Életrajz
Reviczky Gábor 1949. március 28-án született Tatabányán. Erdélyi nemesi családból származik, felmenői között elsősorban pénzügyi szakemberek voltak. Családjából került ki az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen magyar származású kancellárja, Reviczky Albert. Édesapja könyvelő volt, nyolc közgazdasági szakkönyv szerzője. Édesanyját tragikus körülmények között veszítette el nagyon fiatalon. Egy testvére van. A középiskolát Tatabányán kezdte el, itt csatlakozott az Éless Béla vezette tatabányai Bányász Ifjúsági Színpadhoz. A társulat amatőr volt, de olyan előadások magyarországi bemutatója fűződött a nevükhöz, mint például Peter Weiss: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, a charentoni elmegyógyintézet színjátszó csoportjának előadásában, de Sade úr irányítása alatt.
Tanulmányait Tatán folytatta, majd a budapesti Árpád Gimnáziumban érettségizett le. Sikertelen felvételi után egy évet a Nemzeti Színház Stúdiójában tanult. Második alkalommal felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Kazimir Károly osztályába került. Saját bevallása szerint a mesterség alapjait nagyrészt már Tatabányán elsajátította, számára a főiskolai tanulmányoknál többet jelentett a társaság, az együttlét. A diploma megszerzése után, 1973-ban módjában állt volna a Thália Színházhoz szerződni, hiszen osztályfőnöke, Kazimir Károly hívta saját színházába. Ő azonban Kaposvárt választotta, ahol két évadot töltött. Majd 1975 és 1977 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt, majd egy-egy évadot Miskolcon és Kecskeméten szerepelt. Az utóbbi két városban eltöltött rövid idő alatt is kiváló alakítások fűződtek nevéhez: ilyen volt Miskolcon Aston szerepe Harold Pinter: A gondnok című darabjában, vagy Kecskeméten Miskin herceg alakja Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij–Száraz György: A félkegyelmű című drámájában. Ezeknek a sikereknek a nyomán szerződtette a Vígszínház, melynek 1979 és 1989, illetve 1991 és 2013 között volt a tagja. 1989 és 1991 között, illetve 2013 óta a Nemzeti Színház művésze.
Több sikeres magyar film főszerepét játszotta el. Alakításaival mind a szakma, mind a kritikusok és természetesen a közönség elismerését is elnyerte például a Zimmer Feri (1998, R.: Tímár Péter), az Üvegtigris három része (2001, 2006, 2010, R.: Rudolf Péter), vagy a nemzetközi sikereket is arató Liza, a rókatündér (2015, R.: Ujj Mészáros Károly) című filmekben. Sokat szinkronizál, többek között olyan világsztároknak kölcsönzi jellegzetes orgánumát mint Robert de Niro, Jack Nicholson, Morgan Freeman vagy Clint Eastwood.
Lakatosné Ircsik Teréz [2016]
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Életrajzi adatok
Tatabánya, 1949. március 28.
Tanulmányok:
1964–1968: Árpád Gimnázium
1968–1969: Nemzeti Színház Stúdiója
1969–1973: Színház- és Filmművészeti Főiskola
Társulati tagság
1964–1968: Tatabányai Bányász Ifjúsági Színpad tagja (társulatvezető: Éless Béla)
1973–1975: Csiky Gergely Színház, Kaposvár
1975–1977: Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen
1977–1978: Miskolci Nemzeti Színház
1978–1979: Kecskeméti Katona József Színház
1979–1989: Vígszínház
1989–1991: Nemzeti Színház
1991–2013: Vígszínház
2013–2016: Nemzeti Színház
2016–: szabadúszó színész
Művészeti szervezeti tagság
2012–: Magyar Művészet Akadémia, rendes tag
Munkásság
Munkásság
Diplomaosztás után egyértelmű volt, hogy osztályfőnöke szerződteti. Ő egy beszélgetés után mégis úgy döntött, hogy a szintén frissen végzett Ascher Tamással Kaposvárra megy. Ezzel szembement a mindenkori végzősök főváros-centrikusságával. Mindenképp jól döntött, hiszen így változatos és nagyobb szerepeket kapott már az első években is. Egész korán megfogalmazódott benne, hogy a szakmát csak a színpadon, a közönség előtt lehet megtanulni igazán. Akkortól igazán színész valaki, amikor egy színháznyi ember előtt önmaga tud lenni.; Tovább...
Munkásság
Lakatosné Ircsik Teréz: Reviczky Gábor színművész pályaképe
A játékos
Reviczky Gábor nagy játékos, tud és szeret is játszani. Művészi pályára kerülésének nem voltak családi előzményei. Felmenői között grófok, pénzügyi szakemberek, műszaki érdeklődésűek voltak túlnyomó többségben. A művészi vonalat egyedül talán a korán, tragikus körülmények között elhunyt édesanyja képviselte, aki énekesnő szeretett volna lenni. Vonzalma a szerepjátékhoz, a színészkedéshez korán megmutatkozott. Gimnazistaként került az Éless Béla vezette Tatabányai Bányász Ifjúsági Színpad tagjai közé. Ez a társulat nem a hétköznapi értelemben vett módon volt amatőr. Az 1964-ben alakult társulat Éless Béla jóvoltából olyan darabokat mutatott be, mint például Alfred Jarry: Übü királya vagy Peter Weiss: Marat halála… Reviczky Gábor nagy élvezettel szerepelt, és egyértelmű volt, hogy útja a Színház- és Filmművészeti Főiskolára vezet majd. Első felvételije azonban sikertelen volt, így egy évet a Nemzeti Színház Stúdiójában töltött, majd ismét megkísérelte a felvételit, ezúttal sikerrel. Így került Kazimir Károly osztályába. Diplomaosztás után egyértelmű volt, hogy osztályfőnöke szerződteti. Ő egy beszélgetés után mégis úgy döntött, hogy a szintén frissen végzett Ascher Tamással Kaposvárra megy. Ezzel szembement a mindenkori végzősök főváros-centrikusságával. Mindenképp jól döntött, hiszen így változatos és nagyobb szerepeket kapott már az első években is. Egész korán megfogalmazódott benne, hogy a szakmát csak a színpadon, a közönség előtt lehet megtanulni igazán. Akkortól igazán színész valaki, amikor egy színháznyi ember előtt önmaga tud lenni.
Kaposvári alakításai közül kiemelkedett Sztavrogin figurája, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Andrzej Wajda: Ördögök[1] című darabjában. Erről az alakításáról így írt Nádas Péter: „Monori Lili és Reviczky Gábor játéka érvénytelenné teszi azt a sokat hallott, szentimentálisnak és önmutogatónak tetsző színészi panaszt, hogy a színész művészete csak a pillanatnak szól."[i] A két fiatal színész játékát Törőcsik Mari és Latinovits Zoltán művészetéhez hasonlítja, de ennek okát nem az utánzásban és nem is az alkati hasonlóságban látja, inkább az originális teljesítmény felhasználásának minőségében. Sztavrogin figuráját, mint a nihilizmus megtestesítőjét mutatja be, aki minden érzelemtől és empátiától mentes, mégis képes hitelesíteni végső összetörését. Pályája során gyakran játszott negatív, intrikus figurákat, de ezek megformálását is speciális, rá nagyon jellemző módon tette, teszi. Már az első években sajátos és igen határozott véleménye volt erről a szereptípusról: „Az intrikus szerepeket kedvelem igazán. Szeretek ellentmondani a hősnek, és ugyanakkor hinni az én figurám logikájában. Bár sokszor játszom fekete ruhában, mégis hiszem, hogy a bonyolultan megírt intrikus karaktereknek nincsenek színei, sem külső jegyei. Az intrikus nem kancsal, nem sánta, nem liheg, nem vág torz arcot. Ki bíznék akkor benne? Ellenkezőleg: a lényeg az, hogy bizalomgerjesztő és szimpatikus. Arca és modora hitet teremt személye iránt. És a tettei beszélnek. Én azt gondolom, szép III. Richárd, és Lucifer is szép."[ii]
A debreceni évek után ugyan csak egy-egy évadot töltött Miskolcon és Kecskeméten, de pályájának néhány fontos szerepét ezekben a városokban játszhatta el. Ezek közül az első a sorban Alfred de Musset: Lorenzaccio[iii] című művének címszerepe, Lorenzo di Medici alakja volt. A kritikus részletesen elemezte alakítását, kiemelve drámai erejét: „Orgánuma, testi felépítettsége, szellemi rugalmassága és akrobatikus mozgáskészsége egyaránt arra képesíti, hogy nagy alakzatú drámai hősöket jelenítsen meg. Arcán a hangsúlyos beszéddel egyidőben és teljesen azonos ritmusban jelennek meg a kifejező vonások, hogy egy-egy lelki tartalmat tisztán és jelentőségének megfelelően érzékeltessenek. Végigküzdi, végigverítékezi ezt a játékot, mert a lélek küzdelmét belülről viszi véghez, önmaga helyett kínlódik és önmaga miatt bukik el."[iv]
Nánay István hasolóan értékeli, jellemzi Harold Pinter: A gondnok[v] című darabjában játszott szerepét, Astont. A szituáció és az elért hatás bemutatása jellemzi a művész alkotói módszereit: „Imbolygó, lassú járásában mindig érezni a kompenzációt: nehogy észrevegyék mozdulatainak bizonytalanságát. […] vontatottan beszél, halkan, alig modulálva ejti a szavakat, kezdettől érezni, hogy valami nincs rendben vele, anélkül, hogy ütődöttet vagy beteget játszana. […] Csak kezelésének elmondásakor változik meg pillanatokra az arckifejezése, ekkor úgy tűnik, mintha élet költözne a szomorú vonások helyére. Ez a monológ döbbenetes hatású, pedig semmiféle külső színészi eszközt nem vesz igénybe Reviczky. Ül az ágya szélén, kezében a deszka, amit az elbeszélés kezdetekor még csiszolt. Aztán megáll a jobb kéz, baljával a földön álló deszka végét fogja. Egyre görcsösebben markolja a deszkát, a jobb kezével a bal mellé nyúl, az a kéz is görcsbe rándul. Ugyanakkor a szövegmondás laza, csaknem közömbös. Ez az ellentét, a színészi test normális állapota, a hang túlzott lazasága és a kezekben összpontosuló görcs iszonyú feszültséget fejez ki."[vi] Ez a fajta kettős megközelítési mód szinte minden alakításában utolérhető. Nagyon erős fizikai megnyilvánulások jellemzik figuráit, másfelől koncentrált pszichológiai jelenlét. Ez mutatkozott meg két jelentős, Kecskeméten eljátszott szerepében is. Két szerep, kétfajta megformálás. Az elsőben erősebben jelentkezett a már előzőleg vázolt pszichologizáló felfogás: Miskin herceg gyermekien tiszta alakja Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Száraz György: A félkegyelmű[vii] című művének címszerepe. „A ritkán bekövetkező aktív pillanatokat leszámítva Reviczky figurája csupa belső remegés, ahogy történnek körülötte az események, úgy válik egyre bezárultabbá, védtelenebbé. […] Olyan ember, akinek másként jár az esze mint a többieké, aki más következtetéseket von le a jelenségekből mint mások […], aki a legjobb szándék mellett sem képes eligazodni a számára felfoghatatlan világban. Ennek a magatartásnak az életképtelenségét, ugyanakkor vitathatatlan szépségét mutatja meg a színész."[viii] Ezzel az alakításával átírja a szerephez fűződő sztereotípiákat. Miskin figuráját addig általában ideggyenge, határozatlan figurának ábrázolták. Reviczky tisztességével, ártatlanságával, lelki tisztaságával provokáló alakot mutatott be.
A másik kecskeméti szerep Fadinard figurája Eugène Labiche: Olasz szalmakalap[ix] című vígjátékában. Ezt a szerepet teljesen más eszközökkel, elsősorban fizikai adottságait kihasználva formálta meg. „A színész legszembeszökőbb erénye csodálatos hajlékonysága. A figurát mozgással teremti meg, mozdulatokból rakja össze. Gesztusok egész arzenáljában tobzódik. Illetve dehogyis tobzódik: ritkán láthatni ily szerényen előadott bohócremeklést. Harsányság és hivalkodás nélkül játszik: nem emeli oltárra saját kitűnő képességeit. Játéka élvezetes, üdítő és példamutató. Reviczky tüneményes eleganciával ábrázolt peches fajankója a darab középpontja, és mint ilyen, bizonyos mértékig kívülállónak is tekinthető."[x]
Alakításának sikerére jellemző volt, hogy a közönség özönlött Budapestről is, hogy láthassa a darabot. Ennek az előadásnak és A félkegyelműnek köszönhetően szerződtette a Vígszínház 1979-ben. Első fővárosi szerepét azonban beugróként játszotta a Népszínház-Várszínházban: Malvoliot alakította a Vízkeresztben.[xi] Ezt a figurát több alkalommal játszotta pályafutása során. Saját bevallása szerint egyik kedvenc szerepe, talán azért, mert ebben nagyobb szabadságot élvez. Láttathatja személyiségábrázoló erejét és egyúttal kedvére mókázhat is. Az elbizakodott szolga szerepében mind pszichologizáló hajlamát, mind karakteres mozgáskultúráját megmutathatja. Erről így beszélt: „Egy-egy szerepet az azt játszó színész személyisége befolyásol, tőle függ, hogy milyen lesz. Fontos, hogy az ember higgye: ő az, amit, akit alakít. Nem arra kell figyelni, hogy én legyek jó, hanem akit megszemélyesítek. Ha Malvoliót játszom, egész este az vagyok. Ha viszont medve a szerepem, azzá kell válnom lélekben, és ettől alakul a mozgásom, a beszédem. Ez a lényege a színpadi létnek. Ez érzelem kérdése."[xii]
Vígszínházi debütálására a nagysikerű Csurka-darabban, a Deficitben[xiii] került sor. A kortárs értelmiségi problémákat feszegető, a kiúttalanság okát kereső előadás majd nyolc évig volt műsoron. Érdekesség, hogy kettős szereposztásban játszották a művet. A Vígszínház társulatát minősíti, hogy mindkét szereposztásban a korszak legnagyobb színészei játszottak, Reviczky Gábor (Z) partnerei: Szilágyi Tibor (X), Béres Ilona (W) és Bánsági Ildikó (Y) voltak. A másik szereposztás, mely semmiképp nem nevezhető másodiknak: Tordy Géza (X), Tahi Tóth László (Z), Szegedi Erika (W) és Hernádi Judit (Y). X – Szilágyi Tibor – egy abszurd feleségcserés „játékra" hívja ki Z-t, akit Reviczky Gábor alakít. Z-nek sikerül elcsábítani a másik feleségét, ő lesz a nyertes. Valójában ő az, aki igazán elveszíti magát azzal, hogy nem képes a magát egy hagyományos értékrendhez tartani. „…világossá válik számára: nincs többé visszaút. Hova is, kihez is térne vissza? Netán önmagához? De hát létezik ő egyáltalán? »Önbecsülés nélkül nem lehet élni« – mondja tárgyilagosan –, s Reviczky egy ember végső összeomlásának drámáját sűríti ebbe a későn, túlságosan későn megfogalmazott felismerésbe."[xiv]Ebben a szerepben ismét hiteles megjelenítő erejének, lelki átalakuló-képességének erejét mutathatta meg, de az előadás többi szereplője számára is nagy sikert hozott a darab.
Sok-sok feladat között a következő igazán neki való szerep Szép Ernő: Május[xv] című darabjának Öngyilkosa volt. Ebben az alakításában mindkét játékos oldalát megcsillogtathatta: pszichologizáló, abszurd énjét és fizikális képességeit egyaránt. Gyurkovics Tibor így ír erről: „ Reviczky azon kevés színész közé tartozik, akiknek titkuk van, sejtelmességük, belső adottságuk, akik – úgy is mondhatnám – médiumok. […] Az öngyilkosságokkal kísérletező pasas imbolygó, csetlő-botló mozgásával, madárkézfejével a Halál jelenlétévé növekszik, ugyanakkor megmarad esendő-zokogó embermajomnak. Megrendítő, elemi színészet."[xvi]
Ennek az időszaknak másik jelentős szerepe Stanley Kowalski figurája Tennessee Williams: A vágy villamosa[xvii] című darabjában. A rendező, Szikora János a szereposztás több pontján szembement az általános gyakorlattal. Így például a férj szerepét Reviczky Gáborra bízta, aki sokkal inkább a figura intellektusát, mintsem fizikai adottságait emelte ki. Általában Stanleyt erős testfelépítésű színészre szokták bízni, aki az alak műveletlenségét, ösztönös lényét emeli ki. Reviczky azonban egész másutt kereste a szerep mozgatórugóit. Olyan férfit játszott, aki valamiért nem találta meg a helyét a világban, és ezt próbálja különöző eszközökkel kompenzálni. A kritikus így látta alakítását: „Az »ellenszereposztás« diadala Reviczky Gábor remeklése ebben a figurában. Laza ízületű, vonagló mozdulatai, görbített szája íve, melyekkel értelmiségi, vagy eleve távolságtartással kezelt, véleményezett alakokat szokott jellemezni, most a hányavetiségével is magabiztos Stanleyt karakterizálják kiválóan. […] Reviczky szavainak hangsúlyával is taszigálja maga előtt az életet. Löki az asztalra a kártyalapot, löki minden esti szórakozásként a tekegolyót, és – legyen most már vulgáris a kifejezés – hátulról löki majd az ágyra utált, de megkívánt sógornőjét. Azon az éjszakán, amikor a felesége szül."[xviii]
A következő években elsősorban olyan vígjátéki szerepeket kapott, amelyekben jól kamatoztathatta groteszk, ironikus humorhoz való vonzódását. Trinculo[xix], Beppo[xx], Victor-Emanuel Chandebise[xxi], Bakter[xxii], Balu[xxiii], Argan[xxiv], Oszip[xxv] és külön kiemelendő Katz tábori lelkész[xxvi] figurája és Tevje, a tejesember[xxvii] alakja. Ez utóbbi alakításaiért nyerte el 1997-ben és 2010-ben az Ajtay Andor-emlékdíjat. Arra a kérdésre, hogy nem szeretne-e úgymond komolyabb szerepeket játszani, és nem fél-e attól, hogy beskatulyázzák egy bizonyos szerepkörbe, így válaszolt a maga fanyar stílusában: „Talán azzal ment félre a dolog, hogy én egy gazfickó vagyok, mert osszanak rám bármilyen szerepet, nem tudok kihagyni egyetlen poént sem, ha úgy hozza a véletlen. Elunom a komoly színházat, számomra semmi érdekes nincs benne. Nem szeretem az olyan előadásokat, ahol a nézők nem szórakoznak."[xxviii]
Filmszerepeiben is elsősorban ezt az elvet követi, az utóbbi évtizedek szinte valamennyi vígjátékában szerepelt. Országos ismertséget szereztek neki a következő filmekben nyújtott alakításai: Zimmer Feri, az Üvegtigris három része, vagy legutóbb a külföldön is nagy sikert aratott Liza, a rókatündér.
Hogy milyen színész Reviczky Gábor, milyen játékos? Egy majd' negyven éves kritika ma is érvényes sorai elárulják: „Reviczky olyan az Olasz szalmakalapban, mintha valami jubileumát ünnepelné, jutalomjátékkal; gáláns derűvel köszöni az eddigieket, és ravaszkásan srófol egyet a vele szemben támasztott igényeken.
Egyszóval – játszik.
Játszik a hangjával, flegmán, hízelgőn, csicseregve, riadozva, másképpen.
Játszik az arcával, mintha gumiból lenne.
Játszik a mozdulataival, azok korrekcióival és a korrekció korrekcióival is.
Játszik a játékával.
Játszik egyedül, játszik a partnerekkel.
Játszik a közönséggel és játszik a közönségnek – föl-földobva és megpróbálgatva ilyen vagy olyan megoldásokat."[xxix]
[2016]
[i] Nádas Péter: A kaposvári „Ördögök", Vigília, 1975./8.
[ii] Nagy Judit: Bemutatjuk Reviczky Gábort, Film Színház Muzsika, 1975. november 22.
[iii] Miskolci Nemzeti Színház, 1978. január 20., R.: Beke Sándor
[iv] Farkas András: Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban - Musset: Lorenzaccio, Hevesi Népújság, 1978. március 9.
[v] Miskolci Nemzeti Színház Játékszín, 1978. május 4., R.: Illés István
[vi] Nánay István: A gondnok két arca, Színház, 1978./8.
[vii] Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics-Száraz György: A félkegyelmű, Katona József Színház, Kecskemét, 1979. március 2.; R.: Beke Sándor
[viii] Nánay István: Egy közülünk való Félkegyelmű – Dosztojevszkij adaptáció a kecskeméti Katona József Színházban, Színház, 1979./5.
[ix] Labiche, Eugène-Michel, Marc: Olasz szalmakalap, Katona József Színház, Kecskemét, 1978. november 17., R.: Szőke István
[x] Szekrényesy Júlia: Az odüsszeuszi szalmakalap, Színház, 1979./2.
[xi] Shakespeare, William: Amit akartok, avagy Vízkereszt, Népszínház – Várszínház, 1979. május 16. (beugrás 1980.), R.: Iglódi István
[xii] Árvai Magdolna: Nem szégyellnivaló a könny! – Beszélgetés Reviczky Gáborral, Nők Lapja, 1998. január 21.
[xiii] Csurka István: Deficit, Vígszínház – Pesti Színház, 1979. november 16., R.: Horvai István
[xiv] (majoros): Z – az idomítás csodája, Pesti Műsor, 1983. február 2.
[xv] Szép Ernő: Május, Vígszínház – Pesti Színház, 1983. november 25. , R.: Kapás Dezső
[xvi] Gyurkovics Tibor: „Szép" este, Film Színház Muzsika, 1984. január 14.
[xvii] Bemutató: Vígszínház, 1988. április 9., R.: Szikora János
[xviii] Tarján Tamás: Sínek közt kőzúzalék – A vágy villamosa a Vígszínházban, Népszabadság, 1988. április 20.
[xix] Shakespeare, William: A vihar, Nemzeti Színház, 1990. április 13., R.: Taub János
[xx] Heltai Jenő: A néma levente, Játékszín, 1992. március 7., R.: Berényi Gábor, Schubert Éva
[xxi] Feydeau, Georges: Bolha a fülbe, Vígszínház, 1992. június 5.; R.: Kapás Dezső
[xxii] Rideg Sándor-Tímár Péter: Indul a bakterház, Budapesti Kamaraszínház, 1993. február 6., R.: Tímár Péter
[xxiii] Dés László-Kipling, Joseph Rudyard-Békés Pál: A dzsungel könyve, Vígszínház-Pesti Színház, 1996. január 28.; R.: Hegedűs D. Géza
[xxiv] Molière: Képzelt beteg, Vígszínház-Pesti Színház, 2000. október 8.; R.: Rusznyák Gábor
[xxv] Gogol, Nyikolaj Vasziljevics: A revizor, Vígszínház, 2004. április 8., R.: Valló Péter
[xxvi] Hašek, Jaroslav-Spiró György: Svejk, Vígszínház, 1996. december 8., R.: Pinczés István
[xxvii] Bock, Jerry-Sólem Aléchem-Stein, Joseph: Hegedűs a háztetőn, Vígszínház, 2010. március 12.; R.: Eszenyi Enikő
[xxviii] V. Nagy Viktória: Gazfickó a színpadon, Heti Válasz, 2005. július 14.
[xxix] Fábián László: Reviczky Gábor személyes színháza, Film Színház Muzsika, 1979. január 20.
Válogatott szerepei
Halál; Euripidész: Alkésztisz, Színház- és Filmművészeti Főiskola, Ódry Színpad, 1972. május 11., R.: Ascher Tamás f.h.
Stüsszi; Brecht, Bertolt: Kurázsi mama, Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1973. november 16.; R.: Babarczy László
Olivér; Shakespeare, William: Ahogy tetszik, Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1974. január 11.; R.: Zsámbéki GáborSatala; Szuhovo-Kobilin, Alekszandr Vasziljevics: Tarelkin halála, Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1974. március 22.; R.: Komor István
Komoróczy, adótiszt; Barta Lajos: Szerelem, Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1974. május 10.; R.: Ascher TamásNyikolaj Sztavrogin; Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics-Wajda, Andrzej: Ördögök, Csiky Gergely Színház, Kaposvár, 1975. január 17.; R.: Ascher Tamás
Gyurica, órás; Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét, Debreceni Csokonai Színház, 1976. április 30., R.: Orosz GyörgyLali, fiatalúr; Szép Ernő: Lila ákác, Debreceni Csokonai Színház, 1977. január 28., R.: Rencz Antal
Lorenzo Medici (Lorenzaccio); Musset, Alfred de: Lorenzaccio, Miskolci Nemzeti Színház, 1978. január 20.; R.: Beke SándorAston; Pinter, Harold: A gondnok, Miskolci Nemzeti Színház Játékszín, 1978. május 4., R.: Illés István
Káin; Sütő András: Káin és Ábel, Katona József Színház, Kecskemét, 1978. szeptember 29.; R.: Beke SándorFadinard, magánzó; Labiche, Eugène-Michel, Marc: Olasz szalmakalap, Kecskeméti Katona József Színház, 1978. november 17., R.: Szőke István
Miskin herceg; Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics-Száraz György: A félkegyelmű, Katona József Színház, Kecskemét, 1979. március 2.; R.: Beke SándorMalvolio, Olívia udvarmestere; Shakespeare, William: Amit akartok, avagy Vízkereszt, Népszínház – Várszínház, 1979. május 16. (beugrás 1980.), R.: Iglódi István
Z.; Csurka István: Deficit, Vígszínház-Pesti Színház, 1979. november 16.; R.: Horvai IstvánLenkey János honvéd tábornok; Fekete Sándor: Lenkey tábornok, Agria Játékszín az egri vár Tömlöc-bástyáján, 1980. július 17.; R.: Valló Péter
Charles-Varlet de la Grange; Bulgakov, Mihail Afanaszjevics: Őfelsége komédiása, Vígszínház, 1980. október 31., R.: Marton LászlóGróf Elemir; Kisfaludy Károly: Csalódások, Agria' 81 Játékszín a Líceum udvarán, Eger, 1981. július 9., R.: Valló Péter
A Kékszakállú; Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára, Dunaújvárosi Bemutatószínpad, 1981. október 24.; R.: Valló PéterBarabás Ádám; Örkény István: Forgatókönyv, Vígszínház, 1982. január 14.; R.: Valló Péter
Vackor, ács; Shakespeare, William: Szentivánéji álom, Vígszínház – Pesti Színház, 1983. április 15., R.: Marton LászlóAz öngyilkos; Szép Ernő: Május, Vígszínház-Pesti Színház, 1983. november 25.; R.: Kapás Dezső
Adóhivatali gyakornok; Caragiale, Ion Luca: Farsang, Vígszínház – Pesti Színház, 1984. március 24., R.: Gothár Péter m.v.Szergyuk; Mitta, Alekszandr-Dunszkij, Julian-Frid, Valerij-Kern András-Sándor Pál: Ragyogj, ragyogj, csillagom!, Vígszínház, 1985. március 16., R.: Sándor Pál
Harry; Schisgal, Murray: Szerelem, óh!, Pesti Vigadó, Kamaraterem, 1986. április 5., R.: Kapás DezsőScapin; Molière: Scapin furfangjai, Szentendrei Teátrum, 1986. július 4.; R.: Vámos László
A tanár; Ionesco, Eugène: A különóra, Vígszínház – Pesti Színház, 1986. december 10., R.: Kapás DezsőTábornok; Mrożek, Sławomir: Rendőrség, Vígszínház – Pesti Színház, 1987. december 11., R.: Kapás Dezső
Kozma, 33 éves ember, ha igaz; Kornis Mihály: Kozma, Vígszínház-Pesti Színház, 1988. február 11.; R.: Horvai IstvánStanley Kowalski; Williams, Tennessee: A vágy villamosa, Vígszínház, 1988. április 9.; R.: Szikora János
Paál Károly; Csurka István: Döglött aknák, Nemzeti Színház-Várszínház, 1990. január 23.; R.: Iglódi IstvánTrinculo, bolond; Shakespeare, William: A vihar, Nemzeti Színház, 1990. április 13.; R.: Taub János
Beppo, Agárdi csatlósa; Heltai Jenő: A néma levente, Játékszín, 1992. március 7., R.: Berényi Gábor, Schubert ÉvaVictor-Emanuel Chandebise; Feydeau, Georges: Bolha a fülbe, Vígszínház, 1992. június 5.; R.: Kapás Dezső
Bakter; Rideg Sándor-Tímár Péter: Indul a bakterház, Budapesti Kamaraszínház, 1993. február 6., R.: Tímár PéterBalu; Dés László-Kipling, Joseph Rudyard-Békés Pál: A dzsungel könyve, Vígszínház-Pesti Színház, 1996. január 28.; R.: Hegedűs D. Géza
Katz, tábori lelkész; Hašek, Jaroslav-Spiró György: Svejk, Vígszínház, 1996. december 8., R.: Pinczés IstvánMalvolio; Shakespeare, William: Vízkereszt, vagy amit akartok, Vígszínház, 1997. december 7.; R.: Valló Péter
Galagonya; Shakespeare, William: Sok hűhó semmiért, Vígszínház, 1999. szeptember 26., R.: Eszenyi EnikőArgan, képzelt beteg; Molière: Képzelt beteg, Vígszínház-Pesti Színház, 2000. október 8.; R.: Rusznyák Gábor
Badari; Gyurkovics Tibor: Nagyvizit, Madách Színház Stúdió, 2002. október 18., R.: Koncz GáborJulien, fogorvos; Barillet, Pierre-Grédy, Jean-Pierre: A kaktusz virága, Játékszín, 2003. október 2., R.: Bujtor István
Oszip, Hlesztakov szolgája; Gogol, Nyikolaj Vasziljevics: A revizor, Vígszínház, 2004. április 8., R.: Valló PéterVanek B. Eduárd, légiós és magántitkár; Rejtő Jenő-Tasnádi István: Vanek úr Afrikában, József Attila Színház, 2006. január 7., R.: Méhes László
Hook kapitány; Charlap, Mark-Styne, Jule-Barrie, James Matthew: Pán Péter, Vígszínház, 2006. október 14., R: Méhes LászlóCharlie Aiken; Letts, Tracy: Augusztus Oklahomában, Vígszínház, 2009. március 7., R.: Eszenyi Enikő
Tevje; Bock, Jerry-Sólem Aléchem-Stein, Joseph: Hegedűs a háztetőn, Vígszínház, 2010. március 12.; R.: Eszenyi EnikőLuka, vándor; Gorkij, Makszim: Éjjeli menedékhely, Veszprémi Petőfi Színház, 2013. november 29.; R.: Eperjes Károly
Próbakő; Shakespeare, William: Ahogy tetszik, Nemzeti Színház, 2014. február 14., R.: Purcarete, SilviuDon Quijote; Cervantes, Miguel de-Verebes Ernő: Don Quijote, Nemzeti Színház, 2015. szeptember 18., R.: Vidnyánszky Attila
[2016]
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
Recepció
Nagy Judit: Bemutatjuk Reviczky Gábort, Film Színház Muzsika, 1975. november 22.
H.N.: A színház új tagjai: Reviczky Gábor, Petőfi Népe, 1976. szeptember 27.
Fábián László: Reviczky Gábor személyes színháza, Film Színház Muzsika, 1979. január 20.
K.Gy.: Fadinard: Reviczky Gábor, Lobogó, 1979. január 25.
Mészáros Tamás: A létezés elszántsága, Új Tükör, 1979. június 17.
Gyurkovics Tibor: A színész Reviczky Gábor, Film Színház Muzsika, 1979. július 21.
-dés-: Gyorsinterjú Reviczky Gáborral, Esti Hírlap, 1979. december 29.
(kárpáti): Z – Reviczky Gábor, Pesti Műsor, 1980. január 16.
Bársony Éva: Vendégünk: Reviczky Gábor, Filmszem, 1980./7.
(kárpáti): Gyorsfénykép Reviczky Gáborral, Pesti Műsor, 1981. augusztus 12.
Baló Júlia: „Sosem tudták: jövök-e vagy megyek" – Beszélgetés Reviczky Gáborral, Film Színház Muzsika, 1984. május 12.
Marschall Éva: Reviczky Gábor, Rádió- és Televízió Újság, 1984. június 24.
Ny. M.: Címoldalunkon: Reviczky Gábor, Pesti Műsor, 1984. október 24-31.
Szatmári István: Revi baba, Esti Hírlap, 1986. február 1.
Jálics Kinga: Szabálytalan harmónia Adyligeten, Film Színház Muzsika, 1987. március 7.
Győri Anna: Művészházaspárok – Sir Kati – Reviczky Gábor, Éva, 1988./4.
Ézsiás Erzsébet: Ki? Honnan? Hová?, Film Színház Muzsika, 1989. június 17.
Cserje Zsuzsa: Középiskolás koromban – Reviczky Gábor, Visszhang, 1990./1.
Baló Júlia: „Az otthonom a fedezékem", Film Színház Muzsika, 1990. január 6.
Barabás Tamás: Megérte, mondja Reviczky Gábor, Színházi Élet, 1990. július 8.
Monos Zsuzsa: A Bányász Színpadtól a Vígszínházig – Reviczky Gábor nem felejti Tatabányát, 24 óra, 1991. július 1.
(szémann): A „bérből élő" színész, Zalai Hírlap, 1992. augusztus 3.
Fehérvári Zita: 10 × Reviczky Gáborról, Demokrata, 1996./31.
B.T.: A hűséges Reviczky, Pesti Műsor, 1996. augusztus 15-21.
Á.T.: Revi báró, a gumiember, Blikk, 1996. december 13.
G. Tóth Ilda: „Fiam, belőled nagy színész lesz!", Képes Európa, 1997. március 12.
Szebeni András-Sóvári Zsuzsa: Reviczky Gábor a lába után negyedórával, Kurír, 1997. május 13.
B.T.: Reviczky szmokingban, Pesti Műsor, 1997. július 10-16.
(bedő): A miniszter félrelép…a pincér pedig nyilatkozik, Pesti Műsor, 1997. augusztus 14-20.
Szilágyi Ágnes: Reviczky lassítva, Mai Nap, 1997. szeptember 11.
Gréczy: Szerepszemle, Kurír, 1997. december 3.
Sütő Péter: Párosan szép – Reviczky Gábor és Kálomista Gábor, Képes Európa, 1997. december 17.
Sebes Erzsébet: Koncertet nem vállal – Vendégünk Reviczky Gábor, Mai Nap, 1998. január 11.
Árvai Magdolna: Nem szégyellnivaló a könny!, Nők Lapja, 1998. január 21.
Bársony Éva: Reviczky arcai, Népszava Magazin, 1998. február 2-8.
Bodnár István: A KM vendége: Akit a reklám „tatárja" kerget, Kelet-Magyarország, 1998. május 9.
D. Koronyi Ágnes: Reviczkyzmus, Színes RTV Újság, 1998. május 11-17.
Fodor Bori: Reviczky, az időjós, Mai Nap, 1998. május 19.
Peterdi Pál: Az első két nap a kutyáké – címlapcsevegés Reviczky Gáborral, Füles, 1998. augusztus 11.
Hollósi Zsolt: Malvolio a Vízkeresztből, Délmagyarország, 1999. június 18.
Bozsán Eta: Akit hajt a vágy – randevú Reviczky Gáborral, Pesti Műsor, 1999. szeptember 23-29.
Gantner Ilona: Torkig vannak a politikával, Vasárnapi Hírek, 1999. október 17.
Váczy András: Horgász a színházban, Gyöngy, 2001/5.
Ferencz Ilona: III. Richárdot is eljátszaná, Színes RTV Újság, 2001. június 25.- július 1.
Bolgár Sándor: „A feszültségeket legjobban a küzdősportokban lehet levezetni" – mondja Reviczky Gábor, Magyar Nemzet, 2002. május 25.
Zentai Mari: „Részemről itt a vége a gyerekvállalásnak", Best, 2003. június 4.
V.Nagy Viktória: Gazfickó a színpadon, Heti Válasz, 2005. július 14.
Szegő András: Mindig élmény találkoni vele, Nők Lapja, 2005. november 9.
Konkoly Edit: Megmentett hallé, Magyar Nemzet, 2006. szeptember 16.
Hullan Zsuzsa: víg szín házon belül, IrásMűvek, Budapest, 2012, 283-292 oldal
Bicsérdi Ádám: Reviczky Gábor: „Féltek rám osztani a komoly szerepeket", HVG online, 2015. március 3. http://hvg.hu/kultura/20150303_Reviczky_interju
Összeállította: Lakatosné Ircsik Teréz [2016]
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017