
2 Canciones de Gongora (Luis de Argote y Gongora), vkar, fl, 2 hg, gka (1997)
Dulde, trage (Christian Morgenstern), vkar (1997)
Ómagyar rovásfelirat, vkar (1997)
Sancti Pauli Epistola V. ad Corinthos, vkar (1997), Szeged város felkérésére
Ave maris stella, vkar (1999), K: AF 1999
Májusi sütkérezés (Csoóri Sándor), vkar (1999)
Ekkosang (Otto Gelsted), vkar (1999), A: „Søren Birch und dem gemischten Chor Aalborg", K: AF
Integer vitae (Horatius), vkar (1999), A: Kiss Katalin és az Ars Nova énekegyüttes
Horatius ad Thaliarcam (Horatius), vkar (1999), A: a Magyar Rádió Énekkarának félszàzados fennàllàsa alkalmàból
Hymnus in nativitate Christi (latin szöveg), vkar (1999), A: „au Choeur du Carillon de Pully et à son chef Françoise Farkas"

Datálatlan
Hat kis kánon (Csokonai Vitéz Mihály, Batsányi János, Friedrich Hebbel), K: NPI
Lotharingiai népdalok / Lieder aus Lothringen (ford. Lukin László), vkar, K: AF 1999
Mutation (Guillaume Apollinaire), ffkar
Pastorale di Natale, karácsonyi kánon
Zúg az erdő, harsog a trombita. 4 katonadal, ffkar, K: MK; AF 1999

Szólóhangra hangszerkísérettel

Esik, esik, esik... (Petőfi Sándor), é, zg (1923)
Három dal (Balázs Béla, Ady Endre, Samu János), é, zg (1923-5)
Őszi délután a kertben (Samu János), Bar, zg (1923)
Egy tulipánthoz (Csokonai Vitéz Mihály), é, zg (1928)
Gáláns ünnepség (Babits Mihály), é, zg (1928)
Húnyt szemmel (Babits Mihály), é, zg (1928)
Mély esti csendben (Juhász Gyula), é, zg (1928)
La complainte de Manama (ismeretlen), é, zg (1929)
Baci (Nicola Moscardelli, ford. Dalos László), é, zg (1930)
Három katonanóta, é, zg (1930)
Minden fűszál zeng... (Harsányi Kálmán), é, zg (1930)
Pastorali (Keleti Artúr, olasz ford. Gino Sirola), é, zg/kam.zkr (olaszul 1931, rev magyarul 1968), A: Csajbók Terézia, K: EMB 1974 (é, zg)
Fagyöngy / Mistel. 5 dal (Szabó Lőrinc), é, zg/zkr (1932), K: (é, zg) EMB 1961
Ave verum, é, hg ad lib, org (1933), , K: MK 1937; AF
Rosarium. 1. Salve Regina, 2. Ave Maria, 3. Laudes Mariae Virginis, 4. Stabat Mater, 5. Assumpta est, é, zg/org (1933, 1969, 1976), K: József Ács Verlag 1994 (no.2-5); – átdolg. no.1-3: é, fl, gka, git (1982), K: József Ács Verlag 1997
Eszterlánc. 4 dal (Számadó Ernő), é, zg (1936), K: MK 1939; AF
A csillagok érted égnek (Várkonyi Zoltán), é, zg (1937)
Három dal Shakespeare "Ahogy tetszik" c. vígjátékából (ford. Szabó Lőrinc), S, zg (1937), K: szerzői kiadás 1940; EMB 1961
Szerelmek madarai. 3 dal (Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály), S, zg/zkr (1937), K: EMB 1961 (S, zg)
Csönd (Harsányi Kálmán), é, zg (1938)
Négy dal Erdélyi József verseire, é, zg (1938-41)
Fordulat (Harsányi Kálmán), é, zg (1939)
Gyöngy / Perle (József Attila), é, zg (1939), K: Cserépfalvi Bp. 1948; AF
Két dal József Attila verseire, é, zg (1939)
Két József Attila-dal, é, zg (1939, 1946), K: Cserépfalvi Bp. 1948; EMB 1961
Erdély (Csanádi György), é, zg (1940)
Nyárvégi csillagok (Sinka István), é, zg (1940), K: AF
Láng (Tóth Árpád), é, zg (1941)
Gyász helyett (Szabédi László), é, zg (1943), K: AF
Maláj ábrándok / Malayische Traumbilder (Weöres Sándor, német ford. Marcel Rubin, Otto Horn), MS, zg (1943), K: EMB 1961
Szeretlek kedvesem (Petőfi Sándor), é, zg (1943), K: szerzői kiadás 1943; EMB 1972
Sonnet VII de Louise Labé (Louise Labé), MS, zg/hárfa (1944), K: AF; – T, fl, hárfa
Gyümölcskosár / Fruchtkorb / Panier de fruits. 12 dal (Weöres Sándor, német ford. Johannes Kretzschmar, francia ford. Mario Bois és Roger Bornet), S, zg (1946-7), K: Püski 1948, EMB 1950; – átdolg.: é, kl, hg, gka, zg; – é, kl, br, zg (1972); – é, 4 kl, K: AF; – é, fúvósötös (1980); – 6 tétel: é, git (Fodor Ferenc autorizált átirata), K: Solo Music Bp. 1997
Attikai alkonyat (Samu János), é, zg (1947)
Cinque canzoni dei trovatori / Öt francia trubadúr dallam (ford. Weöres Sándor), é, zg (1947), K: AF; – é, git, K: Bèrben 1971
Hat magyar népdal, é, furulya, hg, gka (1947), K: MK 1948, K: AF
Két virágének (Radnóti Miklós, Sárközi György), MS, zg (1948), K: EMB 1961
Lied Mephistos / Mefisztó dala (Johann Wolfgang Goethe), é, zg (1947)
Ó ha cinke volnék... (Weöres Sándor), é, zg (1947), K: EMB 1961
Négy magyar népdal, é, zg (1950), K: EMB 1953
Egri históriának summája (Tinódi Lantos Sebestyén), é, zg (1952), K: EMB 1952
Elment a bújdosó fecske (Tamási Áron), é, zg (1952), K: NPI 1953
Erdőben (Petőfi Sándor), é, zg (1952), K: EMB 1972
Énekeljünk Cypriának. 7 dal (Csokonai Vitéz Mihály), é, zg, K: EMB 1953
Három magyar népdal, é, zg, K: EMB 1952
A patak (Jakub Kolasz, ford. Képes Géza), é, zg (1953)
Három kuruc dal (népdalok), é, zg (1953), K: EMB 1958
Songs from „The twelfth night" by Shakespeare / Dalok a „Vízkeresztből" (ford. Szabó Lőrinc), T, zg (1954, 4 dal az 1937-es kísérőzenéből); – S, zg/hrf, K: AF; – A, zg/hrf, K: AF
Zöld a kökény. Húsz magyar népdal, é, zg (1954), K: EMB 1954
Due solfeggio (szöveg nélkül), é, zg (1955), K: EMB 1963
Emlékkönyvbe (Dalos László), é, zg (1955)
Három magyar népdal, é, zg, K: Tankönyvkiadó Vállalat Bp. 1955
Naptár / Kalender / Calendrier en forme de 12 miniatures. 12 dal (Radnóti Miklós, német ford. Anneliese Eulau-Felsenstein), S, T, zg/kam.egy. (1955, kam.egy 1956), A: Báthy Anna és Rösler Endre, K: UE 1990
Ötven csárdás (népies dalok feldolgozása), é, zg (1955), K: EMB 1956
A reményhez (Csokonai Vitéz Mihály, Kossovits József dallama ny.), é, zg (1956), K: EMB 1958; AF
A vándor dalai. 3 dal (Füst Milán), é, zg (1956), K: EMB 1962; – é, fl, br, gka
Két dal Kisfaludy Sándor verseire, é, zg (1957)
Drei Lieder / Három dal (Anneliese Eulau-Felsenstein, ford. Dalos László), T, zg (1958), K: EMB 1964
Húzd rá cigány. Hatvan népies dal, é, zg, K: EMB 1958
Kilenc magyar népdal, é, kam.egy. (1958)
A köd / Forget me (Gombos Imre), é, zg/zkr (1959)
Kőmíves Kelemen balladája, népdalfeldolgozás, é, zg/kam.zkr (1960)
Tibicinium. 2 dal (Keleti Artúr), é, fl (1960), K: EMB 1967
Trois chansons de Guillevic / Három Guillevic-dal (Eugène Guillevic), é, zg (1960), K: EMB 1964
Ballade de Guillevic (Eugène Guillevic), é, zg (1961)
Zúgj hullám / Deep River (12 néger spirituálé-feldolgozás, ford. Horváth Ádám), é, zg (1964-5), K: EMB 1965
Hommage à Alpbach / A hallgatás órái. 4 dal (Paula von Preradovic, ford. Hárs Ernő), é, zg (1968), K: EMB 1979
Autumnalia / Őszi vázlatok / Herbstskizzen. 6 dal (Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Jékely Zoltán, Pilinszky János, Illyés Gyula), MS, zg (1969), K: EMB 1975
Karácsonyi album. 15 dal (magyar, osztrák, német, dél-amerikai, francia, angol és néger dalok nyomán), é, zg (1970), K: EMB 1970
Török vers Júliára / Canzone turca a Giulia (Balassi Bálint), é, git (1972)
Cronica. 7 históriás ének (Tinódi Lantos Sebestyén), é, git (1973)
Őszi harmat után. 6 kuruc dal, é, zg (1975)
Dunavölgyi koszorú, 3 dalciklus szlovák, horvát és román népdalok nyomán, S, T, kam.zkr (1976)
Elfelejtett dallamok. 4 dal (Virág Benedek, Berzsenyi Dániel, Babits Mihály, Ady Endre), é, zg (1980), K: EMB 1983
Öt dal erdélyi költők verseire (Cs. Szabó László, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Tompa László), é, zg (1981-2), K: EMB 1986
Chanson de Gwendoline (Jean Anouilh), é, git (1982)
Fejfák (Kálnoky László), é, zg (1982), K: MK 1986
Három dal Kis Ferenc verseire, é, zg (1982), K: EMB 1986
Le retour d'Apollon (Paule Csillag), é, zg (1982)
Futamok. 3 dal (Csoóri Sándor), é, zg (1983), A: Keönch Boldizsár, K: EMB 1986
Gitárdalok. 3 dal (Dsida Jenő), é, git (1983), K: EMB 1985
Párizsban járt az ősz (Ady Endre), é, zg (1983), K: EMB 1986
L'art d'être grand-père. 4 dal (Victor Hugo), é, zg (1985)
La Guitarra (Federico Garcia Lorca), é, git/2 git (1986), K: AF
Chartina / Papírszeletek. 5 dal (Janis Ritsos, ford. Hárs Ernő), é, kl (1987), K: AF
Cantiones sacrae (Biblia), S, v4/zg/org (no.1: 1988, no.2-3: 1991), K: AF
Estampas espanolas. 4 dal (Antonio Machado, Juan Ramon Jiménez, Federico Garcia Lorca), é, git (1988), K: Bèrben 1989
Felhő (Cs. Szabó László), é, zg (1988)
Két dal Hárs Ernő verseire, é, zg (1989)
Három dal (John Gracen-Brown), Bar, gka (1989)
Három dal Szőcs Géza verseire, é, zg (1989)
Pacsirta (Kányádi Sándor), é, zg (1989)
Három dal (Szilágyi Domokos), é, (1989-90); – no.3: Ragyogj, é, kam.zkr (1989)
Négy dal Páskándi Géza verseire, é, zg (1989-90)
Virágoskert. 7 dal (Erdélyi József, Kormos István, Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Kosztolányi Dezső, Nagy László, József Attila), é, zg (1989-90)
Elillant évek szőlőhegyén (Ady Endre), é, zg (1990)
Minuti / Percek. 7 dal (Giovanni Pascoli, Giosuè Carducci, Salvatore Quasimodo, Eugenio Montale), Bar, gka (1990)
Két dal Kaváfisz verseire (Konsztantinosz Kaváfisz), é, zg (1991)
Márai-miniatűrök. 3 dal (Márai Sándor), é, git (1992)
Diákdalok a XVIII. századból, é, zg (1993)
Gasel (Gottfried Keller), é, zg (1993), K: AF
Orpheus respiciens. 8 dal (Csoóri Sándor, Petrarca, Charles Baudelaire, Luis de Camoes, Rainer Maria Rilke, Antonio Machado, Oscar Wilde, Gerard de Nerval), é, zg (1993), A: Pro memoria M., K: Ascolta 1996
Lux fulgebit (92. zsoltár), é, kam.zkr (1994)
Sötétedő (Tűz Tamás), é, zg (1994), K: AF
Két dal Berda József verseire, é, kl (1995)
Add a kezed (Szép Ernő), é, zg (1995), K: AF
A célról (Weöres Sándor), é, zg (1995)
Miedo (Gabriela Mistral), é, zg (1995), A: Maria Teresa Uribe
Október végi este (Csoóri Sándor), é, zg (1995)
Régi temető. 7 dal (Weöres Sándor), é, zg (1995), K: AF
Rózsa, rózsa (Weöres Sándor), é, zg (1995)
Rózsahullató fa (Szabédi László), é, zg (1995), K: AF
4 quatrains avec 4 cordes. 4 dal (Stéphane Mallarmé, Arthur Rimbaud, Paul Eluard, Victor Hugo), é, gka (1996)
Jó Csönd-herceg előtt (Ady Endre), é, zg (1996)
Le Sylphe (Paul Valéry), é, zg (1996), K: AF
Milyen? (Szép Ernő), é, zg (1996), K: AF
Pour Isabelle (Charles Baudelaire), é, zg (1996)
Souvenir de Malmaison (Detlev von Liliencron), é, zg (1996), Pro memoria M.
Karácsony (Ady Endre), é, zg (1997), A: Pászthy Júlia
Spleen (Charles Baudelaire), é, zg (1997)

Datálatlan
Cantiones optimae. 4 dal (Szepetneki János, Balassi Bálint, Cantus Catholici), é, zg/vzkr
Egy szál fehér virág (Dalos László), é, zg
Két magyar népdal, é, zg
Két pad (Erdődy János), é, zg
Kilenc magyar népdal, é, zg
Magyarország királynőjéről (Detlev von Liliencron, ford. Kistétényi Melinda), S, zg
Négy magyar népdal, é, kl, gka
Nyolc somogyi népdal, é, zg
Schumann módjára (Dalos László), é, zg

Hangszeres művek

Zenekari- és versenyművek

Bevezető zene egy vígjátékhoz (1928), K: AF
Fantasia, zg, zkr (1929)
Divertimento (1930), A: Ottorino Respighi, K: EMB
Alla danza ungherese / Kállai táncok (1931), K: AF; – népi zkr
Ricordo di Roma, hg, kam.zkr (1931/1997)
A három csavargó, balettszvit (1932-3)
Flugten fra Millionerne / Menekülés a milliók elől, filmzene-szvit (1934)
Athéni Timon / Timon of Athens, 3 részlet a kísérőzenéből (1935), K: AF ; – fúvós zkr (1967)
Det gyldene smil / Az arany mosoly, filmzene-szvit (1935), K: AF
Finnish popular dances / Finnische Volkstänze, vzkr (1935), K: Sidem 1949
Suite from the incidental music to „The tragedy of man" by Imre Madách, K: AF
Concertino, hárfa, zkr (1937, rev 1956), K: UE 1984; – hárfa, vzkr (1994), K: AF 2001
Az ember tragédiája, kísérőzene-szvit (1938)
Dinner-music / Asztali zene (1938), K: Sidem 1949
Sirius, szvit régi stílusban, kam.zkr (1938), K: AF
Capriccio all'ungherese (1939), K: AF
Rhapsodia carpatiana (1940), K: Sidem 1950
Zwei ungarische Tänze (1940), K: Sidem 1949
Bábtáncoltató-szvit / Marionettentanz-Suite / The marionette's dance suite (1940-1), K: EMB 1952, 1961
Preludio e fuga (1944-7), K: Mills 1960; EMB 1983
Musica pentatonica, vzkr (1945), K: Sidem 1949
Concertino zg, zkr (1947), K: EMB 1955; – csembalo, vzkr/v5/v4 (1949), K: UE 1964/1977
Márciusi szvit / March suite, kamr.zkr/vzkr (1947), K: EMB 1969
Furfangos diákok / The sly students, balettszvit (1949), K: EMB 1951
Rhapsodie über ungarische Volkslieder (1949), K: Sikorski
Danses hongroises concertantes, fl, vzkr (1950, ered: Bihari román táncok...)
Lavotta Suite, kam.zkr (1951), K: Sikorski
Szimfónia (1951-2), visszavont kompozíció
Szimfonikus nyitány / Symphonic overture (1951-2, a Szimfónia 1. tétele), K: EMB 1971
Elegia (1952), K: AF
Erdélyi tánc / Danza Transilvana (1954), K: AF
Bükki vázlatok / Sketches from Bükk (1955, szvit a Simon Menyhért születése c. film zenéjéből), K: AF
Esztergomi táncok a 18. századból / Dances of Esztergom from the 18th century, kam.zkr (1960)
Choreae Hungaricae. Hungarian dances from the 17th century, kam.zkr/vzkr (1961), K: Schott, EMB 1970
Piccola musica di concerto, vzkr (1961), K: Schott/EMB 1962
Concertino all'antica, baryton/gka/br, vzkr (1964, az All'antica átirata), A: Liebner János, K: EMB 1965
Trittico concertato, gka, vzkr (1964), A: Gaspar Cassadó, K: EMB 1968
Planctus et consolationes (1965), In memoriam Pál Fejős, K: EMB 1969
Serenata concertante, fl, vzkr (1967), K: EMB 1971
Mátrai táncok / Dances from the Matra (1968, a Vidróczki zenéjéből), K: AF
Ünnepi nyitány / Festive overture (1968-9), K: EMB/Boosey 1972
Scherzo sinfonico (1970, az 1951-2-es Szimfónia scherzo-tételéből)
Jelky András, szvit vzkr, zg (1973-4), K: EMB 1976
Partita all'ungaresca, vzkr (1974), K: Schott/EMB 1976
Variazioni classiche sopra melodie di «carillon» dal secolo XIX. (1975-6)
Concertino rustico, alpesi kürt, vzkr/org (1977), A: Molnár József, K: EMB
Filharmonikus nyitány / Philharmonic overture (1977-8), a Bp-i Filharmóniai Társaság 125. jubileumára, K: EMB 1980
Rondo capriccio, hg, vzkr (1979, az 1957-es kamaramű hangszerelése), K: AF
Szegedi szökőkút szimfónia / Symphony of the "Jeux d'eau" of Szeged (1979), K: AF
Hétfalusi boricza-tánc / Alla danza ungherese, hg, vzkr (1980)
Intrada, Passacaglia, Saltarello, fúvós zkr (1982), A: Kőmíves János
Musica giocosa, vzkr (1982), A: Győri Filh. Zkr., K: EMB 1985
Musica serena, vzkr (1982), K: EMB 1984
Concertino IV, ob, vzkr (1983), A: Jean-Paul Goy, K: EMB 1986
Maschere, kam.zkr (1983), 5 darab Gino Severini festményei nyomán, K: AF
Concertino V, tr, vzkr (1984), Szeged város felkérésére, K: EMB 1985
Zánkai muzsika / Music from Zánka, vzkr (1986), K: EMB 1989
Cassazione, fúvós zkr (1987)
Suite montreusienne (1988), A: Nouvel Orchestre de Montreux, K: Ascolta
Aria e rondo all'ungherese, 2 hg, vzkr / ob, hg, vzkr (1994), K: Ascolta 1995
Esztergomi vigasságok / Feast from Esztergom, cimb, vzkr (1994)
Relazioni, hg, vzkr (1997), K: Ascolta

Hangszerelések
Funérailles (Liszt Ferenc) (1974), K: EMB
Magyar rondo (Kodály Zoltán), gka, vzkr (1982)
Trois morceaux en forme de poire (Erik Satie) (1991), K: AF

Kamaraművek

Arioso, gka/br, zg (1926), K: EMB 1960
Fantasia, 2 zg (1929)
Notturno, hg, br, gka (1929), K: EMB 1963
Két szonatina / Due sonatina, hg, zg (1930, 1931), K: EMB 1955
Passacaglia, 6 kl (az 1931-es orgonamű átirata), K: AF
Hétfalusi boricza-tánc / Alla danza ungherese, hg, zg/cimb (1934), K: EMB 1953; – gka, zg, K: EMB 1971
Scherzino e intermezzo, furulya, zg (1940), K: EMB 1976
Serenade, 2 furulya, 2 hg (1940), K: MK 1941; – fl, 2 hg (1965), K: EMB 1968
Fantasia (Bakfark Bálint), átirat 2 hárfára
Hat magyar népdal, furulya, hg, gka (1947), K: MK 1948
Lőcsei táncok / Antiche danze, v4 (1947)
Bihari román táncok / Rumanian folk dances from the country of Bihar, hg/br/fl/kl, zg (1950), K: EMB 1953; – furulya/hg, cimb
Serenade für Bläserquintett (1951), A: Bp-i Fúvósötös, K: EMB 1956
Népdalszonatina, cb/fg/gka, zg (1955), K: EMB 1958; – cb, cimb
Öt darab két cimbalomra (1956), K: EMB 1978
Burattinata, hg, zg (1957), K: EMB 1959; – fl/hg, git (1977), K: EMB 1981
Rondo capriccio, hg, zg (1957), K: Mills 1960, EMB 1982; – hg, fúvósötös (1959), K: AF
Antiche danze ungheresi del 17. secolo / Régi magyar táncok a 17. századból, hg, gka, zg (1958, 2 tétel), K: EMB 1958; – hg, br, hárfa (4 tétel), K: AF; – fúvósötös (1959, 5 tétel), K: EMB 1959; – 2 fl (1971, 4 tétel), K: EMB 1971; – 4 kl (1976, 4 tétel), K: EMB 1988; fl, kl, basszetkürt, basszus kl, K: AF – rézfúvós ötös (1987, 5 tétel), K: EMB 1990; – fl, zg (1987, 4 tétel), K: EMB 1995; – 2 fl, 4 git (1988, 3 tétel); – 4 szaxofon (1991, 4 tétel), K: Edition Darok 1991
Sonatina no.3, hg, zg (1959), K: EMB 1962
Sonata a due, br, gka (1961), K: EMB 1963
All'antica, baryton, csemb (1962); – viola da gamba/gka/br, csemb/zg, K: EMB 1965
Ballade, gka, zg (1963), K: EMB 1968
Variazioni ungheresi, 2 git (1963), K: Bèrben 1986
Quatro pezzi, cb, zg (1965), K: EMB/Boosey 1968; – cb, fúvósötös (1966), K: AF; – gka, zg, EMB/Boosey 1970
Nyírbátori toronyzene / Kleine Turmmusik, rézfúvós egy. (1967), K: EMB 1974
Lavottiana, fúvósötös (1968), K: EMB 1990
Ahogy tetszik / As you like it, kísérőzene-szvit hg, br, hárfa (1969), K: AF; – 2 hg, hárfa (1978), K: AF; – nyitány: Petite ouverture, fl, kürt, hárfa, K: AF
Sonatina, fl, zg (1970), K: EMB 1971
Vonósnégyes / String quartet (1970-2), A: Tátrai Vonósnégyes, K: EMB 1974
Három táncparafrázis, fl/kl, br, kürt (1972), K: EMB 1980
Citharoedia strigoniensis, 3 git (1973), K: Bèrben 1974
Contrafacta Hungarica, fúvós oktett (a vzkr-i Partita all'ungaresca átirata, 1976), K: EMB 1986; – 3 tétel: Partita all'ungaresca, 4 git (1995)
Egloga / Eclogue, fl/hg, git (1976), K: EMB 1981; – br, git; – gka, hárfa, K: AF; – fl, hárfa (1983), K: AF
Csángó szonatina, 3 git (1977), K: Zanibon 1979, K: AF
Mátyás király udvara / La Cour du roi Mathias, kl, fg, kürt, v5 (1977), K: EMB 1984
Ricordo di Somogy, 3 git (1977), K: Zanibon 1979, K: AF
Epithalame, ob/hg, org (1978, az azonos című orgonamű átirata)
Trio, hg, br, zg (1979), K: EMB 1982
Szenen aus Ungarn / Scenes from Hungary, 4 kl (1980), A: Swiss Clarinet Players, K: EMB 1969
Musica serena, 4 git (1982)
Rézfúvószene / Musica per ottoni, rézfúvóshatos (1982), K: EMB 1984
Romantikus szonáta / Sonate romantique, fg, zg (1982), K: EMB 1985
Tíz tanulmány / Zehn Etüden, 2 hg (1982), K: EMB 1983; – hg, br (1997), K: AF
Albumlap / Albumblatt, 2 gka, zg (1983)
Drei Sätze, fl, gka, csemb (1983), K: Ascolta 1996
Maskarák / Maschere, ob, kl, fg (1983), 5 darab Gino Severini festményei nyomán, K: EMB 1986
Ricordanze, kl, hg, br, gka (1984), K: EMB 1987, K: AF
Dialoghi, fl, gka / kl, fag (1987), K: Bèrben 1993; – kl, gka, K: Bèrben 1997
Musique de Ugrócz, 3 git (1987), K: Bèrben 1990
Piccola musica di concerto, 4 git (Philippe Rayer autorizált átirata, 1987)
Csíksomlyósi táncok, tárogató, cimb (1988), K: AF
Esztergomi táncok, tárogató, cimb (1988), K: AF
Trigon, fl/kl, fg, zg (1988), K: EMB 1992; – fl, basszuskl, zg (1995)
Kuruc dalok és táncok az Ugróczi-kéziratból, 3 tárogató, csemb (1989), K: AF
Two ungaresca, tárogató, cimb/csemb (1989), K: AF
Echo des Carpathes, alpesi kürt, org (1990), A: Molnár József, K: AF
Meditazione, fl, zg (1990), K: Ascolta 1994; – kl, zg (1999), K: Ascolta 1999
Prélude et chaconne égarée, viola d'amore, 2 hg, gka (1990)
3 X 33, hg, br, gka (1991), K: Bèrben 1993
Három burleszk / Trois burlesques, 2 kl, basszetkürt, 2 basszuskl (1992), K: AF
Rondo „Latidiremi", hg, zg (1992)
Tre bagattelle, fl, kl, fg (1992), K: Bèrben 1993

Művek szólóhangszerre

Két zongoradarab magyar népdalok felett (1922)
Táncmuzsika, zg (1922)
Sonata no. 1, zg (1930)
Canephorae, zg/org (1931), K: Boosey; EMB 1969 (org)
Passacaglia, org (1931), K: EMB 1985
Római hangjegyfüzet / Quaderno Romano, zg (1931), K: EMB 1967
Sonata, gka (1932)
Kis zongoradarabok magyar népdalok nyomán (1935), K: MK 1937
Bordal / Trinklied, zg (1937), K: EMB 1973
Három burleszk, zg (1941, a Bábtáncoltatótó szvit 3 tétele), K: EMB 1950
Három fantázia (Bakfark Bálint), átirat zg-ra (1943, rev 1973), K: EMB 1950
Antiche danze ungheresi del 17. secolo / Régi magyar táncok a XVII. századból, zg (1943, 5 tétel), K: EMB 1952; – git (4 tétel, Szendrey-Karper László autorizált átirata), K: Schott/EMB 1970; – hárfa (6 tétel), K: EMB 1979
Toccata, zg/org (1945, a Musica pentatonica 1. tételének átirata)
Ballade, zg (1955), K: Mills 1960, EMB 1980
Két akvarell / Deux aquarelles, zg (1955), K: EMB 1968
Régi nóta, régi tánc, zg (1955), K: EMB 1956
Öt könnyű zongoradarab / Five easy piano pieces (1956, népdalok nyomán), K: EMB 1958
Correspondances. 8 zongoradarab (1957), Mills 1960, EMB 1980
Hybrides, 10 zongoradarab (1957), Mills 1960, EMB 1980; – cimb (1980, 8 tétel), K: Cimbalom World Association Bp. 1995; AF
Három monogram / Drei Monogramme, zg (1962, rev 1972), K: EMB 1967, 1975
Six pièces brèves, git (1970), A: Angelo Gilardino, K: Bèrben 1971
Névnapi köszöntő, zg (1972), A: feleségének
Epithalamium, org (1973), fia esküvőjére
Interludium, org (1973, a Missa Hungarica tétele)
Sanctus, org (1973, a Missa secunda tétele)
Postludium, org (1974, a Kőröshegyi betlehemes tétele)
Két magyar tánc, zg (1975)
Nyári kirándulások, 6 zongoradarab (1975), K: EMB 1976
Petite suite alpestre, alpesi kürt (1976), A: Molnár József
Sonata, git (1979), K: Zanibon 1980, K: AF
Zalai változatok / Hungarian variations, cimb (1980)
Exercitium tonale. 24 preludes, git (1982), A: Angelo Gilardino, K: Bèrben 1983; – átdolg: cimb; – 4 tétel: Quatre préludes, hárfa, K: Bèrben 1994
Maschere (1983), 3 zongoradarab Gino Severini festményei nyomán
Movimento improvvisato, zg (1983), K: EMB 1987
Omaggio a Scarlatti, csemb (1984), K: EMB 1987
Naplójegyzetek 1986 / Journal 1986. 14 zongoradarab (1986), EMB 1993
Naplójegyzetek 1987 / Journal 1987. 10 zongoradarab (1987), EMB 1993
Sonata no. 2, zg (1987)
Sonata, hg (1987), A: Perényi Eszter, K: EMB 1992
Organoedia Pelsonia, org (1989)
Subulo, tárogató (1989), A: Nagy Csaba, K: AF
Buccinata, pos (1990), A: Hőna Gusztáv, K: Ascolta 1994
Exitus, org (1990), K: AF
Allegro impetuoso, hárfa (1991), A: Mercz Nóra, K: Hungarian Harp Center Bp. 1991; AF 2002
Tiento, git (1993), K: Ascolta 1995
33 Battute per Angelica, fl (1995), K: Ascolta 1996
Deux esquisses pour la main gauche, zg (1996)
Choreae hungaricae, 6 könnyű zongoradarab (1997), A: Ruitner Sándor

Datálatlan
Karácsonyi pásztortánc / Weinachtshirtentanz, hárfa
Old hungarian melodies / Régi magyar dallamok, hárfa, K: Ascolta 1997
Sonatina, hárfa

Színpadi művek

Operák, operettel, daljátékok, stb.
A bűvös szekrény / Der Wunderschrank. Vígopera 2 felv. (Kunszery Gyula, német ford. Karlheinz Gutheim) (1938-42), B: 1942.4.22. Bp., K: UE 1963; – átdolg. kam. zkr (1984), B: 1984. Zürich
Csínom Palkó. Romantikus népopera 3 felv. (Dékány András, német ford. Anneliese Eulau-Felsenstein) (1950, rev 1960, ered. rádió-daljáték 1949), B: 1951.2.22. Bp., 1960.8. Szeged; K: szerzői kiad. 1971; – 8 dal é, zg, K: EMB 1950; – Kurucdal vkar, zg ad lib, K: EMB 1953
Zeng az erdő. Operett 3 felv. (Baróti Géza, Dékány András, Dalos László) (1955, ered. rádiójáték 1951), B: 1955.11.4. Miskolc, K: EMB 1956; – 6 dal é, zg, K: EMB 1954; AF
Vők iskolája. Operett 2 felv. (Török Rezső, Innocent Vincze Ernő) (1958), B: 1958.5.31. Bp.; – németül: Paradies der Schwiegersöhne. Operett 2 felv. (1965), B: 1965.1. Halberstadt, K: VEB Lied der Zeit, Berlin; – átdolg. kam.egy.: Anyósgenerális. Operett 3 felv. (1959), B: 1959.6. Kővágóörs; – 6 dal é, zg, K: EMB 1959; AF
Vidróczki. Romantikus népopera 3 felv. (Innocent Vincze Ernő) (1963-4, rev 1978, ered. rádiójáték 1959), B: 1964.8. Szeged, K: EMB 1964
Piroschka. Zenés játék 2 felv. (Karlheinz Gutheim, Hugo Hartung ny.) (1964), B: 1970.3.31. Kaiserslautern, K: UE 1969
A Noszty fiú esete Tóth Marival. Zenés játék 3 felv. (Benedek András, Karinthy Ferenc, Mészöly Dezső, Zoltán Pál; Mikszáth Kálmán ny.) (1971), B: 1971.11. Bp.
Panegyricus. Színpadi játék 3 felv. (Janus Pannonius, Lorenzo de Medici, Gyárfás Miklós, koreogr. Eck Imre) (1971-2), B: 1972.3.27. Pécs, Janus Pannonius halálának 500. évfordulójára
Egy úr Velencéből / Ein Herr aus Venedig, Casanova. Opera 2 felv. (Márai Sándor) (1979-80), B: 1991.6.4. Bp.

Balettek
A három csavargó. Balett 1 felv. (Kristóf Károly) (1932), B: előadatlan
Bábtáncoltató betlehemes játék. Balett 1 felv. (koreogr. Molnár István) (1940 előtt), B: 1940.11. Bp.
Furfangos diákok / The sly students. Balett 1 felv. (Oláh Gusztáv, Jókai Mór ny.; koreogr.: Harangozó Gyula) (1949, rev 1956), B: 1949.6.19. Bp.

Rádiójátékok és kísérőzenék: Madách: Az ember tragédiája (1934-5); Délibáb kisasszony (1940); Goethe: Faust (1947); Shakespeare: Makrancos hölgy (1949, 1960); Dékány A.: Csínom Palkó (1949); Dékány A.-Dalos L.: Májusi fény (1950); Dékány A.: A verbunkos cigány (1950); Dékány A.: Kóbor hegedűs (1950); Dékány A.: Zeng az erdő (1951); Dékány A.: Repülj fecském! (1951, Vaszy Viktorral); Kopányi Gy.: A mennyetjárt ifiúr (1954); Shakespeare: Macbeth (1954); Károlyi A.: Hófehérke és a hét törpe (1956); Hegedűs G.: Sakuntala gyűrűje (1957); Innocent Vincze E.: Vidróczki (1959); Bárány T.: Farkasok (1960); Shakespeare: Rómeó és Júlia (1961); Arisztophanész: Nőuralom (1963); Molière: A fösvény / L'avare (1963); Herczeg F.: Holicsi Cupido (1978)
Színpadi kísérőzenék: Diotima: Non ci sono più donne (1930); Bontempelli, M.: Az ezerarcú asszony (1933); Shakespeare: Athéni Timon (1935); Madách: Az ember tragédiája (1934-5, rev 1937, 1941, 1955); Nyírő J.: A jézusfaragó ember (1937); Shakespeare: Ahogy tetszik (1937); Vörösmarty: Árpád ébredése (1937); Shakespeare: Hamlet (1937-8.k.); Calderon: A nagy világszínház (1938); Shakespeare: Macbeth (1939); Shakespeare: Makrancos hölgy (1939); Hauptmann, G.: Az elmerült harang (1940); Shakespeare: Rómeó és Júlia (1940, rev 1943); Vörösmarty: Csongor és Tünde (1941); Bánffy M.: A nagyúr (1942); Jékely Z.: Angalit és a remeték (1944, rev 1968); Goethe: Faust (1950); Pápai R.: A tizenkét hónap (1950); Vega, L. de: Donna Juana (1950); Mészöly G.: Földiekkel játszó; Szigligeti E.: II. Rákóczi Ferenc fogsága (1951-2.k.); Rostand: Cyrano de Bergerac (1952, rev 1962); Tamási Á.: Búbos vitéz (1952, rev 1974); Tazsibajev, R.: Dzsomárt szőnyege (1952-3); Shakespeare: Vízkereszt (1954); Pusztai ítélet (1957); Nagy I.: Tisztújítás (1957); Gárdonyi: Egri csillagok (1962); Gárdonyi: Zéta (1967); Bruckner, Ferdinand: Angliai Erzsébet (1968-9); Felkai Ferenc.–Dalos L.: Győri sasfiók (1972)
Filmzenék: Ítél a Balaton (komp. Vaszy Viktorral 1932, rendezte Fejős P.); Sonnenstrahl (1933, Fejős P.); Frühlingsstimmen (1933, Fejős P.); Flugten fra Millionerne (1934, Fejős P.); Det gyldne Smil (1935, Fejős P.); Fange no.1 (1935, Fejős P.); Fredlös (1935, G. Schneevoigt); 25 madagaszkári dokumentumfilm (1936, Fejős P.); Baromfitenyésztés Magyarországon (1936, Somkuti I.); A magyar ló (1937, Somkuti I.); Magyar vad (1937, Somkuti I.); Vas- és gépipar (1938); A magyar falu mosolya (1938, Paulini B.); Megindul az erdő (1939, Cserépy L.); Autóval a Kárpátalján (1939, Cserépy L.); Emberek a havason (1942, Szőts I.); Rákóczi nótája (1943, Daróczy J.); Talpalatnyi föld (Veress Sándorral 1948, Bán F.); Forró mezők (1948, Apáthi I.); Egy asszony elindul (1949, Jenei I.); Dalolva szép az élet (1950, Keleti M.); Felszabadult föld (1950, Bán F.); Egy kerecsensólyom története (1950, Homoki Nagy I.); Vadvízország (Vaszy Viktorral 1952, rend. Homoki Nagy I.); Vihar (1952, Fábri Z.); Függetlenségi harcaink a képzőművészetben (Vaszy Viktorral 1952, Kollányi Á.); Gyöngyvirágtól lombhullásig (Vaszy Viktorral 1953, Homoki Nagy I.); A harag napja (1953, Várkonyi Z.); Rákóczi hadnagya (1953, Bán F.); Viharsarok (1953, Lakatos V.); Simon Menyhért születése (1954, Várkonyi Z.); A kék vércsék erdejében (Vaszy Viktorral 1954, Homoki-Nagy I.); Hintónjáró szerelem (1954, Ranódy L.); Dandin György (1955, Várkonyi Z.); Keserű igazság (1956, Várkonyi Z.); Melyiket a kilenc közül? (1956-7, Szőts I.); Ítél a puszta (1957, Lázár I.); Szőnyi István (1957, Kollányi Á.); Merénylet (1959, Várkonyi Z.); Három csillag (1960, Jancsó M., Wiedermann K., Várkonyi Z.); Csutak és a szürke ló (1960, Várkonyi Z.); Puskák és galambok 1961, Keleti M.); Két félidő a pokolban (1961, Fábri Z.); Fagyosszentek (1962, Révész Gy.); Az egér és az oroszlán (1962); Muki és Maki (1962); Pacsirta (1963, Ranódy L.); A kőszívű ember fiai (1964, Várkonyi Z.); Egy magyar nábob (1966, Várkonyi Z.); Kárpáthy Zoltán (1966, Várkonyi Z.); Egri csillagok (1968, Várkonyi Z.); Szerelmi álmok (1970, Keleti M.); Csínom Palkó (1973, Keleti M., Mészáros Gy.)

Válogatott bibliográfia

Közlések
[Róma zenei életéről 1.] A Zene 1930. január 1., XI. évfolyam 7. szám, 116-7.
[Róma zenei életéről 2.] A Zene 1930. február 1., XI. évfolyam 9. szám, 153-4.
Farkas Ferenc (Farkass Jenő interjúja). Rádióélet 1935. november 22., 41.
Ottorino Respighi. Rádióélet 1935. december 13., 41.
Aláfestő zene a hangosfilmben. Tükör 1936. január, 58-61.
Dániai levél. Iskola a feje tetején. Énekszó 1936. december 15. 385-386.
Muzsika és mikrofon. A Budapest Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola huszonötéves fennállása
alkalmából kiadott emlékkönyv, 1912-1937. Szerkesztette Geszler Ödön igazgató. Budapest
Székesfőváros kiadása 1937, 75-78.
Újabb magyar filmek zenéje. Tükör 1937. január, 71-72.
Néhány szó Ottorino Respighiről. A Zene 1938. január 15., 105.
Zenei pályázatok. A Zene, 1939. február 15., 163-4.
A magyar nóta és a magyar népdal. Magyar Élet, 1939. április, 21-22.
Remekmű és irányított zene. Magyar Élet, 1939. július, 25-26.
Viszontválasz Ottó Ferencnek. A Zene, 1939. november 15., 43-45.
Ady és Heródekné. Magyar Élet 1939. december, 15.
Kritika a zenekritikáról. A Zene, 1940. február 15., XXI. évfolyam 8. szám, 115-117.
Még egyszer „Kritika a zenekritikáról". A Zene, 1940. március 1., XXI. évfolyam 9. szám, 141.
Bartók Mikrokozmosza. A Zene 1940. július 1., 231-232.
Vaszy, Viski, Veress új zeneművei. Magyar Élet 1940. május.
Respighi. (Arcképvázlat). A Kolozsvári Zenekonzervatórium évkönyve az 1941-42. tanévről. Szerk.
Dr. Kiss Béla. Kolozsvár 1942. 13-20.
Farkas Ferenc beszámolója a zeneszerzők Berlinben megtartott kongresszusáról. Az Esti Ujság
Színháza, 1942. június 27.
Székfoglaló (Az 1943. február 1-én tartott tanári ülésen elmondta Farkas Ferenc igazgató). A
Kolozsvári Zenekonzervatórium évkönyve az 1942-43. tanévről. Szerk. Dr. Kiss Béla, Kolozsvár
1943., 5-6.
Farkas Ferenc bevezető beszéde az 1943. február 28-án tartott Kodály-hangversenyen. A Kolozsvári
Zenekonzervatórium évkönyve az 1942-43. tanévről. Szerk. Dr. Kiss Béla, Kolozsvár 1943., 6-8.
Kodály művészetének nemzeti jelentősége. Pásztortűz 1944. február 15., 72-75.
Ének és zene szerepe a bábjátékban. Új Szántás 1947. június, 341-343.
Ezen a héten Farkas Ferencet kérdeztük meg... (Dalos László interjúja). Film Színház Muzsika 1959. január 9.
[Az „Anyósgenerális" előadásáról] (nyilatkozat, 1959), az Állami Déryné Színház műsorfüzete, cím és dátum nélkül (1959 június)
Magyar zeneszerők művei a párizsi „csereközpont"-ban. Zenei kongresszusok világszerte – Farkas Ferenc az UNESCO zenei konferenciájáról. Esti Hírlap, 1961. november 2.
Elfoglaltuk helyüntket az UNESCO zenei tanácsában. Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző nyilatkozata a párizsi konferenciáról. Népszabadság, 1961. november 2.
Viski János emlékezete. Magyar Zene, 1961. február, 439-440.
Ottorino Respighi. Muzsika 1961. május, 15-16.
A Bajazid bég Szegeden. Megjegyzések Cikker operájáról. Magyar Zene 1963. április, 197-198
Sztravinszkij Budapesten. Magyar Zene 1963. június, 287-289.
[Emlékezés Fejős Pálra.] Film Kultura 1967. 6. szám, 56-57.
Farkas Ferenc a filmzenéről. Muzsika 1968. július, 46.
Varga Mátyás kiállítása a Nemzeti Galériában. Művészet 1970. június, 38-39.
Válogatott népdalfeldolgozások férfi karra (kottaelőszó). Népművelési Propaganda Iroda, Budapest
1971.
Az „Éneklő Ifjúság" második évadja elé (bevezető a rádióhangversenyhez). Rádió és Televízió Újság
1972. május 1-7.
Zeneszerzés és kóruskultúra. Farkas Ferenc [hozzászólása a vitához]. Muzsika 1972. szeptember, 1821.
Szerző voltam Szegeden. Film, Színház, Muzsika 1973. július 21., 13-14.
Somogy köszöntése. Somogyi Almanach 18. szám, szerk. Dr. Kanyar József, Kaposvár 1973, 4-6.
La musique hongroise contemporaine. L'écho, 1974. szeptember 7.
Kodály Magyar rondójának első kiadásához. Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence emlékezete, Kodály
Intézet, Kecskemét 1992, 118-134.
Lellei beszélgetések – Farkas Ferenc zenei emlékezéseiből. Kritika 1980. február, 8-10.
Kodály Zoltán: Vértanúk sírján (kottaelőszó), Zeneműkiadó Budapest 1982.
Kodály Zoltán: Gavotte (kottaelőszó), Zeneműkiadó Budapest 1982.
Beszélgetés Farkas Ferenccel (Linka Ágnes interjúja). Rádió és Televízió Újság, 1982. március 1-7.
Mindig közérthetőségre törekedtem. Szemlélődés fiatalságról, öregségről. Beszélgetés Farkas
Ferenccel (Szomory György interjúja). Tolnai Népújság 1990. szeptember 8.
Emlékeim gróf Bánffy Miklósról. Protestáns Szemle 1993. 3. sz. 186-188.
Emlékeim gróf Bánffy Miklósról (Bartha László interjúja). Helikon 1993. 21. (151.) szám, 22
Néhány gondolat. Lyukas Óra 1993. június, 23.
Elmúlt idők Weöres Sándorral. Lyukas Óra 1993. szeptember, 10-11.
Vers, nyelv, zene és fordítás. Kortárs 1993. október, 121-127.
[Visszaemlékezés Harangozó Gyulára.] Harangozó Gyula emlékkönyv (A magyar táncművészet
nagyjai), Magyar Táncművészeti Főiskola, Budapest 1994, 68-72.
On Kodály's song poetry. Bulletin of the International Kodály Society, Autumn 1996. 34-37.
Kodály és a magyar műdal. Kodály emlékkönyv 1997 (in: Magyar Zenetörténeti tanulmányok), szerk.
Bónis Ferenc, Püski Budapest 1997, 60-63.
Farkas Ferenc emlékezik Török Erzsire. In: Gedényi Zsuzsanna: „Csillagom, révészem" – Török Erzsi
tükre. Püski Budapest 1997, 127-131.
Vallomások a zenéről. Farkas Ferenc válogatott írásai. Közreadja Gombos László, Püski Kiadó 2004, 344.
Ferenc Farkas on Music, Selected Writings 1930–95, Ed. László Gombos, translated by Malcolm Sharps, Toccata Press, London 2017, ca 350. (megjelenés alatt)

Recepció

Könyvek, könyvrészletek:
Farkas Ferenc. In: Contemporary Hungarian Composers, ed. Bálint András Varga (műjegyzék). Bp. 1967, 5/1989, 85-104.
Ujfalussy József: Farkas Ferenc. Bp. 1969. (Tóth Margit műjegyzékével, 25-36.)
Matthey, Jean-Louis – Farkas, András: Inventaire du Fonds musical Ferenc Farkas: catalogue des oeuvres. Avec la collaboration de Ferenc Farkas. Lausanne, 1979, Bibliotheque cantonale et Universitaire
Gombos László: Farkas Ferenc (Magyar zeneszerzők 31., sorozatszerkesztő Berlász Melinda). Mágus Kiadó, Budapest 2004.
László Gombos: Ferenc Farkas (Hungarian Composers 31., series editor Melinda Berlász). Mágus Publisher, Budapest 2004.
Farkas Ferenc visszaemlékezései (1875-81), összeállította Gombos László. In: Vallomások a zenéről. Farkas Ferenc válogatott írásai. Közreadja Gombos László, Püski Kiadó 2004, 207-321.
Farkas Ferenc írásainak, előadásainak és nyilatkozatainak bibliográfiája. In: Vallomások a zenéről. Farkas Ferenc válogatott írásai. Közreadja Gombos László, Püski Kiadó 2004, 324-330.
Gombos László: Általános összefüggések Farkas Ferenc életművében. Zenetudományi dolgozatok 2004–2005, Szerk. Sz. Farkas Márta. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest 2006, 137–159.
Andras Farkas: Mon père m'a raconté. La vie du compositeur hongrois Ferenc Farkas. Éd. par László Gombos, Lausanne 2017, 82 p.

Cikkek napilapokban, folyóiratokban:
Ujfalussy József: Farkas Ferenc szerzői estje. Magyar Zene 1961. december, 80-82
Vita Farkas Ferenc Vidróczkijáról és Szokolay Sándor Istár pokoljárása c. oratóriumáról. Magyar Zene 1964. április, 176-179.
Horusitzky Zoltán: Farkas Ferenc 60. születésnapján. Magyar Zene 1965. december, 589-591
Farkas Ferenc hatvan éves. A szülőváros szerzői esttel ünnepli a zeneszerzőt. Zalai Hírlap 1965. dec. 10.
Raics István: Énekkari hangverseny Farkas Ferenc műveiből. Muzsika 1968. 7. sz., 46.
Petrovics Emil: Farkas Ferenc 70. születésnapján. Magyar Zene 1975. 4. sz. 364-8.
Gellért Zoltán: Nagysikerű jubileumi hangverseny Nagykanizsán. A Thury-kantáta ősbemutatójával. Zalai Hírlap 1979. febr. 13.
Fittler Katalin: Farkas Ferenc zongoraművei. Magyar Zene 1983. január, 101-102.
Petrovics Emil: Levél Farkas Ferencnek. Muzsika 1985. december, 2.
Raics István: Farkas Ferenc ünnepére. Népszava 1985. 292. sz., 6.
Farkas Ferenc köszöntése. Népszabadság. 1985. 293. sz., 13.
Bónis Ferenc: Egy úr Velencéből. Farkas Ferenc-bemutató az Operaházban. Hitel 1991. 15. sz., 22-23.
Bónis Ferenc: A Tegnap magyar zenetörténetéből. Farkas Ferenc kantátája: Szent János kútja. Hitel 1992. 1. sz., 40-42.
Farkas Zoltán: Tanúságtétel. Egyházzenei ősbemutatók. Muzsika 1992. 11. sz. 42-43
Petrovics Emil: Harmincegy kérdés Mesteremhez. Muzsika 1995. 12. sz., 3
Ligeti György: Kedves tanárom, Farkas Ferenc születésnapjára. Muzsika 1995. 12. sz., 6-7.
Durkó Zsolt: Farkas Ferenc. Muzsika 1995. 12. sz., 10.
Breuer János: In vivo… Farkas Ferenc iskolái. Muzsika 1995. 12. sz., 12-16.
Breuer János: Elhunyt Farkas Ferenc. Népszabadság 2000. okt. 12.
Petrovics Emil: Farkas Ferenc (1905-2000). Muzsika 2000. dec., 3.
Gombos László: Farkas Ferenc születésének centenáriumán. Zene zene tánc 2005. 4. szám (12. évf.) 23-24.
Gombos László: A szépség álarcai. Farkas Ferenc zeneszerzői portréja. Muzsika 2005. december, 48. évf. 12. szám 4-8.
Gombos László: Farkas Ferenc és Itália. Zene zene tánc 2005. 6. szám (12. évf.) 27-29
Jeney Zoltán: Emlékek farkas ferencről. Magyar Zene 2015. november, 357-363.
Farkas Ferenc, a zene polihisztora. Magyar Zene 2015. november, 364-372.
Mikusi Balázs: Farkas Ferenc, a menedzser. Magyar Zene 2015. november, 373-387.
Kelemen Éva: „Amikor Székesfehérváron trubadúrdalokat fordítottál…" Farkas Ferenc és Weöres Sándor találkozásai. Magyar Zene 2015. november, 388-402.
Bozó Péter: Csontos karabély – újratöltve. A Csinom Palkó a Farkas- hagyaték forrásainak fényében. Magyar Zene 2015. november, 403-424.
Tallián Tibor: Egy úr Budapestről. Farkas Ferenc és a novecento. Magyar Zene 2015. november, 425-441.

Interjúk
Az Ezeregyéjszaka mesevilága elevenedik meg Farkas Ferenc készülő vígoperájában (Tóth Dénes interjúja). Esti Ujság 1940. szeptember 4.
Beszélgetés Farkas Ferenccel, a berlini nemzetközi zenekongresszus magyar résztvevőjével (Gábri László interjúja) Magyarság 1942. június 21.
Farkas Ferenc legújabb műveiről (Somogyi Vilmos interjúja). Film Színház Muzsika 1959. december 18.
Farkas Ferenc párizsi élményeiről, terveiről (Somogyi Vilmos interjúja). Film Színház Muzsika 1960. november 4.
Magyarország az UNESCO zenei tanácsában (Feuer Mária interjúja). Muzsika, 1961. január, 24
Hogyan készül a filmzene? Beszélgetés Farkas Ferenccel (Körmendi Judit interjúja). Fővárosi Mozi Műsor, 1961. június 1-7.
What Are You Working on? A Tour of the Hungarian Art World. Calling on Ferenc Farkas (interjú). Hungarian Exporter, 1963. február
Beszélgetés a hatvanéves Farkas Ferenccel (Juhász Előd interjúja). Muzsika 1966. február, 1-3
Farkas Ferenc [Juhász Előd interjúja]. Ifjú Zenebarát Évkönyv 1967., 92-96. (a Muzsika 1966. februári számában megjelent interjú szövege a kérdések elhagyásával)
Kroó György: Kortárs zeneszerők között. Beszélgetés a Bartók Béla nemzetközi zeneszerzőverseny zsűrijének tagjaival. Tadeusz Baird, Szulham Cincadze, Farkas Ferenc, Ligeti György, Goffredo Petrassi. Budapest 1971
A mesterségbeli tudásról (Feuer Mária interjúja). Feuer Mária: 88 muzsikus műhelyében. Zeneműkiadó Budapest 1972, 59-63.
Táncjáték Janus Pannonius tiszteletére. Új színpadi művet komponált Farkas Ferenc (Gábor István interjúja). Magyar Nemzet 1972. február 13.
Beszélgetés Farkas Ferenccel. A Janus-balett zenéje (Marafkó László interjúja). Dunántúli Napló 1972. február 27.
A műhelyben. Beszélgetés Farkas Ferenccel (Juhász Frigyes interjúja). Kóta 1972. április, 3-5
Párbeszéd a zenében újjászülető szóról (interjú). Miért igen, miért nem ? 32 muzsikus a zenei közélet kérdéseiről, szerk. Czigány György. Zeneműkiadó Budapest 1973, 139-142
Egerszegi beszélgetés – Farkas Ferencel (interjú). Zalai Hírlap 1974. január 31.
Farkas Ferenc táncművészeti emlékei (Kaán Zsuzsa interjúja). Táncművészeti értesítő 1975. 2. szám, 33-40.
Maros Dénes: A magam útját járva. Születésnapi látogatóban Farkas Ferencnél. Népszabadság 1975. december 14.
Pannon dal (Tóth Sándor interjúja). Magyar Nemzet 1975. december 14.
Így láttam Kodályt… (rádióinterjú), in: Így láttuk Kodályt. Szerk. Bónis Ferenc, Zeneműkiadó Budapest 1979, 190-195; 1982, 317-321; Püski Kiadó Budapest 1994, 275-280
Bieliczky Éva: Az új magyar zene a rádióban. Beszélgetés Farkas Ferenccel. Népszabadság 1980. április 27.
A 75. születésnapon. Két kérdés Farkas Ferenchez az ihletről és a modern zene jövőjéről (Boros Attila interjúja). Pesti Műsor 1980. december 1-7.
A mozizongorától az elektromos gitárig. Beszélgetések a filmzenéről (1.) (Lőrincz Andrea és Ránki Júlia interjúja Mándy Ivánnal, Ránki Györggyel, Fényes Szabolccsal, Farkas Ferenccel és Tamássy Zdenkóval). Filmvilág 1981. 2. szám, 21-23
[Válaszok Varga Bálint András 3 kérdésére, 1982]. Varga Bálint András: 3 kérdés 82 zeneszerző. Budapest 1986, 110-111, „Farkas Ferenc (Nagykanizsa, 1905)" címmel
Zene, Dsida-versekre. Farkas Ferenc – muzsikáról és költészetről (Dalos Gábor interjúja). Esti Hírlap, 1984. január 21.
Bartók és Kodály után. Farkas Ferenc (Kiskalmár Éva interjúja). Magyar Nemzet 1985. augusztus 29.
Farkas Ferenc nyolcvanéves. Művek és tanítványok (Biernaczky Szilárd interjúja). Kóta 1985. 10. szám, 1-2
Laczkó András: A megkezdett úton. Boglárlellei beszélgetés Farkas Ferenccel. Somogy 1986. 6. szám 49-56
Bemutató után, bemutató előtt (Dalos László interjúja). Film, Színház, Muzsika 1988. november 26.
Márai Sándor utolsó levele (Dalos László interjúja). Magyar Nemzet 1989. március 11.
Igazi klasszikus hagyományokon nevelkedtem. Győr vendége Farkas Ferenc zeneszerző (V. L. interjúja). Kisalföld 1990. szeptember 29.
Amikor én pályakezdő voltam. „Fölneveltem három generációt". Beszélgetés Farkas Ferenccel (Borgó András interjúja). Muzsika 1990. december, 17-22
„Nem tartozom azok közé, akik a divatot majmolják" (Csák P. Judit interjúja). Pesti Műsor 1990. december 12.
„Csaknem minden művem Lelléhez kötődik. Farkas Ferenc 85 éves (Süli Ferenc interjúja). Somogyi Hírlap 1990. december 22.
Circulus vitiosus. Beszélgetés Farkas Ferenccel. In: Furkó Zoltán: Márai Sándor üzenete. Püski Budapest [1990], 117-129
Erzsébet Gaál: Ferenc Farkas (interjú). WHC Review 1991 Spring, 11-13
A verssel egy fedél alatt (Breuer János interjúja). Népszabadság – Magyar Tükör, 1991. március 18.
„Látnom kell téged" Új operájáról beszél Farkas Ferenc (Gábor István interjúja). Magyar Nemzet 1991. május 20.
Im ungarischen Lied wurzelnd. Gespräch mit dem Komponisten Ferenc Farkas (Christian Heindl interjúja). Wiener Zeitung 1991. augusztus 23.
„Aki tanít, abból él, hogy hibákat fedez fel (Simándi Júlia interjúja). Új őszidő 1991. október
Takács Ilona: A magyar zene nagyjai. Beszélgetés a Csinom Palkó alkotójával. Heti Magyarország 1992. október 9.
„Maradj velünk, mert immár beestvéledik... Farkas Ferenc szerzői estje az egyházzenei fesztiválon (Devich Márton interjúja). Magyar Nemzet, 1992. szeptember 10.
[Vaszy Viktor emlékezete] (Meszlényi László interjúja). Vaszy Viktor emlékezete, szerk. Gyuris György és Papp Györgyné, Szeged 1993, 46-47. (cím nélkül)
Percek Farkas Ferencnél… Ami fölemeli a szívünket. Két vallomás egy témáról. Zene, zene, tánc 1994. 1. szám, 14.
Czigány György: Percek Farkas Ferencnél. Távlatok 1994. 6. szám, 751-753.
Farkas Ferenc pezsgő műhelyében (Hollós Máté interjúja). Muzsika 1994. december, 20
Crossroads of Arts and Cultures; Les arts et les cultures à la crois des chemins; Schnittpunkte der Künste und der Kulturen. Ferenc Farkas (*1905) (C. Szalai Ágnes interjúja). Europa Cantat Magazine, 1995. 4. sz., 24
„Was bleibet aber, stiften die Dichter" – Tisztelgés Farkas Ferenc 90. születésnapján (Berlász Melinda interjúja). Muzsika 1995. 12. sz., 17-20
Kilencvenévesen is komponál (Máté Judit interjúja). Vasárnapi Hírek 1995. december 3.
Farkas Ferenc születésnapja (Lendvai Béla interjúja). Zalai Hírlap 1995. december 12.
Látogatóban Farkas Ferenc zeneszerzőnél (Raduj Klára interjúja). Budai Polgár 1996. február 1.
Képek a hang-világban (Gáldonyi interjúja). Somogyi Hírlap 1996. június 25.
A zene szolgálatában, a költészet vonzásában. A kilencven esztendős Farkas Ferenccel beszélget Ittzés Mihály. Forrás 1996. 10. szám, 65-68
Nagy Marianna: A kortárs magyar zene doyenje. Farkas Ferenc az új zenei divatról, a kritikáról és a tanítványokról. Népszabadság 1996. szeptember 2.
László Váradi Gyula: „Te lásd meg, ó sors, szenvedő hazámat…" Farkas Ferenc: Kölcsey szózata. Beszélgetés a szerzővel az Egyházzenei Fesztiválon. Zeneszó 1996. november, 5.
Bónis Ferenc: In memoriam Farkas Ferenc. Búcsú és emlékezés. Hitel 2001. január, 76-85; február, 56-65; március, 62-77. (1990-ben készült interjú közreadása 3 részben)
Farkas Ferenc. In: Bónis Ferenc: Üzenetek a XX. századból. Negyvenkét beszélgetés a magyar zenéről. Bp. 2002, 61-93.

Filmek
Farkas Ferenc: A furfangos diákok. Rend. Bednai Nándor, operatőr: Darvas Máté,
koreográfia: Harangozó Gyula, km. Róna Viktor, Kékesi Mária, Havas Ferenc, Nagy Zoltán,
Sipeki Levente, a Magyar Állami Operaház Balettkara és az Állami Balettintézet növendékei
(DVD), 37 perc, 1972.
Farkas Ferenc: Gyümölcskosár (a dalciklus balett-adaptációja). Rend. Sólyom László,
operatőr: Szabados Tamás, koreográfia: Orosz Adél, km. Zempléni Mária, Takács Tamara,
Molnár András, Gáti István - ének, Éder Pál - hegedű, Éder György - cselló, Horváth László –
klarinét, Dénes István – zongora, 16 perc, é.n.
Farkas Ferenc zeneszerző. Portréfilm, rend. Komlós András, operatőr: Kalbert Erzsébet, 50
perc, 1994.
Farkas Ferenc. Portréfilm, rend. Bartalus Ilona, operatőr: Ágoston Gábor, 42 perc, 1997.

Életrajz

Életrajz

Életrajz

Munkásság

Munkásság

Munkásság

Gombos László: Farkas Ferenc zeneszerző

Vokális művek

Hangszeres művek

Bibliográfia

Bibliográfia

Válogatott bibliográfia

Kapcsolódó tartalmak