Galéria >
 

Életrajz

Eredics Gábor népzenész, zenei szerkesztő, zenetanár, kultúraszervező Budapesten született 1955. augusztus 8-án. Egy soknemzetiségű Pest megyei faluban Pomázon nevelkedett. Alapfokú zenei tanulmányait a Szentendrei Zeneoktatói Munkaközösség, majd a Szentendrei Állami Zeneiskola zongora és harmonika tanszakain végezte 1962–73 között. Tanárai: Schmidt Jánosné, Szári Mihály, †Papp Tibor, †Frank Lajos voltak Középfokú zenei tanulmányait a budapesti konzervatóriumban, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola orgona-zeneszerzés tanszakán folytatta 1973–77 között. Tanárai †Virágh Endre – orgona, Lehotka Gábor – orgonaismeret, Szabó Zsuzsa, Kertész Lajos – zongora, Sz. Farkas Márta, Sólyom György - zeneirodalom, Sipos Éva – szolfézs, Tornyos György – zeneelmélet, Kocsár Miklós – zeneszerzés, összhangzattan voltak.
Felsőfokú zenei végzettséget, szakképzettséget a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán ének-zene népművelés szakon szerzett 1982-ben. Tanárai Tillai Aurél, Jobbágy Valér – karvezetés, Lányi Péter – zongora, †Kígyós Sándor – esztétika, Ujvári Jenő – művelődéselmélet, vezetéselmélet voltak. Diplomamunkájában a klasszikus zene és a népzene oktatásának sajátosságait, találkozási pontjait dolgozta fel.
Posztgraduális ösztöndíj keretében népzenei tanulmányokat folytatott a Belgrádi Egyetem Etnomuzikológiai Fakultásán 1981-ben. Konzulense Dragoslav Devič professzor volt.
1997–99 között a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karán elvégezte a Közoktatási Vezető szakot. Konzulense Bábosik István volt.

Zenei tevékenység
Zenei életpályája kezdetén a zongora-, és orgonajátékhoz, különösen pedig Bach zenéjéhez és a kamara muzsikáláshoz vonzódott. Ezzel párhuzamosan egyre szorosabb kötődött a délszláv népzenéhez. Szentendrén, Pomázon, Budakalászon, Csobánkán – ahol felnőtt – a szerb családok máig megtartották nyelvüket, vallásukat, dalaikat, táncaikat, szokásaikat. Ehhez kapcsolódó élményei és származási motivációk hatására már ifjú korábanban bekapcsolódott e zenekultúra tudatos megőrzésébe. Aktívan részt vett a Vujicsics Együttes megalakításában, melynek 1974-től napjainkig vezetője. 1978-tól az Országos Filharmónia működési engedélyének birtokában, gyakorlatilag változatlan zenekari tagsággal működik a zenekar. Megszámlálhatatlan hazai és külföldi koncert sikere, szakmai elismerések sora bizonyítja, hogy kiérlelt művészi koncepcióval – az autentikus népzene hagyományhű zenei feldolgozásával és igényes megszólaltatásával – magasrendű kamarazenei élmények hordozója, forrása az együttes.

Munkakörök
A népzene-, a néptánc-tudomány, a Táncházmozgalom korszakos eredményei a magyar néphagyomány elkötelezettjévé is tették. Az egykori Népművelési Intézetbe, majd jogutódjába  a Magyar Művelődési Intézetbe került munkatársként. Itt 1982-2006 között foglalkozott a teljes hangszeres népzenei terület szakmai módszertani, oktatási kérdéseivel, kisebbségi vonatkozásaival. Eközben helyettesítő tanárként dolgozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1985), szerkesztőként a Magyar Rádió Zenei Főosztályán (1990–1992), zenei munkatársként a Pest Megyei Közművelődési Információs Központban (1994–1996) és óraadó tanárként a Magyar Táncművészeti Főiskolán (2000-2002).
A Váci Zeneművészeti Szakközépiskolában nevéhez köthető a tambura tanszak létrehozása (2001).1997-től a budakalászi,  Kalász Művészeti Iskola megbízott -, 2002-től 2012-ig kinevezett igazgatójaként, a klasszikus zene és a népzene egymást gazdagító oktatási gyakorlatának kidolgozásán, megvalósításán dolgozott.
Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Népzene Tanszékének tanára

Publikációk, szakmai tevékenység
Legfontosabb, – az oktatáshoz közvetlenül kapcsolódó – 18 esztendőt (1982–2000) felölelő munkája, az intézményes népzeneoktatás kísérleti tananyag kiadványainak a „Népzenei füzetek" sorozatnak a szerkesztése volt.  A 24 kötetet számláló sorozat – Rajeczky Benjamin: A népzenekutatás története című tanulmányával indult el. A folytatás a fiatal kutató nemzedék több évtizedes munkájának, tapasztalatának eredményeit bizonyítják, korszerű szemléletű, hangzó melléklettel közreadott népihangszer-tanulást segítő példatárak, melyek az ujjrendet, vonózást, fogásokat, néprajzi, társművészeti vonatkozásokat, díszítések kivitelezésének törvényszerűségeit didaktikai felépítésben mutatják be.
1985-től a fiatal népzenész-generáció egyetlen hanglemezen való megjelenési lehetőségét a „Táncház-népzene" hanglemezpályázat jelentette, amelynek főszervezője és lebonyolítója volt, 1989-től a Táncháztalálkozók LP és 1993-tól 1999-ig CD lemezeinek szerkesztője és többnyire zenei rendezője. Mindezek mellett számos népzenei együttes és szólista hanglemezfelvételeinek is zenei rendezője, így a Kay Jag, Los Andínos, Vents d' Est, Ökrös, Zengő, Söndörgő, Fonó (Hegedős), Kárpátia, Kobzos Kiss Tamás, Écsi Gyöngyi, Palya Bea, Villő.

Az életrajzot összeállította: Szabó Zoltán [2014]

_________________

Életrajzi adatok
Budapest, 1955. augusztus 8.

Tanulmányok
1969–1973: Martos Flóra Gimnázium, (ma Óbudai Gimnázium) biológia-kémia szakos osztály
1973–1977: Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, orgona-zeneszerzés tanszak
1977–1982: Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar, népművelés-ének-zene szak
1981:  Belgrádi Egyetem Etnomuzikológiai Fakultása, népzenei tanulmányok
1997–1999: Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Kar, közoktatási vezető szak

Munkahelyek
1982–2006: Népművelési Intézet (jogutódja a Magyar Művelődési Intézet), munkatárs
1990–1992: Magyar Rádió Zenei Főosztály, szerkesztő 
1994–1996: Pest Megyei Közművelődési Információs Központ, zenei munkatárs

Oktatói tevékenység
2000–2002: Magyar Táncművészeti Főiskola, óraadó tanár
2001: a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskolában létrehozza a tambura tanszakot                                                                  
1997–2012: Kalász Művészeti Iskola, Budakalász, igazgató
2003–: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Népzenei Tanszék alapítását előkészítő munkacsoport tagja, 2007–2010: óraadó tanár, 2010–: kinevezett művésztanárként a pengetős szak szakirány-felelőse
2012–: Vujicsics Tihamér Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Szentendre, zenetanár (tambura, népi harmonika)

Művészeti szervezeti tagság
1995–: Kalász Művészeti, Nevelési Alapítvány, alapító
1990–: Európai Folklór Központ, tag
1998–: Vujicsics Kulturális Művészeti és Hagyományőrző Egyesület, elnök
2002–: Testvérmúzsák Alapítvány, alapító
2006–: Szentendréért Közalapítvány, kurátor
2007–: ARTISJUS Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület Egyedi Támogatások kuratóriuma, tag; 2010–: a Népzenei Átdolgozó Bizottság tagja
2013–: Magyar Művészeti Akadémia, levelező tag

Munkásság

Szabó Zoltán: Eredics Gábor

A szerteágazó szalmai életút különböző elemei mégis korrelálnak, kölcsönösen feltételezik egymást és egy irányba mutatnak. Az előadóművészi pályán, a színpadon töltött idő, a koncertpódiumon szerzett tapasztalat és élményanyaghoz; a népzenei gyűjtő, feldolgozó, alkotó, interpretáló tevékenységhez szervesen kapcsolódik a katedrán, a művészetoktatás alap-, közép-, és felsőfokú szintjein kifejtett oktatói, intézményszervezői aktivitás, az oktatásstratégiai innováció, a művészeti nevelés megújításának, szakmai fejlesztésének belső igénye. Mindebben a látszólag különálló nagy zenei területek is összekapcsolódnak, nevezetesen a klasszikus zene és a népzene egymást gazdagító egysége is megszületik. Az egyikben szerzett tapasztalat a másikban hasznosul és viszont, az itt szerzett muzikalitás, amott adja alapját a „jó gyakorlatnak", terem jó gyümölcsöt. Sőt ebbe a folyamatba a társművészeti területek, a tánc, az irodalom és színház művészet is integrálódik. Ehhez kapcsolódik a felnőtt nevelés, az iskolán kívüli művészeti nevelés, az amatőrmozgalom. Része e folyamatnak a közművelődési, ismeretterjesztési feladatvállalás, a magyar kulturális értékek, a nemzetiségi közösségek hagyományainak képviselete.

Közel két évtizedes múlttal kötődik a felnőttoktatás zene- és táncművészeti ágához. Tanfolyamokon, felsőfokú képzések során karvezetők, népdalkörvezetők, gyermek-és néptáncpedagógusok, koreográfusok több generációját tanította, vizsgáztatta országszerte (Sárospatak, Győr, Székesfehérvár, Zsámbék, Tata, Budapest) és a határokon túl is a Vajdaságban és Felvidéken. Az alapfokú zeneiskolai oktatásba Budakalászon – mint iskolaalapító, a középfokú zenei képzésbe Vácott – mint tanszakalapító kapcsolódott be. A Kalász Művészeti Iskola megalapításával egy időben, végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaságtudományi Tanszékén a Közoktatás-vezetői Szakirányú Továbbképzést, ahol 1999-ben diplomát szerezett. Az ott elsajátított tanügyi, munkajogi, pedagógiai, közoktatási-művészetoktatási, vezetéselméleti ismeretek – a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán szerzett tudásra épülve – meghatározóak voltak abban, hogy zenészhivatása mellett, iskolaigazgatásra, pedagógiai vezetésre is alkalmassá váljon. Az iskolaalapítás nehéz, de felemelő és eredményekben rendkívül gazdag időszakot jelentett számára: kialakítani az intézmény egyediségét: egy csodákra képes nevelőtestületet létrehozni, összekovácsolni, vezetni, tanszakokat alapítani, kiváló hangszereket beszerezni, a pályázatírásban a hatékonyságot elérni, az önálló épület megszerzésében eredményes stratégiát kidolgozni. E tapasztalatoknak meghatározó jelentősége volt abban, amikor integrált oktatási-közművelődési intézmény, a Kós Károly Általános Művelődési Központ megalapításával, vezetésével bízták meg Budakalászon (2008-2011). Az összetett intézményi struktúra kialakítása, a működés hétszáz oldalt meghaladó alapdokumentumainak megalkotása (SZMSZ, PMP, Minőségirányítási Program stb.) a folyamatos fenntartói átszervezési törekvések közepette nagy körültekintést, türelmet, állóképességet igénylő feladat volt. Emellett előadásokat tartott a Fővárosi Pedagógiai Intézetben, Sárospatakon a Művészeti Nevelési Konferencián, az Óbudai Népzeneiskolában, a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. Számos alkalommal volt népzenei, néptánc minősítő rendezvények, országos művészeti-, tanulmányi-, tehetségkutató versenyek zsűritagja, zsűri elnöke, résztvevője, mentora, pályázatok kurátora.

A Vujicsics Együttes négy évtizedes folyamatos működése során előadói és alkotói sikereivel, nagy hatással képviselte a hazai és nemzetközi koncertéletben a szülőföld értékes hagyományait. A teljesség igénye nélkül: 1981: Valencia (Spanyolország); 1982: Vienna Folk Festival (Ausztria); 1983: Roskilde Festival (Dánis) ; 1983, 1984 Kuvait; 1984 Jeunesses Musicales turné (Belgium); 1984 Koncetrgebau Amsterdam (Hollandia); 1985: Mittagong Festival (Austrália); 1987: San Sebastian (Spanyolország); 1989: Brosella Folk Festival, Bruxelles (Belgium); 1989: WOMAD Festival, London (Nagy-Britannia); 1989: Edinburgh Festival (Nagy-Britannia); 1992, 1998: Avignon Festival (Franciaország); 1992, 1999, 2002: Saint Chartier Folk Festival (Franciaország); 1993: Skagen Festival (Dánia); 1994: San Giorgio a Liri (Olaszország); 1995: Okarina Etno Festival BLED, BOVEC, METLIKA, MURSKA SOBOTA (Szlovénia);  1994, 1996, 2000: Nantes (Franciaország); 2001: Telemarkfestivalen (Norvégia);  2003: Lapidárium Varsó (Lengyelország); 2005: Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Belgrád, (Szerbia); 2005: „Harmincéves a Vujicsics Együttes" MÜPA, Nemzeti Hangversenyterem;  2006: Belgrádi Zenei Fesztivál - BEMUS Kolarac Hall, (Szerbia); 2006: Festival of World Cultures – Dublin (Írország); 2012: Pozsony KC Dunaj Kultúrközpont, (Szlovákia).

Gyűjtő, tudományos, művészeti és ismeretterjesztő tevékenysége révén az általa negyven éve vezetett együttes a Kárpát-medencei délszláv népzenei tradíciót közkincsé formáló, egyedi hangzásvilágot kiérlelő, valamint a zenei örökség áthagyományozása érdekében végzett sokoldalú tevékenységével a népzenei mozgalom élvonalbeli szakmai műhelyévé vált. Ezzel is erősítve a magyarországi szerbek és horvátok zenei önismeretét, országosan is lendületet adva a hagyományőrzésnek, az intézményes népzeneoktatásnak, az integratív művészeti nevelés térhódításának.

Lektora volt a középfokú népzenei alaptanterveknek, vezető-szakértője az alapfokú, zeneiskolai népi hangszeres oktatás tantervi programjának, a középfokú szakvizsga anyagának, szerzője a 2011-12 tanévtől bevezetett népi harmonika és a megújított tamburák főtárgyak tantervi programjainak. A lektori és vezetőszakértői munka rávilágította arra a sajátos körülményre, hogy felsőfokú szakképzés híján a középfokú vizsgakövetelmények (szakdolgozat készítés) a népzenei területen túlzottak, de arra is, hogy az alapfok-középfok kimeneti és bemeneti szintjei sincsenek egyeztetve. Fel kellett ismerni az egyeztetés és a zeneakadémiai tanszakalapítás szükségességét.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 2003-tól alapító tagja – Dr. Batta András rektor és Richter Pál tanszékvezető közvetlen munkatársaként – a Népzenei Tanszék szakalapítását előkészítő munkacsoportnak, 2006-tól a szakirány vezetőségének. Szakmai tevékenysége eddigi legkiemelkedőbb eredménye, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 2007-ben megkezdte működését a Népzenei Tanszék. A történelmi jelentőségű áttörést eredményező sikeres stratégia kimunkálásában, a tanszék létrehozatalában, a szakirányok akkreditációjában kezdeményező és meghatározó szerepet vállalt Richter Pál és Batta András közvetlen munkatársaként. 2007-től tagja a tanszék oktatói karának, 2010 szeptemberétől kinevezett művésztanárként a pengetős szak szakirány felelősi, 2011-től a tanszék szakcsoportvezetői feladatkörét látja el.

Négy évtizede folytatott tevékenysége (alkotó és előadóművész, szakreferens oktatásszervező, tanár mindenképpen hozzájárult a táncház mozgalom 2011. évi nagy nemzetközi sikeréhez, a magyar hagyományátörökítési modellnek az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára történő felvételéhez.

Diákjai közül hazai és nemzetközi szinten kimagasló sikereket a Söndörgő együttes tagjai értek el. Tevékenységüket patinás koncerttermi sikerek (Queen Elizabeth Hall, Kings Place, Opéra de Lyon, Philharmonie Luxembourg, Wiener Konzerthaus, Bimhuis, Zeneakadémia Nagyterme), jelentős fesztiválok (Roskilde, Lowlands, TFF Rudolstadt, Vieilles Charrues, Budapesti Tavaszi Fesztivál), mértékadó világlapok, szakfolyóiratok és hírforrások méltatásai (Guardian, The Independent, Financial Times, BBC Radio, Songlines Magazin), Junior Príma Díj jelzik. Legutóbbi lemezüket a világ 10 legjobb népzenei albuma között tartják számon.

Jelenlegi kutatómunkájából kiemelkedik a Bartók Béla korai szerb fonográf felvételeinek, a század-eleji gramofonlemezek és Vujicsics Tihamér gyűjtéseinek, a zenei közművelődés és mindenekelőtt az oktatás számára nélkülözhetetlen forrásanyagainak kiadása, előkészítése. Tervei között kiemelt jelentőségű a közelmúltban elkészített népi harmonika akkreditációs anyag alapján a szakindítási folyamat felgyorsítása.

2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjai közé választotta. Az MMA Népművészeti, Néprajzi Tagozatában valamint az Oktatási, Képzési és Tudományos Bizottságában hathatósan segíti a művészeti nevelés megújításának, fejlesztésének ügyét. Mindehhez a 2014-ben a Vujicsics Együttes vezetőjeként, együttesével megkapott megosztott Kossuth Díj különösen kedvező feltételeket teremt.

[2014]

Válogatott bibliográfia