Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
    Tagozatok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • magyar English [Beta]
Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • magyar English [Beta]

format.option.empty_header
586954
MMA34990

 
Galéria >
 

Életrajz

Életrajz

Baksai József
Munkácsy Mihály-díjas képzőművész
Budapest, 1957. május 7.
MMA levelező tagja (2018–)
Képzőművészeti tagozat


Tovább...

Életrajz

  • Életrajz
  • Díjak

Életrajzi adatok
Budapest, 1957. május 7.

Tanulmányok
1985–1990: Magyar Képzőművészeti Főiskola
                    Festő szak
                    Rajz, művészettörténet, ábrázoló geometria tanár szak

Munkahelyek
1993–1995: Felvételi előkészítő rajzszakkör vezetője.
1995–: Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskola – akkor Ars Hungarica Művészeti Szakközépiskola – Festő szak szakmai program létrehozója.
1995–2011: az Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskola festészet, rajz és művészeti anatómia tanára, festőszakvezető tanár.
1996–: Nyári vizuális kommunikáció tanártovábbképzés – szakmai program kidolgozója.
2006–2010: az Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskola igazgatója.
2006–2011: az Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskola, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyakorlóhelye – az egyetem által kinevezett gyakorlatvezető tanára.
2000–2010: az Óbudai Képzőművészeti Szakképző Iskolát fenntartó alapítvány kurátora
2009–: Alapfokú Művészetoktatási Intézmények Ellenőrző Bizottsági tagja az NSZFI megbízásából.
2013–2014: a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola tanára.
2014–2015: a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola tanára.
2015–2017: a Metropolitan Egyetem tanára.
2016–: a Forrai Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium tanára
2000–2005: MEANDER Kortárs Képzőművészeti Galéria alapítója, kurátora

[Az életrajzot összeállította: Fogarasi Attila, 2019.]

Munkásság

Munkásság

Baksai József művészetének kulcsszava a dualitás, a kettősség. Ez megnyilvánul egyrészt alkotói módszerében, az ábrázolt témákban és az alkalmazott technikákban egyaránt. Másrészt képtárgyai között megtalálhatók az antik mitológia szereplői, az ókori görög, egyiptomi vagy krétai történetekre utaló motívumok, illetve az Ó- és Újszövetség mozzanatai, szimbolikus alakjai is.;
Tovább...

Munkásság

  • Pályakép
  • Műtárgyjegyzék
  • Kiállítások

Szeifert Judit: Baksai József művészete

Idősíkok és földrétegek

Baksai József (1957) festő szakon végzett a Képzőművészeti Főiskolán (1985–1990), mestere Sváby Lajos volt. Tanulmányai alatt a német Anselm Kiefer, illetve George Baselitz és Francis Bacon festészete hatott rá. Párizsban, Luxemburgban, Rómában járt tanulmányúton. Elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat (1990–1993), a Fiatal Művészek Stúdiója (1993) valamint a Római Magyar Akadémia ösztöndíját (1994), illetve Galtz Oszkár-díjban (1989), Barcsay-díjban (1994) és Munkácsy-díjban (2001) részesült. A festészet mellett a grafika területén is alkot. Alapvetően sorozatokban gondolkozik, ezekben egy-egy témakört jár körül, dolgoz fel.
A művészetnek, a művészi alkotásnak az ősi gyökereihez nyúl vissza. Számára a kép, akárcsak több ezer éves „kollégái" számára, éppen olyan valóságos, mint a természet erői. Nem azért fontos, mert jól esik nézni, hanem mert használni lehet, titokzatos erők laknak benne. A kép tehát a varázslás eszköze, a kép készítésének folyamata pedig azonosul a teremtéssel.
Baksai, amikor képet fest, újra teremti a rendelkezésére álló anyagot, amely közvetítővé válik. Az anyag, a matéria – legyen az vaskos rétegekben felhordott olajfesték, vagy leheletfinom grafit, vagy akár lazúros akvarell – megtestesíti kifejezni kívánt gondolatait, kapcsolatot teremtve valami magasabb szubsztancia és a művész, valamint az alkotó és a műveket szemlélő nézők között is.

DUALITÁS

Baksai József művészetének kulcsszava a dualitás, a kettősség. Ez megnyilvánul egyrészt alkotói módszerében, az ábrázolt témákban és az alkalmazott technikákban egyaránt. Másrészt képtárgyai között megtalálhatók az antik mitológia szereplői, az ókori görög, egyiptomi vagy krétai történetekre utaló motívumok, illetve az Ó- és Újszövetség mozzanatai, szimbolikus alakjai is. Sőt gyakran jelenít meg olyan figurákat, amelyek egyszerre utalnak profán és szakrális tartalmakra.
Ezt a kettősséget erősíti asszociációs munkamódszere is. Ugyanis Baksai József soha nem csak azt mondja ki egyértelműen, amit kifejezni szándékozik. Azaz az elsődleges tartalmakon túl minden művéhez járul egy másik, látszólag az elsővel ellentétes értelmezés is. A nézőt, a megjelenített elemek asszociatív társítása vezeti el az alkotó számára lényeges, de első megközelítésben konkrétan nem látható, illetve nem nyilvánvaló momentumok felfedezéséhez. Filozofikus spekulációra azonban nincs szükség, hogy megértsük műveit, hiszen többek között a címadással, és komplementer fogalmakat felidéző asszociációs módszerével is irányítja a befogadói folyamatot.
Tehát Baksai művészetében ellentétes(nek ható) mozzanatok figyelhetők meg. Ilyen például, hogy hatalmas méretű, vaskos festékrétegekből felépülő olajképeivel párhuzamosan folyamatosan készít finom ceruzarajzokat. Legújabb, 2009 óta folyamatosan bővülő sorozata pedig kicsi, főként akvarell alapú képekből áll.
A másik látszólagos ellentmondás tehát a festményei és grafikai jellegű munkái közötti különbségben rejlik. A grafikai alkotások finom ceruzarajzok, vagy lazúros akvarellek, transzparens kollázsok, amelyeket visszafogott színvilág jellemez. Ezzel szemben festményei rusztikus felületű, expresszív hatású, sokszor kontrasztos színekből épülő kompozíciók. De természetesen mindez csak első ránézésre tűnik ellentmondásosnak. Az egyik alapvető párhuzam a festmények és grafikai művek között a tematikai következetesség. A másik a készítési folyamat azonossága, hiszen mindkét esetben rétegek egymásra halmozásából alakul a faktúra. Csakhogy, amíg a rajzok, akvarellek és kollázsok esetében apró, leheletnyi ceruzanyomok, finom ecsetvonások, vagy áttetsző pauszhártyák egymásra rakódásából bontakozik ki a képfelszín, addig az olajfestmények esetében vaskos festékcsomókból hozza létre a rusztikus képfelületet. A két technikai megoldás között tehát sokkal több a hasonlóság, mint a különbség. Mégis az elkészült alkotások gyökeresen eltérő hatást keltenek.
Az ellentmondás feloldásának kulcsa a művész, aki akárcsak képei, maga is közvetítő szerepet tölt be. Közvetítő, tehát egyszerre összeköti és el is választja ezeket az egymás ellentéteinek számító, de lényegében közös tőről fakadó módszereket és megjelenített tartalmakat.
Baksai József olajképei már akkor zavarba ejtenek minket, amikor műfajilag igyekszünk meghatározni őket. Festmény-plasztika vagy plasztikus festmény? Alapvetően egyik sem és mindkettő egyszerre. Ezt a műfaji kettősséget a legkönnyebb feloldani, hiszen Baksai József par excellence festő. Tradicionálisan a táblakép műfajában alkot, illetve fakturális megoldásaival meg is újítja ezt a hagyományosnak számító technikát. Minden felületképzési megoldás, amelynek eredményeként reliefszerű faktúrák keletkeznek, ebben az összefüggésben értelmezendő és értelmezhető. Bár tagadhatatlan, hogy munkái a művészeti ágak és műfajok kölcsönhatását, és határaik megszűnését is jelzik, mégis alkotói megközelítése, hozzáállása alapvetően festészeti problematikán alapul. Számára a színek, a fények, a matériák, valamint az anyagtalan és testetlen, érzékeinkkel egyáltalán nem, vagy csak részlegesen felfogható jelenségek megragadása, vizuális leképezése az elsődleges. A képfelszínből kitüremkedő részletek is kizárólag festékből állnak, és elsősorban a hangsúlyos elemek (szó szerinti) kiemelését szolgálják. Ugyanakkor Baksai műveinek a térbe valóban kilépő részletei a trompe l'oeil festészettel is polemizálnak. A faktúrákat szinte felépíti a vászonra, több rétegben rakja a festékcsomókat egymásra, amíg a kívánt vastagságot eléri. Alkotói módszere tehát statikai és szerkezeti körültekintést igényel, így a látszólag spontán alakuló, organikus hatású felületek az alapos tervezés és a véletlenszerűség kettősségének eredményeként jönnek létre. Ezekben az olaj kompozícióiban úgy játszik a tériséggel, hogy sokszor nem tudjuk, hogy az adott képi elem valóban kidomborodik-e, vagy „csak" úgy van megfestve. Ha ismerjük festői módszerét, akkor egyértelműnek vesszük, hogy plasztikus a képfelszín, aztán közelebb lépve tárul fel a művek valódi arca. Ez a plasztikai játék is az egyik Baksai művészetének számos, látszólag végletes jellemzői közül.

IDŐSÍKOK

Létünk egyik alapkérdése az időbeli határok kijelölése és megértése. Kétségbeesetten próbáljuk megragadni az időt, definiálni önmagunkat az idő folyamában, helyzetünket a múlandóság és az öröklét által kijelölt intervallumban. Elhelyezni a „nagy egészben" a kort, amelyben élünk. Baksai József művészetének egyik alapvető témája az idő, a múlt és jelen, valamint a jövő relációi.
A kortárs művészetben megfigyelhető múltba fordulás kortünet, amely a divattá degradált kortárs művészeti tendenciák, a trendek válságát, útvesztőit és csapdáit éppúgy jelzi, mint azt, hogy hagyomány nélkül nincs előrejutás, hogy a tradíció a fejlődés alapja.
Baksai korai munkáit az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején archaizáló felületi megoldások jellemezték, és tematikailag is régmúlt korok emlékeit, nyomait dolgozta fel, erre utaltak képcímei is: Lelet (1989, majd három kép készült ezzel a címmel 1998-ban), Vaskor (1989), Vissza (1990), Torzó (1992). A velük egy évben készült Odüsszeusz (1989) és az Utazás (1989) című festmények, ebben a kontextusban szintén az idővel való kapcsolatra utalnak.
Az archaizálás másik eszköze a korábbi korok mestereinek műveiből vett idézetek beemelése, így például Rembrandt Mészárszék című festményének kompozíciós rendjét használja fel és dolgozza át a keresztre feszítés témája kapcsán, vagy a Kő című képben Mednyánszky Csavargófejére tesz utalást.
A múlt, a jelen és a jövő kapcsolódik össze a XXX. század (1989) című két képen. Illetve az Út – Remény – Gyász (2006) triptichonon, és a három festmény előképének tekinthető grafikán (Út, 2002), ahol a figurák (gyermek, nő/anya, halál/gyász) egy lapon jelennek meg.
Munkamódszere és képeinek hangulata, ereje az ősi és természeti népek mágikus világát idézi meg. Baksai képeinek felépítését nézve egyértelműbbé válik a kapcsolódás a két ábrázolásmód szubsztanciáját illetően. A formai hasonlóságok az azonos tartalmi szándékból fakadnak. A szerkesztett képiség az őskori barlangok falain és a festő által alakított képfelületeken egyaránt az ősi ösztönösség dominál. A barlangfestményeken „funkcionálisan" rendezett, a falfelületekhez igazítottan „üres" terekben lebegő alakok láthatók – míg Baksai képein a szimbolikus figurák metafizikus terekben jelekké rendeződve állnak össze transzcendens kompozíciókká. A kiváltott hatás nagyon hasonló, még ha a megformálás során más-más tudatos mozzanatok játszottak is közre. Mintha a több tízezer év nem feszülne az ábrázolások között. Mindegyik időtlen és időtálló. Az idő az egyik olyan fogalom, ami összeköti és el is választja ezeket az őskori és jelenkori alkotásokat.
A faktúraképzésben a már említett rétegződés, az egymásra halmozott festékcsomók földtörténeti folyamatokat is idéznek. Festményeinek rusztikus felületén nincs egyetlen nyugvópont, a kitüremkedő-besüppedő gesztusszerűen kavargó festékrétegek a földtani mozgásokat idézik. A plasztikusan formált, domborzati hatású festékrétegek egymásra halmozódása földtani mozgásokra is emlékeztet. A roncsolás, roncsolódás, a roncsolódott felületek szintén az idő szinonimájaként vannak jelen Baksai festészeti és grafikai művein egyaránt. Korábbi grafikáin a felületképzésben a folt, a gesztusszerű vonalstruktúrák által kopottas, illetve sérült hatást ért el, valamint többször alkalmazott gyűrött papírlapot alapul, vagy a grafika eszközeivel gyűrt hatású felületeket hozott létre, amelyek az idő építő-romboló munkájára is utalnak. A gyűrődő és ráncolódó, valamint a roncsolt és rétegzett felületek tehát mind-mind elsősorban az idő folyamatát szimbolizálják Baksai József művészetében.
Baksai József életművének egyik jellegzetes motívuma, a Vanitas metafora, amely szintén alapvetően az idővel kapcsolódik össze. A vanitas szó, amely már az Ószövetségben is előfordul, a földi dolgok hiábavalóságát, értéktelenségét és múlandóságát jelöli. A középkorban a vanitas gondolatkör egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A legfontosabb Vanitas-szimbólum a koponya (vagy halálfej). Másrészt az idő folyamatosságát jelző elemek (például homokóra, pókháló, épületrom) és a múlandósággal szembesítő motívumok (például tükör, hervadó virágok, szappanbuborék) utalnak a Vanitasra a különböző korok képi ábrázolásain.
Vanitas Baksai több festményének (Vanitas 2002) és grafikájának (Vanitas 1994, 1996, 2003) is témája, az egyik leggyakoribb és legfontosabb Vanitas-szimbólummal, a már említett koponyával jeleníti meg. Vanitast a legvégsőkig lecsupaszított emberi maradvánnyal kapcsolja össze, így utalva az idő-metaforára.

ASSZOCIATÍV KONTEMPLÁCIÓ

Baksai József gyakran dolgozza fel sorozataiban az antik, főként a görög mitológia történeteit. Ebben a témaválasztásban ismét benne rejlik az archaizálás, de természetesen az ókori legendák, illetve azok szereplőinek megjelenítése túlmutat az archaizáló szándékon. Baksai – és itt ismét asszociációs módszerére kell utalni – többször a történetek mellékszereplőit jeleníti meg festményein, grafikáin. Általuk utalva a mitológiai eseményekre, illetve azok jelentéktelennek, első megközelítésben kevésbé fontosnak ható mozzanataira. Ezzel is arra hívja fel a figyelmet, hogy a lényeg a részletekben rejlik. Másrészt olyan tematikai elemeket, szereplőket, szimbólumokat jelenít meg, amelyek az antik mitológiai értelmezésen kívül sokszor szakrális tartalmakat is hordoznak.
Baksai József minden művéhez az elsődleges jelentésrétegen túl, járul egy másik, látszólag az elsővel ellentétes értelmezés is. Baksai komplementer fogalmakat felidéző asszociációs módszerével irányítja a befogadói folyamatot. Ez a kettősség, a látszólag egymásnak ellentmondó, de egymás létét feltételező mozzanatok jellemzik egész művészetét, és hatják át 2005-ös Vita activa című sorozatát is. Már a sorozat címe, Vita activa ('tevékeny élet') is tulajdonképpen a fogalom párját a „vita contemplativa" ('szemlélődő élet') kifejezést idézi fel. Baksai József képeinek befogadása képzettársításos módszert feltételez, amelynek lényege a hiány, a meg nem lévő megidézése annak kiegészítő párja által. A fogalom kontraszt-párjának asszociációját igyekszik felkelteni, és ezzel indukálja a valódi tartalmi elemek befogadását. Jelen esetben a vita activa és a vita contemplativa mellett, a fény és a sötétség, a kint és a bent, a lent és a fent, a tűz és a víz, a levegő és a föld, a lélek és a test jelentik ezeket a közös tőről fakadó, egymás pandanjainak, ellentéteinek tűnő, de egymás nélkül nem értelmezhető, létezni képtelen, szervesen összefüggő relációkat.

Baksai József szinte egész életműve alapvetően az élet és halál dualitásáról szól, de vannak képei, sorozatai, amelyek konkrétan ezt a kérdéskört dolgozzák fel. A Tot (1991) című képen közeli kivágatban egy földön fekvő, halott férfi feje látható. A barnás színekkel megfestett kompozíció tárgyszerűen jeleníti meg a halál tényét.
A Mors et vita (2000) című diptichonon a születés és az elmúlás pillanatával kapcsolja össze az élet és halál kérdéskörét. A nagyméretű, fekete vásznakon egy-egy aprócska gyermekalak jelenik meg. Az emberi lét korszakainak ábrázolásában a gyermekek megjelenítése egyértelműen az élet kezdetét, illetve korai szakaszát jelenti. A gyermek a folytonosságot, a jövőt, és egyben magát az életet (vita) szimbolizálja. Baksai képén a fekete szín, mint a gyász jelképe idézi fel a halált (mors). A születés pillanatára emlékeztető motívum, és a kisgyermekek fekete színnel való összekapcsolása, valamint az elföldelés-temetés felidézése révén utal arra a dualitásra, miszerint a kezdet magában rejti a befejezést, illetve, hogy minden vég egyben valaminek a kezdetét jelenti. Ugyanebben az évben festett Stigmák (2000) című képén, a Krisztus sebeit szimbolizáló öt vörös rózsa szintén fekete alapon jelenik meg.

2008-as Block 11 című sorozata szervesen illeszkedik alkotói folyamatába, azon belül a most tárgyalt élet és halál dualitásának kérdéskörét feldolgozó művei sorába. De nem csak a tematika kapcsolja közvetlenül a korábbi festményekhez ezeket a képeket, hanem az alkalmazott munkamódszer is azonos, azaz az alkotó vaskos festékcsomókból hozza létre rusztikus képfelületeit. Ezeket a tisztán festékből képzett relieffestményeket legtöbbször puszta kézzel, ecset vagy más közvetítő eszköz használata nélkül formázza. Ez a technikai megoldás eredményezi az alkotásaiban rejlő, már említett műfaji kettősséget is. Bár a térbeli kiemelkedések ellenére is munkái alapvetően és egyértelműen a festészet körébe tartoznak.
Ez a sorozat 2008-as első bemutatásakor az emlékezés helyévé tette a Vajda Stúdió pincéjét. Hiszen emlékeztet. Az időbeli távlatokra. A (tragikus) történelmi múltra. A pillanatnyi jelenre. A személyes jövőnkre. Memento mori! Emlékeztet a halálra.
2013-ban készült sorozatának címe: Ihung-bzed, azaz kolduló edények. Ez azonban nem csak a koldulás, a kéregetés eszköze, hanem a meditáló szerzetesek egyik kelléke is. Így az összes kép egyetlen dologról szól, a belső megtisztulás folyamatáról, a meditációról.
Baksai képein a vérrel megtöltött meditációs tárgy a test szimbóluma, amely szellemi és lelki súlyától megszabadulva még kiszolgáltatottabban lebeg, úszik, billeg, borul. A sorozat képei többnyire párokba rendeződnek. A két végletes megjelenési a forma, a miniatűr transzparens képecskék (akvarellek, finom ceruzarajzok, önkollázsok) és a nagyméretű pasztózus festékhalmokból felépülő olajfestmények mindig is párhuzamosan jelen voltak Baksai József művészetében. Itt ugyanazt a témát, gondolatot, versidézetet dolgozta fel kisebb és nagyobb változatban, és ezeket egy közös kiállítótérben megjelenítve különböző relációikat, hasonlóságaikat és eltéréseiket tárta fel. Az edény a műveken más-más jelképes elemekkel is összekapcsolódik, ily módon árnyalt jelentésrétegeikkel szintén felerősítik egymás szimbolikáját. Így a holddal, ami az örök változás és körforgás egyik szimbóluma, vagy az Örök című képen a kígyóval, ami a gyógyítás és a halál (méreg), illetve az örökkévaló és a megújulás jelképe. Baksai 1993-ban Grál címmel festett egy képciklust (Grál I-IV.1993), de annak darabjain nem kelyhek, hanem nyitott tenyerű kéz párok láthatók. Úgy vélem, hogy részben az ezekről a képekről „hiányzó" kelyhek jelennek meg az Ihung-bzed képeken. A sorozat kompozícióin szereplő, olykor metafizikus közegben lebegő, vagy fodrozódó vízben úszó (Csésze I. – Cruor), illetve megbillenő (Alkony) vagy felboruló (Est – Ocassus) vérrel teli edények elsődlegesen idézik fel a grál asszociációját, annak minden átvitt értelmű jelentéstartalmával együtt.

TRANSZPARENS RÉTEGEK

Baksai József új rendszert teremtő, kisméretű akvarell-ceruza-kollázs sorozata 2009-ben kezdődött, az első több mint száz képpel. Ezeknek az azóta folyamatosan készülő apró, tenyérnyi képeinek technikája alapvetően akvarell, de ezt olykor kiegészítik ceruzával rajzolt, vagy ragasztott, applikált részletek. Akadnak köztük önkollázsok, betűkkel, tépéssel, pauszpapírral kombinált vízfestmények. Mint már említettem, akárcsak olajképeit, ezeket a miniatűröket is a rétegzettség jellemzi. A technikai és méretbeli eltérések mellett ez az egyik állandó eleme művészetének. A másik a tematikai következetesség, hiszen akárcsak olajfestményeinek, illetve ceruzarajzainak egy részén, ezeken az apró képeken is alapvetően ugyanazokat a témákat járja körül, dolgozza fel újra, a korábbi műegyütteseinél alkalmazotthoz képest kissé eltérő technikával. A folyamatosan készülő sorozat képeinek visszatérő szimbólumai gazdag jelentéstartományt ölelnek fel. A koponya például a Trepanatio (koponyalékelés) profán szertartásától a Koponyák hegye szakrális helyéig különböző kontextusokban jelenik meg. Az edény a napkeltét beváró Hajnalcsillagtól a Vacuumon keresztül, az isteni tisztaságon át a halálig (alkonyig) több értelmezésben is feltűnik, a kígyó pedig egyszerre a Változhatatlan és a Mutatio (változás) jelképe. Ezeken kívül más motívumok: a rózsa, a hal, a forrás, az angyal, illetve a vörös szín itt is több képen szereplő, gazdag asszociációs lehetőséget kínáló szimbólumok, akárcsak olajfestményein. Ahogy azt Baksaitól, e művek alkotójától s egyben állandó tényezőjétől megszokhattuk. Ezen képeinek is visszatérő elemei még a szárnyas lények, angyalok, az isteni küldöttek, akik összeköttetést jelentenek az égi világgal. Isten jelenlétére utaló motívumok a ház (Hajó) vagy sátor (Kinyilatkoztatás), illetve a láda. A láda mint lezárható forma védelmet nyújt, s a hajó és a keresztény egyház, valamint az ótestamentumi frigyláda (Láda) ikonográfiai megjelenítésével egyaránt összefüggésbe hozható. A láda egyes képeken (Feltámadás) koporsó, szarkofág értelemben van jelen, elrejtő, befogadó formája a halál és a titok metaforájává is válik Baksai kisméretű alkotásain (Tanúság). Másik, korábbi munkákon is gyakran ábrázolt téma a víz. A víz mint a négy őselem egyike, megjelenik forrásként (Aganippé), páraképződményként (Hajnal), Eső formájában, illetve a halak éltető közegeként egyaránt. Ábrázoláshoz többször a pausz áttetsző opálos felületét használja. A hal Baksai több képén is Krisztus jelképeként van jelen. Több képen is visszatérő motívum a kő, amely egyrészt szintén utal a keresztény egyházra Szent Péter alakjával (Bárka), másrészt mint Alapkő, szent Kő (saxum sacrum) építmények (Kémény, Torony) alkotóelemeként vagy Isten szeme ábrázolásként jelenik meg. Baksai József művészetének egyik alapvető tárgya a lét és a nemlét, a keletkezés és elmúlás kérdésköre. Akvarell-kollázsain a Teremtés, a Creatio, illetve a magot vető Remény a születéshez sorolhatók. Szintén ide is kapcsolható az egyik leggyakrabban használt szereplő, a bika megjelenítése (Mennydörgés), amely az egyiptomi művészet nyomán a termékenység szimbóluma, akárcsak az Eső ábrázolása. A bika több képen önállóan is látható, sokféle jelentésben és alakban, a zodiákusban földjegytől, a termékenység szimbólumon át, Zeusz bika alakjában való megjelenésén keresztül, a krétai bikakultuszig és a Minótaurosz legendáig. Az élet és halál közötti átmenet a Kapu, amely egyszerre elválasztja és összeköti az élő és a holt világot. Baksai képeinek gyakori szereplője Anubisz ókori egyiptomi istenség, Ozirisz fia, aki nagy szerepet játszott a halottkultuszban. Az élet és halál állandó körforgására utalnak a Feltámadás, Visszatérés, illetve az utolsó ítéletre és az örök életre a Nyolc és az Ítélet című munkák.
A tematikák mellett a képek kopottas felülete szintén megidézi a Baksai számára oly fontos időt, az Ősök napjainak „földön átsuhanó árnyait". A kis akvarellek pergamenre festett miniatúrákra, illetve kis devóciós képekre emlékeztetnek. Ugyanakkor aprócska ablakok, amelyek a végtelenbe nyílnak.
A sorozat kis képei folyamatosan készülnek, akár a naplójegyzetek, ezzel is az időt idézve. Úgy követik egymást, ahogy a napok, hetek, hónapok, évek. Mintha kalendáriumlapok vagy az idő falába vájt ablakrések lennének. A sorozat évente bővül, folyamatosan készülő darabjai a múló idő folytonosságára, a visszatérő elemek a körforgásra utalnak. A múlhatatlanul múló időben pillanatnyi létünket szimbolizálják a transzparens jelek Baksai akvarelljein, maradandó nyomot hagyva a sérülékeny papíron.
Baksai József felismerte, hogy az idő nem statikus, mindöröktől létező és örökké tartó végtelen folyamat, még ha emberi létünk csak egy röpke pillanat is az idő történetében. A tér-idő-esemény horizonton a művészet is egy koordinátaként jelenik meg, és ezzel új rendszer születik. Épp ezért nem versengeni próbál az idővel. S bár mint minden művésznek, neki is szándéka korokat átívelően nyomot hagyni, maradandót alkotni, de inkább cinkosává, szövetségesévé, alkotótársává igyekszik tenni az időt. Művészete munkamódszer és aktualitás tekintetében is időszerű. Megidézi a múlt földtörténeti, történelmi, kulturális és művészeti emlékeit, örökségét, elsősorban az idő folyamatos és végzetes munkamódszere által. Mindebben útitársa és alkotótársa is az idő. Valódi kortárs ő, nem csak velünk, de koroktól és helyektől függetlenül bárkivel és bármivel, hiszen az idő az ő esetében (többé) nem elválaszt, hanem összeköt.
Baksai képei igyekeznek megragadni pillanatnyi létünk múlandóságának örök értékeit az idő végtelen folyamában. Egyben mementókként figyelmeztetnek a pillanatnyi és múlandó állapottal szemben az öröknek hitt, azaz időtálló értékek jelentőségére.

[2019.]

Műtárgyjegyzék (válogatott)

Abszürtosz 1988 115x90 cm olaj vászon
Hekaté 1991 120x100 cm olaj vászon
Simon mágus bukása 1998  100x65cm olaj vászon
Vanitas 2002 87x97 cm olaj vászon
Gyermekjátékok 2002 200x100cm olaj vászon
Geon 2013 150x120 cm olaj vászon
Alapkő 2015 150x120 cm olaj vaszon
Újjászületés 2016 vászon, olaj 160x120cm 

Kiállítások
Egyéni kiállítások

1982 Műszaki Egyetem E Klub, Budapest
1983 Műszaki Egyetem E Klub, Budapest
1987 Galéria 11, Budapest (Szabó Károllyal)
1988 Lágymányosi Közösségi Ház, Budapest                                                                                   
1991 Stúdió Galéria, Budapest
1992 Fészek Művészklub, Budapest
1992 Argo Galéria, Túrkeve
1992 Ifjúsági Ház, Szeged
1993 Liget Galéria, Budapest (Grál)                               
1994 Galerie Kirche, Kirchzarten (Kopasz Tamással, Szurcsik Józseffel)
1994 Duna Galéria, Budapest
1994 Óbudai Pince Galéria, Budapest
1995 Carmina Galéria, Budapest
1996 Fiatal Művészek Klubja, Budapest (Jel)
1997 Vigadó Galéria, Budapest (Tor)
1998 Eve Art Galéria, Budapest (Relikviák)
1999 Gorka Múzeum, Verőce                                                                                                                                                          
2000 Studio 1900 Galéria, Budapest (Mors et Vita)
2001 Galéria 21, Budapest       
2002 Dorottya Galéria, Budapest (Gyermekjátékok)
2002 Galerie SPHN, Berlin
2003 ART.ÉRIA Galéria, Szentendre (Vanitas)
2004 Budapest Galéria, Budapest (Gyermekjátékok)
2004 Városház Galéria, Makó (Gyermekjátékok II.)
2005 Hincz Gyula Kiállitóhely, Vác (Vita Activa II.)
2006 Gaál Imre Galéria, Budapest
2007 Godot Galéria, Budapest (Vanitas)
2007 Studio D' Arte, Pisa
2007 Fészek Művészklub, Budapest
2008 Vajda Lajos Studió, Szentendre (Block 11.)
2009 Studio 1900 Galéria, Budapest (Etűdök, 101 akvarell)
2010 Art Ért Galéria, Sárospatak
2011 Studio 1900 Galéria, Budapest (3x101 akvarell)
2012 Cirkogejzír, Budapest (Versszínház)
2013 Radnóti Miklós Művelődési Központ, Budapest
2014 Skanzen Galéria Szentendre (Limen)
2014 Aba-Novák Agóra Kulturális Központ Galériája, Szolnok (Limen)
2015 Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
2015 Vaszary Képtár Kaposvár (A csönd ideje)
2016 Via Degli Uffizi, Pisa (Verticale)
2016 Érdi Galéria, Érd
2016 Aba-Novák Galéria, Leányfalu
2016 Könyvtár Galéria, Zebegény / Talán /
2016 Eszterházy Károly Egyetem, Sárospatak
2017 AteliersProArts, Budapest / Baksai 60 /
2017 ArtBázis, Budapest / Baksai 60 /
2017 Festőterem, Sopron / Baksai 60 /
2017 Art Market Budapest / Hungart /
2018 Műcsarnok, Budapest / 9 műteremből /
2018 Rondella Galéria, Esztergom

Csoportos kiállítások

1990 Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest (Baudelaire)
1990 Musée 2000, Luxemburg
1990 Ystad, Marsvinsholm (Sweden )
1991 Magyar Kulturális Centrum, Moszkva (Russia)
1991 Kollegium Hungaricum, Wien (Austria)
1991 Hannelore Greve Galeria, Hamburg (Germany)
1991 Art Hamburg Internationala Kunst Messe (Germany)
1992 Néprajzi Múzeum, Budapest (Együttlét )
1992 Kunst Messe, Baden-Baden (Germany)
1992 Lineart, International, Art Fair, Gent (Belgium)
1993 Európa Ház, Klagenfurt (Austria)
1993 Genéve Pal Expo, Genf (Switzerland )
1993 Képtár, Paks
1993 Imatra,Nurmesz,Kuopio (Finland)
1993 Képtár, Kecskemét (Ecce Homo)
1994 Budapest Galéria, Budapest (7 Portugál-7 Magyar)
1994 France Art Jonction 94. Palais des Festivals, Cannes (France)
1994 Cagnes-Sur-Mer,Chateau Musée (France)
1994 Magyar Kultúra Háza,Prague (Tunel) (Bohemia)
1994 Sociedade National de Belas Artes,Lisboa (Portugal)
1994 Miskolc Galéria, Miskolc (Talányok)
1995 Magyar Akadémia, Róma (Italy)
1996 ST'ART, Strasbourg (France)
1997 Műcsarnok, Budapest(Magyar Szalon) 
1997 Műcsarnok, Budapest (Olaj-Vászon)
1997 Art Jonction, Nice (France)
1998 ST'ART, Strasbourg (France)
1998 Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján (IX. Országos Rajzbiennálé)
1998 Art International, New York (USA)
1999 ST'ART, Strasbourg (France)
1999 Studio Galéria, Wien, KIPE13(Austria)
1999 Mestna Galerija, Ljubljana (Olaj-Vászo )
2000 Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján (Rajz Biennálé)
2001 Espace Commines, Paris-Re-conciliations (France)
2001 Ville De Bobigni, Paris-Re-Conciliations (France)
2001 Salon De Provance (France)     
2002 Frauenbad, Baden-Looking over the border (Austria )
2003 MEO, Budapest (Art Fair)
2004 Collegium Hungaricum, Bécs-ÉS (Austria)
2004 Idegen Művészetek Háza, Szófija (Bulgaria)
2004 Nógrádi Történeti Múzeum Salgótarján (XII. Rajzbiennálé )
2005 Írók háza, Moszkva-ÉS (Russia)
2005 Szent Anna Várkápolna, Kékkő (Expanzió XVII.)
2005 Olasz Kúltúrintézet, Budapest (Divina Commedia)
2006 Studio Galerie,Wien-KIPE 13. (Austria)
2006 Magyar Akadémia, Róma-Divina Commedia-(Italy)
2006 Vittoria Colonna Múzeum,Pescara-Divina Commedia-(Italy)
2006 Műcsarnok, Budapest (AZ ÚT)
2007 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (AKALI)
2007 Magyar kulturális Intézet, Stuttgart (ÉS)
2008 Bolzano Art Fair, Bolzano
2009 Mátyás Király Múzeum, Visegrád (Expanzió)
2010 Olof Palme Ház, Budapest (Fekete képek)
2010 Kossuth Filmszínház, Mohács (Meander Csoport)
2011 Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely (Fekete képek)
2012 Vermes villa, Dunaszerdahely (Fazonigazítás)
2012 Kultúrpalota, Marosvásárhely (Szentendre a palotában)
2013 Hegyvidéki Galéria, Budapest (Hatalmas titok: a Halál)
2014 MűvészetMalom, Szentendre (Labirintus)
2014 Reök, Szeged (Matéria)
2014 Magyar Galéria, Dunaszerdahely (Duna)
2015 Fuga Budapesti Építészeti Központ (Magyar Festők Társasága)
2015 Szolnoki Galéria (Reflex)
2016 Temesvári Szépművészeti Múzeum, Temesvár
2016 Galeria Pryzmat, Krakkó
2016 Karintiai Tartományi Hivatal, Klagenfurt (VI. Ars Pannonica )
2016 Münchner Künstlerhaus, München (Futur II. )
2016 Dornyai Béla Múzeum, Salgótarján (III. Országos Rajzbiennálé )
2016 Műcsarnok, Budapest (Kertek és műhelyek )
2016 Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely (Utak)
2016 Esernyős Galéria, Budapest / Személyes utak egy antik világba /
2017 MANK Galéria, Szentendre ( R.A.J.Z. )
2017 Városi Hangverseny és Kiállítóterem, Zalaegerszeg /Matéria Társaság
2017 Barcsay Múzeum, Szentendre / A laptop mint műtárgy /
2017 MANK Galéria, Szentendre / Új műterembérlők /
2017 Ferenczy Múzeum, Szentendre / Előre és vissza /
2017 Szentendrei szabadtéri tárlat, szentendre / Futó művek /
2017 Rondella Galéria, Esztergom / Bükkszéki Művésztelep /
2017 Laffert Kúria, Dunaharaszti / Egyedül a hit /
2017 Csikász Galéria, Veszprém / Konstellációk, Matéria /
2017 Aba Novák Agóra Galéria, Szolnok / Limes /
2017 Vigadó Galéria, Budapest / Mini Képek- Kép Párok /
2017 Centro Servizi S.Spirito, Gubbio/ Italia/  La Porta /
2017 Zichy Major, Budaörs / Ritus /
2017 Sigil Galéria, Nagymaros / Főhajó /
2017 Református Templom, Szentendre
2018 MANK Galéria, Szentendre / Ker e tben /

Művek közgyűjteményekben

Musée 2000, Luxemburg
Új Vizuális Kultúra Alapítvány, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Paksi Képtár, Paks
A Magyar Grafikáért Alapítvány, Budapest
Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján
Gaál Imre Múzeum, Budapest
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Tragor Ignác Múzeum, Vác
Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Kugler Gyűjtemény
Hoffmann Gyűjtemény

Bibliográfia

Bibliográfia

Tovább...

Válogatott bibliográfia

  • MMA könyvtári állomány
  • Recepció

Recepció

Katrin Zschirnt: Baksai - Nord magazin, 1991 január
Bakács Tibor: Baksai -Magyar Narancs, 1991. 20. Sz.
Csorba Éva-Markója Csilla: Az "új szenzibilités"után.-Új Művészet,1992.1.sz.
Markója Csilla: Averroes nyománban.-Élet és Irodalom,1992.17.sz.
Abody Rita -Nagy Attila Kristóf: A jóságos pokol.-Nappali Ház,1992.2.sz.
Szegő György: Belső égbolt..Új Művészet, 1992.8.sz.
Nagy Zsuzsa: Baksai.-Lege Artis Medicine, 1992. November
Merhán Orsolya: Grál.-Új Művészet,1993. 7. sz.
Merhán Orsolya: Függönyt.-Balkon, 1994. Május
Kollár József: Hiszi a PC.-Enigma, 1995.3. sz.
Kollár József: Tetten ért halak. -Balkon, 1996. Január-Február
Palotai János: Lakoma a Vigadóban. Balkon,1997. Július-Szeptember
Petrányi Zsolt: "Kispróféták".-Balkon, 1997. Október
Samu Attila Kúltúrhajléktalan: Kispróféták-képek  Szellem Kép 1997.  4. sz.
Markója Csilla: Baksai, 1998, ÚVKA Projekt, Studio 1900 Galéria, katalógus.
Lóska Lajos:  Ősképek  Új Művészet 1998 8 sz.
Gaál József:  Rejtőzködő kitárulkozás  Élet és Irodalom  2000.  21. sz.
Hajdu István: Larva Ikonok Magyar Narancs 2002 4.sz.
R.GY.ZS. Festmények domború alakokkal,Népszabadság, 2002 Február 6
Rieder Gábor: Baksai József és a Megtestesülés,Pesti Műsor 2002 Február 7-13                              
Palotai János: Baksai József mitopoéta új képei , Balkon 2002 1-2 sz.
Bencsik Barnabás: Tárlatvezető/Aktuálpolitika helyett/ Műértő 2002 Júl.-Aug.   
Valaczkay Gabriella: Brutális gyermekjátékok Népszabadság 2002 09 27
Szombathy Bálint: Engedmény vagy kockázatvállalás.Új Művészet 2002.10.sz.
Kozák Csaba: Alátét-Coaster 2002 Budapest
Palotai János: Etűdök,2003, Nyomdacoop Kft., Studio 1900 Galéria, katalógus
Szeifert Judit: Jövőnk záloga 2003 Élet és Irodalom XLVII-évf.19.szám
B.E.: Öngyilkosság előtt  2003 Népszabadság-Budapest Május 24.
Szeifert Judit: Contemplatio Activa-2005 Új Művészet XVI. Évf. 8 szám
Szeifert Judit: Apokalipszis,most?  2006 Élet és Irodalom  L.Évf. 10.szám
Nagy T Katalin: Alaktalanságból teremtődés,2006 Élet és Irodalom L.Évf.37 szám
Szeifert Judit: Vanitatum vanitas, 2007 Élet és Irodalom LI.Évf.20.szám
Lóska Lajos: Képjelképek, 2007 Új művészet XVIII.Évf.7.szám
Szeifert Judit: Baksai, 2007, Globe Print Kft. Budapest
Lóska Lajos: Mitológia feketében, 2008  Új Művészet XIX.Évf.3.szám
Szeifert Judit: Memento mori, 2008 Élet és Irodalom LII.Évf.29.szám
Szeifert Judit: Végtelenbe nyíló ablakok, 2009 Élet és Irodalom LIII.Évf.12.szám
Gyarmati Gábor: Beszélgetés B.J. Festőművésszel, 2009 Evangélikus Élet 74/20sz.
Szeifert Judit: Időtlen időkig, 2010 Új művészet XXI.Évf.5.szám
Palotai János: Mini táblaképek, Balkon, 2011 június
Szeifert Judit: Örökkön -örökké, 2011 Élet és Irodalom LV.Évf.31.szám
Szeifert Judit: Csöndbe zárt idő, 2013, Új Művészet, XXIV. Évf,6.szám
Szeifert Judit: Baksai, Kugler Könyvek, T-art Alapítvány, Budapest
Géger Melinda: A csönd ideje, 2015,Együd Árpád Kulturális Központ, katalógus.
Sturcz János: A csönd ideje, 2015, Új Művészet, október.
Rappai Zsuzsa: MMA díjtól a tibeti kolduló edényig, Szentendre és vidéke 2015 december
Szeifert Judit: Örök laptár, Baksai József kis képei, 2016 Élet és Irodalom LX. Évf.29.szám
Szeifert Judit: Baksai József Hungart könyvek /Hungart Egyesület 2017 /
Kondor Szilágyi Mária: A gyakorlás spiritualitása Baksai József festészetében 9 műteremből Műcsarnok Nonprofit Kft. 2018


Kapcsolódó tartalmak

  • hírek
  • események
  • videók
További események >
További hírek >
További videók >
  • © Magyar Művészeti Akadémia, 2017

  • facebook
  • Hírlevél
  • Szakértők
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Kapcsolat