Galéria >
 

Életrajz

Erdélyi Zsuzsanna életútját egyértelműen meghatározták családi hagyományai, mindamellett jókora kerülővel, történelmi fordulatok folytán jutott el a filológusi pályára. Nagyapja Erdélyi János költő, műkritikus, filozófus, édesapja Erdélyi Pál irodalomtörténész, könyvtárigazgató.

1939-ben érettségizett az ONE Veres Pálné Leánygimnáziumában. 1939-40-ben közgazdasági, 1940-től bölcsészeti tanulmányokat folytatott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-olasz-filozófia szakán, majd 1945-ben doktorált. Mindezekkel párhuzamosan 1931-1945 között zongorát tanult a Fővárosi Alsó-Felső Zeneiskolában. 1943-ban külügyi ösztöndíjat kapott a római követség kulturális osztályára, egyúttal egyetemi és zenei tanulmányait is kiegészítette. Német-francia-olasz nyelvtudása és római működése révén került a Külügyminisztériumba. 1944-1945-ben a Sajtóosztályon olasz referens ill. miniszteri fogalmazó, majd – miután 1945-ben a nők számára is megnyílt a külügyi szolgálat lehetősége – diplomata lett. Rákosiék hatalom-átvételekor osztályidegen társaival együtt 1948-ban kitették a minisztériumból. Még abban az évben házasságot kötött Dobozy Elemér kutató orvos-kardiológussal, aki kidolgozta és Magyarországon meghonosította a sztereo-elektrokardiográfia módszerét. Az ő klinikai pályáját 1951-ben a rendszer szintén derékba törte. Négy gyermekük született: Miklós (1949) bölcsész, Dániel (1951) ügyvéd, Zsófia (1952) énekes, Borbála (1955) csembalóművész. Erdélyi Zsuzsanna 1951-ben anyagi okok miatt kényszerült munkavállalásra; ezt külügyi múltja jelentősen megnehezítette. Ekkor fogadta el Lajtha László zeneszerző-népzenetudós segítségét, aki őt, jól ismervén családi hátterét, a néprajz-népköltészet felé irányította: a Népművészeti Intézetben külsős munkát szerzett neki (1951-53). 1953-tól tíz éven át a Művelődésügyi Minisztérium Népzenekutató ún. Lajtha-Csoportjának tagjaként („szövegese"-ként), Lajtha László 1963-ban bekövetkezett halála után pedig 1964-1971-ig a Néprajzi Múzeum Népzene Osztályán dolgozott. 1971-1986-ig az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának tudományos munkatársa, 1987-1990-ig Filozófiai Intézetének szerződéses kutatója volt.

Élete végéig dolgozott. A magyar néprajztudomány egyik legfáradhatatlanabb gyűjtője. Az ő nevéhez fűződik a népi költés új, de valójában nagyon régi műfajának, az archaikus népi imádságörökségnek a föltárása, funkciójának meghatározása, európai összefüggéseinek, eredet-történeti kérdéseinek vizsgálata. Ezt elősegítették külföldi tanulmányútjai, könyvtári és terepmunkái. Sok-sok ezer ima és ének birtokában bebizonyította, hogy az archaikus népi imádságműfaj elsősorban a késő középkor vallásos költészetének két kiemelkedő ágazatához, a passió-epikához és a Máriasiralom-lírához kötődik, de őrzi a szent színjátszás nyomait is. Bebizonyította azt is, hogy a nemlétezőnek, vagy elveszettnek tekintett vallásos közlíra nálunk is magas szinten virágzott, jóllehet, erről csak néhány szórványemlék tanúskodik. A történelmi viszontagságok ugyanis kulturális értékeinknek nagy részét megsemmisítették. Nem tudták azonban megsemmisíteni a szóbeli népi kultúra értékeit, amelyeket a kollektív memória/közösségi emlékezet tárolt és nemzedékről nemzedékre szájhagyományozás útján juttatott el napjainkig. Erdélyi Zsuzsanna tézise: nálunk Magyarországon a szóbeliség őrizte meg a távoli idők azon értékeit, amelyeket szerencsésebb országokban az írásbeliség is átmentett.

Az ő kezdeményezésére hozta létre dr. Lékai László bíboros-érsek az első közép-európai Népi Vallásos Gyűjteményt 1980-ban Esztergomban.

Munkásságát sokrétű tevékenység is jellemzi. Tagja volt a MTA Középkori Történeti Munkabizottságának, a Szent István Akadémiának, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémiának, és egyik alapítója a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ).

Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el.

In: Erdélyi Zsuzsanna: Múltunk íratlan lírája. Szövegondozás: Kovács Emília. Pozsony, 2015, Kalligram. 1109.

Munkásság

Barna Gábor: Erdélyi Zsuzsanna (1921–2015)

A magyar folklorisztika és a vallási néprajz egyik meghatározó alakja az elmúlt évtizedekben Erdélyi Zsuzsanna volt, aki elsősorban az archaikus népi imádságok műfaji leírásával, művelődéstörténeti, irodalmi, folklorisztikai elemzésével és közzétételével, valamint emberségével nagy szakmai tekintélyt szerzett nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is. Kutatói teljesítményének elismerését számos hazai és külföldi szakmai díj és kitüntetés jelzi.

Erdélyi Zsuzsanna 1921. január 10-én született a Csehszlovákiához csatolt Komáromban. Édesapja Erdélyi Pál irodalomtörténész, könyvtárigazgató, egyetemi tanár (1868–1936), édesanyja Remisovszky Hedvig (1893–1980). Nagyapja Erdélyi János író, irodalomtörténész, filozófus (1814–1868) volt. Dobozy Elemér belgyógyász, kardiológus orvossal, egyetemi magántanárral (1902–1986) 1948-ban kötött házasságot. Négy gyermekük született: Miklós (1949) történelem-latin szakos középiskolai tanár, vállalkozó, Dániel (1951) ügyvéd, Zsófia (1952) ének-szolfézs zenetanár, előadó, Borbála (1955) csembaló előadóművész.

Erdélyi Zsuzsanna a Veres Pálné leánygimnáziumban érettségizett (1939), párhuzamosan a Fővárosi Zeneiskola zongora szakára járt. Egy évig közgazdaságtant hallgatott a József Nádor Gazdaságtudományi és Műszaki Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, majd 1945-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–olasz–filozófia szakán szerzett diplomát, 1945-ben pedig bölcsészdoktorátust. 1972–1974 között elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem valláskritikai tagozatát.

1944–1948 között a Külügyminisztérium sajtóosztályán diplomata volt, politikai okok miatt azonban elbocsátották. Ezt követően, 1953 és 1964 között, a Művelődésügyi Minisztérium Népzenei Gyűjtő Csoportjának, a Lajtha László által vezetett kutatócsoportnak lett munkatársa. Lajtha László halála után 1964–1971 között a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályán, 1971 és 1986 között az MTA Néprajzi Kutató Csoportban dolgozott. 1987-ben vonult nyugdíjba. 1987-től 1990-ig az MTA Filozófiai Intézetének külső munkatársa volt.

Munkássága és közéleti szerepvállalása nagymértékben közrejátszott abban, hogy az 1970-es évektől kezdve a vallási néprajz a hatóságoktól is megtűrt, elfogadott tudományos diszciplínaként működhessen Magyarországon. Bár csak alkalmanként adott elő egyetemeinken (ELTE, JATE), nagyhatású publikációival, előadásaival követők és tanítványok sorát indította el kutatóútjukon.

Az 1980-as évektől szerepet vállalt a Szent István Társulatban, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségében, ahol a Bálint Sándorról elnevezett magyarságtudományi szakosztályt vezette. 1999-ben a Szent István Akadémia tagjává választották. 2002-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, a Népművészeti tagozat vezetője.

*

A Lajtha László által vezetett kutatócsoportban a vallásos népköltészet, a népénekek szövegeit rögzítette. Első önálló folklorisztikai tanulmányában, Lajtha László ösztönzésére, a magyar népköltészet színszimbolikájáról értekezett. Ebben tudatosan követte apja és nagyapja, Erdélyi Pál és Erdélyi János költészeti felfogását a népköltészet szimbólumrendszeréről. Erdélyi Zsuzsanna történeti változásaiban vizsgálta a népdalszövegeket.

A Lajtha-csoportban népköltészeti kutatásokkal foglalkozó Erdélyi Zsuzsanna 1968–1969-ben lépett kutatói pályájának új szakaszába. Ekkor találta meg s vette magnetofonra a nagyidejű Babos Jánosné Ruzics Rozáliától a Somogy megyei Nagyberényben azt a sajátságos imádságszöveget, amely őt egy ismeretlen szövegvilág felfedezésére sarkallta. Hasonló imádságszövegeket ugyan már Kálmány Lajos, Bálint Sándor és Fettich Nándor is lejegyzett, Erdélyi Zsuzsannáé azonban az érdem, hogy feltárta, meghatározta és leírta az archaikus népi imádság műfaját, lelkiségi és lélektani funkcióját, lehetséges történelmi és lelkiségtörténeti vonatkozásait, eredetét és európai összefüggéseit.

A szövegcsoportot Erdélyi Zsuzsanna kezdetben archaikus apokrif népi imádságnak nevezte. Későbbi szakmai szóhasználatban az archaikus imádság megnevezés honosodott meg. A szövegek népi elnevezései elsősorban az imamondás ideje (reggeli, esteli, hajnali, pénteki, böjti, lefekvő stb.), a szöveg jellege (szenvedéses, fájdalmas, kokasos, papnélküli, stb.), vagy a kiváltott hatás alapján (ajánlatos, hathatós, üdvös, nagyerejű stb.) fogalmazódtak meg.

Igazolta, hogy mind a mai napig a népi gyakorlatban imádság funkcióban élő szövegek középponti témájuknál fogva (Krisztus halála) elsősorban a későközépkor ferences ihletésű és szabad szárnyalású költői műfajaihoz, a passióepikához és a Máriasiralom-lírához kötődnek. Az imádságok passióra, szenvedésre, gyászra, a Grál-szerűen felfogott Oltáriszentség misztériumára koncentráló szövegei a behelyettesítés és kivetítés, az imitáció lelki folyamatai révén az emberi szenvedést Krisztus és Mária szenvedésével és fájdalmával egyesítve kegyelemszerzővé emelték. Az érzelemhangsúlyos vallásosság ilyen megnyilvánulásait a ferences szellemiségben találta meg. E „kevert tudatformájú" szövegek más epikus-dramatikus műfajelemeket (misztériumdrámák), sőt kereszténység előtti, vagy nem keresztény hitbéli mozzanatokat (ősi kozmogóniai képzetek, ráolvasások, bájoló imádságok, bajelhárító szövegek) is őriznek, őrizhetnek.

Bálint Sándor szavaival az „eredetileg nyilván épebb szövegek az évszázadok során […] megkoptak, olykor homályossá, szaggatott előadásukban balladaszerűvé, tartalmukban pedig lírai ihletettségűekké váltak. […] A megszokott: dicsőítő vagy könyörgő értelemben nem is tekinthető imádságnak, inkább felsorolásnak, fölidézésnek, szinte igézésnek, a Fiú szenvedésében való azonosulás és osztozás szenvedélyes készségének, a szorongó emberi egzisztencia megnyugtatásának". (Bálint Sándor: Népi imádságaink világából. Új Ember, 1978. március 5., 4.) Az Istenre hagyatkozás mellett, a teremtmény önhitt magabiztosságával a Gondviselést mágiával befolyásolni akaró ember vágya is bennük van. Meg az együttérző szereteté, amellyel az imádkozó az esendő emberiségért kereszthalált is vállaló Megváltó, s Fia szenvedéseit Anyaként elviselő „Boldogságos Szűzanya Mária" fájdalmát átélte, szemlélte. Együtt szenvedett velük, s ebben a compassióban saját fájdalmait egy kozmikus méretű összefüggésben oldotta fel. A teremtmény itt eggyé válhatott teremtő Istenével. S bízhatott az imaszövegek záradékaiban megfogalmazott ígéretben is, hogy mindaz, aki a megszabott feltételeknek eleget tesz, üdvösségre jut.

Az imádságszövegek szerkezete rendszerint hármas tagozódású: lírai jellegű természeti képpel indít, amelyben a keresztény fénykultusz elemei gyakran megjelennek, ezt dramatikus (párbeszédes) részekkel variált epikus szakasz követi: Jézus szenvedéstörténetének egyik-másik epizódját bemutatva, majd pedig egy rövid, tényközlő záradékkal fejeződik be. Teológiailag ez a záradék az archaikus imádságszövegek legproblematikusabb szakasza, amely azonban bűnbánatról szóló tanítás kiformálódásának korai szakaszaira utalhat: az imádság elmondásáért kegyelmet, üdvözülést, magát az üdvösséget ígéri. Ez a záradékforma az archaikus imádság legfontosabb műfaji ismertetőjegye.

Az imádságok szöveganyaga felvonultatja a magyar stilisztika-poétika legtöbb jegyét: a megszemélyesítést, a metaforák alkalmazását, az állandósult jelzőket, a túlzásokat, a szóalakzatok sokféleségét (ismétlés, halmozás, betűrímek). Bőven élnek a szürreális túlzásokkal, szokatlan és ősinek tűnő igealakokkal. Formájuk szabad szótagszámú, kötetlen szabad vers, ima-vers.

S mindezt a szóbeliségben, nem pedig a leírt, nyomtatott szövegemlékekben. Hagyományozódásuk elsősorban családon belül élőszavas hagyományként történt.

Erdélyi Zsuzsanna elemzései megrajzolják a műfajtörténetet, részletes leírást adnak az archaikus imádságok műfajtörténetéről, nyelvi és poétikai sajátosságairól, a középkori kódex-irodalom és a szóbeliség kapcsolatáról, európai kapcsolatrendszeréről. Megállapította, hogy az elsősorban szóbeliségben élő imádság-hagyomány érintkezik mind a magyar, mind pedig az európai folklór több ágával: a ráolvasókkal, népénekekkel, legendaballadákkal, rituális énekekkel, a vallásos színjátszással, a Mária-líra és a Mária-epika több szövegcsoportjával és a szokásköltészet több, alkalmai műfajával. Kötődnek az irodalom és a népköltészet köztes területéhez, a ponyvákhoz. Szövegtöredékek tűnnek fel a barokk kor énekeiből, de akár 19. századi népénekekből is. Több imádságszöveg megjelent nyomtatásban ponyvafüzetekben, ami nagy földrajzi elterjedést biztosított. Az imádságokat egy archaikus énekes előadásmódnak megfelelően: éneklő-deklamáló-recitáló módon imádkozták. (Tömör, de számos példával illusztrált összefoglaló elemzését lásd: Archaikus népi imádságok. In: Magyar néprajz. 5. kötet Népköltészet. Főszerk. Vargyas Lajos. Budapest, 1988:692–742.)

Hosszú éveket, évtizedeket töltött intenzív kutatómunkával és kutatásszervezéssel. Számos gyűjtési felhívást tett közzé az Új Ember, a Kincses Kalendárium, más egyházi és világi sajtóorgánumok segítségével, amelyre az egész világból érkeztek az imádságszövegek vallomásos levelek kíséretében. Ezek elemzése az imádságműfaj lélektani háttérének megrajzolásában segítette. (Múltunk íratlan lírája. Az archaikus népi imádságműfaj háttérvilága. Kalligram, 2015)

Itthon és külföldön, főleg Olaszországban, sok szöveget gyűjtött össze. Imádságarchívuma az MTA BTK Néprajzi Kutatóintézetének adattárában található. Kutatásai inspirálták a hasonló lengyel (1976) és szlovén (1983) imádsággyűjtemények kiadását. Külön kötetben jelentette meg hazai nemzetiségeink és az európai népek imádságanyagát, amelyre az európai összehasonlító elemzésben amúgy is szüksége volt. (Aki ezt az imádságot… Élő passiók. Kalligram, 2011.)

Erdélyi Zsuzsanna intenzív terepmunkával megmentette és rögzítette mindazt, amit egy generáció- és korszakváltáskor az öregek emlékezete egy gazdag szóbeli költészetből még őrzött. E generáció eltávozásával ez az imádság-műfaj élő szöveghagyományként kihalt vagy napjainkban hal ki. A 20. század második felében ugyanis gyökeresen megváltoztak az átörökítés társadalmi körülményei, szükségletei és lehetőségei. A szájhagyományozó népi kultúra mélyrétegeit irodalom- és művelődéstörténeti forrásanyagnak tekintette. Ezzel előtérbe helyezte a közösségi emlékezet informatív-dokumentatív szerepét.

Kutatási területe az archaikus imádságok mellett a vallási néphagyomány tágabb köre, a népi Mária-kultusz, a szóbeliség és írásbeliség kapcsolata lett. Kéziratban maradt monográfiája a Mária-tiszteletről folytatóra és befejezőre vár. Kutatómunkája során számos kéziratos énekeskönyvet talált, amelyek anyagát részben feldolgozta. A 18–20. századból származó gazdag gyűjtemény a lokális énekanyagot rögzíti, s funkcionálisan rendezi a helyi vallásgyakorlási alkalmakhoz (búcsújárás, virrasztás, imaházak, ünnepek, stb.) kötődően.

Bálint Sándor (1904–1980) és Lékai László (1910–1986) bíboros érsek támogatásával 1980-ban Esztergomban Népi Vallásosság Gyűjteményt hozott létre, hogy a népi vallásosság tárgyi emlékeit megmentse. A sokáig elhanyagolt gyűjtemény napjainkban – a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával is – az Esztergomi Keresztény Múzeum keretében megújul, s a gyűjteményt Erdélyi Zsuzsannáról nevezték el (2015).

Az imádságokról szóló első elemzését az Ethnographia 1971-es számában olvashattuk a nyelvészek és irodalomtörténészek (Pais Dezső, Mezey László, Holl Béla) reflexióival együtt. Az irodalmi élet (Új Írás, más irodalmi lapok) lelkesedéssel fogadta e sajátos költői szövegvilágot. A politikai hatalom nem hagyhatta figyelmen kívül Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Gergely Ágnes, Tandori Dezső és mások lelkes fogadtatását, így folytathatta kutatásait. Az 1970-1980-as években mindez egyfajta védelmet is jelentett Erdélyi Zsuzsannának e vallásos szövegek gyűjtésében. Sok költőt (Szabó Ferenc, Polner Zoltán, Tóth Sándor, Major-Zala Lajos, Nagy Gáspár, Iancu Laura és mások) megihlettek ezek a régies hangzású, sajátos képeket alkalmazó imádságok. A zeneszerző Kocsár Miklós hat imádságot kórusműben dolgozott föl. Imádságai alapján Jámborné Balog Tünde drámai kifejező erejű batikképeket készített.

Kutatási eredményeiről Török Erzsi, Jancsó Adrienne, Lovász Irén és Ferencz Éva kíséretével előadóesteken beszélt, amivel sajátos missziót teljesített egy vallásellenes korban. Határainkon kívül és belül elindított egy sok embert megmozgató gyűjtőmozgalmat, amiben felekezettől függetlenül segítette őt az egyházi hierarchia, az egyházi és a világi sajtó. Ennek hatalmas levelezési anyaga még földolgozóra vár.

1974-ben a Somogyi Almanachban tett közzé a Somogy megyei szövegeket, 1977-ben pedig a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg a Hegyet hágék, lőtőt lépék című, több kiadást megért könyve. A majdnem kétszeresére növelt terjedelmű, harmadik, bővített kiadás 1999-ben a pozsonyi Kalligram Kiadó gondozásában látott napvilágot. Eredeti hangfelvételeiből és az említett előadóművészek közreműködésével több lemeze és CD-je megjelent.

Erdélyi Zsuzsannának nagy szerepe volt abban, hogy felolvadt a vallási tematika körül az elmúlt rendszer által fagyasztott légkör, s megjelenhettek Bálint Sándor, Domokos Pál Péter vagy Volly István hézagpótló munkái, hogy Magyarországon az 1970-es évektől kezdve a vallási néprajz a hatóságoktól is megtűrt tudományos diszciplínaként formálódhasson, működhessen.

Hetvenedik, nyolcvanadik és kilencvenedik születésnapjára pályatársak és tisztelők ünnepi kötetekkel köszöntötték őt. Munkásságáért számos kitüntetést kapott, csak a tudományos fokozatokban megnyilvánuló szakmai elismerés maradt el ideológiai okok és emberi irigység miatt. Munkásságával kiegészítője a nagy pályatársak: Lajtha László, Domokos Pál Péter, Bálint Sándor életművének.

Erdélyi Zsuzsanna (1921–2015), az elmúlt fél évszázad magyar tudományos és művelődési életének megkerülhetetlen alakja, aki az elmúlt évtizedekben az archaikus népi imádságok műfaji leírásával, művelődéstörténeti, irodalmi, folklorisztikai elemzésével és közzétételével szerzett szakmai tekintélyt magának és a magyar tudománynak idehaza és határainkon túl is. Olyan ember és tudós, aki alázattal folytatta a nagy elődök, Bálint Sándor és Domokos Pál Péter munkáját: a magyar vallási kultúra feltárását. Archaikus imádsággyűjteménye, a Hegyet hágék, lőtőt lépék (1976) nélkül ma már nehezen tudnánk elképzelni nemcsak a magyar néprajz, hanem a magyar művelődés történetét is. És ami legalább ennyire fontos: szakma iránti alázatból, emberségből, hűségből, segítőkészségből mindhárman példaképek lehetnek. Nagy öntudattal vállalta föl feladatait és példamutató módon teljesítette azt a viszonyítási pont szerepet, amit Bálint Sándor halála után csakhamar megörökölt. Jó emberismerő volt. Hűsége és segítőkészsége pedig példamutató.

Erdélyi Zsuzsanna tudta, hogy az általa gyűjtött és elemzett imádságanyag több mint értékes szöveghagyomány: „Szívet erősítő, lelket könnyebbítő, Istenhez emelő szövegek." Bennük, mögöttük az Istent kereső, az Istenhez igyekvő, a Nála megnyugvást remélő ember jelenik meg.

Erdélyi Zsuzsanna 2015. február 13-án pénteken hunyt el. A római katolikus egyház szertartása szerint Bíró László püspök temette 2015. március 12-én. A szakma nevében Voigt Vilmos professzor búcsúztatta.

Lezárt életművet hagyott maga után. Hagyatékában csupán hatalmas gyűjtési levelezése, a vallási ponyvák, a kéziratos énekeskönyvek és az előkészített Mária-líra anyag megírása vár feldolgozóra, folytatóra. Múltunk íratlan lírája címmel kiadott utolsó kötetébe még maga gyűjtötte össze a különböző helyeken megjelent írásait. E könyv Erdélyi Zsuzsanna tudományos tanulmányait, a gyűjtésre, kiadásokra, pályatársaira vonatkozó visszaemlékezéseit közli. A „…Századokon át paptalanúl…" című könyvével együtt a mai olvasónak megmutatja, „hogyan lett e látszólag kicsiny, és a legegyszerűbb emberek lelki világához tartozó szöveganyagból az egész magyar kultúrát befolyásoló mozgalom. A magyar néplélek ünnepi megnyilvánulása […]" (Voigt Vilmos)

[2016]

Válogatott bibliográfia

Teljes publikáció

Korai írásai

Az 1939-ben követendő női eszménykép. Egyetemi Híradó, 1939. augusztus 1.
In memoriam! Egyetemi Híradó, 1939. október 5.
Női egyenjogúság. Egyetemi Híradó, 1939. november 3.
Gondolatok 1939 decemberében. Egyetemi Híradó, 1939. december 4.
Beszélgetés Boris Nikoffal az „Omortág kán" volt elnökével. Fiatalok, 1940. január 4.
Visszapillantás. Fiatalok, 1940. november 2.
Levél egy törtetőhöz. Fiatalok, 1940. december 4.
Kortesvilág a békebeli Magyarországon. Fiatalok, 1941. január 2.
Kávéházi jelenet. Levél egy diákvezérhez. Fiatalok, 1941. február 3.
Aranykert. Fiatalok, 1941. március 2.
Hazajöttek… Fiatalok, 1941. május 3.
Édesanyád. (Szövegközlés édesanyjától,….) Fiatalok, 1941. május 4.
Óh, elsötétítés! Fiatalok, 1941. április (húsvét) 4.
Az egyetem kapujában. Megjöttek a gólyák…– Beszél az elsőéves bölcsész, közgazda, mérnök, jogász és medikus – Komoly hivatástudat, elmélyedt érdeklődés jellemzi az új főiskolásokat. Fiatalok, 1941. szeptember 6.
Kodály Zoltán nyilatkozik az „Éneklő Ifjúság"-ról a magyar zene népi forradalmáról és a magyar ifjúság zenei neveléséről. Fiatalok, 1941. december (karácsony) 3–4.
Ő a kékszemű lány. Fiatalok, 1942. január 2.
Alcune parole sulla musica ungherese. Fiatalok, 1942. február 8.
Scultura e pittura. Architettura popolare. Fiatalok, 1942. február 9.
Gyerekek. Fiatalok, 1942. április 2.
A „Fiatalok" olasz számának hatása: olasz ifjak magyar levelező társakat keresnek. Fiatalok, 1942. május 10.
Vellani Dionisi. Fiatalok, 1942. október 4.
Oratórium. Fiatalok, 1942. november 4.
Villa Borghese. Fiatalok, 1943. augusztus 2.
Halottak napja. Fiatalok, 1943. november 4.
Tartuffe. Fiatalok, 1943. november 6.
Első. Új Magyar Színház. Fiatalok, 1943. december 6.
A fiatalok nevelését akarjuk teljesebbé és magyarabbá tenni – mondja a Zene főszerkesztője. Fiatalok, 1944. január 4.
Buda… Budai Polgár, 1945. május 15., 2.
Nyilas uralom a Külügyminisztériumban. Budai Polgár, 1945. május 15., 5.
Változnak az idők… Budai Polgár, 1945. május 20., 3.
A Budai Polgár találkozása a – „budai polgár"-ral. Budai Polgár, 1945. május 27., 1–2.
Bevásárlás 1945 májusában. Budai Polgár, 1945. május 27., 3.
Átmentem az Alagúton…! Budai Polgár, 1945. június 3., 3.
Operaház látogatás viszontagságai. Budai Polgár, 1945. június 10., 3.
Halászbástya, csipkés Halászbástya. Budai Polgár, 1945. június 24., 3.
A demokrácia kulturpolitikája. Budai Polgár, 1945. június 24., 2.
Az orosz néplélek megnyilvánulása: a zene. Budai Polgár, 1945. július 1., 3.
Új külpolitika, más diplomaták. Válasz Borsody István cikkére. (Borsai Pál néven Erdélyi Zsuzsanna) Budai Polgár, 1945. július 8., 2.
A kövérség és a kiegyensúlyozott lelkiállapot. Budai Polgár, 1945. július 15., 3.
Balatoni utazás az Úr 1945-ik esztendejében. Budai Polgár, 1945. július 22., 3.
Budapest az örök világváros. Budai Polgár, 1945. augusztus 19., 3.
Az Ur elvette, az Ur adta… Budai Polgár, 1945. szeptember 12., 3.
A nő és a művészet. Magyar Nő, 1945. szeptember, 3.
Így élnek ők…A kiöregedett fizikai munkásnő. Magyar Nő, 1945. szeptember 4.
A nők mint diplomaták. Magyar Nő, 1945. október 2.
A vidéki asszony. Magyar Nő, 1945. október 4.
Itt élned halnod kell… Igazság, 1945. november 3.

 

Tudományos munkái, önálló kötetei:

Szemere Miklós levelei Erdélyi Jánoshoz. (Első közlemény.) Irodalomtörténeti Közlemények, 54. évf., 1944: 48–61.
Szemere Miklós levelei Erdélyi Jánoshoz. (Második és befejező közlemény.) Irodalomtörténeti Közlemények, 55. évf., 1945/2: 102–161.
Adatok a magyar népköltészet színszimbolikájához. Ethnographia, LXXII. évf., 1961/2: 173–199., 3: 405–429., 4: 583–598.
Hegyet hágék, lőtőt lépék. Új Írás, X. évf., 1970/9: 75–100.
Archaikus és középkori elemek népi szövegekben. Ethnographia, LXXXII. évf. 1971/3: 343–363.
Középkori irodalmi és zenei elemek jelentkezése liturgikus néphagyományunkban. (Társszerző: Tóth Margit). Muzsika, XV.évf., 1972/3: 9–14.
Lajtha László emlékére. Muzsika, XV. évf., 1972/7: 1–5.
Hegyet hágék, lőtőt lépék…(Archaikus népi imádságok.) Előszó: Ortutay Gyula. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár: Somogyi Almanach, 1974/19–21., 233 o.
Theophilos-Tenfilius. (VI-XX. század.) Vigilia, 11. évf., 1975/2: 100–108.
Száz év árnyékában. A hagyománykert kóró öregjei között. Somogy, 1975/1: 85–102. Látóhatár, 1975/8: 22–43.
Raccolte „dal vivo" le memorie della tradizione. In: Storia dell' Europa. Centro Studi Europa Orientale. Bologna, CSEO IX. 92., 1975: 48–54.
Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Előszó: Ortutay Gyula. Budapest: Magvető, 1976, 769 o.; 2. kiadás, 1978, 771 o.
Vallásos néphagyományaink nagy összegzője: Bálint Sándor.(Kritikai tanulmány a Karácsony, húsvét, pünkösd - 2. kiadása és az Ünnepi kalendárium megjelenése alkalmával). Vigilia, 43. évf., 1978/9: 597–602.
A kántor. Az élet vize. Az életfa. Kiemelt számok. In: Kis magyar néprajz a rádióban. Szerk.: Jávor Kata, Küllős Imola, Tátrai Zsuzsanna. Budapest: RTV - Minerva, 1978, 198.; 305.; 310.; 322.o.
Theophilos-Tenfilius (VI-XX secolo). In: Nella memoria di un popolo. Tradizione italiana Centro Studi Europa Orientale, CSEO biblitoca, Bologna, 1979, 156–176.
„…édes Hazámnak akartam szolgálni…" ( Kritikai tanulmány Domokos Pál Péter művéről.)  Vigilia, 44. évf., 1979/5: 304–310.
Az archaikus népi imák kérdéseihez. Confessio, 3. évf., 1979/1: 108–114.
Siralmas az én életem. A Mária-siralmak költészete. Új Írás, XIX. évf., 1979/6: 55–72.
„….aki ezt az imádságot…" Vigilia, 44. évf., 1979/11:750–759.
Üdvöz-légy gyenge óltoványotska. Kisded-ünnep. Mária altatók. Új Írás, XIX. évf., 1979/12: 33–48.
Interethnicum. In: Studia Slavica Hungarica. Tomus XXV.Budapest:Akadémiai Kiadó, 1979, 103–122.
A karácsony az életünkben. Vigilia, 44. évf., 1979/12: 840–843.
Születésnapi levél Tóth Margitnak. Muzsika, XXIII. évf., 1980/6: 37–38.
„Az öröm után jött a nagy bánat". Gáspár Simon Antal (1894–1978, Istensegíts – Istenvele - Nagyvejke – Halásztelek) krónikájából. Somogy, 8. évf., 1980/5: 47–56.; Látóhatár, 1981/2: 60–78.
Archaikus szövegemlékek a nógrádsipeki néphagyományban. In: Nógrádsipek. Tanulmányok egy észak-magyarországi falu mai folklórjáról. Szerk.:Szemerkényi Ágnes. Budapest:Akadémiai Kiadó,1980, 183–232., 562–573.
Uralte Mythologemen in den archaisch-apokryphen ungarischen Volksgebeten. In: Congressus Quintus Internationalis Fenno-Ugristarum Turku 20–27. VIII. 1980. Pars VIII. Szerk.:Osmo Ikola. Turku:Suomen Kielen Seuva, 1981,160–165.
Van-e hazai evangélikus népi imádsághagyomány? Diakonia, III. évf., 1981/1: 26–34.
Bálint Sándor idézése (1904-1980). Vigilia, 46. évf., 1981/5: 289-294.
„Győnyőrűségnek kertyiben". Adventi énekek. Ádám-vigasztalók. Új Írás, XXIII. évf., 1983/1: 75–91.
Előszó. In: Bálint Sándor: Szeged-alsóváros. Templom és társadalom. Budapest: Szent István Társulat, 1983, 7–10.
Válasz a kérdésre: Van-e hazai evangélikus népi imádsághagyomány? Diakonia, V. évf., 1983/1: 20–29.
Hagyománymentő szolgálat. Szolgálat 58. Spittal/Drau, 1983: 14–24.
Arany János és Erdélyi János kapcsolata. In: Az Arany János Társaság Évkönyve XIX. Szerk.: Farkas Péter. Nagykőrös: Arany János Társaság, 1984/1985: 14–23.
In memoriam Bálint Sándor (1904-1980). Vigilia, 49. évf., 1984/9: 716–717.
Későközépkori közköltészeti emlékek a hazai interetnikus – délszláv – szakrális hagyományban.
In: Folklór és tradició I. Szerk.: Kiss Mária. Budapest: MTA Néprajzi Kutató Csoport, 1984, 43–105.
Bartók et Lajtha. In: Béla Bartók vivant. Bibliothèque finno-ougrienne Num 2. Souvenirs, etudes et témoignages recueillis par Jean Gergely, Paris, 1984, 76–80.
Bálint Sándor (1904-1980). In: Virrasztók, a Vigilia 50 éve. Szerk.: Lukács László. Budapest:Vigilia Kiadó, 1985, 529–531.
A Parasztbiblia elé. In: Parasztbiblia. Szerk.: Lammel Annamária, Nagy Ilona. Budapest: Gondolat Kiadó, 1985, 15–35.
Az archaikus népi imádságok középkori összetevői. In: A magyar vers. Az I. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai 1981. augusztus 10–14. Budapesten. Szerk.: Béládi Miklós, Jankovics József, Nyerges Judit. Budapest: Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, 1985, 303–309.
Amor sanctus. In: A szerelem kertjében. Erotikus jelképek a művészetben. Szerk.: Hoppál Mihály, Szepes Erika. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987, 179–202.
Istensegits–Istenvele. Bukovinától a Bácskáig–Gáspár Simon Antal visszaemlékezése elé–Gáspár Simon Antal „A 14.000 bukovinai magyar haza telepítésének története." Somogy, 1987/2:81–92.; Látóhatár, 1987/9:37–54.
Vallási néprajz I-II.  Vigilia, 52. évf., 1987/4: 316–317.
„….Szép Zengedező Enekek kővetkeznek." Vigilia, 52. évf., 1987/12:890–892.
Emlékezetes arcok. In: Zsombékszéken. Zsombékszéktől a templompadig. Néprajzi Tanulmányok. Szerk.: Rohály Gábor. Kővágóőrs: Kővágóőrsi Faműves Műhely, 1988, 13–24.
Archaikus népi imádságok. In: Magyar Néprajz. 5. kötet: Népköltészet. Főszerk.: Vargyas Lajos. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988, 629–748.
„A jövő tudományát segíti…" Bálint Sándor emlékezete. Tiszatáj, XLI. évf., 1987/8: 41–48.; Látóhatár, 1987/11: 74–85.
Golgota. In: Szántó Piroska festményei és archaikus népi imádságok. Az imádságokat gyűjtötte: Erdélyi Zsuzsanna. Budapest: Corvina, 1987, 45 o.
Populus meus. Domokos Pál Péter hitvallása. Muzsika, 31. évf., 1988/7: 12–19.
Az írástudatlanok felelőssége. (Beszélgetés egy moldvai csángó asszonnyal.) Új Írás, XXVIII. évf., 1988/11: 70–89.
Lajtha László, a népzenekutató. Vasi Szemle, XLIII. évf., 1989/2: 224–231.
Erdélyi János és a népköltészet. Borsodi Művelődés, XIV. évf., 1989/4: 64–71.
A népi imádságzáradékok kérdéséhez. Világosság, XXX. évf., 1989/6: Melléklet 17–24.
Népi vallásosság és a szájhagyomány. A népi vallásosság informatív értéke. In: Zsombékszéken. Néprajzi és helytörténeti tanulmányok. Szerk.: Rohály Gábor. Kővágóőrs: Kővágóőrsi Faműves Műhely, 1989, 29–37.
Szenvedeje estje. Karácsony a népköltészetben. Jel, I. évf., 1989/5–6: 37–42.
„Irtam én…" Vigilia, 54. évf., 1989/12: 907–914.
Dicsértessék! Az imádságokat Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte. Utószó: Tüskés Gábor. Fényképezte: Olasz Ferenc. Budapest: Optimum Kiadó, 1989, 120 o.
A szóbeliség szerepe az irodalomtörténeti kutatásban. Szegedi Műhely, 29. évf., 1990/1: 57–62.
„Csokolja Egész Magyarországot Juliskanéni." (Vallásos hagyományaink mentése külországi magyarjaink között.) In: Vallásosság és népi kultúra a határainkon túl. Szerk.: Fejős Zoltán, Küllős Imola. Budapest: Magyarságkutató Intézet, 1990, 9–57.
„Móduvába' hitték a szegént". Sorsok, imák, vallomások I–II. Új Írás, XXX. évf., 1990/2: 47–57.; 1990/3: 87–102.
„….Magyarországot a Máriára bízta." (Mária-énekek és imák az elmúlt századok népi imakönyveiből.) I–II. Új Írás, XXX. évf., 1990/5: 61–76.; 1990/6: 10–36.
Modern szinkretizmus. In: Néphit, népi vallásosság ma Magyarországon. Szerk.: Horváth Pál. Budapest: MTA Filozófiai Intézet, 1990, 9–30.
„Wer dieses Gebet…"Ünnepi kötet Hadrovics László 80. születésnapjára. In: Studia Slavica Hungarica Tomus 36. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1990/4: 83–96.
Die Rolle der Oralität in Ungarn in bezug auf die literaturgeschichtliche Erforschung des Spätmittelalters. Archaische Gattungen der sakralen Volksdichtung. In: Volksfrömmigkeit. Referate der Österreichischen Volkskundetagung 1989 in Graz. Szerk.: Helmut Eberhardt, Edith Hörander, Burkhard Pöttler. Wien: Selbstverlag des Vereins für Volkskunde, 1990, 251–265.
A vallásos népköltészet, illetve az archaikus népi imádságok történeti kérdései. In: A katolikus egyház Magyarországon. Ecclesia Sancta I. Szerk.: Somorjai Ádám, Zombori István. Budapest: Magyar Katolikus Püspöki Kar Egyháztörténeti Bizottsága, 1991, 129–142.
La poesia popolare religiosa. In: Storia religiosa dell'Ungheria. Ricerche Europa 8. A cura di Adriano Caprioli e Luciano Vaccaro. Gazzada, (Varese), 1992, 139–160.
Historische Fragen der archaischen Volksgebete. In: Studia Slavica Hungarica Tomus 37. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1991/92: 29–86.
Die Parellelen der archaisch-ungarischen Volksgebete in der sakralen Tradition der Donauvölker. In: A magyar nyelv és kultúra a Duna völgyében II. Kapcsolatok és kölcsönhatások a 19–20. század fordulóján. A II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai Bécs, 1986. szeptember 1–5. Szerk.: Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit, Wolfram Seidler. Budapest-Bécs: Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, 1991, 840–844.
Későközépkori szakrális hagyományaink népköltészeti kapcsolatai a Kárpát-medencében. In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István, Beke Margit. Esztergom, 1991, 301–306.
Közös sorsok–„szépénekek."  Új Írás, XXXI. évf., 1991/10:99–107.; Látóhatár, 1992/1: 127–143.
Közös sorsok–„szépénekek." Román szent szövegek. Új Írás, XXXI. évf., 1991/11: 92–110.
Közös sorsok–„szépénekek." Szent szövegek a hazai szláv hagyományból. Új Írás, XXXI. évf., 1991/12: 71–80.
Az archaikus imádságzáradékok történeti kérdései. In: Boldogasszony ága. Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Szerk.: Erdélyi Zsuzsanna. Budapest: Szent István Társulat, 1991, 51–142.
Archaikus népi imádságok Somogyvárról és Somogyból.(Kutatáselmélet és vázlat.) In: Szent László és Somogyvár. Tanulmányok a 900 éves somogyvári bencés apátság emlékezetére. Szerk.: Magyar Kálmán. Kaposvár: Somogy Megyei Múzeumok, 1992, 63–70.
A jóra való szándék. In: Bennünk fák jajgatnak. Vallomások a természetről. Szerk.: Balogh István–Juhász Judit. Budapest: OXIGEN Alapítvány, 1992, 59–62.
Archaikus népi imádságok. In: Magyar Katolikus Lexikon I. Szerk.: Diós István. Budapest: Szent István Társulat, 1993, 388–396.
A szóbeli kultúra forrásszerepe az irodalomtörténeti kutatásban. In: Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon. III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus, Szeged, 1991. augusztus 12–16. elhangzott előadásai. Szerk.: Békési Imre, Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit. Budapest–Szeged: Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság–Scriptum Kft., 1993, 1773–1781.
Die ungarländischen archaischen Volksgebete und ihre gegenseitigen Beziehungen im Karpatenraum. In: Studia Slavica Hungarica Tomus 38. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1993/1–2.: 9–18.
Előszó. In: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Szerk.: Bálint Sándor–Barna Gábor. Budapest: Szent István Társulat, 1994, 9–13.
A néprajzi gyűjtő kapcsolatteremtéséről: emberség–fontossági tudat–gyűjtéseredmény. In: Ahogyan I. Szerk.: Lipták Judit. Budapest: Marcibányi Téri Művelődési Központ, 1995, 180–192.
Az Ómagyar Mária-siralom és a népi imádságok kapcsolata. In: Veszprém kora középkori emlékei. Szerk.: V. dr. Fodor Zsuzsa. Veszprém: Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata és Laczkó Dezső Múzeum, 1994, 100–116.
A Mária-kultuszról. Iskolakultúra, IV. évf., 1994/15–16: 22–27.
Bálint Sándor 1904–1980.  Jel, VI. évf., 1994/7: 212.
Néprajzi gyűjtés dél-olaszországi albán közösségekben. Néprajzi Hírek, 23. évf., 1994/1–2: 95–99.
Zengő templomok, otthoni áhítatok. Kéziratos népénekek. Kortárs, 38. évf., 1994/12: 1–8.
Vorüber berichtet die archaische Dichtung der Völker des Karpatenbeckens? In: Kultúrák találkozásai—kultúrák konfliktusai. (Az V. Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai. Békéscsaba, 1993. október 7-8-9.) Szerk.: Krupa András, Eperjessy Ernő, Barna Gábor. Békéscsaba-Budapest: Magyar Néprajzi Társaság, 1995, 102–106.
„Meghaltam én népemért…" Kéziratos népénekek. Kortárs, 38. évf., 1995/4: 38–43.
Még egyszer Lajtha Lászlóról Berlász Melinda könyve kapcsán.  Jel, VII. évf., 1995/7: 204–206.
A paraliturgia vallásfenntartó szerepe. In: Szembenézve önmagunkkal. Értékeink–problémáink–reményeink. Szerk.: Juhász András. Budapest: Albertfalvi Keresztény Társas Kör, Karolina Egyesület, Szentimrevárosi Egyesület, 1996, 31–34.
Áron püspök. Archaikus imákat gyűjtötte: Erdélyi Zsuzsanna. Szerk.: Plugor Sándor. Készült a Millecentenárium, a pannonhalmi ezeréves iskola és Márton Áron püspök születésének századik évfordulójára. Szeged: Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, 1996, (86 o.)
Magyar mitológia. Jámborné Balog Tünde batikkárpitjai. Honismeret, XXV. évf., 1997/1: 60–61.
„Had izenek tőlled." Csanád Béla emlékszám. Jel, IX. évf., 1997/2: 36–39.
„Meg holt imár az élet…" (Búcsú Fodor Andrástól.) Kortárs, 41. évf., 1997/8: 37–41.
Török Erzsébetre emlékezvén. In: „Csillagom, révészem…" Török Erzsi tükre. Szerk.: Gedényi Zsuzsanna. Budapest: Püski Kiadó, 1997, 95–100.
Előszó helyett. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében II. Szerk.: S. Lackovits Emőke. Veszprém-Debrecen: Veszprém Megyei Múzeum Igazgatósága, Laczkó Dezső Múzeum–Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, 1997, 7–10.
Az archaikus népi imádságok interetnikus kapcsolatai. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében II. Szerk.:S. Lackovits Emőke. Veszprém-Debrecen: Veszprém Megyei Múzeum igazgatósága, Laczkó Dezső Múzeum–Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke, 1997, 17–25.
Eleink imái. In: Magyar Vasárnap Kalendárium '98. Szerk.: Herdics György. Komárom: Magyar Vasárnap Kiadó, 1997, 99–111.
Könyvek és sorsok. In: Csíki áhítat. A csíki székelyek vallási néprajza. Szerk.: Pusztai Bertalan. Budapest: Szent István Társulat, 1997, 9–17.
Előszó. In: A remény szobrásza. R. Törley Mária művészete képekben. Szerk.: Balogh Ágnes. Budapest: Katedrális Művészeti Bt., 1997, 4–5.
Népi hit és Istentapasztalat. In: Quo vadis Domine? A Magyar Pax Romana Fórum 39. kongresszusa Pannonhalma, 1997. Szerk.: Bulkainé Ádámosi Margit, Neubauer Irén, Szöllőssy Ágnes. Budapest: Magyar Pax Romana Fórum, 1998, 275–295.
„…Édes Hazámnak szolgálni."  Polisz, 40.sz. 1998/7-8: 2–4.
„Oh, Szent Istán…" Szentjeink a népi kéziratos énekeskönyvekben. Árgus, IX. évf., 1998/4. 11–18.
A látomásformulák szerepe az archaikus népi imádságokban. In: Eksztázis, álom, látomás. Tanulmányok a transzcendensről I. Szerk.: Pócs Éva. Budapest: Balassi Kiadó, 1998, 405–432.
Rábaközi kéziratos énekeskönyv a 19. század közepéről. In: Tárgy és jelentése. Rábaközi tanulmányok. Szerk.: Szalontay Judit. Csorna: Csornai Múzeum, 1998, 79–122.
A szóbeliség-őrizte kultúránkról. In: „Boglár partjain". Adalékok Balatonboglár irodalom- és művelődéstörténetéhez. Balaton Akadémia Könyvek 35. Szerk.: Németh István Péter. Balatonboglár: Balaton Akadémia, 1998, 207–222.
Gondolatok a rítusénekekről és műfaji kapcsolataikról. In: Tanulmányok a cigányságról és hagyományos kultúrájáról. Szerk.: Bari Károly. Gödöllő: Petőfi Sándor Művelődési Központ, 1998, 53–68.
Gli strati arcaici della poesia religiosa popolare ungherese. In: A magyar művelődés és a kereszténység I. A IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus előadásai. Róma-Nápoly 1996. szeptember 9–14. Szerk.: Monok István, Sárközy Péter. Budapest–Szeged: Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság–Scriptum Rt.,1998, 84–89.
Előszó. In:" Krisztusz háze arangyosz…" Archaikus imák, ráolvasók, kántálók a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából. Szerk.: Harangozó Imre. Újkígyós: Ipolyi Arnold Népfőiskola, 1998, 5–12.
„Az Istennek dicsőségére..." Szakrális kisemlékek a Kisalföldön. (Elhangzott 1998. okt. 28-án, Komárom, Szent András templom oratóriumában rendezett fotókiállítás alkalmával.) In: Az Etnológia Központ Évkönyve. Szerk.: Liszka József. Dunaszerdahely: Lilium Aurum, 1998/12: 952–960.; Komáromi Lapok, 8. évf., 1998. nov. 20.: 6–7.
A Vigilia beszélgetése Erdélyi Zsuzsannával. (Lejegyezte: Lovász Irén.) Vigilia, 63. évf., 1998/12: 952–960.; 64. évf,. 1991/1: 63–75.
Népi kéziratosainkról. Vigilia, 63. évf., 1998/12: 941–951.
Krónikás öregeink. In: Tabi Kilátó 1998–1999. Szerk.: Bertalan Béla. Tab: Tab Város Polgármesteri Hivatala, 1998–1999., 97–155.
Gloriat énekellűnk. Vigilia, 63. évf., 1998/12: 947–951.; 64. évf., 1999/1: 59–62.
A szóbeliség-őrizte kultúránkról. In: Pannónia dicsérete. Magyar írók és műforditók II.világtalálkozója. Szerk.: Németh István Péter. Balaton Akadémia Könyvek, 29. .Balatonboglár, 1999, 205–219.
Isztoricseszkije problemy archaicseszkih narodnih molitv. Moszkva, Zsivaja sztarina, 1999/2: 12–13.
Még mindig a népi kéziratosokról. „…mert Kristus őleték." (Népi énekeskönyv.) Vigilia, 64.évf., 1999/4: 296–313.
A szeretetről–ma. Válasz a Vigilia körkérdésére 1999 Karácsonyán. Vigilia, 64. évf., 1999/12: 890–893.
Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Harmadik, bővített kiadás. Pozsony: Kalligram Kiadó, 1999, 1103 o.
Habent fata sua – correferata. Bán Imre megjegyzései az archaikus népi imádságokhoz. In: Vallási Néprajz 10. Tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Szerk.: Küllős Imola. Budapest: Református Egyház Teológiai Doktorok Kollégiumának Egyházi Néprajzi Szekciója, 1999, 219–229.
Megint a népi kéziratosok! Vigilia, 65. évf., 2000/1: 53–63.
Húsvét hangja a Kenyeri Énekeskönyvben. Vigilia, 65. évf., 2000/4: 293–304.
Szűz Mária alakjának szemléletmódja az archaikus népi imádságokban. (Paradigmaváltás a verbális ikonográfiában.) In: Az anya és a szűz paradigmája. Szerk.: Tarbay Ede. A Hét Szabad Művészetek Könyvtára. Zsámbék: Corvinus Kiadó, 2000, 37–56.
Der Parallelismus in archaisch-apokryphen Volksgebeten: Zu einer neuentdeckten Volksdichtungsart. In: Folklore in 2000, Voces Amicorum Guilhelmo Voigt Sexagenario. Szerk.: Nagy Ilona, Verebélyi Kincső. Budapest: Argumentum Kiadó, 2000, 281–288.
Archaikus népköltészeti műfajok kapcsolatai. (Népi imádságok, kolindák, ráolvasók stb.) In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében III. Szerk.: L. Imre Mária. Pécs: Dunántúli Dolgozatok Néprajzi Sorozat, Pécs, 2000, 14–29.
„…csak ide van bizodalmam…" Vigilia, 66. évf., 2001/1: 65–70.
„…Emlikezzél sz: Istvanro…" Kortárs, 45. évf., 2001/1: 1–6.
Egek csillaga. Vigilia, 66. évf., 2001/5: 374–378.
Az archaikus népi imádságszövegek történeti előképei. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5. Konferencia Pápán, 1999. június 22–24. I. kötet. Szerk.: S. Lackovits Emőke és Mészáros Veronika. Veszprém: Veszprém Megyei Múzeum Igazgatósága, 2001, 129–146.
A szellem régésze. Bari Károly: Mennyország csillaga. Amaro Drom, XI. évf., 2001/10: 22–23.
Nemzeti tudatunk környezetvédője. A közjó és a közhaszon Kanyar József olvasatában. Kortárs, 45. évf,. 2001/12: 25–27.
„Hegyet hágék, lőtőt lépék…" In: Elbeszélés és emlékezet. Tanulmányok Istvánovits Márton emlékezetére. Örökség IV. Szerk.: Hoppál Mihály. Budapest: Európai Folklór Intézet - Osiris, 2001, 55–70.
Aki ezt az imádságot….Élő passiók. Pozsony: Kalligram, 2001, 310 o.
Calabriai albán húsvéti ének – egy középkori epikum létszintváltásai. In: Lélek, halál, túlvilág. Vallásetnológiai fogalmak tudományos megközelítésben. Tanulmányok a transzcendensről II. Szerk.: Pócs Éva. Budapest: Balassi Kiadó, 2001, 424–448.
Szent Ferenc és a szent költészet. In: A szenttisztelet történeti rétegei és formái Magyarországon és Közép-Európában. A magyar szentek tisztelete. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 8. Szerk.: Barna Gábor. Szeged: Néprajzi Tanszék, 2001, 207–221.
Szűz Mária alakja a történeti – későközépkori – imádságokban. In: Boldogasszony. Szűz Mária tisztelete Magyarországon és Közép-Európában. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 7. Szerk.: Barna Gábor. A hét szabad művészet könyvtára. Szeged: Néprajzi Tanszék, 2001, 102–126.
Előszó. In: Decsi Ilona. Fotók: Pató Károly, Sulyok Miklós. Budapest: AGROINFORM Kft., 2001, 2–3.
Amor sanctus. Tanítvány, VII. évf., 2002/1: 142–166.
Kereszt és keresztre feszítés. I. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennále. Magyar Iparművészet, 2002/6: 36–38.
A századvég faluja leveti régi ruháit. In: Léleképitők. Szerk.: Lőrincz Sándor. Kaposvár: Powerprint Kft., 2002, 147–150.
Nemzedéki átadás a család életében – „Öreganyánk kikövetelte tőlünk". In: Utak és lehetőségek az egyenlő esélyek megteremtésére. Szociális párbeszéd az ezredforduló Magyarországán. Budapest, 2001. december 3–4. Szerk.: Németh György. Budapest: Szociális és Családügyi Minisztérium, 2002, 68–83.
Száz év árnyékában. A hagyománykert kóró öregjei között. In: Test, lélek, természet. Tanulmányok a népi orvoslás emlékeiből. Köszöntő kötet Grynaeus Tamás 70. születésnapjára. Szerk.: Barna Gábor és Kótyuk Erzsébet. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 9. Budapest - Szeged: Kairosz Kiadó és Paulus Hungarus Kiadó - SzTE Néprajzi Tanszék, 2002, 245–259.
Bevezető. In: Hosszú utak megszomorodának… Archaikus népi imádságok, ráolvasók, szentes énekek Erdélyből és Moldvából. P. Daczó Árpád Lukács szentferencrendi atya gyűjtése (1974-1999). Szerk.: Takács György. Budapest: Magyar Napló, 2003, 5–18.
Az archaikus népi imádságműfaj terjedési iránya. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Konferencia Pápán, 2002. június I. kötet. Szerk.: S. Lackovits Emőke és Mészáros Veronika. Veszprém: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatósága, 2004, 451–476.
Féltett imák gyűjtője. Beszélgetés Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutatóval. In: Kincses Kalendárium a 2004-es esztendőre. Budapest: Cental Kft., 109. évf., 2004, 110–115.
Megőrizte a népi emlékezet. In: TF Esték. Szerk.: Gáspár György. Pomáz: Kráter Műhely Egyesület, 2004, 149–153.
Aki ezt az imádságot…Élő passiók. (Második, javított kiadás). Pozsony: Kalligram, 2004, 310 o.
„….Átment az örökkévalóságba…" Részletek levelezéséből. In: „…szolgálatra itéltél…" Bálint Sándor Emlékkönyv. Szerk.: Barna Gábor, Szabó Ferenc, Szabó Magdolna. Szeged: Lazi Könyvkiadó, 2004, 199–211.
„Egy csepp emberség…" Néprajzi Hírek, 34. évf., 2005/3-4: 119.
Megnyitó beszéd. Elhangzott A legszögedibb szögedi cimű, Bálint Sándor születésének 100. évfordulójára rendezett emlékkiállitás megnyitásán, 2004. augusztus 1-én, a Móra Ferenc Múzeumban. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve – Néprajzi Tanulmányok 5. Szerk.: Bárkányi Ildikó. Szeged: Móra Ferenc Múzeum, 2005, 25–28.
A ferences lelkiség jelenléte a népi szent költészetben. In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára 2. Szerk. Őze Sándor és Medgyesy-Schmikli Norbert. Piliscsaba-Budapest: PPKE BTK-METEM, 2005, 799–814.
Előszó. In: Lengyel Anna leveleskönyve. Egy cseppben az ember. Budapest, Jaffa Kiadó, 2005, 5–8.
Havasok alján, hitek mélyén. Néprajzi Hírek, 35. évf., 2006/3-4: 65–69.
„Maria mi kegyes Anyank…" In: Látó szivvel. Lukács Lászlónak. Szerk.: Bende József, Deák Viktória Hedvig OP, Pákozdi István. Budapest: Vigilia Kiadó, 2006, 427–445.
Mestereknek mestere… In: „Nem sűlyed az emberiség!"… Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. Szerk.: Csörsz Rumen István, Szabó G. Zoltán. Budapest: MTA Irodalomtudományi Intézet, 2007, 1175–1192. (Könyvkereskedelembe nem került.)
Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós. In: Jeles nagykaposiak. Tanulmányok és életrajzi beszélgetések. Szerk.: Demjénné Kovács Erna. Nagykapos: Csemadok Nagykaposi Alapszervezete, 2007, 96–119.
Valahol Gagauziában. In: Élet és Világ. Írások Keresztesné Várhelyi Ilona tiszteletére. Szerk.: Lakner Lajos. Debrecen: Déri Múzeum - Debreceni Irodalmi Múzeum, 2007, 198–208.
Egy alföldi „kiválasztott". In: Hit szárnyán az újjászületésig. Szerk.: Mészáros Istvánné Ujvári Erzsébet. Kiskun Helikon 5. Akasztó: Kiskun Helikon Kiadó, 2007, 284–290.
Egy magángyűjtemény Szent László-énekei. In: „Vállal magasb mindeneknél." A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évfordulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Szerk.: Székely Zoltán. Győr: Arrabona, 2008, 227–252.
„Békesség szálló…" In: Juhász 80. Köszöntjük a 80 éves Juhász Ferencet. Tekintet, 2008/3: 64–68.
„Húniának szent királya, vagy te László és csodája…" Ünnepi beszélgetés Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutatóval. In: Hitvallás Kalendárium. Szerk.: Albán József. Győr: Egyházi Iskolák és Templomok Fenntartásáért Alapítvány, 2008, 97–105.
Mélységek könyve. Orosz vallásos népénekek. (Kritika Kámán Erzsébet könyvéről.) Vigilia, 73. évf., 2008/9: 712–714.
„Erdélyi János hatása a modern népismeret-kutatásra" c. előadás. Megemlékezés Erdélyi János halálának 125. évfordulójáról, 1993. január ill. 2004. április 3-án; „Erdélyi János és a népköltészet" c. előadás. Erdélyi János születésének 190. évfordulója alkalmából.(Részletek). In: A nagykaposi magyarság szolgálatában 60 éves Csemadok. Szerk.: Demjénné Kovács Erna. Nagykapos: A Csemadok Nagykaposi Alapszervezete, 2009, 63., 80.
Megkésett recenzió, időszerű gondolatok. Czövek Judit: Ha mi meghalunk…Vigilia, 74. évf. 2009/4: 313–315.
Erdélyi Zsuzsanna visszaemlékezései. In: Balatonszemesi Fürdőegyesület Centenáriumi Emlékkönyv. Szerk.: Czirják Mariann, Hergárné Mády Katalin, Buday Miklós, dr. Dobozy Dániel. Budapest: Logod Bt., 2009, 57–66.
A kockás füzet. Úttalan utakon Lajtha Lászlóval. Budapest: Hagyományok Háza, 2010, 191 o.
Egy antikva-imádság. In: Olvasó. Tanulmányok a 60 esztendős Barna Gábor tiszteletére. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 26. Szerk.: Barna Gábor. Szeged: Gerhardus Kiadó, 2010, 259–271.
Ortutay-emlékeimből. Néprajzi Hírek, 40. évf., 2011/2: 21–34.
Majd az idő kipörgeti. Gondolatok az újkigyósi Ipolyi Arnold Népfőiskola kiállításai kapcsán. Bárka, XIX. évf., 2011/2: 71–72.
*„…századokon át paptalanúl…" Az archaikus népi imádságműfaj fogadtatástörténete. (Társszerző: Várhelyi Ilona.) Budapest: Szent István Társulat, 2011, 819 o.
Csíksomlyó szava. In: A szeretet túlcsordulása. Annáról Annának. (Jókai Anna köszöntése.) Budapest: Éghajlat Könyvkiadó, 2012, 27–29.
Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Negyedik, bővített kiadás. Pozsony: Kalligram Kiadó, 2013, 1136 o.
Mária-anya. Mária anya a budai vár fokán. Szent Kereszt, XI. évf., 2013/2: 18–19.
Sugaras fények….Juhász Ferenc köszöntése - 85.születésnapjára. Tekintet, 2013/4: 27–29.
Előszó. In: Pentatónia. Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kortárs öltözék kiállítása. Magyar-Olasz Kulturális Évad 2013. Milano, Palazzo Morando, 2013, 9–11.

 

Heti- és napilapokban megjelent írásai

Amíg el nem lobban….Új Ember, 1970. október 4. (Rosdy Pál néven)
A Szeretet íratlan lírája. Új Ember, 1971. december 19.
Égen megyen egy kis madár… Új Ember, 1971.december 26.
„Részemre is kedves ez a szolgálat…."Még egy szó ősi népi imáink gyűjtéséről. Új Ember, 1972. febr.13.
Szabad döntés. Új Ember, 1972. június 4. (Rosdy Pál néven)
Köszönet és kérelem. Új Ember, 1974. július 28.
Krisztus a közvetítő. Új Ember, 1974. július 28. (Rosdy Pál néven)
Kérés olvasóinktól. Új Ember, 1975. december 28.
Vallásosos néprajzi emlékek gyűjtése. Új Ember, 1976. január 11.
Egy a „halhatatlanok" közül. Lajtha László emlékezete. Új Ember, 1978. április 2.
Egy a „halhatatlanok" közül. Lajtha László emlékezete. Hibaigazítás. Új Ember, 1978. április 9.
Török Erzsiről. Halálának ötödik évfordulóján. Új Ember, 1978.december 3.
Tenger a keserűségem. Új költésű Mária-siralom. Új Ember, 1979.szeptember 16.
Szeged - Alsóváros ünnepel. – Bálint Sándor 75 éves. Új Ember, 1979.szeptember 30.
Vallásos hagyományaink értékeinek megmentéséért. Új Ember, 1980. január 6.
„Mit küldjünk? Mit várnak?" Új Ember, 1980. március 9.
A Népi Vallásos Emléktár egy éve. Új Ember, 1981. január 25.
Ősi népi imáinkért. Új Ember, 1981. április 11. (Rosdy Pál néven)
Kérjetek és adatik nektek…Új Ember, 1981. augusztus 30.
Örömre és becsületre. Új Ember, 1982. május 16.
„Aztán kezét az ég felé emelte…" Új Ember, 1982. augusztus 22.
Csöpörke. Új Ember, 1982. szeptember 12.
„Az idő elmullik…" Új Ember, 1982. szeptember 19.
Tápiószentmártoni képeslap. Új Ember, 1983. január 16.
Visszapillantás. Népi vallásosság Múzeuma 1980-1985. Új Ember, 1984. december 30.
Aki szót váltott és- szót értett. Új Ember, 1987. február 22.
Aki szót váltott és- szót értett. Hibaigazítás. Új Ember, 1987. március 22.
A Szeged-csanádi egyházmegye új főpásztora. Fotók: Erdélyi Zsuzsanna. Új Ember, 1987. július 19.
Szeretnénk, ha zarándokhely lenne…Új Ember, 1987. szeptember 20.
Kint Gödöllőn. Új Ember, 2000. július 30.
A szunnyadók ébresztgetője. Kobzos Kiss Tamás énekmondó Magyar Örökség-díjas. (Elhangzott 2006. március 25-én, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében, a Magyar Örökség-díj átadásán). Új Ember, 2006. április 16.
„Aki ezt az imádságot…." Remény, 1995. január 29.
Ismét a népi imádságokról. Remény, 1995. október 22.
„Aki ezt az imádságot…" Remény, 1995. november 19.
„Aki ezt az imádságot…." Remény, 1996. január 28.
„Aki ezt az imádságot…." Remény, 1996. február 25.
„Aki ezt az imádságot…." Remény, 1996. május 19.
„Aki ezt az imádságot…." Remény, 1997. augusztus 3.
Az élet varázsa. Remény, 2008. december 8-9.
Az ajándékozás öröme. Béres József: Szép magyar ének.(Könyvszemle). Remény, 2009/23:16.
A kérdező felel. Magyar Nemzet, 1976. október 1.
Őszi búcsú. Magyar Nemzet, 1978. október 29.
„Ezt el is kell énekelni…" Emlékezés a Józsefvárosban egy fertőmelléki népdalgyűjtésre. Magyar Nemzet, 1982. dec. 19.
Felhívás. Szabad Föld, 1982. október 30.
Köszönet az együttműködésért. Szabad Föld, 1982. dec. 11.
 

Lemezei, CD-k

„Boldogasszony anyánk." Ősi népi imák és énekek. (Ancient Hungarian Folk Prayers & Religious Songs.) Közreműködők: Török Erzsébet, Jancsó Adrienne, Mosóczy Miklós. Püski Sándor gondozásában. Magyar Record, No. 2., New York, 1972.
Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Grafika: Gyulai Líviusz. Budapest, SLPX 14118-19. MHV Hungaroton, 1991.
Boldogasszony anyánk. Archaikus népi imák, Mária-énekek. Közreműködők: Jancsó Adrienne, Török Erzsébet, Mosóczy Miklós. Grafika: Gyovai Eszter. Budapest, SLPX 14226, MHV Hungaroton, 1992.
Boldogasszony anyánk. Archaikus népi imák, Mária-énekek. Közreműködők: Jancsó Adrienne, Török Erzsébet, Mosóczy Miklós. Budapest, Hungaroton Classic LTD, Stereo HCD 14226, Budapest, 1994.
Világ békessége. Régi magyar adventi – karácsonyi énekek, népi imádságok. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése alapján. Előadó: Ferencz Éva. Compact Digital Audio, CSBT 001/97, Csillaghegyi Bt., 1997.
„Világ váltságáért." Nagyhét a magyar népköltészetben. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése alapján. Közreműködők: Ferencz Éva, Kobzos Kis Tamás. Compact Digital Audio, CSBT 001/98, Csillaghegyi Bt., 1998.
 

 

In: Erdélyi Zsuzsanna: Múltunk íratlan lírája. Szövegondozás: Kovács Emília. Pozsony, 2015, Kalligram. 1109.

Recepció

Nádor Tamás: ‘Kipirosodik a hamuszürke arc ..." Kincses Kalendárium 1983. 42-46.
A jóra való szándék. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudóssal beszélget Juhász Judit. In: Bennünk fák jajgatnak. Vallomások a természetről. Szerk. Balogh István - Juhász Judit. Budapest, 1992. 59-62.
Bertha Éva: Népünk kincsei. Remény, 1994. október 23-i, 30-i száma
Lovász Irén: A Vigilia beszélgetése Erdélyi Zsuzsannával. Vigilia 1998/12. 952-960. és Vigilia 1999/1. 63-75.
Az írástudatlanok felelőssége. Erdélyi Zsuzsanna válaszol Albert Zsuzsa kérdéseire. Hitel 1999/10. 31-66.
Erdélyi Zsuzsanna 80 éves. Összeállította: Barna Gábor. Kalligram. Művészet és gondolat. 2001. 1-2. január-február.
Hovanyecz László: Erdélyi Zsuzsanna – „Engem csak a fele illet meg…" E-könyv Kossuth Kiadó, Budapest, 2011.