Zene és irodalom a Magyar Rádióban

Alföldy Boruss István: Rendkívül megtisztelő, hogy egy ilyen körben, a Magyar Művészeti Akadémián számolhatok be a rádió zenei életéről. Tulajdonképpen a Bartók rádióról tudnék beszélni, mert végül is mindhárom rádióadó zenei kínálata nagyrészt a Bartók rádió műhelyében készül. Ahhoz, hogy egy picit világosabb legyen a rádiós zenei műhelymunka, bár nem akarom nagyon untatni a kedves kollégákat és barátainkat, de muszáj néhány szót mondani arról a szervezeti változásról, ami a Rádió életében a részvénytársasággá való átszerveződésben érintette a zenei területet is. Korábban működött a zenei főszerkesztőség. Már az 1940-es években önálló zenei műhelyek működtek a Rádióban és mindvégig ellátták azt a zenei, művészeti feladatot, ami a Rádió teljes zenei arculatát jelentették. A részvénytársaság megalakulásával egy időben - ez tavaly augusztus elsejétől számítható - az új elnök, Hajdú István hivatalba lépésével, az ő elnöki pályázatával is megerősödött az az elképzelés, koncepció, ami a nyugati rádiók mintájára önálló intendatúra létrehozatalával három önálló adó létrehozását tűzte ki célul. Így a Kossuth, Petőfi, Bartók Rádió adófőszerkesztőségként vagy intendatúrával működik, és sajnos ezzel egyidejűleg megszűnt a Zenei Főszerkesztőségnek az a zenei kompetenciája, ami a korábbi évtizedekre biztosítékot jelentett a rádió teljes zenei arculatát tekintve. Ezzel szinte egyidejűleg az elmúlt év végén megszűnt a Zenei Főszerkesztőség. Mint szervezet átalakult, pontosabban a Bartók Rádió szervezetébe integrálódott a Zenei Főszerkesztőségnek a komoly zenével, hangversenyszerkesztéssel, népzenével és a jazz műsorok szerkesztésével foglalkozó része. A könnyűzene, tánczene vagy popzene, egyéb szórakoztató zenei műfajok átkerültek a Petőfi Rádióra, mivel ezek 99%-a a Petőfi Rádióban jelenik meg, a Bartók Rádióban egyáltalán nem. A Kossuth Rádióban pedig összekötő zene formájában, vagy kisebb összeállításokban szólnak. Így a Bartók Rádió Adó-főszerkesztősége nem csak a Bartók Rádióba készülő műsorokat készíti, hanem a Kossuth Rádióban elhangzó, sajnos egyre kevesebb komolyzenei összeállítást is. A Petőfi Rádióban pedig, hát nem sok van. Tulajdonképpen azt még nem találták ki pontosan, hogy a Petőfi milyen célközönséget kell hogy ellásson műsorokkal. Voltak kísérletek, melyek az ifjúság felé próbáltak nyitni. Itt gyorsabbak voltak a kereskedelmi rádiók, a Calypso, a Danubius, a Bridge és hasonlók. Ezek hamarabb megnyerték a fiatalságot, és kicsúszott a Petőfi rádió hallgatói köréből ez a réteg. Rendkívül fontos feladatokat kellett volna ellátni a közszolgálati rádiónak a fiatalok felé. Ennek felélesztésére már történtek kísérletek, folyamatosan most is vannak, de úgy néz ki, hogy elég nehéz visszanyerni ezt a réteget, ezt a hallgatóságot. Készültek aztán gyerekzenei műsorok. Az iskolarádiónak különféle műsortípusai célozták meg a gyerekeket. Részben a rossz adásidők miatt ez nem hallgatható, az iskolai tantervbe nem illeszthető be, nem tudtak beépülni a tanmenetbe ezek a műsorok. És meg kell vallanunk, hogy a divatos popzene vagy bármiféle árnyalata megcsapta a fiatalokat, és így nagyon gyorsan átpártoltak a kereskedelmi rádiókhoz. A tapasztalatunk azért az, hogy bizonyos idő elteltével vissza-visszatérnek akár a komoly zenéhez, akár az igényesebb kulturális műsorokhoz. Valószínű, hogy ez csak egy szakasza az életüknek. Egy szakasza, amit ezek mellett a populáris kereskedelmi rádiók mellett töltenek el. Ez a kísérletezés a mai napig folyik a Petőfi Rádióban.

A Kossuth Rádióban viszont érezhető egy olyan tendencia, ami a zenét sajnos kiszorítja. Sok törekvés ugyan sikerrel járt már, erről be fog számolni Juhász Judit alelnökünk. Az ő személyében rendkívül sok segítséget kapott már nem csak a Bartók Rádió, hanem a zene ügye is. A Kossuth Rádióban több kísérlet volt, hogy hogyan lehetne műsoridőket elvenni a zenétől. Sikeresen. Többször megmentette például a délutáni zenei magazin sávot, ami a zenei közéletről számol be, legyen az egy Új Zenei Újság, amely a magyar zenei közélettel vagy hangversennyel foglalkozik, akár a vidék zenei életéről szól. Éppen a kocsiban hallgattam idefele az adás végét. A Felhang, korábban este 21 óra ötkor jobb időben és nagyobb terjedelemben hangzott el, most bekerült a délutáni sávba. Ott van még a Házimuzsika. Újságíró barátaimnak nem nagyon tetszik. Azt érzékelik, hogy a 15 és 17 óra közötti időszakban leesik a hallgatottság. Mindenféle Gallup és egyéb kimutatásokból élénken figyelik a hallgatottság alakulását. Persze, nem azért esik vissza, mert ott éppen zene van, hanem mert akkor még nem értek haza az emberek a munkából, csak hat óra felé kezdenek ismét rádiót hallgatni. De hát ez jó ürügy, hogy a zenére fogják, és majd ott valami nagytakarítást szeretnének a délutáni sávban. Ezeket most nagyon diplomatikusan stoppolta a rádió elnöksége, vezetése, Hajdú elnök úr is és Juhász Judit is nagyon sokat segített ebben. Most valamiféle változás, elmozdulás várható. Reméljük, hogy pozitív irányba. Július elsejétől a Kossuth Rádió jelenlegi adófőszerkesztője a Televízió alelnöke lesz. László József. Ő nem volt zenepárti, meg kell hogy mondjam. Tehát igen fontos, hogy milyen személy kerül a napokban a Rádió élére, mert zenei pozícióinkat ezen az adón nagyon fontos lenne megőrizni több szempontból is.

A Bartók Rádióra hiába készítünk bármiféle rangos, zenés, értékes összeállítást, zenét elemző vagy zenéről beszélő műsort, a jelenlegi frekvencián, az úgynevezett keleti URH sávon még mindig csak egy nagyon szűk réteghez jutnak el a műsoraink. A frekvenciaterveinkről egy kicsit később szeretnék beszélni. A Kossuth Rádió viszont rendkívül fontos, lényeges missziót lát el a határon túli magyarság életében. Valóban olyan értékeket tudnánk eljuttatni, vagy lehetőségünk lenne eljuttatni, amely joggal érdekelheti és érintheti a határon túli magyarságot. És ezeket az üzeneteinket a zenén keresztül kellene eljuttatnunk. Rengeteg visszajelzést kapunk műsorainkról. Korábban a népzenei szerkesztőség vezetője voltam, úgyhogy népzenei vonatkozásban talán többet tudok, több reflexió érkezett hozzám. Nagyon várják ezeket az itthonról kapott injekciókat, ami bizony sokszor éltető a szó szoros értelmében. Szellemi éltető erő vagy táplálék az ottani kisebbségben élő magyarságnak. Ezért tartjuk rendkívül fontosnak, hogy a Kossuthon, ezen az 540-es középhullámon, ami lehet hogy recseg, lehet hogy bizonyos lefedettségű helyeken nem megfelelő minőségben szól, de szól. Továbbra is szeretnénk ezt megőrizni. A Bartók Rádió a jelenlegi hullámsávon lényegében a határon túl ma majdnem minden területen fogható. Vannak ugyan fekete, sötét foltok azon a bizonyos frekvenciatérképen, de azért a nagyvárosokat ellátja. Készüléket ugyan nem lehet kapni évek óta, most állítólag megint van valamilyen készülék, ami alkalmas a Bartók vételére. De hosszú távon ez nem jelenthet perspektívát.

A médiatörvény a Magyar Rádió Részvénytársaságnál két CCIR frekvenciát ígér, vagy ír elő. Ez a nyugati URH sáv, a most kapható, vagy a nyugati szabványú URH-s készülékeken fogható adást jelentené, ami megsokszorozhatná a Bartók rádió hallgatóságát. Mi tulajdonképpen erre készülünk. A kezdeti tervek szerint a két frekvenciát a Petőfi és a Bartók kapja meg. Részben azért, hogy a Kossuth megőrizze ezt a nagyobb hatósugarú, határainkon túl terjedő sugárzási lehetőségét is. Sajnos mostanában érzek olyan tendenciát, amely arra mutat, hogy a Kossuth rádió ugyanúgy igényt tart erre az új, modern technikájú CCIR sávra. Még nem dőlt el a vita. Kedves ígéreteket kapunk arra, hogy készüljünk föl, hogy év végétől megkaphatjuk ezt a hullámsávot. Itt óriási feladataink vannak, mert új rétegeket is meg tudunk nyerni.

Itt kapcsolódnék az előbb említett ifjúsági, vagy fiatal célközönséghez. Ugyanis úgy gondoljuk, hogy azon a hullámsávon, ahol a gyerekek tekergetik a keresőgombot,s s Danubius, Calypso vagy más rádiók szólnak, egyszer csak megszólal egy Haydn vonósnégyes, vagy egy barokk zene, s ez ritkaságot jelenthet annak a rádióhallgató rétegnek, akik kizárólag popzenét vagy ezt a mindennel leöntött egyveleget hallgatják, ugyanúgy, mint a világ minden táján. És ezek között egyszer csak megjelenne az a zenei érték, amit mi szeretnénk eljuttatni hozzájuk. Többféle tervünk van. Tanulmányokat szeretnénk készíttetni különféle szférákban, nem csak muzsikusokkal, hanem tömegkommunikációs szakemberekkel, vagy más területen dolgozókkal, hogy miként érhetnénk el az új célt? Mennyire legyen könnyed hangvételű, mennyire változzon a műsor szerkezete, a műsorsávok, a műsorstruktúrák, amelyek ma egy picit mereven ugyan, de biztos eligazodást jelentenek a Bartók Rádióban. Nagyon fontos feladatnak tekintjük ezt, ha megkapjuk, és át tudunk térni erre a frekvenciára, akkor valóban nagyobb hallgatottságot tudjunk szerezni. A Muzsikáló reggel című műsorunk, ami a Bartók Rádióban reggel hattól nyolcig terjedő zenei magazinműsor, néhány hónapig kényszerű hallgatásba vonult az elmúlt évben. E mögött egyértelműen financiális okok voltak. Ezzel egyidejűleg más műsorok is hallgatásra kényszerültek. Elindítottuk a Fiatal művészek pódiumát, elindítottunk stúdió hangversenyeket, és egyszerűen olyan komoly anyagi megszorításban kellett dolgoznunk az elmúlt év derekáig, hogy jó néhány műsor rövid időre, de elhallgatott. Ekkor lépett közbe a MATÁV egy elég nagyvonalú szponzorációval. Jó néhány műsorunknak teljes költségvetését fölvállalta, és így szólalhatott meg újra a Muzsikáló reggel megújult formában, talán egy kicsit kevesebb szöveggel és több muzsikával. Valóban ellensúlyozva azt a súlyos információáradatot, ami mondjuk egy Kossuth Rádión szól reggel. Ezt a műsort valóban azoknak szánjuk, akik a reggelt zenébe burkolva, vagy a zene segítő erejével készülnek a napi munkára. Ezt szeretnénk most még egy órával meghosszabbítani. Nem csak azért, mert a Kossuth is kilencig bővítette a magazinműsorát, hanem úgy érezzük, van még ennyi ebben a műsorban, tudunk bővíteni részben a napi információkkal, koncertajánlatokkal, érdekes muzsikusok vagy más művész vendégek megszólaltatásával, hogy az a hattól kilencig terjedő magazinműsor fontos alappillére lehet a Bartók Rádió műsorának.

A Bartók Rádióban az öt perces óránkénti híreket három percre leszűkítettük, és saját szerkesztésű kulturális hírekkel sajátos hírarculatot is adunk a Bartók Rádiónak, ami különbözik a Kossuth rádióétól. Hogy melyik postahivatalt törték föl, és hol kit gyilkoltak meg, nem biztos, hogy nálunk kell hogy elhangozzon fő hírekben. De lehet, hogy nagyon fontos egy délutáni nyitó tárlatról beszélni, vagy esti hangversenyről, vagy egy vendégművész szerepléséről. Ezek elég speciális feladatok. A Bartók Rádió műhelyében hírszerkesztőség nem működik, ezt meg kell rendelnünk vagy meg kell terveznünk. Erre külön kell majd egy szakember, aki napi zenei kulturális híreket úgy tömöríti, hogy nyilván a legfontosabb közéleti hírek mellett ezek megszólaljanak. Egyértelmű elvárása a Rádió elnökségének, vezetőségének, hogy a zene és a szöveg arányát a Bartók Rádióban a zene javára próbáljuk módosítani. Ez egész odáig rendben volt, 80 - 20százalék, amíg a Bartók Rádió éjszakai műsora működött. Éjféltől reggel hat óráig jóformán csak klasszikus zene szólt. Ennek a megszűnése szintén avval a tavalyi csomaggal függ össze, ami a gazdasági megszorítások miatt történt. Itt a sugárzási költségek voltak jelentősek, nem a műsorkészítési költségek, mert ezek olyan összeállítások voltak, amelyeket szerkesztőink bőven meg tudtak csinálni, és örömmel, munkaköri feladatként mindenki honorálás nélkül csinálta ezt az éjszakai szerkesztést. Itt bizony hat óra tiszta zene kiesett a 24 órából, és ez eltorzította az arányokat a zene rovására. Mostani törekvésünk az, hogy ismét a zene javára módosuljanak a műsortípusaink. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lesz jelen a mindennapi irodalomról szóló magazinműsor, vagy a művészeti életről szóló ajánlónk. Kialakult egy bizonyos dramaturgiai sáv, kialakult egy irodalmi sáv, a Rádiószínháznak van egy határozott műsorideje. Ezeket nem szeretnénk megszüntetni. Lehet, hogy kisebb arányváltoztatással módosulnak ezek az idők, de ezeknek véleményünk szerint ugyanúgy helye kell legyen a Bartók Rádióban, mint más tudományos, ismeretterjesztő műsoroknak. Természetesen a zenei ismeretterjesztés és a zenei műsorok több hangsúlyt kapnak. Egy korábbi megfogalmazás szerint, még az elődeim fogalmaztak így, a Bartók Rádió filozófiája szerint klasszikus zenei hangsúlyú kulturális adó kell hogy legyen

Feladataink között, nem csak szóban és címszóban megfogalmazásként, hanem valóságos tettként is fontos, hogy továbbra is el tudjuk látni azt a mecenatúrát, amelyet a korábbi években el tudtunk látni, és amelyet a médiatörvény szerint a közszolgálatiság ránk rótt. Nem teherként rótt ránk, mert korábban is végeztük ezt a mecenatúrát, itt csak az anyagi fedezet nincs meg hozzá. Mert például a mai kortárs zenét, az új alkotások megjelenítését, a művek felvételét, műsorra tűzését ugyanúgy tudjuk elvégezni, ahogy ez beindult a Bartók Rádió megalakulásakor. Azt hiszem, ez éppen 15 évvel ezelőtt volt. A jelenlegi anyagi forrásai a Bartók Rádiónak arra elegendők, hogy a napi műsorokat, a napi műsorstruktúrát finanszírozni tudja. Természetesen vannak felvételek, vannak hangversenyműsoraink, házi hangversenyek, ahol megszólalnak ezek a művek. Működik a Főszerkesztőségen egy zenei lektorátus, érkeznek be új művek. Ezeket átnézik, véleményezik, felvételre javasolják. Sajnálatos, hogy ezeknek a száma úgy növekszik, hogy közben nem fogy azzal, hogy felvételeket tudunk készíteni, illetve nagyon lassan fogy. Évente három, négy, öt ilyen felvételre került sor az elmúlt évben. Talán jövőre valamivel több lehetőségünk lesz. Ezeket nagyon nagy gonddal tervezik a műsorszerkesztő és műsortervező kollégáim. Most már ez nem is csak a Bartók Rádió feladatkörébe tartozik, hanem az átalakulással egyidejűleg, amikor a Könnyűzenei szerkesztőség átkerült a Petőfi rádióra, akkor megalakult a rádió Művészeti Igazgatósága. Az ő fennhatósága vagy munkáltatói joga alá került a rádió három együttese, az énekkar, zenekar, gyermekkar és a Stúdió 11, mint kiegészítő kisebb zenei apparátus. Most a Művészeti Produkciós Igazgatósággal folynak a nagyobb lélegzetű kórusra és nagyzenekarra készített műveknek a felvételei, az együttesek hangversenyszezonjának tervezése, amely természetesen a Bartók Rádió főszerkesztőségével koordinálva, azzal összhangban folyik, mert hiába készít a Rádiózenekar egy olyan műsortervet mondjuk a Zeneakadémián, amit a Bartók rádió esetleg nem tud sugározni, azért, mert nem kéri, mert előző héten ugyanazt már mással sugározta. Tehát ezeket kell koordinálni. Korábban a rádió együttesei a Zenei Főszerkesztőség alá tartoztak. Amikor átvettem a Zenei Főszerkesztőség vezetését, akkor a három együttes az én irányításom alatt működött, illetve egy művészeti ügyvezető igazgatója akkor is volt a zenekarnak.

Az együttesekkel folytatnám, ami természetesen nem a Bartók Rádió közvetlen irányítása alatt működik. A médiatörvény előírt egy olyan lehetőséget, hogy az országgyűlés támogathatja a rádió zenei együtteseit. Ezeknek a fenntartása egy jelentős tétel a Rádió gazdálkodásában, és évente szavazhatja meg az országgyűlés azt az összeget, amellyel ezeket az együtteseket támogatja. Az 1997-es évre 400 millió forintot juttatott a Rádiónak, hogy a zenekar, énekkar és a gyermekkórus működni tudjon. Meg kell hogy mondjuk, hogy e nélkül az összeg nélkül valóban komoly gondot jelentene a két nagy együttesnek a fenntartása, hiszen csak a bér és a TB tétele a kórusnak, zenekarnak 200 millió forint fölött van, és akkor még nem vettek egy húrt sem vagy egy hangszert sem újítottak fel. Tudjuk, hogy milyen őrületes összegbe kerülnek az új hangszerek. Sajnos itt is kis lemaradásban vagyunk, mert a hangszerállomány öregszik és nagyon lassan tudjuk csak pótolni ezeket az igen nagy értékű és drága, a nyugati piacról megrendelt hangszereket. Reméljük, hogy a következő évben szintén megkapunk egy hasonló összeget, és nem lesz gond az együtteseknek a további finanszírozása. Egy jó fél év, vagy kicsit több volt az a pánikjellegű hangulat, hogy vajon a Rádió fenn tudja-e tartani az együtteseit, és mi lesz a Rádiózenekarral vagy mi lesz a Rádióénekkarral? Nemrégiben egy eurorádiós kongresszuson nyugati rádiós zenei vezetőkkel beszéltem, nem csak a Magyar Rádió gondja ilyen nagy együtteseknek a fenntartása. Hallottam, hogy Olaszországban több rádiózenekart szüntettek meg, több kórust eresztettek szélnek. Legutóbb a dán Rádió vezetője elmondta, hogy a hetven tagú énekkarukat harminc tagúra kellett csökkenteni, s ez a harminc tagú mag gyakorol, próbál és elvégzi az a capella feladatokat, kötelezettségeket, stúdiókoncerteket. És amikor van egy oratórikus előadás, akkor a másik negyvenet, mint állandó kisegítőt foglalkoztatja bizonyos produkcióra. A mi zenekarunk az elmúlt évadban és ebben az évadban nagysikerű Beethoven ciklust rendezett a Zeneakadémián. Még két hangverseny van hátra ebből a ciklusból, Vásáry Tamás vezényletével. Nem azért mondom a nagysikerűt, hogy magunkat dicsérjük, vagy az ötletet, vagy Vásáry Tamást, hanem példátlan ma az, hogy a Zeneakadémián a koncerten körben állnak a széksorok körül, és a délelőtti főpróbán szintén telt házzal tartja Vásáry Tamás a főpróbát. Egyik oka valóban Vásáry Tamás. A másik oka talán Beethoven.

Azt is elmondhatom, hogy a Rádiózenekar valóban az utóbbi években egy nagyon erős felfelé ívelésű szakmai változáson megy keresztül. Rendkívül magas színvonalon képviseli a magyar zenekultúrát külföldön is. Nemrégiben egy többhetes német turnén vettek részt. Huszonvalahány koncert, nagyon rangos, kiemelt hangversenytermekben, rendkívül jó kritikákkal. Valóban öregbítette, nem csak a magyar zeneművészet, hanem a Magyar Rádió hírnevét is. A Rádió énekkara pedig Solti Györggyel meg a Berlini Filharmonikusokkal szintén kiemelkedő produkcióban vett részt, hasonlóképpen egy athéni bemutatkozón szerepelt. Európa legrangosabb rádióénekkarai közé sorolhatjuk ezt az együttest. A gyermekkar nemrég Tajvanról jött haza, ahol a tajvani Chopin Alapítvány meghívására adott néhány koncertet. Nagyon komoly műhelymunka folyik ebben a kis együttesben is.

Most pár szót arról, hogy a Magyar Állami Operaházból közvetítsen a Magyar Rádió. Ennek korábban többféle akadálya volt, főleg adminisztratív. Mindenkivel külön kellet volna szerződni, az utolsó pultnál játszó muzsikustól az énekkari tagig, s egy-egy előadásra több száz szerződést kellett volna megírni. S a végén esetleg a címszereplő azt mondja, ennyiért nem jövök, és akkor meghiúsul az egész. Petrovics Emil, majd utána Ütő Endre igazgatása alatt is folytak tárgyalások, most úgy néz ki, hogy Szinetár Miklóssal előre haladtunk, s hogy hosszú hallgatás után megindulhat valami. Ezt most csak azért említem, mert amíg a saját Operaházunkkal ilyen gondok vannak, addig lazán közvetítünk a Metropolitan-ből, New Yorkból akár hetente is operaelőadásokat a műholdas sugárzás és az Európai Rádiók Uniójának segítségével. De Európa hangversenytermeiből hetente tudunk élő adásban rangos koncerteket, szinte élő adásban közvetíteni. Ezeknek még a költsége sem olyan kimagaslóan sok. Nyilván, a műholdas sugárzásnak a költségeit vállaljuk, de ez meg se közelíti a földi, hagyományos vonal költségeit. Éppen most rendeződött egy élő közvetítés joga, s csak a költségek kapcsán említeném meg, Ha földi, hagyományos vonalon közvetítettünk volna, a vonalköltség egy koncert erejéig 200.000 forint, ha műholdon kapjuk meg, akkor 20.000 forint ez a sugárzási költség. Ilyen nagyságrendbeli különbség van. Ezért rendkívül fontos az Európai Rádiók Uniójával való kapcsolatunk, mert itt az ajánlatok olyan gazdagok és sokrétűek, hogy ezekből bármit műsorra tűzhetünk. Természetesen nekünk is kell ajánlani koncerteket. Koncertkínálatunk a magyar zenei élet eseményeit ajánlja, és ugyanúgy fogják Európa valamennyi országában, vagy akár a tengerentúlon is a mi koncertjeinket. Rendkívül fontos, hogy a magyar zenei élet így jelen legyen ezekben a műsorcsere kapcsolatokban. Ezt próbáltuk az Operaház művészeivel is megértetni, hogy itt most nem csak arról van szó, hogy mennyiért éneklünk a Magyar Rádiónak, hanem pillanat alatt a világ bármely pontján hallják azt az énekest, akit esetleg ennek az előadásnak, vagy annak az adott előadásnak a hallatán szerződtetnek. Nagyon kitárul és kitágul a világ így a műholdas sugárzások révén.

A Népzenei szerkesztőséget nagy osztozkodás után megkaptuk, és úgy érezzük, valóban a Bartók Rádióban van a helye a Kodály-Bartóki értelmezés szerint. Ez a magyar zenekultúrának fontos része kell hogy legyen, akármilyen megjelenési formában, az autentikus népzenei megjelenés ugyanúgy, mint a feldolgozott népzene, s ez jelen kell hogy legyen a Bartók rádió zenei műsoraiban. Ebben a műhelyben készülnek azok a műsorok is, amelyek a Kossuth vagy a Petőfi rádióban hangzanak el. Itt most lezárom a Bertók Rádióval kapcsolatos mondandómat, s átadom a szót Juhász Juditnak, a Rádió alelnökének.

Juhász Judit: Sajnálom, hogy kevesen hallgatják a rádiót, s nem a mundért védem, de a Kossuthon is, a Petőfin is nagyon sok nagyszerű, értékes műsor van, s a műsorkészítők jelentős része ügyszerető, hallgatótisztelő, nagyon jó szakember. A Petőfin a Gordiusz műhely olyan tanáremberekből álló csapat, amelyik nagyszerű Múzeumi Világnap műsort készített, s ez egy egész napos műsorfolyam volt. Jó a Napközben két órás szolgáltató műsor. Az egyházi műsorok egyre tematikusabbak. Azt hiszem, Európa bármelyik rádiója megirigyelhetné azt a módot, ahogyan tényleg nagyon szépen merítve az egyházzenéből adnak, és az egyházi életet is megpróbálják most már normálisabban bemutatni. Egy kicsit az a baj, hogy túlpolitizált a Kossuth, mert a jellegéből adódóan azt szeretnék, hogy ez egy aktuális műsorfolyam legyen. A Petőfi inkább a szórakoztatóbb, ismeretterjesztőbb, sok-sok nyugdíjas programmal. Kiváló Petőfi délutánokat csinál Charlei, a Pihenőidő, a Szieszta és ha így sorolom, akkor biztos többen azt mondják, hogy igen, ezekre oda lehet figyelni. Én is azért mertem visszamenni a Rádióba vezetőnek, mert tudom, és ismerem belülről, hogy a felület mögött, e mögött a hangos, erőszakos és sok mindent kisajátító felület, szűk sáv mögött nagyon sok értékes ember van. Irodalmárok ismerik Kulcsár Katalint, Liptai Katalint, Simon Lászlót, Sumonyi Papp Zoltán Rádiószínházát. Ebben az évben van Mikszáth, Tamási Áron évforduló, 70. Születésnapja lesz Sütő Andrásnak. Az Anyám könnyű álmot ígér sorozatban újra megy. Említhetem Sinka Istvánt. Amikor visszajöttem tavaly a Rádióba, akkor egy értekezleten megdicsértem őket, hogy olyan jó volt hallgatni az irodalmi adaptációkat. Megismételték a kedvemért, és azt vettem észre, hogy az esti sávban pedig a Kossuthon a Zsidó kérdés 1944-ben című Bibó tanulmányt vették elő, és Vágó Péter még oda is jött hozzám a műsorülésen, hogy ez nagyon jó, ez a párhuzam, délelőtt a Sinka sorozat. Mondtam igen, mert nem érdemes bizonyos vitákat lefolytatni. Volt még egy borzasztó nagy baj ebben a kékszalagos őrületben, és a rádiós elbocsátások Csúcs László általi idejében, hogy a magyar írók letiltották magukat abban a bizonyos rémes időszakban. Többek között Esterházy, akinek egykoron úgy olvasgattam a munkáit, hogy ilyen bravúros irodalmár is van közöttünk. Nem sok mindent értettünk az úgynevezett regényeiből, de az friss volt és érdekes ,s ha ő megírja az Így gondozd a magyarodat című művet és azt leadják március 15.-én 1995-ben, akkor azt mondom, hogy ez olyan túlkompenzálása valaminek, amit lehet brutálisan megtorolni, ha az ember alelnök, de nem érdemes. Hanem el kell indítani egy folyamatot, amiben olyan lesz a légkör a Rádióban, hogy senki nem akar túlkompenzálni, de nem is nagyon merészeli túlkompenzálni az ügyeket.

Bella István volt nálam a költői szakosztály nevében és elmondta, s én majdnem elájultam, hogy évekig ment egy nagyszerű rádiós műsor, az Első közlés című versműsor, amely lehetőséget adott a költőknek arra, hogy a saját hangjukon első közlésben egy, két, három verset elmondjanak. Ez egy héten háromszor ment adásba. Egy kis pénzt is kaptak érte. Ez a műsor néhány évig ment. Megnéztük az éves költségvetésben, 1,8 millió forint volt. Ennyibe került. Valami 130 nevet írt le nekem Varsányi Anikó, hogy annyi szerző szerepelt benne. Ennyibe került egy évben, hogy versműsor volt. Ezt tavaly megszüntették spórolás címén. Elindult újra. Kaptunk támogatást Zelnik Jóskától, mert kénytelenek vagyunk mindenféle támogatásokat kunyerálni a kultúrára, ami átmentődik a gazdálkodásunkba. Igenis nem szegényház vagyunk, hanem a kultúrára és erre a normális művészetpártolásra hivatottak, ami a Rádiónak mégiscsak elsődleges feladata volna. Akár a kortárs műveket, akár a régebbieket bemutatni. Most elindult a Költészet Napján az Első közlés. Egy héten háromszor megy, és jönnek a levelek mindenhonnan. Ezek az első tünetek, de hiszem, hogy ezt egy komolyabb folyamat követi.

Szeretnénk sok olyan megmozdulást a Rádióban, ami ha most csak jelzés értékű is, de észreveszik a hallgatók, hogy valami igényesebb hang felé megyünk. És higgyék el, hogy ezt csak különleges türelemmel lehet csinálni, mert nincs semmiféle más mód. Ha még van két percük, elmondok valamit. A legutóbbi rettenetes élményem az, ami miatt Csoóri Sándorral találkoztam. Szombaton volt a Csíksomlyói búcsú. És a Magyar Rádióban és Magyar Televízióban egyetlen hang és egyetlen kép nem ment a csíksomlyói búcsúról, csak a Duna Televízióban. Ellenben a szombati napon óránként mondták be a hírműsorainkban, hogy azt ezt megelőző hírekkel ellentértben mégis lesz ülés a Magyarok Világszövetségében, mégis tart elnökségi ülést, és hogy lefoglalták a szobát, meg hogy azt mondta Csoóri, és valami egészen képtelen, pitiáner, kisszerű, a nem létező problémával foglalkozó és problémát kereső hírsulykolás volt órákon keresztül, miközben körülbelül ötszázezer ember volt Csíksomlyón, ötszázezer magyar. Fölhívtam a Tévéhíradós Hídvégit is, hogy nem volt tényleg a Televízióban semmi? S azt mondta, nem, nem volt. Azért van a Duna tévé. Mondom, ne haragudj, hát nem fért bele? Ezeket most gyűjtögettem össze, s arra gondoltam, tényleg én vagyok a hülye? Vagy valamit félreértek? Hogy az nem hír, hogy Csíksomlyón búcsú volt?

Megnéztem a szombat esti Kossuth hírműsor tartalomjegyzékét. Hogy mi volt az első hír. Vezető belpolitikai hír. Leszakadt egy korlát a Városligetben. A helyszínről jelentkezik a tudósító. Utána volt három-négy külföldi, a negyedik hír pedig ekként szólt: négy kiló heroint fogtak el a határon. Tudósítóval, majd utána egy perc tíz másodpercig még egy kis jegyzet is szólt arról, hogy az utóbbi hónapokban melyek voltak a leglátványosabb kábítószerfogások. Ez összesen egy perc ötven másodperc volt. És időhiány miatt kimaradt Márványi Péter tudósítása a csíksomlyói búcsúról. Nem értem ennek a szerkesztőjét. Mert ha nyolc halott van a Városligetben, akkor természetes, hogy közérdeklődésre tart igényt az anyag, de hogy az egy belpolitikai hír, hogy leszakadt egy korlát, és utána még egy perc ötven másodpercben foglalkoznak azzal, ami obligát napi ügy, hogy elfognak heroint a határon, és ezek után persze helyhiány miatt nem fér bele a csíksomlyói búcsú, amelyben idézi, mit mondott a főpap, hányan voltak ott, hányan voltak csángók, hogy kik azok a csángók. Ezt kell átalakítani. Nem lehet kirúgni, mert a kilencven százaléka most ebben a mederben gondolkodik. Nem lehet lecserélni egy garnitúrát, hanem lassan-lassan bele kell vonni, és erre rengeteg ilyen kis magániskola van. Ezek az urak mind tanítanak valamelyikben, és hozzák a tanítványaikat. Olyan beszélni nem tudó gyerekek szólalnak meg komoly politikus műsorainkban tudósítóként, hogy elképesztő. De őt hozza a tanár. Sok a huszonéves kölyök, aki pösze is, meg egy gondolat sem bántja. Ezt az értékrendet kell átalakítani.

Makovecz Imre: Judit kedves, ne haragudjon, én nem akarom magát bántani, de nem hiszek abban, hogy ezeket az embereket át kéne alakítani. Nem is kell őket átalakítani. Hanem nekik tudniuk kellene - most az Ön példájához igazodom -, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú az fontosabb hír, mint a korlát. Amikor Szent László bevezette a hazugság elleni törvényt, és ha valaki hazudott, akkor levágták az orrát. Nem hiszem, hogy a fél ország orr nélkül sétált, pedig ezt a törvényt valószínűleg nem véletlenül hozták. Hanem talán három, vagy kettő embernek tényleg le kellett vágni az orrát. És erre a többi abbahagyta a hazudozást. Hogyha valaki úgy gondolja ma, hogy a korlát fontosabb, mint a csíksomlyói búcsú, és ha ezt az értékszemléletet minden felsőbb utasítás nélkül módjában áll érvényesíteni, akkor nagyon sajnálom, de attól tartok, hogy magyarázat nélkül, azonnali hatállyal távoznia kell a Rádióból, mert tévedett. Ha a következő alkalommal újból próbára teszik a Rádió vezetőségét, és megint egy ilyen értéktévesztés következik be, akkor a következőt is ki kell rúgni. Lesz nagy cirkusz. Nem baj. A harmadik már nem fog próbálkozni, hanem összeszedi magát.

Nem lehet. Alkotmánybírósághoz mennek.

Makovecz Imre: Nem baj. Menjen. Ezt sajnos vállalni kell. Menjen és legyen per, és legyen cirkusz. Egy árva kanyit nem kap se utólag, se végkielégítést, se semmit, örüljön, ha büntetés nélkül megússza. Sajnos ez a dolog ilyen. Ha a MAKONA egyesülés így működne, akkor kész, végünk lenne. Én nem tudok más módszerben hinni.

Bozay Attila: A hírek fontosságához szeretnék pár szót mondani. Az utóbbi időkben sem, de régebben sem hittem a híreknek. Ugyanis nem tudták az igazságot, a lényeget. Ez nem változott. Azért, mert egyértelmű – és ez csak egy érzés, bizonyítani nem tudom –, hogy először elkezdte valaki, aki ilyen súlyokkal szerkeszt, hogy valaminek meg akart felelni. Valami kimondatlan elvárásnak. És emiatt ő is, meg a hír is manipulált. És ezért nem tudok hinni neki. Nem őszinte és az az érzésem, hogy az emberek sem. Pont ezek miatt. Nagyon fontos, hogy a híreket hogyan mondják, milyen sorrendben.

Ez a BBC-nél érvényes, mert ott néhány évtized alatt kialakultak azok a nagyon-nagyon pontos szabályok, melyek szerint egyértelmű, hogyan állítják össze a híreket. Ehhez tényleg idő kell és egy sokkal kiegyensúlyozottabb közállapot a politikában, az egész társadalomban. 1990-ben tönkrement minden. Miért ne ment volna tönkre ugyanilyen intenzitással a Rádió, a Televízió az állományával, az infrastruktúrájával, pagodástól, liftestől?

Bozay Attila: Valamit még alapvetően fontosnak gondolok. Az ember azt hinné józan paraszti ésszel vagy tisztességgel, hogy a Rádiót a magyar nép adójából tartják fönt. Nincs mese, ez nem magánrádió, itt a magyar nép érdekéről van szó. Tudom, hogy az előfizetési díjakból nem sok pénz jön össze, az nem elégséges. De mégis el kéne dönteni, hogy a magyar nép, mint tulajdonos hagyja-e, hogy önmaga elpusztítására fizesse a saját zsebéből ezt a médiát, vagy pedig önmaga épülésére fizeti.

Az utóbbiért dolgozom én is, és még jó néhányan. Egy kis apróságot hadd meséljek el. Reggeli Krónika: "Kedves Hallgatóink, rossz hírem van. Ma egész nap esik az eső." Akkor az ember odamegy hozzá: öreg, láttál te már kukoricást, amire négy hete nem esett az eső? Miből gondolod, hogy annak a gazdának az eső rosszul jön? A Bródy Sándor utcán kívül még ebben az országban van egy kis kukoricás. Ehhez nincs joga a hírolvasónak.

Gyurkovics Tibor: Például itt van az általam igen kedvelt Bolgár György, aki Beszéljük meg címmel szokott fölszólítani embereket. Mi lenne, ha egy Ne beszéljük meg című műsort is készítenének? Kedves hallgatóim, mit nem akarnak önök megbeszélni? Nyilván van négy-öt olyan ember, aki más tónusban, más kérdésekkel szerkesztene műsort. Elképzelhető ilyesmi vagy ez már az, amikor a lécet leverik és leesik?

Bella István: Engem hihetetlenül idegesít, hogy a műsor azzal kezdődik, hogy bemondanak egy telefonszámot, és felszólítják a hallgatókat, hogy szóljanak hozzá! És akkor tízmillió magyarból kettő betelefonál, és az egész úgy néz ki, mintha ez volna a népnek a véleménye.

Gyurkovics Tibor: Többen telefonálnak, de azt a kettőt választják ki.

Bella István: Nem biztos, hogy választják, mert miért ne lenne ez véletlenszerű? De hogy milyen mérhetetlen ostobaságokat beszélnek órákon keresztül, az katasztrofális.

Szerintem most 1527-ben vagyunk, és nem sok értelme volna egy politikai puccsnak. Ugyanis mi következik utána? Egy, kettő vagy legkésőbb három év múlva egy új Juhász Judit, egy új Hajdú elnök ül a Rádióban, más pártcsoportosulás meghatározója alapján, és mindenkit kirúgnak azok közül, akiket én kineveztem és mindenkit azonnal visszavesznek busás vigaszdíjakkal. Ezt akarom elkerülni. 1994-ben úgy takarították ki a Rádiót, hogy alig maradt rovatvezető helyettesi beosztásban egyetlen ember, aki nem tűzte ki a kék szalagot. Ez egész egyszerűen így történt, és azokat, akiket Csúcs László tavasszal kirúgott, nyáron diadalmenetben visszahozták, és valamennyi meghatározó műhely élére kinevezték. Egy-kettő maradt véletlenül a helyén, de csak azért, mert az állása annyira indifferens volt, hogy nem fájt rá senkinek a foga. Ez egy őrület, hogy lefejeznek egy garnitúrát, aztán kibekkelik azok, akiket éppen kirúgtak, majd visszajönnek. Ez lehetetlen. Valamilyen más módszeren gondolkodunk. Vannak újságírók, akik szinte remegnek most a mártíriumért. Alig várják, hogy mártírok lehessenek. Mondok is rá egy példát: Peták elkövette az a radikális lépést, maradjunk ebben, hogy megszüntette elnöksége harmadik hetében az Objektívet. Tételesen mondom: egy pénteki napon Bánó András megkapta a munkakönyvét és a három millió forint végkielégítést. Következő héten kedden este MTV Stúdió '97, szerkesztő műsorvezető Bánó András. Nem tévedek, mert fölírtam, ugyanazon hét szombatján Kossuth Rádió, Rádiókabaré, műsorvezető Bánó András. Következő hét péntek délután Petőfi Rádió Péntektől péntekig kulturális ajánló műsor, műsorvezető Bánó András. Következő hét Petőfi, éjszakai műsor, Fiala János szerkesztésében, a mikrofonnál Bánó András. Tehát mint a hidra ütötte föl azonnal a fejét a mártír. És még sorolhatnám. Higgyék el, hogy a Vörös segély nem működött úgy egykoron, mint ma. És kit választottak be az Újságíró Szövetség múlt heti közgyűlésén elnökségi tagnak? Bánó Andrást. A Magyar Újságíró Szövetség krémje - idézőjelben - szavazott és beválasztották. Én nem akarok ilyen mártírokat a Magyar Rádió jelenlegi garnitúrájából. Hanem olyan átvezetést szeretnék, amiben a helyére kerül az, aki alkalmas, kapjon munkát, kapjon műsorpercet, és lassanként szoruljon ki a magánszférába, a most alakuló magántelevíziókba, magánrádiókba az, aki nem a közszolgálatiban végzi a közszolgálati munkát. Mert tényleg a népé kell hogy legyen a rádió az ő pénzéből. És amit a multi cégek fizetnek, meg a magánrádiók, oda menjen az, aki oda való. Ezt a fajta radikalizmust most nem tudom képviselni, mert annak iszom a levét, ami 1994-ben radikális lépésként történt a választások előtt hat héttel.

Makovecz Imre: Egy kicsit exhibicionista példával szeretnék előhozakodni. Évi átlagban heti két és félszer megyek vidékre, lakossági fórumra. Ezekre átlagban 300-350 ember jön el. Minden egyes összejövetelt úgy szerveznek, hogy diavetítés, vagy film, utána kérdezz-felelek. Fontos kérdéseket vetnek fel az emberek, nem beszélnek mellé. Azt mondhatom, hogy áttekintik a helyzetüket, csak másképp fogalmaznak, mint ahogyan hozzá vagyunk szokva a televízióból, a rádióból, a tömegkommunikációs eszközökből. Az adózást kifosztásnak tekintik, a politikusi beszédeket hazugságnak, tehát nagyon egyszerűen és világosan látják a helyzetet. Amikor mi itt ülünk és beszélünk a Rádió vezetőivel, mi nem kisebbséget képviselünk itt, hanem Magyarországot.

1997 május 29.