Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
    Tagozatok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Hírlevél
  • Kapcsolat
  • magyar English [Beta]
Magyar Művészeti Akadémia
  • Akadémikusok
  • Könyvtár
  • mma.hu
  • mma-tv.hu
  • Súgó
  • magyar English [Beta]

format.option.empty_header
15142
MMA19880

 
Galéria >
 

Életrajz

Életrajz

Huszár Lajos
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző
Szeged, 1948. szeptember 26.
Az MMA rendes tagja (2011-)
Zeneművészeti Tagozat
Tovább...

Életrajz

  • Életrajz
  • Díjak
  • Curriculum vitae

Életrajzi adatok
Szeged, 1948. szeptember 26. 

Iskolák
1956–1963: Állami Zeneiskola, Hódmezővásárhely
1963–1967: Zeneművészeti Szakiskola, Szeged
1967–1973: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
1975: Accademia di Santa Cecilia, Roma (zeneszerzés mesterkurzus)

Munkahelyek
1973–1984:  Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged (tanár)
1984–1987:  Színház-és, Filmművészeti Főiskola (tanársegéd)
1986–1989: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Békéscsaba (tanár)
1989–2008: Szegedi Konzervatórium, később Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar (adjunktus, docens, egyetemi tanár, 1993–2003: zeneelméleti tanszékvezető)
2009–2013: Nyíregyházi Főiskola (egyetemi tanár)
2009–2014: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest (tanár)

Művészeti szervezeti tagság 
1970-es évek–: Magyar Zeneszerzők Egyesülete; 2008–: elnökségi tag
1970-es évek–: Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület 
Magyar Zeneművészeti Társaság
2006-2011: az MMA társadalmi szervezet tagja
2011–: a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
 

Huszár Lajos: Curriculum vitae

Régi hódmezővásárhelyi család leszármazottja vagyok, őseim többnyire iparosok, kiskereskedők voltak. Apám, dr. Huszár Lajos a város közismert orvosa volt, anyám Nagy Mária. Az apai ág evangélikus vallású, az anyai ág katolikus. Művészeti hajlamot, lírai beállítottságot édesanyám családjától örököltem, két anyai nagybátyámnak is volt költői ill. festői tehetsége.

Zeneiskolás éveimben két tanárom volt rám hatással. Az egyik zongoratanárnőm, Berei Lajosné, aki magánének-tanár is volt, talán tőle ered vokális műfajok iránti vonzalmam, a másik Steiner Béla, aki elméleti, zeneszerzői téren adott meghatározó impulzusokat. A szegedi Zeneművészeti Szakiskolában Vántus István növendéke lettem zeneszerzés szakon (1963–67). Nagy hatással voltak rám Nagy Kálmánné Varju Irma zongoraórái, és mindenekelőtt a Vaszy Viktor által vezényelt feledhetetlen operaelőadások. A budapesti Zeneakadémián Szervánszky Endre zeneszerző-növendéke voltam (1967–73). Szervánszky mély humanizmusa, erkölcsi nagysága életreszóló élmény volt számomra. Zeneakadémiai tanáraim közül emlékezetes maradt Durkó Zsolt, Bartha Dénes, Pernye András, Almásy László.

Zeneszerzői pályám együtt indult tanári pályámmal. 1973-ban kezdtem Szegeden tanítani. Néhány év múlva azonban megszakítottam a tanítást egy csodálatos római félévért: a Santa Cecilia Akadémia zeneszerzés mesterkurzusának hallgatója lettem, mesterem az a Goffredo Petrassi volt, aki előttem már több jelentős magyar zeneszerzőt tanított.

Miközben Szegeden tanítottam, lassan elindult zeneszerzői pályám is. A '70-es évek műveire legnagyobb hatást a kor magyar és lengyel zenéje tette (Lutoslawski, Durkó, Kurtág). Ebben az évtizedben írtam a 69. zsoltárt (1976) és a Scherzo és adagio-t (1978). 1980 után érdeklődésem fokozatosan a hagyományok beépítése, a tonalitás újszerű alkalmazása, valamiféle szintézis felé fordult. Ennek jegyében keletkeztek  olyan művek, mint A magány dalai (1983–95), a Kamarakoncert (1987), A csend című opera (1994–98) és az Ikonok Pilinszky János emlékére (2000).Ennek a quasi-tonális korszaknak a záródarabja a Passió (2003–2004).

Újabb alkotókorszakomban többnyire mellőzöm a tonális megoldásokat, bizonyos értelemben visszatérek 70-es évekbeli stílusomhoz: Ezt a törekvést mutatja a Nyári triptichon (1998–2002), az Alföldi varázsénekek (dalciklus Polner Zoltán verseire, 2009–2011), a Ballada (cimbalomra, 2011–2013), a Sonata rustica (hegedű, 2013-2014), a Cherubinische Gesänge (dalciklus Angelus Silesius verseire, 2016) és a Momenti umani (két fuvolára és ütőkre, 2017). Ugyanakkor készültek tonális alapállású művek is:  a Feltámadási oratórium (szólisták, vegyeskar, zenekar, 2015–2017) és az Und er trug sein Kreuz (tenorra és orgonára, 2016).

A magyar zenei közéletben mindvégig igyekeztem jelen lenni. Annak ellenére, hogy lakásom és munkám hosszú időre Szegedhez kötött, a budapesti kollégák nem feledkeztek meg rólam, műveim rendszeresen megszólaltak a fővárosi koncerteken is. Budapesti aktivitásom megnőtt azóta, hogy 2008-ban nyugdíjba mentem és a főváros környékén (Monoron) telepedtem le.

Elnökségi tagja vagyok a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, tíz évig voltam tagja a Zeneakadémia Doktori Tanácsának, óraadó zeneszerzéstanár voltam a budapest Bartók Konzervatóriumban.

A zenén kívüli közéletben nem vettem részt, a politikai eseményektől, pártoktól mindvégig távoltartottam magam. Amit viszont – részben ösztönösen, részben tudatosan - mindig meg akartam őrízni: az emberszeretet, az érzelmi gazdagság, a szülőföldem iránti vonzalom,és az elkötelezettség a magyarság, Kelet- Európa és a kereszténység iránt.

Munkásság

Munkásság

Huszár alapvetően expresszivitásra törekvő lírai zeneszerző-alkat. Műveiben kisebb súllyal jelennek meg az intellektuális szerkesztő-eljárások, annál fontosabb számára a költői célkitűzés megvalósítása.;
Tovább...

Munkásság

  • Pályakép
  • Művek

Hollós Máté: Huszár Lajos munkássága

1. Az előkészület évei

Huszár Lajosnak a zeneakadémiai évek alatt írt művei többfajta külső és belső indíttatásnak tesznek eleget. Vannak közöttük különféle megrendelésekre írt munkák, átiratok, hangszerelések, feldolgozások, kompozíciós kísérletek, pedagógiai darabok. Ezek közül említésre méltóak azok a kompozíciók, amelyek Huszár későbbi zeneszerzői jellegzetességeit – noha még éretlenebb, kiforratlanabb formában – már előrevetítik.

Az 1967–68-as években nagy súllyal jelentkezik a vallási ihletésű expresszív kóruszene: két vegyeskari motetta után 1968 nyarán latin nyelvű passió írásába fog. Ez a vállalkozás természetesen akkor még nem sikerülhetett tökéletesen: a 19 éves szerző éppen csak a Zeneakadémia első osztályát végezte el. Ugyanakkor ebben az „ős-Passióban" megtalálható több olyan elem (a basszus-orgonaponttal kísért „neo-gregorián" énekszólók, az ütőhangszerek használata, a passiótörténet három nagy részre való osztása), amely az érett kori Passióba (2003–2004) be fog majd épülni.

A másik vokális műfaj, amely már a '60-as években megjelenik Huszár palettáján: a dal. 1964-ben, a szerző konzervatóriumi tanulmányai idején írta romantikus dalciklusát Lenau német nyelvű verseire (Waldlieder), amit 1967–68-ban immár atonális zenei nyelven követett négy dal. Ez a szubjektív-expresszív stílus jelenik meg Huszár e korszakának hangszeres műveiben is. A Cogitatio címet viselő három zongoradarab (1968, 1970, 1971) és a szólóhegedűre írott Rapszódia (1969) Bartók és a magyar rubato-dallamosság hatását mutatja.

Huszár Lajos zeneszerzői diplomaműsora egy vonóstrióból és egy zenekari dalciklusból állt (Öt monológ Parancs János verseire), mindkét mű 1972-ben készült.

2. Első alkotói periódus (1974–80)

A '70-es évek művei magasabb szinten folytatják azt a lírai-expresszív és atonális stílust, amely a '60-as évek vége óta jelen volt Huszár műhelyében. Két kompozíció készült nagyobb kamaraegyüttesre (fúvósok, zongora, hárfa, ütők): Musica per dieci (1974) és Musica concertante (1975). Az utóbbi a szerző római tanulmányútja alatt készült, Goffredo Petrassi felügyelete mellett. A római tanulmányok ennek a darabnak a stílusát kissé közelítették az avantgárdhoz (aleatória, nem-tematikus szerkesztés).

A vallásos művek vonulatát 1976-ban a 69. zsoltár folytatta. A szólóének (tenor) és zongora kettősére írott mű a hangrendszer egységének problémáját úgy oldja meg, hogy a dallamok és harmóniák alapjává egy tiszta kvartból és kis szextből álló akkordot tesz. A zsoltárkompozíció nyelve magyar (Károli Gáspár bibliafordításából), jellemző rá a jellegzetes magyar rubatók és a széles ívelésű dallamok használata. Némileg Kurtág Bornemisza Péter mondásai című művének hatására ismerhetünk benne. Hasonló stílusban készült a két Ady-dal (Szeretném, ha szeretnének, De ha mégis) basszusra és zongorára.

Kamarazenekari művel jelentkezett Huszár 1978-ban: Scherzo és adagio – 11 vonósra és ütőkre. A két említett tételtípus egymás mellé állítása bartóki előképekre utal: a Szvit op. 14-re, a vonósnégyesekre és másokra.

Az atonális korszak végén keletkezett a Rézfúvós kvintett (1980). Három tétele három jellegzetes (megint csak Bartókra utaló) tételtípust fogalmaz meg: a kalapáló ostinatókra épülő Toccata, a fékevesztetten száguldó Scherzo és a rubato-népdalok emlékét idéző lassú Cantilena.

3.  Második alkotói periódus

Az 1981. év fordulatot hoz Huszár Lajos munkásságában. Elkészül az utolsó kromatikus-atonális mű, a Három dal Else Lasker-Schüler verseire szopránra és brácsára, német nyelven. Ekkor azonban figyelme a tonalitás felé fordult. Megismert több neo-tonális művet, köztük Górecki III. szimfóniáját, s ezek stiláris pályamódosításra ösztönözték. Ebben az időben kapott megbízást a Bajai Kamarazenekartól könnyen játszható, amatőrök által befogadható mű komponálására. Augusztusban-szeptemberben el is készült a Serenata concertante. Szintén „egyszerű" stílusban fogant a Két madrigál vegyes karra, Weöres Sándor verseire.

Ez a kezdődő „tonális" korszak azonban mégsem kizárólag hangnemhez kötődő műveket terem: fellelhetők bennük a 20. század első felének különböző vívmányai – vagyis inkább valamiféle szintézist képviselnek, amely nem jelenti sem a 19. század és a századforduló tonális stílusának megismétlését, sem a könnyű érthetőség felszínes közönségigényének kiszolgálását.

1983-ban elkészül két nőikar – Dies sanctificatus és Ave Maria – valamint A magány dalai című dalciklus szopránra és ütőkre, kecsua-indián népi szövegekre Tornai József fordításában. A mű érzékelteti a versek ősi-népi-archaikus világának vadságát, de – kissé visszafogottan – helyet ad a lírai megnyilvánulásoknak is.

1984-ben készült újabb zongoradarabja, a Notturno létrejöttét Goffredo Petrassi 80. születésnapjának köszönheti. Az olasz mester volt magyar növendékei írtak a római Santa Cecilia professzora tiszteletére egy-egy zongoradarabot, melyben Petrassi VI. concertójának tizenkétfokú sorát használták fel. Mivel dodekafon gyökerű műről van szó, ez inkább Huszár megelőző atonális alkotókorszakához sorolható, jóllehet hármashangzatokat is alkalmaz benne. A zongoradarabot 2011-ben jelentősen átdolgozta, ennek következtében drámaibb, s egyben zongoraszerűbb lett

1985-ben a Veszprémi Kamarazenekari Fesztivál megrendelésére elkészült a Concerto rustico. A címnek megfelelően a műben kollektív zenei anyagokra történik utalás: egyrészt a népi táncok kemény ostinatóira, másrészt a templomi korálok statikus világára. A szubjektív kifejezés ebben a műben háttérbe szorul.

1987-ben szegedi felkérésre komponálja a zeneszerző Ének virradatkor című fuvolára és vibrafonra szánt duóját. Ez a mű előbb végigjárja a tonális világtól a tizenkétfokúságig vezető út lépcsőfokait, majd drámai középrész után ugyanezt a folyamatot visszafelé követi. Ugyanebben az évben veti papírra Huszár egytételes, vonószenekarral kísért gordonkaversenyét, a Kamarakoncertet. Ebben a műben nem szab gátat szubjektív érzelmesség iránti vágyának – ezt még néhány rejtett Puccini-idézettel is aláhúzza.

1990-ben keletkezett a szerző egyik legjelentősebb, maga által is preferált kórusműve, A csönd virága vegyes kar Juhász Ferenc versére. A drámai, lírai és misztikus mozzanatokban bővelkedő balladaszerű kórusmű számos intonációs nehézséget tartalmaz, ezért 2012-ig kellett várnia az előadásra.

1993-ban orgonamű került ki Huszár műhelyéből, amelynek alapját egy katolikus temetési ének képezi: Ments meg engem, Uram, az örök haláltól, ami voltaképpen a latin Libera me magyar fordítása, ezért is viseli ezt a címet. A mű bőségesen tartalmaz különböző zenei karaktereket, de használhatóságát némiképp korlátozza a szerző járatlansága az orgonaszerű írásmódban.

1994-et kiemelkedően fontos évként jegyezhetjük Huszár Lajos pályáján. Ekkor kapott megbízást a Szegedi Nemzeti Színháztól opera írására. A szövegkönyvet Balázs Béla  A csend című meséje nyomán Darvasi László írta. Huszár hol gyötrődve, hol lelkesen vetette magát a komponálásba. Az opera 1998-ban készült el. Cselekménye, szövege alkalmat nyújtott a szerzőnek, hogy változatos zenei anyagot állítson elő: a kocsmajelenet népi keménységétől a szerelmi kettős fűtöttségén át a zárójelenet misztikus halálközelségéig igen sokfajta karaktert vonultatva fel. A hangrendszerek is változatosan sorakoznak egymás mellé: a hármashangzatok világától a tizenkétfokúságig sok különböző szerkesztésmód előfordul itt mindig a cselekmény mozzanatainak, a szereplők lelki alkatának megjelenítését szolgálva. Az opera zárójelenete először koncertszerűen szólalt meg 1999-ben, a teljes mű színpadi bemutatójára 2005.február 11-én került sor a Szegedi Nemzeti Színházban.

2000-ben ismét szegedi megrendelésre készült az Ikonok Pilinszky János emlékére című kantáta szoprán szólóra és kamarazenekarra. Ez a kompozíció egyfajta szabadon átértelmezett mise, melyben a mise néhány állandó része (Kyrie, Crucifixus, Sanctus, Agnus Dei) egyesül egy misén kívüli énekkel (Confitebor) és egy Pilinszky-verssel (Harmadnapon).

A tonális korszak záródarabja a 2003–2004-ben keletkezett Passió. Ez a több mint 70 perces oratórium az ifjúkori 1968-as Passió-kísérlet számos ötletét átveszi, továbbfejleszti, hibáit kijavítja. A szólóének-tételek közt sok a régi, a kórusok viszont mind újonnan készültek. A Passió uralkodó zenei karaktere templomias-epikus, melyet szükség esetén erőteljes drámai pillanatok ellensúlyoznak.    

4. Harmadik alkotói periódus  (1998–)

A tonális korszak vége és az újabb, atonális periódus kezdete némileg egymásba olvad, nehezen szétválasztható. Az első atonális darab, a Trittico estivo (eredetileg oboára és zongorára, később fuvola-zongora verzió is készült) még 1998-ban keletkezett, mintegy beágyazva a tonális korszakot záró művek (Ikonok..., Passió) közé. Hogy mi indíthatta a szerzőt erre a stílusváltásra, nehéz meghatározni: talán úgy érezte, tonális korszakának eszközei kimerültek, saját művészi igazságát ezentúl másutt kell keresnie...

A korszak eddigi fő művének egy újabb dalciklus tekinthető, az Alföldi varázsénekek mezzoszopránra és zongorára, mely Polner Zoltán népi gyűjtéseken alapuló verseire készült 2009–2011-ben. A népi-archaikusnak és a személyes-expresszívnek a kettőssége hasonló módon nyilvánul meg, mint A magány dalai c. korábbi dalciklusban. A 2011. év terméke még a cimbalomra írott Ballada.

5. Összefoglalás és jellemzés

Huszár Lajos eddigi zeneszerzői pályája három alkotókorszakra oszlik: 1. a hetvenes évek atonális zenéje, 2. quasi-tonális művek 1981 és 2004 között, 3. visszatérés(?) az atonalitáshoz 1998-tól. E korszakok művei látszólag nagyon különböznek egymástól. Ha azonban egységben szemléljük és egymás után hallgatjuk meg őket, kiderül, hogy a különböző korszakok műveit rengeteg közös szál köti össze. Ennek magyarázata talán az, hogy a zeneszerzői eljárások különbözősége mögött mindig ugyanaz a személyiség keresi kifejeződését, fogalmazza  meg újra és újra jellegzetes érzelmi világának motívumait.

Lássuk, milyen tulajdonságai vannak ennek a személyes világnak?

1. Huszár alapvetően expresszivitásra törekvő lírai zeneszerző-alkat. Műveiben kisebb súllyal jelennek meg az intellektuális szerkesztő-eljárások, annál fontosabb számára a költői célkitűzés megvalósítása.

2. Bár hasonló arányban komponált vokális és hangszeres műveket, úgy tűnik, hogy az életmű legfontosabb, legmélyebb megnyilatkozásai az előbbiek köréből kerültek ki (69. zsoltár, A magány dalai, A csönd virága, A csend – opera, Ikonok..., Passió, Alföldi varázsénekek)

3. Erős a vonzódása a vallási témákhoz, szövegekhez. Ihletői kevésbé a kereszténység hitbeli alaptételei, sokkal inkább a szent szövegekből kicsengő erős és mély érzelmek: panasz, könyörgés, átok, alázat, szeretet, öröm, dicsőítés. És természetesen Jézus születésének, szenvedésének, halálának története.

4. Érdekes módon sok műben előfordulnak népi elemek. Nem népdalok idézéséről van itt szó, hanem jellegzetes dallamfordulatok, ritmusok, díszítmények stb. megjelenéséről. A szerző ezekben – hol tudatosan, hol ösztönösen – visszatér magyar ill. kelet-európai gyökereihez (Rézfúvós kvintett, A magány dalai, Concerto rustico, A csend, Alföldi varázsénekek).

Huszár Lajos a zenei mondandót hosszan érlelő, viszonylag kevésszavú alkotók közé tartozik. A létrehozott minőség tartalmi és zeneszerzés-technikai értékei azonban a szakma és a közönség szekértáboroktól független általános elismerését hozzák meg neki.

 

[2015] 

Vokális művek

oratórium
Passió, op.33. (négy szólista, vegyeskar, orgona, ütők), 2003–2004
Resurrectio Domini nostri Jesu Christi (Feltámadási oratórium), op.40. öt szólistára, vegyeskarra és szimfonikus zenekarra, 2015–2017

kórus
Hold-lepte úton, négy gyermekkar  zongorakísérettel, Weöres Sándor verseire,1968-73
Caligaverunt, nőikar, 1976
Két madrigál Weöres Sándor verseire, vegyeskar, 1981
Dies sanctificatus, nőikar, 1983
Ave Maria, nőikar, 1983
Az ezüst rózsa alatt, férfikar Babits Mihály versére, 1983
A csönd virága, vegyeskar Juhász Ferenc versére, op.23.,1990
Agnus Dei, vegyeskar, op.28., 1996
Angyali üdvözlet, nőikar, op.32., 2001
Videntes stellam, nőikar, 2007
Dormi Jesu, nőikar, 2007
Hodie Christus natus est, nőikar, 2007
Himnusz Szent Imre királyfihoz, vegyeskar Sík Sándor versére, 2010
O Wunder ohne Massen, vegyeskar Justus Gesenius versére, op.35., 2011
Mein Auge wacht, vegyeskar Johann Wilhelm
Berger szövegére, op.35/2., 2013
Strafe mich nicht in deinem Zorn, vegyeskar Martin Luther szövegére, op.35/3., 2014
Erdei sirató, nőikar Polner Zoltán versére, op.39., 2014
Kyrie in C, vegyeskar, 2016
Requiem aeternam, vegyeskar, 2017

dal
69. zsoltár ( tenor, zongora,) op.4., 1976
Két dal Ady Endre verseire ( basszus, zongora) op.6., 1977–83 (Szeretném, ha szeretnének, De ha mégis)
Három dal Else Lasker-Schüler verseire (szoprán, brácsa), op.13., 1981–89
Három dal Dsida Jenő verseire (tenor, zenekar), op.14., 1982–84
A magány dalai,dalciklus kecsua-indián népi szövegekre Tornai József fordításában (szoprán, ütők), op.16., 1983–95
Alföldi varázsénekek, dalciklus Polner Zoltán verseire (mezzoszoprán, zongora), op.34., 2009–11 
Álom-monológok, dalciklus Katona Judit verseire, mezzoszoprán hangra, fuvolára és ütőkre, op.37. 2013
Cherubinische Gesänge, dalciklus Angelus Silesius verseire, tenorhangra és zongorára, op.42., 2016

kantáta
Ikonok Pilinszky János emlékére, liturgikus szövegekre és Pilinszky János versére (szoprán, kamarazenekar), op.30., 2000.
Betlehemes-kantáta népi szövegekre  (gyermekkar, kamarazenekar), 1997
Und er trug sein Kreuz, kamarakantáta tenorhangra és orgonára, op.41., 2016

Hangszeres művek

szólóhangszeres művek
Öt zongoradarab, op.5., 1977
Szonáta csembalóra, op.11., 1979-85.
Notturno zongorára, op.17., 1984, javított változat: op.17/a, 2011
Libera me, orgonára, op.26., 1993
Ballada cimbalomra, op.36., 2011
Álom-töredékek, fuvola, op.37/A
Sonata rustica, hegedűre, op.38.


kamarazene
Musica per dieci,(kamaraegyüttes) op.2, 1974
Musica concertante (kamaraegyüttes), op.3., 1975
Rézfúvós kvintett, op.12., 1980
Ouverture három trombitára, op.22., 1989
Trittico estivo (oboa, zongora), op.29., 1998. változat fuvolára és zongorára, op.29/a., 2002
Divertimento (fuvola, zongora), 2011
Három darab kínai témákra, csellóra és zongorára, 2016

vonószenekari művek
Scherzo és adagio (11 vonós, ütők), op.8., 1978
Serenata concertante (fuvola, vonószenekar), 1981
Concerto rustico (vonószenekar, 2 fuvola, 2 kürt) op.18., 1985

versenymű
Kamarakoncert (gordonka, vonószenekar), op.20., 1987

opera
A csend, opera négy jelenetben Balázs Béla meséje nyomán, szövegkönyv: Darvasi László, op.27., 1994-98

Pedagógiai művek
Két darab  (oboa, zongora), 1972
Rög a röghöz (zongora), 1975
Életképek (zongora), 1975
Csillagszóró (zongora), 1975
Öt tétel Orff-együttesre, 1984
Etűdök Szilágyi Pálma-Kökényessy Miklós Kürtiskolájába, 1987-88
Variációk a Velencei karnevál dallamára (klarinét, zongora), 1997
Vigasztaló (két gordonka), 2010
Trombita-duók, 2010

Alkalmi művek


Játékdalok Weöres Sándor verseire, 1985
Színészdalok  Petőfi, Tóth Árpád, Morgenstern, Lermontov verseire, 1985-87
Sonata leggera, klarinétegyüttesre, 2013
Animato, fúvószenekarra, 2017

    

Megjelent kották

Musica concertante, op.3.  EMB
Öt zongoradarab, op.5.  EMB
Scherzo és adagio op.8. EMB
Rézfúvós kvintett, op.12. EMB
Két madrigál, EMB
Serenata concertante, EMB
Az ezüst rózsa alatt, EMB
Concerto rustico, op.18. EMB
Trittico estivo fuvolára és zongorára, op.29.,  Akkord kiadó, 2012
Pedagógiai művek különböző kötetekben
 

Bibliográfia

Bibliográfia

Tovább...

Válogatott bibliográfia

  • MMA könyvtári állomány

Kapcsolódó tartalmak

  • hírek
  • események
  • videók
További események >
További hírek >
További videók >
  • © Magyar Művészeti Akadémia, 2017

  • facebook
  • Hírlevél
  • Szakértők
  • Impresszum
  • Adatvédelem
  • Szerzői jogok
  • Kapcsolat