Életrajz
Horváth Péter 1945. június 29-én született Kiskunfélegyházán. Édesanyja Pasztorek Magdolna, apja Horváth Károly. „Amikor Baján 1963-ban az érettségire készültem, kedvenc magyartanárom megkérdezte, milyen pályára készülök. Tudta, hogy érdekel a fotózás, de próbált rábeszélni, tanuljak tovább, legyen valami rendes diplomám és a fényképezést tartsam meg hobbinak. Akkor már fülig szerelmes voltam a fotográfiába (meg a szomszédék szépséges lluskájába), és habozás nélkül azt válaszoltam, hogy fotóriporter akarok lenni. A magyar érettségi dolgozatomat is a választott életpályámról írtam. Máig jókat mosolygok rajta, ha néha a kezembe akad. Volt hát ez az álom, a riporterség és volt a realitás, hogy fotós lettem a bajai Vízügyi Igazgatóságnál. Az iskolai körben tanultakon kívül alig tudtam valamit a fényképezésről, bújtam a szakkönyveket, menet közben tanultam s közben fényképeztem a magam feje szerint a környezetemet meg a barátaimat. Csekélyke technikai tudással, de élénk fantáziával kísérleteztem, Akkoriban kissé nagyképűen azt mondtam, hogy zavar, hogy a világ olyan, amilyen, ezért mindenféle trükköket találtam ki, hogy a látvány nem látható rétegeit is megmutassam. Ebből lettek a szendvicsnegatívos képek és a ragasztott montázsok." (Horváth Péter akadémiai székfoglalója. 2016. 1. o.)
1963–1972 között a bajai Vízügyi Igazgatóság fényképésze volt, itt főleg a műszaki fényképezéssel foglalkozott, miközben megtanulta a szakma technikai részét. Ezzel egy időben magánúton szakfényképész vizsgát tesz, rendszeresen jelennek meg képei a helyi lapban (Bajai Hírlap) és fotópályázatokon, a megyei Petőfi Népében, majd külsősként az MTI-t tudósítja a dél-magyarországi eseményekről. Elkezdődött művészfotós pályája is.
Az amatőr körökben patinás névnek számító bajai Duna Fotóklub vezetőségi tagja. Első önálló kiállítását a Duna Fotóklub segítségével rendezi 1965-ben. Az MFSZ 1965-ös nívódíja az első országos sikere (Fényképművészeti Tájékoztató 1965/IV–V.).
1971-ben felveszik a Magyar Fotóművészek Szövetségébe, és még ugyanabban az évben az MTI Fotó fotóriportere lesz öt teljes évig. A MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskola hallgatója 1973–1975 között. 1978-tól 1985-ig a Magyar Ifjúság című képes hetilap fotóriportere, 1982-től három évig a lap fotórovatának vezetője. 1985-ben kilenc hónapig a Népszava fotósa. 1986-tól a Képes 7 című hetilapnál dolgozik 1989-ig. 1987-ben Balázs Béla-díjat kapott. 1990 és 1991 között az Anna Magazin folyóirat képszerkesztője. 1991–1992-ben az Európa hetilap fotóriportere. 1993-ban rovatvezető a Mai Napnál. 1994-ben a Reform hetilap főmunkatársa, a következő évtől pedig képszerkesztője. 1996 óta az Axel Springer kiadó munkatársa, főleg a Kiskegyedben jelennek meg képei. Nyugdíjazták 2005-ben, de nyugdíjasként még tovább dolgozhatott a lapnál. 2009-től szabadúszó fotográfus. 1977-ben alapító tagja és egy ideig titkára a Fiatal Fotóművészek Stúdiójának. Azóta kiállításokon mutatja be új képeit, tanít s folytatja alkotótevékenységét. 2015-ben az MMA levelező tagja.
A klasszikus fotóriporteri és képszerkesztői munka mellett dolgozott a Maul Belser Studióban Nürnbergben, és vendégelőadóként tanított a Kaposvári Egyetem Fotográfia tanszékén. 2012-től a Kispesti Művelődési Otthonban fotószakkört vezet, fotóoktatást tart. Az utóbbi években főleg portré-, divat-, csendélet- és illusztrációs munkákat készít, saját műtermi eszközeivel.
MTI-s korszakának képeit az MTI Fotó archívuma őrzi. Néhány műve a Magyar Fotográfiai Múzeumban, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotográfiai Gyűjteményben található, valamint magángyűjteményekben is vannak alkotásai.
„Mivel rosszul láttam, gyermekkoromban kimaradtam egy csomó játékból, amelyekben a többiek benne lehettek. Én csak kívülről figyelhettem őket. Így kialakult egy nézelődő-szemlélődő magatartás bennem […] Én kevesebbet látok, mint más. Van is egy fekete szemüveges önarcképem, ez a címe A vak fotográfus. Nem látom a feliratokat, nem tudom elolvasni az utcanév táblákat, így viszont jobban lehet a lényegre figyelni. Jobban tudom látni, amit látni akarok, és amit tulajdonképpen jobb lenne nem látni. Ezért, amit látok, igyekszem nem elhinni. Csak lefotózni […] Kapukat, kerítéseket, falakat fényképezem, kedvenc motívumaim az utak, melyek nem visznek sehová, tárgyak, amelyek már nem használhatók semmire, ablakok, amelyek nem nyílnak sehova. Realista vagyok. […] A hatvanas évek elején kezdtem el fényképezéssel foglalkozni. Már akkor készítettem kollázsokat, montázsokat, vagdostam, ragasztottam. Később a laboratóriumban raktam össze a képeket, összemásoltam, összenagyítottam őket. Játszottam a géppel is, egy filmkockára több felvételt exponáltam. Ma számítógéppel dolgozom. Nyílegyenesen vezetett ide az utam, csak kicsit hosszan. […] Egy szorongást okozó világot csak humorral lehet elviselni. Többnyire egyensúlyban van bennem a kettő. Igyekszem röhögni azon, amitől szorongok." (D. Magyari Imre: Ál/arcokká vált montázsok. Népszava, 1999. június 7.)
Az életrajzot összeállította: Kincses Károly [2016]
_________________________________
Életrajzi adatok
Kiskunfélegyháza, 1945. június 29.
Tanulmányok
1966: fotós szakmunkásvizsga
1973–1975: Magyar Újságírók Országos Szövetsége Újságíró Iskola
Munkahelyek
1963–1972: Bajai Vízügyi Igazgatóság fényképésze
1963–1972:Bajai Hírlap, Petőfi Népe munkatársa
1972–1978: MTI munkatársa
1978–1985: Magyar Ifjúság riportere, 1982–1985: a fotórovat vezetője
1986–1989: Képes 7
1991–1992: Európa hetilap, fotóriporter
1994–1996: Reform hetilap, főmunkatárs, képszerkesztő
1996–2005: Axel Springer kiadó munkatársa
2009–: szabadúszó fotográfus
Művészeti szervezeti tagságok
1964–: Duna Fotóklub tagja, később vezetőségi tagja
1971–: Magyar Fotóművészek Szövetsége
1982 a Nagybaracskai Szociofotós Alkotótábor résztvevője
2015–: MMA levelező tagja
Munkásság
Munkásság
Már a kezdetekben is ugyanúgy élt a grafikus fotóeljárásokkal, tónusredukciókkal, szolarizációval, montázstechnikával, labor- és felvételi trükkökkel, manipulációkkal, mint mostanában a számítógéppel átalakított, újraalkotott fotóinál. Nem akarja pusztán a konkrét, egyedi helyzeteket dokumentálni, ezekkel a belenyúlásokkal, változtatásokkal emeli – vagy próbálja átemelni – az általánosba mindazt, amire egyébként nagyon érzékeny antennái figyelmeztetik.; Tovább...
Munkásság
Kincses Károly: Horváth Péter fotóművész
Ha bevallja, ha nem, mindenki jobban szereti az egyutú, könnyen skatulyázható embereket, illetve alkotókat. A fent nevezett fotóművész életében semmi nem úgy alakult, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Bajai amatőrként országos babérokra vágyott, fel is került Budapestre, ami tudvalevőleg maga Amerika volt az érvényesülni vágyó ifjú fotótitánoknak. Vízügyi szakfényképészként fotóriporter szeretett volna lenni. Sikerült neki. Fotóriporterként meg folyamatosan művészkedik, s ez sem elég: vén fejjel áttanul a digitális képkészítésre. Hát ember legyen a talpán, aki kiismeri magát rajta! Az a klasszikus fajta fotóriporter, aki mindig projektekben, sorozatokban, fotóesszékben gondolkodik, s mégis, egyre inkább lesz önálló útja az analóg fotóeljárásokkal, mechanikus montázstechnikával, és ugyanezek számítógépes változataival átalakított fotó, melyben néhány motívum, formai és tartalmi elem újra és újra felbukkan.
Horváth tipikusan nagyvárosi fényképész, a végleges vagy időleges hontalanság, az otthontalanság érdekli, ezen belül is a lakótelep, a főváros szakadtabb részei, az itt élő emberek, az ide érkező kubai vendégmunkások jelentették és jelentik témáinak hangsúlyosabb részeit. És persze mindenekelőtt önmaga. Nincs a magyar kortárs fotográfiában még alkotó – talán csak az egy Baranyay Andrást leszámítva –, aki ennyiszer jelenne meg saját képein. Kérdés persze, hogy ez ő maga-e, vagy csak egy nagyon hasonlító maszk, ami mögé könnyedén el lehet bújni. Egy egész életre. Mert ki az, ki állítja, hogy ismeri, kiismerte Horváth Pétert? Mosolygós, halk, udvarias és ugyanakkor meglehetősen önfejű, határozott. S az egészet átszínezi egy mindig jelenlevő ironikus felhang. Bírom a stílusát, s bár életének szinte minden momentumáról van több-kevesebb ismeretem, őt magát igazából nem ismerem, nagyon nem. Feltűnően nem. Ha van valaki, aki még rengeteg meglepetést tartogat(hat) a pályáján, az valószínűleg ő. Mondják róla, hogy nem a szenzációhajhászás, hanem a finom hangulatok, nüansznyi apróságok hiteles megragadása az erőssége. Mondják róla még azt is, hogy a bizonytalanságba, ideiglenességbe szorult ember méltatlan helyzeteit fényképezi. Meg azt is, hogy halkan fényképez, ami persze nem azt jelenti, hogy különleges, néma Nikonja lenne, hanem csak úgy fényképez, ahogy él, kevés feltűnéssel, hőbörgés és szaftos történetek, kalandos esetek nélkül. Ha ezeket mondják, nyilván igaz is. Meg még sok minden más is. Bemozdulások, dupla expozíciók, infravörösre érzékenyített nyersanyag, erre átalakított fényképezőgép, a vakuk adta lehetőségek maximális kihasználása jellemzi azokon a képeken, ahol nem elégszik meg pusztán az általa meglátott pillanat adta hatással. A magyar fotóművészek közül az elsők közt vette teljes alkotótársként maga mellé a számítógépet, s tette ezzel könnyebbé, ugyanakkor egyértelműbbé azt a tevékenységét, melynek során a valóságból egy új, egy kreált „HáPés" világot formál.
Vidéki gyerek, aki ott a déli végeken azt hitte, a sajtó a mennyország. Szakképzettség nélkül bekerült egy sötétkamrába, ahol nyolc év magány várta, de megtanult fényképezni. Amatőr sikerek, MTI-gyakornokság, ám ő mégis a nyomtatott sajtóra vágyott. Magyar Ifjúság, Népszava, Képes7 – Féner Tamás hívta ide rovatvezető-helyettesnek, s hamar megtanulta, hogy alkalmatlan mindenféle vezetési feladatra. Az első éves születésnapi borítót „HP" és Kerekes Gáborral közösen csinálták. Visszakerült a Népszavához, onnantól már csak a jegyzetfüzetéből emlékszik, hogy mely magyar sajtóterméknél nem fordult meg hosszabb-rövidebb ideig. Az egész (hosszú) sajtótevékenysége mellett párhuzamosan dolgozott a művészi anyagain is, kiállításokon vett részt, könyvei jelentek meg, díjakat kapott… Ezt az egészet úgy nevezte, hogy ez volt a „magam dóga". Valamennyi kiállítását, albumát tekintve is csak nagyon kevés olyan képe van, amely a hivatalos szerkesztőségi munka során készült.
Nyugdíjasként még sokkal többet fotózik, mint azelőtt. Egész életében kísérletezett, analóggal is, digitálissal szintén, manipulálta a fényképezés során kapott képet, mert zavarta, hogy a valóság, amit lefotózott, nem akar olyan lenni, mint amilyennek ő elgondolta.
Már a kezdetekben is ugyanúgy élt a grafikus fotóeljárásokkal, tónusredukciókkal, szolarizációval, montázstechnikával, labor- és felvételi trükkökkel, manipulációkkal, mint mostanában a számítógéppel átalakított, újraalkotott fotóinál. Nem akarja pusztán a konkrét, egyedi helyzeteket dokumentálni, ezekkel a belenyúlásokkal, változtatásokkal emeli – vagy próbálja átemelni – az általánosba mindazt, amire egyébként nagyon érzékeny antennái figyelmeztetik. Kiszínesedett, nem a nagyítógépnél zsonglőrködik, hanem a monitorjai előtt, de abbéli szándéka, hogy a számára túl szimpla valóság több elemét, rétegét egymásra tolja, s ezzel egy térben és időben kevésbé konkrét, de sokkal inkább egyetemes képi szituációt hozzon létre, az megmaradt. Aztán – talán csak azért, hogy megcáfoljon – visszatért most készülő új anyagaiban a fekete-fehérhez, kevesebbet trükköz és még nagyobb empátiával fényképez embereket, családokat az otthonuk falain belül és néha kívül is.
Nincs nagy változás. Fotókat csinált egykoron és most is, fotókat, melyekben néhány motívum, formai és tartalmi elem újra és újra felbukkan. HáPé ezt mondja kellő komolysággal magáról: „Kedvenc motívumaim az utak, amelyek nem visznek sehová, a tárgyak, amelyek már nem használhatók semmire, az ablakok, melyek nem nyílnak sehová. Realista vagyok."
***
A hatvanas évek elején kezdett fényképezni. „Kezdő koromban, vízügyi fényképészként úgy éreztem, széklábak faragására kényszerítenek, csak amikor belecsöppentem a sajtófotográfiába, akkor döbbentem rá a dokumentarizmus létjogosultságára. Világéletemben zavart azonban, hogy a valóság olyan, mint az életben, s így kezdtem ragasztott fotómontázsokat készíteni." (Ditzendy Attila: A digitális évezred küszöbén. Napi Magyarország, 1999. június 9.) Ezért már első fotóin is bele-belenyúlt a fényképeibe, eltorzította, redukálta a tónusrendet, bemozdította modelljeit, több expozíciót engedett rá egy negatívra, több negatívot nagyított egy papírra… Már 1981-ben (hol volt még komputeres képcsinálás!) ezt írta róla Fáber András: „Fotóin nagy szuggesztivitással ötvöződnek lírai és groteszk elemek, s aki avatott mestere a metaforikus képépítésnek. Szétszereli, majd – a fotótechnika sajátos eszközeivel, az életlenség, a bemozdulás, a montázs alkalmazásával – újra összerakja a mindannyiunk által érzékelt mindennapi valóságot (egy-egy utcarészletet, szobabelsőt, emberalakot, arcot, használati tárgyakat), s a motívumok merész egymásra vonatkoztatásával felfedezi a tapasztalható mögött a sejthetőt, a nyilvánvaló dolgok mögött a kétségbe vonhatót, a kézzelfogható mögött a megfoghatatlant, a banális mögött a rendkívülit. Ha szükségesnek tartja, biztos kézzel merít a festészet eszköztárából is, a képein jól megfér egymás mellett a barokk csalóka naturalizmus és a szürrealista képzettársítás." (Fáber András: Horváth Péter fotói. Új Tükör, 1981. V.24. 21. sz. 4.o.) Ezek olvastán már a legkevésbé sem csodálkozhatunk, hogy számítógépes művészetéről, mely ez irányú munkásságának szerves folytatása, így vall: „Különféle valóságelemeket egyetlen képen belül helyezek egymás mellé. Ehhez a számítógépet hívtam segítségül. A komputer inspirál, és lehetővé teszi, hogy akárhány lépést megismételjek munka közben…" (I.m. Ditzendy) „Korai művei nyugtalanítóan egyszerűek. Érződik rajtuk, hogy valamit kutat a látvány mélyén…" (Gera Mihály: 7. kiállítás. Katalógus, Ernst Múzeum, Bp. 1986.) „Kedvenc motívumaim az utak, amelyek nem visznek sehová, a tárgyak, amelyek már nem használhatók semmire, az ablakok, melyek nem nyílnak sehová. Realista vagyok." (D. Magyari Imre: Ál/arcokká vált montázsok. Népszava, 1999. június 7.) „A pillanat adott. A látvány a filmszalagra rögzül. Aztán következik ő. Aki fotográfus ugyan, ám képei mégis többek egyszerű fotóknál. Sokszor nem elégszik meg az általa meglátott pillanat kiváltotta hatással. Pár éve komputer segítségével nyernek új külsőt felvételei, megtartva mégis az eredeti, Horváth Péter-i tartalmat és jelentést." (Kiskegyed, 2000. 11. 24.)
Horváth gimnazista kora óta fényképez. 1963-ban ragasztott fotómontázsok jellemezték, kísérletek, önarcképek. Technikai lehetőségei behatároltak, a képek az akkori kritika szerint nem fotószerűek. Közben (1972-ig) üzemszerűen fényképezett a bajai Vízügyi Igazgatóságon, elsajátítva a fényképezés technikai alapjait. Ezzel egy időben fotóriporterként is debütált, a Bajai Hírlap munkatársa és az MTI Fotó bajai tudósítója volt.
1964-től a bajai Duna Fotóklub tagja – ugyanitt később vezetőségi tag is – lett, ennek 1964-es jubileumi kiállításán szerepelt először képeivel a nyilvánosság előtt. Az első országos sikerét a Magyar Fotóművészek Szövetsége 1965-ös nívódíja jelentette. Ettől az évtől – bajai elfoglaltsága mellett – a Kecskeméten megjelenő Petőfi Népe fotótudósítója volt.
A hatvanas évek végén a ragasztásos montázstechnikát felváltotta egy kémiai képmódosító eljárásokkal operáló, szociografikus érzékenységű stílus. Ekkor használt először kemény, tónustalan nyomdaipari filmeket, izohéliát, szolarizációt, szendvicsnegatívokat. Baján előképzés nélkül, autodidakta módon, munka közben tanulta meg a szakmát. A közvetlen környezetét fényképezte, a laborban pedig folyamatosan technikai kísérleteket végzett. Ebben az időben főleg fiatalokat, kortársait fényképezte, szinte beavatkozás nélkül, dokumentarista módon. (Például Kégli, Motoroslány, Miért, Beat-nemzedék című képei.) „Korai munkái látszatra nyugtalanítóan egyszerűek. Érződik róluk, hogy készítőjük valami után kutat a látvány mélyén. Előbb igyekszik puritánul, szinte eszköztelenül fogalmazni. Felvételein alig találni fölösleget, elhagyhatót, hanem csupán a látvány lényegi részének kiemelését, fölmutatását. Később azonban fényképein feltűnnek a formai újítások; a korszerű technika kínálta szinte minden eszközt kipróbált, fölhasznált." (I.m.: Gera: 7. kiállítás.)
1978-ig a Magyar Távirati Iroda fotós munkatársa volt, az itt adódott technikai és kapcsolatteremtési lehetőségek nyomán riportkönyvet illusztrált. (Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott. Szerk. Kardos György. Magvető, Budapest, 1984.) Az Újpalotai lakótelepről szóló könyvtervével az MFSZ könyvpályázat megosztott első díját nyerte (Korniss Péter Erdély című könyvével). Albérlő volt Újpalotán, végzős a MÚOSZ iskolán, és a lakótelepi anyag volt a diplomamunkája. Zinner Erzsébet, a szövetség főtitkára, a bíráló bizottság egyik tagja ezt mondta neki: gyönyörű a könyved, de ugye nem gondolod komolyan, hogy ez megjelenhet? „A makettet ma is őrzöm, és visszamentem fényképezni."– mondta.
A Fészek Klubban bemutatott Női munkásszálló című kiállításának képei a szociofotó hagyományait követik. Tiszta dokumentarizmus, beavatkozások nélkül. Szavai szerint „Az egész kiállítás egy harminckét képből álló montázs" Szociófotókat készített május 1-jén (1980). Fényképezett női munkásszállókon. „MTI-s voltam, szabadságon, kölcsön kisfilmes géppel. Kiállítás a Fészekben. Utána leközölte a Tükör, képriportnak előadva. Eredmény: elbocsátották a gondnokot."
1976-ban lett a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja, és 1979. júliustól 1980. februárig a titkára. (Lemondása után utóda Tímár Péter lett.) 1978 és 1985 között a kor egyik legjobb hetilapjának, a Magyar Ifjúságnak a fotóriportere, majd képszerkesztője volt.
1980 és 1981 között a kiskunfélegyházi és Budapesten a Duna galériabeli kiállításokon a riport- és szociofotó mellett megjelennek a többszörös expozícióval (multiexpozíció) készült képek. A témaválasztás és az az attitűd nem változott, csak mélyült a jelentés a többszörösen egymásra fényképezett, időben eltolt valóságrétegek használatával. „…fotóin nagy szuggesztivitással ötvöződnek lírai és groteszk elemek, avatott mestere a metaforikus képépítésnek. Szétszereli, majd a fotótechnika eszközeivel, az életlenség, a bemozdulás, a montázs alkalmazásával újra összerakja a mindannyiunk által érzékelt mindennapi valóságot, egy-egy utcarészletet, szobabelsőt, emberalakot, arcot, használati tárgyakat, s a motívumok merész egymásra vonatkoztatásával felfedezi a tapasztalható mögött a sejthetőt, a nyilvánvaló dolgok mögött a kétségbe vonhatót, a kézzelfogható mögött a megfoghatatlant, a banális mögött a rendkívülit. Ha szükségesnek tartja, biztos kézzel merít a festészet eszköztárából is, képein jól megfér a barokk és a szürrealizmus…" (I.m. Fáber)
1982-ben részt vett a nagybaracskai szociofotós táborban. (Tanítójának vallja őt Gyulavári József szociofotós.) Nagybaracskán tovább kísérletezett egy új műfajjal: dupla expóval készült dokumentarista szociófotókkal. „A helyet, ahol ezek a képek készültek, Átmeneti Szállónak hívták. Kis szobányi ideiglenes otthont kaptak itt azok, akiknek reménye se nagyon lehetett, hogy saját fedél legyen a fejük fölött. Elfért pár emléktárgy, néhány könyv, de mindez olyan szívszorítóan átmeneti volt, hogy a hagyományos technikát szűknek éreztem hozzá. Bár tudom jól, hogy Bresson vagy Kertész egész életműve bizonyítja, létezhet egyetlen csodálatos pillanat, amiben benne van múlt, jelen, jövendő, az én megoldásom az volt, hogy több idősíkot rétegezek egy negatívra. Elmondtam ezt a modelljeimnek is és nagyon jó érzés volt, hogy pontosan értették, miről szólnak a képek és együttműködőek voltak, Jó néhányan eljöttek az Ernst Múzeumbeli kiállításra is." (Horváth Péter akadémiai székfoglalója. 2016, 4. o.) „Némi malíciával egyik kritikusát idézi önmaga jellemzésére, miszerint ő a legöregebb fiatal fotográfus. Saját szavai szerint nem kíván gyönyörködtetni képeivel, s már nem hisz abban, hogy a fotó igazat tud mondani, de törekszik arra, hogy munkáival mégis ezt tegye." (II. Nagybaracska 1982. Katalógus, 21–24. o.)
1986-tól Horváth a Képes 7 hetilapnál dolgozik három teljes éven keresztül. Itt jelent meg az első címlapfotója. Majd a Képes7-ben kétoldalas képriportok és kreatív címlapok jelentek meg tőle, gyakran a kor egyik legjobb fotográfusával, Kerekes Gáborral együtt dolgozva.
A 7. kiállítás – Fényképek a nyolcvanas évekből (Kubai vendégmunkások, Lakótelep) című kiállításáról: „Erőteljes érdeklődés a szociofotó, a fényképezőgép segítségével elemezhető társadalmi folyamatok, ellentmondások iránt – majdnem pályakezdése óta érvényes ez a megállapítás Horváth Péterre… Felváltva ír hűvösen tárgyilagos szociográfiát, s alanyi költőként szonettet, sőt tanulmányokat magáról a fotográfiáról. Nem választhatók szét az érdeklődési körök, a szociofotó, a lírai fogalmazásmód, és a fotó lehetőségeinek racionális elemzése többnyire együtt jelentkezik. Ettől sajátosak, jól felismerhetőek Horváth Péter képei […] A sivár lakótelepi környezet ábrázolása –mint valódi életre alkalmatlan, személyiséget, kapcsolatrendszert torzító, tehát lényegében irreális tér bemutatása, nagy szerepet kap Horváthnál…" (P. Szabó Ernő: 7. kiállítás. Fotóművészet, 1986. 2. sz.) A kiállítást Sváby Lajos nyitotta meg: „A bizonytalanságba, ideiglenességbe szorult ember méltatlan helyzeteit fényképezi Horváth Péter. Képei sohasem hangosak –képzavart alkalmazva tudom csak elmondani, mit művel: halkan fotózik. Részvéttel fotózik, de úgy, hogy még sincsen kívül ő sem." (In 7. kiállítás. Kiállítási katalógus. Eger, 1987.) „Töprengésre hajlamos, önmagával sokat vívódó fotográfusunk ritkán ad alkalmat arra, hogy alkotói világába betekinthessünk […] Korai művei nyugtalanítóan egyszerűek. […] Az igazsághoz akkor kerülhet közelebb, ha a valóság mélyebb rétegeit hozza felszínre a fotográfia kínálta eszközök, lehetőségek sokoldalú alkalmazásával. […] Felismerhető valóságelemekből építkezik, de mindig elmozdítja egy kissé őket – ahogyan ő mondja, szétszedem, amit látok, és újra összerakom. […] Jó példák erre azok a fényképei, amelyeken az emberek mint tünékeny, elmosódott, csak részleteikben azonosítható alakok tűnnek fel, ezzel adva alkalmat arra, hogy ne csak az egyediről, hanem az általánosról mondhasson véleményt…." (I.m. 7. kiállítás. Gera Mihály: Előszó.)
„Horváth Péter kenyérkereső foglalkozására nézve fotóriporter. Méghozzá a jelesebbek közül való. Riportfényképeit sajátos világlátás, szokatlan képi fogalmazás jellemzi. Ez vitathatatlan tény. Ám úgy gyanítom, a legtöbb gondot éppen a hivatása okozta neki. Bizonyára hosszú időbe tellett, amíg ezt az általában nagy föltűnést keltő tevékenységet a maga visszahúzódó, könnyen sérülő egyéniségéhez igazította. Mindig is nehéz volt elképzelnem őt, amint száguldozik, tülekedik, mint egy vérbeli eseményvadász, hol itt, hol ott tűnve fel; a fényképezőgép pedig csattog a kezében, mint a géppuska. Bennem más kép él róla. Úgy képzelem, ha ő meglát valamit, megáll, mielőtt lefényképezi, elgondolkodik, majd alaposan megvizsgál mindent, mert nem az eseményre kíváncsi, hanem arra, ami az esemény mögött van; az okozatnál sokkal jobban érdekli őt az ok. Éppen ezért Horváth Pétert, közel huszonöt éves ismeretségünk kezdetétől fogva, mindig töprengő fotográfusnak tartottam." (I.m.: Gera: 7. kiállítás.)
Az 1990-es években kezdett komputeres montázstechnika egyenes folytatása az eddigi útjának. „A digiális technikát szinte nekem találták ki. Amit egybeképzeltem, azt össze is tudtam hozni egy képen belül. Az első digitális gépemet a Westel fotópályázaton nyert díjamból vettem. Ekkor készült a Manóbeli kiállítás és a MÁS-KÉP album, ami ha jól tudom, az első ilyen volt nálunk." (H.P. szóbeli közlése, 2016. május) „Foglalkozásomra nézve sajtófotós vagyok, mindig is az akartam lenni. Az emberi sorsok érdekeltek, leginkább a társadalom perifériáján tengődőké. A hírügynökségi munkában használt legfontosabb kulcsszavak a ki, mit, mikor, hol? Engem egyre gyakrabban zavart, hogy nem tudok választ adni a számomra legfontosabb kérdésre: miért? Úgy gondolom, a történésekből kiragadott egyetlen pillanat sokszor inkább elfedi, mint megmutatja a valóságot. Ezért kezdtem fotómontázsokat csinálni, később többszörös expozícióval, idősíkokat egymásra rétegezni. A komputer segít abban, hogy darabjaira szedjem a látványt és újra összerakjam, de nem tekintem a számítógépet képalkotó eszköznek. Igyekszem a legújabb eljárásokat felhasználni, mint például az infravörös fényképezés, de kerülöm a technikai zsonglőrmutatványokat. Akkor érzem jónak egy-egy képemet, ha megmarad az eredeti fekete-fehér fotó valószerű hangulata, de a nézőben felmerül a kérdés; tényleg igaz, amit látok? Az eszközeim sokat változtak az évek során, de most sem akarok mást, mint kezdő fotóriporter koromban, a látszat mögött a valóságot megmutatni. Még akkor is, ha ez szinte reménytelen. A klasszikus fotoriporteri és képszerkesztői munka mellett dolgoztam vendégelőadóként a Kaposvári Egyetem Fotográfia tanszékén. Az utóbbi években főleg portré, divat, csendélet és illusztrációs munkákat csinálok, saját műtermi eszközeimmel." (www.studio-h.hu)
„Pályáját, immár több mint három évtizede, egyszerre határozza meg a sajtó, a fotó, mint művészet és a technikai újdonságok iránti érdeklődés […] számítógép segítségével készült fotográfiáival a fotós vissza-visszatér korábbi munkálkodása helyszíneire. Konkrét és átvitt értelemben is, jó néhány képének olyan motívum a kiindulópontja, amelyet 10-15 éve már fotografált vagy éppen az akkori kép jelenti az alapot […] Horváth Péter művei azok közé az alkotások közé tartoznak, melyek erőteljesen átalakítják a kiindulópontul szolgáló fotográfiát. »A létezésem eleve beavatkozás, beavatkozom, minden lehetséges módon, de abban az illúzióban ringatom magam, hogy így kerülök közelebb az igazsághoz.« A korábbi és a mai képek között mindössze az a különbség, hogy míg a hagyományos sötétkamrában készültek vegyszerek és anyagok kölcsönhatása eredményeként, a számítógépes fotográfiák a program törvényszerűségei szerint alakulnak. […] Az a sajátos montázstechnika, amely Horváth korábbi munkásságát is jellemezte, gyakorlatilag korlátok nélkül alkalmazható a számítógépen." (P. Szabó Ernő: Töredékek a századvégről. Horváth Péter számítógépes montázsai. Fotográfia, 1997. 8. sz. október 12–17. o.)
Horváth 1999-ben lett a MÚOSZ Fotóriporter Szakosztályának tagja, háta mögött számos lappal, melyekben dolgozott. Ha összefoglalnám nagyjából kronologikusan, akkor a Bajai Hírlappal, a Petőfi Népével kezdeném, aztán az MTI, mely az egész sajtót látta el képekkel akkoriban, majd Magyar Ifjúság, Népszava. Képes 7, Anna Magazin, Európa, Mai Nap, Reform, Kiskegyed. „Szinte egész életemben fekete-fehérre dolgoztam, az MTI-ben annak idején rákényszerültem, hogy használjak néha színes nyersanyagot, de nem szerettem. Január elseje óta vagyok a Reformnál, itt mindent színesre fényképezünk. […] Jó ideje nyomon követem a falfestők, a grafiti rajzolók tevékenységét. Már elértem náluk, hogy előre szólnak, ha készülnek valamire […] a másik társaság a testfestők, akik elégedetlenek azzal a szürke világgal, mely körülvesz minket, és a maguk módján kiszínezik…" (SZ.K.J.: Min dolgozik Horváth Péter fotográfus? Fotó. 1995. január.)
2016 óta a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. Jelenlegi munkái: Alkonyzóna – mely egy többrétegű cím: „Utal a technikára, amit használ és utal arra, hogy szorongató a világ, ami körülvesz. A közeg abszurditását csak iróniával lehet elviselni. Igyexem röhögni azon, amitől szorongok." – és Az otthon melege. Ezt írta róla nekem: „Új együttélési formák vannak kialakulóban, alapvetően megváltozott az egyén és a kis társadalmi csoportok viszonya. Virtuális terek váltották fel a valós közösségeket, átstrukturálva, sok esetben felszámolva létező társadalmi kapcsolatrendszereket. Az internet, a facebook, a twitter, a youtube és a többiek látszólag átjárást teremtenek a kulturális és politikai határokon, de ez inkább illúzió, ezek nem igazi élő kötődések. A magány, az izolálódás, az elidegenedés ma újra fontos társadalmi probléma, megkockáztatom, súlyosabb, mint a múlt század második felében volt. Ez egyfajta dokumentációja ennek a hangulatnak. A technika digitális, de igyekeztem minden sallangtól megszabadulni. A képeken ott vannak a barátaim, aki a pincében talált otthont, volt tanáraim, a modell, aki festő szeretne lenni, az ismert művész, aki erődítményt csinált az otthonából és a computerszerelő, aki a műhelyében érzi otthon magát."
[2016]
Egyéni kiállításai
1965 Montázsok, Baja (Duna Fotóklub segítségével)
1968 Montázsok, Kaposvár
1970 Montázsok, csendéletek Budapesti Fotóklub
1971 Riportfotók, Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest
1975 Riportfotók MTI Vadas Ernő Terem, Budapest
1975 Fotóesszé egy női munkásszállásról, Fészek Művészklub, Budapest,
1975 Horváth Péter kiállítása, Baja
1980 Multiexpozíciós fényképek, Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1980 Multiexpozíciós fényképek, Helyőrségi Művelődési Otthon, Kiskunfélegyháza
1981 Horváth Péter kiállítása. Gödöllői Galéria, Gödöllői Művelődési Központ
1981 Multiexpozíciós fényképek Duna Galéria, Budapest, XIII. Rajk László utca 95.
1986 7. kiállítás – Fényképek a nyolcvanas évekből (Kubai vendégmunkások, Lakótelep), Ernst Múzeum, Budapest.
1987 7.kiállítás – Fényképek a nyolcvanas évekből. Miskolci Fotógaléria.
1987 7. kiállítás – Fényképek a nyolcvanas évekből. Ifjúsági Ház, Eger
1989 7. kiállítás – Fényképek a nyolcvanas évekből. A Magyar Néphadsereg Helyőrségi Klubja, Kiskunfélegyháza
1999 Ál/arcok (számítógépes montázsok) Magyar Fotográfusok Háza, Budapest
2000 Ál/arcok. Baja
2000 Ál/arcok. Kávészünet Internet Kávéház, Budapest, XIII., Tátra utca 12/b.
2011 Visszatekintés. Kolta Galéria, Budapest
2011 A kör négyszögesítése. Tripont Galéria, Budapest
2012 Időutazás. Zsókavár Galéria, Budapest
2014 Képek az Alkonyzónából. KMO (Kispesti Művelődési Otthon) Művelődési Ház. Budapest
2016 Emberi sorsok a fotós szemével. Kiskunfélegyházi Művelődési Központ
Csoportos kiállításai
1964 Duna Fotóklub jubileumi kiállítása
1966 A Magyar Fotóművészet 125 éve, Bp.
1980 Centenáriumi Fotókiállítás az MTI képeiből, Néprajzi Múzeum, Bp.
1982 Lakótelep., R Fotógaléria Budapesti Műszaki Egyetem, Bp.
1987 Magyar Fotográfia 1987. Bp. (Átmenet I–VI. 1985, Kerítés 1985, Motor 1986 képeivel)
1995 A látható jelen Ernst Múzeum, Bp.
Jelenlegi munkái
Alkonyzóna és Az otthon melege.
Horváth Péter a Képes7 szerkesztőségében Benkő Imre felv. 1987. szept. leica színes dia (mgt.)
Én'80 (Önarckép írógéppel) 1980. Megj: Fotóművészet, 1981. 3. sz. 9. o.
Önarcképe régi székben 1988. k.
Önarckép 1981-1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999
Önarckép panellházban duplán 1985.10. 22.
Ablakok 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Ági 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Ajtó I-II. 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
A kapu 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
A király 1980. (Vadszőlővel benőtt telefonfülkében férfi beszél) Megj: Magyar Hírlap Melléklet 1986. febr. 18.1. o.
Albérlet Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974.
A másik oldal 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
A mi házunk I-V. 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
Átmenet I-II. 1985. (Kettős expozícióval fiatalok a szobáikban) Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
A vörös sarok digitális
Az elveszett sziget 1988-1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Az emlékek kertje 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Az utazás 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Baba 13 1980-1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Baba 362 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Baba 33 1986-1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Babagyár 1987-1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999 digitális
Babaklinika 1986-1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Barátom P.G. 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Beatkorszak,
Beat-nemzedék Nívódíjat kapott a Fotóművészet 1969. II. negyedévi pályázatán (Fotóművészet, 1969. III. 61. o.)
Belváros 1978,
Biztonság 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Bóvlikapu Megj: Képes 7 1988. 50. (4 kép)
Bújócska 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
Céllövölde 1983. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
City (napszemüveges nő tükröződése az üvegben, mögötte autó, kesztyű felirat…) Megj: Fotóművészet, 1971. 4. sz.
Csoportkép 1969. kiáll: Ténykép 1981.
Domb 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Dorka digitális
Duett 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999
Elefánt 1983. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Élet-tér 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Éljen 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Emlék-mű (fekete kalapos nő, szőke fiú egy romos boltív alatt) 1984. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. sz.
Enying 1-2. Megj: Képes 7 1988. 50. sz. 25. o. (2 kép)
Eppur si muove 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Erika digitális
Fekete lyuk 1-2 1997. (Grafittizett téglafal, rácsos bejárat és koponyás trikójú lány) Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Felhős ház 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Fiat 650.
Fiú bemozdulva, (csíkos fal és Patyolat előtt)
Fiú macskákkal egy falusi házban ülve 2006.k.
Frankovics utca Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
Gioconda (szeplős bakfis portréja) Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o.
Grafittizett falak 1-6. 2000.k.
Grisa Bruszkin festő, Moszkva, 1987. megj: Fotóriporter, 2006. 3. sz.
Gryllus Dorka színésznő 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999
Gyémánt László festőművész 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Gyökerek 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Haraszty István képzőművész 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Harminc éves vagyok (Montázs önarcképe feleségével egy csomagmegőrző kinyitott ajtaja mögött) 1985.
Helyszín Megj: 8 kép Mai Magazin,1985. 1. sz,
Hétköznap 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Hinta I-II. 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Holdfény 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Hordalék 1-3. 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
HP 85 1022/2 (Ajtón kilépő elmosódott nő) Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 14. o.
HP 85 1022/3 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
HP 85 1127 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
HP 85 1128 Olga (Lakótelepi nagymintás tapétás szoba, ablaknál szőke nő) 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 15. o.
HP 85 1129 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
HP 85 1130 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
HP 85 1201 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
HP 85 1202 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
HP 85 1203 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
HP 85 1204 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
HP 86 1206 1986. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Időgép 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Idős néni, tükörben az unokái 1985. k.
Ifjúsági ház 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Igézet 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Illés Erika 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Ima 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Imre digitális
Játék I-VII. Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 55. o.
Játszótér (Rácson ülő kövér fiú) 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
Karrier Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o.
Kégli Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o.
Kékgolyó utca 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Kék vonat 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Kerítés 1985. (Betonos focipálya kerítésének sarka) Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o., Magyar Hírlap melléklet, 1986. febr. 18. 1. o.
Kettős portré I-II. Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o.
Kijárat 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Kirakat 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Kislány művirágkoszorúval 1985. k.
Kocsmaasztalnál (Bemozdult fejű öreg pohárral) 1986. k.
Kőbánya blues 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
König Frigyes festőművész (sorozat) 1991. (Koponya, fabábú, festményarc) kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Kötöde kirakatban tükröződő lány 1985. k.
Kubai lányok 1-25. 1984-85. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 12. o., Új Tükör, 1986. febr. 8.
Külváros 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Labor 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Lány Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o.
Lány kirakatban (tükröződő kerthelységben) 1985. k.
Légy jó (plakát előtt lány) 1974 (Ter 740816/33)
Lélegzet 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Lenyomat 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Lépcső 1-3. 1985. (Metro mozgólépcső túloldalán különböző emberek) Kiáll: Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. sz. 10. o.
Lottó, 1985. k.
Madár 1970, kiáll: Ténykép 1981. 18x24 cm, zsel. ezüst, nálam
Magasföldszint Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o.
Maszkban Szentendre, 1984. k.
Michael Jackson Félegyházán 1998. k.
Miért? 1969, (Alkoholos üvegek, fiatal fiú, nyakában érme, tónusmódosított) kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974.Ténykép 1981. Irod: Fotóművészet, 1971. 4. Fotóművészet, 1975. 1. 55. o.
Mindennapi élet I-IV. 1984. Kiáll: Ernst Múzeum 1986.
Modell 1977. kiáll: Ténykép 1981, Megj: Fotóművészet, 1971. 4. sz.
Moszkva 1988 (Három gyerek, sarló-kalapácsos kerítés előtt), 1988. Megj: Fotó, 1990/2
Moszkva (egy gyerek a sarló-kalapácsos kerítés mögött) 1988.
Moszkva tér 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Motor (Motorlány) 1986. (Tankra festett női arc) Megj: Fotóművészet, 1986. 4. sz. címlap, Magyar Hírlap melléklet, 1986. febr. 18. 1. o. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Múzeum utca 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Műterem 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
...N 1978. kiáll: Ténykép 1981. Megj: P. Szűcs Julianna: Látomás a grundon. Fotó 1982. május
Nagybaracska ‘82. I-VII. 1982. (bemozdult tarkaruhás idős nő portréja, bemozdult papucsos fiú, lány a függöny mögött, bemozdult lány a téglafal előtt. Poharazó öreg a kocsmában. Úton bemozdulva menő öregember), Kiáll: II. Nagybaracska 1982. 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Nagybaracska 1982. (katalógus)
Nagyi 1980. (Lakótelepi lakásban magasról nagylátószögűvel) Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2.11. o.
Natali 1970. (Tónusredukált lányportré) Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1971. 4. Fotóművészet, 1975. 1. 55. o. Fények és tények 130. o.
Nyelvöltögető 1981. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Nyitva 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Önarckép 1981-1999 digitális
Öröklét I-V. 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Öröklét VI. 1985. (Kőkoszorút fogó kőkép a temető síremlékén) Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 11. o.
Padlás 1988-1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Pap Judit 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Perforáció Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o.
Periféria 1971. Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o. Magyar Hírlap, 1986. febr. 18.
Portré 1970-1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Power Flower 1983. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Práter utca 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Quartett 1972. k. (4 fiatal, kisfilm perforációval) Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o.
Ravatal 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
Repülőtér I-II. 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Robot 2 1990-1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Roncs (Velorex roncsa) Kiáll: Ferencvárosi Pincetárlat 1974. Fotóművészet, 1971. 4. Irod: Fotóművészet, 1975. 1. 54. o.
Sárospatak (TER740503/81) 1974.
Struktúra, 1981,
Sváby Lajos 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Sváby Lajos és felesége a műtermében 1972. (TER 721218/24)
Száguldás (Oszlophoz láncolt motor) 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
Szász Endre 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Szemesgép digitális
Szép esténk lesz I-IV. 1984. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Sziget 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Szobabelső 1983. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Szobám mennyezete 1983.
Szőlő utca 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Téglafal, kerítés, kutya, árnyék 1985. k..
Testimonty to Braque Tisztelet Braque-nak 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Tisztelet Dalinak 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Tisztelet Duchampnak 1975-1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999
Tom 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Töredék 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Új ház 1983. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Újhegy (gazos előtér, lakótelepi házak) Megj: Új Tükör. 1986. július 13. 9. o., Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
Újpalota (sorozat)
Újpalota 1997. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Út 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Utcakép (Tükröződő struktúra, járókelők, dohánybolt tábla) 1985. k.
Váci utca 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Városi gyerek 1981. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
Volt 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Vonalas ábra 1983. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Vörös sarok 1999. Kiáll: Mai Manó Ház 1999
Welcome 1998. Kiáll: Mai Manó Ház 1999. digitális
Zárva 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986.
Zenész (Idős férfi hegedűvel) 1985. k.
Zöldövezet (szeméthalom) 1985. Kiáll: 7. kiállítás Ernst Múzeum 1986. Megj: Fotóművészet, 1986. 2. 13. o.
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
Recepció
1965 (Nívódíjas képsoráról) Fényképészeti Tájékoztató, IV-V. sz.
1967 Kovács Béla: Ketten a Duna Fotóklubból. (önarcképével) Fotó, 4. sz. 164-166. o.,
1971 Gopcsa Katalin: A fotóriporter és a fényképész. Demjén Gábor és Horváth Péter. Fotóművészet, 4. 38-40. o., (4 képpel)
1975 Albertini Béla: Beat-tükör. (Horváth Péter kiállítása a Ferencvárosi Pincetárlaton) Fotóművészet, 1. sz. 54-55. o. (4 képpel)
1975 Photo Péter Horváth. Magyar Szemle, 12. sz. 12-13. o. (6 képpel)
1976 Fábri Péter: Emlékgipszek. Melocco Miklós szobrai. Horváth Péter (MTI) felvételei. Új Tükör, aug. 31. 36-37. o. (6 kép)
1976 Tancsik Mária: Bp. V. Semmelweis u. 21. Horváth Péter felvételei. (10 kép) Új Tükör, dec. 5. 3-5. o.
1976 Fábri Péter: Emlékgipszek. Melocco Miklós szobrai. Horváth Péter képei Új Tükör, augusztus 31. 36-37. o. (6 kép)
1977 Székely András: Horváth Péter képei a Fészek Klubban. Fotóművészet, 1. sz. 56. o.
1978 Gera Mihály: Photopage. Revue Hongroise, 10. sz.
1980 (M): Kioldógomb Magyar Ifjúság, 34. sz. 4. o. (4 képpel)
1981 Gera Mihály: Cím nélkül. Fotóművészet, 1. 32-37. o.,
1981 Csáki Judit: A sajtófotós. Népszava, máj. 9.,
1981 Virág F. Éva: „Érdekesnek érdekes". Magyar Hírlap, máj. 20. 6. o.
1981 Fáber András: Horváth Péter fotói. Duna Galéria Új Tükör V. 24. 21. sz. 4. o.
1981 Fáber András: Horváth Péter kiállításáról. Fotóművészet, 4. 54. o.
1981 Sváby Lajos: Horváth Péter kiállításáról. Fotóművészet, 4. 54. o.
1981 (M): Tükörben, Magyar Ifjúság, jún.19.
1982 P. Szűcs Julianna: Látomás a grundon. Fotó, 5. sz. 216-217. o., (…N 1978. c. képéről)
1982 II. Nagybaracska (katalógus) 21-24. o. (6 képpel)
1982 Második A FFS kiállítás katalógusa
1985 Helyszín (6 képe) Mai Magazin, 1. 36-37. o.
1986 Gera Mihály katalógus előszó 7. kiállítás Ernst Múzeum
1986 Hajdú Éva: Két kiállítás az Ernst Múzeumban. Magyar Nemzet, márc. 8. 9. o.
1986 Gera Mihály: A fotóriporter megáll és körülnéz. Új Tükör, febr. 8. 20-21. o. (8 képpel),
1986 -int: Bújócska. (5 képpel) Fotó, júl. 296-299. o.,
1986 Sváby Lajos megnyitó beszéde (Ernst Múzeum, megj. :Eger kiáll. katalógus 1987.)
1986 Gera Mihály: 7. kiállítás. (Ernst Múzeum, katalógus előszó)
1986 P. Szabó Ernő: 7. kiállítás. Fotóművészet, 2. sz. 9- 16. o. (13 képpel)
1986 K.A.: Harmincnyolc látlelet. Horváth Péter kiállítása. Magyar Hírlap, febr. 18. 5. o.
1986 Székely András: Új Tükör kép. Horváth Péter Újhegy című képe Új Tükör. július 13. 9. o. (1 képpel)
1987 Virágh F. Éva: Az ember érdekel. Beszélgetés Horváth Péter Balázs Béla-díjas fotóművésszel. Magyar Hírlap Melléklet 1. és 6. o.
1990 Sajtófotó ‘89-90. Átalakulások. (katalógus) Legújabbkori Történeti Múzeum Budapest
1991 A hiány takarója. (Horváth Péter képei) (Műanyag fóliába csavart szobrok, emberek, tárgyak) Anna Magazin, 4. sz. 24-25. o. (6 kép)
1994 Falra szórt álom (Horváth Péter színes képriportja a grafiti készítőkről) Reform, május 6. 22-23. o. (9 kép)
1995 SZ. K. J: Min dolgozik Horváth Péter fotográfus? Fotó, jan.
1997 P. Szabó Ernő: Töredékek a századvégről. Horváth Péter számítógépes montázsai. Fotográfia, 8. sz. október 12-17. o. (13 képpel)
1998 Magyar és nemzetközi ki-kicsoda, Biograf Kiadó, Bp.
1999 Ditzendy Attila: A digitális évezred küszöbén (portréjával) Napi Magyarország, június 9. (portréjával)
1999 T. Z (Trencséni Zoltán): A kiigazított valóság képei. Népszabadság, Budapest melléklet, június 11. 33. o. (1 képpel)
1999 D. Magyari Imre: Ál/arcokká vált montázsok. Népszava, június 7.
1999–2001 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerkesztő Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó,.
2000 Zsubori Ervin: Minden megtörténhet. Fotográfiai futamok. Figyelő, május 15-22. 63. o. 2000 (Bánkuti: Győri balett, Horváth Péter: Más kép és Benkő Imre: Szürke fények könyvéről)
2000 (Képei és életrajza) Találkozások, dec. 38- 39. o. (8 képe, mellyel megnyerte a Westel pályázatát)
2000 Magyar és nemzetközi ki kicsoda. Bp., Biográf Kiadó
2000 Mobil optika. Horváth Péter fotói. Találkozások, december 38-39. o. (8 képpel)
2001 Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. Bp., Tarsoly Kiadó, 447. o.
2002 Horváth Péter. Fotóriporter, 3. sz. 310. o. (portréja, életrajza)
2006 Markovics Ferenc: Fények és tények (Ötven éves a Magyar Fotóművészek Szövetsége) 2006 MFSZ-Folpress Kiadó, Bp. 130. o.
2008 MTI ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda
2011 Dozvald János: Horváth Péter: a kép négyszögesítése című fotókiállítása kapcsán
2011 A tónusok ura Fotóművészet LIV. évf. 1. szám, 38. o.
2011 [?] Rab László: Fotó továbbfestve. Népszabadság
2013 Analóg. 21 magyar fotográfus a 20. századból. Körmendi-Csák Fotográfiai Gyűjtemény. (szövegek: Colin Ford, Kincses Károly, Kiscsatári Marianna) Liberty Art Centre és Körmendi Kiadó Bp.
Önálló kiadványok
2000 Más kép. Album. MÁS-KÉP album. 2000. 64 o.
2005 Rétegek / Layers. (Szerk.: Gera Mihály, ford.: Feldmár Nóra) Fényképtár 27. kötete. Folpress Kiadó, Budapest, 2005. 134 o.
2012 Alkonyzóna / Twilight zone. Folpress Kiadó, Budapest, 2012. (Előszó Gera Mihály) riportkönyvet illusztrált (Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott)
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017