Életrajz
Sass Sylvia zenész családban született, édesanyja Várady Sarolta operaénekes, zenepedagógus, édesapja Sass József a budapesti József Attila Gimnázium zenetanára volt. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Révhegyi Ferencné és Varga Pál növendékeként. A Magyar Állami Operaházban 1971-ben főiskolásként debütált Frasquita szerepében Georges Bizet Carmen című operájában. 1972-ben (Tokody Ilonával megosztva) megnyerte a Magyar Televízió Kodály Zoltán-énekversenyét; a diploma megszerzése után az Operaház szerződtette. 1973-ban a szófiai nemzetközi operaverseny nagydíjasa lett; 1974-ben a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Énekverseny megosztott ezüstérmével a női kategória legjobbjának számított, mivel az első díjat nem osztották ki. Az 1974/75-ös évadban fellépett a salzburgi Mozart-fesztiválon. 1976-ban a londoni Covent Gardenben Giselda (Giuseppe Verdi A lombardok) szerepében nagy sikerrel debütált José Carreras partnereként. Az Aix-en-Provence-i Fesztiválon Violetta (Giuseppe Verdi Traviata) megformálásáért Maria Callas örökösének kiáltották ki a kritikusok. Azon kevesek közé tartozott, akit Leonard Bernstein közvetítésével fogadott Callas. Különleges hangjának, szuggesztív megjelenésének és drámai képességeinek köszönhetően a világ legrangosabb operaházaiban énekelhetett. 1977-ben a New York-i Metropolitan Opera közönsége Giacomo Puccini operájának címszerepében, a Toscában láthatta, amelyet közel száz alkalommal énekelt pályája során. 1978-ban pedig ugyancsak egy Puccini-hősnővel a Manon Lescaut-val mutatkozott be a milánói Teatro alla Scala színpadán Plácido Domingo partnereként. 1979-ben megvált operaházi tagságától, de vendégművészként később is rendszeresen fellépett Budapesten. Pályájának további emlékezetes állomásai: Bécs, Salzburg, München, Köln, Frankfurt, Mannheim, Berlin, Hamburg, Párizs, Metz, Montpellier, Moszkva, Belgrad, Szófia, Glasgow, Torino, Róma, Bologna,Velence, Palermo, Prága, Boston, Denver, Tulsa, Los Angeles, Pittsburgh, New Orleans, Miami, Tokió, Caracas, Santiago de Chile, Rio de Janeiro, Puerto Rico. A kezdeti lírai szerepkört felváltották a drámai koloratúra alakítások, mint például Lady Macbeth (Giuseppe Verdi: Macbeth), amely a Tosca mellett egyik legnépszerűbb szerepe lett. 1996 és 2000 között dalirodalmat oktatott a Zeneakadémián.
Huszonnégy év aktív operaszínpadi karrier után a koncertpódiumok gyakori vendége a mai napig. 1975 óta foglalkozik festészettel; festményeiből és grafikáiból több mint ötven kiállítást rendeztek, Magyarországon, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Indiában. Koncertfellépései mellett mesterkurzusokat tart, amelynek helyszínei többek között: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Musashino akadémia (Tokió), Rubin akadémia (Jeruzsálem), Santiago de Chile Zeneakadémia, Kodály Institute of Britain (London), Párizsi Magyar Intézet, Festival Les Art'Scènes (Nantes), Római Magyar Akadémia
Számos nemzetközi énekverseny zsűrijébe kapott meghívást: a moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Énekverseny (1994), Dr. Luis Sigall énekverseny – Viña del Mar, Chile – zsűri elnök (2003), São Paulo-i Maria Callas Énekverseny – zsűri elnök (2005), szentpétervári Jelena Obracova Énekverseny (2007), Marseille-i Nemzetközi Énekverseny (2009).
Több mint harminc lemeze jelent meg, amelyek között teljes operafelvételek és szólóalbumok egyaránt megtalálhatók, mint például Giuseppe Verdi: Stiffelio (partnere: Jose Carreras), Wolfgang Amadeus Mozart: Don Giovanni (karmester: Solti György), Luigi Cherubini: Medea, Giuseppe Verdi: Macbeth (partnere: Piero Cappuccilli), Giuseppe Verdi: Attila, Giuseppe Verdi: Ernani (karmester: Lamberto Gardelli), Erkel Ferenc: Hunyadi László (karmester: Kovács János), Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára (karmester: Solti György), Ottorino Respighi: Belfagor (karmester: Lamberto Gardelli) vagy Richard Wagner, Richard Strauss, Franz Schubert és Liszt Ferenc dalait tartalmazó hanghordozók.
Saját kötetei:
A belső hang, Kairosz Kiadó, 2006. (elhangzott a Rádiószínház műsorában, Kossuth Rádió, 2014.)
Az álmok éneke, Partvonal Kiadó, 2009. (Infinie Mélodie címmel franciául is megjelent)
Az angyalok bűvöletében, Ursus Libris Kiadó, 2011. (Diedi il canto agli astri, címmel olaszul is megjelent)
Az életrajzot összeállította: Péter Zsolt [2016]
_________________________________
Életrajzi adatok
Budapest, 1951. július 12
Tanulmányok
1965–1969: József Attila Gimnázium, Budapest
1970–1972: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
Oktatói tevékenység
1996–2000: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, tanár
Művészeti szervezeti tagság
2013–: Magyar Művészeti Akadémia, rendes tag
Munkásság
Munkásság
Sass Sylvia karrierjének üstökösszerű ívelése kitartó szívós munka eredménye. A Zeneakadémia ének tanszakát azonnal a harmadik évfolyamon kezdte, a negyedik és az ötödik évfolyamot pedig összevonva, egy év alatt végezte el. Húsz évesen már a Magyar Állami Operaház ösztöndíjas tagja lett.; Tovább...
Munkásság
Péter Zsolt: Violettától Carmenig – Huszonnégy év diadal
Sass Sylvia karrierjének üstökösszerű ívelése kitartó szívós munka eredménye. Szülei segítségével már korán elsajátította mindazt a tudást, amire egy énekesnőnek csak szüksége lehet ezen a pályán. A Zeneakadémia ének tanszakát azonnal a harmadik évfolyamon kezdte, a negyedik és az ötödik évfolyamot pedig összevonva, egy év alatt végezte el. Húsz évesen már a Magyar Állami Operaház ösztöndíjas tagja lett. Alig került néhány mellékszerep a repertoárjára, mint például Frasquita (Georges Bizet: Carmen), Freia (Richard Wagner: A Rajna kincse) Gutrune (Richard Wagner: Az istenek alkonya), Lány (Kodály Zoltán: Székelyfonó), amikor 1973 nyarán, a szófiai énekversenyen szinte berobbant a nemzetközi operaéletbe. Gyermekkorának első meghatározó operaélménye Giuseppe Verdi Traviata című operája volt. A sors különös játéka, hogy a szófiai verseny részeként éppen Violetta szerepét választotta a zsűri. Mindössze a negyedik felvonást énekelte korábban, és azt is csak magyarul. A felkészülésben nagy segítségére volt Varga Pál karmester, a Zeneakadémia idegen nyelvű szerepgyakorlat tanára, aki az olasz kiejtést, a stílust és a tradíciók ismeretét tanította. Violetta szólamát, minden színpadi próba nélkül énekelte, életében először, a szófiai opera színpadán. A mezőny legfiatalabb versenyzőjeként „magával ragadó melegséggel, érzéssel formálta meg Violetta bonyolult és tragikus alakját", s a közönséget hangjának igéző líraisága ragadta meg – írta róla még a zsűri döntése előtt a Naredna Mladezs.[1] Az esemény színvonaláról tanúskodott, hogy a verseny addigi tizenkét éves történetében csupán másodízben osztották ki a nagydíjat, épp a magyar énekesnőnek. „Sass Sylvia – nagy felfedezés" állt a bolgár napilap, az Otecsesztven Front beszámolójának címében, egy fényes karrier lehetőségét előrevetítve.[2] 1973 októberében a belgrádi operában folytatódott a Traviata-sikersorozat, a következő évadban ismét Szófiában vendégszerepelt, amelyet további moszkvai és müncheni fellépések követtek. Közben az Operaház vezetősége is kihasználta a lehetőséget, hogy rendelkezik egy énekesnővel, aki Violetta szerepének a „szivárványos lírától az izzó drámáig ívelő minden terhét bírja" és 1976. március 14-én műsorra tűzték a Traviata felújítását. Az olasz nyelvű betanulás nemcsak a szófiai operában, de az Erkel Színházban is szerencsét hozott. A zenemű felfrissítésében oroszlánrészt vállalt a művészi megoldásairól méltán neves Lamberto Gardelli karmester. Az est „hőse" azonban mégsem az olasz vendég dirigens, hanem a „homogén, kiegyenlített, szép színű, vivőerős és technikailag is jó képzett" szoprán, akinek Albert István a Film, Színház, Muzsikában méltatta alakítását. „A gyönyörűen formált melódiaívek, a kontrasztok: megindító szépségű pianók, elragadó drámai erővel felzengő forték, fűtöttsége, az egész szólam bensőséges zeneisége, fűtöttsége és muzikális biztonsága egyaránt Sass Sylvia kivételes tehetségének bizonyítékai."[3] A figura egyéniségének, tragédiájának hiteles megformálását pedig Pap Márta taglalta a Muzsika című zenei folyóiratban: „Violettájának már az I. felvonásban is csak felület, kapaszkodó, álarc a könnyűvérű kurtizán szerepe, amely alól felvillan az igazi, a II. felvonás nagy duettjében kibontakozó arca – a mélyen érző, mélyen erényes, önfeláldozó asszonyé."[4] Még a szófiai versenyen figyelt fel alakítására az Aix-en-Provance-i Fesztivál igazgatója, és egy merész elhatározással meghívta az akkor még ismeretlen énekesnőt, aki 1977 nyarán összesen hét estén énekelte a Traviata főszerepét a francia üdülővárosban. A francia sajtó kivétel nélkül felsőfokokban számol be „az új csillag" születéséről. A Figaro címlapon közli fényképét és többek között a következőket írja: „Az operaszínpad legritkább tüneménye, s ahhoz, hogy hozzá hasonló temperamentumra találjunk, vissza kell mennünk Callasig. Sass a dívák dívájától örökölte a színpadi mozgás hajlékonyságát, azt a képességét, hogy az egész színpadot betöltse és megragadja a nézők figyelmét. Annyira átéli a figurát, hogy ő maga válik azzá. Meglepő szépségű a hangszíne, énektechnikája csiszolt a hang teljes kitárulkozásától a legkifinomultabb, árnyalt pianissimókig."[5] Nem túl gyakori, amikor a kritikusok és a közönség egyformán extázisba esik, de a Francé Soir tudósítója szerint akkor pontosan ez történt. „A publikum Aix-ben olyan melegséggel tapsolt, amilyennel húsz év óta nem találkoztam. Mindenki úgy érezte, hogy kivételes esemény tanúja."[6] A Le Soir cikkében ugyancsak A Traviata diadalát ünnepli a kritikus: „Dicsfény övezi, vagyis az a privilégium, amely Isten ajándéka. Szépség, érzékenység, játékának biztonsága egészíti ki adottságait. Egy ilyen kivételes interpretáció valósággal alkotássá válik."[7] Legfrappánsabban pedig a Quotidien de Paris újságírója vonta le a „konklúziót": „Sass Sylvia igazi klasszis. Ő már a! Sass Sylvia."[8] Ilyen méltatások után csakis a világklasszikusok fellegvárainak számító operaházak következhettek, mint a Hamburgische Staatsoper, a párizsi Opéra-Comique vagy a londoni Covent Garden.
Violetta mindent elsöprő sikerét, hamarosan további Verdi-alakítások kísérték. Az 1973/74-es évad első nagy feladata az Erkel Színházban Desdemona szerepe az Otellóban. 1975-ben „különleges hangjával", amelyet „kiváló zenei és stílusérzékkel" ural ő a Glasgow-i skót opera új otthonának, a Theatre Royal nyitóelőadásának meglepetése. Harold Rosenthal kritikájából az is kiderült, hogy az elmúlt évek legjobb Desdemonája debütált Nagy Britanniában. „Felső hangjai időnként feszítettre sikeredtek ugyan, de fényes, lágy énekével valamint a Fűzfa-dal és az Ave Maria előadásával nem volt rám nagyobb hatással senki a fiatal Tebaldi óta, amikor az énekesnő a Scala társulatával először járt a Covent Gardenben huszonöt évvel ezelőtt. Miss Sass bizonyosan nagy karrier előtt áll."[9] És valóban, „Miss Sass" még ugyanabban az évadban, 1976 májusában a Covent Garden színpadán is bemutatkozhatott, mégpedig egy hazai produkcióval. Mikó András 1974 áprilisában állította színpadra A lombardokat az Erkel Színházban, amelyet két évvel később öt előadás erejéig meghívott a Covent Garden. Mind a hazai, mind a londoni szériának Gardelli vezényletével vitathatatlanul Sass Sylvia volt a sztárja. Az impozáns londoni szereposztásban – José Carreras (Oronte) és Nikola Gyuszelev (Pagano) mellett – színésznőként is tökéletesen helytállt Giselda szerepében, „erőssége azonban szólamainak tisztaságában és hangjának folyékony lágyságában rejlik" – jegyezte meg Charles Osborne kritikus.[10] Sikerét a The Times tudósításában William Mann taglalta: „Áriái puha és virtuóz futamaikkal éppúgy elragadnak, mint kifejezőerejükkel és vokális gazdagságukkal – olyan hang ez, amely megvesztegeti, és teljes odaadásra hangolja közönséget".[11] Lady Macbeth köztudottan az operairodalom egyik legnehezebb szerepe, amelyet a fiatal énekesnő Lamberto Gardelli kérésére tanult meg. A kettős debütálásra a torinói Teatro Regioban 1977. november 24-én került sor, mert nemcsak a szerep volt új, hanem a helyszín: Olaszország is. A La stampa kritikusa kiemelte „ kivételes a hang homogenitása, amely minden regiszterben egységesen szól, az est nagy felfedezése a magyar szoprán.[12] Legközelebb Berlinben, 1980-ban lépett fel újra Lady Macbethként, majd Puerto Rico-ban (1984), Santiagóban (1985), Torontóban (1986), Brüsszelben (1987), valamint Palermóban (1988). Az 1978/79-es évadban további két Verdi-szerep kötődik még a londoni Covent Gardenhez; Amelia (Az álarcosbál) és Erzsébet (Don Carlos). Az előbbiben José Carreras (Gustavus) partnereként, az utóbbiban pedig a „félelmetes" Fülöp királyt alakító Boris Christoff oldalán debütált. Az Erkel Színházban 1979 februárjában láthatta a közönség A trubadúrban, amelyben Leonóra szólamait nem annyira a széles ívű éneklés, mint inkább a „finom frazeálási aprómunka", a „leheletszerű pianók" jellemezték. Különösen „hangulatteremtő képességét" valamint a Misrererében és a Leonóra-Luna duettben „félelmetes szuggesztivitását" emelte ki Kertész Iván a Magyar Nemzet kritikusa. A Verdi-repertoárt egy igazi kuriózum zárta, mégpedig a szerző egy nagyon ritkán játszott operája A kalóz, amelyben Gulnarát, a rabnőt alakította a Nîmes-i Arénában, 1986-ban.
Pályája elején számos Mozart- és Wagner-hősnőt is megformált, például Solti György vezényletével kiváló hangfelvételek őrzik Donna Elvira áriáit a Don Giovanniból, sőt az egyik szerepálma, Richard Strauss Saloméja is megvalósulhatott a magyar színpadon, mégis az olasz dallamvilág maradt Sass Sylvia igazi felségterülete. A Verdi operákkal párhuzamosan a legnagyobb Puccini-szerepek is megtalálták. A szófiai győzelem után elsőként Bulgáriába kapott felkérést Mimi szerepére a Bohéméletben 1973 decemberében, amelyet alig néhány héttel követett a magyar bemutatkozás Medveczky Ádám vezényletével. „Sass Sylvia most is perfekt énekelni tudásával, értékes muzikalitásával, hangjának kiváltképp a drámai mozzanatokban megnyilatkozó súlyával-erejével ragad meg" – írta Albert István a Film, Színház, Muzsikában.[13] 1975 januárjában újabb Bohémélet és Traviata-vendégszereplésre érkezett Szófiába, amikor kiderült, hogy a korábban beharangozott Tosca-előadás címszereplője megbetegedett, és a produkciót meg kellett menteni. Sass Sylvia vállalkozott a feladatra, visszaidézte a Zeneakadémián megtanult magyar szöveget és kétnapi próbával, először életében elénekelte a címszerepet. Nem is sejtve, hogy ezzel a korai bravúros beugrással olyan sikersorozatot indít el, amely pályájának egyik emblematikus alakításává emelte a Toscát. A hazai bemutatkozásra jeles alkalom kínálkozott, mégpedig James King fellépése az Erkel Színház produkciójában, 1975. május 14-én. A hazai kritikák – köztük Albert István írásával –, elismerően állapították meg, hogy a jeles vendég teljesen egyenrangú partnerre talált a Toscát nagyszerűen éneklő Sass Sylviában. „A fiatal énekesnő fokról-fokra hódítja meg a nagy szopránszerepeket. Ám alighanem eddigi pályája legjobb, legegyenletesebb teljesítményét nyújtotta. Nemcsak plasztikus képet nyújtott az ábrázolt figura lelki átváltozásairól, hanem az ismert Tosca-portrét néhány epizódban találó új vonásokkal tovább is rajzolta. S mindezt fénybe vonta szépen kiegyenlített, egységes alapszínű, s a hangszínváltások átmeneteiben rendkívüli finomságot felmutató, a lírai és drámai mozzanatokban is szélesen kinyíló hang. Indokolt volt különösen kirobbanó nagy sikere a II. felvonás „crescendójának" izzóan drámai felépítésében. A tapsok egy imponálóan tudatos, nagyvonalú művészi erőfeszítés diadalát jutalmazták."[1] A New York-i Metropolitan Opera House színpadán már huszonhat évesen debütálhatott, partnere Cavaradossi szerepében Carreras volt. Mivel éppen egy másik opera nagy bemutatójára készült a színház, nem volt idő színpadi és zenekari próbára, de amint Sass Sylvia Hangok és képek című könyvében olvasható, minden lámpaláz ellenére 1977-ben igazi diadal született, a helyi hagyománynak megfelelően a fecnikre tépett jegyek konfetti-esőjével.[15] Valamennyi operaénekes álma, hogy a milánói Scala színpadán felléphessen. Jelen művész esetében ez az álom 1978 tavaszán teljesült a Manon Lescaut címszerepében. A Corriera della Sera kritikusa a következőképpen számolt be az előadásról: „Elsőrendű hangi adottságok, Sass Sylvia minden baj nélkül, sőt sok tapssal esett át, a La Scala debütálás tűzkeresztségén."[16] Ezen az estén partnereként Plácido Domingót láthatta a közönség Des Grieux lovag szerepében. Öt évvel később 1983 februárjában ugyancsak a Scalaban mutatkozott be Puccini Triptichonjának két művében is. Először A köpenyben Giorgettát énekelte, majd néhány nappal később egyetlen rend- és zongorapróbával már az Angelica nővér címszerepében ünnepelte a közönség, olyan partnerekkel mint: Piero Cappucilli (Michele) és Nicola Martinucci (Luigi). Fodor Géza kritikus szerint „azoknak az énekesnőknek, akik másfél felvonáson keresztül képesek teljes dimenzióban megteremteni Turandot monumentális figuráját, nehéz elhinni az összeomlást és a gyengédséget." Sass Sylvia, alkatából és hangi adottságaiból kifolyólag, nem ezt az utat, hanem a pszichologizáló megközelítést választotta a kegyetlen kínai hercegnő szerepében, 1983 karácsonyán az Erkel Színházbeli bemutatkozásán. „Sass a nagy megterhelés ellenére is a maga roppant magas művészi színvonalán dolgozza ki a vokális megformálást, és nagyon finoman érzékelteti azokat a pontokat, amelyeken – mintegy »elszólásokként« – már a második felvonásban Turandot gyengébb, sérülékenyebb, lírai énje mutatkozik meg. Emberábrázoló művészete mégis a III. felvonásban, ott is a Liú halála utáni részben virágzik ki igazán. Azt a folyamatot, ahogy a »szerep« összeomlása és az identitás visszanyerése vereségélményéből lassan önmagára találássá válik, most láttam először emberileg sokrétűen, hitelesen és meggyőzően ábrázolni. S itt a hang már nem rácáfol a szólamra, hanem tolmácsolja a szólam kifejezés-gazdagságát. Sass Sylvia Turandot-alakítása megint jól mutatja, hogy az éneklés mennyire csak egyik összetevője annak a hallatlanul komplex művészetnek, ami az operajátszás, s hogy a művészi intelligencia és energia a megformálás szuggesztivitásával párosulva milyen mértékben képes a hiánytalan érzéki evidencia nélkül is érzékletes igazsággá válni." [17] A budapesti Turandot előadás különlegessége, hogy a szereplők az eredeti, vagyis a hosszabb, Franco Alfano-féle finálét énekelték, amelyet egy évvel korábban Sass Sylvia partnerével, Franco Bonisollival adott elő a londoni Barbican Hall koncerttermében.
Rövid operaházi tagsága alatt a klasszikus repertoár mellett két kortárs magyar opera ősbemutatójában is lehetőséget kapott. 1974-ben Szokolay Sándor Sámson és Delila című operájában érzéki Delila-alakításával újból „meglepő művészi érettségről tett tanúbizonyságot". Kertész Iván Muzsika-kritikája kiemelte még „plasztikus dallamformálását" és „kidolgozott színészi játékát. [18] 1977. május 15-én mutatta be az Operaház Durkó Zsolt zenedrámáját, a Mózest. „Sass Sylvia ennek a stílusnak zenei-technikai igényeit is magától értetődő biztonsággal, valóban profi énekeshez méltóan elégíti ki" – állapította meg Tallián Tibor, majd hozzátette: Az anya zenében és figurában is kemény szólamát „elismerésre méltó szöveghűséggel és energiával énekelte". [19] A legemlékezetesebb szerepformálása azonban a magyar klasszikushoz, A kékszakállú herceg várához kötődik. Bartók Béla operájának hősnőjét, Juditot először a londoni Decca stúdióban énekelte 1978-ban Solti György vezényletével, ahol partnere Kováts Kolos volt. Ebből a hanganyagból készült a Magyar Televízió filmje 1980-ban, amelyet Szinetár Miklós rendezett. Koncertelőadásainak emlékezetes helyszínei: a Royal Festival Hall (1979), és a New York-i Carnegie Hall (1986). A színpadi alakításokra viszonylag későn kapott lehetőséget, a montpellier-i rádió fesztiválon, 1989-ben, valamint az Opéra-Théâtre de Metz Métropole színpadán, 1994-ben.
Művészetének talán egyik legnagyobb elismerése, hogy őt kérték fel egy addig szunnyadó mű, Gian Francesco Malipiero: Sogno di un tramonto d'autunno (Őszi álom) című operájának a világpremierjére. Az egyik legnagyobb kihívást a szövegkönyv hű tolmácsolása jelentette, hiszen a zeneszerző Gabriele D'Annunzio költeményét zenésítette meg. A bemutatót 1988-ban Mantovában tartották. Sass Sylvia Gradenigát, a dózse mindenre elszánt, özvegyét alakította. Ahogyan a La repubblica kritikusa megjegyezte: „Sass Sylvia rendelkezett mindazzal a kivételes mesterségbeli tudással, amely szükséges ahhoz, hogy a kegyetlen D'Annunzio-hősnőt megszemélyesítse", „úgy hangilag, mint intenzitásában, minden pillanatában magával ragadó volt".[20]
Jónéhány színházi és tévéfelvétel örökítette meg a „kis Callas" – ahogy Lamberti Gardelli nevezte – egy-egy állomását, amíg a kör bezárult és az egykori csempészlány, Frasquita büszke Carmenként tért vissza az Operaház színpadára 1995-ben, ahol a Habanera vastapsa már nem Bizet áriájának szólt, hanem egy nagyformátumú művész varázsának és az eltelt huszonnégy év diadalának.
[1] 2 Nagy Károly: A legfiatalabb nagydíjas, Esti Hírlap, 1973. június 21
3 Albert István: Olasz nyelvű előadás az Erkel Színházban – Traviata, Film, Színház, Muzsika, 1976. március 27., 4.
[4] Papp Márta: A Traviata felújítása Gardellivel, Muzsika, 1976. június, 27.
[5] 6 7 8 N. N.: A francia sajtó Sass Sylviáról – Felsőfokok, Film, Színház, Muzsika, 1976. szeptember 4.
9 N. N.: Harold Rosenthal: Scottish Opera's New Home, Opera, 1975. december, 12.
10 Charles Osborne: I Lombardi – Royal Opera, Covent Garden, Opera, 1976. július
11 Kovács János: A Lombardok – a londoni Covent Gardenben, Magyar Nemzet, 1976. június 26.
12 Massimo Mila: Il bellissimo Macbeth del Regio, La stampa, 1977. november 26.
[13] Albert István: A Bohémélet – fiatal szereplőkkel, Film, Színház, Muzsika, 1974. január 19., 11. o.
[14] Albert István: Nagysikerű Tosca-előadás az Erkel Színházban, Film, Színház, Muzsika, 1975. május 24.
[15] Mentler Krisztina: Sass Sylvia – Hangok és képek, Geopen Kiadó, 2004.
16 Duilio Courir, Il grido d'amore di Manon Lescaut, «Corriere della sera», 16 maggio 1978.
17 Fodor Géza: Turandot – Sass Sylvia, Muzsika, 1984. február.
[18] Kertész Iván: Sámson – Új magyar opera bemutatója, Muzsika, 1974. január
[19] Tallián Tibor: A Mózes előadóiról, Muzsika, 1977. augusztus, 7–9.
[20] Angelo Foletto: Un sogno fin de siècle. Cent'anni dopo D'Annunzio debutta, La repubblica, 1988. október 7.
Sass Sylvia színházi szerepei
Frasquita; Bizet, Georges–Mérimée, Prosper–Meilhac, Henri–Halévy, Ludovic: Carmen, Magyar Állami Operaház, 1971. november 28. R.: Mikó András
Freia; Wagner, Richard: A Rajna kincse, Magyar Állami Operaház, 1973. január 20. R.: Békés András
Rabszolga; Strauss, Richard–Wilde, Oscar–Lachmann, Hedwigh: Salome, Magyar Állami Operaház, 1972. október 10. R.: Nádasdy Kálmán
Gutrune; Wagner, Richard: Az istenek alkonya, Magyar Állami Operaház, 1972. október 24. R.: Békés András
Lány; Kodály Zoltán: Székely fonó, Magyar Állami Operaház, 1973. január 23. R.: Békés András
Clara; Gershwin, George–Heyward, DuBose–Heyward, Dorothy–Heyward: Porgy és Bess, Erkel Színház, 1973. január 25. R.: Mikó András
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Nacionalna Opera i Balet, Szófia, 1973. június 16. R.: Srbanov, Petr
Desdemona; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Boito, Arrigo: Otello, Erkel Színház, 1973. szeptember 30. R.: Mikó András
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Narodno Pozoriste, Belgrád, 1973. október 13. R.: Szablin, Mladen
Delila; Szokolay Sándor– Németh László: Sámson, Magyar Állami Operaház, 1973. október 28. R.: Mikó András
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Nacionalna Opera i Balet, Szófia, 1973. december 4. R.: Srbanov, Petr
Mimi; Puccini, Giacomo–Murger Henri–Giacosa, Giuseppe–Illica, Luigi: Bohémélet, Nacionalna Opera i Balet, Szófia, 1973 december 10, R.: Afejan, Bohosz Mimi; Puccini, Giacomo–Murger Henri–Giacosa, Giuseppe–Illica, Luigi: Bohémélet, Magyar Állami Operaház, 1974. január 6. R.: Nádasdy Kálmán
Giselda; Verdi, Giuseppe–Grossi, Tomaso–Solera, Temistocle: A lombardok az első keresztes hadjáratban, Erkel Színház, 1974. április 26. R.: Mikó András
Emma; Muszorgszkij, Mogyeszt Petrovics–Rimszkij–Korszakov, Nyikolaj Andrejevics–Sztaszov, Vlagyimir: Hovanscsina, Magyar Állami Operaház, 1974. április 23. R.: Békés András
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Nacionalna Opera i Balet, Szófia, 1974. május 30. R.: Srbanov, Petr
Donna Anna; Mozart, Wolfgang Amadeus–Da Ponte, Lorenzo: Don Giovanni, Magyar Állami Operaház, 1974. november 24. R.: Békés András
Virtus; Monteverdi, Claudio–Busenello, Giovanni Francesco: Poppea megkoronázása, Magyar Állami Operaház, 1974. december 12. R.: Mikó András
Mimi; Puccini, Giacomo–Murger Henri–Giacosa, Giuseppe–Illica, Luigi: Bohémélet, Nacionalna Opera i Balet, Szófia, 1975. január 7. R.: Afejan, Bohosz
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Nacionalna Opera i Balet, Szófia, 1975. január 8. R.:Nikolov, Nikolaj
Mimi; Puccini, Giacomo–Murger Henri–Giacosa, Giuseppe–Illica, Luigi: Bohémélet, Wiener Staatsoper, 1975. február 11. R.: Zeffirelli, Franco
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Bolsoj Teatr, Moszkva, 1975. április 10 R.: Pokrovszkij, Borisz Alekszandrovics
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Erkel Színház, 1975. május 14. R.: Békés András
Pénelopé; Monteverdi, Claudio–Homérosz Badoaro, Giacomo: Odüsszeusz hazatérése, Magyar Állami Operaház, 1975. május 25. R.: Mikó András
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Bayerische Staatsoper, München, 1975. június R.: Schenk, Otto
Éva, Wagner, Richard: A nürnbergi mesterdalnokok, Erkel Színház, 1975. szeptember 21. R.: Mikó András
Desdemona; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Boito, Arrigo: Otello, Theatre Royal, Glasgow, 1975. október 15. R.: Besch, Anthony
Melanthó; Monteverdi, Claudio–Homérosz Badoaro, Giacomo: Odüsszeusz hazatérése, Magyar Állami Operaház, 1975. december 19. R.: Mikó András
Fiordiligi; Mozart, Wolfgang Amadeus–Da Ponte, Lorenzo: Cos`i fan tutte, Hamburgische Staatsoper, 1975. december 7 R.: Friedrich, Götz
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Erkel Színház, 1976. március 14. R.: Békés András
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Frankfurt Oper, 1976. április. R.: Ponnelle, Jean-Pierre
Giselda; Verdi, Giuseppe–Grossi, Tomaso–Solera, Temistocle: A lombardok az első keresztes hadjáratban, Covent Garden, London, 1976. május 25. R.: Mikó András
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Théâtre de l'Archevêché, Aix-en-Provence, 1976. július 22. R.: Lavelli, Jorge
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Großes Festspielhaus, Salzburg, 1976. október 16. R.: Lehmann, Hans-Peter
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Hamburgische Staatsoper, 1976. november 14. R.: Abenius, Folke
A grófné; Mozart, Wolfgang Amadeus–Beaumarchais, Pierre–Augustin Caron de–Da Ponte Lorenzo: Figaro házassága, Magyar Állami Operaház, 1977. január 23. R.: Békés András
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Staatsoper Unter den Linden, Kelet-Berlin, 1977. február 15.
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Metropolitan Opera House, New York, 1977. március 17. R.: Schenk, Otto
Valery Violetta; Verdi, Giuseppe–Dumas, Alexandre–Piave, Francesco Maria: Traviata, Covent Garden, London, 1977. április 27. R.: Brown, John
Anya; Durkó Zsolt: Mózes, Magyar Állami Operaház, 1977. május 15. R.: Mikó András
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Frankfurter Opera, 1977. május 22. R.: Ponnelle, Jean-Pierre
Giselda; Verdi, Giuseppe–Grossi, Tomaso–Solera, Temistocle: A lombardok az első keresztes hadjáratban, Nacionalna Opera i Balet, Szófia, 1977 szeptember 16, R.: Mikó András
Leonora; Verdi, Giuseppe–García Gutiérrez, Antonio–Cammarano, Salvadore: A trubadúr, Hamburghische Staatsoper, 1977. október 5. R.:Pugelli, Lamberto
Lady Macbeth; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Piave, Francesco Maria–Maffei, Andrea: Macbeth, Teatro Regio, Torino, 1977. november 24. R.: Mikó András
Erzsébet; Verdi, Giuseppe–Schiller, Friedrich–Méry, Joseph–Locle, Camille du: Don Carlos, Hamburgische Staatsoper, 1978. március 12 R.: Ponnelle,Jean-Pierre
Norma; Bellini, Vincenzo–Soumet, Louis Alexandre–Romani, Felice: Norma, Erkel Színház, 1978. április 16. R.: Mikó András
Manon Lescaut; Puccini, Giacomo–Prévost, Antoine François–Praga, Marco–Oliva, Domenico–Illica, Luigi–Giacosa, Giuseppe–Ricordi, Giulio–Leoncavallo, Ruggero–Adami, Giuseppe: Manon Lescaut, Teatro alla Scala, Milánó, 1978. május 14. R.: Faggioni, Piero
Amelia; Verdi, Giuseppe–Piave, Francesco Maria–Somma, Antonio: Az álarcosbál, Covent Garden, London, 1978. december 21. R.: Schenk, Otto
Leonora; Verdi, Giuseppe–García Gutiérrez, Antonio–Cammarano, Salvadore: A trubadúr, Erkel Színház, 1979. február 4. R.: Mikó András
Judit; Bartók Béla–Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára, Royal Festival Hall, London, 1979. március. Koncertelőadás K.: Solti György
Erzsébet; Verdi, Giuseppe–Schiller, Friedrich–Méry, Joseph–Locle, Camille du: Don Carlos, Covent Garden, London, 1979. március 27. R.: Visconti, Luchino
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Staatsoper Unter den Linden, Kelet-Berlin, 1979. június.
Lady Macbeth; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Piave, Francesco Maria–Maffei, Andrea: Macbeth, Deutche Oper Berlin, 1980. január 30. R.: Roncon, Luca
Norma; Bellini, Vincenzo–Soumet, Louis Alexandre–Romani, Felice: Norma, Covent Garden, London, 1980. június 23. R.: Sequi, Sandro
Amelia; Verdi, Giuseppe–Piave, Francesco Maria–Somma, Antonio: Az álarcosbál, Oper Köln, 1980. szeptember 28. R.: Hampe, Michael
Leonora; Verdi, Giuseppe–García Gutiérrez, Antonio–Cammarano, Salvadore: A trubadúr, Teatro Municipal de Caracas, 1981. január 9. R.: Patané, Vittorio
Amelia; Verdi, Giuseppe–Piave, Francesco Maria–Somma, Antonio: Az álarcosbál, Teatro Municipal de Caracas, 1981. január 23 R.: Patané, Vittorio
Alkésztisz; Gluck, Christoph Willibald–Calzabigi, Ranieri de: Alkésztisz, Théâtre Royal de la Monnaie, Brüsszel, 1981. március 16. R.: Grübler, Ekkehard
Valois Erzsébet; Verdi, Giuseppe–Schiller, Friedrich–Méry, Joseph–Loclen Camille du: Don Carlos, Nationaltheater, Mannheim, 1981. november 18. R.: Meyer-Oertel, Friedrich
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Teatro Communale, Bologna, 1982. január 30. R.: Cobelli, Giancarlo
Júlia; Gounod, Charles– Shakespeare, William–Barbier, Jules–Carré, Michel: Rómeó és Júlia, Opéra de Paris, 1982. október 4. R.: Lavaudant, Georges
Turandot; Puccini, Giacomo–Alfano, Franco–Gozzi, Carlo–Adami, Giuseppe–Simoni, Renato: Turandot, Barbican Hall, London, 1982. november 3. Koncertelőadás. K.: Owain Arwel Hughes
Giorgetta; Puccini, Giacomo–Gold, Didier–Adami, Giuseppe Adami: A köpeny, Teatro alla Scala, Milánó, 1983. február 13. R.: Bussotti, Sylvano
Angelica nővér; Puccini, Giacomo–Forzano, Giovacchino: Angelica nővér, Teatro alla Scala, Milánó, 1983. február 20. R.: Bussotti, Sylvano
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Teatro Communale, Bologna, 1983. március 6. R.: Cobelli, Giancarlo
Magda; Puccini, Giacomo–Willner, Alfred Maria–Reichert Heinrich–Adami, Giuseppe: A fecske, Teatro la Fenice, Velence, 1983. május 20. R.: Cobelli, Giancarlo
Lady Macbeth; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Piave, Francesco Maria–Maffei, Andrea: Macbeth, Theater Basel, 1983. szeptember. Koncertelőadás. K: Riccardo Chailly
Turandot; Puccini, Giacomo–Alfano, Franco–Gozzi, Carlo–Adami, Giuseppe–Simoni, Renato: Turandot, Erkel Színház, 1983. december 25. R.: Nádasdy Kálmán, Mikó András
Judit; Bartók Béla–Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára, Tokió, 1984. március. Koncertelőadás. K.: Fischer Ádám
Amelia; Verdi, Giuseppe–Piave, Francesco Maria–Somma, Antonio: Az álarcosbál, Hamburgische Staatsoper, 1984. április.
Lady Macbeth; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Piave, Francesco Maria–Maffei, Andrea: Macbeth, Teatro de la Opera, San Juan, Puerto Rico, 1984. április 26 R.:Cabrera, Pablo
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Terme di Caracalla, Róma, 1984. július 10. R.: Bolognini, Mauro
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Teatro Municipal de Santiago, Chile 1984. augusztus 16. R.: Ana, Hugo de
Grete; Schreker, Franz: Der ferne Klang (A távoli hang); Teatro La Fenice, Velence, 1984. szeptember 30. R.: Marini, Giorgio
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Wiener Staatsoper, 1984. október 14. R.: Wallmann, Margarethe
Judit; Bartók Béla–Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára, Salle Henry le Bœuf, Bruxelles, 1984. november. Koncertelőadás, K.: Cambreling, Sylvain
Magda; Puccini, Giacomo–Willner, Alfred Maria–Reichert Heinrich–Adami, Giuseppe: A fecske, Basel, 1985. január, Koncertelőadás. K.: Steinberg, Pinchas
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Teatro Tulsa Opera Company, Tulsa Performing Arts Center, Oklahoma, USA, 1985. március 2. R.: Gately, David
Fedora, Umberto Giordano, Umberto–Sardou, Victorien–Colautti, Arturo: Fedora, Salle Pleyel, Párizs, 1985. március, Koncertelőadás. K.: Santi, Nello
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Opera Colorado, Denver 1985. április 14. R.: Nathaniel Merrill
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Jackie Gleason Theater, Miami, USA, 1985. április. Koncertelőadás. K.: Kohn, Eugene
Judit; Bartók Béla–Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára, Leeds Town Hall, 1985. május. K.: Sir Downes, Edward
Lady Macbeth; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Piave, Francesco Maria–Maffei, Andrea: Macbeth, Teatro Municipal de Santiago, Chile, 1985. május 23. R.: Samaritani, Pier Luigi
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, Teatro Municipal, Rio de Janeiro, 1985. július 28. R.: Guttmann, Irving
Judit; Bartók Béla–Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára, The Kimmel Center, Philadelphia, 1986. január, Koncertelőadás. K.: Dutoit, Charles Édouard
Judit; Bartók Béla–Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára, Carnegie Hall, New York, 1986. január 7. Koncertelőadás. K.: Dutoit, Charles Édouard
Adriana, Cilea, Francesco–Scribe, d'Eugène, Colautti, Arturo: Adriana Lecouvreur, Opéra de Monte-Carlo, 1986. február 26. R.: Monaco, Giancarlo Del
Gulnara; Verdi, Giuseppe–Byron, George–Piave, Francesco Maria: A kalóz, Arènes de Nîmes, 1986. július 11. R.: Thamin, Jean-Louis
Lady Macbeth; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Piave, Francesco Maria–Maffei, Andrea: Macbeth, Canadian Opera Company, Toronto, 1986. szeptember 19. R.: Moshinsky, Elijah
Lady Macbeth; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Piave, Francesco Maria–Maffei, Andrea: Macbeth, Théâtre Royal de la Monnaie, Brüsszel, 1987. február 13. R.: Sireuil, Philippe
Giorgetta; Puccini, Giacomo–Gold, Didier–Adami, Giuseppe Adami: A köpeny, Teatro la Fenice, Velence, 1987. május 14. R.: Franco, Peró
Tosca; Puccini, Giacomo–Sardou, Victorien–Illica, Luigi–Giacosa Giuseppe: Tosca, New Orleans Opera, Theatre of Performing Arts, 1987. október 21.
Santuzza; Mascagni , Pietro–Targioni-Tozzetti, Giovanni–Menasci, Guido: Parasztbecsület, Pittsburgh Opera, Benedum Center, Pennsylvania, 1987. november 7. R.: Capobianco, Tito
Lady Macbeth; Verdi, Giuseppe–Shakespeare, William–Piave, Francesco Maria–Maffei, Andrea: Macbeth, Teatro Massimo, Palermo, 1988. február 9. R.: Maestrini, Carlo
Santuzza; Mascagni, Pietro–Targioni-Tozzetti, Giovanni–Menasci, Guido: Parasztbecsület, Kőszegi Várszínház, 1988. június 10. R.: Apró Attila
Nedda; Leoncavallo, Ruggero: Bajazzók, Kőszegi Várszínház, 1988. június 10. R.: Apró Attila
Gradeniga; Malipiero, Gian Francesco–D'Annunzio, Gabriele: Sogno di un tramonto d'autunno (Őszi álom), Teatro Sociale di Mantova, 1988. október 3. R.: Avogadro, Mauro
Salome; Strauss, Richard–Wilde, Oscar–Lachmann, Hedwigh: Salome, Magyar Állami Operaház, 1989. április 29. R.: Szikora János
Judit; Bartók Béla–Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára, Montpellier Festival Radio, 1989. július
Judit; Bartók Béla–Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára, Geijutsu Gekijo, Tokió, 1992. május 22. Koncertelőadás. K.: Kovács János
Medea; Luigi Cherubini, Luigi–Euripidész–Hoffman, François-Benoît: Médea, Boston Festival Opera, 1992. szeptember 20. Koncertelőadás. K.: Spiro, David W.
Judit; Bartók Béla– Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, Metz Opera, 1994. november 25. R.: Legavre, Jean-Yves
Judit; Bartók Béla– Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, The Bridgewater Hall, Manchester, 1995. április. Koncertelőadás. K.: Nagano, Kent
Carmen; Bizet, Georges–Mérimée, Prosper–Meilhac, Henri–Halévy, Ludovic: Carmen, Magyar Állami Operaház, 1995. augusztus 17. R.: Szikora János
Judit; Bartók Béla– Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, Magyar Állami Operaház, 2000. október 20. (Koncertelőadás Solti György emlékére). R.: Ligeti András
Operafilmek
Heléna; Franz Schubert: A házi háború (1973) Rendezte: Békés András
Zulejka; Ferenc Farkas: A bűvös szekrény (1975) Rendezte: Fehér György
Nedda; Ruggero Leoncavallo: Bajazzók (1978) Rendezte: Fehér György
Judit; Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára (1981) Rendezte: Szinetár Miklós
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
Közlések
Saját könyv
Sass Sylvia: A belső hang, Kairosz Kiadó, 2006
Sass Sylvia: Az angyalok bűvöletében, Ursus Libris Kiadó, 2011
Recepció
Várnai Péter: Műhelymunka – Hogyan készül a nagydíj? Magyar Hírlap, 1973. július 1., 10. o
N. N.: Szombati jegyzetek, Film, Színház, Muzsika, 1973. december 8.
Nagy Károly: A legfiatalabb nagydíjas, Esti Hírlap, 1973. június 21.,
Albert István: A Bohémélet – fiatal szereplőkkel, Film, Színház, Muzsika, 1974. január 19., 11. o.
Kertész Iván: Sámson – Új magyar opera bemutatója, Muzsika, 1974. január
Korda Ágnes: Szerepek és versenygyőzelmek fényében – Sass Sylvia, Nők Lapja, 1974. augusztus 24.
Albert István: Nagysikerű Tosca-előadás az Erkel Színházban, Film, Színház, Muzsika, 1975. május 24.
N. N.: Harold Rosenthal: Scottish Opera's New Home, Opera, 1975. december, 12. o
Albert István: Olasz nyelvű előadás az Erkel Színházban – Traviata, Film, Színház, Muzsika, 1976. március 27., 4. o
Baranyi Ferenc: Címoldalunkon – Sass Sylvia, Pesti Műsor, 1976. június 10., 2. o
Kovács János: A Lombardok – a londoni Covent Gardenben, Magyar Nemzet, 1976. június 26.
Papp Márta: A Traviata felújítása Gardellivel, Muzsika, 1976. június, 27. o
Charles Osborne: I Lombardi – Royal Opera, Covent Garden, Opera, 1976. július
N. N.: A francia sajtó Sass Sylviáról – Felsőfokok, Film, Színház, Muzsika, 1976. szeptember 4.
N. N.: Tosca és Violetta – Sass Sylvia New York-i és londoni szerepléséről, Film, Színház, Muzsika, 1977. május 17., 9. o
Tallián Tibor: A Mózes előadóiról, Muzsika, 1977. augusztus, 7–9. o
Massimo Mila: Il bellissimo Macbeth del Regio, La stampa, 1977. november 26.
Il grido d'amore di Manon Lescaut, «Corriere della sera», Duilio Courir, 16 maggio 1978.
Gách Márianne: Két fellépés között Sass Sylviaával, Film, Színház, Muzsika, 1982. június 5., 12–13. o
Fodor Géza: Turandot – Sass Sylvia, Muzsika, 1984. február.
Angelo Foletto: Un sogno fin de siècle. Cent'anni dopo D'Annunzio debutta, La repubblica, 1988. október 7.
Szomory György: Interjú Sass Sylviával, Magyarország, 1989. március 30.
Koncz Zsuzsa: Művészek műhelyében – Sass Sylviánál, Film, Színház, Muzsika, 1988. június 25., 10–11. o
Szomory György: Kell a dal? – Lady Macbeth festményen is, Magyarország, 1989. december 15.
Fáy Miklós: Nem hagy békén, Mozgó Világ, 2003. június, 122–125. o
Őszy-Tóth Gábriel: Sass Sylvia – „Ehhez a pályához egy igazi társ kell", Őszy-Tóth Gábriel: Operacsillagok függöny mögött, Helikon Kiadó, 2004.
Mentler Krisztina: Sass Sylvia – Hangok és képek, Geopen Kiadó, 2004.
Fáy Miklós: Szenzációs új sztár, Élet és Irodalom, 2005. február 4.
Bóka Gábor: „Csak olyan szereppel tudok azonosulni, ami a lelkemhez közel áll" – Sass Sylvia, Opera-Világ.hu, 2009. december 4. http://operavilag.net/interjuk/sass-sylvia/
[2016]
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017