Életrajz
Bocskay Vince 1949. december 16-án született Szovátán. Édesapja Bocskay Vince asztalosmester, édesanyja Boros Irén háztartásbeli volt. Műbútorasztalos édesapjától a műgondot, az igényességet örökölte. Már az általános iskolában, ahová 1956 és 1962 között Szovátán járt, szépen rajzolt, ezért 1962 és 1968 között a marosvásárhelyi zene és képzőművészeti szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Először grafikusnak készült, de IX. osztályos korában Hunyadi László szobrászművész személyiségének és munkásságának hatására a szobrászat mellett döntött. A szakközépiskolában Hunyadi László mellett másik mestere Izsák Márton volt. A művészeti szakközépiskola elvégzése után a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol Kós András, Lövith Egon, Virgil Fulicea és Korondi Jenő volt a mestere.
1974-ben kezdte meg rajztanári munkáját Szovátán, de 1975-1976-ban katonai szolgálatot kellett teljesítenie. 1976-ban belépett a MAMŰ-be, a marosvásárhelyi művészek társaságába.
1977-ben megnősült, feleségül vette Kiss Margitot. Két gyermekük született, 1979-ben Eszter és 1980-ban Anna. 1978 és 1985 között műteremlakást épített Szovátán, mely időszak alatt művészeti munkásságot alig-alig tudott kifejteni.
1989-ben fordulat következett be munkásságában: A korábbi alkotószakaszokban kizárólag kisplasztikákat készített, de ettől kezdve köztéri alkotások sorát alkotja meg: pályázatokon vesz részt, megbízásokat teljesít.
1994 és 2008 között a székelyudvarhelyi Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolában tanított.
1991-től a szovátai Bernády Közművelődési Egyesület tagja, 1994-től az újjáalakult Barabás Miklós Céh tagja lesz. 2005-ben lesz a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezet tagja, majd 2011-től a köztestületté alakult akadémia rendes tagja. 2010-ben felveszti tagjai sorába a Romániai Képzőművészek Szövetsége, 2014-től a MAOE tagja lesz.
2014-től nyugalomba vonul tanári szolgálatából és kizárólagosan a szobrászattal foglalkozik.
Az életrajzot öszeállította: Wehner Tibor [2014]
Munkásság
Munkásság
Realista szemléletű, figuratív nyelvezetű, az emberi alak megragadására koncentráló szobrászat Bocskay Vincéé. Életműve érdekes módon két, egymástól időben is élesen elhatárolódó műcsoportra bomlik: az alkotó önálló művészeti programja szellemében készített kisplasztikákéra, és a megrendelésre készített monumentális, köztéri emlékszobrokéra. A múlt század nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáig, a romániai forradalomig terjedő „kisplasztika-korszakában" a portré volt a legfontosabb műfaja, de esetenként készített figurákat, figuracsoportokat is. E műveinek anyaga leginkább az égetett agyag, a terrakotta – amelyet a korondi fazekasműhelyek kemencéjében égetett ki –, illetve a gipsz. Művészete középpontjában már ekkor is az emberábrázolás állt, s alakjait groteszk szemlélettel, ironikus vonásokkal jelenítette meg.; Tovább...
Munkásság
Wehner Tibor: Groteszk kisplasztikák, fenséges monumentumok – Bocskay Vince
Realista szemléletű, figuratív nyelvezetű, az emberi alak megragadására koncentráló szobrászat Bocskay Vincéé. Életműve érdekes módon két, egymástól időben is élesen elhatárolódó műcsoportra bomlik: az alkotó önálló művészeti programja szellemében készített kisplasztikákéra, és a megrendelésre készített monumentális, köztéri emlékszobrokéra. A múlt század nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójáig, a romániai forradalomig terjedő „kisplasztika-korszakában" a portré volt a legfontosabb műfaja, de esetenként készített figurákat, figuracsoportokat is. E műveinek anyaga leginkább az égetett agyag, a terrakotta – amelyet a korondi fazekasműhelyek kemencéjében égetett ki –, illetve a gipsz. Művészete középpontjában már ekkor is az emberábrázolás állt, s alakjait groteszk szemlélettel, ironikus vonásokkal jelenítette meg. „Számára mindmáig legizgalmasabb téma az ember, a mondandói kivetítésére legalkalmasabb típusok ott voltak körülötte, a világ abszurditása, a társadalmi jelenségek groteszk egyvelege itt is szembeötlő, a nagy művészettörténeti példák, az irodalom ihlető ereje pedig bárhol, bármikor kéznél lehet." – írta e korszakának műveiről a művész monográfusa, Nagy Miklós Kund. Furcsa arányúvá alakított alakjaival, torzított portréival karaktereket, típusokat jelenít meg, de ugyanakkor magatartásmódokat, a világ kihívásaira adott válaszokat is megfogalmaz a szobrász. Az Ablak (1978) című terrakotta kompozíción három, ablakba könyöklő, elfüggönyözött ablak mögül szemlélődő alakot jelenít meg, akiket nem zavar, hogy az arcukra simuló lepel miatt nem láthatnak semmit: a kíváncsiság és a beteljesületlen vágy ellentéte, az élethelyzet abszurditása indukálja a mű különös feszültségét. A korszellem, a történelmi valóság emelte a művész érdeklődésének fókuszába az ókor negatív előjelekkel felruházott, szimbolikus töltetű Néro (1974) alakját, akinek megformálásáról a kitűnő művészettörténész Borghida István fogalmazta meg a Folyam című folyóirat egyik 1990-es számában: „Bocskay Nérója nem karikatúra. Szobor a javából. Kurta, köpcös, derék nélküli, tehát csöppet sem hajlékony férfialak aktban, aki testi valójának kicsinységét hatalmának nagyságával próbálja ellensúlyozni. Az ókori görög-római istenek kormánypálcát tartó, magasztos pózában, méltósága tudatában, fontoskodó figura. Minél komolyabban veszi szánalmas szerepét, annál nevetségesebbé válik. Tragikusan groteszk, nem érzi saját groteszkségét, nézői annál inkább érzékelik a helyzet tragikumát."
Bocskay Vince kilencvenes évektől kibontakozó monumentális munkásságában ez a – korántsem nagy tömegben készülő szobrokból felfűződő – kisplasztika-sorozat megszakad, és az agyagba mintázott munkák által oly erőteljes ironikus-groteszk hang is háttérbe szorul: a megbízásra készülő, köztérre állított, monumentális kompozíciók más előadásmódot követelnek. A korábbi belső indíttatásra készült alkotások és a monumentális kompozíciók hangvétele közötti ellentétről, a stílus megváltozásáról a művész így vallott: „Ürügyként szolgált a téma ahhoz, hogy a hangulatom kivetítsem. … Ezt tulajdonképpen most is művelhetem, mert egy történelmi figura megmintázása is portrézás, de ez mégis más. A groteszkre való hajlamomat magamba kell fojtanom, s ez nagyon nehezemre esik. Alig várom, hogy annyi időm legyen, hogy visszatérhessek azokhoz a groteszk kisplasztikákhoz, amiket a köztéri megrendelések előtti időszakban készítgettem." A romániai történelmi fordulat, az új társadalmi helyzet és rend, az erdélyi magyarság helyzetének kedvezőbbre fordulása megteremtette a lehetőséget a magyar szobrászok számára is megbízások teljesítésére, monumentális kompozíciók megalkotására, és ami még fontosabb, az erdélyi magyar történelemre emlékező-emlékeztető, a térség kiemelkedő történelmi személyiségeit, a kultúra, a tudomány, a művészet meghatározó alakjait megjelenítő szobrok elkészítésére. A közelmúlt negyedszázadban Bocskay Vince húsznál több monumentális kompozíciót: elsősorban emlékszobrokat, valamint történelmi emlékműveket alkotott. Kezdetben kőbe faragott, bronzba öntött mellszobrok – Petőfi Sándor (1991 Szováta), Mikes Kelemen (1997 Zágon) alakjai – készültek el műhelyében, majd egy sor egészalakos portréemlékművet formált meg, amelyek sorában olyan kivételes személyiségek öltöttek bronz- vagy andezittestet, mint Bernády Györgyé (1994 Marosvásárhely), Apor Vilmosé (1998 Gyula), Góf Mikó Imréé (1998 Sepsiszentgyörgy), Márton Ároné (2009 Kolozsvár) vagy Kálvin Jánosé (2014 Sepsiszentgyörgy). Bocskay Vince ezen alakjai a klasszikus szobrászati eszmények szellemében megjelenített figurák: álló, nyugodt testhelyzetben megragadott, a részletezést kerülő, nagy tiszta felületekkel övezett, összefogott, méltóságteljes kompozíciók, akiket korhű viselettel jellemez és karakteres portréval egyénít. Alakjait már nem emeli magas talapzatra, kompozíciói leggyakrabban a járószintre kerülnek. Egészen más eszközökkel él a szobrász a történelmi jelenségekhez, fordulópontokhoz, évfordulókhoz kötődő emlékműveivel, de az üldözöttek és áldozatok székelyudvarhelyi emlékműve (1996), a nagyváradi (2000) és székelykeresztúri (2001) millenniumi emlékmű, a kézdivásárhelyi 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra és a két világháború hőseire és áldozataira emlékeztető monumentum (2002), a marosvásárhelyi Don-kanyar-mementó (2005) és a kolozsvári 1956-os emlékmű (2006) is lényegre koncentráló, néhány szimbólumot, attribútumot megjelenítő alkotás. A kézdivásárhelyi és a marosvásárhelyi monumentumról így emlékezett meg Nagy Miklós Kund: „Kézdivásárhelyen a még Mária Terézia által alapított laktanya, az egykori Székely Katonai Nevelde hosszan elnyúló régi épülete elé helyezett monumentum, az 1848-as forradalom és szabadságharc, valamint a két világháború hőseinek állított emlékmű (2002) vízszintesen építkezik. A hosszú, alacsony falként fényesre csiszolt andezit aszimetrikusan kettős tagolású. A falat megtörő függőleges rés temetői, fejfaszerű ívekben csúcsosodik, felül vázszerűen egy nagy, lyukas sisak fedi azt, s mint egy csokor virág, 48-as kardok törik át. A sötét gránit két szárnyán sorjáznak az elesettek nevei. A szimbólumok egyértelműek. A Don-kanyari hősök emlékműve (2005) Marosvásárhelyen a katolikus temető bejáratánál szokatlanabb, első pillantásra formabontónak vélhető. Bocskay szakított a hagyományos, a mifelénk megszokott, klasszikusan cizelláltabb megoldásokkal, látszólag egymásba gabalyodó, szabálytalan alakzatok kapcsolódnak össze, olvadnak eggyé. Ha azonban jobban megnézzük, kiderül, hogy szó sincs absztrakt műről, csak mivel a megrendelőknek nem voltak különösebb megkötései, a szobrász fantáziája szabadabban működhetett. Az ágyútöltelékké vált katonák, a szétzúzott, megsemmisített, feláldozott hadsereg pusztulása úgy áll össze apokaliptikus látomássá, hogy a művész a valóság mindnyájunk által jól ismert elemeit, emberi karokat, kezeket, sínautó kerekét, csöveket, egyebeket ötletesen egybeillesztve, egy modern hangvételű, hatásos realista szobrot hozott létre." Vagyis a hagyományos megformálástól, az emlékmű-sablonoktól és a megszokott szimbólumoktól eltávolodva a művész e téren is egyéni hangon, plasztikai értékeket csillogtatón, leleményes plasztikai kompozíciót megformálva szólalhatott meg.
Bocskay Vince két, egymástól élesen elváló korszakra, műcsoportra bomló munkásságának múltja – amelynek szerves része volt a kétezres évek elejéig végzett művészetpedagógusi tevékenység is – jelentős, s folytatása az erdélyi (és magyarországi) közösségi célzatú köztéri igények függvénye: további megbízások, pályázatokon elnyert munkák teljesítése esetén minden bizonnyal az 1990-ben megnyílt monumentális körben zajlik tovább, és újabb és újabb, a korábbi alkotások tapasztalatait kamatoztató művekben teljesedik ki. Ám ha a közelebbi és távolabbi jövőben vissza kellene vonulnia a köz tereiről, akkor a korábbi kisplasztikai munkálkodásának régi fonalát felvéve alakul majd a pálya: s akkor is remekbe szabott, bensőséges világot teremtő, egyéni szemlélettel megformált, a korról és a kornak fontos mondandókat összegző kompozíciókkal leszünk gazdagabbak.
[2014]
Közösségi megbízásra és magán megrendelésre készített művek / Works made for communal and private commission
1991 Szováta, Petőfi Sándor
1992 Szováta, Nicolae Bǎlcescu
1993 Százhalombatta, Petőfi Sándor
1994 Marosvásárhely, Bernády György – bronz
1996 Székelyudvarhely, A volt politikai foglyok emlékműve
1996 Szováta, A második világháborúban elesett hősök emlékműve
1997 Zágon, Mikes Kelemen
2000 Kalocsa, Szent István utca, Szoborsétány, Patachic Ádám kalocsai érsek – bronz, 120 cm
2005 Marosvásárhely, Római katolikus temető, Emlékmű a Don-kanyarban elesett erdélyi áldozatok emlékére bronz, 70x180x50 cm
2006 Kolozsvár, Protestáns Teológiai Intézet, In Memoriam 1956 – bronz, andezit, 300x150x150 cm
2009 Kolozsvár, Szent Mihály templom, Márton Áron – bronz
2011 Sopron, Deák tér, Sütő András – bronz, 80 cm
Műtárgyjegyzék
1974Néro ólom, 48x24x16 cm
1975 Anyám terrakotta, 26x18x23,5 cm
Sándor bá terrakotta, 26x20x22 cm
Csillagjós terrakotta, 29x19x17 cm
1977 Himnusz gipsz, 66x50x42 cm
Anyaság terrakotta, 21x27x15 cm
1978 Várva terrakotta, 38,5x18x17,5 c
Az ablak terrakotta, 22,6x26,5x8,4 cm
Csillagjós terrakotta, 29x19x17 cm
1979 Fej terrakotta, 24x23x26 cm
1981 Turbános fej terrakotta, 25x27x28 cm
1982 Mosoly terrakotta, 23x23x26 cm
1984 Elfeledett költő terrakotta, 42x44x24 cm
1992 Judas Iscariotiterrakotta, 33x42x23 cm
Judas Iscarioti terrakotta, 14x18x13 cm
2009 Laudatio terrae bronz, 36,5x27,5x27 cm
2012 Danae bronz, 28x23x20 cm
Egyéni kiállítások
1977 Székelyudvarhely
1978 Marosvásárhely
1978 Csíkszereda
1979 Sepsiszentgyörgy
1979 Kézdivásárhely
1984 Kolozsvár
1987 Gyergyószentmiklós
1990 Nyíregyháza
1990 Budapest
2008 Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum (Vinczeffy Lászlóval)
Bibliográfia
Bibliográfia
Válogatott bibliográfia
Recepció
1978 Nemes László: Művészpedagógusok kiállítása. Vörös Zászló (Marosvásárhely) 1978. március 25.
1980 Molnár Dénes: Műhelytárlat. ~: Dombormű. Vörös Zászló (Marosvásárhely) 1980. július 4.
1980 Balázs Imre: Helykereső fiatalok Szovátán. Új Élet (Marosvásárhely) 1980(18)
1981 Árvay Árpád: „A harcot becsülettel fel kell venni…" Beszélgetés ~ szobrászművésszel. A Hét (Bukarest) 1981(49)
1982 Borghida István: ~-ről. Új Élet (Marosvásárhely) 1982(19)
1983 Györffy Kálmán: Nézzünk meg egy portrét. Igaz Szó (Marosvásárhely) 1983(4)
1983 Kántor Lajos: Felület és mélység. Új Élet (Marosvásárhely) 1983(18)
1983 Dévai István: Hármas kiállítás Kézdivásárhelyen. Megyei Tükör (Sepsiszentgyörgy) 1983. október 8.
1983 Gazda József: Két kiállítás – négy művész. Előre (Bukarest) 1983. november 11.
1984 Murádin Jenő: Egy szobrász, egy grafikus. Igazság (Kolozsvár) 1984. június 6.
1984 Kántor Lajos: Arcok térben. Utunk 1984(29)
1987 Chikán Bálint: Vázlat egy csoportképhez (I.) Körkép a romániai magyar képzőművészekről. Művészet 1987(7)2-5.
1988 Burján-Gál Emil: Képi kifejezés. Utunk 1988(14)
1989 MAMŰ. Marosvásárhelyi Műhely 1978-1984. Tegnap és Ma. Szentendre, Szentendrei Képtár; Százhalombatta, Barátság Művelődési Központ. (Katalógus, bev. Novotny Tihamér, Chikán Bálint, Ágoston Vilmos.)
1990 Banner Zoltán: Erdélyi magyar művészet a XX. században. Budapest, 1990. Képzőművészeti Kiadó. 112, 115, 129.
1990 Romániai magyar művészek kiállítása. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum. (Katalógus, bev. Kántor Lajos.)
1990 Borghida István: Pózok és emberek ~ szobrászatában. Folyam 1990(2)78-82.
1990 Szépréti Lilla: ~. Erdélyi Figyelő (Marosvásárhely) 1990(5-6)
1994 Bernády György-emléknap. A Bernády György-szobor története. Marosvásárhely, Mentor Kiadó.
1995 Marosi Barna: Szobor-polgármester. (Bernárdy György szobra Marosvásárhelyen.) Hitel 1995(1)20-21.
1995 Kós András: ~ laudációja EMKE díjazása alkalmából. Művelődés 1995(12)
1997 Romániai magyar ki kicsoda. Nagyvárad.
1997 Barabás Miklós Céh Őszi Tárlat '97. Marosvásárhely, Kultúrpalota. (Katalógus, bev. Hann Ferenc, Pogány Gábor, Banner Zoltán, Jakobovits Miklós.)
1998 Cs. Kovács: Felavatták Boldog Apor Vilmos szobrát Gyulán. Magyar Fórum 1998. július 2.
1999 Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, I. kötet. A-G. Budapest, Enciklopédia Kiadó. 261.
2000 Antall István: Nagy érsekek sora. A történelem sétálóutcája. Kalocsai Néplap 2000. augusztus 18.
2000 Zs. Kovács István: Felavatták a szoborparkot és a sétálóutcát. Kalocsai Néplap 2000. augusztus 25.
2002 Kiss Olivér: Kihirdették a Márton Áron szoborpályázat győztesét. Szabadság (Kolozsvár) 2003. november 16.
2002 Nagy Miklós Kund: Határidők szorításában. Hazanéző (Korond) 2002(6)
2002 Banner Zoltán: Magyar szobrászat Erdélyben. Korunk 2002(8)35-43.
2002 Vizualitás a 21. században. Korunk 2002(8)51-73.
2002 Lakatos István: A kisplasztikáktól a köztéri szobrokig. Beszélgetés ~ szobrászművésszel. Erdélyi Napló (Nagyvárad) 2002. október 15.
2006 Nagy Ildikó (szerk.): Kortárs művészet. Szoborpályázatok 1950-2000. Budapest, Képző- és Iparművészeti Lektorátus. 424, 434.
2006 Takács Gábor: Márton Áron – a Szent Mihály templom fenyőfáinak árnyékában. Látogatás ~ szobrászművész szovátai műtermében. Szabadság (Kolozsvár) 2006. október 7.
2008 Fábián Sándor: A világ szobrászainak lexikona. Budapest, Magyarkerámia Kft. 88.
2008 Nagy Miklós Kund: ~. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Könyvkiadó.
2009 Vasiliu Anna-Vinczeffy László-Kopacz Attila (szerk.): Barabás Miklós Céh 1929-2009. (Bev. Murádin Jenő.) Kolozsvár, Barabás Miklós Céh.
2009 Nagy Miklós Kund: Az emberarcú szobrészat. Kulcsszavak: ~, szobrászat, kisplasztikák. Sóvidék 2009(2)64-71.
2009 Lukács János: „Lelkünket, becsületünket vigyázza." Felavatták Márton Áron püspök szobrát Kolozsváron. Új Ember 2009. március 8.
2010 Németh Júlia: 1989 utáni művészeti morfogenezis Erdélyben. Atelier 2010(1)2-20.
2011 Sopron szobrot állított Sütő Andrásnak. Soproni Füzetek 2011. 45-51.
2014 Bodolai Gyöngyi: Újjászületések. Népújság 2014. július 30.
© Magyar Művészeti Akadémia, 2017