Götz Eszter:  Zalaváry Lajos építész – Szemelvények az életműből

Zalaváry Lajos munkássága a 20. század magyar építészettörténetének egyik kulcspontja: az ő életművén keresztül lehet megérteni, milyen közvetlen kapcsolat áll fenn a századforduló magyar építészete és a jelen között. Zalaváry személyében is képviseli ezt a töretlen folyamatot. Részint azért, mert hosszú és termékeny pályája a negyvenes évek közepétől egészen a 21. század első évtizedéig tart; részint pedig azért, mert építészete az elődök gazdag tapasztalataiból merítve, azokat a kor igényeihez igazítva teljesedett ki. Lechner Ödön portréja függött asztala fölött a Középülettervező Vállalat irodájában. Lechner öröksége Lajta Béla, majd az ő elveit követő Málnai Béla életművén keresztül id. Janáky Istvánig ívelt, aki viszont Zalaváry mestere, munkatársa és barátja volt. A mesterek és tanítványok sora a magyar építészet megteremtőjétől a klasszikus modernizmus elveit emberközeli változatban továbbörökítő, majd a posztmodernhez eljutó Zalaváryig egy egész évszázadot fog át.

Családi háttér, tanulmányok

1923-ban Budapesten született, egy művelt polgárcsalád első gyermekeként. Édesapja zenésznek tanult, csellóművészként diplomázott a Zeneakadémián. Élete végéig foglalkozott a zenével, ő alapította a MÁV kórusát, annak vezető karnagya volt, majd megszűnése után MÁV-tisztviselőként, később főfelügyelőként dolgozott. Több nyelven beszélt, a tanítóképzőben szláv nyelvet oktatott. Az édesanya bírósági írnok volt, de két gyermeke mellett korán abbahagyta a bírósági munkát.

Zalaváry Lajos a gödöllői premontrei gimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait, majd Kaposvár, Nyergesújfalu, Esztergom egyházi iskolái következtek, végül Miskolcon érettségizett. Papi nevelésének köszönheti kivételes fegyelmét, sportszeretetét és azt a kiegyensúlyozott morális életszemléletet, amely egész pályafutásának pillére lett. A szülői ház pedig humán műveltségét, a zene iránti vonzalmát és természetszeretetét alapozta meg: a család életének mindennapos élménye volt a kirándulás és a zenehallgatás. Gyermekkora óta behatóan foglalkozik a természettudományokkal, elsősorban a csillagászattal; ma is ezt mondja magáról: „csillagász vagyok, aki házakat tervez". Kivételes rajzkészsége korán megnyilvánult.

Egyetemi évek

1942-ben nyert felvételt a budapesti József Nádor Műegyetemre. Pályaválasztását rajztudása mellett gyermekkori barátja, az egy évvel idősebb Farkasdy Zoltán példája inspirálta, aki szintén neves építész lett. Rajta keresztül ismerkedett meg Jánossy Györggyel, Farkasdy gimnáziumi osztálytársával – ők hárman szoros barátságban maradtak a Műegyetem építészkarán is. Tanárai közül nagy hatással volt rá Wälder Gyula, id. Kotsis Iván, Ohmann Béla, Arvé Károly és Csonka Pál. Rajztehetségére már az első évben felfigyeltek, rendszeresen kiállították a terveit, melyek mindegyikére már az egyetemen odarajzolt egy fát is – minden lapra más-más, a tervhez illő karakterűt. Ez a kis játék végigkíséri a pályáját, a tervekre rajzolt fák megjelenése mindig az adott tervet formáló elv szellemiségéhez, a formát öltött gondolatok esszenciájához igazodik.

1944 nyarán az évfolyamról sokakat – köztük Zalaváryt is – kisegítő katonai alakulatok keretében az erdélyi Kárpátokba vezényelték, hogy lövészárkot ássanak a szovjet támadás megfékezésére. Év végén, a front közeledtével a Műegyetem úgy döntött, hogy a harmad- és negyedéves építész- és mérnökhallgatókat – mivel azok megkapták az azonnali katonai bevonulást sürgető SAS-behívót – oktatóikkal együtt kimenekítik Németországba; a döntéshez az orvosi és gyógyszerészi karok is csatlakoztak. 1944. december 8-án indult el az egyetemisták vonata Budapestről. Először Breslauba értek, majd onnan továbbindultak Halléba. Németországot keletről a Vörös Hadsereg, nyugatról a szövetséges csapatok fogták közre, az ország területe egyre szűkült, végül 1945 februárjára már csak egy 40 km széles észak-déli sáv maradt. Ekkor a műegyetemi csapat kalandos módon szerzett egy vonatot, és azzal Hamburgon keresztül elindult Dániába. Berlin kapitulációjának napján, a teljes német összeomlással egy időben, május 8-án értek át a német-dán határon.

Dániában menekült státuszba kerültek, a dán Vöröskereszt gondoskodott az ellátásukról. Ott folytatták a tanulmányaikat, de mellette engedélyt kaptak, hogy munkát vállaljanak; Zalaváry Korompay György mellett dolgozott egy stockholmi kiállítás megszervezésében. A Svenska Institut segítségével eljutott Svédországba is, megismert több dán és svéd építészt, és a Stockholmban élő Várhelyi György irodájában néhány hónapig közreműködött az uppsalai dóm helyreállításának tervezésében. Elsajátította a skandináv modern építészet elveit, melynek sarokkövei voltak az egyszerűség, a természetes anyagok használata, a kiegyensúlyozott téralakítás eszménye. A „dániások" tapasztalatai a 20. század közepén Magyarországon jelentősen befolyásolták az építészetet, többek között nekik is köszönhető, hogy Magyarországon a szocreál építészet felemás módon és igen rövid ideig volt uralkodó stílusirányzat.

Pályakezdés

Zalaváry 1947 őszén érkezett haza Magyarországra, szintén a Vöröskereszt segítségével. Itthon újra el kellett végezni a kint töltött egyetemi évet, ezért csak 1949-ben kapott építész diplomát. Először Rácz György, később Kismarty-Lechner Jenő irodájában dolgozott, majd 1949-ben ott volt a Középülettervező Vállalat megalakulásánál barátaival, Farkasdy Zoltánnal és Jánossy Györggyel, akikkel együtt id. Janáky István műtermének tagja lett, 1965-től pedig maga is műteremvezető lett. Zalaváry példamutató hűségére jellemző, hogy több mint öt évtizeddel később innen ment nyugdíjba: szinte egész pályája során a KÖZTI tervezője maradt. Itt teljesedett ki építészként, ide kötődnek szakmai kapcsolatai, barátságai. Ízig-vérig közösségi habitusát, barátságos természetét a fiatalabb munkatársak örömmel fogadták. A Műegyetem Középülettervező Tanszékén, Weichinger Károly mellett óraadói minőségben tanított; ma is sokan vallják a mesterüknek. Tanítványaival a későbbiekben is kapcsolatban maradt, szoros barátság kötötte Jurcsik Károlyhoz, Gulyás Zoltánhoz, Vámossy Ferenchez.

Pályakezdését döntően meghatározta a kor, az indulás évei. 1948-tól a demokráciát gyorsan váltotta föl a pártállami rendszer, a magánpraxist folytató építészek hamar az újonnan szervezett nagy állami tervezővállalatok keretében találták magukat. Zalavárynak szerencséje volt, a KÖZTI-ben id. Janáky István műterme kivételes szabadságot élvezhetett, éppen azoknak a munkáknak köszönhetően, amelyek a rendszer presztízsberuházásait készítették elő. Zalaváry évekig tervezőtársként dolgozott Janáky mellett a Miskolci Nehézipari Egyetem épülettervein, és tervezői munkája közben bőven volt módja tanulmányozni a hatalom természetét.

Az ötvenes évek közepétől lehetősége nyílt falusi iskolák, városi lakóházak, kultúrházak és könyvtárak tervezésére is. Ezekben mindig távolabb tekintett, mint a konkrét feladat, és kísérletet tett egy-egy olyan épülettípus megteremtésére, amelyik az adott megbízást a kor igényeinek nyelvére fordította le. Így lett első önálló tervezői feladatából, az 1954–56 között a budapesti Árpád fejedelem útjára készült, függőfolyosós lakóházból a városi élet minimumát kibővítő, úgynevezett minőségi lakásbővítés egyik alaptípusa: a kétszoba-hallos lakás. A megbízás második ütemében épült a Zsigmond téri lakóház, amelynek közepén belső kertet alakított ki, a harmadik ütemben pedig megépült a Lukács utcai lakóház, immár több generáció együttélését is biztosító lakásokkal, amelyek összenyithatók a mellettük lévő, egy szoba-hálófülkés lakással, és így irodának, rendelőnek is használhatók. Az egykori budai polgári lakókörnyezetben kidolgozott sztenderdet Zalaváry az 1955–60 között tervezett Csepel Csillagtelep lakóházainál[1] is alkalmazta. Itt a megbízás annak a munkásrétegnek a lakáshoz juttatására szólt, akik a gyár kiszolgálására gyors tempóban a külvárosba költöztek, de a városi komforthoz még nem szoktak hozzá. Az ötvenes évek első felében kötelezően elvárt, úgynevezett cs-lakásokban nem volt fürdőszoba, de Zalaváry a csepeli második tömbtől kezdve már fürdőszobákat is tervezett. Építészeti intenciója – a Svédországban látott mintákat is figyelembe véve – az elvártnál emberibb környezetet teremtett, nagyobb kerteket körülvevő négyszintes lakótömbök sorával, egybenyitható, lakókonyhás lakásokkal. A lakótelep Csepelen megépült, de jelentősége jóval távolabbra mutatott volna, ha nem sokkal később Magyarországon nem honosodik meg a szovjet házgyári panelépítészet, a maga szűk lakótereivel, óriási épülettömegeivel és igénytelen kialakításával.

Egy fontos karaktere Zalaváry későbbi épületeinek már itt, a legelső lakóházakon megjelent: az ablakkiosztások A-B-A ritmusa, amit Zalaváry Budapest jellegzetességeként ismert fel, és ami lakóházain, középületein egész pályája során a környezettel jól kommunikáló, kellemes arányú homlokzatokat eredményezett.

A szocreál építészet és a Mesteriskola

Az ötvenes évek drámai változásokat hoztak a magyarországi építészetben. Az 1951-es ún. „nagy építészeti vita" megágyazott a szocreál hazai változatának. És noha a szovjet karakterű szocreál építészeti stílust Magyarországon sikerült felváltani a vidéki kúriák uralkodó stílusával, a klasszicizmussal, többekkel együtt a modernista elveket valló Zalaváry is nehezen viselte az értelmetlen, korszerűtlen épületeket eredményező diktátumot. A szigorú értelemben vett szocreál kötelező érvénye azonban rövid ideig tartott, mindössze az 1950–55 közötti évekre korlátozódott. Zalaváry egy interjúban így beszélt erről: „mint valami influenzát megkaptuk, és hamar el is múlt."

1951 decemberében megalakult a Magyar Építőművészek Szövetsége – Zalaváryt ott találjuk az alapító tagok között –, és 1953-ban létrejött a MÉSZ Mesteriskolája. Utóbbival a hatalom célja az volt, hogy ideológiai befolyás alá vonja a fiatal építészeket és az orosz nyelvtanulást szorgalmazza, de a Mesteriskolát kezdetben irányító id. Janáky István – Zalaváry mestere – személyében szavatolta, hogy az iskola ennek ellenére a szakmai fejlődés helye lehessen. A Mesteriskolában olyan szabad szellemiség uralkodott, ami egészen ritka volt az ötvenes évek Magyarországán. Zalaváry 1953–55 között az első ciklust végezte el, később a IV,. V. és VI. ciklus vezető építésze volt.

Törekvés egy egészséges iskolatípus megteremtésére: Feldebrői Általános Iskola, 1952–54; dr. Török Béla Nagyothallók Óvodája és Iskolája, 1963

Az ötvenes években Zalaváry több épülettípus újragondolásával is foglalkozott. A falusi iskolák alaptípusa ekkor még az előző rendszertől örökölt, osztatlan rendszerű elemi iskola volt. A népoktatás korszerűbb elveit kiszolgáló új épülettípus egy takarékos kialakítású, de már osztályokra tagolt, több tantermes iskola képlete lett, amely csak a legszükségesebb helyiségeket tartalmazta, azzal a plusz elvárással, hogy a tantermek bútorozása variálható legyen. Ebből – és a Dániában látott példákból – kiindulva Zalaváry megalkotta az egyszintes, négy tantermes, kétoldali bevilágítású falusi iskolák típusát, melyet külön tanítói lakás egészített ki.

A feldebrői iskola terméskővel burkolt, bilaterális megvilágítású, belső osztását a homlokzaton is megjelenítő tömbje egyedülálló kísérlet volt, de az itt szerzett tapasztalatokat Zalaváry nem sokkal később, a Nagyothallók Iskolájánál[2] sikerrel fejleszthette tovább. Az átriumos központi tér, a homlokzati téglafelületek és vakolt sávok váltakozása, a bejárat fölött szélesen kiülő előtető egy barátságos, napfényes, jól tagolt és sok természetes fénnyel ellátott [SPK1]  épületet eredményezett. Az intézmény a nagyothalló gyerekek bentlakásos nevelése mellett speciális pedagógiai szakszolgálatnak is otthont ad.

Kísérlet a sajátos magyar építészet megteremtésére: Jászberényi Tisztasági Fürdő, 1958

Az ötvenes évek vége felé Zalaváry építészetében fordulat következett be. Korábbi munkáiban sokat foglalkozott a falusi iskolák, tanyasi olvasóházak, könyvtárak korszerű példáinak tervezésével, és erősen hatott rá a magyar vidék hagyományos építészete. Ekkor a magyar falu – és különösen az alföldi tanyavilág – képe még őrizte a népi építészet tradícióit. Bartók és Kodály munkássága nyomán Zalaváry a modern építészet formavilágát és a 20. század közepének technikai eredményeit megkísérelte kibővíteni a falusi építészetben talált ősi mintákkal – Lechner és követői példáján indulva, fél évszázaddal később nála merült fel a sajátosan magyar építészet megteremtésének igénye.

A jászberényi fürdő ennek az irányzatnak első – végül egyedül maradt – példája, Zalaváry életművének egyik csúcspontja. A hosszan elnyújtott főépülethez nyaktaggal egy-egy kerek alaprajzú, kemence formájú, impozáns medencetér kapcsolódik, melyekbe a medence fölé boruló kürtő elkeskenyedett tetején egy opeion-szerű felülvilágítón át jut természetes fény a kerámiával burkolt, íves belső falak közé. A keskeny ablaksávok, a fehér vakolt falak, a sajátos formavilág az alföld vert falú, nádtetős ősi építményeinek karakterét idézi. A fürdő megépültekor még harmonikusan illeszkedett a környezetébe, azóta viszont a városkép jelentősen átalakult.

A hatvanas évek elejére, az egyen-kockaházak elterjedése országszerte eltüntette a magyar falu hagyományos képét, a kísérlet, hogy a hagyományos falusi építészet megidézhető legyen a modern építészet eszköztárával, egy nem létező formavilág iránti tiszteletadás maradt.

BME Leánykollégium és étterem, 1963; Dél-pesti Kórház tervei, 1964

Zalaváry építészeti ideáljának központjában az élhető, barátságos terek állnak. Ilyen lett a Műegyetem komplexumához tartozó 400 fős kollégium[3], amely a három- vagy négyágyas lakóegységek helyett az országban elsőként kétágyas szobákkal valósult meg. A pince fölött hétszintes épület tömegében és alaprajzában egyaránt tiszta, világos szerkesztésmódot mutat. A nyerstégla sávokkal oldott ablaksorok a homlokzaton, a földszinten a visszahúzott bejárat fedett, védett előtere és a kollégium tömbjéhez csatlakozó kétszintes étterem nagy üveghomlokzata könnyed, letisztult, kellemes összképet mutat. Földszintjén porta, raktárak, társalgó, könyvtár, betegszobák és gondnoklakás lett kialakítva, a felső szintekre kerültek a diákszobák, melyek közül több kis loggiával egészült ki.

A 840 ágyas Dél-pesti Kórház[4] pályázatára készített tervei is újat hoztak az épülettípus magyarországi példái között: Zalaváry nem külön épületbe helyezte a betegeket közvetlenül ellátó egységeket (műtőt, laboratóriumokat, központi sterilizálót) és a betegszobákat, hanem az egyes részlegeket egy fölfelé karcsúsodó, nagyvonalúan formált magas épületben ésszerű, átlátható és jól használható vertikális renddé szervezte. Így a betegeket nem egy hosszú folyosón kellett (volna) átszállítani a műtétre, hanem az épülettömbön belül lett volna erre lehetőség. (A kórház nem épült meg.)

Matthias Rex szálloda terve, Budai Vár, 1962; Hotel Atrium-Hyatt (ma Sofitel), Budapest, 1976–82

Az egyik legismertebb Zalaváry-épület a pesti a Roosevelt téren álló elegáns szálloda. A közvetlen környezet, a szomszédos városi paloták összképe, szemben a Magyar Tudományos Akadémia klasszicista homlokzata meghatározta a hotel építészeti kialakítását. Zalaváry itt is, mint minden tervén, nyugodt, arányos tömböt valósított meg, amelyik illeszkedik a környezetéhez, de megjeleníti keletkezésének korát és alkotója szellemiségét is. Az Atrium Hyatt megformálásának előzménye az 1962-ben tervpályázatra készített, első díjat nyert Matthias Rex szálloda terve a Budai Várban. Zalaváry a két szomszédos (jórészt elpusztult) épület egy-egy részletét megőrizve és a szálloda tömbjébe beépítve, az eredeti beépítési kontúrokat követve alakította a tereket, egy zárt udvar köré szervezve. A Budai Vár karakteréhez illeszkedő koncepció végül a szobaszám megnövelésének igénye miatt papíron maradt, helyette épült meg a Pintér Béla által tervezett Hilton szálloda.

A központi átrium gondolata egy évtizeddel később, az Atrium Hyatt szálló[5] esetében valósulhatott meg. Épülettömbje aranymetszés szerinti arányainak köszönhetően kellemes összhatású; az egyetlen síkban maradó homlokzat tagolása a finom vonalú, függőleges, kiugró ablaksávokkal finoman utal a szomszédos klasszicista homlokzatú palotákra, ugyanakkor könnyed, szinte lebegő hatást ér el, ami feloldja a nagy épülettömeget. A szálloda belső terét a pesti függőfolyosós házak élménye ihlette. A tágas, teraszosan kiképzett belső udvar meglepő hatással van a belépő vendégekre, a felülvilágító az épület teljes magasságában napfénnyel árasztja el a teret, az emeletek sávos rendje harmonikus, a belső udvarba telepített dús növényzet és a csobogók kellemes hangulatot keltenek, intimitás és elegancia egyszerre jellemzi a téralakítást. A szálloda azóta több budapesti hotel előképe lett. Később az új tulajdonos a belsőt kisebb mértékben átalakította.

Bekapcsolódás a nemzetközi építészet vérkeringésébe

A nyolcvanas években Zalaváry több nagy nemzetközi pályázaton is indult, ezzel próbált kitörni a magyarországi építészeti élet elszigeteltségéből. 1983-ban készült a párizsi Opera de la Bastille terve[6], melynek pályázatát a Bastille lerombolásának 200. évfordulójára írta ki a francia kormány. Zalaváry és munkatársai a londoni Kristálypalota mintájára egy vas-üveg szerkezetet terveztek a tér közepére, amely megoldja a városképi illeszkedés problémáját. Szintén 1983-as keltezésű az Algériába tervezett olimpiához készített sportközpont terve: Zalaváry egy több stadiont egybefogó, széles utakkal összekötött komplexum rajzait dolgozta ki, a kiszolgáló épületekkel együtt. 1984-ben a párizsi Défense világmédia-központ pályázatára egy Diadalív-parafrázist tervezett,[7] nagyon hasonlót a Grand Arch-hoz, amelyet végül a nyertes dán építészpáros megépített az új negyed kapujában. Ugyanebben az évben készült egy egyiptomi pályázatra az Egyiptomi Kultúra Múzeumának rajza is.

Úttörők Háza, Veszprém, 1983

A veszprémi ifjúsági ház tervét a dél-dunántúli kúriák formavilága inspirálta. A bejárat fölé szélesen kiülő tető és alatta a fedett-nyitott előtér a védett tornác mintáját követi, az oda felvezető széles, mellvédes lépcsősor a kúriák bejáratát megközelítő, rendszerint kétoldali, szimmetrikus feljáró 20. századi átirata. A főhomlokzat két földszinti ablak-íve izgalmasan töri meg a nagy egybefüggő vakolt felületet. A kétszintes tömeg belesimul a városképbe, színes, plasztikus homlokzati kerámiasávja messziről jó azonosíthatóvá teszi a megjelenését. A központi színháztermet közrefogó szobák és termek változatos tevékenységre kínálnak lehetőséget. Az épületet a 2000-es évek végén lebontották.

Autógyár Kutató Fejlesztő Központ terve, Écs, 1986; Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont, Gödöllő, 1990

A győri Rába Vagon- és Gépgyár már az 1980-as években is a magyarországi autógyártás központja volt. Zalaváry a Győr melletti Écs térségébe tervezte a gyár kutató-fejlesztő központját, egy oktatási és kollégiumi épületet, kultúrházat, portaépületet és a tesztpálya irányító tornyát jelentő komplexumot.[8] A központ végül nem készült el, de Zalavárynak az itt kialakított műhelycsarnokát a későbbi Audi gyár mint csarnoktípust, sikeresen alkalmazta a további fejlesztések során.

A gödöllői kutatóközpont a molekuláris biológiával és biotechnikával foglalkozó tudományos intézeteknek ad otthont. Külső megjelenésében az ott folyó tudományos tevékenység fontosságát hangsúlyozza. Szerkesztésmódja jól komponált, az épületek közepét átriumos udvar foglalja el. A komplexum főbejárata a két egyforma, négyzet alaprajzú tömb egy-egy sarkát fogja össze, ezzel is jelzi az egyes intézetek önállóságát. A légies könnyedséggel összekapcsolt tömbök, a vertikális sávban összefogott ablakok és az első szint fölött horizontálisan megjelenő párkányok játéka, az üvegtető alatt hátrahúzott tömegű legfelső szint és az előtte kialakított tetőterasz méltóságteljes, de játékos hangulatot kölcsönöz az együttesnek.

Kelet-Nyugat Kereskedelmi Központ, Budapest, 1991

Az irodaház[9] az Astoria sarkán, az egykori Nemzeti Színház helyén épült. Homlokzata igazodik a szomszédos házak emeletosztásához, ugyanakkor saját markáns karaktert képvisel. A nyílások A-B-A ritmusa a budapesti eklektika jellegzetességét követi. A két-két emelet osztott ablakait összefogó nagyobb táblák mesteri arányukkal tagolják a homlokzatot, a saroktorony sokszögű megformálása tükör-elem, a túlsó sarkon álló toronyra adott építészeti válasz, az üvegfelület mögött futó látványlift mozgása az utcáról nézve is dinamikus elem. Belül egy nagyvonalúan kialakított központi átriumot vesznek körbe az irodák, melyek a piramist formázó, tetősisak-szerű felülvilágító felől is kapnak fényt. Később tulajdonosváltás történt, és az épület új tulajdonosa – Zalaváry szándékával megegyező módon – bizonyos átalakításokat végeztetett: a liftek a belső udvarba kerültek, a saroktoronyban pedig elegáns iroda-tárgyalókat alakíttatott ki.

Páty, római katolikus templom terve, 2002

Az egyházi iskolákban tanult Zalaváry életét mindvégig áthatotta a mély istenhit. Építészként azonban egészen a kétezres évek elejéig nem volt módja foglalkozni a hit tereivel. 2002-ben egy tervpályázatra született a pátyi templom vázlatos terve, amelyben a hosszú évszázadok templomépítészeti tradíciói közül a kerengőt, a színes körablak motívumát, az impozáns boltozat kialakítását és az opeionon beáradó fény jelentőségét idézte fel. A terv egy emelkedett atmoszférájú templomépületet mutat, amelyben a hit mint a külső fény és a belső formák találkozásának derűs, mélyen átélhető élménye jelenik meg. A homlokzat növényi ornamentikája Medgyaszay épületdíszítő stílusát idézi.

Halis István Városi Könyvtár, Nagykanizsa, 1989–2001

Nagykanizsa városi könyvtárának tervezésére 1992-írtak ki tervpályázatot, melyet Zalaváry terve nyert első díjat. A tervezési időszak forráshiány miatt hosszan elhúzódott, csak 1999-ben indulhatott meg az építkezés.  A városi szövetbe térbe harmonikusan illeszkedő, tiszta kompozíciójú épület íves ablakai A-B-A ritmusban váltakozó méretükkel tagolják a homlokzat síkját, a nagy ablakokat két szinten egybefogó ornamentika motívuma ősi eredetre utal. A belső tér különlegessége az egylégterű „szabad könyvtár" koncepció: az olvasói tér minden része válaszfal nélküli, jól áttekinthető egységet képez, amelyben a könyvtárhasználó életkortól függetlenül, szabadon mozogva keresgélhetnek a könyvek között. Az elegánsan formált, előlépcső-rámpa kompozícióval szinte városi palotaként megjelenő könyvtárépületen Lechner Ödön szerkesztési elveinek hatása érzékelhető. A könyvtár karaktere finoman illeszkedik a közelben álló, harmincas években épült református templom modern tömbjének leegyszerűsített vonalvezetéséhez, ugyanakkor florális homlokzati díszítményei, a stilizált életfa-motívum a Medgyaszay 1927-ben átadott Városi Színház világával harmonizál.

Nagykanizsai Városi Színház rekonstrukciója és bővítése, 2004-08

Az 1925-27 között épült nagykanizsai színház[10] a szerkezeti és funkcionális korszerűsége, illetve a hagyományos díszítőelemek gazdagsága miatt Medgyaszay István egyik főművének tekinthető. Az épület a második világháború után már inkább moziként működött, külső és belső terei durva beavatkozást szenvedtek el, 1992-ben bezárt, állaga leromlott, eredeti részletei jórészt eltűntek. A bővítéssel egybekötött műemléki rekonstrukció többfunkciós városi kulturális színhellyé alakította az épületet.

Zalavárynak a műemléki rekonstrukcióban szerzett tapasztalatát a keszthelyi kastély 1970-ben kezdődött és 15 éven  át vezetett felújítása[11] mélyítette el, ahol a kiviteli tervek mellett a teljes művezetést is elvégezte. Tervezési elveit Keszthelyen is, Nagykanizsán is az eredetihez való hűség, illetve a mai kor megkívánta korszerűség és jól használhatóság jellemezte. A nagykanizsai színház esetében a belső terek – a fagerendás előcsarnok és a nagyterem – visszakapták eredeti szerkezetüket. A külső homlokzati sgraffito-szerű falképeket helyreállították, a Medgyaszay kalotaszegi gyűjtései által inspirált rendkívül gazdag eredeti belső díszítőelemeket – a faburkolatok, pávadíszes faragott padok, váztáblás ajtók, üveglapbetétes csillárok – újragyártották. Az épület bővítése a korszerűség megkívánta terekkel (konyha, étterem, konferenciaterem, öltözők, vizesblokk stb.) a Medgyaszay-ház alkalmas lett a város sokszínű kulturális programkínálatának befogadására, akár párhuzamosan különféle típusú rendezvények lebonyolítására is. Zalaváry Lajos a KÖZTI legelső éveiben még személyesen találkozott a rövid ideig ott dolgozó Medgyaszayval, az örökséget így közvetlen kapcsolatként élhette át.

Hitvallása, életművének jelentősége

Az életmű kivételes helyet foglal el a magyar építészet 20-21. századi történetében. A szocialista korszak ideológiai irányával szemben megfogalmazott épületei valójában a modernizmus alapelveit érvényesítették, egy ellenséges környezetben, mégis sikerrel. Az egyetemi évek dániai és svédországi tapasztalatai, majd később a kiemelt állami beruházásokkal járó folyamatos mérlegelés Zalaváry egész pályájára meghatározó befolyással bírtak, melyek felülírták a kor uralkodó – és politikai döntések által diktált – építészeti irányelveit. Szilárdan elköteleződött a barátságos, élhető tereket létrehozó építészet mellett. Számára az épület legelsősorban védelmet nyújtó, befogadó hajlék, derűs hangulatot árasztó, a funkciójukat okosan és gazdaságosan kiszolgáló terek sora. Építészeti alapelvei között ennek megfelelően első helyen szerepel a hajlékteremtés. Emellett döntően fontosnak tartja a műfaj helyes megválasztását, a hely szelleméhez való igazodást és az adott városkép figyelembe vételét. Homlokzatalakítását a tektonikus rend törvénye irányítja. Egyetlen épületén sem látjuk a kor kedvelt tagolatlan homlokzati üvegfüggönyét, amelyet jellegtelennek tart. Helyette minden tervén egy egyedi, markáns homlokzati rendet hoz létre, amelyen rendre megjelenik a hely, a funkció, a környezet összképe. Térformálását az épület arányrendszerének helyes kialakítása vezeti, a részek egymáshoz való viszonyának pontos tisztázása, a mű egészét meghatározó harmóniára való törekvés. Hangsúlyozza a tiszta kompozíciót, elveti a giccset. Forma és tartalom egysége ugyanolyan fontos az építészetében, mint a gazdaságosság. A csillagászat egész gondolkodását az objektivitás felé vitte, a zenei és irodalmi élmények munkálnak építészete lírai elemeinek hátterében. De mindent kiegyenlít a harmóniára törekvés, az arányos rendszer kidolgozása.

Személyiségét, értékrendszerét és építészetét egyformán jellemzi az a válasz, amelyet egy író barátjának adott arra a kérdésre: mi az a három dolog, amit magával vinne egy lakatlan szigetre. Zalaváry nem könyveket mondott, ahogyan mindenki más, hanem három palackot, amelyekben tiszta levegő, ivóvíz és gyümölcs lenne. A természet gazdag egyszerűségéből, harmóniára és szépségre törekvéséből táplálkozik immár hét évtizede Zalaváry Lajos építészete.

[2015]